Az azonnali.hu olvasói kérdezték

Standard

602x338_cmsv2_1336294c-0c23-5cc4-a3bd-d24039391d0b-4541990Annyi interjút készítettünk már politikusokkal és egyéb közszereplőkkel az Azonnalin, hogy úgy gondoltuk, most rajtatok a sor! Kérdéseiteket az Azonnali Instagram-oldalán, a sztorinkban tehettétek fel, és az volt az egyetlen megkötésünk, hogy a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban kérdezzetek. Így is tettetek.

10-es skálán mennyire tartja ijesztőnek a szabadságjogokra nézve, hogy a járvány alatt az ellenzék és a társadalom nagy része a kijárási szabályok szigorítását követelte?
Ujhelyi István: „Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy mennyire ijesztő az, ha maga a társadalom többsége követeli saját maga szabad mozgásának az elrendelését, akkor mindenképpen 5 feletti lenne az osztályzat. Ez ugyanis két dolgot jelent: vagy valóban nagyon komoly veszély van, aminek megfékezésére az egyetlen józan megoldás a kijárás korlátozása vagy pedig a társadalom többségével egy mocskos propaganda-gépezet agymosással elhitetett valamit, amitől ezért – egyébként alaptalanul – rettegnek. Előbbire a koronavírus-járvány a példa, amely során a korlátozások (legalábbis jelen tudásunk szerint) megfelelő válaszok voltak és csökkentették a kockázatokat. Az iskolák bezárását például az ellenzék jogosan és helyesen követelte, ezt a kormányzat először még feleslegesnek mondta. Utóbbira pedig jó példa a Fidesz aljas játékára, amellyel állandó feszültségben és harci állapotban tartja az ország egyik felét: éppen mindig attól kell rettegni, akit plakátra raknak. Utóbbira láttunk már példát a múltban is, ezek társadalmi hatásairól azóta a történelemkönyvek sötét lapjain olvashatunk.”

Mi a véleménye az EU járvány elleni fellépéséről?
Ujhelyi István: „Számtalan alkalommal elmondtam már, hogy az EU messze nem tökéletes intézmény, de jelenleg nincs jobb megoldásunk arra, hogy az európai közösség békében éljen és fejlődjön. Az Unió ugyanakkor cselekszik és a lehető legtöbb segítséget nyújtja a tagállamoknak, még akkor is, ha csatahajóként lassabban fordul, mint egy gyorsnaszád. Az azonban szánalmas hazugság, amikor a kormánypártiak azzal hergelnek, hogy az EU nem tett semmit: csak én magam 12 olyan uniós eszközt mutattam be az elmúlt időszakban, amely Magyarország számára is rendelkezésre állt a védekezés során, annak ellenére, hogy az Orbán-kormány ezek közül csak néhányat vett igénybe és még azt is igyekszik eltitkolni. Csak egyetlen példa: az Európai Globalizációs és Alkalmazkodási Alapban több mint százmillió eurós keret áll rendelkezésre ahhoz, hogy tömeges elbocsátások esetén célzott módon adjunk pénzt továbbképzésre, vállalkozás beindítására, átmeneti időszak finanszírozására. A magyar kormány az elmúlt tíz évben egyszer sem igényelt pénzt ebből az alapból, pedig lett volna rá lehetősége és most sem teszi, amikor a gyárak sorban rúgják ki a munkások százait. Az EU válságkezeléséhez tartozik még egy fontos tény, amelyet sokan nem tudnak, vagy nem tartanak fontosnak. Az egészségügy teljes egészében tagállami hatáskör, vagyis az Unió intézményei csak ajánlásokat, javaslatokat tehetnek a kormányoknak arra, hogyan tudják jobban és hatékonyabban működtetni az egészségügyi rendszereiket. Azok tehát, akik most az EU válságkezelését kritizálják az egészségügy területén, de közben vasvillával tiltakoznak az uniós hatáskörök megerősítésével szemben, jobb lenne, ha inkább szép csendben lecsoszognának a pályáról. Én azon dolgozom, hogy létrejöjjön az Európai Egészségügyi Unió, benne egyik fontos pillérként azok a minőségi kötelező ellátási minimum-sztenderdek, amelyeket minden tagállamban biztosítani kell. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a koronavírus felgyorsította az ezzel kapcsolatos folyamatokat, immár egyre többen álltak be a kezdeményezésem mögé, így a megvalósítás is egyre közelebb kerül. De arra is büszke vagyok, hogy ’benne van a kezem’ abban, hogy a most bejelentett újjáépítési terv egészségügyi részében a forráskeretet a huszonháromszorosára emelték. Azért ez nem kis dolog.”

Mit gondol a deglobalizációról a járvány után?
Ujhelyi István: „A járvány csak megerősített abban az álláspontomban, hogy mélyebb integráció és együttműködés nélkül szétesik az európai közösségünk és azzal nemcsak a béke projektje dől össze, de a gazdasági fejlődés és a szociális biztonság is szétporlad. Amikor a Fidesz „erős nemzeti tagállamok laza szövetségéről” beszél, akkor valójában megint csak blöfföl és hülyíti az embereket. Nem tudom feltűnt-e bárkinek is, hogy nem is szokták ezt a víziójukat kifejteni. Azért nem, mert a szlogenen túl nincs mögötte semmi. Nemzeti máz mögé bújva bomlasztanak, miközben a mélyebb integráció, a szorosabb összekapcsolódás nemhogy a nemzeti identitás elvesztését, de épp hogy megerősítését jelentheti. A járvány azoknak is bebizonyította, hogy mélyíteni kell az integrációt, akik eddig a laposföld-elméletet is belájkolták a közösségi oldalakon. Ideje végre felfogni, hogy jelen generációnk olyan kihívásokkal néz szembe, amelyekre csak és kizárólag közös válaszokat lehet adni. A globális felmelegedést nem állítja meg egy határkerítés. A világjárványokat nem lehet kétharmados parlamenti többséggel betiltatni. De a világhatalmi játszmákban sem lehet sikerrel kártyázni, ha csak egy szál huszárgatyában kuruckodunk. Az európai közösség akkor erős és befolyásos, ha egységes szereplőként lép fel. Aki ez ellen dolgozik, az a magyar sorsközösség jövője ellen is dolgozik.”

EP-097553F_Plenary_6Milyen hatással lesz a járvány a társadalom összetartására vagy polarizációjára?
Ujhelyi István: „Én bevallom, azt gondoltam, hogy ez a krízis be fog temetni bizonyos árkokat és – talán végleg – félretol bizonyos politikai abszurditásokat. De miközben a magyar emberek képesek voltak az összefogásra, segítették egymást és bizonyították ennek a nemzetnek a valós összetartó erejét, addig a Karmelita kolostor magaslatain tovább tobzódott a bosszúszomjas leszámolási őrület és a bödőcsi közpénzbulémia. Már az első pillanatban világossá tette a hatalom, hogy a nagy nemzeti összefogást csak hercig facebook-posztokban hirdeti, de amikor tenni is lehetne érte, máris ugyanaz a pökhendi ficsúrsereg bújt elő a fideszes sorokból. Sajnos, az a tudatos hergelés megint, amit ebben az időszakban is képesek voltak elkövetni – tudniillik, hogy az „ellenzék a vírusnak drukkol” vagy az a végtelenül gusztustalan és igaztalan hadjárat, amit a főpolgármesterrel szemben folytattak -, mind tovább mélyíti az árkokat a társadalomban. Orbán Viktorék újabb lehetőséget szalasztottak el arra, hogy végre egyszer ne csak hazugmód beszéljenek, de tegyenek is a nemzet egységéért. De úgy tűnik, nekik ez tényleg nem fontos. Nem úgy a közpénzek kitalicskázása, amelyre azért még a veszélyhelyzet alatt is figyelmet tudtak fordítani.”

Milyen új káros szokása lett a járvány alatt (Netflix binge watching, házhoz rendelés stb.)?
Ujhelyi István: „Káros szokásom nem feltétlenül lett, hacsak nem az, hogy a „home office” miatt felfedezett új lehetőségeknek köszönhetően kényelmesebben és így sűrűbben, többféle platformon tudtam immár elérni a brüsszeli csapatom tagjait, akik ennek nyilván rendkívüli mód örültek. De az online találkozók egyszerűsége azonnal le is terhelte a naptáramat: reggeltől estig tele vagyok hivatalos találkozókkal, webkonferenciákkal, hiszen a Brüsszelben vitt területeim (turizmus, közlekedés és egészségügy) vastagon érintettek a válságkezelésben. A karantén időszak számomra azért is volt különleges, mert a krízis legerősebb napjaiban született meg hatodik gyermekem, Bercell. A politikában eltöltött elmúlt húsz évem szinte állandó rohanással és munkával telt – nincs ez másként most sem, ha nincs járvány -, így bevallom kevesebb időt tudtam a gyermekeimmel tölteni, mint egyébként szerettem volna. Ez a pár hét azonban kényszerűen lelassított és sok mindent be tudtunk pótolni a családdal. Nem is emlékszem, hogy mikor játszottam ennyit egy mini műanyag-konyhában guggolva, nem létező teát töltögetve a babák csészéibe.”

Nem úgy kellett volna a kórházi ágyakat felszabadítani, ahogy a járvány alakul, tehát fokozatosan?
Ujhelyi István: „A kórházi ágyak felelőtlenül elrendelt kiürítése az orbáni válságkezelés legnagyobb és legsúlyosabb hibája. Ezt ők is pontosan tudják, csak nem merik bevallani. Kásler Miklós bebizonyította a tökéletes alkalmatlanságát, azok a magyarázkodások pedig, amelyek azóta születtek és a kiürítést elrendelő miniszter helyett az orvosok, sőt már a betegek nyakába varrják a felelősséget, egyszerűen kritikán aluliak. Káslernek távoznia kell, az egészségügy irányítását pedig átszervezni, külön minisztérium és felelős vezetők kezébe adni. A kormányzat szégyenletes titkolózása miatt egyelőre még nem látunk tisztán ebben a kérdésben, de ki merem jelenteni, hogy sok ártatlan életbe került ez a felelőtlen és érzéketlen döntés. Idővel minden részlet ki fog derülni, a felelősök pedig nem kerülhetik el a felelősségre vonást: nemcsak a politikait, de akár a büntetőjogit sem.”

Megjelent az azonnali.hu oldalon 2020.06.05.-én

Ujhelyi: A Fidesz képviselői is megszavazták a szerintük nem létező uniós mentőcsomagot

Standard

14327Adok-kapok alakult ki az elmúlt napokban az Európai Unió által a koronavírus-járvány kezelésére Magyarország számára biztosított források kapcsán Ujhelyi István szocialista európai parlamenti képviselő és a Fidesz potentátjai között. A Fidesz részéről a vitában megszólalt Hollik István, a párt kommunikációs igazgatója, valamint Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő, mindketten azt állítják, hazánk nem kapott anyagi segítséget az Európai Uniótól. Az összeütközés másik oldali szerepelője Ujhelyi István, a Magyar Szocialista Párt EP-képviselője, aki a Magyar Hangnak adott interjújában azt mondja, „a Fidesz szánalmas védekezése összességében egy nagy hazugsághalmaz”. Nézzük a részleteket!

— Szombati közleményében tizenkét különböző uniós eszközt és programot sorolt fel, amelyeket a kormány használhatna a járvány elleni védekezésben, ha jól számolom összesen úgy 500 milliárd forint értékben. Nem a hajánál előrángatott források ezek? Ezeket az összegeket fordíthatjuk akár a védekezésre is, de ez nem törvényszerű és nem automatikus. Nem lehetséges, hogy a kormány már elkötelezte magát ezen források tekintetében?

— A dolog elsőre bonyolultnak hangzik, pedig egyszerű. A Fidesz szánalmas védekezése és érvelése is részigazságokon alapszik, összességében azonban mégiscsak egy nagy hazugsághalmaz, hogy az Európai Unió semmilyen segítséget nem nyújt hazánknak a védekezésben. Ezt a Fidesz politikusai is pontosan tudják, éppen ezért mérhetetlenül gerinctelen az a propaganda, amit az EU ellen folytatnak ebben a helyzetben. Világos, hogy miután tíz éven keresztül – ráadásul alkotmányozó többség birtokában – nem voltak képesek érdemi fejlesztéseket végrehajtani az egészségügyben, hanem inkább hagyták lerohadni az egész intézményrendszert, most bűnbakokat keresnek a járvány feszítő kihívásai idején, hogy tudjanak kire mutogatni. Ebben nagyon jók. Most is megtalálták: Soros után ezúttal az ellenzék, a szakértő szervezetek és az Európai Unió lesz a hibás mindenért. Pedig ők a felelősek.
De lássuk akkor a lényeget: az Európai Bizottság korábban bejelentette azt a nyakatekert elnevezésű „koronavírus-reagálási beruházási kezdeményezést” (Coronavirus Response Investment Initiative), amely egy 37 milliárd eurós mentőcsomag. Ebből a Magyarország számára felhasználható teljes keretösszeg nagyságrendileg 5,6 millió euró, vagyis átszámolva kétezer-milliárd forint. Érdekes, hogy a Fidesz ezt is eltagadja, pedig EP-képviselőik is megszavaztak ezt a csomagot múlt csütörtökön az Európai Parlament rendkívüli ülésén. Amit ugyanakkor ezzel kapcsolatban tudni kell: ennek a felszabadított hatalmas összegnek egy részét – a strukturális és beruházási alapokból – már vagy elköltötte, vagy lekötötte a kormányzat.
De, ami az Európai Bizottság által kiadott hivatalos válaszból is kitűnik: a 2019-es, illetve a 2020-as előfinanszírozás vissza nem térítéséből bizonyosan felhasználható egy 1,496 milliárd eurós, vagyis megközelítőleg 520 milliárd forintnak megfelelő összeg. A kormány arra hivatkozik, hogy minden forrást lekötöttek és előre elköltöttek már, ami azonban csak részben igaz. Az EU épp most adott lehetőséget arra, hogy presztízsberuházások, elhalasztható fejlesztések helyett most a védekezésre, az emberek egészségére és a munkahelyek megvédésére költsünk. De ott van az Európai Szolidaritási Alap, amelyet megnyitottunk, a Globalizációs Alkalmazkodási Alap és számos más keret, amelyek használhatóak, ha a kormány akarja. Sőt, több elérhető, pontosabban átirányítható forrás van a kormány kezében is: a Miniszterelnökségnél van például egy közel 13 milliárdos büdzsé, amit az operatív programok kommunikációjára kaptunk. Most van lehetőség ezt inkább védekezésre költeni, a kormány döntése, hogy megtesszük-e.

— Látta a Fidesz kommunikációs igazgatójának az ön közleményére adott videós válaszát? Ebben azt állítja Hollik István, hogy Brüsszel semmilyen új forrást nem biztosít Magyarországnak. Ugyanezt állítja vasárnapi Facebook-bejegyzésében Deutsch Tamás fideszes képviselő. Ki hazudik? Ön vagy a Fidesz?

IMG_4366-15— Nem velem vitatkoznak, hanem az európai intézményekkel. Én csak az igazságról tájékoztatom az aggódó magyar közvéleményt. Elég annyit mondanom, hogy miközben a Fidesz szerint Brüsszel nem segít semmit, tegnap a belügyi tárca bejelentette, hogy nagy örömmel csatlakoznak ahhoz a stratégiai készlet-felhalmozási programhoz, amely uniós pénzből lélegeztető-gépeket, védőmaszkokat és egyéb egészségügyi eszközöket biztosít a rászoruló tagállamoknak. Ahogy Deutsch kolléga szokta mondani: „ennyi”. Az alapvető probléma persze ott van, hogy a magyar kormány súlyos kijelentéseket tesz és ezzel az amúgy is megrogyott bizalmi helyzetén ront. Nem állítom, hogy az Európai Unió nem lehet kritika tárgya, sőt. Jómagam is rengeteget kritizálom az európai intézményrendszert, sok mindent újra kellene gondolni a működésben, hogy hatékonyabb legyen és jobban kiszolgálja az emberek mindennapi érdekeit. Azt állítani viszont, hogy egyedül Kína és a Türk Tanács kipcsak testvérei segítenek Magyarországon, az Európai Uniótól pedig semmilyen támogatás vagy segítség nem érkezik, az vaskos és gerinctelen hazugság.
Március elején Kásler Miklós és Palkovics László miniszterek kapták meg azt a levelet, amelyet Elisa Ferreira kohézióért és reformokért, valamint Nicolas Schmit foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős biztos küldött a koronavírus elleni védelem kapcsán felhasználható forrásokról és lehetőségekről. Ebből egyértelműen kiderül, hogy a rendkívüli helyzetben az Európai Unió által biztosított források egy része az az 520 milliárd forint, amely hazánk rendelkezésére áll és amelyet a Fidesz sunyiban tagadni igyekszik. Ami pedig a már lekötött és nem lekötött források lehetséges átcsoportosítását illeti: ideje, hogy a kormány feketén-fehéren elszámoljon azokkal a programokkal, amelyeket ugyan előre lekötött már, de most ebben a súlyos válsághelyzetben sem képes elhalasztani, esetleg leállítani. Vajon milyen fontos látványberuházás, esetleg stadionépítés van, amelytől nem akarják megvonni a pénzt és inkább az emberek védelmére költeni? Mit ígértek meg Mészáros Lőrincnek és a többi humánperselynek, hogy nem merik újranyitni ezeket a pénzeket? Inkább erről adjanak számot.

— A Fidesz azt állítja, hogy a kormány eddig már 245 milliárd forintot költött a védekezésre. Ön tudja, hogy ez a gigantikus összeg mire ment el, mit sorolnak ide a fideszesek? És azt lehet tudni, hogy a kormány által hangoztatott Türk Tanácstól és Kínától érkezett segítség mit takar, és milyen összegű volt ez?

— A szomorú az, hogy ezekről mind csak kormányzati szereplők közösségi oldaláról lehet értesülni, pontos információink nem lehetnek. Amióta a kormányzati tájékoztatókat virtuálisan tartják, azóta az újságírók dolga is jóval nehezebb. Valóban jó lenne tisztán látni és érdemben közzé tenni, hogy pontosan mire megy a védekezésre elköltött pénz. Nem feltételezem, hogy rossz helyre kerülne akár egyetlen forint is ebben a súlyos válsághelyzetben, de a bizalom jegyében teljes átláthatóságra lenne szükség. Ami a Kínából érkező felszereléseket illeti, arról a külügyminiszter azt írta a közösségi oldalán, hogy „nagy mennyiségben rendeltünk eszközöket Kínából.” Nos, ha valaki „rendel” valamit, azért nyilván fizet is és nem ajándékba kapja. Elképzelhető, hogy a kínai szállítmány ingyen érkezett hozzánk, de akkor ezt is jó lenne egyértelműen és világosan megosztani a nyilvánossággal. Ha pedig fizettünk érte, akkor azt, hogy mennyit és miből.
Itt szeretném megismételni, hogy volt egy közös európai közbeszerzés is a napokban – amelyben 25 tagállam vett részt, vélhetően Magyarország is –, amelynek során az Európai Bizottság kedvezményes ajánlatokat szerzett be egészségügyi eszközökre és a védelemhez szükséges felszerelésekre. Ezekre a magyar kormány is igényt tarthatna és köthetne rájuk szerződést. Erről is titkolóznak, közben meg azt mondják: Brüsszel nem segít semmit. Azért ez így több mint problémás.

— Ha a politikai vetületét nézzük a mostani vitának, nem tartja groteszknek, hogy önnek, egy szocialista EP-képviselőnek „kell” megvédenie a jobboldaliak által dominált Európai Parlament és Európai Bizottság becsületét a jobboldalinak mondott magyar Fidesz-kormány ellenében?

— Az a groteszk, hogy ilyen kérdést egyáltalán fel kell és lehet tenni. Nem lehet ugyanis mindent jobb- és baloldali szemüvegen keresztül nézni. Ez a Fidesz rideg polgárháborúja, amely kettészelte a nemzetet és mindenkit megbélyegez, aki egy kicsit is ellent mer neki mondani. A „magunkfajta” és a „magukfajta” hátborzongató világa. Ott volt például Jean-Claude Juncker, aki mellett a kiváló Deutsch Tamás és a nagyhangú Dömötör Csaba még EP-jelöltként papírmasé figurákkal kampányolt a Hősök terén, majd alig néhány év és már részeges idiótának állították be és plakátokon hergeltek ellene.
Az Európai Parlamentben nincs jobb- vagy baloldali ellentét. Szeretném jelezni mindenkinek, hogy a keresztény-konzervatív Európai Néppárt és a szociáldemokraták az Európa-párti többség koalíciójának pillérei. De, hogy a frászt hozzam a hazai illiberálisokra: a jobboldali Európai Néppárt kiemelt együttműködő partnere most nem is a szociáldemokraták csoportja, hanem a liberális ReNew frakció. Brüsszelben nem jobb- és baloldaliság van, hanem európaiság és Európa-ellenesség. Ezért is szorul Orbán Viktor és a Fidesz az európai partvonalra, mert szélsőséges, putyinista, csontvelőig korrupt és EU-ellenes politikája egyszerűen nem kompatibilis az európai fősodorral.
Én tehát nem az európai jobboldalt, vagy a néppárti vezetőket védem meg, amikor kimondom az igazságot az orbáni hazugságokról, hanem az európai értékeket, a magyar emberek érdekét és – bocsánat, de ilyen egyszerű – az igazmondást védem. Állítom, hogy Magyarország nem lehet Európa ellenzékében. Voltunk már ebben a pozícióban a világtörténelem során, soha nem lett jó vége. Éppen ezért végtelenül veszélyes az, amit a Fidesz csinál. Kritizálja az európai vezetést, kritizálja nyugodtan a saját párttársait és a Bizottság néppárti elnökének döntéseit, ez bőven belefér. Sőt! De az, hogy nettóban hazudnak a magyar embereknek arról, hogy az európai közösség miként igyekszik erősíteni a védelmüket és segíteni a sorsukat, az több mint gazemberség.

Az interjú a Magyar Hang oldalán jelent meg 2020.03.30-án.

Ujhelyi István az Alfahírnek: még léteznek kibékíthetetlen különbségek a Jobbikkal

Standard

BB_L3843Ujhelyi Istvánnal, szocialista EP-képviselővel, az MSZP jelenlegi EP-képviselőjelöltjével beszélgettünk volna az európai parlamenti választásokról, azonban közbejött Bangóné Borbély Ildikó patkányozása… Mindenesetre az interjúnkból kiderül, hogy a szocialista politikus hogyan látja a zöld politikát, és a Jobbikkal kapcsolatos viszonyát. (Alfahír)

Jegyezzük fel, kedd délben beszélgetünk, és Bangóné Borbély Ildikó az MSZP-frakció tagja. Marad is?

Attól még, hogy a Fidesz kipécéz egy MSZP-s politikust, és külön stábot állít fel, hogy leszedjék őt a sakktábláról, arra nem az a megfelelő reakció, hogy megijedünk. Németh Szilárdéknak nagyon szúrja a szemét, hogy Ildikó és a csepeli ellenzékiek nagy valószínűséggel megnyerik az önkormányzati választásokat.

De ez nem felelőtlenség?

Tegnap adtunk egy sokkoló választ. Nincsen hozzászokva sem a Fidesz, sem pedig a közvélemény ahhoz, hogy egy párt néhány óra alatt így beleáll, és megvédi a politikusait, és a támogatóbázisát. De ebből nem csinálunk kampányt. A tegnapi egy válaszreakció volt, amit ma reggel én magam vettem le a Facebookról. Megyünk tovább, folytatjuk a saját kampányunkat.

Pedig pont Ön ígérte meg tegnap, hogy a “patkánykormányzás” kifejezést a következő hetekben használni fogja.

Én azt mondtam, hogy ahányszor a fideszes média nekünk ugrik hamis vádakkal, akkor nekem az lesz erre a válaszom, hogy patkánykormányzás. De nem szeretnénk a Fidesszel együtt elmerülni a mocsárban. Egy különb Magyarországot akarunk.

De néha vissza kell ütni, és szerintem ezt az Alfahír olvasói is megértik.

Viszont Tamás Gáspár Miklós szerint is azért kellene visszahívni Bangóné Borbély Ildikót, mert ez a dehumanizálás nem fér bele abba az új Magyarországba, amiért elvileg küzd az ellenzék. Ebbe mondjuk szerintem az MSZP-s válaszvideó is beletartozik.

Azt pedig Ön is beláthatja, hogy ha elindít egy milliós értékű Facebook-hirdetéssel megtámogatott kampányt a Fidesz, akkor arra nekünk hatásos, csattanós választ kell adnunk. De ismétlem, mi ebből kiléptünk ma reggelre, és folytatjuk az Európai Unióval, és Magyarország jövőjével kapcsolatos kampányunkat.

De a Fidesz ebből nem fog kilépni, nyilván folytatni fogják. Jönnek majd a telefonhívások, stb.

És mindennap kipécézhetnek egy jobbikos, egy LMP-s, egy momentumos, egy DK-s, egy P-s, vagy egy szocialista politikust, állíthatnak róluk bármit, arra hazugságkampányt építhetnek, és akkor együtt fogjuk követelni, hogy az egész ellenzék gyilkolja le magát?! Meg fogjuk védeni a közösségünk tagjait!

Persze, emlékezhetünk a Vona Gábor elleni lejárató-hadjáratokra. Azonban a Jobbik korábbi elnökével szembeni vádak, a homoszexualitás, az iszlámra való áttérése egyszerű hazugság volt. Viszont a patkány szó valóban elhangzott az ATV-ben.

BB_L3820Én is sorra nyerem a pereket a fideszes hazugsággyárakkal szemben, pontosan tudom, hogyan működik a lejáratás. Másrészt, Ön hallott olyat, hogy Ildikó a Fidesz támogatóit, 2,8 millió embert lepatkányozott?

Mindenki értse úgy, ahogy akarja.

Ezt állítja a Fidesz. Erre épít hazugságkampányt. Hagyjuk, hogy három hétig ez menjen?

Ez fog menni.

Válaszoltunk. És akik látják ezt a fizetett fideszes Facebook-hirdetést, azok tudják, hogy hazugság. Örülök, ha végre tovább léphetünk ezen.

Én esküszöm, hogy tovább lépnék, de Ön szerint az MSZP válasza, vagy a Fidesz kampánya fog több emberhez eljutni?

Hadd kérdezzek vissza! Egy ilyen ocsmány, közpénzből fenntartott hazugságrendszerrel szemben az Ön felvetése szerint az lenne a megfelelő reakció, hogy hagyjuk az egészet a csudába, és mindenki tegye fel a kezét, mert a Fidesz győzött? Mi kint vagyunk a barikádokon, lőnek minket, így aztán kénytelen vagyunk visszavágni. Ha nincs válasz, az a gyengeség jele.

Tudom, hogy telik az idő, és még mindig nem beszéltünk az EP-választásokról… de Ön most tényleg azt mondja, hogy Bangóné patkányozása nem az volt, aminek értettük?!

Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy tegnap megválaszoltam ezt a kérdést, és ma is elég egyértelműen elmondtam a véleményem. A továbbiakban nem akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni. Kért egy interjút tőlem, ami az európai jövőről szólna, és még mindig azzal a kérdéssel foglalkozunk, amit én ma reggel lezártam. Nem az a bajom, hogy nem akarok válaszolni, de így az interjú megjelenésével újra ez lesz a téma.

Ezt értem, de erről meg nem én tehetek.

Megválaszoltunk egy fideszes hazugságot. Lelkük rajta, ha ezt ők folytatják. Mi visszatértünk a „Haza. Szeretet. Európa” kampányunkhoz.

Rendben. Számomra legalábbis meglepő, hogy az MSZP EP-programjában felmerül az uniós alapszerződés módosításának igénye. Ez hogyan valósítható meg a magországokkal szemben?

Az Európai Unión kívül nincs élet számunkra. Ez az egyetlen olyan szövetségi rendszer, amelyben Magyarország szavatolni tudja a magyar emberek jövőjét, biztonságát. De ez nem azt jelenti, hogy az EU egy jól működő intézményrendszer lenne. Az Unió nem volt felkészülve a bővítési hullámra. Az elmúlt években nem működött az immunrendszere sem a külső, sem pedig a belső ellenségekkel, vetélytársakkal, ellenfelekkel szemben. A 10 évvel ezelőtti gazdasági válság pedig rámutatott, az európai intézményi rendszer radikális változásokra szorul. De ez nem az, amiről Orbán Viktor beszél, nem szabad szétszakítani az erős európai szövetet, az csak a korábbi vetélkedést, ellenségeskedést erősítené. Mélyülő európai együttműködésre van szükség, ehhez viszont alapszerződést kell módosítani. Amíg ez nem sikerül, azt kell megvizsgálni, hogy a jelenlegi rendszeren belül milyen belső tartalékok vannak. Ha azt tapasztaljuk, hogy egy tagállami kormányzat, mint például az Orbán-kormány, kifejezetten az európai alapértékek ellen cselekszik, akkor felhatalmazást kell adni az Európai Bizottság és az Európai Parlament számára az azonnali válasz megadására. Mert ez egy vírus, ami terjedni fog, ami tönkreteszi Európát. És ha már az Orbán-kormány kezébe láthatóan egyre kevésbe akarnak pénzt adni az európai adófizetők, akkor közvetlenül az EU-s intézményekben dönthessenek például egy-egy magyar önkormányzati projekt uniós támogatásáról.

Milyen lehetőségeink vannak?

Orbán rendszere, Orbánisztán összeegyezhetetlen az Európai Unióval. Csak idő kérdése, hogy mikor válnak el az útjaik egymástól. Ahhoz, hogy ezt megakadályozzuk, nekünk kell leváltani az Orbán-kormányt. Ugyanakkor, ha az EU-ban lefektetnek végre olyan szociális minimumokat, amelyek minden tagállami kormányzat számára kötelezőek, az Orbán-kormány feje felett tudunk a magyar emberek javát szolgáló döntéseket hozni. Ilyen az európai minimálbér, a minimálnyugdíj, vagy épp a szociális bérlakás-építési program. Erről szól a szociális Európa.

BB_L3873Az Európai Szociális Alapban ezekre Önök szerint sincs pénz.

Mai árfolyamon számolva 240-250 ezer forintos kötelező európai minimálbért javaslunk. A tagállamok feladata egy olyan adó- és járulékreform végrehajtása a vállalkozások terheinek átcsoportosításával, melynek eredményeként több pénz maradna a munkavállalóknál.

Ha a jelenlegi magyar elitista kormány nem hajlandó a családi pótlékot hosszú évek óta emelni, nem hajlandó milliók szociális kérdésével foglalkozni, akkor vegyük tudomásul, Európa is megsegíthet minket.

A ma szinte adót alig fizető óriás techcégek számára bevezetett szolidaritási adó után létrehozott büdzséből pedig fedezhetnénk az európai családi pótlékot. Orbán Viktornak ott kellene ülnie a brüsszeli tárgyalóasztaloknál, hogy megküzdjön a magyar érdekekért, mert most dől el a következő uniós költségvetési ciklus, ehelyett a kormányfő háborút folytat az Unió ellen, amiből hazánk csak rosszul jöhet ki.

Viszont a szociális Európával a fideszes logika szerint jogköröket adunk át a brüsszeli bürokratáknak.

Orbán Viktor a gyenge Európában érdekelt, mert csak a gyenge Európa tudja eltűrni azt, amit Magyarországgal művel.

Egyébként eldöntötte már az MSZP és a DK, hogy melyikük találta ki először az európai minimálbér ötletét?

Ennek elég gyorsan utána lehet nézni, mert ez már 5 évvel ezelőtt is benne volt az EP-programunkban, és az Európai Szocialista Párt programjában is szerepel. A DK pedig nem tagja a pártcsaládunknak.

Hangsúlyozták, hogy zöld is ez a program. De az MSZP honlapján elérhető leírásban sem az atom, sem pedig a nukleáris szóra nincs egyetlen találat sem.

A korábbi szocialista programokhoz képest mindenképpen nagy előrelépés, hogy a fenntartható fejlődés kérdése ilyen szinten szerepel a programunkban. Mi egy piros-zöld szövetségben indulunk, vállalva, hogy Jávor Benedek az Európai Parlament Zöld frakciójába, azaz egy másik frakcióba fog beülni. Ez is az elköteleződésünket bizonyítja.

Jávor Benedek valóban hiteles, ismert az atomenergia-szektorral szembeni fellépése is. Akkor ez most háttérbe szorul?

Neki köszönhető, hogy Paks 2 anomáliáit megismerhettük, és ő derítette ki, hogy micsoda felháborító szerződéseket írt alá az Orbán-kormány az oroszokkal. Jávor Benedeknek, szakemberként nyilván megvan a véleménye az atomenergiáról is, de ezek az ügyek kifejezetten Paks 2-ről szóltak. A Zöldeknek és nekünk lehet eltérő álláspontunk a nukleáris energia kapcsán, de az közös bennünk, hogy amit az Orbán-kormány művel Putyin palotapincsijeként, elfogadhatatlan.

Jó, hogy így fogalmazott, mert 2009. március 30-án Ön is, Szanyi Tibor is megszavazta a paksi bővítés elvi felhatalmazását.

És ez ellentmond azzal, amit eddig mondtam?

Nem. Éppen ez az. Csak ez így nem egy zöld program.

Attól még, hogy az energiaellátás, az energiafüggetlenség kapcsán valaki mást gondol, még lehet egy környezettudatos, a jövő generációkért felelősséget vállaló politikus. Nem itt látom a választóvonalat. 2009-ben pedig mi még nyilvánvalóan nem tudhattuk, hogy Orbán Viktor milyen szerződést készít elő Putyinnal, és hogy hány évtizedre adósítja el még az unokáimat is. De egyébként nincs MSZP-P közös EP-program, nincs is rá igény.

Amúgy mi a bajuk az LMP-vel? Szanyi Tibor például kétségbe vonta azt is, hogy az LMP egyáltalán zöld párt lenne.

Nemcsak neki, ahogy láttam Szél Bernadettnek is volt hasonló megjegyzése: ő nem a korábbi pártjára szavazna, Jávor Benedekben látja a zöld ügy képviselőjét. Sok jó LMP-s ismerősöm van, de a párt kacskaringós pályája nem meggyőző. Most, amikor az LMP 5 százalék alatt fog teljesíteni, sajnos ki kell mondani, aki zöld ügyet támogatja, annak egyedül Jávor Benedekre, és a Párbeszédre érdemes szavaznia.

Cél még a Jobbik legyőzése május 26-án?

Azért nem beszélnék erről szívesen, mert, ahogy járom az országot, azt tapasztalom, hogy nagyon komoly a helyi együttműködés az önkormányzati választásokra készülve. A célunk az EP-, és a helyhatósági választásokon is a maffiakormány leváltása, és a helyi kiskirályok eltakarítása. Az én viszonyom a Jobbikkal eléggé viharos volt az elmúlt évtizedben, ehhez képest itt ülök Önnel, és az első interjúkérelemre válaszoltam. Léteznek azok a kibékíthetetlen ideológiai különbözőségek, amelyek miatt soha nem leszünk a Jobbikkal egy politikai közösségben, de az is biztos, hogy Magyarországnak demokráciára, többpárti versengésre van szüksége. Szóval, most inkább nem élezném a feszültséget az ellenzéki oldalon. Az EP-választáson mindenki győzze meg a saját szavazóit, aztán pedig az önkormányzati választáson, ahogy látom, együtt fognak működni a helyi erők.

Budapesten elsőre ez miért nem sikerült?

Ezt kérdezze meg az LMP és a Jobbik budapesti elnökeitől.

Hány hellyel számolnak az EP-ben?

Legalább háromra, de megvan az esélye ennél több mandátum megszerzésének is. Összességében a cél az, hogy az ellenzéki erők a Fideszt megelőzzék, vagy legalábbis megakadályozzák, hogy a 21 mandátum kétharmadát megszerezzék. Ezért járjuk az országot.

Szerző: Sarkadi-Illyés Csaba
Megjelent az Alfahír oldalán 2019.05.04.-én

Ujhelyi István: Az MSZP az elmúlt években határozott baloldali fordulatot vett

Standard
Ujhelyi Istvánnal, az MSZP európai parlamenti képviselőjével a Tabumentes Országmentés diákcsoport rendezvénye után beszélgettünk a budapesti Ellátó Kertben, ahol Deutsch Tamással vitatkozott aznap este a szocialista EP-képviselő. A vitát, amit élőben közvetített a Mérce, itt lehet visszanézni. A rendezvény végén Ujhelyivel a Fidesz felfüggesztéséről, az MSZP múltjáról és jövőjéről beszélgettünk, és megkérdeztük arról is, hogyan győzné meg a választókat, hogy az MSZP európai listájára szavazzanak. Szadai Levente interjúja a Mérce.hu oldalon. 
Mérce: Március 20-án felfüggesztették a Fideszt az európai néppárti tagságából. Mit gondol, hogyan lehet, hogy teljesen máshogy érzékelte és kommentálta – miszerint önként felfüggesztette magát a Fidesz – a Fideszhez közeli, kormányközeli sajtó az eseményt, ahhoz képest mondjuk, ahogy a világsajtónak a nagy része és a kormánytól független magyarországi médiumok többsége is tette?
 Ujhelyi István: Orbán Viktor mint európai politikus megbukott, és ezt ő is tudja. De ahhoz, hogy ennek az odakozmálásnak itthon ne legyen a kelleténél nagyobb szaga, hogy ezt a bukást a magyar társadalom ne vehesse észre, azonnal beindították a hazugsággyárat. Előző nap még a Fidesz-közlöny, fedőnevén a Magyar Nemzet is a kormány hazugságaira készítette fel a saját olvasói bázisát. Azt próbálta minden erővel elmagyarázni a jobboldali szavazóközönségnek, hogy ha esetleg kizárják a Fideszt, akkor ez jobb is a kormánypártnak. Közben pedig Orbán Viktor azon dolgozott, hogy még ha a szégyenpadra is ültetik, de maradhasson, mert ő is tudja, hogy az európai pártcsaládja nélkül nem tud egy métert sem tenni az Európai Unióban. A döntéssel Orbán tehát teljesen világosan egy bukott politikus lett. Az, hogy kínos magyarázkodásukban képesek voltak azt állítani, hogy ezt ők kérték: több, mint nevetséges. Aki megnézte a Néppárt vezetőinek nyilatkozatait, az láthatta, hogy egyértelműen fogalmaztak: a jogállamisági problémák miatt, az orbáni politika miatt függesztették fel a tagságukat.
M.: Ez tehát egy visszajelzés Orbán Viktor hazai és uniós politikájára a saját pártcsaládja felől. Mi az MSZP európai programja, és miben tud alternatívát nyújtani a Fidesz politikájához képest?
U.I.: Nyilvánvalóan kevesebb európai parlamenti képviselőnk lesz a következő ciklusban, mint a Fidesznek – mert kisgömböcként felfalt mindenkit, működik az agymosás -, de még ezzel a kevesebb képviselővel is komolyabb befolyásunk lesz az európai szocialisták bivalyerős közösségében, mint Orbánéknak a néppártban. A Fidesz szövetségeseinek és barátainak a száma folyamatosan csökken, a mi erőnk és befolyásunk pedig folyamatosan nő. Nekünk több lehetőségünk lesz most befolyásolni például az európai politikát, mint egy szégyenpadon ülő és az érdekérvényesítési képességét elveszítő Orbánnak. Ezért látom egy óriási lehetőségnek, hogy a „Haza. Szeretet. Európa.” címet viselő programunkat átvigyük. Annak a Szociális Európának a programját, amely végre az emberekbe szeretne fektetni, a mindennapjainkba, az egészségügybe, az oktatásba, a szociális minimum megteremtésébe minden egyes európai polgár számára. És hiába mondta itt Deutsch Tamás, hogy a Szociális Európa Programja arról szól, hogy a gazdagok többet kapnának. Hát azt hittem, ránk szakad a plafon. A Szociális Európa Programja pont arról szól, hogy a jobboldali elitizmussal szemben mást és másként kell csinálni. Az Orbán-kormány a gazdagoknak többet és többet ad, egy szűk elitet kedvezményez, miközben társadalmi csoportok sokaságát hagyja éhbéren, szociális és méltó egészségügyi-, illetve oktatási ellátás nélkül létminimum alatt megélni. A mi programunk egy olyan szociális Európa, amelynek a támogatója Frans Timmermans, az európai szocialisták csúcsjelöltje, és bárhogy is alakul az európai parlamenti választás, abban biztos lehet mindenki, hogy én ezért fogok küzdeni a következő öt évben.
M.: Ebben az európai programban több szociáldemokrata, baloldali elem és javaslat is feltűnik. Ehhez adja magát a kérdés: mit jelent ma a párt nevében az, hogy szocialista?
U. I.: Számomra azt jelenti, hogy nem lehet egyetlenegy magyar család sem, amelyik nem tud biztonságos életet teremteni a család minden tagjának, a nagymamának is és a most születendő gyermeknek is. Számomra csak olyan világ képzelhető el, amelyikben ugyanakkora esélye van a jó oktatáshoz hozzájutnia bármelyikünk gyermekeinek. Nekem, a magyar viszonyokhoz képest kiemelkedően magas fizetésű európai parlamenti képviselőnek is, de azoknak a rokonaimnak is, akik pedig közalkalmazottként a magyar közalkalmazotti lét hétköznapjait élik. Mindenkinek ugyanakkora esélyt kell tudjunk adni egészségügytől az oktatásig. Számomra ma ezt jelenti baloldalinak lenni, ez az a bizonyos szociális pillér, amelyet meg akarunk valósítani, és egy nagyon fontos dolgot hadd tegyek még hozzá. El kell jönnie ismét az érdekképviseletek és benne a szakszervezetek időszakának. Mert lehet, hogy ma már nem a klasszikus, több évtizeddel ezelőtti, gyáripari munkások tömegeit megmozdító, az érdekeiket képviselő szakszervezetek vannak fő hangsúlyban, de a kereskedelemtől a közszféráig rengeteg olyan érdekképviselet működik, ahol sokkal keményebb, határozottabb, harciasabb kiállás kell az emberek hétköznapjainak, a munkavállalók érdekeinek a megvédésére.
LEZ_9760M.: Azért kérdeztem ezt, mert több társadalomelméleti publicisztika is egyetért abban, hogy a szimbolikus politizáláson túl a Fidesz és az MSZP ugyanabban a hegemonikus mezőben mozog, ha mondjuk a gazdaságpolitikát nézzük. Mikor fog baloldali fordulatot venni az MSZP, ahogy az történik éppen a brit Munkáspárt esetében, vagy az amerikai Demokratáknál, és számol le neoliberális múltjával?
U. I.: Ismerem ezeknek az írásoknak a jogos, vagy néha szerintem jogtalan, esetleg ránk nézve nem feltétlenül igazságos kritikai mondatait. Nyilván ellenzékiként is más politikai programot megfogalmazni, mint egy gazdasági válság idején kormányzó pártként, egy liberális koalíciós partnerrel. De az MSZP az elmúlt években határozott baloldali fordulatot vett. Említhetem a szociális bérlakásépítéssel, a lakhatással kapcsolatos programpontjainkat, de hivatkozhatok ismét a „Haza. Szeretet. Európa.” címet viselő európai programunkra, amely egy nagyon karakteres és egyértelmű európai, baloldali, magyar program.
M.: Viszont ez a választópolgároknak még nem feltétlenül ment át. Nem gondolja, hogy jobban tudatosítani kellene bennük akkor, hogy az MSZP ismeri és reflektál erre a múltra, és azokra a hibákra, amiket elkövetett, és már nem ugyanaz a párt többé?
U. I.: Hát, ha erre szükség van, akkor nyilván ezt nem tettük meg kellőképpen. De az MSZP a következő európai parlamentben nyilván nem a liberális pártcsaládhoz veszi az útját, hanem egy erős, szocialista, szociáldemokrata pártcsaládban akarja képviseli a magyar érdekeket.
M.: Az Ön által említett baloldali fordulat azt is jelentheti, hogy a szakszervezetek és a munkavállalók számíthatnak az MSZP politikájára és támogatására?
U. I.: Az elmúlt hónapokban ezt nagyon határozottan megmutattuk. A legegyértelműbben mi álltunk a szakszervezetek mellé, és mi kockáztattuk a legtöbbet a parlamentben, például azokkal a parlamenti megmozdulásokkal, amit az MSZP pártelnök-frakcióvezetője indított. A válaszom tehát határozottan igen.
 M.: Mit üzenne a választópolgároknak, és a kormány politikája miatt az út szélére sodródott társadalmi csoportoknak, miért szavazzanak a pártra az EP-választáson?
U. I.: Muszáj a programunk esszenciájára visszatérjek. A „Haza. Szeretet. Európa.” hármasban benne van például, hogy a gyűlöletpolitikával, a mai kormány által lenézett társadalmi csoportok felé való gyűlölködő és lenéző politikával szemben mi szeretnénk egy szerethető, és mindenkinek biztonságot nyújtó jövőképet adni, és ezért köti össze számunkra a szeretet kifejezés a haza és az Európa szót, és ezért beszélek ennyit arról, hogy egyébként az Európai Uniónak forrást kell arra biztosítania, hogy létminimum alatt senki ne élhessen; de, hogy még egy példát mondjak, ezért van az, hogy a devizahitelesek különböző érdekképviseleteivel csak mi tartjuk intenzíven a kapcsolatot, csak nálunk van az európai parlamenti listánkon fent a devizahitelesek képviselője. Mi küzdünk az ő jogaikért, nem csak utólag, hanem a jövőre nézve is. Azt hiszem, és abban bízom, hogy látszik végre, hogy amit mi akarunk, az nem az elitek Európája, hanem a minden európai polgár biztonságát nyújtó közösség.
Megjelent a Mérce.hu oldalon 2019-04-03-án

Ujhelyi: próbálkozzanak csak a karaktergyilkossággal

Standard

7CxCll6ZnLIPuGbWsFelkészült rá, hogy a kormánymédia megpróbálja ízekre szedni, a választmányon történteket nem hajlandó minősíteni, és mindjárt felveszik a Párbeszédet az MSZP EP-listájára – interjú Ujhelyi Istvánnal, az EP-kampány vezetőjével. A Népszava interjúja.

Hónapokon át egyértelműnek tűnt, hogy ön vezeti az MSZP EP-listáját. Csakhogy Tóth Bertalan került a névsor élére, saját javaslatára. Mi történt?

Párton belül többször – például ősszel is – felmerült annak lehetősége, hogy legyen egy szimbolikus jelölt a lista élén. Tóth Bertalan most úgy döntött, hogy személyesen áll bele ebbe a kampányba és mutatja meg, hogy ez az EP-választás valóban mindennél fontosabb. Ha egy pártelnök vezeti a listát, az mindig szimbolikus. Hadd emlékeztessek mindenkit: 2004-ben Kovács László állt az MSZP lista élén – ugyanis a legnagyobb eséllyel így volt megmozdítható a párt egésze. Tóth Bertalan lépése azt üzeni: egységes és erős csapat vagyunk. A párt felsorakozott mögötte és a lista mögött, tudom, hogy mindenki beleteszi a magáét a kampányban a közös siker érdekében.

Ön szimbolikus döntésről beszél, mások pragmatikus okokról, mondván: azért vállalta a lista vezetését, hogy ne bontakozhasson ki egy konfliktus – mint ismert, Szanyi Tibor és támogatói erősen küzdöttek az EP-lista átrendezésért.

Nem titok, volt a pártban egy egészséges versenyfutás a jelöltek között, de nincs olyan konfliktus, amire Ön utal és ami megkérdőjelezné az egységünket. Két dolgot hadd szögezzek le: egyrészt megtisztelőnek tartom, hogy a pártelnök olyan listát javasolt, aminek első mandátumszerző helyén én szerepelek, és az EP-kampány vezetőjeként folytathatom a megkezdett munkám…

Biztos benne, hogy folytathatja? A kormánypárti sajtó jól érezhetően célkeresztbe vette a Szeviép-ügy miatt.

Régóta a Fidesz célkeresztjében vagyok, az elmúlt időszakban számos fenyegetést kaptam a híveiktől, nem véletlenül akasztottak fel egy engem formáló bábut az egykor volt Köztársaság téren.  Gondolom a PestiSrácoknál, az Origón vagy a propaganda-kiadvánnyá silányított Magyar Nemzetben – most, hogy az EP-lista elején vagyok – elkezdődik a karaktergyikosság. Hadd kezdődjön! Én ezután is a legkövetkezetesebb ellenfele leszek az orbáni rendszernek. Ami az úgynevezett Szeviép-ügyet és a tényeket illeti: egy hosszú éveken át tartó eljárásról beszélünk, amelyben a Fidesz az elmúlt években mindent elkövetett, hogy valahogy belekeverjen, de semmilyen módon nem voltam érintett, sem a vádiratban, sem a tavaly decemberben meghozott ítéletben.

LEZ_0763Ön felsorakozásról és egységről beszél, ám egyes hírek arról szóltak, hogy már a lista megszavazásának körülményei kapcsán is éles vita volt a választmányi ülésen, és állítólag volt olyan felszólaló is, aki már egyenesen belső puccskísérletet kiáltott.

Soha nem szoktam belső fórumaink és döntéseink körülményeit a nyilvánosság előtt értékelni. Sajnos vannak, akik forró dróton juttatnak ki belső információkat a fideszes média legsötétebb szereplőinek. Igen, volt vita és versengés a lista összeállítása kapcsán, ez természetesen nem titok. De egy demokratikus és tisztességes közösségben ez a szokás. A kongresszus nagy többséggel fogadta el az EP-listánkat, élén a pártelnökkel. Innentől megyünk előre és mindent annak vetünk alá, hogy a szövetségeseinkkel együtt megroppantsuk a fideszes rezsimet. Az MSZP egy nyílt listát fogadott el, amihez lehet csatlakozni. Jövő héten összeül a Párbeszéd küldöttgyűlése, deklarálja, hogy szeretne közösen indulni velünk, Tóth Bertalan és az elnökség egyeztet a konkrét helyről, a végső döntést pedig a választmány hozza meg.

Tóth Bertalan világossá tette, hogy nem kíván Brüsszelbe menni. Hogy alakul Önök között a munkamegosztás – a pártelnök a kampányban is csak szimbolikus szereplő lesz?

Határozottan be akar szállni a kampányba. De, mi egyébként is csapatban gondolkodunk és csapatban dolgozunk. Mindenkinek fontos szerep jut, hiszen mindenki különböző karakterrel és különböző értékkel, de azonos céllal rendelkezik. Tüttő Kata például kiváló várospolitikus, Harangozó Gábor elismert agrárpolitikai szakember, Szanyi Tibor rutinos EP-képviselő, de ott van az egyik meglepetésemberünk, Kálló Dániel a Független Diákparlament képviseletében. Aki maga az üzenet arról, hogy az MSZP komolyan veszi a civilekkel való együttműködést.

Mégis: nem morgott a párt, hogy az 5. helyre egy 19 éves fiatal kerül?

Sőt! Látnia kell mindenkinek, hogy az MSZP milyen innovatív és előremutató változásokon megy keresztül, miként nyit és miként bővül. Fontos fegyverténynek és a fejlődés alapkövének tartom a Párbeszéddel való szövetségkötésünket, ahogy fontos döntésnek tartom Kálló Dániel szerepeltetését is a listán. Komoly üzenete van, hogy velünk van, hogy a mi közösségünket támogatja. Egyébként soha nem volt ennyire fiatal az MSZP listája, számos harminc alatti/közeli fiatal szerepel rajta, például Mester Barnabás, a Radikális Európai Demokraták (RED Mozgalom) alapítója és meghatározó arca, vagy Bárány Balázs, a párt kiváló nemzetközi titkára.

Korábban úgy fogalmazott, egy olyan szociális Európát akar, amelyik az emberekbe fektet be. Mit mondana egy magyar faluban élő fiatalasszonynak, miért az önök Európa-víziójára voksoljon?

Mert Európa ad védelmet egy magyar családnak. Európa véd meg egy gazdasági válságtól, Európa véd meg az újabb háborútól. Európa véd meg a politikai zűrzavartól, és igen, Európa véd meg egy migrációs válsághelyzettől. Mi egy olyan Európát szeretnénk, amelyik az említett fiatalasszony mindennapjaival törődik: a lakhatásával, az egészségével, a fizetésével, szülei nyugdíjával. Az utóbbi kettőre a legjobb példa, hogy létezik egy erős törekvés, ami egységes színvonalú minimálbért és minimál-nyugdíjat szeretne. Ez azt jelenti, hogy a nehéz helyzetben lévőknek nagyjából azonos szociális ellátást és életminőséget biztosítana a rendszer – azon vagyunk, hogy ez minél előbb megvalósuljon. Kollégáimmal együtt sok munkánk van a „Haza. Szeretet. Európa.” címet viselő pártprogramban, büszke vagyok arra, hogy ezt is nagy többséggel fogadta el a kongresszus. Ez a dokumentum pontos és hiteles alternatívát mutat fel a Fidesz rombolásával szemben. Ez az MSZP európai víziója és vállalása: az elitek Európája helyett az emberek Európája!

Népszava – 2019.02.17. – Szerző: Ny.B.Gy.

Ujhelyi: Orbán Viktor és Matteo Salvini Európa belső ellensége

Standard

Istvan UJHELYI“Van rá esély, hogy a szocialista Frans Timmermanst választják meg az Európai Bizottság következő elnökének, aki elvezetheti az EU recsegő-ropogó intézményrendszerét egy szociálisan érzékeny Európa felé” – vélekedik Ujhelyi István, az MSZP európai parlamenti képviselője. Szerinte az EP-választás után is megmarad az Európai Parlament integráció-párti többsége, akik összefoghatnak Orbán Viktorral és a támogatóival szemben. Az európai szociáldemokrata pártnak kevesebb képviselője lesz, mint most, de a kormányok között marad ereje, és éles baloldali fordulatot fog venni. Strasbourgban beszélgettünk a szocialista politikussal, akit az MSZP pénteki választmányi ülése várhatóan listavezetőnek jelöl a májusi választásra.

Mit gondol, mi történik a májusi EP-választás után?

Azt várom, hogy megmarad a többsége az Európa-párti erőknek, és meglesz az elszántság arra, hogy az EU intézményrendszeréhez hozzányúljunk. Mert habár az EU értékei maradandóak, az intézményrendszer recseg-ropog. Látszik ez a gazdasági válságból való lassú és bizonytalan kilábalásból. Látszik abból, hogy a külső kihívásokban, amelyeket például Moszkva és az amerikai-kínai kereskedelmi háború támaszt, Európa nem játékos, hanem inkább kényszerű megfigyelő. És Európa a belső ellenségeivel sem tudott mit kezdeni. Orbán Viktor és Matteo Salvini Európa belső ellensége.

Mit jelent az, hogy valaki Európa belső ellensége? Az olasz kormány kifejezetten szeretné, ha többet foglalkozna a gazdasági problémáikkal az Európai Unió. Nem lehet azt mondani, hogy ellene vannak az egész integrációnak. Orbán Viktor is többször elmondta, hogy nagyon helyes, hogy tagjai vagyunk az Európai Uniónak, csak ebben a formában sokminden nem tetszik neki.

Oda egyszerűsítik le ezek az erők az ideológiáikat, hogy erős nemzetállamok laza szövetségévé kellene formálni az Európai Uniót. De ez azt jelenti, hogy visszalépünk a történelemben az EU-t megelőző együttműködési fázisba. Az integráció azért vált egyre mélyebbé politikai–gazdasági–kereskedelmi értelemben, mert fölfogta Európa, hogy csak így tudja megvédeni a saját állampolgárait, biztosítani a piacát, és hatalmi tényező lenni a világban. Ráadásul: ha annyira jó lenne nemzetállamok laza szövetségévé válni, akkor mit mondanak erről a fideszes kollégák az erdélyi és a felvidéki magyaroknak? Akkor például Románia, mint erős román nemzetállam felejtse el az ott élő magyarság államalkotó szerepét? A nacionalista erőfitogtatásból még soha nem született gyümölcsöző együttműködés.

Erre mondja azt Orbán Viktor, hogy nemcsak együttműködés az Európai Unió, hanem érdekeknek a nagyon komoly ütköztetése is, ahol a kelet-európai országok ráadásul hátrányban vannak az erős gazdaságú nyugat-európaiakkal szemben, tehát csak úgy lehet fellépni, ha nagyon határozottan kiállnak bizonyos témák mellett.

Sorolni tudnám azokat az eredményeket, amelyeket a kormányfők tárgyalóasztalnál, ügyes egyezségek mentén értek el a saját országuknak. Attól, hogy valaki Budapestről kígyót-békát kiabál és köpköd Európa felé, nem lesz erősebb, legfeljebb hangosabb. Az osztrák kormányzat simán elvette az Ausztriában dolgozó magyar családoktól a családi pótlék egy részét, és a magyar kormány fényévekre lemaradva próbált utánamenni az eseményeknek. Ráadásul úgy tudtuk, hogy az osztrák kancellár, Sebastian Kurz nagy barátunk. Rengeteg dolog van, amelyekben, ha nem harcolna a magyar diplomácia, hanem okos alkukat kötne, akkor előrébb lennénk.

Ki lesz az európai integráció-párti többségnek a vezető ereje?

Leader-hiány van. De a mai világban könnyebb Trump-féle populizmussal, orbáni illiberalizmussal nemzetmentőként megmutatkozni, mintsem csendes, szorgalmas ügymegoldó menedzserként. Ezt kell túléljük most az EP-választásokon. Bízom benne, hogy ez megtörténik, és akkor Frans Timmermansnak, aki az Európai Bizottság egyik legfelkészültebb tagja, esélye lesz, hogy megnyerje a meccset a Bizottság elnöki tisztségéért. Merthogy a Néppárt jelöltjének, Manfred Webernek nem bocsátja meg az Európa-párti parlamenti közösség, hogy lepaktált Orbánnal. Ezért is érdekes, hogy szombaton Timmermans a mi vendégünk az MSZP-kongresszuson, és megtartja az egyik legizgalmasabb kampánynyitó beszédét.

Nem úgy néz ki, mintha az Európa-párti többség bánná azt, hogy az Európai Néppártban „lepaktálnak” a Fidesszel. Az Európai Néppárt önmagában is egy Európa-párti közösség, mégsem léptek ők sem.

Ezért kell a fejükre olvasni, hogy Orbán és az orbánizmus térnyerése az a Néppártnak egy elévülhetetlen bűne. Hibás az a politika, ami egyébként Angela Merkeltől jön, hogy jobb, ha házon belül tartjuk, mert úgy kordában lehet tartani. Szerintem a Néppárt az EP-választásig tud várni ennek a kérdésnek az élére állításával, és ott el kell, dőljön, hogy az orbánizmusé lesz a Néppárt, vagy pedig kivágják onnan.

Plenary session - Week 17 2017 in Brussels - Situation in HungaryNehezen tudom elképzelni, hogy az Európai Néppárt megszavazza a szocialista Frans Timmermanst a saját eredeti jelöltjükkel, Manfred Weberrel szemben.

De ha mondjuk Weberből parlamenti elnök lesz? A parlament ragaszkodik ahhoz, hogy csak a csúcsjelöltekből lehessen választani, mert fontos az európai demokrácia további fejlődése érdekében, hogy ne a kormányfők alkudozzanak róla, hogy melyik pozíció kinek jut, hanem a parlament döntse el. Viszont Weberre annyira ki van akadva mindenki, hogy könnyen lehet, hogy összeáll egy olyan parlamenti többség, ahol a Néppárt egy része, a liberálisok és a Zöldek is azt mondják Timmermansnak, hogy ismerjük a munkádat, tudjuk, hogy alkalmas vagy elvezetni a Bizottságot, és adunk mögéd parlamenti többséget. Weber meg lehet a parlament elnöke. Vannak ilyen sakkjátszmák. Nem véletlen, hogy Orbán és az otthoni kormányzati sajtó Timmermanst kezdte el beállítani mumusnak. Eddig Sargentini volt, Soros volt, és most hirtelen megtanítják a magyar olvasóval Timmermans nevét. Azért, mert Orbán tudja, hogy Timmermans érdemi ellenfele Európában.

Mennyire állja meg a helyét, hogy „mindenki ki van akadva Manfred Weberre”? Róla azt lehet tudni, hogy egy nagyon kompromisszumképes figura, finoman fogalmazva. Ő az, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot. És ráadásul a német kormány támogatását is bírja.

Van egy személyes jó viszonyom Weberrel, mert közösen gondozzuk a Free Interrail programot a fiataloknak. Az a benyomásom róla, hogy egy kedves, joviális bajor úriember. Nem tudom, hogy politikai számításból vagy gyengeségből hagyta, hogy a fejére nőjön Szájer, Deutsch és az ő vállukon állva Orbán. De ma az az általános vélekedés, hogy Weber nem tudta kezelni ezt a problémát. A Néppártnak az a része, amelyik megszavazta a Sargentini-jelentést, szintén így vélekedik. Nem csodálkoznék, ha a német központi kormányzat számára sem lenne elsődleges cél Weber bizottsági elnökké varázslása. A német érdekeknek van más megjelenési lehetősége is. És azt sem tudjuk, hogy Angela Merkel meddig marad kancellár, hogy kitölti-e a ciklusát.

Ha vezetőhiány van az integráció-párti oldalon, akkor lehet Emmanuel Macron egy ilyen, alapvetően baloldali csoportosulásnak a vezetője?

Macron Európa-pártiságát elismerem, de az őáltala alkotott világkép nagyon távol áll az enyémtől. Mi szociáldemokraták és az MSZP is otthon egy szociális Európáért akar vívni, ahol sokkal több energia, forrás és politikai programalkotás történik az emberek hétköznapi jólétéről. Munkavállalói jogok, munkanélküliségi biztosítási rendszer, európai egységes sztenderdek alapján eldöntött minimálbér. Egy ilyen szociális Európa lehet az egyetlen ellenszere a populisták térnyerésének. Az emberek azért mennek a populisták után, mert érzékelik, hogy az elmúlt években az Európai Unió az elitek kiszolgálójává vált. Macron nem ez a világ. Ő egy nagyon-nagyon liberális, és ahogy láttuk a francia történéseket is, a hétköznapi emberek napi problémáit kevéssé érzékelő politikát folytat. Európával kapcsolatban ugyanazt fogjuk gondolni, de mi nem Macront akarjuk követni. Ez egy éles változás lesz a szociáldemokrata frakcióban és az európai szocialista párt működésében is. A német szociáldemokraták is elfogadták a programjukat hétvégén: az is egy erőteljesen baloldali, szociális program. A miénk is, amit most fogunk elfogadni szombaton.

Mire számít az Európai Szocialisták Pártja (PES) a választások után? Ha végignézzük, akkor nincsen igazán erős miniszterelnökük.

Spanyolországban és Portugáliában győzött és erős a baloldal. Finnországban perceken belül szocialista győzelem várható, Svédországban megmaradt a szociáldemokrata kormány, és Kelet-Közép-Európából sem lehetett kisöpörni a baloldalt. Ez nem azt mutatja, hogy ne lenne erő. Az elmúlt években az európai baloldal képtelen volt mit kezdeni a gazdasági válság beköszöntével, de ezen ma már túl vagyunk. Az európai baloldal balra fordult, és megfogalmazta az európai szociális pillért. Ez egy közös vízió, és van hozzá Frans Timmermans, aki vállalja az ezért való küzdelmet.

Hány képviselői helyre számít a szociáldemokrata frakció (S&D)  a választás után?

Nyilván kevesebbre, mint most, de alapvetően azért, mert kiválik a brit Munkáspárt, akik egy elég vaskos küldöttség voltak az S&D-n belül. Van, ahonnan növelni tudjuk a képviselőink számát, és van, ahol csökkenünk. Magyarország esetében a mai négy képviselőhöz képest szolid növekedésre számítunk. Nyilvánvaló például, hogy a Párbeszéddel való együttműködésünk azt is jelenti, hogy Jávor Benedek, hogyha a közös listánkról bejut, akkor a Zöldekhez fog ülni, hiszen ő abban a frakcióban tekintélyt vívott ki magának.

Arról is szól a mostani választás, hogy meg lehet-e erősíteni a következő öt évben a szociális intézkedéseit az Európai Uniónak?

Számunkra erről szól. Olyan tabukat kell megdönteni, mint hogy az egészségügy például csak tagállami hatáskör. Milyen egységes Európa az, ahol az egyik országban az ellátás a harminc évvel ezelőtti minőséget sem üti meg, a másikban pedig világszínvonalú? Az egységes európai minimumellátás szintjét meg kell tudni határozni. A 2017-es göteborgi nyilatkozatban a jobboldali vezetésű Európa is kénytelen volt elismerni a szociális pillér létjogosultságát, mint az új tartóoszlopát az európai közösségnek. Egyetlen kormányfő volt, amelyik tiltakozott és a nemzet szuverenitását sértő intézkedések sokaságaként írta le a szociális Európát: ez Orbán Viktor volt. Merthogy olyan kérdésekbe akar belenyúlni a szociális Európa, mint a társadalombiztosítás, egészségbiztosítás, nyugdíjbiztosítás, és egy minden munkavállalóra érvényes közös munkaügyi szabályzat. Ehhez tesszük mi hozzá otthon a saját problémáinkból kiindulva az egészségügy, az oktatás, a kivándorlás problémájának kezelését. A szabad munkaerő-áramlás beindítása után rácsodálkozott a nyugat-európai társadalom, hogy egyszer csak megjelentek náluk milliók Kelet-Európából. Az ebből származó feladatokkal viszont semmit nem akar kezdeni. Mi lesz például a külföldön dolgozók nyugdíjával? Nincs ma olyan egységes, harmonizált nyugdíjrendszer az Európai Unióban, ami alapján meg tudná mondani valaki, hogy egy most elvándorolt magyarnak harminc-negyven év múlva ki garantálja a nyugdíját.

UJHELYI, Istvan (S&D, HU)Nem pontosan ez volt a célja a piacok megnyitásának? Hogy Nyugat-Európában legyen még több, olcsóbb munkaerő, akik keletről elmennek oda dolgozni?

Ha csak azért vettek volna fel minket az EU-ba, hogy mi exportáljunk hatszázezer munkavállalót, az nagy baj lenne. A piacszerzés benne van, de ennek win-win helyzetnek kellene lennie, ami ma nem így néz ki. Mi nettó haszonélvezői vagyunk az Európai Uniónak, ami a magyar költségvetést érinti, a mindennapi életben viszont megmaradtak a súlyos egyenlőtlenségek.

Hogy EU-s szintű elvárásokat lehessen támasztani például minden tagállamnak az egészségügyi ellátásával szemben, ahhoz nem elég a mostani uniós költségvetés, ami az EU-s gazdasági termelés 1 százalékából áll.

Növelni kell a közös költségvetést. Örülünk a BMW-nek, az Audinak és a Mercedesnek Magyarországon, de akárhogy is nézzük, ebből leginkább német tőkekoncentráció keletkezik. Szívesen, nekünk is jó a munkahely, de akkor tessék növelni az unió költségvetését, hogy abból még több uniós lehetőséghez jussunk, ne csak Erasmus programhoz, hanem máshoz is. Ma még ez lehetetlennek tűnik, de néhány évvel ezelőtt a belső határok megnyitása is lehetetlennek tűnt. Az előző magyar EU-biztos, Andor László vetette fel az egységes munkanélküliség-biztosítási rendszert. Öt éve még az is ábrándos elképzelésnek látszott, ma pedig egyre közelebb vagyunk hozzá. Most alakul az európai munkaügyi hivatal. Magyarország nélkül, mert Magyarország tiltakozik, hogy a foglalkoztatási körülményeibe bárki beleszóljon. Egy másik példa az eurózóna-tagság. Az eurózónán belül már nyilvánvalóan arról gondolkodnak, hogy hogyan lépnek még szorosabb együttműködésre: például, hogy legyen pénzügyminisztere az eurózónának, ne csak monetáris, hanem fiskális eszközökkel is támogassák egymást az eurózóna tagállamai. Ha van egy közös pénzügyi politika, akkor lesz közös szociálpolitika is. A kettő kéz a kézben jár egymással. A magyaroktól azt kérdezem: nekünk ez kell, vagy nem kell? Szerintem nagyon kell. Szerintem kihagyhatatlan.

Megjelent az Index.hu oldalon 2019.02.14.-én. A szerző: Kugyela Tamás / Eurológus

InfoRádió “Aréna” – 2019.02.06.

Standard

Az InfoRádió “Aréna” című műsorának vendége volt Ujhelyi István 2019 februárjában, ahol az egyórás beszélgetés során szó esett a májusi EP-választásokról, Magyarország helyzetéről és az ellenzéki együttműködésről is. A beszélgetés az alábbi videókon nézhető vissza:

„Gyurcsánnyal, Puchhal nincs kapcsolatom” – Ujhelyi az összellenzéki esélyekről

Standard

IMG_4420-20-840x525Elismeri Ujhelyi István, hogy ma szakszerűbb a rendőrség, mint alattuk, a 2006-os tüntetések idején. Azt is, hogy Gyurcsány Ferencnek akkor le kellett volna mondania. Sőt még azt is, hogy nagy, közös ellenzéki lista nem valószínű májusra. A szocialisták európai kampányát vezető EP-képviselő mégis összeboronálná az ellenzéket. Ahogy tegnap Brüsszelben is tette. A Válasz interjúja.

– Tényleg az ön ötlete volt a tegnapi tüntetés Brüsszelben?

– Igen. Meg kell mozdulnunk. Nem csak Budapesten, nem csak a vidéki városokban.

– No de ott, ráadásul Sargentinivel? „Soros bevándorláspárti emberei Brüsszelben szövetkeztek Magyarország ellen…” Deutsch Tamásnak már tényleg csak az a dolga, hogy odaírja a végére: „Ennyi.”

– Múlt héten is ezt írta, pedig akkor még nem is tüntettünk Brüsszelben. Azt, hogy a kormányzati dezinformációs hivatal milyen egybites baromsággal tud csak válaszolni az eseményekre, válaszra sem érdemes, mert önmagát minősíti az állandó sorosozás. Gyorsan tisztázzuk akkor még egyszer: mindenféle illegális bevándorlást ellenzek, ahogy minden olyan kísérletet is, hogy mások ránk erőltessék migránsok vagy menekültek befogadását. A határkerítést pedig nem bontanám le. Ugorhatunk?

– Hogyne. Vissza Brüsszelbe. Oda, hogy Judith Sargentininek mi köze ahhoz, milyen munkajogi törvényt fogad el a magyar parlament?

– Ahhoz van elég sok köze, hogy milyen a magyar jogállamiság állapota.

– A 400 túlórát engedő magyar törvény elleni tüntetések hullámára ültek fel, miközben az EU-szabály 416 órát is enged. EP-képviselőként miért nem a brüsszeli előírás megváltoztatásán dolgoznak Sargentinivel?

– Azért óvatosan! Ez ugyanaz az érvelés, amit a kormányzati dezinformációs propagandaanyagban olvastam. Kiemelnek egy tényt, aztán behelyezik a magyar valóságba, miközben a részletszabályokon múlik minden. Ne gondoljuk, hogy egy német Audi-munkást ugyanúgy kizsigerelhetnek, ahogy Győrben megtehetik. Az alapvető trend Nyugat-Európában évtizedek óta változatlan: a ledolgozott munkaidő fokozatos csökkenése. Ez a folyamat a 2008-ban eszkalálódott válság után is folytatódott. A kormánypropaganda által hivatkozott uniós irányelvvel kapcsolatban pedig – ami tehát ajánlás, nem előírás – csak egyetlen részlet: az heti átlagban határozza meg a túlórák számát, míg a magyar munka törvénykönyve meg évi átlagban. A magyar szabályozást önmagában kell nézni, az erőszakos elfogadásával együtt. A hétvégi budapesti tüntetésen is minden résztvevő azt mondta: kiáll a rabszolgatörvény ellen, a szakszervezetek mellett, de egy sor gondját-baját megemlítette még a magyar demokrácia állapotával kapcsolatban. Ezért örülök, hogy Sargentini képviselő asszony elfogadta a meghívásomat. Ő sem munkaügyekről beszélt. Én is inkább Orbánisztán működéséről.

IMG_4395-18– Érthető: most lehet, hogy sokat kell dolgozni, de amikor ön volt kormányzati szerepben, munka sem nagyon volt.

– Mindig meglep, amikor valaki a jelenkor hibáit egy korábbi időszak esetleges hibáival akarja relativizálni, ez az „elmúltévezés” szerintem súlyos tévedés. A gazdasági válság éveiben mindenhol kilengtek a munkanélküliségi adatok. Az ezekkel bűvészkedő kormányzati kommunikációs embereknek pedig most nagy szerencséjük van. Így, hogy beszámítják a londoni mosogatót és a berlini informatikust, valóban szépek az adatok. De jöjjön haza az a hat-hétszázezer ember és találjon végzettségének megfelelő, jól fizetett munkát!

– Ha azt nem is, tüntetni legalább tud. Anélkül, hogy kilőnék a szemét, mint az önök idejében.

– A rendőrség felkészültsége ma összehasonlíthatatlanul jobb, de azt se felejtsük el, hogy a tüntetések minősége is más volt akkor. Betonkockákkal dobálták a rendőröket, meg ellopott tankkal száguldoztak a tömegben. Lehet, hogy most égett néhány szánkó, de akkor a tévészékház égett.

– Most is kellene neki? Ön pózolt az erőszakos francia tüntetők sárga mellényében…

– Az egy láthatósági mellény volt. Látszott is: jól felkapta a képet a sajtó. Mást nem kell belelátni. Mi nem randalírozunk, mint 2006-ban a Toroczkai által – megrendelésre vagy nem megrendelésre – felheccelt emberek. Ellentétben azzal, amit Orbán Viktor művelt akkor, hogy ő maga ott sem volt, az emberei a háttérből irányítottak, mi ott vagyunk a tüntetéseken és felelősséget vállalunk a tömegért, amellyel együtt vonulunk. A rendőrség mára valóban sokkal rutinosabb és szakmailag felkészültebb, de ne tegyünk már úgy, mintha ettől jobb lenne a jogállam helyzete, mint 2006-ban volt! Ahogy az ügyészég, a bíróságok akkor működtek, az össze sem vethető a mai, irányított állapotokkal.

– Tényleg? Amikor ártatlanokat csuktak be, vertek meg, ítéltek el sorban, Sargentini sem hallatta a hangját. Ön sem. Hogy lehet így hitelesen követelni a jogállamot?

– Úgy, hogy elítélem az akkori rendőri erőszakot és mindent túlkapást. Azt viszont állítom, mert tudom, hogy nem politikai megrendelésre cselekedett akkor a rendőrség.

– Koalíciós partnere kajánul Révész Mártíriuszozott akkoriban, amikor tényleg véresre vertek parlamenti képviselőt. Csodálkozik, ha politikai motivációt láttunk benne?

– Hogy Ön mit lát benne, az az Ön szíve-joga. De ha már politikát keresünk a történtek mögött: vajon a Heti Válasz írt akkoriban arról, hogyan irányították Orbán emberei a randalírozó fociultrákat?

– Hogy ez fölvetődött, arról emlékeink szerint igen, de bizonyíthatatlan állítások voltak.

– Keressen rá azért az akkori sajtóban megjelent, tanulságos telefonbeszélgetések leiratára. Ezzel együtt az elmúlt években láttuk már elégszer, hogy bármire képesek, például kopaszokat irányítanak népszavazási kezdeményezések megakadályozására. Akkor is kihasználtak minden lehetőséget. Az viszont kétségtelen, hogy nem találtunk erre megfelelő válaszokat akkor.

– Ön például maradt a Gyurcsány-kormányban.

–  Kevés államtitkár volt, aki besétált hozzá azzal, hogy itt a kocsikulcs, a továbbiakban nem vállalom. Én ezt tettem.

IMG_4467-26– Később.

– Amikor látszott, hogy már csak vergődés lesz a kormányzásunk. Előrehozott választásokat kellett volna tartani. Nem lett volna 2010-ben Fidesz-kétharmad. Az őszödi beszéd kiszivárgása után pedig le kellett volna mondania. Én akkor is ezt képviseltem alelnökként. Alulmaradtam a véleményemmel.

– Ma tartja a kapcsolatot Gyurcsánnyal?

– Nem. Nem romlott meg a kapcsolatunk. Egyszerűen: nincs.

– Amikor ő és Dobrev Klára diktatúrát kiált a Nagy Imre-szobor áthelyezése miatt, miközben abban a villában élnek, amelyet a nagypapa konkrétan Nagy Imre meggyilkoltatásáért kapott, nem érzi, hogy tehertétel a magyar baloldal számára?

– Az, hogy a Nagy Imre-szobrot az éjszaka leple alatt sunyiban eltakarítják, hogy befejezzék a Horthy-korszak kirakati restaurációját, szerintem minden józan hazafi és demokrata számára elfogadhatatlan és viszolyogtató. Gondolom, Önnek is. Értem és elfogadom, hogy a Válasz számára logikus és jogos az előbb feltett kérdés, de nem süppednék ilyen szintű mondatokba. Elég fiatalnak érzem még magam ahhoz, hogy a jövővel foglalkozzam inkább. Hadd ne vájkáljak politikai felebarátaim családi múltjában.

– Ahogy gondolja… Tehát politikai felebarátai.

– Igen. Sok DK-ssal remek a kapcsolatom. Egy a tábor, több a zászló. Ez a fordulat következett be most az ellenzéki térfélen. Decemberben még azt hitte a kormány, hogy a hirtelen jött harag majd elmúlik…

– “Majd megunják és hazamennek” – ahogy egykori főnöke mondta.

– Na, igen. Orbánék ezúttal azonban tévedtek. Nem is az a lényeg, hány ember van Budapest és a vidéki városok utcáin. Hanem hogy most végre felismerte az ellenzék: az Orbán-rendszer közös erővel verhető idén. Ez hatalmas elmozdulás az eddigiekhez képest. 2019 lehet az év, amikor megroppan a rezsim.

– Távlatos. Közben még a munkaügyi célt sem érték el.

– Ezek fokozatosan elérendő, folyamatos célok. A rabszolgatörvény eltörlése az első, de nem az egyetlen. Olvasták a Sargentini-jelentést?

– Hogyne.

– Abban 12 fejezetben veszi górcső alá, mit művelt az Orbán-kormány a magyar jogállamisággal…

– Az egyikben például alaptalan antiszemitizmus-emlegetés van. Odaszólt Sargentininek a tüntetésen, hogy enélkül talán hitelesebb lett volna a jelentése?

– Az a fő megállapítása, hogy a politika bizonyos eszközökkel életben tartja az antiszemitizmust.

– Eközben az izraeli miniszterelnök mondja, hogy ez nem igaz.

– Nem úgy általában az izraeli miniszterelnök, hanem Benjamin Netanjahu.

– Ő talán nem eléggé zsidó? Nem elég hiteles forrás?

– És azok, akik fenyegetve érzik magukat a kormányzati propaganda árnyékában felbugyogó antiszemitizmustól? Ők nem elég hitelesek? Netanjahu ugyanazt a politikai filozófiát vallja magáénak, amit Orbán is. Megtalálták egymást. Ez ebben a lényeg. A Sargentini-jelentést pedig tévedés egy vagy két rossz mondat miatt hiteltelennek beállítani. Összességében pontosan és jól mutatja be, hogy Magyarországon megszűnt a jogállamiság európai minősége.

– Régen baja volt azzal, amikor jobbikosok tüntettek a háza előtt, most meg már együtt tüntet a Jobbikkal, akiket korábban keményen nácizott… Milyen érzés?

– Furcsa. Talán nekem volt velük a legtöbb konfliktusom antiszemita kiszólásaik, elfogadhatatlan nézeteik miatt. Sneider Tamás be is perelt. Megnyertem. Ma is azt mondanám, hogy az Országgyűlés alelnökének nem való ilyen múltú ember, s a Jobbik jobban tette volna, ha valaki mást jelöl. A programjuk viszont erőteljesen szakít a Novák Előd-féle régi vonallal – már az európai politika kérdéseiben is. A helyzet, amit tudomásul kell venni: új rendszerváltásra van szükség. Az ellenzék pártjai civil szervezetekkel összefogva meg kell, hogy törjék Orbán hatalmát. Utána versenghetünk demokratikusan, de az európai parlamenti választás kulcsfontosságú. Ezt kell, hogy megértsék a kollégák a többi pártban. Ha az ellenzék összefogva legyőzi a Fideszt, az óriási lelkierőt szabadíthat fel.

IMG_4515-30– Hiszen éppen most nem kell összefogás! Ez egy listás választás, nem vész el szavazat, ha külön indulnak!

– Dehogynem. Itt is van küszöb. Aki alatta marad, az arra adott szavazatok elvesznek. Márpedig most egyetlen szavazatot sem pazarolhatunk el. Áprilisban 2 millió 870 ezer szavazat érkezett Orbán ellen. 47 ezerrel több, mint Orbán mellett. Ilyen eredménnyel a Fidesz elveszítené az EP-választást, utána pedig úgy futhatnánk neki az önkormányzatinak, hogy mindenhol egy jelölt áll szemben Orbánéval. A rendszernek pedig akkor lenne vége, amikor elveszíti a településeket. Ehhez egyeztetés, együttműködés kell. Végre van is.

– Valami konkrétum is van?

– Rendben. Mondom. Március 15-én az ország jelentős részén reményeink szerint már azok lesznek a szónokok az ünnepi rendezvényeken, akik a teljes ellenzék támogatásával szállnak majd szembe Orbán jelöltjével ősszel.

– Márki-Zay Péter mozgalma tehát működőképes.

– Örömmel ajánlom polgármester-jelöltjeinknek, hogy működjenek együtt vele helyi szinten.

– Budapesten Karácsony vagy Puzsér?

– Vagy Horváth Csaba. Meglátjuk, ki nyeri az előversenyt. Nagyon meglepődnék, ha Puzsér Róbert lenne Tarlós István kihívója az előválasztás végén. A döntés ott fog megszületni, ebbe már mindenki belement. Ez nagyon jó jel: most senki nem mer kimaradni az egyeztetésekből. Bár itt tartottunk volna áprilisban! Most nem lenne kétharmad.

– Ki miatt lett?

– A Jobbik és az LMP volt képtelen megegyezni. Akadtak megyék, ahol helyben megállapodtak, de a pártközpontok nem engedték visszalépni őket.

– Másképp emlékszünk. Mintha azzal indult volna, hogy önök a DK-val lepacsizták a körzeteket.

– Igaz. Az a megállapodás óriási hiba volt. Választókerületekről egyeztünk meg a DK-val, aztán lasszóval próbálták összefogdosni a jelölteket… Nem lett volna szabad. A szempont a legjobb ellenzéki jelölt megtalálása kellett volna, hogy legyen. Ugyanakkor ne feledjük a tényt, hogy mi végig nyitottak maradtunk, gesztusokat is tettünk például az LMP felé; nem rajtunk múlt.

– Csakhogy vannak ellenzékiek, akik EP-választáson sem szavaznának Gyurcsány-listára, a Jobbik nem is hajlandó felmenni ilyenre. Mások jobbikosra nem szavaznának. A küszöbveszélyt és ezt a két ellenzéki lista modellje védené ki. Egy MSZP-DK-P, meg egy Jobbik-LMP-Momentum. Erre van nagyobb esély?

– Semmi nem lehetetlen, de egyetlen nagy közös lista valóban kevéssé valószínű. Azt mindenesetre el kell elkerülni, hogy a Fidesz-lista szétverje a szétaprózott ellenzéki listákat.

– Ilyen rossz állapotban a pártja? Félti a mandátumát?

– Szó sincs róla! Nem hiszem, hogy az MSZP ne tudna akár egyedül is megszerezni néhány mandátumot. Erősödik a párt, végre érdemi hálózatépítés folyik. Magamat meg akkor sem félteném, ha nem lennék képviselő: több ajánlatot kaptam a turisztika nemzetközi világából. Jellemző persze, hogy amikor letárgyalom a nagy szervezetekkel, hogy Magyarországra hozzák a rendezvényüket – mondjuk a Michelin-ét – a kormánytól az megy feléjük, hogy Ujhelyi nem beszélhet az eseményen. Ez a kicsinyesség jellemző a NER-re, más országokban meg nem divat. Néznek is ilyenkor nagyot. Nem magamat féltem tehát. A borzalmas lélektani következménytől tartok, amely az ellenzéket megbénítaná, ha a Fidesz a 21 EP-mandátumból elvinne 15-16-ot, ahogy Orbán tervezi.

– Márpedig sanszos. Az is, hogy európai szinten Orbán tovább erősödik, hiszen várhatóan a néppárti frakció még mindig a legnagyobb lesz, de kisebb a mainál, tehát az Fidesz súlya még tovább nő.

– Vagy mégsem. Schöpflin György lengette be a blokkoló kisebbség frakciójának megalakítását, a néppárton kívüliséget. Egész Európa számára fontos, hogy mekkora Fidesz-delegáció utazik ki Brüsszelbe, kezében az „Állítsuk meg Brüsszelt!”-plakátokkal. Óriási üzenet, ha sikerül megverni őket. Az MTVA-dolgozó számára is, akiben volt bátorság, hogy kijuttassa a Varju László bántalmazásáról készített felvételt. Az ügyészségi munkatárs számára is, hogy valaki lefénymásolja az aktát, amelyre Polt Péter azt mondta, hogy félre kell tenni. Erre a bátorságra szükség lesz a rendszer megdöntéséhez, de hogy meglegyen, kell a politikai üzenet, hogy igenis leváltható. A mögöttünk hagyott hétvége ebből a szempontból – úgy érzem – fordulópont volt. Végre az ellenzéki pártok mindegyike érzi. Mind elfogadták például a meghívásomat egy találkozóra, amelynek témája egy közös mozgósító kampány. Ez néhány hónapja még elképzelhetetlen lett volna.

– Régebben az is, hogy Puch László fideszes kezekbe játssza át az újságját. Ahhoz mit szól?

– Nincs vele kapcsolatom. Olvastam a Rosta Mária-interjújukat, hosszan foglalkoztak vele. Nem értem. Nincs jelen az MSZP napi életében.

– A Népszavában viszont jelen vannak a kormányhirdetések… Nem csodálkoznak, ugye, ha felvetődik a többi ellenzéki pártban, hogy a szocik lepacsiztak a Fidesszel?

– Semmivel sem szereplünk többet a Népszavában, mint a többi ellenzéki párt és mozgalom. Amikor használni kell, mindenki szeret benne lenni, amikor a szociknak kell odapörkölni, jön, hogy „Puch, Népszava, kormányhirdetés”. A lap olvasott és ellenzéki. Nem a Fidesz szerkeszti. A Népszavát nem nyúlták le.

– És milyen érzés úgy harcolni a lenyúlásmentes országért, hogy egykori sofőrjéhez Szegeden 400 millió vándorolt?

– Ez épp olyan, mintha azt mondanám: a Heti Válasz azért dőlt be, mert Stumpf hazavitte a pénzt.

– Akkor valóban aljas rágalom. De ha az, miért nem perelte az Origót, amikor megírták: ennyi pénz ment az önkormányzati megbízásokon hízott Szeviéptől az egykori sofőrje vezette céghez.

– Többen perelték már őket, Botka László nyert is ellenük. Én csupán azért nem tettem, mert nem akarom, hogy bármi elvegye az energiát az európai parlamenti kampánytól. Tomi, aki nekem jóval korábban volt kollégám, elhelyezkedett az egyébként nem is önkormányzati megbízásokból „hízó” Szeviép 100 százalékos leányvállalatánál. Ügyvezető volt, nem tulajdonos, az anyacégtől pedig az elvégzendő feladatokra kapta a pénzt a leányvállalat. Ez a nagy sztori. Egyszer meghallgatták a perben, ebből lett a fideszes hazugságcunami.

IMG_4366-15– Az önhöz korábban közel álló Pistrui László korábbi Szeviép-vezért sem ítélte el talán a bíróság?

– De. Első fokon. Örülök is, hogy van végre ítélet. Így mindenki elolvashatja, hogy egyetlen politikus neve sincs a vádiratban, sem az ítéletben. Az Orbán-rendszer rendőrsége és ügyészsége nyolc évig nyomozott az ügyben, engem és Botka Lacit viszont még csak tanúként sem hallgattak meg. Elképzelhető lenne ez, ha a legkisebb mértékű korrupcióban érintettek lennénk? S hogy ismerem Pistrui Lászlót? Hogyne. A Pick Szeged kézilabdacsapatának a Szeviép fő szponzora volt. A csapat társadalmi elnökeként tényleg rendszeresen voltunk egy társaságban. Csináltunk is egy bajnokcsapatot. Büszke vagyok rá.

– Ahogy öt gyerekére, s legkisebb, idén kétéves lányára is nyilván.

– Persze.

– Utóbbi nevéből mégis az látszik, hogy valójában nem hisz Orbán leválthatóságában.

– Miért? Csenge Szidónia.

– Szidónia az ön édesanyja neve, azt értjük. A Csenge viszont elképesztően jól cseng fideszes körökben.

– Nem ezért választottuk. Székely felmenőim miatt. Egyikük még harcolt is a Székely Hadosztályban – ez fontos része a családi történeteknek. A nemzeti érzés erőteljes megléte sem volt kérdés nálunk soha – mindig elsőként állok fel a Himnusz hangjaira.

– Azért az Internacionálét is elénekelte, amikor rázendítettek pártilag…

– A nemzetközi munkásmozgalom himnuszát. Rossz mellékízt kapott ugyan a negyven év miatt, de esetemben nincs semmilyen ellentmondás: ne feledjék, hogy a szocialista pártba már demokráciában léptem be. A rendszerváltás után. Amit reményeim szerint nemsokára már csak „a korábbi rendszerváltásnak” fogunk nevezni. Szükség van ugyanis egy újra. Minél előbb, annál jobb.

 

Kérdező: Stumpf András
Fotók: Vörös Szabolcs
Megjelent: valaszonline.hu – 2019.01.09.

“Ez a kormány csúnyán el fog bukni”

Standard
uuujjFelvettem a kesztyűt Orbánékkal, és ígérem: sok kellemetlen pillanatot fogok okozni a rendszernek – ezt mondja Ujhelyi István, az MSZP Európa-parlamenti képviselője a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Azt mondja: előbb-utóbb ez a rendszer csúnyán meg fog bukni, minél tovább húzza annál csúfosabba. A képviselő, akit most folyamatosan támad a jobboldal, arcképével ellátott babát fel is akasztottak egy budapesti téren, állítja: az önkormányzati választásokon megroppantható a Fidesz-hatalom, csak megfelelő személyiségeket kell hozzá találni.
Örülök, hogy így, egyben látom.
Én is. A fejem a helyén van, látja ott a nyakamon, és nem is lógok lefelé.
Megrendítette az, ami történt?
Az intenzitása. Napi nagyjából nyolcszáz üzenetet és e-mailt kapok – mostanában már valamivel kevesebbet -; jól látszik, hogy a fideszes trollgépezetnek ki van adva, hogy rám kell szállni. Egyébként, ha egy-egy posztom alatt van ezerkétszáz reakció, abból kilencszáz támogató, viszont a kommentek minimálisan a halálomat akarják. Ők nyilván tapsoltak annak, hogy kvázi felakasztottak a volt Köztársaság téren.
Ebből mire következtet?
Arra, hogy most megtalált a Fidesz és a jobboldal engem, mint fő ellenséget. Ennek még politikai értelemben lehetne akár haszna is, nem is bánnám, mert azt gondolom, hogy bennem emberükre akadtak, nem vagyok ijedős fajta, de persze a politikai kultúra rongálása hihetetlen károkat okozhat. A történések sajnos azt bizonyítják, hogy végletesen kettévált a magyar társadalom, szinte képtelenség egy Orbán-hívőt meggyőzni arról, hogy mondjuk a repülőgép az luxusrepülő, a jacht luxusjacht, és egyik sem járna a miniszterelnöknek, legalább is egy normális demokráciában. Ezt ezek az emberek sosem fogják elfogadni, mint ahogy azt sem, hogy az az igazi hazafi, aki Magyarországot az Unión belül akarja tartani.
Orbán-hívőkről beszélt, de a Fidesz-szavazók ennél szélesebb kört jelentenek. Közülük találni olyanokat, akik elfogadják, hogy nem a legtermészetesebb dolog egy állami pénzzel kitömött oligarcha gépén röpködni, illetve véletlenül mindig a jacht tartózkodási helyéhez közel landolni?
Három féle Fidesz-szavazó van. Az egyik, aki minden áron és bárhova követi Orbán Viktort, a reformkommunistától a liberálisig, egészen a szélsőjobbig, bárhova. Ez a követő mag, a szekta. A második körbe azok a fideszesek tartoznak, akik maguk is tudják, hogy az nem teljesen normális, ami itt zajlik, de meggyőzik magukat arról, hogy az országot így kell vezetni, hogy olyan korszakot élünk, amikor egy illiberális típusú, autokrata berendezkedésű szisztéma szükséges, mert így könnyebb kormányozni. A harmadik réteg pedig azért Fidesz-szavazó, mert úgy érzi, hogy nincs más kormányozni képes erő.
Ez most önkritika?
Az is. Eltelt nyolc év, és bár lehet azon vitatkozni, hogy jól vagy rosszul kormányoztunk-e, de én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy a legrosszabb szocialista-liberális kormány is jobb volt, mint a mostani. A demokrácia és a gyermekeink jövője szempontjából mindenképpen. Én most lettem igazából „politikailag érett felnőtt”, a húszas-harmincas éveimben láttam közelről a saját kormányzásunkat, hiszen, államtitkár voltam, ma már látom, mit kellett volna másként, és mit kellett volna határozottabban csinálni. De, amit mondani akarok: meg fog bukni ez a kormány, méghozzá nagyon csúnyán. Ez a rendszer nem tud már elkopni, buknia kell, és maga alá fogja temetni Orbánt és az oligarcháit.
Nem a vágyálmok beszélnek Önből?
Nem, a történelmi tapasztalat. A kérdés tehát nem a bukás, hanem, hogy meddig húzza még ez a rendszer. Minél tovább húzza, annál durvább lesz a vége.
Igen, vannak, akik azt mondják, hogy Orbánt utol fogja érni, ha nem most, lehet, hogy csak húsz év múlva, nem pusztán a bukás, a büntetőjog is…
Így van. Éppen ezért ellenez a miniszterelnök minden olyan európai együttműködést, amely átnyúlik a határokon, és belezavar az ő hatalmába. Az orbáni rendszer egyszerűen összeférhetetlen az Európai Unió működésével és szellemével. A kettő nem létezhet egyszerre, ezért próbálja meg Orbán szétcincálni az Uniót. Nem akar ő kilépni, már csak azért sem, mert nem kockáztatja meg, hogy a magyar embereket erről megkérdezze. Neki egy gyenge, lepusztult, intézményeiben döntésképtelen Unióra van szüksége, mert egy erős szövetség pillanatok alatt elszippantja a levegőt az ilyen autokrata állam elől. Ha kritizáljuk az Európai Uniót – én magam is megteszem, amikor kell -, akkor az első helyen látjuk azt, hogy a mai intézményrendszer képtelen megküzdeni a külső és belső kihívásokkal, legyen az gazdasági, vagy éppen migrációs kihívás. És azért képtelen, mert a saját daganatos, rákos sejtjeivel sem tud mit kezdeni, lásd akár Magyarországot, vagy mostanság Olaszországot.
Nyilván azért nem, mert ez szövetségi rendszer arra jött létre, hogy a tagállamok együttműködjenek, és nem arra, hogy egyes tagállamok hogyan tudják kijátszani a közösen megalkotott szabályokat…
 Nem teljesen. Azért jött létre, mert volt olyan korszak, mégpedig a XX. század korai időszakában, amikor az ilyen típusú vezetők saját hatalmi építkezéseik miatt egymásnak ugrasztották a népeket. Ennek lett az eredménye a pusztító világvége hangulat. Ma az emberek semmiben nem különböznek, ugyanolyan társadalmakban élünk, és ugyanúgy, demokratikus körülmények között hatalomra juttatunk ilyen fazonokat. Olyanokat, akik képesek bárkit, bármikor egymás ellen uszítani. Az Unió tehát azért jött létre, hogy még egyszer ne fordulhasson elő ilyen.
Gondolom ezért is, no meg a liberális gondolat jegyében, született az az elhatározás, hogy legyen helyük az Unióban a szövetséget ellenzőknek, az Euro-szkeptikusoknak. Ugye maga Orbán Viktor is harcot hirdetett, az Unión belül, az Unió ellen.
Ő addig létezik, amíg valakivel csatázhat, amíg valakit legyőzhet, amíg győzelmi jelentéseket adhat, és fújhatja a harci kürtöt. Ha ez nincs, abban megszűnik az orbáni vonzerő, hiszen kormányozni nem kormányoz. Látunk ma Magyarországon kormányzást? Tudjuk, milyen stratégiánk van az energiaellátástól az egészségügy rendbetételéig? Vagy akár a nyugdíjrendszer távlatos kihívásaitól a magyar szakmunkásképzés megoldásáig? Nem. Nincs kormányzás. Csak kommunikációs kormányzás van, semmi más.
A migrációra utal?
Nincs más témája.
Ebből a szempontból a Sargentini-jelentés megszavazása, mintha komoly fordulatot jelentett volna, hiszen ott rengeteg egyéb téma is előkerült. De, a megszavazása óta, mintha fordulat következett volna be, illetve némi visszalépés. Nem így látja?
Részben igaz ez a megállapítás. De ezek a képviselők – azokra a külföldiekre gondolok, akik megszavazták a jelentést – nem azzal kelnek és fekszenek, hogy mi van Magyarországon. Megszavazták a jelentést, hogy elinduljon valami a jogállamiság helyreállítása érdekében, ezt tették többségükben a néppártiak is, mert ennyi volt a dolguk. Illetve még annyit tesznek, hogy sürgetik az osztrákokat, hogy az Unió soros elnökeként, hogy tűzzék még az ősszel a Tanács napirendjére a magyar kormány demokrácia-dúlását. Az lesz a következő fordulópont. A Néppártnak egyébként most az az érdeke, hogy májusig, az EP-választásokig altassa az ügyet, mert nem akarja Orbánt odalökni a szélsőjobb emelvényére. De visszatérve arra, amit az imént említett, hogy az Európai Unió széket és megszólalási lehetőséget ad a legszélsőségesebb elemeknek is. Döbbenetes volt: a Sargentini-vita után egyetlen néppárti képviselő sem ment oda Orbán Viktorhoz azért, hogy gratuláljon, vagy legalább elköszönjön tőle. Körbevette viszont vagy harminc, neofasiszta szélsőséges őrült és rajongott rocksztárként szelfizgetett a magyar kormányfővel a parlamenti ülésteremben. Olyan figurák, akikkel saját hazájukban sem áll szóba senki, csak a hasonszőrű szélsőségesek. Orbán viszont büszkén fényképezgetett az európai szélsőjobbal.
A folyosói beszélgetésekben, ott Brüsszelben, vagy Strasbourgban mi hangzik el Magyarországról, illetve a magyar kormányról, netán magáról Orbánról?
Érteni kell azt a logikát, hogy másként működünk az EP-ben, mint itthon. Nekem most is fut több jelentésem, ennek érdekében pedig napi szinten kell együttműködnöm minden frakció delegáltjával. Ami azt jelenti, hogy mi szakmai vitákat folytatunk, és egyáltalán nem érdekes, hogy ki hova, melyik párthoz tartozik. Ezért aztán nagyon sok felületen találkozom olyan képviselőkkel, akik nem a baloldalhoz tartoznak. Éveken keresztül nem hitték el azt, amit Magyarországról olvastak. A hazug „nemzeti konzultációval” kapcsolatban még túlzásnak is vélték azt az állítást, hogy a kormány nekirontott Brüsszelnek. Most döbbentek rá, hogy milyen elképesztő kommunikáció zajlik a magyar kormány részéről. Nevezzük nevén a történteket: a világháború óta demokratikus országban ilyen uszító kormányzati propagandával nem találkoztunk.
Ebben azért Orbánnak vannak bőven társai, a magyar országgyűlés elnöke például aberráltnak nevezi a baloldalt, úgy, ahogy van.
Hallottuk már azt korábban is, hogy genetikailag van belénk kódolva a hazaárulás is. Ebből az őrületből nem fognak tudni kiszállni. Sokan hitték azt, hogy az újabb kétharmad után konszolidálni fogják a társadalmat, Viktor majd megnyugszik, de ez nem következett be. Nem tud konszolidálni.
Ha már konszolidáció: a Néppárt két területen kért hátralépést Orbántól, a CEU és a civilszervezetk ügyében. Nekem azonban erősen hiányzott a kívánságlistáról a hazai média helyzete. Ez nem zavarja az uniós képviselőket?
De, hiszen a Sargentini-jelentés egyik pontja kifejezetten erről szól. És én határozottan haragudtam Manfred Weberre, amikor ezt a mentőövet bedobta Orbánnak, hogy ha az említett két területen hajlandó változtatni, akkor minden rendben lesz, miközben nekünk, akik itthon élünk, jóval több hétköznapi problémánk van, mintsem, hogy leegyszerűsítsük a CEU ügyére. Mert, ha Orbán megígéri, hogy maradhat a CEU, azzal megoldódik a közmunkások, vagy a kisemmizett magánnyugdíjpénztárosok helyzete? Megoldódik az összes olyan jogfosztás, ami itt nyolc év alatt végbement? Vagy a fékek és ellensúlyok rendszerének szinte teljes lebontása? Dehogy is. És igen, a médiapluralizmus kérdése sem. Ez az ajánlat egy kétségbeesett kísérlet volt Weber részéről, amiről először azt hittem, hogy sikeres lesz és a Néppárt majd bekapja a horgot, Orbán pedig kihasználja a lehetőséget. De a magyar kormányfő már annyira képtelen a konszolidációra, hogy ígérni is alkalmatlan. Ő már a saját pártjával is háborúban áll. Most éppen két olyan néppárti politikust támadtak meg, akik az ENSZ-ben szólaltak fel, az egyik a migrációs ügyekért biztos, görög, néppárti, kereszténydemokrata politikus, a másik a lengyel Tusk, aki ugyancsak Orbán párttársa. A Fidesz által állandóan hivatkozott „brüsszeli elit”, amelyet le akarnak váltani, valójában Orbán Viktor és a néppárti vezérkar.
És, most akkor egy hirtelen váltással, önnek mi a viszonya a saját pártjával, az MSZP-vel? Mert ebben korábban volt némi törés…
Nagyon jól tudok együtt dolgozni az új pártvezetéssel. Amit a Tóth Bertalan-Harangozó Tamás kettős csinál a romeltakarításban és rendcsinálásban, és egy új szervezeti forma megszervezésében, az az MSZP új, jó korszakát vetíti előre.
Volt egy olyan hír is, hogy a RED mozgalomból, majd a választások után, egy új baloldali pártot fog építeni. Most ezzel mi van?
Az ott lévő fiatalok nagyon aktívak, és dolgoznak. Én nem pártot alapítottam, pont azért, mert az egész ellenzék nagyon rossz időszakát élte, beleértve az MSZP-t is. Folyamatosak voltak a napi belső és külső viták, annak akartam esélyt adni, hogy egy politikai mozgalommal túllendüljünk ezen a helyzeten és tovább tudjunk dolgozni. Azóta tisztult a helyzet, az MSZP és a Párbeszéd szövetsége erős, és képes lehet az összes politikai mozgalom, így a RED mágnesévé válni.
Tudom, hogy ön barátja, földije, harcostársa Botka Lászlónak. Vissza tudja csábítani a párthoz?
Laci itt van velünk, és meg fog küzdeni Szegedért. Nem egyszerű ilyen, minden mocskos állampárti eszközt is bevető orbáni körülmények között egy várost megtartani, de a legjobb úton tartunk efelé. Mi mindenben támogatjuk egymást, ahogy eddig is tettük.
De azért sértett ember, nem?
Levont konzekvenciákat az egész ellenzéki oldal elmúlt néhány éves működése alapján. És most akkor hadd szúrjak oda az ellenzéki oldalon lévőknek. Az LMP kifejezetten ígéretet tett Botkának, hogy ha vállalja a miniszterelnök-jelöltséget, akkor beállnak mögé. Most, hogy látjuk, mi zajlik az LMP-ben, és hogy kétharmada lett újra Orbánnak, van-e kétségünk afelől, hogy hazudtak akkor Lacinak. Két éve azzal kellett neki szembesülnie, hogy az ellenzék egy része nem azért dolgozik, hogy megbuktassa az Orbán-rendszert.
Ezt a saját pártjára is értette…
Igen, arra is. De a Tóth Berciék által vezetett pártban azok, akik a frontvonalban vannak, mind ugyanazt gondoljuk. Mindannyian a rendszer végét akarjuk.
Igen ám, de az emberek, a választók a biztonság garanciáit nem látják az ellenzék részéről. Éppen ezért a többség az egyéni túlélésre koncentrál, mert látják: minden fontos pozícióban, a legtöbb településen a Fidesz emberei ülnek.
Igen, ez tökéletes helyzetkép, az emberek tényleg félnek. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy az áprilisi választásokon többen voltak a Fidesz ellen, mint mellette. Ezért az önkormányzati választásokon meg kell teremteni az ellensúlyát a központi Fidesz-hatalomnak. És ehhez minden adott. Mert azok, akik korábban szétszavaztak, legközelebb egy jól kiválasztott személyre voksolnak, vagyis a legjobb Márki-Zayokat, Tóth Józsefeket, Botka Lászlókat és Csige Tamásokat találják meg, akkor az ilyen polgármester-jelöltekkel megroppantható a rendszer. Igen, igaza van: nekünk védelmet kell biztosítanunk azoknak, akik károsultjai ennek a rendszernek. Tudom, hogy ez most illuzórikusnak tűnik, de hiszem, hogy képesek vagyunk az önkormányzatok jó részét visszavenni.
Ehhez dolgozni kell…
Igen, dolgozni kell.
Hadd intimpistáskodjak: amikor megérkeztem, azt láttam, hogy Márki-Zay Péterrel tárgyalt…
Valóban. Éppen arról beszéltünk, hogy az önkormányzati választásokra meg kell csinálnunk azt a modellt, amellyel ő nyerni tudott. Hosszú éveken keresztül büdös volt mindenkinek a szocialistákkal leülni, de ez megfordult, és mára a jobb-közép mozgalmak is természetes szövetségesként tekintenek ránk. Nagy fantáziát látok abban, hogy összeszedjünk minden helyi civil közösséget, és essünk neki a jövő őszi választásoknak, mert hiszem, hogy megroppantható a Fidesz. Ehhez persze el kell menniük szavazni azoknak, akik áprilisban is megtették ezt, s nem a Fideszre voksoltak. Ennek az előszele lesz az EP-választás.
FB_IMG_1465759613078Az Ön munkájának hányad része most az Unióban a „hazaárulás” és mennyi a tényleges uniós munka?
A haza védelmében dolgozom, mert azok az igazi hazafiak, akik ilyen körülmények között is kiállnak a magyar állampolgárok érdekei mellett, igen: az Orbán-kormánnyal szemben. A Haza/Szeretet/Európa hármasáért dolgozom, és ezt mindig el is mondom. Négy év alatt egyébként komoly szakmai karriert futottam be az Európai Unióban, szerénytelenül kijelenthetem, hogy a turizmus első számú európai politikusa lettem, miközben a közlekedési bizottság alelnökeként is nagyon komoly dossziéim futottak. Megtaláltam a szakmai helyem, ez azonban nem vigasz a magyar helyzetre. Ezzel nem lehet itthon nyerni. Így aztán most az energiáim nyolcan-kilencven százalékát az MSZP jó szereplésére fordítom. Felvettem a kesztyűt Orbánékkal, és ígérem: sok kellemetlen pillanatot fogok okozni a rendszernek. Egyébként én magam is szeretnék EP-képviselő maradni, de ezt majd az MSZP fogja eldönteni, hogy kinek milyen listás helyet szán. Egyelőre azt érzem, hogy számítanak rám, hiszen megbíztak a kampányfőnöki teendőkkel, és bíznak az orromban is…
Megjelent a Független Hírügynökség oldalán 2018.10.03.-án. 

Szétcincálná az uniót az orbánizmus

Standard

nQmfOpkc_2_1000x700– Lesz az Európai Unió „vezetője” Orbán Viktor?

– Magasztos „európai vezető”, amelyet ő a tükörben szeretne látni, a lakájmédiája pedig láttatni, biztosan nem lesz. Ugyanakkor már most is meghatározó figura: tagja annak a „hazug brüsszeli elitnek”, amelynek a leváltását a legutóbbi tusványosi beszédében meghirdette. Az európai közösség jelenlegi irányát és – nem egy esetben hibás – döntéseit ugyanis a keresztény-konzervatív európai jobboldal határozza meg, amelynek a magyar kormányfő is aktív tagja. Orbán ezen felül azoknak a nacio-populista erőknek az egyik legerősebb alakja – háta mögött egy országnyi hatalommal és tengernyi ellopott pénzzel –, amelyek legszívesebb szétcincálnák az uniót.

– Néhány éve azt érezhettük, Orbán kifelé kormányoz a közösségből, ami a nyakára hozhatná az Európai Ügyészséget, de mintha most reménye lenne arra, hogy a saját nemzetállami populista képére formálhatja az uniót.

– Sokan mondják, Orbánnak víziója van Európáról, ezért jár minimum egy lépéssel más politikusok előtt. De ez hazugság! Egyet tud: az ő rendszere összeférhetetlen azzal az Európai Unióval, amelyet a világégést hozó háborúk után összeraktak az alapító atyák, éppen a hozzá hasonló politikai akarnokok miatt. Az unió nemcsak gazdasági érdekközösség, hanem a békét, stabilitást, demokratikus értékeket tűzzel-vassal védő intézményrendszer. Orbán hosszú távú dinasztiaalapítási szándékai pedig összeférhetetlenek ezzel. El kellett döntenie, kifelé viszi Magyarországot ebből a közösségből – ahogyan azt a Brüsszel ellen hangoló kampánnyal tette –, vagy előáll egy új politikával, mint tette Tusványoson. Négy éve a saját illiberális rendszerét hirdette meg, most ennek kiterjesztését a kelet-közép-európai tagállamokra. És itt jön, amit említett: Orbán megpróbálja a saját képére, berendezkedésére formálni az uniót. Pontosan tudja, hogy sohasem lesz „európai vezető”. De azt is tudja, hogy ha három-négy hasonló kormányfőt maga mögé tud állítani a térségben, akkor nem lesz rajta fogás. Ez utóbbi viszont egyenlő az európai közösség szétverésével.

– Mi lesz, ha jövőre túlnyerik magukat a populisták és euroszkeptikusok, akik egymással sem értenek szót, de abban közösek, hogy gyűlölik az idegent, az emberi jogokat és a liberalizmust?

– Ha létezne az Európai Egyesült Államok, közös választott vezetővel, egyfajta birodalomra hasonlító, kiforrott hatalmi gépezettel, és azt foglalná el Orbán Viktor, akkor a saját képére tudná formálni a közösséget. Ahogyan Trump próbálja ezt az Amerikai Egyesült Államok élén. De az Európai Uniót éppen a belső egyensúly és a kompromisszumkényszer működteti, és ha ilyen politikai erők vennék birtokukba, azonnal darabokra esne szét. A populista nacionalisták soha nem tudnak hosszú távon közös célokat és építkezést felmutatni. Az olasz újfasiszta, a magyar horthysta és az idegenellenes német AfD képtelen lenne átfogó parlamenti többséget adni, hiszen alapvető kérdésekben nem értenek egyet, még a menekültkrízis egyébként közös pontnak látszó kezelésében sem. Amikor a „Hungary first” érdekei szembe találkoznak, mondjuk, a populista „Germany first” érdekeivel, azonnal feloldhatatlan a feszültség. Ezzel együtt nem dőlhetünk hátra, mert bár hosszú távú építkezésre ez a populista blokk képtelen, az európai közösség – feltehetően külső nagyhatalmi erők által támogatott – szétverésére pont elégséges.

– Mit tapasztal a kevésbé reflektorfényben lévő EP-szakbizottságokban?

– Szinte ölre megyek azokban a vitákban, amelyekben az egységes vízumpolitikáról, közlekedési fejlesztésekről beszélünk. Az euroszkeptikusok azt mondják: adjátok a pénzt a nemzeti kormányoknak, azok majd elköltik. Csak akkor nem találkozna egymással a két autópálya vagy külön szabályzata lenne a légi irányításnak a francia és az olasz térségben.

– Az EU tűzzel-vassal védi a demokratikus intézményrendszert – mondta az imént. A magyar választó viszont azt látja, tehetetlen a rendszerszintű korrupcióval szemben. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) hiába tárt fel tíz ügyet, még nyomozás se nagyon indul.

– Európa nem volt felkészülve egy Orbán-típusú emberre. Extrém lesz a párhuzam, de kifejező: úgy, ahogyan a berlini olimpia idején sem volt felkészülve a korai Hitlerre. Eszébe nem jutott az alapító atyáknak, hogy egy ilyen figura ekkora túlhatalomra tehet szert. És hát az ég áldja meg, nem tudok elégszer rámutatni – ez a másik válaszom –, Európát az európai jobboldal irányítja! A német kormány szövetségi kancellárjától az Európai Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament elnökein át a legfontosabb biztosokig és bizottsági elnökökig mindenhol az európai keresztény pártcsalád politikusa ül. Orbán elvtársai. Ha a brüsszeli intézményeket ostorozzuk, legalább ezzel legyünk tisztában!

– Erre utalt a Politicóban megjelent véleménycikkében is, ahol azt írta: az Európai Néppárt (EPP) „bűnrészessé vált a magyar demokrácia halálában”

– A konzervatív pártcsaládon belüli sakkjátszmák és a parlamenti mandátumok számolgatása is szempont a néppártiak számára, hiszen Tajani parlamenti elnök esélyesebb egy szocialista jelölttel szemben, ha a fideszes szavazók is voksolnak rá. A nyugat-európai politikusok sokáig azt hitték, Orbán nem veszélyes, és Merkel szerint is jobban lehet kezelni házon belül. Mi itthon tudjuk, hogy ez nem igaz. Amikor ostorozom a saját S&D-frakciómat és az Európai Szocialista Pártot, azt azért teszem, hogy észrevegyék: attól mi még nem lehetünk elégedettek Junckerrel, mert adott két tockost Orbánnak. Ez az európai tehetetlenség és kiüresedettség, amelyet sokszor látunk, éppen a jobboldali pártcsaládnak köszönhető. Ez egy fontos kitétel, mert a kormányfő idehaza rendszeresen arról beszél: a brüszszeli liberális, „sorosista” elit, karöltve a szocialistákkal, rendszeresen ráront a nemzetre. Ehhez képest a brüsszeli elit ő maga. Mindenhol a párttársai ülnek. Ezek a politikusok asszisztáltak ahhoz, hogy Orbán lebonthassa a médiaszabadság, az alkotmányosság és a jogállamiság pilléreit. Azért írtam a Politico-cikket, hogy figyelmeztessem őket: Európa és benne Magyarország sorsa nagyban függ attól, hogy meddig asszisztálnak Orbán Viktorhoz.

– A migráció és annak kormánykommunikációja évek óta gúzsba köti a hazai közéletet. Nem nehéz megjósolni, mi várható az EP-kampányban. Lesz fogás e nyálkás populizmuson?

– Szálazzuk szét. Évek óta bírálom az uniót azért, mert a működése nem elég erős ahhoz, hogy az immunrendszerének a gyengeségeit kiküszöböljük. De én nem szétszedni akarom, hanem erősebbé és egységesebbé tenni. Nem igaz tehát az a propagandaszöveg, hogy a szocialisták szerint úgy jó minden, ahogy van.

– Van elég kormánymédia, amely ezt szajkózza.

– Ettől mi még azt gondoljuk, hogy az Európai Unión változtatnunk kell. Egyik példája éppen a menekültkrízis, amit összekevertek a migránskérdéssel, teret adva a populistáknak. Az elmúlt időszakban egyébként minden olyan döntés megtörtént, amiért két-három éve könyörögtünk: jelentős költségvetési többletet kap a közös határvédelem, a menekültekkel kapcsolatos tagállami és európai intézkedések ügye, benne a kitoloncolási keret növelésével, és nagyságrendekkel több pénz lesz a határokon kívüli megelőzésre, vagyis a migráció okainak megfékezésére helyben.

– Van érdeklődés „A mi Európánk” című konzultációjuk iránt?

– Jóval túl vagyunk a tízezredik beérkezett véleményen, ami meglepő, mert lényegében csak most indul az ezzel összefüggő és az S&D-frakció együttműködésével tervezett kampány.

– Milyen EP-kampányra számít?

– A szerencsés nyugat-európai választó kétféle kampánnyal fog találkozni: a szélsőséges és idegenellenes orbáni populizmus paneljei mellett minden értelmes politikai erő el fogja mondani, milyen döntések születtek meg az európai térségben, és ezek miért fontosak a folytatáshoz. Mi azért vagyunk szerencsétlen helyzetben itthon, mert néhány kivétellel minden médium az orbáni agymosást folytatja majd, miszerint nélküle azonnal milliókat telepítenének be a szomszédjainkba. Arra törekszem, hogy ne akarjunk belemenni abba a zsákutcába, hogy csak a Fidesz Európájáról beszélünk. Én a mi Európánkról szeretnék beszélni, ami békét, fejlődést, stabilitást ad és egy nagy európai együttműködés felé mutat. Kicsit egyébként olyan lesz ez az EP-kampány, mint a nagy birodalmi gépezettel szemben erdőbe szorult partizánegységek, akik tudnak sikereket elérni, de jelentős eszközrendszerre nem számíthatnak.

– És magas választói részvételre sem.

– Szerintem lesz érdeklődés, mert Orbán a magyar EP-választások történetében először megemelte a tétet, kormányzati kampány fogja biztosítani a részvételt.

– Tippelnék: krónikus migránsozással, esetleg újabb „Nemzeti Konzultációval” hangolják majd a Fidesz-híveket.

– Mi ezzel szemben valódi párbeszédet folytatunk és a választók valódi értékelésére, álláspontjára vagyunk kíváncsiak. „A mi Európánk”-konzultáció ilyen, nem propagandakonyhákban kimért, irányított hergelésről szól. Akik értik, milyen a mi Európánk, és értik, hogy az EP-választás is egy lehetőség Orbán hatalmának elgáncsolására, azoknak el kell menni szavazni májusban. Egyetlen európai demokrata sem maradhat otthon, mert tényleg sorsfordító lehet az eredmény.

– Talpra áll addig az ellenzék a tavaszi gyomorszájon rúgás után?

– Nem a magyar ellenzék van válságban, hanem a magyar demokrácia. A demokratikus intézményeknek csak egy kis szeletét jelentik az ellenzéki pártok. Mi van a civilekkel, a szakszervezetekkel, a független sajtóval?

– A civileket éppen bedarálja az államhatalom. A korrupciót bírálók mellett már a Madártani Egyesület sincs biztonságban.

– A civileket felmorzsolta, a sajtó nagy részét bedarálta, a szakszervezeteket eljelentéktelenítette a Fidesz. A fő kritika nyilván az ellenzéki pártokat éri, hiszen mi indulunk a választásokon, de lássuk be, nem egyedül vagyunk a pályán ilyen lerongyolódott mezben és fizikumban. Ezért említettem a partizánegységeket, máshogy nem megy. Így, ebben az állapotunkban fogunk nekimenni a kampánynak. A szocialista pártnak egyébként az elmúlt három hétben mindennap volt érdemi politikai akciója. A kivándorlás ügye, az utasok jogaival visszaélő repülőcégek gyakorlata kapcsán létrehozott Fapados Etikai Kódex, a nyíradonyi cigánysor vízellátása, A mi Európánk programja, hogy csak az utóbbiakat mondjam. A Magyar Szocialista Párt feléledt. Kívülről is ezt hallom, és belülről is így élem meg. Az persze kérdés, hogy a többi ellenzéki erő minket akar majd folyamatosan kiütni a nyeregből vagy hajlandóak-e csatasorba állni a kormány ellen.

– Az EP-választás listás, nincs összefogáskényszer. Ez akár jó hír is lehetne.

– Mi biztosan együttműködő partnerekkel, de önálló szocialista logikával indulunk el az európai parlamenti választásokon.

– Mire számít: a kampányra tekintettel lesz bátorsága az EU intézményeinek a Magyarország ellen elkezdett eljárásokat folytatni? Kötelezettségszegési eljárások, esetleg a 7-es cikkely intézménye. És lenyeli vagy kiköpi a Fideszt az Európai Néppárt?

– Erről is írtam a Politico című, befolyásos brüsszeli lap hasábjain Anna Maria Corazza Bildt svéd néppárti képviselő véleményére reflektálva. A néppártiak tudják, hogy ősszel el kell dönteniük, mihez kezdenek Orbán Viktorral. Nem egyszerű a helyzetük. Eközben – a csapdahelyzetüket tovább elemezve – a szeptember közepén esedékes plenáris ülés tárgyalja a Sargentini-jelentést, és a teljes parlamentnek szavazni kell róla. A teljes néppárti masszának is.

– Miközben azt is mérlegelniük kell, hogy ha kivetik magukból a Fideszt, akkor két kézzel kap utánuk a populista bázis.

– De azt is, hogy azok a sajtóhírek, amelyek arról szólnak, hogy mit engedett meg az Európai Néppárt Orbán Viktornak, rombolják az ottani kereszténydemokrata pártok hitelességét. Hiszen ők éppen az ilyen emberek ellen próbálnak fellépni a saját hazájukban. Orbán és Wilders barátkozására a holland mérsékelt jobbközépnek értelmes reakciót kell adnia. Nem sunnyoghat tovább az európai jobboldal. Októberben pedig az Európai Bizottság következő, jobboldali elnökjelöltjéről kell döntenie a Néppártnak. Ekkor a Fidesznek és Orbánnak is színt kell vallania, aki legutóbb a „brüsszeli elit” leváltását és teljes sorcserét hirdetett. Ilyen kijelentések után rendkívül szánalmas és humoros látni azokat a felvételeket, amelyeken a Fidesz potentátjai öt évvel ezelőtt a Hősök terén kampányolnak – a most minden kormányzati szócső által iszákos sorosistának beállított – Junckernek.

– Milyen eredménnyel lenne elégedett?

– Európai szinten nincsenek hiú reményeim. Azért fogok küzdeni, hogy egyben maradjon a mi Európánk. Apai felelősség, hogy nem hagyjuk tönkretenni mindazt, ami biztonságot, stabilitást, békét és fejlődést biztosít a gyermekeinknek. Magyar viszonylatban a kormány és a rendszer egyik legnagyobb bírálója maradok, és ehhez gyűjtök voksokat a jövő májusi EP-választáson. Azt javaslom az MSZP-nek, vegyük vissza a tőlünk jogtalanul elbitorolt nemzeti érzést, emeljük magunkhoz a hazafiságot, és a haza, a szeretet és Európa hármasában fogalmazzuk meg a kampányunkat. Bízom benne, hogy mindez együtt több mandátumot jelent majd, mint 2014-ben.

Szerző: Balassa Tamás | Megjelent a Vasárnapi Hírek 2018. augusztus 17.-i lapszámában