EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (227.)

Standard

29197068_10204186147532120_4601842013514498048_nEgy újabb ostoba fideszes hazugság leleplezése

Nehéz lehet manapság fideszes EP-képviselőnek lenni. Vélhetően ugyanis ma már nem elég csak követni a pártközpontban megszült ostobaságok sorvezetőjét, de hinni is kell benne. Eddig csak gerincroppantó lehetett a sok buta baromságot elmondani, de most már kifejezetten agylágyító is lehet mindenre csak sorosozni, migránsozni, brüsszelezni. Szomorú, hogy a Fidesz lenézi a saját képviselőit és nem vár el mást az Európai Parlamentbe delegált politikusaitól, minthogy az amerikai kampánytanácsadójuk által nemrég bevallottan hazug és kitalált soros-kampány hülyeségeit felolvassák. Ennél azért többre is tarthatnák saját képviselőiket. Ahogy a Fidesz szokta mondani: Magyarország ennél többet érdemel.
A kormánypártiaktól ezen a héten sem futotta sajnos másra, csak a Finkelsteinék által bekészített sorosozásra, például az uniós alapjogokról szóló éves jelentés kapcsán. Amit egyébként az EP nagy többsége támogatott, egyedül a fideszesek és néhány szélsőjobboldali hőzöngő nyomott csak nemet a dokumentumra. A Fidesz azzal érvelt, hogy a jelentés „túlnyomó részét a migránsok jogai és a hozzájuk kapcsolódó tagállami kötelezettségek, valamint a jogállamisági vizsgálatok kiterjesztése teszik ki” és miközben „hét paragrafust is az illegális migránsoknak szentel” a dokumentum, az európai kisebbségek helyzetéről még csak említést sem tesz az anyag.
Nézzük akkor a tényeket a fideszes ostobaság mögött. A hivatkozott jelentés 25 oldalon keresztül, 48 paragrafusban tárgyalja az alapjogok kérdését, ezen belül is 6 különálló témakörben, amelyek közül csak 1 a migráció kérdése. A dokumentumban az „illegális migráns” kifejezés egyetlen egyszer sem szerepel, ezzel szemben a nemzeti kisebbségek jogaira – általánosságban ugyan, de annál fajsúlyosabban – többször is hivatkozik. A menekültekkel kapcsolatban pedig leginkább (szemben a Fidesz tudatos csúsztatásával és túlzásával) azt rögzíti, hogy milyen humanitárius kötelezettségeink vannak, de az anyag sürgeti például a dublini rendelet reformját is; ahogyan azt a fideszesek is tették korábban. Központilag diktált hazugság az is, hogy az elfogadott jelentés a „jogállamiság feltételéül szabja a migránsok befogadását”, erre vonatkozó kitétel ugyanis megközelítőleg sem szerepel a szövegben.
Ezzel együtt jóval érdekesebb, hogy miről szól a fideszesek által leszavazott jelentés 25 oldalából a további 22. Ebben ugyanis a jelentés elfogadói többek között kiállnak a hatalmi ágak szétválasztása és a bírói kar függetlensége mellett, elítélik az állami szintű korrupciót, támogatják a nők jogainak erősítését, határozott fellépést szorgalmaznak a nők elleni erőszakkal szemben, elítélik a gyülekezési szabadság korlátozását, kiállnak a média sokszínűségének biztosítása és a munkájukat tisztességgel végző civilek mellett, elítélik a gyűlöletbeszédet és a gyűlöletbűncselekményeket és megjegyzik, hogy sem a nemzeti szuverenitás, sem a szubszidiaritás nem indokolhatja, hogy egy tagállam rendszeresen kivonja magát az Európai Unió és a szerződések alapvető értékei alól. Sokkal valószínűbb, hogy ez utóbbiak nem tetszettek a fideszeseknek, értjük is miért. Tényleg nehéz lehet most kormánypárti EP-képviselőnek lenni: dönteni kell, hogy a demokratikus alapjogokat védik vagy az orbáni rezsimet szolgálják. Sajnos megint utóbbit választották. Lelkük rajta.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázhuszonhetedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2019. január 20.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (226.)

Standard

A3AD3FDE-AE73-4790-8002-71D4A6A7807DTudta? Saját rabszolgatörvényt kaptak a közszolgálati dolgozók!

Volt pofája azt mondani a Fidesz vezérkarának – beleértve a miniszterelnököt -, hogy a rabszolgatörvényt a megfelelő fórumokon rendben megvitatták az érintettekkel, a Parlamentben is megvolt a lehetőség a kifogások benyújtására és megfogalmazására; nincs tehát is semmi látnivaló, hess vissza a gyártósorra büdös kölke! Mindannyian tudjuk, hogy nem így történt: a narancsrezsim érdemi egyeztetés és vita nélkül áterőltette az egész csomagot, nem ismert sem embert, sem erkölcsöt a műveletben. Nem véletlen, hogy a választók és az ellenzéki erők hetek óta kint vannak az utcán. És lesznek még jó sokáig. Nem fogják megunni és nem mennek haza; hiába minden fenyegetés és a pórázáról elengedett lakájmédia.
Történt azonban eközben még valami, ami kevesekhez jutott el a szélesebb közvéleményben (ez sem meglepő, ismerve a nyilvánosságot markában tartó kormányzati rendszert), ezért mindenképpen fel kell rá hívni a figyelmet. A Fidesz-kormány a tavalyi év hajrájában húzott egy másik merészet és szép sunyiban faragott egy saját rabszolgatörvényt a közszolgálati dolgozókra. Azokra a tízezrekre, akik épp az államot képviselik, az állam nevében és a választók érdekében végzik a munkájukat. Egy olyan átfogó törvényjavaslatot fogadtatott el az Orbán-kabinet a kormányzati igazgatás átalakításáról, amely számos, a tisztviselőket érintő változást is tartalmaz. A többszáz oldalas dokumentumról zajlott ugyan valami látszategyeztetés, de jó fideszes módra már rég benyújtották a Parlamentnek menetközben, ezzel mutatva: körülbelül mennyire is gondolták komolyan a szakszervezeti egyeztetéseket. Csak, hogy világos legyen a dolog, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) a honlapján közzétette kifogásait a módosítással kapcsolatban; így legalább nyoma marad annak, hogy tiltakoznak ellene. Egyébként jogosan. A csomag ugyanis a napi maximum 12 órás, heti szinten 48 órás munkaidővel gyakorlatilag törvénybe foglalta a túlórát az érintettek számára. Kialakításra kerül egy központi álláshely-állomány, ahonnan pluszfeladatra ki lehet kérni dolgozókat és ide kerül át az a munkahely is a hivatalokból, amelyiket fél évig nem sikerül betölteni. Ez nagyfokú bizonytalanságnak és kiszolgáltatottságnak ágyaz meg, arról nem is beszélve, hogy az ezáltal esetlegesen megnövekedett munkaidő miatt méginkább leterheltek lesznek a munkavállalók. A javaslat indoklásában szerepel, hogy a kormánytisztviselőket szoros „engedelmességi kötelezettség” terheli, az általánosnál súlyosabb fegyelmi és kártérítési felelősséggel. A záróintézkedésekben meghatározott definíciók szerint a munkaidőből kikerül az ebédidő, ami teljességgel elfogadhatatlan. Megszüntetik a köztisztviselők napját, ezáltal megfosztva a közszférában dolgozókat a társadalmi elismerés egy fontos formájától. A fideszes törvény öt nappal kevesebb szabadságot irányoz elő, mindez az ebédidő munkaidőből történő kiemelésével plusz 20 munkanapot jelent éves szinten. Míg tehát egyes európai országokban a munkavállalók egy része 14. havi juttatásban is részesül, ezzel szemben a magyar kormány törvénybe foglalta a 13. havi munkát.
Szégyen az, amit az Orbán-kormány művel: sunyin, gyáván, visszaélve csalfa módon szerzett alkotmányozó többségével. Idén két fontos választás is lesz, amelyeken meg tudjuk és meg is fogjuk mutatni, hogy nem kérünk ebből a rothadó, eltorzult lelkületű rezsimből. Piros lapot fogunk felmutatni Orbán Viktornak: elsőként a májusi EP-választáson!
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázhuszonhatodik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2019. január 13.

A magyar fiatalok az InterRail európai járatait választják Orbán kisvasútja helyett

Standard

592159Meglepő, több mint tízszeres volt a túljelentkezés az ingyenes InterRail-bérletprogram most zárult második fordulójában, a 276 magyar helyre közel háromezren jelentkeztek. Ez az arány kiugróan magas a környező, kelet-európai országok adatainak ismeretében – jelentette be Ujhelyi István szocialista EP-képviselő budapesti sajtótájékoztatóján. Az MSZP politikusa hozzátette: ebből is látszik, hogy a magyar fiatalok nem Orbán Viktor felcsúti kisvasútjára, hanem az InterRail európai vonatjárataira akarnak inkább felülni.
A „FreeInterRail” alapötlete két német fiatal aktivistától, Vincent-Immanuel Herrtől és Martin Speertől származik, akik néhány éve arra tettek javaslatot, hogy az Európai Unió lepjen meg minden európai fiatalt egy ingyenes vonatbérlettel a 18. születésnapján. A javaslatot elsőként Ujhelyi István szocialista EP-képviselő karolta fel és támogatta a megvalósulásig. Az MSZP politikusa által mentorált programban a következő hetekben újabb 14.500 ingyenes vonatbérletet osztanak szét, köztük a magyar fiataloknak járó jegyeket is. Ujhelyi szerint az InterRail-program sikerét bizonyítja, hogy a tavaly lebonyolított első két fordulóban összesen több mint 180.000 európai fiatal jelentkezett a lehetőségre. A mostani nyertes pályázók, akiket a következő napokban fognak hivatalosan is kiértesíteni a programot lebonyolító Európai Bizottság munkatársai, majd április és október között utazhatnak az európai bérletekkel.
Ujhelyi István a budapesti sajtótájékoztatón bejelentette, hogy idén további két pályázatot fog majd kiírni az Európai Bizottság, összesen mintegy 16 millió eurós költségvetéssel. A program hosszútávú jövője is biztosítottnak látszik: a 2021-2027 közötti uniós költségvetésben ugyanis összesen 700 millió eurót különítettek el a folytatásra. Az MSZP EP-képviselője többször is kiemelte, hogy a program sikeres megvalósítása nagyban köszönhető Navracsics Tibor uniós biztosnak, aki végig segítette a DiscoverEU néven futó program életre hívását. Ujhelyi ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a magyar kormány nem volt hajlandó segíteni az ingyenes InterRail-bérlet lehetőségének szélesebb körű megismertetését – a hazai reklámozását Ujhelyi saját költségén vállalta -, és válaszra sem méltatták azon javaslatát, amelyben kiszélesítené az európai programot és államilag finanszírozná minden magyar 18 évesnek az ingyenes bérlet odaajándékozását. „A magyar kormány nem hajlandó évek óta rákapcsolódni erre a programra. Ha minden magyar 18 éves fiatalnak az adott évben megadnánk ezt a bérletet, az alig kerülne többe évi 9 milliárd forintnál. Ez az összeg mindössze egyötöde annak, amit tavaly kormányzati kommunikációra, többek között az Európai Unió elleni propaganda-harcra költöttek” – fogalmazott az MSZP európai politikusa.

Budapest, 2019. 01. 12.

„Gyurcsánnyal, Puchhal nincs kapcsolatom” – Ujhelyi az összellenzéki esélyekről

Standard

IMG_4420-20-840x525Elismeri Ujhelyi István, hogy ma szakszerűbb a rendőrség, mint alattuk, a 2006-os tüntetések idején. Azt is, hogy Gyurcsány Ferencnek akkor le kellett volna mondania. Sőt még azt is, hogy nagy, közös ellenzéki lista nem valószínű májusra. A szocialisták európai kampányát vezető EP-képviselő mégis összeboronálná az ellenzéket. Ahogy tegnap Brüsszelben is tette. A Válasz interjúja.

– Tényleg az ön ötlete volt a tegnapi tüntetés Brüsszelben?

– Igen. Meg kell mozdulnunk. Nem csak Budapesten, nem csak a vidéki városokban.

– No de ott, ráadásul Sargentinivel? „Soros bevándorláspárti emberei Brüsszelben szövetkeztek Magyarország ellen…” Deutsch Tamásnak már tényleg csak az a dolga, hogy odaírja a végére: „Ennyi.”

– Múlt héten is ezt írta, pedig akkor még nem is tüntettünk Brüsszelben. Azt, hogy a kormányzati dezinformációs hivatal milyen egybites baromsággal tud csak válaszolni az eseményekre, válaszra sem érdemes, mert önmagát minősíti az állandó sorosozás. Gyorsan tisztázzuk akkor még egyszer: mindenféle illegális bevándorlást ellenzek, ahogy minden olyan kísérletet is, hogy mások ránk erőltessék migránsok vagy menekültek befogadását. A határkerítést pedig nem bontanám le. Ugorhatunk?

– Hogyne. Vissza Brüsszelbe. Oda, hogy Judith Sargentininek mi köze ahhoz, milyen munkajogi törvényt fogad el a magyar parlament?

– Ahhoz van elég sok köze, hogy milyen a magyar jogállamiság állapota.

– A 400 túlórát engedő magyar törvény elleni tüntetések hullámára ültek fel, miközben az EU-szabály 416 órát is enged. EP-képviselőként miért nem a brüsszeli előírás megváltoztatásán dolgoznak Sargentinivel?

– Azért óvatosan! Ez ugyanaz az érvelés, amit a kormányzati dezinformációs propagandaanyagban olvastam. Kiemelnek egy tényt, aztán behelyezik a magyar valóságba, miközben a részletszabályokon múlik minden. Ne gondoljuk, hogy egy német Audi-munkást ugyanúgy kizsigerelhetnek, ahogy Győrben megtehetik. Az alapvető trend Nyugat-Európában évtizedek óta változatlan: a ledolgozott munkaidő fokozatos csökkenése. Ez a folyamat a 2008-ban eszkalálódott válság után is folytatódott. A kormánypropaganda által hivatkozott uniós irányelvvel kapcsolatban pedig – ami tehát ajánlás, nem előírás – csak egyetlen részlet: az heti átlagban határozza meg a túlórák számát, míg a magyar munka törvénykönyve meg évi átlagban. A magyar szabályozást önmagában kell nézni, az erőszakos elfogadásával együtt. A hétvégi budapesti tüntetésen is minden résztvevő azt mondta: kiáll a rabszolgatörvény ellen, a szakszervezetek mellett, de egy sor gondját-baját megemlítette még a magyar demokrácia állapotával kapcsolatban. Ezért örülök, hogy Sargentini képviselő asszony elfogadta a meghívásomat. Ő sem munkaügyekről beszélt. Én is inkább Orbánisztán működéséről.

IMG_4395-18– Érthető: most lehet, hogy sokat kell dolgozni, de amikor ön volt kormányzati szerepben, munka sem nagyon volt.

– Mindig meglep, amikor valaki a jelenkor hibáit egy korábbi időszak esetleges hibáival akarja relativizálni, ez az „elmúltévezés” szerintem súlyos tévedés. A gazdasági válság éveiben mindenhol kilengtek a munkanélküliségi adatok. Az ezekkel bűvészkedő kormányzati kommunikációs embereknek pedig most nagy szerencséjük van. Így, hogy beszámítják a londoni mosogatót és a berlini informatikust, valóban szépek az adatok. De jöjjön haza az a hat-hétszázezer ember és találjon végzettségének megfelelő, jól fizetett munkát!

– Ha azt nem is, tüntetni legalább tud. Anélkül, hogy kilőnék a szemét, mint az önök idejében.

– A rendőrség felkészültsége ma összehasonlíthatatlanul jobb, de azt se felejtsük el, hogy a tüntetések minősége is más volt akkor. Betonkockákkal dobálták a rendőröket, meg ellopott tankkal száguldoztak a tömegben. Lehet, hogy most égett néhány szánkó, de akkor a tévészékház égett.

– Most is kellene neki? Ön pózolt az erőszakos francia tüntetők sárga mellényében…

– Az egy láthatósági mellény volt. Látszott is: jól felkapta a képet a sajtó. Mást nem kell belelátni. Mi nem randalírozunk, mint 2006-ban a Toroczkai által – megrendelésre vagy nem megrendelésre – felheccelt emberek. Ellentétben azzal, amit Orbán Viktor művelt akkor, hogy ő maga ott sem volt, az emberei a háttérből irányítottak, mi ott vagyunk a tüntetéseken és felelősséget vállalunk a tömegért, amellyel együtt vonulunk. A rendőrség mára valóban sokkal rutinosabb és szakmailag felkészültebb, de ne tegyünk már úgy, mintha ettől jobb lenne a jogállam helyzete, mint 2006-ban volt! Ahogy az ügyészég, a bíróságok akkor működtek, az össze sem vethető a mai, irányított állapotokkal.

– Tényleg? Amikor ártatlanokat csuktak be, vertek meg, ítéltek el sorban, Sargentini sem hallatta a hangját. Ön sem. Hogy lehet így hitelesen követelni a jogállamot?

– Úgy, hogy elítélem az akkori rendőri erőszakot és mindent túlkapást. Azt viszont állítom, mert tudom, hogy nem politikai megrendelésre cselekedett akkor a rendőrség.

– Koalíciós partnere kajánul Révész Mártíriuszozott akkoriban, amikor tényleg véresre vertek parlamenti képviselőt. Csodálkozik, ha politikai motivációt láttunk benne?

– Hogy Ön mit lát benne, az az Ön szíve-joga. De ha már politikát keresünk a történtek mögött: vajon a Heti Válasz írt akkoriban arról, hogyan irányították Orbán emberei a randalírozó fociultrákat?

– Hogy ez fölvetődött, arról emlékeink szerint igen, de bizonyíthatatlan állítások voltak.

– Keressen rá azért az akkori sajtóban megjelent, tanulságos telefonbeszélgetések leiratára. Ezzel együtt az elmúlt években láttuk már elégszer, hogy bármire képesek, például kopaszokat irányítanak népszavazási kezdeményezések megakadályozására. Akkor is kihasználtak minden lehetőséget. Az viszont kétségtelen, hogy nem találtunk erre megfelelő válaszokat akkor.

– Ön például maradt a Gyurcsány-kormányban.

–  Kevés államtitkár volt, aki besétált hozzá azzal, hogy itt a kocsikulcs, a továbbiakban nem vállalom. Én ezt tettem.

IMG_4467-26– Később.

– Amikor látszott, hogy már csak vergődés lesz a kormányzásunk. Előrehozott választásokat kellett volna tartani. Nem lett volna 2010-ben Fidesz-kétharmad. Az őszödi beszéd kiszivárgása után pedig le kellett volna mondania. Én akkor is ezt képviseltem alelnökként. Alulmaradtam a véleményemmel.

– Ma tartja a kapcsolatot Gyurcsánnyal?

– Nem. Nem romlott meg a kapcsolatunk. Egyszerűen: nincs.

– Amikor ő és Dobrev Klára diktatúrát kiált a Nagy Imre-szobor áthelyezése miatt, miközben abban a villában élnek, amelyet a nagypapa konkrétan Nagy Imre meggyilkoltatásáért kapott, nem érzi, hogy tehertétel a magyar baloldal számára?

– Az, hogy a Nagy Imre-szobrot az éjszaka leple alatt sunyiban eltakarítják, hogy befejezzék a Horthy-korszak kirakati restaurációját, szerintem minden józan hazafi és demokrata számára elfogadhatatlan és viszolyogtató. Gondolom, Önnek is. Értem és elfogadom, hogy a Válasz számára logikus és jogos az előbb feltett kérdés, de nem süppednék ilyen szintű mondatokba. Elég fiatalnak érzem még magam ahhoz, hogy a jövővel foglalkozzam inkább. Hadd ne vájkáljak politikai felebarátaim családi múltjában.

– Ahogy gondolja… Tehát politikai felebarátai.

– Igen. Sok DK-ssal remek a kapcsolatom. Egy a tábor, több a zászló. Ez a fordulat következett be most az ellenzéki térfélen. Decemberben még azt hitte a kormány, hogy a hirtelen jött harag majd elmúlik…

– “Majd megunják és hazamennek” – ahogy egykori főnöke mondta.

– Na, igen. Orbánék ezúttal azonban tévedtek. Nem is az a lényeg, hány ember van Budapest és a vidéki városok utcáin. Hanem hogy most végre felismerte az ellenzék: az Orbán-rendszer közös erővel verhető idén. Ez hatalmas elmozdulás az eddigiekhez képest. 2019 lehet az év, amikor megroppan a rezsim.

– Távlatos. Közben még a munkaügyi célt sem érték el.

– Ezek fokozatosan elérendő, folyamatos célok. A rabszolgatörvény eltörlése az első, de nem az egyetlen. Olvasták a Sargentini-jelentést?

– Hogyne.

– Abban 12 fejezetben veszi górcső alá, mit művelt az Orbán-kormány a magyar jogállamisággal…

– Az egyikben például alaptalan antiszemitizmus-emlegetés van. Odaszólt Sargentininek a tüntetésen, hogy enélkül talán hitelesebb lett volna a jelentése?

– Az a fő megállapítása, hogy a politika bizonyos eszközökkel életben tartja az antiszemitizmust.

– Eközben az izraeli miniszterelnök mondja, hogy ez nem igaz.

– Nem úgy általában az izraeli miniszterelnök, hanem Benjamin Netanjahu.

– Ő talán nem eléggé zsidó? Nem elég hiteles forrás?

– És azok, akik fenyegetve érzik magukat a kormányzati propaganda árnyékában felbugyogó antiszemitizmustól? Ők nem elég hitelesek? Netanjahu ugyanazt a politikai filozófiát vallja magáénak, amit Orbán is. Megtalálták egymást. Ez ebben a lényeg. A Sargentini-jelentést pedig tévedés egy vagy két rossz mondat miatt hiteltelennek beállítani. Összességében pontosan és jól mutatja be, hogy Magyarországon megszűnt a jogállamiság európai minősége.

– Régen baja volt azzal, amikor jobbikosok tüntettek a háza előtt, most meg már együtt tüntet a Jobbikkal, akiket korábban keményen nácizott… Milyen érzés?

– Furcsa. Talán nekem volt velük a legtöbb konfliktusom antiszemita kiszólásaik, elfogadhatatlan nézeteik miatt. Sneider Tamás be is perelt. Megnyertem. Ma is azt mondanám, hogy az Országgyűlés alelnökének nem való ilyen múltú ember, s a Jobbik jobban tette volna, ha valaki mást jelöl. A programjuk viszont erőteljesen szakít a Novák Előd-féle régi vonallal – már az európai politika kérdéseiben is. A helyzet, amit tudomásul kell venni: új rendszerváltásra van szükség. Az ellenzék pártjai civil szervezetekkel összefogva meg kell, hogy törjék Orbán hatalmát. Utána versenghetünk demokratikusan, de az európai parlamenti választás kulcsfontosságú. Ezt kell, hogy megértsék a kollégák a többi pártban. Ha az ellenzék összefogva legyőzi a Fideszt, az óriási lelkierőt szabadíthat fel.

IMG_4515-30– Hiszen éppen most nem kell összefogás! Ez egy listás választás, nem vész el szavazat, ha külön indulnak!

– Dehogynem. Itt is van küszöb. Aki alatta marad, az arra adott szavazatok elvesznek. Márpedig most egyetlen szavazatot sem pazarolhatunk el. Áprilisban 2 millió 870 ezer szavazat érkezett Orbán ellen. 47 ezerrel több, mint Orbán mellett. Ilyen eredménnyel a Fidesz elveszítené az EP-választást, utána pedig úgy futhatnánk neki az önkormányzatinak, hogy mindenhol egy jelölt áll szemben Orbánéval. A rendszernek pedig akkor lenne vége, amikor elveszíti a településeket. Ehhez egyeztetés, együttműködés kell. Végre van is.

– Valami konkrétum is van?

– Rendben. Mondom. Március 15-én az ország jelentős részén reményeink szerint már azok lesznek a szónokok az ünnepi rendezvényeken, akik a teljes ellenzék támogatásával szállnak majd szembe Orbán jelöltjével ősszel.

– Márki-Zay Péter mozgalma tehát működőképes.

– Örömmel ajánlom polgármester-jelöltjeinknek, hogy működjenek együtt vele helyi szinten.

– Budapesten Karácsony vagy Puzsér?

– Vagy Horváth Csaba. Meglátjuk, ki nyeri az előversenyt. Nagyon meglepődnék, ha Puzsér Róbert lenne Tarlós István kihívója az előválasztás végén. A döntés ott fog megszületni, ebbe már mindenki belement. Ez nagyon jó jel: most senki nem mer kimaradni az egyeztetésekből. Bár itt tartottunk volna áprilisban! Most nem lenne kétharmad.

– Ki miatt lett?

– A Jobbik és az LMP volt képtelen megegyezni. Akadtak megyék, ahol helyben megállapodtak, de a pártközpontok nem engedték visszalépni őket.

– Másképp emlékszünk. Mintha azzal indult volna, hogy önök a DK-val lepacsizták a körzeteket.

– Igaz. Az a megállapodás óriási hiba volt. Választókerületekről egyeztünk meg a DK-val, aztán lasszóval próbálták összefogdosni a jelölteket… Nem lett volna szabad. A szempont a legjobb ellenzéki jelölt megtalálása kellett volna, hogy legyen. Ugyanakkor ne feledjük a tényt, hogy mi végig nyitottak maradtunk, gesztusokat is tettünk például az LMP felé; nem rajtunk múlt.

– Csakhogy vannak ellenzékiek, akik EP-választáson sem szavaznának Gyurcsány-listára, a Jobbik nem is hajlandó felmenni ilyenre. Mások jobbikosra nem szavaznának. A küszöbveszélyt és ezt a két ellenzéki lista modellje védené ki. Egy MSZP-DK-P, meg egy Jobbik-LMP-Momentum. Erre van nagyobb esély?

– Semmi nem lehetetlen, de egyetlen nagy közös lista valóban kevéssé valószínű. Azt mindenesetre el kell elkerülni, hogy a Fidesz-lista szétverje a szétaprózott ellenzéki listákat.

– Ilyen rossz állapotban a pártja? Félti a mandátumát?

– Szó sincs róla! Nem hiszem, hogy az MSZP ne tudna akár egyedül is megszerezni néhány mandátumot. Erősödik a párt, végre érdemi hálózatépítés folyik. Magamat meg akkor sem félteném, ha nem lennék képviselő: több ajánlatot kaptam a turisztika nemzetközi világából. Jellemző persze, hogy amikor letárgyalom a nagy szervezetekkel, hogy Magyarországra hozzák a rendezvényüket – mondjuk a Michelin-ét – a kormánytól az megy feléjük, hogy Ujhelyi nem beszélhet az eseményen. Ez a kicsinyesség jellemző a NER-re, más országokban meg nem divat. Néznek is ilyenkor nagyot. Nem magamat féltem tehát. A borzalmas lélektani következménytől tartok, amely az ellenzéket megbénítaná, ha a Fidesz a 21 EP-mandátumból elvinne 15-16-ot, ahogy Orbán tervezi.

– Márpedig sanszos. Az is, hogy európai szinten Orbán tovább erősödik, hiszen várhatóan a néppárti frakció még mindig a legnagyobb lesz, de kisebb a mainál, tehát az Fidesz súlya még tovább nő.

– Vagy mégsem. Schöpflin György lengette be a blokkoló kisebbség frakciójának megalakítását, a néppárton kívüliséget. Egész Európa számára fontos, hogy mekkora Fidesz-delegáció utazik ki Brüsszelbe, kezében az „Állítsuk meg Brüsszelt!”-plakátokkal. Óriási üzenet, ha sikerül megverni őket. Az MTVA-dolgozó számára is, akiben volt bátorság, hogy kijuttassa a Varju László bántalmazásáról készített felvételt. Az ügyészségi munkatárs számára is, hogy valaki lefénymásolja az aktát, amelyre Polt Péter azt mondta, hogy félre kell tenni. Erre a bátorságra szükség lesz a rendszer megdöntéséhez, de hogy meglegyen, kell a politikai üzenet, hogy igenis leváltható. A mögöttünk hagyott hétvége ebből a szempontból – úgy érzem – fordulópont volt. Végre az ellenzéki pártok mindegyike érzi. Mind elfogadták például a meghívásomat egy találkozóra, amelynek témája egy közös mozgósító kampány. Ez néhány hónapja még elképzelhetetlen lett volna.

– Régebben az is, hogy Puch László fideszes kezekbe játssza át az újságját. Ahhoz mit szól?

– Nincs vele kapcsolatom. Olvastam a Rosta Mária-interjújukat, hosszan foglalkoztak vele. Nem értem. Nincs jelen az MSZP napi életében.

– A Népszavában viszont jelen vannak a kormányhirdetések… Nem csodálkoznak, ugye, ha felvetődik a többi ellenzéki pártban, hogy a szocik lepacsiztak a Fidesszel?

– Semmivel sem szereplünk többet a Népszavában, mint a többi ellenzéki párt és mozgalom. Amikor használni kell, mindenki szeret benne lenni, amikor a szociknak kell odapörkölni, jön, hogy „Puch, Népszava, kormányhirdetés”. A lap olvasott és ellenzéki. Nem a Fidesz szerkeszti. A Népszavát nem nyúlták le.

– És milyen érzés úgy harcolni a lenyúlásmentes országért, hogy egykori sofőrjéhez Szegeden 400 millió vándorolt?

– Ez épp olyan, mintha azt mondanám: a Heti Válasz azért dőlt be, mert Stumpf hazavitte a pénzt.

– Akkor valóban aljas rágalom. De ha az, miért nem perelte az Origót, amikor megírták: ennyi pénz ment az önkormányzati megbízásokon hízott Szeviéptől az egykori sofőrje vezette céghez.

– Többen perelték már őket, Botka László nyert is ellenük. Én csupán azért nem tettem, mert nem akarom, hogy bármi elvegye az energiát az európai parlamenti kampánytól. Tomi, aki nekem jóval korábban volt kollégám, elhelyezkedett az egyébként nem is önkormányzati megbízásokból „hízó” Szeviép 100 százalékos leányvállalatánál. Ügyvezető volt, nem tulajdonos, az anyacégtől pedig az elvégzendő feladatokra kapta a pénzt a leányvállalat. Ez a nagy sztori. Egyszer meghallgatták a perben, ebből lett a fideszes hazugságcunami.

IMG_4366-15– Az önhöz korábban közel álló Pistrui László korábbi Szeviép-vezért sem ítélte el talán a bíróság?

– De. Első fokon. Örülök is, hogy van végre ítélet. Így mindenki elolvashatja, hogy egyetlen politikus neve sincs a vádiratban, sem az ítéletben. Az Orbán-rendszer rendőrsége és ügyészsége nyolc évig nyomozott az ügyben, engem és Botka Lacit viszont még csak tanúként sem hallgattak meg. Elképzelhető lenne ez, ha a legkisebb mértékű korrupcióban érintettek lennénk? S hogy ismerem Pistrui Lászlót? Hogyne. A Pick Szeged kézilabdacsapatának a Szeviép fő szponzora volt. A csapat társadalmi elnökeként tényleg rendszeresen voltunk egy társaságban. Csináltunk is egy bajnokcsapatot. Büszke vagyok rá.

– Ahogy öt gyerekére, s legkisebb, idén kétéves lányára is nyilván.

– Persze.

– Utóbbi nevéből mégis az látszik, hogy valójában nem hisz Orbán leválthatóságában.

– Miért? Csenge Szidónia.

– Szidónia az ön édesanyja neve, azt értjük. A Csenge viszont elképesztően jól cseng fideszes körökben.

– Nem ezért választottuk. Székely felmenőim miatt. Egyikük még harcolt is a Székely Hadosztályban – ez fontos része a családi történeteknek. A nemzeti érzés erőteljes megléte sem volt kérdés nálunk soha – mindig elsőként állok fel a Himnusz hangjaira.

– Azért az Internacionálét is elénekelte, amikor rázendítettek pártilag…

– A nemzetközi munkásmozgalom himnuszát. Rossz mellékízt kapott ugyan a negyven év miatt, de esetemben nincs semmilyen ellentmondás: ne feledjék, hogy a szocialista pártba már demokráciában léptem be. A rendszerváltás után. Amit reményeim szerint nemsokára már csak „a korábbi rendszerváltásnak” fogunk nevezni. Szükség van ugyanis egy újra. Minél előbb, annál jobb.

 

Kérdező: Stumpf András
Fotók: Vörös Szabolcs
Megjelent: valaszonline.hu – 2019.01.09.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (225.)

Standard

aaaaaAz egység! – több a zászló, egy a tábor

Valami olyan történik most, amire korábban nem volt példa. Valami olyan egység formálódik, amelytől érezhetően retteg a hatalom. Hiába húzódnak fel sérthetetlenségük pökhendi hitével a Várba, idelent jól érezni a zavart félelmük szagát.
Ezrek vonultak tegnap a csontig hatoló hideg ellenére is Budapest utcáin: békésen, de határozottan. Több volt a zászló, de egy a tábor. Ahogy Tóth Bertalan, az MSZP pártelnöke mondta a színpadon állva: ez még csak a bemelegítés volt, folytatnunk kell, mert elindultunk és már nincs visszaút. „Megteremtettük az egységet a Parlamentben, megteremtettük az egységet az utcán, nincs más hátra, mint előre. Teremtsük meg az egységet az idei választásokra is: legyen egység az EP-választásokon és az önkormányzati választásokon. Egy az egy ellen!” Szikár és világos beszéd.
Az MSZP és a Párbeszéd már létrehozta az Európa-párti erők nyitott szövetségét. Elindultunk és nincs visszaút. Meg fogjuk roppantani a rothadó, bűzös-bűnös orbáni rezsimet. Egységben a változást akarókkal.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázhuszonötödik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2019. január 6.

Szánalmas hazugsággyűjteményre futotta csak a kormánytól a Sargentini-jelentésre adott válaszként

Standard

1536674797-ycNQeJJF7_mdAz Európai Parlament tavaly szeptemberben kétharmados többséggel, az európai kereszténydemokrata jobboldal támogatásával fogadta el a kormány bűneit rögzítő Sargentini-jelentést. Ez kétségkívül új időszámítást jelent az európai közösség életében, ilyenre ugyanis korábban nem volt példa. A Fidesz és az Orbán-kormány kizárólagos felelőssége, hogy bűneik miatt hazánkat a szégyenpadra ültették. A folyamat jelenleg az Európai Unió Tanácsának asztalánál van, ahol a tagországi miniszterek négyötödös többsége dönthet arról, hogy valóban fennáll-e a veszélye a közös uniós értékek sérülésének Magyarországon. Végső esetben a magyar kormány szavazati jogát is megvonhatják büntetésként.
Az Orbán Viktor vezette kormánytól eddig csak gusztustalan és stílustalan lejáratásra és milliárdos plakátkampányra tellett válaszként. A hazugságaikkal ellentétben a Sargentini-jelentés nem a bevándorlásról, nem a migráció támogatásáról és a magyar nemzet bármilyen szintű megbélyegzéséről szól, pusztán a Fidesz-kormány által elkövetett bűnökről, lopásokról, törvénysértésekről, erkölcstelen tettekről.
Nemrég nyilvánosságra hozták azt a 131 oldalas kormányzati dokumentumot, amelyben a fideszesek magyarázni próbálják a magyarázhatatlant a Tanács tagjai előtt. Ebben a dolgozatban – amit inkább nevezhetnénk dezinformációs anyagnak – azonban a kormány megint nem csinál mást, mint csúsztat, hazudik, sunyin elferdíti a tényeket. Persze mit is várhatnánk azoktól, akik egy olyan miniszterelnököt követnek vak hittel, aki a nyilvánosság előtt is ismertette sajátos felfogását a tényekről és a valóságról, amikor azt mondta: „Akkor járunk el helyesen, ha a saját észjárásunknak megfelelően – a magunk akarata szerint – a valóságot is képesek vagyunk hajlítani.”
A kormányzat által készített dezinformációs dolgozatban legalább 32 helyen nettó hazugság szerepel, vagyis tulajdonképpen minden negyedik oldalon található benne egy ordas nagy hazugság. És akkor a tudatos csúsztatásokat, a tények direkt elferdítését és félremagyarázását már nem is számoltuk. A válaszdolgozat olyan alternatív világot próbál felépíteni, melyben a Fidesz saját valóságértelmezése mellett a tényeknek vajmi kevés szerep jut. A hetedik cikkely alkalmazását sürgető jelentés érveit olyan, gyakran anekdotikus érveléssel igyekeznek cáfolni, amelynek alig van köze a szankcionáló mechanizmusról szóló jelentés eredeti állításaihoz. Nézzünk néhány példát ennek alátámasztására:

A dokumentumban több helyen visszaköszön, (1., 11., 34. oldalak) hogy a jelentés politikailag motivált, politikailag nem kiegyensúlyozott, illetve, hogy a kormány álláspontja szerint Brüsszel kettős mércét alkalmazott Magyarországgal szemben. Ennek azonban ellentmond, hogy a jogállamisági jelentést kétharmados többséggel, köztük a Fidesz anyapártja, az EPP kétharmados többségével fogadták el. Orbánékat szinte kizárólag az EU szétverésére szerződött szélsőséges pártok képviselői támogatták csak. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a Fidesz EP-képviselői nem is olyan régen nagy lelkesen megszavazták például a máltai kormány kritikáját tartalmazó parlamenti határozat elfogadását Strasbourgban. Ennyit a kettős mércéről.
Már a dokumentum legelején jókora hazugsággal indít a kormány, nem igaz ugyanis, hogy az Európai Parlament ne akarta volna magát beleásni a Sargentini-jelentésben tárgyalt ügyek hátterébe. A dokumentum 2. oldalán a magyar kormány sérelmezi, hogy a szokásos ügymenettel ellentétben a brüsszeli intézmény semmilyen úgynevezett „fact-finding”, azaz tényfeltáró missziót nem küldött Magyarországra a jelentés előmunkálatainak keretében. Ezzel szemben az igazság az, hogy többek között a Fidesz, illetve az eleinte még őket támogató Európai Néppárt (EPP) szavazta le a kezdeményezést, hogy az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) tényfeltáró missziót küldjön Budapestre vizsgálódni. A fideszes logika szerint tehát saját korábbi döntésüket ítélik el, amikor a hivatalos misszió hiányáról beszélnek. Ráadásul tény, hogy maga a jelentéstevő Judith Sargentini személyesen egyeztetett a kormány tagjaival Budapesten, Magyar Levente külügyi államtitkár még „jó hangulatúnak” is nevezte a találkozójukat. A zöldpárti képviselő, Judit Sargentini ráadásul – a hivatalos kormányzati válaszdokumentum szintén 2. oldalán található állításával ellentétben – nem kizárólag kormánykritikus NGO-kkal, hanem többek között a külügyminiszterrel, a röszkei határátkelőnél dolgozó kormányalkalmazottakkal, vagy a miniszterelnökség parlamenti államtitkárával is egyeztetett az adatgyűjtés során. Sőt, hogy teljes legyen a fideszes hazugság leleplezése: az EP több szakbizottsága is ellátogatott Magyarországra (a jobboldali vezetésű költségvetési és a nőjogi testület is), amelyek végül a tényfeltáró munkájukat után még karcosabb véleményt csatoltak a Sargentini-jelentéshez.
Judith-Sargentini-5-HPGy-1000x600Különösen mulatságos, hogy a 3. oldalon a kormány általánosan nehezményezi a jogállamisági jelentés azon pontjait, amelyek már „lezárt ügyekkel” foglalkoznak. Fontos megjegyezni: attól még, hogy egy ügyet a bíróság lezárt, az még sérthetett jogállamisági normákat. Sőt, a bírósági döntések értelmében a magyar kormánynak erről még hivatalos papírja is keletkezett. Csak egyetlen példa: a bírák kényszernyugdíjazása kapcsán meghozott erőszakos döntéséből a fideszeseknek hátrálniuk kellett, a megalázott bírák perek tucatjait nyerték meg később, visszahelyezni azonban őket már nem tudták állásaikba, mert azokat már feltöltötték; nyilván a kormánynak kedvesebb szakemberekkel. Ez az eljárás egyébként nemcsak jogi, de emberi/erkölcsi gyalázat is; megannyi tisztességes és értékes embert tett tönkre pitiáner hatalmi törekvések érdekében.
De, menjünk tovább: a 4. oldalon a magyar kormány büszkén állítja, hogy az Európai Unió Bíróságának ítéleteit minden körülmények között elfogadták és végrehajtották. Ennek azonban ellentmond, hogy Orbán Viktor 2017 szeptemberében a kvótaper elveszítése után úgy nyilatkozott, hogy „nem változtatjuk meg a migránsokat érintő politikánkat.” Azaz a magyar kormányfő nyíltan kijelentette, hogy nem hajtja végre az EU Bíróságának döntését. Ehhez képest azonban, a magyar közvélemény elől titkolva, a kormány mégis befogadott 1300 menekültet, amit Altusz Kristóf, a Külügyminisztérium államtitkára kotyogott ki egy interjúban. Miközben az 1300 menekült befogadása nem a kvótarendszer keretein belül történt – tehát a bírósági döntést nem hajtotta végre a kormány – saját választóinak szemébe is hazudott, amikor arról beszélt, hogy Magyarország egyetlen menekültet sem fogad be.
A 6. oldalon a kormány arról beszél, hogy „Magyarország történelmi sikerként éli meg az EU-hoz való csatlakozást.” Ez az állampolgárok szempontjából mindenképpen igaz, azonban pont a Fidesz prominens politikusai azok, akik a leghevesebben támadják az Európai Uniót, időnként a kilépés húrjait is megpengetve. A teljesség igénye nélkül néhány idézet:
–    Kovács Zoltán: „Ha kizárólag az illegális migráció uniós kezelése képezné a döntés alapját, az nem a bent maradás mellett szólna”
–    Lázár János: „Jó szívvel nem tudnék a bennmaradásra szavazni az uniós tagság ügyében”
–    Kövér László: „akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogyan kellene ebből {az EU-ból} szép lassan, óvatosan, de kihátrálni”.
Az alkotmányozási folyamat tárgyalásánál a 12. oldalon használt fideszes érvelés, miszerint az új Alaptörvényre a Parlament több, mint kétharmada szavazott, több sebből is vérzik. Egyrészt a magyar jogrend szerint új Alaptörvényt, illetve annak módosításait kizárólag kétharmados többséggel lehet megszavazni (vagyis ez nem érv), ráadásul a kétharmados felhatalmazás kivétel nélkül kormánypárti képviselőktől származott, tehát semmiféle sokszínű, széles politikai vagy társadalmi konszenzus nem támogatta az új Alaptörvény létrejöttét. Újabb sunyi fideszes csúsztatás, amivel azt hiszik, hogy hülyének nézhetik a kormányzati magyarázkodás olvasóit.
A 16. oldalon azt állítja a kormány, hogy a Sargentini-jelentés, valamint az EBESZ választási megfigyelő-misszió azon állításai, miszerint a kormánypártok aránytalanul nagy forrásokkal és felülettel rendelkeztek az ellenzék kárára a 2018-as választási kampány során, hamisak. A Fidesz szerint ugyanis a választásokon tapasztalt magas részvételi arány jelzi, hogy a választók számára minden adott volt, hogy alapos információk birtokában szavazhassanak. A kormány állításának azonban ellentmond, hogy a Nemzeti Választási Bizottság, valamint később a Kúria is úgy határozott, hogy jogsértő a fideszes köztévé magatartása, miszerint a kampányhajrában két héten át egyetlen ellenzéki szereplőt sem hívtak meg a reggeli műsorukba, hogy kifejthessék az álláspontjukat. A köztévé, eredeti rendeltetésétől eltérően csupán a törvényileg előírt minimum idősávot, öt percet szereplést biztosított az ellenzéki pártok számára. Mindez pedig aligha könnyíti meg a kiegyensúlyozott információhoz való hozzájutást. Arról már ne is értekezzünk, hogy a magas választási részvétel nem igazolja a szabad információhoz jutás garanciáit: hány olyan afrikai katonai diktatúrát ismerünk, ahol szinte száz százalékos a részvétel, mégis pontos tudjuk, hogy milyen manipulatív és erőszakos eszközök által befolyásolják a választásokat. Újabb gyenge érv a magyarázkodó fideszesektől.
A kormány a 17. oldalon igyekszik magyarázni az „Állítsuk meg Brüsszelt” konzultációt és annak valódi célját. Míg a Fidesz álláspontja szerint ők véleményfelmérésre használják a nemzeti konzultációkat, valójában hazugságokra alapozott, irányított propagandakérdésekkel hergelik a közvéleményt, hogy saját alternatív valóságukat alátámaszthassák. A Fidesz azt állítja, hogy a konzultáció címe csupán a „nemzeti hatáskörök Brüsszelnek való átadása lassításának szükségességére” mutat rá. Ezzel szemben az igazság az, hogy a konzultáció egésze arra irányul, hogy a kormány káros és hazaáruló EU-ellenes harcát a köztudatban tartsa, hiszen Brüsszel semmilyen a konzultációban emelgetett kompetenciákat nem akart elvonni hazánktól. Nem is értjük, miként gondolhatják, hogy ezzel a lúzer érveléssel bárkit hülyének nézhetnek.
A 18. oldalon a kvótanépszavazás kapcsán azzal büszkélkedik a kormány, hogy az egyetlen tagállamként megkérdezte az emberek véleményét a migrációs-politika kapcsán szükségesnek gondolt intézkedésekről. A népszavazás azonban elbukott, érvénytelen lett, hiszen a magyar emberek átláttak a kormány valótlanságoktól hemzsegő, irányított kérdéseket tartalmazó álkonzultációján. A migrációs-politikai kérdéseket pedzegető valódi társadalmi párbeszéd ezzel szemben több tagállamban is kibontakozott az utóbbi években, a magyar kormány pedig még azt is titkolta a választópolgárok elől, hogy a hivatalos kormánykommunikáció (propaganda) ellenére 1300 menekült befogadásáról döntöttek. Ugyancsak a 18. oldalon állítja a kormány, hogy a nemzeti konzultációk hasonló logika mentén szerveződnek, mint az EU online konzultációi Európa jövőjéről. Ez nyilvánvaló hazugság, hiszen míg az EU konzultációi semleges nyelvezetű, objektív tényeken alapuló kérdésekkel valódi választásokat kínálnak a kitöltőknek, addig a magyar kormány irányított nyelvezetű konzultációi csak propagandaterjesztésre jók.
A 23. oldalon a magyar kormány az új közigazgatási bíróságok rendszerének szükségességét többek között azzal magyarázza, hogy nemzetközileg bevett gyakorlat az ilyen jellegű független bírósági rendszer kiépítése. Mindez azért hazugság, mert sehol máshol sem függenek a bírák kizárólag az igazságügyi minisztertől, illetve sehol máshol nem számít bele az államigazgatásban eltöltött időszak a kijelöléshez szükséges munkatapasztalatba. Ugyancsak nehéz független testületről beszélni úgy, hogy az új rendszer vezetője a fidesz-káder Patyi András, korábbi NKE-rektor és NVB-vezető lesz. A Fidesznek fontos vagy épp kellemetlen ügyekről ezentúl egy, a fideszes kormánytól függő testület dönthet majd. A kormány tehát egyszerűen hazudik, amikor független szervezetről beszél. Az Európai Bizottság jelenleg vizsgálja a fideszes különbíróságokra vonatkozó törvényt, amely miatt kötelezettségszegési eljárást indíthat.
1529512130-bCFO3RpNq_mdA dokumentum 28. oldalán az igazságügyi rendszert érintő vádakra reagálva azzal büszkélkedik a kormány, hogy a 2018-as uniós igazságügyi eredménytábla szerint a bírósági ügyek hosszának tekintetében Magyarország különösen jól teljesít. Ez azonban egy kiragadott statisztika, amely nem tükrözi az igazságügyi rendszer valódi és átfogó helyzetét. Ugyanez az eredménytábla ugyanis épp arra is rávilágít, hogy az igazságügyi rendszert Magyarországon gondolják az egyik legkevésbé függetlennek a megkérdezett emberek, cégek, illetve vállalkozások. A Globális Versenyképességi Index szerint pedig Magyarország a 140 vizsgált országból a nem éppen hízelgő 103. helyet szerezte meg az országokat a bíróságok függetlensége szerint rangsoroló táblázaton. Ilyen az, amikor a Fidesz csak azt emeli ki, ami neki kedves. És ilyen az, amikor rajtakapják a hazugságon őket.
A 34-35. oldalon a kormány azt bizonygatja, hogy a képviselőkre vonatkozó vagyonnyilatkozati rendszer megfelelő garanciája a képviselők vagyonának hiteles és átlátható követésére. Ez nyilvánvaló hazugság, elég, ha Orbán Viktor lányának 15 millió forintos tandíjára gondolunk, miközben az akkor hatályos vagyonnyilatkozata szerint Orbán Viktor megtakarítása alig 742.000 forintra rúgott. De a jelenleg hatályos vagyonnyilatkozata (993.000 forint) sem tükrözi a magánrepülőkön repkedésből és Mészáros Lőrinc dollármilliárdossá avanzsálásából álló valóságot. Fontos továbbá megjegyezni, hogy csak abból, hogy léteznek szabályok a korrupció ellen, még nem következik, hogy a Fidesz azokat be is tartja, illetve magára nézve kötelezőnek ismeri el. A magyar kormány olyannyira nem elkötelezett a korrupció elleni harcban, hogy Fehéroroszország mellett egyedüliként még ahhoz sem járult hozzá, hogy az Európa Tanács közzétegye a Korrupcióellenes Államok Csoportjának országértékelését. A 36. oldalon a Fidesz azzal érvel, hogy mivel az Állami Számvevőszék (ÁSZ) ellenőrzi a kampányfinanszírozást, minden a legnagyobb rendben, a szabályok szerint zajlik, kritikának helye nincs. Ezzel szemben a valóság az, hogy az ÁSZ-t politikai fegyverként használja a Fidesz, mondvacsinált okokkal büntetve ellenzéki pártokat, miközben a kormánypártok szabálytalan gyakorlatait (a kormány közérdekűnek hazudott propagandakampányokkal valójában a Fidesz üzeneteit szajkózta) a testület figyelmen kívül hagyta. Azt is nagy bátran elhallgatták természetesen, hogy az ÁSZ élére egy korábbi fideszes politikust ültettek, aki ezekben a hónapokban szépen meg is szolgálja a kinevezését.
A 38. oldalon a kormányzati dezinformációs dolgozat a miniszterelnök veje, Tiborcz István elleni OLAF-vizsgálatra próbál reflektálni, azonban mindezt meglehetősen gyenge érvekkel teszi. A jogállamisági jelentésben említett konkrétumokat teljesen figyelmen kívül hagyva, a Tiborcz elleni eljárást meg sem említve azzal dicsekszik a Fidesz, hogy Magyarországon még mindig az EU-s átlag feletti a vádemelési arány az OLAF-vizsgálatokat illetően. Arról természetesen nem esik szó, hogy a Fidesznek kellemetlen ügyekben rendre mondvacsinált okokra hivatkozva megszünteti a kormány háziügyészsége az eljárást, mint ahogyan az az Elios-vizsgálat esetében is történt. Ettől függetlenül tény marad, hogy Orbán vejének cége esetében az OLAF bűnszervezetben elkövetett súlyos szabálytalanságokat tárt fel, a bizonyítékokat pedig a magyar ügyészség elé tárta, akik politikai nyomásra megszüntették a nyomozást. Az EU eközben 13 milliárd forintot követel a magyar adófizetőkön az Elios miatt. Ezek a tények, nem pedig a Fidesz mázaskodó magyarázkodása.
A 39. oldalon a kormány azt igyekszik megmagyarázni, hogy az egyajánlatos közbeszerzési tenderek nem rejtik magukban a korrupció kockázatát. Figyelemreméltó azonban, hogy Magyarországon az uniós pénzeket érintő pályázatok 36%-ára csak egy ajánlat érkezik, amely leggyakrabban a Fideszhez legközelebb álló versenyzőt jelenti, miután adminisztratív eszközökkel ellehetetlenítették a többi pályázó beadványát. Verseny nélkül sokkal nehezebben kiszűrhető a túlárazás, ami sajnos bevett gyakorlat az uniós pályázatokat illetően. Tényleg, van bárki, aki komolyan veszi, hogy Mészáros Lőrinc néhány év alatt az ország bizonyíthatóan leggazdagabb embere lett és mindezt emberfeletti üzleti érzékének és szerencséjének köszönheti? Ugyanmár. És folytassuk tovább a fideszes magyarázkodás elemzését! Rendkívül szánalmas, ahogy a 41. oldalon a hatékony kormányzásról és korrupcióról szóló fejezetben a kormány a Globális Versenyképességi Index statisztikái alapján azt hazudja, hogy Magyarországhoz képest „több másik tagállamban is magasabb a korrupció szintje”. Ezzel szemben a valóság az, hogy a dokumentum szerint az EU-s tagállamok közül kizárólag Bulgáriában volt magasabb a korrupció, mint hazánkban, sehol máshol (Bulgária is csupán 4 hellyel van hozzánk képest hátrább rangsorolva globális összehasonlításban).
Az 51. oldalon a kormány állítása szerint a közérdekű adatigénylések fizetőssé tétele teljes mértékben elfogadható. Persze, nekik bizonyosan az, hiszen így tudnak számos, a lopásaikat bizonyító közérdekű adatot eltitkolni. Érvelésüknek az is ellentmond, hogy az EBESZ sajtószabadságért felelős képviselője nemrég elfogadhatatlannak nevezte, hogy közintézmények azért kérnek pénzt az adatigénylőktől, hogy abból az adatigénylések megválaszolásán dolgozó alkalmazottak bérét fizessék.  Az 54. oldalon a Fidesz azt hazudja, hogy a magyar kormány „elkötelezett a szabad és pluralisztikus média támogatása mellett”.  Minden bizonnyal mára elfelejtették a Népszabadság erőszakos és undorító bezáratását, vagy az olyan, korábban kormánykritikus lapok fideszes oligarchák és kormányzati szereplőkhöz közel álló illetők általi bekebelezését, mint az Origo vagy a Figyelő. A kormány folyamatos hadjáratot folytat a szabad és kritikus média ellen, újságírókat félemlítenek meg listázással, rendre ignorálják a nem kormánybarát média kérdéseit, miközben saját goebbelsi propagandagépezetet működtetnek, gyakran a Kremltől átvett álhírekkel fűszerezve, a sajtóetika minden írott és íratlan szabályát áthágva.
Az 57-59. oldalakat gyakorlatilag végig a Közép-európai Egyetem (CEU) ügyének szenteli a kormány. A Fidesz állításaival ellentétben azonban valójában a magyar kormány részéről semmilyen erőfeszítés nem történt a CEU ügyének megnyugtató rendezésére, ami miatt az egyetem 2018 decemberében bejelentette, hogy elhagyja Budapestet. Ugyan a CEU a magyar állam kikötésének megfelelően megtette a szükséges adminisztratív és egyéb módosításokat, a magyar kormány ennek ellenére sem volt hajlandó aláírni a CEU működéséhez szükséges kétoldali államközi megállapodást. Az ebből eredő jogi bizonytalanságnak köszönhetően a CEU Magyarország elhagyására kényszerült, ami önmagában is hatalmas csapást jelent a hazai tudományos életre nézve, nem is beszélve arról az üzenetről, amit egy patinás egyetem elüldözése közvetít. Sokatmondó, hogy Európában legutóbb a náci Németország által megszállt Norvégiában fordult elő, hogy bezárattak egy egyetemet. És, ha már Norvégia. A 66. oldalon a kormány azzal érvel, hogy az úgynevezett Norvég-alapból finanszírozott civil szervezetek átvilágítására azért volt szükség, mert a pályázatok finanszírozásánál súlyos szabálytalanságokat tapasztaltak a felügyelő szervek. Ez nyilvánvaló hazugság, hiszen a kormányzati ellenőrző szervek – egyébként kormányfői utasításra történő (!) – vizsgálatának célja nem az átláthatóság növelése, hanem a sokszor nem kormánybarát civil szervezetek megfélemlítése volt. Valóban említésre méltó mértékű visszaéléseket nem tártak fel, csupán apróbb adminisztratív szabálytalanságokat találtak, amit aztán a saját propagandamédiájukban rendre felfújtak.
A dokumentum következő logikai egységében a kormány érvelése annak hangsúlyozásával kezdődik, hogy a Magyarországon működő – több mint 60.000 – civil szervezet milyen páratlanul fontos szerepet tölt be hazánk mindennapi életében. Az elmúlt évek civil szervezetekkel kapcsolatos kormányzati intézkedéseinek fényében, ez az elvi állásfoglalás a gyakorlati oldalról erősen megkérdőjelezhető. És akkor még finom voltam. A Sargentini-jelentésben külön kiemelt, a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény végleges, 2017 június 13-án elfogadott verziója ugyan az eredeti javaslathoz képest több ponton is átdolgozásra került – a Velencei Bizottság által megfogalmazott bírálatokkal összhangban – azonban a legtöbb kritikát kiváltó „külföldről támogatott szervezetek” kifejezés nem került átdolgozásra, elvetésre. A kormány által a 67. oldalon felsorakoztatott érvek szerint a törvény elfogadására a civil szervezetek finanszírozásának átláthatóbbá tétele miatt volt szükség, és álláspontjuk szerint, mindez a legkevésbé sem befolyásolja az, az érintett szerveztek jó hírnevét, így az elfogadott jogszabály esetében nem áll fenn a „stigmatizálás veszélye”. Szó szerint képesek voltak ezt leírni. A Fidesz-kormány volt annyira cinikus és undorítóan hazug, hogy azt írta: ezzel nem stigmatizálják a civileket. Ehhez képest a frissen kinevezett kormányszóvivő, Hollik István nemrég az Amnesty International magyarországi irodájának ajtajára „bevándorlást támogató szervezet” feliratú matricát ragasztott. Emlékszünk még arra, amikor címkéztek, matricáztak, csillagoztak a hatalom emberei; nem lett jó vége. Az elmúlt években a civil szervezeteket ért folyamatos kommunikációs, illetve jogalkotási szintű kormányzati támadások sorozatának fényében egyértelműen kijelenthető, hogy a kormány magyarázkodó dolgozatában a civil szervezeteket méltató sorai üres szavak, teljes mértékben hiteltelenek.
A Sargentini-cáfolat 70. oldalán egy teljesen nyilvánvaló ködösítésnek és manipulációnak lehetünk szemtanúi akkor, amikor a magyar kormány az Európai Bizottság által, a jogalkotás alapvető céljára vonatkozó kritikája kapcsán azzal érvel, hogy a jogalkotás célját a Velencei Bizottság 889/2017 számú véleményében elfogadhatónak tartja. Szakmailag teljes mértékben megkérdőjelezhető, logikailag és érveléstechnikailag pedig hibás két különböző, egymástól függetlenül működő nemzetközi szereplő által megfogalmazott álláspont összemosása, ennek révén pedig a kritika relativizálása.
A magyar kormány 2018 május 29-én törvényjavaslatot terjesztett elő egyes törvények jogellenes bevándorlás elleni intézkedésekkel kapcsolatos módosításáról. Mint ahogy az a Sargentini-jelentésből is kiderül, a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban számos kritika került megfogalmazásra, amelyek a kormány által jegyzett dokumentum 71-72. oldalon olvashatóak. A magyar kormány a cáfolatban érdemben nem reagál sem az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala, illetve az Európa Tanács emberi jogi biztosa által megfogalmazott kritikákra (amelyek szerint a javaslat tovább szítaná a feszült közbeszédet, és az egyre terjedő idegengyűlölő attitűdöt), sem arra, hogy milyen okból fakadóan kérte az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése Jogi és Emberi Jogi Bizottságának elnöke a Velencei Bizottság véleményét a javaslat kapcsán. Ehelyett a Velencei Bizottság véleményének elkészülte előtt elfogadták a viták kereszttüzében álló törvényjavaslatot. Mindezzel esélyt sem adva a törvényhozóknak, vagy éppen a társadalom szélesebb körének arra, hogy megismerje a Velencei Bizottság álláspontját. Ezzel is újabb példát hozva arra, az elmúlt években folyamatosan tapasztalható jelenségre, hogy a kormány előszeretettel veszi semmibe a kritikus hangokat, és már a látszat szintjén sem ad arra, hogy úgy tűnjön, mintha valóban érdemleges párbeszédet kívánna folytatni a kritikát megfogalmazókkal. Sőt, ezen túlmenően azzal a nyilvánvaló hazugsággal takaródzik, hogy a törvénymódosítás teljes mértékben összhangban van az Európai Unió egyik legfőbb céljával, vagyis azzal, hogy létrejöjjön a szabadság, a biztonság és az igazságosság övezete. Ezeket az értékeket súlyos mértékben, rendre, pont a magyar kormány sérti meg, többek között pontosan ezért is indult el 2018 szeptemberében, az Európai Unió történetében először az Európai Parlament kezdeményezésére a 7-es cikk szerinti eljárás a jogállamiság, a demokrácia, és az alapjogok súlyos tagállami megsértésének egyértelmű kockázata miatt.
A jelentés az egyenlő bánásmódhoz való joggal foglalkozó gondolati egységben, a családok védelme és a nők jogai közötti tényleges egyensúly hiányára több ponton is rámutat. A 77. oldalon a Sargentini-jelentés 46. pontja elismeri és üdvözli a kormány erőfeszítéseit, azonban ahogy arra a nők ellen a jogszabályokban és a gyakorlatban alkalmazott diszkrimináció problémájával foglalkozó ENSZ munkacsoport is kiemeli, a hagyományos családformát nem szabad ellentétbe állítani a nők politikai, gazdasági és szociális jogaival, valamint társadalmi szerepvállalásának növelésével. Vagyis a család- és népességpolitika előtérbe helyezése nem jelentheti azt, hogy a nők bármilyen formában is diszkriminációt szenvedhetnek el, vagy adott helyzetben csökkenhessen a társadalmi szerepvállalásuk, sérüljenek a politikai, gazdasági és szociális jogaik. A kormány állítása szerint mindez nem valós, hanem egy mesterségesen generált probléma, vagyis az Orbán-kormány ismételten lesöpri az asztalról azokat az érveket és kritikákat, melyek arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy közel sem tekinthetőek elégségesnek a jelenleg hatályos intézkedések és garanciák annak biztosítására, hogy a nők jogai ne csorbuljanak, az előtérbe helyezett népesedéspolitikai szempontok révén. Nyilvánvaló hazugság a Fidesz részéről az is, hogy a jelenlegi szabályozási környezet biztosítaná a nők számára a teljes egyenjogúságot, vagyis azt, hogy ne csorbuljanak a fent említett jogaik. Emellett a kormány arra a Sargentini-jelentésben megfogalmazott, és nyilvánvalóan helytálló kritikára sem válaszol, mely szerint 2018-as magyar parlamenti választásokat követően a nők továbbra is alulreprezentáltak a politikai életben, és vonatkozó joganyag hiányában nincsenek jogi követelmények a nemek közötti egyenlőség előmozdítására a választási környezetben. De, menjünk tovább. A 79. oldalon, a Fidesz ismét egy nyilvánvaló csúsztatással él, amikor a női áldozatok családon belüli erőszakkal szembeni védelméről szóló résznél, kizárólag a fizikai bántalmazást elszenvedő áldozatok védelméről, és ezen cselekmények büntetőjogi vonzatáról tesz említést. A dokumentum nem reflektál arra a gyakran tapasztalható megállapításra sem, mely szerint Magyarországon továbbra is fennállnak patriarchális sztereotípiákon alapuló attitűdök a nők társadalmi szerepét illetően, valamint arra, hogy az isztambuli egyezmény még mindig nem került ratifikálásra, illetve, hogy politikai szereplők gyakran diszkriminatív megjegyzéseket tesznek a nőkkel szemben. Teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy 2018-ban a Magyar Országgyűlés épületében a kormánypárti politikusok szájából rendszeresen elhangozhatnak diszkriminatív, hímsoviniszta és szexista megjegyzések. De mit is várhatunk azoktól, akik szinte kivétel nélkül minden olyan EP-határozatot és jelentést leszavaznak vagy elutálnak, amely erősítené a nők jogait és lehetőségeit az európai közösségben. A Fidesz hozzáállása tökéletesen megmutatkozik abban, hogy hosszú évek óta tudatosan akadályozza a nők elleni erőszakkal szemben fellépő isztambuli egyezmény ratifikációját. Szégyen.

cof

A kormányzati dokumentum következő fejezetében a kormány a kisebbségek jogaival és helyzetével kapcsolatosan megfogalmazott kritikákra reflektál. A Sargentini-jelentésben összegyűjtött és megfogalmazott állítások alapján, hazánkban továbbra is aggasztó a rasszizmussal és az intoleranciával kapcsolatos helyzet romlása, a cigányellenesség, valamint a kormány által tett lépések és intézkedések ellenére továbbra is visszatérő probléma az antiszemitizmus. Végül, de nem utolsó sorban az Európa Tanács emberi jogi biztosa ezen kívül megemlítette a migránsok, köztük a menedékkérők és a menekültek ellen irányuló idegengyűlölet, valamint az egyéb társadalmi csoportokkal, köztük az LMBTI személyekkel, a szegényekkel és a hajléktalanokkal szembeni intolerancia kiújulását is. Az említett fejezet – amely a 84. oldaltól a 103. oldalig terjed – kapcsán megállapítható, hogy az egész fejezeten átívelő kormányzati érvelés alapját az Alaptörvény, a Büntető Törvénykönyv, illetve az egyéb vonatkozó jogszabályok leírása képezi.  Komolyabb és mélyrehatóbb szociológiai ismeretek nélkül is könnyűszerrel megállapítható, hogy a társadalom egyes csoportjait ért kirekesztés, a diszkrimináció, az idegengyűlölet és a kisebbségeket ért hátrányos megkülönböztetés társadalmat behálózó jelensége nem írhatóak le a vonatkozó jogszabályok egy részének összeollózásával. Mindebből pedig kiolvasható, hogy a kormány meg sem próbál a problémákkal szembenézni, és a megfogalmazott súlyos kritikákra érdemi, konkrét választ adni. Emellett fontos megjegyezni, hogy a kormány hozzáállását hűen tükrözi az a tény is, hogy válaszában a kisebbségeket ért jogsértések esetén a különböző büntetőjogi következményeket részletezi, amelyből világosan kiolvasható, hogy súlyos társadalmi problémák esetén a jogsértők szankcionálását és nem pedig az áldozatok prevencióját vagy védelmét helyezi előtérbe. A valóság félremagyarázásából az is egyértelműen látható, hogy a kormány a hosszútávú és valós megoldást jelentő átfogó programok helyett a jelenség tüneti kezelését tartja megfelelő megoldásnak.
A 86. oldalon, a romákat ért diszkriminációk kapcsán a Sargentini-jelentés vonatkozó paragrafusának legfőbb állítása az, hogy a magyarországi romák továbbra is szisztematikus diszkrimináció és hátrányos megkülönböztetés elszenvedői, az élet összes területén, többek között úgy, mint az oktatás, lakhatás, munkavállalás, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, illetve a szociális és politikai életben való részvétel. Ezzel szemben a kormány a romák integrációját hazug módon egy szinte példa nélküli sikertörténetnek állítja be érvelésében. Erre, az újabb Fideszes képtelenségre már egyetlen egy statisztika is tökéletesen rávilágít: az Alapjogi Ügynökség 2018. évi alapjogi jelentése szerint a jelenleg alkalmazásban nem álló, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatal romák aránya a 2011-es 38%-ról 2016-ra 51%-ra nőtt. Továbbá a kormány állítása szerint, 2013 óta a romák körében a foglalkoztatottság mértéke jelentős mértékben, mintegy 20%-kal növekedett. Mindez természetesen jelentős előrelépésnek lenne tekinthető abban az esetben, ha nem lenne egyértelmű, hogy a munkaerőpiaci integrációt jelző adatok mögött az a megközelítőleg 220.000 roma áll, akik kizárólag a közmunkaprogram keretében kerülnek foglalkoztatásra vagy képzésre. A közmunkaprogram hatékonysága és valós munkaerőpiaci integrációs hatása és képessége köztudottan nem egyértelmű sikertörténet. A képet tovább árnyalja az a tény is, hogy számos esetben visszaélések voltak tapasztalhatók egyes helyi önkormányzatoknál a közmunkaprogramban résztvevők megítélése kapcsán. Másfelől fontos megjegyezni, hogy a Fidesz döntésének értelmében a KSH módszertana számos területen változott, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy az alapvetően nem túl fényes adatok kozmetikázásra kerülhessenek. Vagyis, ez a sokadik fideszes csúsztatás, a valóság kozmetikázása.
A dokumentum 97-101. oldalakon az antiszemitizmussal kapcsolatos megállapításokra és ajánlásokra reagálva a kormány ugyanazt az érveléstechnikai megközelítést használja, mint amit a romák helyzetével kapcsolatosan megfogalmazott kritikák esetében. Azaz, gyakorlatilag felsorolja az Alaptörvény, a Büntető Törvénykönyv, illetve az egyéb vonatkozó jogszabályok egy részét. Egyértelmű csúsztatás azt állítani, hogy az antiszemitizmussal és a kirekesztéssel szembeni fellépés elégséges eszköze a megfelelő jogszabályi környezet biztosítása, hiszen ennél jóval többre van szükség; különösen kormányzati oldalról. A mindenkori regnáló kormány feladata az, hogy egy ilyen komplex probléma esetén minden, a rendelkezésére álló eszköz alkalmazásával lépjen fel az antiszemitizmus és a diszkrimináció visszaszorításáért és tegyen a jelenség felszámolásáért; ne pedig gerjessze azt például uszító kampányokkal.
A 101. oldalon leírtak alapján a kormány kiemelt prioritásként kezeli a romák szegregációjának csökkentését az oktatás területén. Emellett a dokumentumból az is kiolvasható, hogy a roma gyermekek óvodai és iskolai integrációjára a kormány külön hangsúly fektet, ennek eredményeként a roma fiatalok minőségi oktatáshoz való hozzáférése jelentős mértékben javult. A Fidesz által leírt alternatív valóság és a realitás természetesen távol áll egymástól. Ahogy erre az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága is utal, a roma közösség továbbra is széles körű diszkriminációnak, kirekesztésnek, munkanélküliségnek, lakhatási és oktatási szegregációnak van kitéve. A kormány által meghozott új köznevelési törvény ellenére továbbra is elterjedt gyakorlat az iskolai szegregáció, különösen az egyházi és a magániskolákban, és továbbra is aránytalanul magas az enyhe fogyatékossággal élő gyermekek iskoláiban elhelyezett roma gyermekek száma. A tankötelezettség felső korhatárának leszállítása egyértelműen a hátrányos helyzetű roma fiatalokat hozza a legnehezebb helyzetbe, akik körében a jogszabály módosítása előtt is jóval magasabb volt a fiatal iskolaelhagyók aránya. Az amúgy is lesújtó képet tovább árnyalja a tény, hogy elterjedtek a kisebbségek és különösen a romák, a muszlimok, a migránsok és a menekültek ellen irányuló gyűlölet-bűncselekmények és gyűlöletbeszéd a politikai közbeszédben, a médiában és az interneten, többek között a kormány által támogatott kampányok keretében is.
A dokumentum következő, a bevándorlók, a menedékkérők és a menekültek alapvető jogaival foglalkozó fejezetét a kormány a 104. oldalon azzal az állítással nyitja, mely szerint a Sargentini-jelentés egy politikailag motivált szöveg, amely a kormány bevándorlás-politikájának kritikájára épül. Ez természetesen máris giga hazugság. Emellett a kormánydokumentum szerzői kijelentik azt is, hogy az EP-jelentésbe azok a nemzetközi szervezetek illetve szereplők véleménye, kritikája és álláspontja került csak összegyűjtésre, amelyek támogatják a migrációt. A Fidesztől tehát annyira telik csupán, hogy „migránspártinak” állít be mindenkit, aki neki nem tetsző véleményt fogalmaz meg. Szerintük a fejezetben megemlített összes nemzetközi szereplő véleménye ezért hiteltelen. A teljesség igénye nélkül érdemes megemlíteni, hogy kiket is terel azonos „hiteltelen” platformra a Fidesz:
•    ENSZ menekültügyi főbiztos
•    ENSZ emberi jogi főbiztos
•    Európa Tanács emberi jogi biztos
•    EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala
•    Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség alapjogi tisztviselője
•    ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja
•    A Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetések Megelőzésére Létrehozott Európai Bizottság
•    A kínzás megelőzésével foglalkozó ENSZ-albizottság
Nyilvánvaló hazugság a második világháború után létrejött, és az azóta eltelt évtizedekben a nemzetközi rendszer sarokkövét jelentő ENSZ-t, vagy szerteágazó ENSZ intézményrendszer bizonyos szereplőit egy leegyszerűsítés keretében stigmatizálni, és a bevándorlást támogató szervezetként bemutatni. Természetesen mindez igaz az Európa Tanácsra, és a többi megbélyegzett intézményre egyaránt. A Fidesztől csak erre a bolsevik tempóra futja, érvekre és vitára már nem.
A kormány által írt cáfolat hitelességét tovább csorbítja az a visszatérő manipulatív elem, amely szerint a Fidesz bizonyos kritikai elemekre nem válaszol, egészen egyszerűen figyelmen kívül hagyva ezeket a megállapításokat.
•    A dokumentum 107. oldalán a kormány figyelmen kívül hagyja, és nem reagál a Sargentini-jelentés 64. pontjában megfogalmazott kritikák alábbi soraira: „…A Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetések Megelőzésére Létrehozott Európai Bizottság 2015. október 21. és 27. között Magyarországra látogatott, és a jelentésében kiemelte, hogy jelentős számú külföldi állampolgár (köztük kísérő nélküli kiskorúak) jelezte, hogy fizikai bántalmazásnak voltak kitéve a bevándorlási vagy menekültügyi őrizeti létesítményekben dolgozó rendőrök és fegyveres őrök részéről….”
•    A dokumentum 109. oldalán a kormány figyelmen kívül hagyja, és nem reagál a Sargentini-jelentés 66. pontjában megfogalmazott kritikák alábbi soraira: „… A különleges képviselő azt is megjegyezte, hogy a menedékkérők röszkei és tompai tranzitzónákban való fogadása kapcsán alkalmazott korlátozó gyakorlatok gyakran arra késztetik a menedékkérőket, hogy illegális megoldásokat keressenek a határon való átkelésre, akár embercsempészek és emberkereskedők közreműködését véve igénybe az ezzel járó összes veszéllyel együtt. Jelezte, hogy a tranzitzónákban folytatott menekültügyi eljárások nem rendelkeznek megfelelő biztosítékokkal ahhoz, hogy védelmet biztosítsanak a menedékkérőknek az olyan országokba való visszaküldéssel szemben, ahol fennáll a veszélye, hogy az EJEE 2. és 3. cikkével ellentétes módon bánnak velük….”

A kormány a dokumentum utolsó fejezetének 124. oldalán, a gazdasági és szociális jogokkal foglalkozó fejezetben páratlan sikertörténetként próbálja beállítani a hazánkban 2010 óta végbement gazdasági és szociális átalakításokat, változásokat. A szerző(k) állítása alapján az Európai Bizottság által évről-évre kiadott, úgynevezett Szociális Eredménytábla adatai pont az Orbán kormány kiemelkedően sikeres gazdasági és szociális reformjainak lehengerlő eredményeit támasztják alá.  A kormány arra hivatkozik, hogy Magyarország jobban teljesít, hiszen a Szociális Eredménytábla adatai alapján hazánk a 12-ből 8 mutató esetében az EU-s átlagon, vagy az Uniós átlag felett teljesít. Az, hogy Magyarország a mért mutatók kétharmadában az Európai Uniós átlag szintjén, vagy az Uniós átlag felett teljesít valóban kiemelkedő eredménynek tűnhet. Azonban ez is jelentős csúsztatás. Ha úgy tetszik, hazugság. A kormány által hivatkozott 12 fő mutatószám mellett ugyanis több egyéb mutató is szerepel a kimutatásba, amelyet a Fidesz már jótékonyan nem említ. A 2017-es év tekintetében az Európai Bizottság összesen 28 mutató kapcsán publikált adatokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a magyar kormány és a szerző(k) ismét hazudtak, ugyanis az adatokat összesítve kiderül, hogy a 28 mutató tekintetében csak 12 esetében teljesített az Uniós átlag szintjén, vagy az átlag felett Magyarország. Tehát annak ellenére, hogy a kormány állítása szerint hazánk a mutatók megközelítőleg 66%-ban teljesített az Uniós átlag szintjén, vagy ezen mérték felett, a valóságban ez az arány csupán 43%.

Nyilvánvaló, hogy a kormányzati propagandagépezet közpénzmilliókat és szakemberek tucatjait állította hadrendbe, hogy megcáfolja a Sargentini-jelentés állításait. Hát, nem sikerült nekik. Csak hazugságra, csúsztatásra és sunyi félremagyarázásokra futotta tőlük. Ez a dolgozat nem érdemel mást, mint egy nagy intőt. Ennyi.

Ujhelyi István

Budapest, 2019.01.04.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (224.)

Standard

eeeee2019 jelszava: Stop Orbán!

Volt abban az állami propaganda által kiadott hivatalos fotóban valami hátborzongató, amelyen Orbán Viktor letekint az újdonsült várbéli irodájának erkélyéről a pesti városképre. Zsebre dugott kéz szokás szerint, pökhendi lenézés, mögötte sutyorgó nyaloncok. Döbrögi kormányzó végigtekint uradalmán. Tökéletes kordokumentuma lesz majd a letűnt fideszes rezsimnek, szavak nélkül visszatükrözi mindazt, amiről ezek az évek szóltak.
Sok mindent elmondott Magyarországról az a néhány kép, amely bejárta a közösségi médiát az ünnepek előtt: az egyiken a zsebre dugott kezű Orbán tekint le a közpénzből felhúzott budai irodájából, a másikon a pesti oldalon állnak tömött sorokban az éhezők az ingyenes ételosztásokon. Ez a Fidesz Magyarországa: az urizáló felső tízezer és a meglopott alsó tízmillió. De a meglopottak sem tűrnek a végtelenségig. A karácsonyi ünnepeket megelőző hetekben soha nem látott ellenzéki, szakszervezeti és választói együttműködés, ha úgy tetszik közös front alakult ki a zsebre dugott kezű rezsimmel szemben. Példaértékű volt, ahogy pártállástól függetlenül együtt álltunk ki az oligarchikus elnyomókkal szemben, megmutatva nekik: nem tűrünk mindent el! A rezsim nem nyugodhat meg, mert januárban újrakezdjük. A 2019-es év jelszava: STOP ORBÁN!
A következő hónapokban két olyan választás is lesz, amely esélyt és lehetőséget ad arra, hogy megtörjük a rendszer továbbtokosodását. Két választás is lesz, ahol felmutathatjuk Orbánnak a piros lapot. A fociból vett hasonlatot talán még ő is megérti: aki nem tartja be a szabályokat, aki páros lábbal csúszik be és kézzel veszi le a labdát, azt előbb-utóbb kiállítják. A sárgalapok után ideje a pirosnak: Stop Orbán! Az ellenzéki pártoknak, mozgalmaknak, civil csoportosulásoknak óriási a felelőssége abban, hogy 2019-ben megroppantsuk a rezsimet. A május 26-án sorra kerülő Európai Parlamenti választáson esélyünk és lehetőségünk lesz arra, hogy kisebbségbe toljuk a Fideszt. Ha az EP-választáson a kormánypártiak nem tudják megszerezni a kiosztható mandátumok többségét, a rendszer óhatatlanul megcsúszik saját súlya alatt. Ha az EP-választáson minden elégedetlen elmegy voksolni és a mandátumszerzésre érdemben esélyes pártok valamelyikére adja a szavazatát: azzal pofán vágható a narancsos rezsim. Ezért hívtam egyeztetésre az Európa-párti politikai erők képviselőit, hogy közös mozgósító kampányt, közös stratégiát dolgozzunk ki az EP-kampányra. Mert bár versengünk majd májusban, a célunk közös. Több a zászló, egy a tábor.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázhuszonnegyedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2018. december 30.

2019 – Stop Orbán!

Standard

Január első hetére stratégiai egyeztetésre hívja a demokratikus ellenzéki pártok európai parlamenti kampányfőnökeit az MSZP választási felkészülését irányító Ujhelyi István, aki szerint a májusi választáson összehangolt fellépéssel megtörhető az Orbán-rendszer. A 2018. 12. 27-i sajtótájékoztató teljes felvétele:

2019 – Stop Orbán!

Standard

IMG_6857Január első hetére stratégiai egyeztetésre hívja a demokratikus ellenzéki pártok európai parlamenti kampányfőnökeit az MSZP választási felkészülését irányító Ujhelyi István, aki szerint a májusi választáson összehangolt fellépéssel megtörhető az Orbán-rendszer.

Csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján a szocialista párti politikus arról beszélt: óriási az ellenzék felelőssége abban, hogy a jövő évben megálljt parancsoljon “annak a diktatórikus hatalmi építkezésnek, ami jellemzi Orbánt és oligarcháinak rendszerét”.
Ujhelyi István szerint megmutatkozik az Orbán-rendszer sebezhetősége, ha a Fidesz májusban nem szerzi meg a brüsszeli mandátumok többségét, ezért a választók voksaiért versengő ellenzéki erőknek egyeztetniük kell stratégiájukat azért, hogy többségbe kerüljenek “a nem Orbán Viktort szolgáló európai parlamenti képviselők”.
Nyilvánvaló, hogy ez nem jelenthet közös nagy ellenzéki listát – jelentette ki, utalva arra, hogy több párt bejelentette már jelöltjeit, hozzátéve, ettől függetlenül “kutya kötelességünk egyeztetni a politikai stratégiánkat”. Hangsúlyozta: a karácsony előtt indult, addig példátlan és példamutató ellenzéki, szakszervezeti és választói együttműködés közös frontot hozott létre az Orbán-kormánnyal szemben, hozzátéve, ez az együttműködés januárban folytatódik. Közlése szerint azt akarják megmutatni, hogy nem néhány ezer ember, hanem százezrek tiltakoznak a rendszer ellen, hangosan is kimondva véleményüket.
2019 jelszava Stop Orbán – jelentette ki, a focipályáról ismert piros lapot felmutatva kijelentette, mostantól ezt a jelképet használják “Orbán Viktor bűnös rendszerével szemben”.

Budapest, 2018.12.27.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (223.)

Standard

7023227_fa3c4deffa25e584a43b5706925cd12e_wm_0Boldog karácsonyt, miniszterelnök úr!

Orbán úr, kérem adja át adventi üdvözletemet szívbéli harcostársának, a közpénzből eltartott Fidesz-alapító Bayer Zsolt úrnak, aki keresztényi szeretettel és visszafogott, polgári konzervatívizmussal képviseli az Ön által felépített NER közösségét.
Bayer úr alig pár napja mondta el adventi üzenetét a közpénzből finanszírozott egyik oligarcha-rádió műsorában. Az alábbiak hagyták el lovagkereszttel kitüntetett száját: „(…) Most akarnak ezek vitát a magyar helyzetről, azért, mert ötezer hülye egy hete, le-föl flangál a városban, és most aggodalomra ad okot a helyzet Magyarországon. Valahol azt nyilatkozta ez a Judith Sargentini, hogy ő nem érezné magát biztonságban Budapesten. Ááááá, azt kell mondjam, hogy ezt jól is teszi. Hogy ha nem érezné magát biztonságban Budapesten. Ehhez fogható mocskos szemét gazember azért még az EP-ben is ritka, pedig ott van egy pár. Igazi utolsó aljas mocsadék Judith Sargentini, meg az ő kis zöld pártja. Ezek akarnak most majd a magyar helyzetről vitát nyitni. Csodálatos lesz, komolyan, alig várom. Mindenesetre, amíg egy kicsit vitáznak, akkor viszont tényleg el fog jönni az idő, hogy kimenjünk az utcára, aztán lehet vitatkozni.”
Látom, Önök már készülnek a keresztény megváltó születésének ünnepére. Békés ünnepeket Önöknek, miniszterelnök úr. Élvezze még ki, amíg lehet.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázhuszonharmadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2018. december 23.