reun
Standard

.

Bővített vitairat
az Európai Unió megerősítésének szükségességéről és lehetséges útjairól
összeállította: Ujhelyi István európai parlamenti képviselő

.

Az európai baloldalnak és a Magyar Szocialista Pártnak jelentős szerepe volt abban, hogy felvételt nyertünk az európai közösségbe; hogy Magyarország megbecsült és értékes tagja lett az Európai Uniónak. Elkötelezettségünket és tagságunkat jelenleg valós veszély fenyegeti. Nekünk, európai demokratáknak felelősségünk és feladatunk, hogy Magyarország tagja és része maradjon az európai szövetségnek, mert a kontinens stabilitása és benne Magyarország biztonsága, valamint jövője csakis egy erős és jól működő Európai Unióban garantálható.
Hazánk helye megkérdőjelezhetetlenül az Európai Unióban van, ezt az elmúlt több mint tíz év gyarapodása, eredményei és fejlesztései egyértelműen igazolják. A jelenlegi populista, jobboldali magyar kormány ezzel szemben vállaltan megtagadta az európai értékeket és megállapodásokat, demokratikus működés helyett az illiberális, féldemokrata államberendezkedés kiépítését, az ellenségkeresést és a szavazatmaximalizálást választotta, tetteivel és propaganda kampányaival pedig egyértelműen az európai szövetségi rendszer lebontásán dolgozik.
Nem kell félnünk kimondani: az Európai Unió nem tökéletes. Vitathatatlan működési hibáit az EU-ellenes, populista erők sikeresen nagyítják fel és használják saját politikai céljaik elérésére. Mi, európai demokraták is látjuk, hogy van korrigálni való az európai intézményrendszeren. Szétrombolása helyett azonban felelős újraépítését, bölcs újraegyesítését akarjuk!

Európa a mi válaszunk, Európa a mi választásunk.

dr. Ujhelyi István
európai parlamenti képviselő
az MSZP alelnöke

2017. január 26.

.

ALAPVETÉSEK

Kiindulópontok

– Az európai intézményrendszer működése és a döntéshozatali folyamatok nem kellő módon idomultak az olykor erőltetett bővítéssel járó új körülményekhez és kihívásokhoz.

– Brüsszel eltávolodott a tagállami választóktól, tévesen szürke bürokraták érzéketlen gépezetének mutatja magát, ezért szerepe és döntései ismeretlennek és idegenek a többség számára.

– Az Európai Unió egyik gyengesége, hogy nehezen tud a saját maga által vallott értékeknek és elveknek érvényt szerezni.

– Az újonnan csatlakozó, elsősorban Közép-Kelet-Európai országok felzárkóztatása felemásan sikerült, a kohéziós támogatások felhasználásának hatékonysága – és így az ellenőrző és stratégiai rendszerek érvényesülése is – bizonyos esetekben erősen megkérdőjelezhető.

– A 2008-2009-es pénzügyi válság óta az európai gazdaság máig nem állt talpra, a munkanélküliség érdemben nem csökken, a demográfiai adatok romlanak, a társadalmi feszültség növekszik.

– A görög válság megmutatta az euró-zóna sérülékenységét és a közös, felelős és kontrollált pénzpolitika hiányának következményét.

– Az EU gyenge geopolitikai szereplőként legtöbbször csak sodródik az eseményekkel; egységes, határozott és következetes kül- és biztonságpolitika nélkül könnyen destruktív nagyhatalmak, így például Oroszország játékszerévé válik.

– A döntéshozatali folyamatba kódolt hibák miatt az EU a menekültkrízishez hasonló rapid és átfogó kihívásokra képtelen gyors és hatékony válaszokat adni.

– Az Unió gyenge immunrendszere láthatóan csak asszisztál ahhoz, hogy vállaltan szélsőséges és legtöbbször bizonyíthatóan harmadik országokból finanszírozott politikai erők tudatosan megpróbálják szétverni az európai közösséget, illetve elszabotálni annak működését. Hasonlóképp válaszreakció nélkül marad egyes tagállami kormánypártok EU-ellenes populizmusa, amely akarva vagy akaratlanul az uniós projekt további erodálását szolgálja.

– Az Egyesült Királyság kilépése az Unióból egyszerre veszteség és egyszerre a hatékony EU-reform lehetősége: azonban, ha a lebonyolítás nem gyors és határozott, úgy ismét csak az EU-ellenes erők kapnak visszaigazolást.

– Minden szélsőséges és populista szólam ellenére az európai felmérések azt mutatják: az európai tagállamok választópolgárainak jelentős többsége az Unió és a mélyebb integráció pártján áll. Ez pedig kiemelt felelősséget és feladatot jelent az európai döntéshozók számára.

.

Bevezetés

Az európai integráció meghatározó szerepet játszik a kontinens békéjének megteremtésében és fenntartásában, az általános jólét és gyarapodás, az emberi és szociális jogok, valamint az európai szolidaritás garanciáinak biztosításában.
Magyarország uniós tagságának mérlege megkérdőjelezhetetlen: a szabad munkaerő-áramlás és vállalkozás, a külföldön való tanulás lehetősége (Erasmus), az olcsóbb utazás, a fogyasztói jogok erősödése, az agrártámogatások megléte, a kutatás-fejlesztésre adott uniós források, illetve az elmúlt években érkezett többezer-milliárd forintnyi uniós támogatásból megépült sok kilométernyi autópálya, a tucatnyi közlekedési, árvízvédelmi, gáz- és villanyellátást biztosító, vagy épp épületmegújítási és regionális beruházás kizárólag csak gyarapította hazánkat.
Egy jól működő Európai Uniónak tehát nincs alternatívája, egy rosszul működőnek azonban csak az van. Jean Monnet, az EU egyik alapító atyja szerint „az európai gyökerek olyan mélyek, hogy az európai eszme minden válságot, forradalmat túl fog élni”. Valljuk, hogy így van, jelenkorunkban azonban az európai közösség a világégések utáni eddigi legmélyebb válságát éli, a megoldások pedig most csak középtávon láthatóak. A populizmus térnyerése miatt mára a teljes európai eszme, a Nobel-békedíjas európai projekt került válságba. Az EU-ellenes erők kizárólag az uniós döntések esetleges negatív hatásait emelik ki, az európai közösség eredményeire viszont már sajátjukként hivatkoznak. Európa-szerte virágoznak azok a populista pártok, amelyek veszélyes, uszító ideológiá(ka)t követve szélsőséges, xenofób, vagy épp rasszista jelszavakkal és megvalósíthatatlan, de a tömegek számára könnyen befogadható, egyszerű és világos megoldást jelentő szólamokkal igyekeznek minél több választót megszólítani. Ezek a pártok jellemzően markánsan EU-ellenesek, hiszen jellegükből adódóan minden olyan politikai rendszert markánsan elutasítanak, amely bármilyen módon a “nemzet felett áll” vagy olyan döntéshozatali hatáskörrel rendelkezik, amely a nemzeti törvényhozásra is hatással van. Akár úgy is tűnhet, hogy e politikai erők felett van egyfajta üvegplafon, amit sohasem lesznek képesek áttörni. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a valaha marginális rétegpártok mára tagadhatatlanul a „mainstream” részévé váltak, nem kell hatalmon lenniük ahhoz, hogy tematizálják a közbeszédet és érdemben befolyásolják a politikai folyamatokat. Sikerük intő jel minden józan és felelős politikai szervezet számára, hogy az EU állampolgárai egyértelmű és következetes kommunikációt, határozott válságkezelést, illetve céltudatos cselekvőképességet várnak el vezetőiktől. Amennyiben mindez nem teljesül, úgy az EU könnyen visszafejlődhet egy, csupán a tagállamok közötti együttműködést elősegítő platformmá, ahol közös intézmények helyett a nemzeti kormányok diktálnak, ami alapjaiban rengetné meg az unió egészét. A helyzet veszedelmességét tovább fokozza, hogy három olyan meghatározó tagországban (Németország, Franciaország, Hollandia) is választásokat tartanak 2017-ben, ahol az elmúlt években komolyan megerősödtek a populista, EU-ellenes pártok. Okulnunk kell a britek kilépését hozó népszavazás mögötti tömegek szándékaiból, elvárásaiból és (megvezethető) gondolkodásából is, ahogyan érteni kell az osztrák elnökválasztás – még oly üdvözlendő – végeredménye mögött meghúzódó elitellenesség választói akaratát és az abban rejlő, továbbra is fennálló veszélyeket is.
Nem hagyható figyelmen kívül a folyamatos orosz pozícióerősödés mellett az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg végbemenő, jelentős politikai fordulat sem. Donald Trump elnökké választásával kapcsolatban arra lehet számítani, hogy az Egyesült Államok ezután kisebb hangsúlyt fektet majd a transzatlanti kapcsolatok ápolására (a Trump-adminisztráció vállaltan azzal számol, hogy az Európai Unió felbomlik), és inkább saját belföldi kihívásaira fókuszál. Elképzelhető továbbá, hogy a kiszámíthatóság és stabilitás uralta amerikai külpolitika éles fordulatot véve hektikussá – és ami a legjelentősebb veszélyt jelenti – kiszámíthatatlanná válik. Európa szempontjából minden lehetségesnek látszó forgatókönyv ugyanazt jelenti: jobban magunkra leszünk utalva, mint azt az elmúlt években megszokhattuk. Elengedhetetlen lesz, hogy egy koherens, kizárólag az EU érdekeit szem előtt tartó uniós biztonsági- és védelempolitika kerüljön kialakításra közös hadsereggel, amely adott esetben képes lesz a NATO-tól függetlenül is hatékonyan működni.
Összefoglalva, tévedés pusztán több Európáért kiáltani és új köntösbe bújtatott víziókat szorgalmazni: konkrét, mélyreható és valódi változásokat hozó reformra van szükség. Az EU nem működésképtelen, a jól felépített intézményi struktúrájában dolgozó, válogatott szakembereknek köszönhetően az elmúlt évtizedekben több tízezer, azóta is hatályban lévő, a közösségünk életét előrébb mozdító jogszabály született. Ez az eredmény érték, amelyet megtagadni vagy lerombolni nem lehet. Javítani, hatékonyabbá és eredményesebbé tenni azonban igen. Sőt, kötelesség.

Megoldási pontok

Az egyre erősödő EU-ellenes belső populizmus, illetve az Uniót érő külső nyomás felgyorsította az EU-reformok szükségességét, a brit kiválás pedig immár elengedhetetlenné is tette azokat. Több, egymástól független megoldási javaslat is az asztalra került már; ezek némelyike mindenképpen figyelmet érdemel. Elmar Brok, az Európai Parlament külügyi bizottságának néppárti elnöke és az olasz szociáldemokrata Mercedes Bresso egyik közös jelentéstervezete föderalista megoldást szorgalmaz közös pénzügyi és menekült-politikával, illetve kétkamarás Európai Parlamenttel. Ez utóbbiakhoz a szerzők szerint nincs szükség az alapszerződés módosítására sem. Ez utóbbi fontos elem, mert az alapszerződés esetleges, érdemi módosítása egyes tagállamok vétójának következtében éppen hogy gátolhatja a reformokat. Hasonlóképp konkrét javaslatokkal élt Sigmar Gabriel német és Emmanuel Macron korábbi francia gazdasági miniszter, akik közös dolgozatukban szintén kétsebességes Európát akarnak: az euró-zóna tagországai saját Parlamentet kapnának, itt közös lenne a költségvetési- és adópolitika, összehangolnák a minimálbért és a segélyeket. Az euró-zónán kívüli tagállamok is saját Parlamentet kapnának, nekik több szuverén nemzeti jogosítvány, de kevesebb támogatás jutna.
Az eddig körvonalazódó javaslatok szinte mindegyike az úgynevezett „magországokból” érkezik, ennek megfelelően saját érdekeikkel az előtérben. Le kell szögezni, hogy alapszerződés-módosítás nélkül mélyreható reformok alig elképzelhetőek, a módosításhoz azonban szinte bizonyosan nem lesz meg a kellő és egységes politikai akarat. Ebből kiindulva továbbra is az valószínűsíthető, hogy a magországok technikai módosításokkal fogják biztosítani különállásukat; ez az, amire Orbán Viktor is építeni kíván és saját erőpólust tervez létrehozni a V4-ek közreműködésével.
A kétsebességes Európa bár logikus és a magországok szempontjából kedvező forgatókönyv, az ismét perifériára szoruló további tagországok egyoldalú hátrányba kényszerítése miatt azonban semmiképpen sem támogatható. Magyarország – jelenlegi politikája mentén végképp – könnyedén az Unió perifériáján (és mint így, a még hatékonyabb orosz befolyás árnyékában) találhatja magát, ami az európai közösség biztosította lehetőségek csorbulását is jelentheti. Éppen ezért prioritás kell legyen, hogy Magyarország a populista, EU-ellenes hang képviselete helyett a felvilágosult, az európai értékek mentén haladó mag-közösség részese és aktív szereplője legyen.
Olyan alapokra van szükség, amely a széthúzás és a különállás helyett a szolidaritást és az együttműködést erősíti.
Egyfajta szellemi, európai újraegyesítésre, egy European ReUnionra van szükség.

.

EURÓPAI CÖLÖPÖK

.

1. SZOCIÁLIS PILLÉR – BEFEKTETÉS AZ EMBERBE!

  • Gyermekszegénység és munkanélküliség

– Mi vagyunk Európa, de ez így nem a mi Európánk! Az eddigi uniós gyakorlat szerint a felzárkóztatásra szánt források elsősorban infrastrukturális beruházásokra folytak el az újonnan csatlakozott tagországokban. Az Európai Uniónak új prioritást kell kijelölnie a forráselosztásban: ideje befektetni az emberbe!

– Az Eurostat statisztikái szerint Európában 26 millió, vagyis minden negyedik gyermeket fenyegeti a szegénység. Magyarországon ez az arány 41,4 százalék, ezzel a harmadikok vagyunk az uniós tagállamok között, csak Romániában és Bulgáriában rosszabb a helyzet. Az európai baloldal számára kiemelt prioritás, hogy azonnali és közös európai fellépés legyen a gyermekszegénység felszámolása érdekében, a közös irányokat pedig minden tagállami kormánynak kötelezően be kelljen tartania.

– Az alultápláltság és az éhezés felszámolását segíteni lehet a termelékenység növelésével, a fenntartható és éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó mezőgazdasággal és élelmiszertermeléssel. Ezek támogatására stratégiai uniós programok kiírása indokolt. Ugyancsak alkalmas eszköz az éhezés és alultápláltság felszámolásához az élelemhez való hozzájutás megkönnyítése: például az alapvető élelmiszereket terhelő adótartam csökkentésével, ehhez EU-s szintű élelmiszer-adóharmonizációra van szükség.

– A magyar kormány alternatív statisztikaszámításának köszönhetően nem lehet pontosan tudni, hogy hány gyermek és idős él létminimum alatt, illetve mélyszegénységben. Gyermekekre és nyugdíjasokra vonatkozó egységes európai statisztikai számítások kötelezővé tételével átláthatóvá válik az európai szociális helyzet és megszünteti a tagállami kormányok adatelrejtő és problémaelfedő gyakorlatát is.

– Több mint 20 millió európai polgárnak nincs munkája, jelenleg 4,5 millió tizenöt- és huszonnégy év közötti fiatal sikertelenül próbál elhelyezkedni. A foglalkoztatás nélküli, de oktatásban és képzésben sem részesülő fiatalok száma meghaladja a 7 milliót. Az Európán is végigsöprő gazdasági válság a fiatalokat érintette leginkább, a megfelelő munkahelyek hiánya, illetve az oktatás és a munkaerőpiac összehangolatlansága pedig mind hozzájárulnak az egyre mélyülő szociális válsághoz. Ez kell, hogy prioritás legyen!

– Andor László, magyar uniós biztosnak köszönhetően a korábbi években sikeres programot indított el az Európai Bizottság az ifjúsági munkanélküliség valós csökkentése érdekében. Az Ifjúsági Garanciaprogramot állandósítani kell, a forráskeretét érdemben növelni, valamint 30 éves korhatárig mindenkire ki kell terjeszteni. Ezzel párhuzamosan az Erasmus+ programot ki kell bővíteni a középfokú oktatásban és szakképzésben részesülőkre is, ennek forrását pedig érdemben meg kell emelni.

– Átfogó gazdasági és célzott humán-befektetési terv kell Európában. Az úgynevezett Juncker-terv mindössze három évre szól, ehhez képest jóval hosszabb, elnyújtott és a társadalom igényeinek stratégiai figyelembevételével módosított pénzügyi ciklusra van szükség. A Juncker-csomag folytatására és hatékonyabb eszközhasználata szükséges, például olyan közvetlen források, amelyeket nem a tagállami kormányok, hanem alacsonyabb döntéshozatali szinteken tesznek elérhetővé.

  •  Fókuszban az oktatás

o A hatályos alapszerződés értelmében az Unió kompetenciái az oktatás, képzés területén változatlanul a tagállamok közötti “együttműködés ösztönzésére, bátorítására, szükség szerinti kiegészítésére” korlátozódnak, és a tagállamok kizárólagosan döntenek a nemzeti oktatási és képzési rendszereiket érintő valamennyi kérdésről. A tagállamok közötti színvonalbeli eltérés azonban egyre mélyebb szakadékokat hasít, amit az EU nem nézhet továbbra is ölbe tett kézzel.

o Az oktatás, képzés mindenkori színvonala, eredményessége és hatékonysága nem csupán a gazdasági versenyképesség, a növekedési potenciál erősítésének kulcseleme, de a jólét gyarapításának, a társadalmi összetartozás megőrzésének és újrateremtésének egyik legfontosabb záloga is. Ezért az oktatás az Európai Unió kiemelt prioritású területe kell, hogy legyen.

o A World Economic Forum független nemzetközi szervezet legutóbbi vizsgálata szerint az EU-ban a magyar felsőoktatás és szakképzés a legkevésbé versenyképes. A képet még jobban árnyalja, hogy a friss PISA-felmérés szerint 2016-ra a közoktatásban szereplő magyar tanulók annál is gyengébbek lettek, mint amilyenek az utolsó mérésnél, 2012-ben voltak. Eszerint a természettudományos és a szövegértési kompetenciák soha nem zuhantak akkorát, mint legutóbb. Minden területen az OECD-országok átlaga alatt vagyunk. Az oktatás területe évtizedekre meghatározza a többi versenyképességi mutató alakulását is, ezért szinte bizonyos, hogy Magyarország versenyképessége hosszútávon is romlik. Radikális fordulat és szemléletváltás szükséges!

o A magasabb szintű oktatást igénylő munkahelyek EU-n belüli aránya 2020-ra várhatóan 34 százalékra növekszik; miközben az alacsony képzettséget igénylő állások száma csökken. Csak egyetlen példa: jelenleg négy és félmillió fiatal van munka nélkül, miközben kétmillió informatikai állás betöltetlen a szakképzett munkaerő hiánya miatt a kontinensen. Az Európai Bizottságnak ösztönöznie kell az átjárhatóságot az oktatási rendszerek között, segítenie kell a tapasztalatcserét, a „best practice” elv mentén egyensúlyt kell találnia a tagállami oktatási rendszerek között.

  • Egészségügy – „az európai beteg”

– Az egészségügyi ellátás megszervezése és biztosítása a nemzeti kormányok feladatkörébe tartozik, az EU csupán kiegészíti a tagállamok szakpolitikáit. Az Európai Egészségügyi Fogyasztói Index növekvő egészségügyi szakadékot jelez Európa gazdag, pénzügyileg erős részei és kevésbé gazdag, válság sújtotta részei között. Magyarország ebben az összehasonlításban is inkább sereghajtó. Az alapvető ellátások és az európai polgárok egészségügyi helyzete azonban ennél jóval több kontrollt és ráhatást igényel.

– Amikor az Unió tagjai lettünk, körülbelül harmincnyolcezer aktív orvos volt Magyarországon. Ez a szám jelenleg huszonhat-huszonnyolcezer körül van, egyes egészségügyi szakmák teljesen kiürültek. A szakvizsga nélkül külföldre távozók aránya 2010 óta folyamatosan negyven százalék felett van. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy csak Angliában jelenleg dolgozó magyar orvosok száma meghaladja az 1700 főt.

– Az elvándorlás következményeként hamarosan életveszélyes szakemberhiány fog jelentkezni. Az Európai Bizottság előrejelzései szerint 2020-ra egymillió egészségügyi szakember fog hiányozni Európa egészségügyi ellátórendszereiből, ami azt jelenti, hogy a szükséges ellátási igények tizenöt százaléka ellátatlan maradhat. Átfogó, az Európai Bizottság által kezdeményezett és finanszírozott programra van szükség az egészségügyi rendszer kiegyensúlyozására.

  • Egyenlő béreket, egyenlő adókat, egyenlő jogokat!

– Az uniós tagországokban ki kell alakítani az európai minimálbér fogalmának egységes rendszerét, és biztosítani kell a gyakorlatban, hogy a minimálbér ne lehessen az adott országban megállapított létminimum alatt.

– A magyar 27 százalékos általános forgalmi adó kulcs a legmagasabb az unióban. Magyarországon a nemzeti össztermék (GDP) 39,3 százaléka származik az adóbevételből; a fogyasztásra és a munkára kivetett adók nagyjából egyforma hányadát adják a teljes adóbevételnek. Meg kell vizsgálni a közös, európai ÁFA-kulcsok bevezetésének lehetőségét a tagállamokban, ezzel egyszerre lehetne garantálni például az alapvető élelmiszerek megfizethetőségét és az áfa-csalások elleni fellépést.

– Az érintett tagországok gazdasági feszültségei mellett egyre erősebb társadalmi stresszt okoz a tömeges méretű elvándorlás, elsősorban az újonnan csatlakozott kelet-közép-európai országokból. Magyarországról az elmúlt években több mint félmillió, elsősorban aktív és képzett fiatal távozott, jelentősen deformálva az ország társadalmi és munkaerő-piaci egyensúlyát. Az Európai Uniónak a szabad mozgás és munkaerő-áramlás alapértéke mellett érdemi figyelmet kell fordítania a kivándorlás társadalmi és gazdasági hatásaira; fékezésére konkrét programokat, akcióterveket kell készítenie. A Brexit kapcsán minimális elvárás, hogy az európai munkavállalók jogai megfelelő védelmi garanciában részesüljenek.

– A női jogok erősítése, támogatása és a nemek közötti valós egyenlőség megteremtése európai prioritás kell, hogy legyen. Az Európai Unió számára alapvetés, hogy megszüntesse a férfiak és nők fizetése, valamint nyugdíja közötti, indokolatlan különbséget. Határozottan, általános tagállami egyetértést kikövetelő módon biztosítani kell a nők elleni erőszak minden formájának elítélését és üldözését. A felvilágosult és jól működő Európában nincs helye szexizmusnak, rasszizmusnak, homofóbiának, transzfóbiának vagy kirekesztésnek.

  • Klímapolitika – befektetés a jövőbe

– Európa egyik legnagyobb kihívása továbbra is az éghajlatváltozás elleni küzdelem, amelyre az utóbbi válságokkal teletűzdelt időszakban aggasztóan kevés figyelem jutott. Az aggasztó előrejelzések és az egyre gyakoribb, az éghajlatváltozással is összefüggésbe hozható szélsőséges időjárási jelenségek ellenére az emberiség gyakorlatilag tétlenül szemléli a folyamatot.

– Az Európai Unió a világ egyetlen jelentősebb gazdasági térsége, amely számszerűsített és számon kérhető módon vállalta az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését. 2020-ig 20 százalékkal, az 1990-es szinthez képest, a 2030-ra szóló keretrendszerben már 40 százalék ez a vállalás. A kelet-európai kormányok – például a magyar, vagy a lengyel kormány – szerint azonban még ez is túl sok; szerintük az európai gazdaság szénmentesítése nehezen vállalható extra költségeket okoz, és csökkenti a gazdaságuk versenyképességét. Ezt az illiberális vonalat erősíti a nemrég beiktatott új amerikai elnök is, aki a klímaváltozást csak bulvárkacsának tartja.

– Az EU keretrendszerének célkitűzése szerint az Unión belüli teljes energia-fogyasztást 20 százalékát 2020-ig megújuló forrásokból kell előállítani. Ezt, az EU egészére vonatkozó célt egy jogszabály a nemzeti lehetőségek figyelembe vételével szétbontja az egyes tagállamokra. Magyarországnak például csak 13 százalékos arányt kell elérnie, ezt viszont köteles teljesíteni. A kötelező célszám jelentős lökést adott a megújuló források terjedésének, a rendszer kritikusai szerint túlságosan is nagyot. Hatékonyabb, a teljesítés hiányát valós szankciókkal sújtó rendszerre van szükség.

.

2. GAZDASÁGI PILLÉR – VERSENYKÉPESSÉG ÉS HATÉKONYSÁG

  • Közös pénzügy-politika a versenyképességért

– Feltétel nélkül kiállunk az Európai Unió négy alapszabadsága mellett! Továbbra is biztosítani kell, hogy az Európai Unió egységes piacán, ahol az áruk, a tőke, a szolgáltatások és az egyének szabadon áramlanak, a magyar emberek ugyanolyan lehetőségeket élvezzenek, mint más tagország polgárai.

– Az EU hatékonyságának növeléséhez stratégiai megoldás az Európai Unió mozgásterének bővítése, mégpedig az uniós költségvetés részbeni megemelésével. A GNI-alapú bevételek sorában a tagállamok bruttó nemzeti jövedelme után fizetett összeget 0,2-0,5 százalékponttal javasoljuk megemelni.

– A World Economic Forum legutóbbi versenyképességi jelentése szerint Magyarország az EU 28 tagállama közül, jelentősen visszacsúszva a 25. a versenyképességi rangsorban, ezért stratégiai fordulatra van szükség.

– Az európai szocialisták kiemelten fontos célkitűzése az adócsalás és adóelkerülés tömeges nemzetközi gyakorlata elleni küzdelem, a multinacionális nagyvállalatok rendszerszerű adóelkerülése, az adóparadicsomok létezése, az áfa-csalások bevett formái elleni harc. Mindezek súlyos gazdasági és szociális következményekkel járnak, ezért – többek között a versenyképesség növelése érdekében – minden lehetséges eszközzel folytatni kell, nyomást gyakorolva az európai döntéshozókra. Közös európai fellépéssel el kell például érni annak az elvnek az érvényre juttatását, hogy a vállalatok ott adózzanak, ahol a profit keletkezik.

– Európa megerősödéséhez és globális versenyképességének biztosításához szükséges, hogy bizonyos gazdasági nagyhatalmaknak – például Kínának – ne csupán versenytársa, de partnere is legyen.

  • Euró-zóna: a magyar csatlakozás

– Az euró-zóna átmeneti válsága, a görög csődhelyzet felemás kezelése mind megerősítették az elmúlt években, hogy felelős, jól kontrollált és közös pénzügyi politika erősítheti meg az európai közösséget. A magországok törekvése jól látható abban, hogy az euró-zóna tagországaiból egy közös, belső kis-Uniót hozzanak létre, amely közös pénzügyi- és adópolitikával mélyíti saját integrációját. Ebből a folyamatból nem hagyhatóak ki a mélyebb integráció iránt elkötelezett, de az eurózóna-tagság feltételeit teljesíteni még nem tudó – vagy kormányaik által teljesíteni nem akaró – országok sem.

– Az integráció kontrolljának előnyeit megtartó, de rugalmas feltételrendszert kell kidolgozni, hogy egyetlen, a közös előrelépésben érdekelt tagállam se maradhasson ki az integrált rendszerből.

– Az euró az elmúlt időszak pénzügyi és gazdasági válságában is bizonyította, hogy stabil pénznem. Magyarország európai integrációjának része az euró bevezetése, ezért az euró-zóna tagországaihoz való tartozás mindenképpen kívánatos cél kell, hogy legyen. A közös pénznem bevezetéséhez szükséges maastrichti konvergencia-kritériumokat teljesíteni kell és mielőbbi, konkrét céldátumot kell megnevezni.

.

3. KÜLPOLITIKAI PILLÉR – VÉDELEM- ÉS SZOMSZÉDSÁGPOLITIKA

  •  Az európai közösség védelme

– Tévedés, hogy az európai tagállamok egyedül adekvát válaszokat képesek adni a globális békét és az Európát fenyegető kihívásokra. Az Amerikai Egyesült Államok új elnöke, Donald Trump védelempolitikai hozzáállása felnyitotta a NATO védelmi rendszerének számos kérdését. Csak közös védelmi politikával és hosszú távon közös európai hadsereg felállításával vagyunk képesek Európa világpolitikai súlyának megfelelően érvényesíteni az érdekeinket.

– Szolidaritáson alapuló, de a tagországi sajátosságokat figyelemben tartó új menekültügyi és visszatoloncolási eljárásra van szükség, a dublini rendszer ugyanis jelen formájában megbukott, az eddig érvényes gyakorlat fenntarthatatlan.

– A schengeni határőrizetet közös európai üggyé kell tenni, nem lehet magára hagyni az EU külső határán lévő országokat. Nem tartható, hogy a magországok saját „mini-Schengent” állítsanak fel ad hoc határrendészeti műveletekkel, fizikai akadályokkal. Schengen az európai integráció egyik legnagyobb vívmánya, amelyet minden körülmények között meg kell tudni őrizni.

– A befogadásnak van határa, a szolidaritásnak nincs. Európának meg kell védenie a határait, de minden esetben humánus menekültügyi eljárásokat kell lefolytatnia.

– Prioritások mellett egységes európai eszköztárral operáló stratégiát kell alkotni a menekültválság kezelésére, a terrorizmus elleni küzdelem, az energiabiztonság garantálására, az észak-afrikai és közel-keleti helyzet (Líbia, Szíria, Irak, Jemen, stb.) rendezése, az EU-Törökország vagy az EU-Oroszország kapcsolatok normalizálása, vagy éppen az ukrajnai konfliktus megnyugtató rendezése érdekében.

– A közös európai hadsereg felállításával együtt kell, hogy járjon egy közös, európai titkosszolgálat, de legalábbis egy központilag koordinált titkosszolgálati együttműködés kialakításával.

– Kiemelt fontosságú az európai intézményeket érő kibertámadások elleni aktív felkészülés és hatékony fellépés. Az EU-nak nem csupán az informatikai hadviselésben kell élen járnia, de hatékony, közös fellépésre van szükség a hazug hírekkel és propagandával szemben is, amely egyre nagyobb teret kap az internetes és a közösségi felületeken.

  •  Szomszédságpolitika és bővítés

– Az európai szomszédságpolitikát 2003-ban dolgozták ki az EU és a vele szomszédos országok közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése céljából. Az európai szomszédságpolitika délen Algériára, Egyiptomra, Izraelre, Jordániára, Libanonra, Líbiára, Marokkóra, Palesztinára, Szíriára és Tunéziára, keleten Örményországra, Azerbajdzsánra, Fehéroroszországra, Grúziára, Moldovára és Ukrajnára terjed ki.

– Az EU elemi érdeke, hogy a vele szomszédos országokkal erős partnerségeket építsen ki. A régióban legutóbb lezajlott fejlemények az Uniót fokozott kihívások elé állítottak: a gazdasági nyomástól kezdődően az illegális migráción át egészen a biztonsági fenyegetésekig. Az EU saját érdeke, hogy a határain előmozdítsa a békét, a stabilitást és a jólétet.

– Szükség van az új Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI) 15,4 milliárdos keretének – amely 16 európai szomszédságpolitikai ország számára nyújtott finanszírozás jelentős részét adja – növelésére és felhasználási hatékonyságának javítására.

– Az új tagállamok felvétele kezdetben gyors és sikeres volt, mára egyértelműen felmerültek fontos és meggondolandó vitapontok a mechanizmus további irányával kapcsolatban. Az EU bővítését azonban nem szabad leállítani: folytatni kell például a tárgyalásokat a balkáni országokkal, Albániával, Bosznia-Hercegovinával, Koszovóval, Macedóniával, Montenegróval és Szerbiával.

– Továbbra is partnerként kell tekinteni Ukrajnára, amelynek ugyanakkor fokoznia kell erőfeszítéseit a reformok elfogadásában és végrehajtásában. Az Európai Uniónak meg kell erősítenie jelenlétét Ukrajnában és hatékonyabb kommunikációval tudatosítani kell az ukrán közvéleményben is az EU erőfeszítéseinek súlyát és az EU-val való kapcsolat előnyeit. Nem lehet azonban már hasonló nyitottsággal fordulni Törökország felé. Az illiberális Erdogan-rezsim tevékenysége szinte minden európai értékkel és erkölccsel szembemegy. Ameddig a török kormány nem biztosítja a demokratikus feltételeket, az Uniót pedig zsarolt pozícióba kényszeríti; addig nem lehet szó érdemi közeledésről és engedményekről.

.

4. ÉRTÉK PILLÉR – ÖNVÉDELEM ÉS IDENTITÁS

  • Európai értékvédelem és a 7-es cikkely

– Minden országnak, amely az Európai Unió tagja kíván lenni, komoly feltételrendszernek kell eleget tennie a jogállamiság, a demokrácia, az emberi és kisebbségi jogok betartása terén. Az Unió tagjaként azonban már nincs ilyen szoros kontroll az országok felett; elsősorban azért, mert az Unió intézményei félnek beavatkozni a tagállami kormányok belügyeibe. A közös értékeink és elveink érvényre juttatását azonban nem lehet mérlegelés tárgyává tenni.

– Fel kell ruházni az Európai Uniót olyan eszközökkel, hogy tagjait, a tagállami kormányokat folyamatosan az értékek képviseletére és az alapelvek betartására késztesse. Ehhez pedig világos, hatékony, elfogadott és méltányos eszközrendszerrel kell rendelkeznie.

– A Fidesz 2009-es európai parlamenti választási programjában ezzel kapcsolatban ez olvasható:  “Ellentmondás, ha elvárjuk az uniótól, hogy vegye rá a normakövetésre a tagállamok kormányait, de vonakodunk attól, hogy ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk.” A Fidesz hatályos európai vállalása szerint tehát az európai értékek betartatásához a nemzeti szuverenitást csorbító felhatalmazás adható. Mi azt gondoljuk, hogy egyetlen tagállami nemzetet sem érhet hátrány azért, mert kormánya szándékos módon megsérteti az európai alapelveket; ugyanakkor egyetlen tagállami kormány sem sértheti meg az európai értékeket következmények nélkül.

– Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) hetedik cikkelyének démonizálása egyértelműen kontraproduktív. A soha nem alkalmazott, alvó jogszabály teremtene lehetőséget arra, hogy egy formális figyelmeztetés után egy tagállam szavazati jogát felfüggesszék. Hiába derült már fény többször arra, hogy egyes tagállamok tudatosan, minden kétséget kizáróan megsértik az EUSZ-ben felsorolt alapjogok egyikét vagy mindegyikét, egyszer sem indították el a hetedik cikkelynek sem a megelőző-, sem a szankcionáló mechanizmusát. Hasonlóképp tartózkodik az EU a renitens tagállamoknak járó források esetleges megvonásától, elsősorban politikai számítás miatt. Az EU értékeivel szembemenő, azokat meggyalázó tagállami kormányokkal szemben valós és érdemi szankciókat kell tudni alkalmazni: vagyis, csak olyan szabályokra és szankciós lehetőségekre van szükség, amelyeket a közösség használni is kész, amikor szükség van rá.

  •  Európai identitástudat

– A Brexit hazug kampányának sikere és a megtévesztett brit választók tömegeinek utólagos tájékozódása is megerősítette: az EU működése, feladata és felelőssége nem látható a társadalom számára, az Unió eredményessége nem egyértelmű az európai polgárok számára. Ezt pedig a populista, EU-ellenes politikai erők tudatosan erősítik is.

– Határozott, tudatos, kitartó és az eddigi tájékoztató programoknál sikeresebb kampányra van szükség, amely bemutatja az EU működését, világossá teszi, hogy nem „Brüsszel” hozza a tagállamokat érintő döntéseket, hanem a tagállami vezetők, a tagállami választók által delegált képviselők és szigorú kritériumok alapján kiválasztott, kivételesen felkészült szakemberek.

– Kötelezővé kell tenni az európai parlamenti képviselők számára és dokumentálni a nyilvános, előre meghirdetett fogadóórákat.

– Szorosabb és hatékonyabb együttműködést kell kialakítani a nemzeti parlamentek és az európai intézmények között, ezzel is szélesebb és érthetőbb publicitást generálva a tagállamokban.

– Nem a nemzeti identitás és hagyományok elhomályosításával, de erősíteni kell az európai tudatot, a globális viszonylatban egységes, hasonló kultúrkörhöz való tartozás érzését. Az uniós tagállamokon átívelő, a kontinens népeit összekötő hasonlóságokat ünneplő, az összetartozás érzését erősítő programsorozatokra (már meglévő, de továbbfejlesztésre érdemes Európa-napokra) van szükség, amelyek megtartása és szervezése a jövőben a támogatások és egyéb források lehívásának feltétele is lehet.

– A nemzeti tanrendek kötelező részévé kell tenni az EU történelmével, intézményeivel, döntéshozatali mechanizmusaival foglalkozó tanórát, amely a tudásgyarapítás mellett hozzájárulna az európai identitás kialakulásához.

.
5. MŰKÖDÉSI PILLÉR – (DE)CENTRALIZÁCIÓ ÉS ÁTLÁTHATÓSÁG

  •  Valós szubszidiaritás, valós felelősségvállalás

– Az Európa-párti és az EU-ellenes politikai erők közötti legélesebb választóvonal jelenleg a mélyebben integrált működés, illetve a lazább együttműködést biztosító nemzetállami, szuverén Unió létrehozása között húzódik. A jelenlegi közösség szövete roncsolás nélkül már nem szálazható szét, ráadásul kizárólag csak az egységesebb fellépés az, amely biztonságot, prosperitást és békét képes garantálni. Ezért az Európai Unió jövője csakis egy mélyebben integrált szövetségben képzelhető el, ugyanakkor – felismerve a jelenlegi intézményrendszer hibáit és hiányosságait – határozott decentralizációra is szükség van. Nem Európai Egyesült Államokra, nem nemzetállami szembenállásra; hanem egy stabil, de hajlékony struktúrára.

– Minden olyan kérdést, amely tagállami, regionális, közösségi szinten hatékonyabban eldönthető és megvalósítható, nem kell általános, összeurópai iránymutatáshoz kötni. Míg kül- és biztonságpolitikában, védelmi és bevándorlás-politikában, pénzügyi- és adópolitikában, forrásfelhasználás-felügyelet kérdésében vagy épp stratégiai tervezésben szükséges az integrált működés, a regionális fejlesztés vagy például a városi, közösségi közlekedés kérdéseiben minél alacsonyabb szintre kell utalni a döntéshozatal felelősségét. Vannak olyan kérdések (ilyen a menekültválság), amelyekben csak a közös, európai fellépés nyújt biztos megoldást; a helyi közösségeket érintő ügyekben azonban Brüsszelnek nagyobb teret és felelősséget kell adnia a tagállamoknak, a regionális és közösségi szinteknek.

– A hatékonyabb, takarékosabb és átláthatóbb működés érdekében szükséges lenne, hogy az Európai Parlament állandó helyszínen (Brüsszelben) és ne a belga főváros, illetve Strasbourg között megosztva, az intézményi struktúrákat állandó és költséges (évi 160-200 millió euró) költöztetésre kényszerítve működjön. Ez azonban az alapszerződés módosítása nélkül nem valósítható meg. Az alapszerződést a tagállamok egyhangú szavazatával lehet csak módosítani, de a strasbourgi székhely felszámolását célzó kísérleteknek Franciaország eddig következetesen ellenállt. A franciák azzal érvelnek, hogy Strasbourg a német-francia megbékélés, a második világháború lezárásának szimbolikus helyszíne. Ha gyakorlatilag megvalósíthatatlannak látszik is, elvi szinten mindenképpen fel kell vetni a változtatás szükségességét.

– Az Unió demokratikus integrációjának fenntarthatóságát segítené egy közvetlen legitimációval bíró EB-elnök. Jelenleg a Bizottság első emberét az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács (EiT) választja ki egyhangú döntéssel, figyelembe véve az összeurópai választások eredményét és az európai pártokra, pontosabban tagpártjaikra és így az általuk támogatott „Spitzenkandidatra” leadott voksokat. Ezután az Európai Parlamentnek kell jóváhagynia az EB teljes névsorát, egyetlen közös szavazáson. Javaslatom szerint az európai választások során a tagországokban a pártok listái mellett az EB-elnökségért induló hivatalos jelöltekre is szavazni lehetne, így nem az Európai Tanács, hanem közvetlenül az európai polgárok választanák meg az elnököt. Az elnök személye tehát, adott esetben független lenne az európai pártokra leadott voksoktól, az európai pártcsaládoktól, politikai irányzatoktól; viszont közvetlen felhatalmazása lenne az európai választópolgároktól. Munkáját továbbra is az Európai Parlament felügyelné, a már hatályos szabályoknak megfelelően.

– Az Európai Tanács szerepe túlzottan is felértékelődött a döntéshozatali folyamatban, azonban ennek semmilyen szabálymódosítás, vagy hivatalosan dokumentált megegyezés nem áll a hátterében. Az állam- és kormányfőket tömörítő Tanács privilegizált módon vétózhat meg vagy üresíthet ki európai kezdeményezéseket az uniós csúcsok során, legtöbbször zárt ajtók mögött, bilaterális egyezkedések után.

– Ehelyett meg kell erősíteni az Európai Parlament, mint a tagállami választópolgárok által felhatalmazott népképviseleti szerv szerepét; több és érdemibb döntést, jogosítványt kell az EP kezébe, vagyis a tagállami választópolgárok kezébe adni.

– Egyúttal javítani kell az EiT-ülések átláthatóságát és a demokratikusan választott vezetők uniós szintű döntéseivel kapcsolatos elszámoltathatóságát.

  • Uniós ügyészség felállítása az EU-s források felhasználásának kontrollálására

–  Haladéktalanul szükség van az European Public Prosecutor’s Office (EPPO) felállítására. Az intézmény létrejöttéről még 2013-ban született döntés, amelyet az Európai Parlament is támogatott. Egy európai ügyészség nem helyettesítené az egyébként alájuk rendelt nemzeti testületeket, hanem együttműködne velük, segítené, koordinálná azok munkáját az érintett esetekben.

– Csak egy átfogó, minden tagállamra kiterjedő uniós ügyészség tudja felvenni a harcot az EU büdzsét érintő csalásokkal, sikkasztásokkal, korrupcióval, és hűtlen kezeléssel. A tagállamok érdeke is az, hogy a fejlesztésekre szánt pénzek ne magánzsebekbe vándoroljanak. Az EPPO felállításának szükségességét az is megerősíti, hogy tavaly rekordszámú vizsgálatot folytatott le az Európai Unió csalás elleni hivatala, és ezek alapján csaknem 900 millió euró visszafizettetésére tett javaslatot.

– Erősebb és a hatékonyságot szigorúan kontrolláló módszerrel kell ellenőrizni az uniós beruházások kommunikációs- és PR-költségeire költött források felhasználását. Az uniós programok költségvetésének bizonyos százalékát kötelezően a projektek eredményeinek tájékoztatására kell költeni, az ismertté vált ügyek alapján ezzel rendszerint visszaélnek a tagállami programok végrehajtói. Megoldást jelent, ha az Európai Bizottság a projektek kommunikációjára adott forrásrészeket nem a tagállami projektek végrehajtóinak adja, hanem központilag, Brüsszelből irányítja azok felhasználását. Ez nem csupán a hatékonyabb és eredményesebb kommunikációt segítheti, de megakadályozhatja, legalábbis csökkentheti a visszaélések számát.

  • A Régiók Bizottságának (CoR) szerepének újraértékelése

– A Régiók Bizottsága 350 tagból áll, akik az Európai Unió (egyelőre a britekkel együtt) 28 tagállamának regionális és helyi hatóságait képviselik. Véleményeket alkot a Szerződésekben rögzített kötelező konzultációk esetében, fakultatív konzultációk esetében, továbbá – ha ezt szükségesnek ítéli – saját kezdeményezésű javaslatokat is alkot a testület.

– A Régiók Bizottsága (CoR) méltatlanul mellőzött a forráselosztások folyamatában, holott az intézmény lokális szintre lebontva rendelkezik megbízható adatokkal az egyes uniós régiókról és azok szükségleteiről. Tagjai közvetlenül választott regionális és helyi képviselők, akik a régiójukra vonatkozó uniós jogszabályokat vitatják meg az intézmény biztosította keretek között. A CoR-nak, illetve egy általa formált platformnak kiemeltebb feladatot kell kapnia a forráselosztásokkal foglalkozó döntéshozatali láncban, illetve az allokációról döntő hatóságok munkájában.

– Át kell alakítani a CoR tagjainak kijelölési rendszerét. Jelenleg ugyanis (például Magyarországon) a tagállami kormányok helyenként egyoldalúan és sokszor érdemtelenül politikai kifizetőhelyként saját delegáltjaikat ültetik a Régiók Bizottságába.

 

Ha véleménye, észrevétele, javaslata van a vitairattal kapcsolatban, kérem írja meg az istvan.ujhelyi@ep.europa.eu címre!