“Orbán a populista erők főnöke akar lenni”

Standard

dsc09184A szocialisták alelnöke, európai parlamenti képviselője állítja: az MSZP-bázis kampányhajrájának is köszönhető az érvénytelenség, pedig „az ellenzéki közvélemény és média mostanában kéjes, de önkritikamentes örömmel törli a lábát a szocialista pártba”. ­Ujhelyi István szerint Orbán itthon eljátssza, hogy ő kukorékol és jelzi a hajnalt, de Nyugat­­-Európában nincs valódi súlya.

– „Ha a népszavazás jogilag érvényes lett volna, akkor úgy reagáltunk volna, hogy tudomásul vettük. Így, hogy nem lett érvényes az eredmény, úgy reagálunk: tudomásul vettük.” Ekképp reagált az eredményre Margaritis Schinas szóvivő az Európai Bizottságtól. Brüsszel ennyire közönyös volt?

– Természetes, hogy a bizottság diplomatikusan reagál az ilyesmire. Euró­­pában azonban megint sikerült súlyos brandsérülést szenvednünk. Itthon Orbán eljátssza, hogy ő kukorékol és jelzi a hajnalt, de Nyugat-Európában nincs valódi súlya. A saját témájában, a saját szabályai alapján, a köz pénzét nem sajnálva sem lett érvényes a népszavazása.

– Gianni Pittella, az Európai Parlament szociáldemokrata frakciójának vezetője viszont túlzó optimizmussal reagált. Szerinte „Európa egésze győzött. A populizmus és az idegengyűlölet alulmaradt.” Pedig az igenek száma elenyésző volt, a többség vélhetően nem szolidaritásból maradt otthon, hanem azért, mert rájött: Orbánék terelnek.

– Orbán az uniót szétverni akaró populista erők főnöke akar lenni. Amikor elbukta a népszavazást, hallani lehetett, amint az európai politikaformálók szívéről leesett a kő, hiszen attól tartottak, hogy Orbánt egy eredményes kamunépszavazás után Franciaországtól Olaszországig követni fogják az elvbarátai. Ez most már inkább kérdéses.

– Brüsszel felől nézve mi volt a népszavazás tétje? A konkrét kvótán túl a referendum felveti a tagállam kontra unió kérdését is.

– A tagállami érdekek nincsenek törvényszerű ellentétben az unió érdekével. Én magam is a saját nemzetemet képviselem Brüsszelben, ugyanakkor az egységes és szolidáris EU-ban hiszek, mert szerintem ez Magyarország érdeke. Orbán pusztán a saját hatalmi mozgásterének bővítése érdekében akarja szétverni az uniós intézményeket. Nem az a kérdés, hogy Hollandiától Ausztriáig migránsügyben akarnak-e népszavazást tartani egyes Európa-ellenes erők: bármit tűznek is zászlajukra, a közös üzenet a Brüsszel-ellenesség lesz.

– Amelynek vannak jogos elemei.

– Hazugság, hogy mi, MSZP-sek vagy az európai szociáldemokraták minden kritika nélkül alávetnénk magunkat Brüsszelnek. Komoly intézményi változások kellenek az EU-ban, mert ha a működőképességen nem tudunk javítani, akkor egy olyan kis vírus, mint Orbán nacio-populista politikája, könnyen térdre kényszerítheti az uniót. Nagyobb súlyt kell adni a parlamentnek és kisebbet a kormányfőkből álló tanácsnak, mert így épp az Orbánok miatt működésképtelen a szervezet.

– Csakhogy az EU szó nélkül végignézte, ahogy egy olyan ország kormánya, amely a fejlesztési folyósítások komoly kedvezményezettje, plakátokon Brüsszelt szidja, uniós forrásokból épít kisvasutat a miniszterelnök pátriájában és pályázati pénzekkel zsarolja a nem szavazó települések lakóit.

– Sokan elmondták már: ha Magyarország most kérné a felvételét, nem kerülne be a klubba. De az unió alapszerződése – jóhiszeműségből – elfelejtett rendelkezni a renitens tagok helyrerakásáról. Tétlen az európai közösség, mert nincs kitalálva, hogy a jelenlegi alapszerződésen keresztül miképp lehetne egy kormányt a közös európai értékek betartására szorítani. Mielőtt a kormányzati propagandatrollok nekem esnek: a Fidesz néhány éve az európai értékek betartatásához még a nemzeti szuverenitás csorbításától sem riadt vissza. Ma is benne van a hatályos választási programjukban: „Ellentmondás, ha elvárjuk az uniótól, hogy vegye rá a normakövetésre a tagállamok kormányait, de vonakodunk attól, hogy ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk.”

fb_img_1465759621368– Most már nem is az értékek betartásáról van szó, hanem arról, hogy haveri körben, túlárazott pályázatokon osztogatják az uniós pénzt.

– Az unió csalás elleni hivatalánál számos vizsgálat zajlik.

– Az eredményt aztán továbbítják a magyar ügyészségnek, és el is hal mindegyik történet.

– Az OLAF sincs arra felkészülve, hogy egy uniós tagállam ügyészsége ugyanolyan része a maffiaállamnak, mint például a közszolgálati lakájmédia. Éppen ezért szorgalmazom és támogatom az uniós ügyészség felállítását. Csak egy átfogó, minden tagállamra kiterjedő uniós vádhatóság tudja felvenni a harcot az EU-büdzsét érintő csalásokkal és hűtlen kezeléssel.

– Idehaza az ellenzék felpörgött, közös köztársasági elnökről beszélnek, előválasztásról, egyeztetésekről, re­­mé­­lik, megtáltosodnak a referendum kudarcától. Miért is?

– A Nemzeti – mostanában – Együttgyűlölés Rendszerének egyik legfontosabb kötőeleme az Orbán tévedhetetlenségébe és verhetetlenségébe vetett hit. Ez megdőlt, meztelen a király.

– A problémák – az MSZP–DK-viszály, az új pártok és a régi baloldal vitái – ugyanazok.

– Tény, ha továbbra is magunkkal leszünk elfoglalva, garantált a vereség. Azt javasoltam, ezután is pörögjön úgy a párt és az elnök, ahogyan az elmúlt hetekben tette: az MSZP-bázis kampányhajrájának is köszönhető az érvénytelenség.

– A DK-szavazók elkötelezettsége a bojkott mellett a kutatások szerint magasabb volt.

– Persze… Nagy pártnál, szélesebb bázison, mint amilyen a miénk, ezt nehezebb elérni.

– A Fidesz „kicsivel” nagyobb párt, mégis eléri.

– Sok-sok milliárd közpénzből, ráadásul az ő értelmiségi és sajtóholdudvaruk nem a párt álláspontjának szétcincálásával volt elfoglalva, hanem sokszor már esztelenül is támogatta azt. Az ellenzéki közvélemény és média mostanában kéjes, de önkritikamentes örömmel törli a lábát a szocialista pártba. Kaptunk rendesen, de ezt is túléltük.

– Kaptak, mert először nyelvészkedtek a bojkott kifejezéssel, aztán gyártottak IGEN plakátot, a pártelnök meg sikeresen azt mondta: „Az MSZP kész lenne támogatni a kormányt a kötelező kvóták elleni fellépésben abban az esetben, ha az Euró­­­pai Unió valóban tervezne ilyen lépéseket.” Plusz a Kétfarkú Kutya Párt dobta be magát leginkább a kampányban.

– Az MSZP a megoldás pártján áll. Elsőként és érdemben mi tettünk le konkrét javaslatokat az asztalra; amikor a kormánypártok még azt méricskélték a Habony-művekben, hogy mekkora betűkkel lehet jobban gyűlöletet kelteni. Ha az MSZP olyan humorkampányt folytat, mint a Kétfarkú Kutya Párt, akkor a 168 Óra is jogosan írja azt, hogy egy ilyen komolytalan pártra nem lehet rábízni a kormányzást.

– A kormányzóképesség összeférhetetlen a kreativitással?

– Persze hogy nem. A közösségi médiában terjedő anyagainkat jól fogadták a választók. A humor fontos, de „savazó menyétekkel” azért nem oldható meg az egészségügy, az oktatás vagy a kivándorlás problémája. Nekünk, felelős politikusokként valós és érdemi alternatív javaslatokat kell megfogalmaznunk a parlamentben.

Megjelent a 168Óra 2016. október 8.-i számában, szerző: Krug Emília

Ujhelyi polgári elégedetlenségre mozgósít – Európa nem sír a magyarokért

Standard

vasAz MSZP-s népszavazási ellenkampány több mint bojkott: polgári elégedetlenségi mozgalom. A megreformált EU közös főügyészséget is jelent, így nem csoda, ha Orbán ezerrel húzza a vészféket, hogy kimaradjon belőle. Interjú Ujhelyi István EP-képviselővel.

– Az MSZP a kvótaellenes népszavazás bojkottjára buzdít, miközben ön azon háborodik fel, hogy a külföldön dolgozó magyarok nem szavazhatnak levélben a kvótaellenes referendumon, noha a határon túli kettős állampolgárok ezt megtehetik. Nincs itt ellentmondás?

– Gyorsan tisztázzuk: minden porcikámban azt érzem, igazunk van, amikor azt kérjük, senki ne legitimálja részvételével Orbán Viktor hazug népszavazását…

– …akkor nem kimondottan praktikus, hogy több százezer ember voksolását megnehezíti a rendszer?

– Nem, mert ez egy elvi kérdés. Legyen világos: az októberi referendum egy hazug kamunépszavazás, amelyen európai demokrata nem vehet részt. Arra elvi kötelesség rámutatni, hogy a Fidesz csalásra alkalmas választási rendszerében ezúttal feketén fehéren tetten érhető az alkotmánysértés. Vagyis, a kamureferendum nem elég, hogy hazug, de még alaptörvény-ellenes is. Még egy ok, hogy távol maradjunk az urnáktól október másodikán: ordító választási csalás, hogy a rendszer élhetetlensége miatt külföldre menekülő százezreket gyakorlatilag kirekeszt a választásokról a rezsim. Miért nem szavazhatnak a külföldön élő nővérek, asztalosok, pincérek, orvosok, tanulók ugyanúgy, ahogyan a határon túli kettős állampolgárok? Ez nettó választási csalás, ez nettó
alkotmánysértés. Amit immár a Fidesz is kénytelen elismerni.

– Az elvi megállapodás eredménye, vagy csak így alakult, hogy az MSZP, a DK és az Együtt egységesen bojkottálja a népszavazást?

– Nem bojkottálja!

– Hát mit csinál?

– A szóval van bajom. A bojkott passzív elutasítást jelent, mi viszont aktívan kampányolunk, sok-sok
protestakcióval.

– Akkor mi a helyes kifejezés?

– Polgári elégedetlenségi mozgalmat kell hirdetnünk, és ennek csak egyik állomása lesz az október 2-i referendum.

– Visszakanyarodva az eredeti kérdéshez…

– …épeszű ember nem mondhat mást a barátjának, a szomszédjának, csak azt: ha nem akarod, hogy Magyarországot a kormány kivezesse az Európai Unióból, akkor maradj otthon!

UJHELYI, Istvan– Akkor az ön értelmezésében az LMP és a Liberális Párt elmeállapotával baj van. Az elsőben vegyes a hozzáállás, a liberálisok viszont részvételre és a kormány álláspontjának elutasítására buzdítanak. 

– Hogy más pártok mire buzdítják támogatóikat, az az ő felelősségük. Ezzel együtt tény marad, hogy
aki elmegy, adjon bár le érvénytelen voksot vagy szavazzon a kormány ellen, akkor is az Orbán-rezsimet támogatja a részvételével. Ugyanis a hatalom csak akkor tud bármit kezdeni a referendummal, ha érvényes és eredményes lesz, vagyis, ha legalább négymillió ember leadja a voksát. Mindegy, hogy milyet.

– Tegyük fel, voksolnak és a kormány álláspontja győz – mihez kezdhet az eredménnyel a hatalom?

– A népszavazási kérdés egy nem létező uniós intézkedésről szól. Vagyis olyasmiről szavaztat a Fidesz, ami nincs. Innentől fogva nem lehet ügydöntő sem az eredmény, és a hatályos törvények szerint egy hasonló referendum nem írhatja felül az uniós döntéseket. De, hogy érthetőbb legyen a szándék, hadd építsem fel a gonosz kastélyát. Orbán pontosan tudja, rizikós, hogy érvényes lesz-e a népszavazás. Nem véletlen, hogy soha nem látott erőket és (köz)pénzt mozgósítanak a propagandára, az állami és fideszes média is mindent elkövet a sikerért. Orbán valójában ezzel a
kampánnyal akarja lerombolni az emberek még mindig meglévő és egyelőre még erőteljes EU-pártiságát. Évek óta mondom, hogy a mai Európai Unió élet- és versenyképtelen. Ezt a miniszterelnök is felfedezte. Ám ő nem reparálni, reformálni akarja, hanem rámutatni felnagyított hibáira, hogy kivezethesse az országot az európai közösségből és évtizedekig uralhassa. Erről szól az egész.

– Orbán előtt a brit példa: ha az Egyesült Királyság a szakítás után is hozzáfér a közös piacokhoz, akkor Magyarország is kibírja az EU-n kívül.

– Hát nem. Bár Nagy-Britannia az egyik legjelentősebb európai gazdaság, mégis látjuk, miként
menekül a befektetői kör, miként zuhan a font, miként ropog a teljes brit berendezkedés. Magyarország jóval gyengébb az Egyesült Királyságnál, ezért napnál világosabb: nem lenne életképes magában, vagy a Visegrádi Négyek laza szövetségében – hol Moszkva, Washington vagy Peking barátságát keresve.

– Mennyit ér egy nem EU-tagállam Moszkvának és Pekingnek?

– Orbán vagy épp a francia szélsőséges Marine Le Pen semmi másra nem kell Putyinnak, csak arra, hogy gyengítse, zavarja az európai törekvéseket, legyen szó védelmi politikáról, embargóról vagy energiapiacról.

– De ez feltételezi, hogy Magyarország EU-tagállam.

– Igen. És ne tévedjünk, a magországok vezetői egy új Európában gondolkodnak, és az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker maga írta meg nekem egy válaszlevelében, hogy mindenki maga dönti el: csatlakozik az egységesedő Európához, vagy partvonalra sodródik. Mindenki a 2017-es francia és német választásokat várja, aztán startol a folyamat. Négygyermekes apaként mondom: nincs más esély, csak a mag-Európához tartozni.

20151016ujhelyi-istvan-foglalkozas-foto-fototema– A miniszterelnök mintha efelé hajolna, amikor közös hadseregről és hírszerzésről beszél, noha ezek korábban nemzetállami hatáskörbe tartoztak.

– Már léteznek közös intézmények, így látható, mennyire veszi ezeket komolyan a rezsim. Itt van
például az Európai Csalás Elleni hivatal (OLAF), ami rendre megteszi a maga jelentéseit, gyakorlatilag feljelentéseit a közösségi pénzek felhasználásakor elkövetett bűncselekmények miatt, ám ezekkel a jelzésekkel a magyar ügyészség semmit nem kezd érdemben. A Brexit-kampányban épp az volt az egyik érv, hogy Nagy-Britannia miért fizessen egyetlen fontot is azért, hogy olyan rendszerek lenyúlják, mint amilyen a magyar. A brit lapok még a felcsúti kisvasutat is intő példaként hozták fel az esztelen pénzpazarlásra és lopásra. Épp ezért az orbáni rendszer hatalma ott végződik
majd, ahol az új Európai Unió kezdődik. Mert az közös pénzügyminiszterben és adópolitikában gondolkozik, sokkal szigorúbban ügyel majd a pénzére – így lesz közös főügyészség. És közös lesz a védelmi politika is, tehát lesz közös hírszerzés és hadsereg. Egy egységes, erős, versenyképes hatalom víziója ez – ami tökéletesen ellentmond Orbán illiberális államának. A magyar szervek már nem altathatnák, tussolhatnák el az ügyeket, abban elenyészik az oligarcha- és médiabirodalom. Így semmi nem drága Orbánnak, hogy behúzza a vészféket, így tartva kint Magyarországot a még szorosabban együttműködő közösségből.

– És Európa mit szól?

– Hát nem fog sírni. Brüsszelben úgy gondolják, ha a magyar társadalom elnézi, mit tesz vele Orbán, akkor az EU sem tud mit csinálni. Lengyelországért minden követ megmozgatnak, de ha Magyarország nem tudja bizonyítani, hogy nélkülözhetetlen és marad az Orbán-rezsim, akkor 2018 után lemorzsolódunk Európáról.

– A kormányzati kommunikáció szerint, ha valóban nem lennénk EU-konformok, akkor nem ruháznának be nálunk a közösség legerősebb gazdaságának fontos szereplői, ám a Mercedes épp most jelentette be: újabb gyárat épít Kecskeméten.

– Egyrészt a Mercedes még a szocialista kormányok idején döntött arról, hogy gyárat nyit. Másrészt
tendencia, hogy a gazdasági válságot követően Nyugatról az „összeszerelő országokba” települnek
a nagy cégek. És végül hadd legyek nagyon sarkított: egy ország első számú GDP-termelői akár egy katonai juntával is meg tudnak egyezni – ennek a politikához vajmi kevés köze van. Inkább azt a kérdést tegyük fel magunknak: ha nincs az EU, akkor a magyar gazdaság meddig bírja a teljes összeomlásig?

Megjelent a Vasárnapi Hírek 2016. augusztus 06.-i lapszámában; szerző: Nagy B. György

 

Nem ezt a sorsot kívánom Magyarországnak – interjú Ujhelyi Istvánnal a Brexitről

Standard

DSC03579Körinterjút intéztünk a magyar Európai Parlamenti képviselőkhöz. Ujhelyi István az MSZP képviselőjeként több fórumon is kifejtette már összefoglaló véleményét a Brexitről. Olyasmit is hallottunk már tőle, hogy az Európai Unió a jelenlegi formájában nem fenntartható, változtatásokra van szükség. Most őt kérdezzük a Brexitről és annak 20 részterületet érintő hatásáról. (MindenAmiAnglia.co.uk)

– Mit gondol, a Brexit inkább pozitívan vagy negatívan érinti Magyarországot?

– Mivel hasonlóra még nem volt példa az Európai Unió történetében, így pontos listát egyelőre nem lehet felállítani a hatásokat illetően. Annyi bizonyos, hogy a britek kiválásával egy kétségkívül gyakran kerékkötő, kiváltságokat követelő és akadékoskodó politikát folytató, de mégiscsak egy erős és stabil demokrácia, illetve egy gazdasági nagyhatalom távozik az elitklubból. Ennek nemcsak a britekre, de az Unióban maradó tagországokra nézve is komoly hatásai lesznek; a negatívak egy részét már most érezzük. Sajnálom, hogy az egyébként megtévesztett többség így döntött, de nézzük a jó oldalát: a Brexit után az Unió remélhetőleg megrázza magát és felgyorsulnak azok a folyamatok, amelyek egy jobban működő, mélyebben integrált szövetséggé teszik a reformokra érett együttműködést. Ha valami, ez mindenképpen pozitív hatás lehet. Csak az a kérdés, hogy ebből a folyamatból Magyarország kiveszi-e majd a részét, vagy a kormány szándékainak megfelelően inkább kimaradunk belőle és a perifériára szorulunk.

– A jelenleg tudható információk alapján a Brexit milyen hatással lesz a Nagy-Britanniában élő magyarokra?

– A David Cameron és az EU vezetői között még a referendum előtt megkötött egyezség a Brexit eredményével érvényét vesztette, vagyis az akkor papírra vetett jog- és támogatáskorlátozások nem lépnek hatályba. Ugyanakkor a britek kiválásával újabb, jóval komolyabb korlátozásokkal kell esetleg szembenéznie majd a jelenleg az Egyesült Királyságban élő és dolgozó magyaroknak, ezt csak a válást követően látjuk majd pontosan. Hozzá kell tennem, hogy a kilépési tárgyalások még el sem kezdődtek, a brit kormány a döntést hivatalosan még be sem jelentette, vagyis a hosszú és lassú folyamatnak még a legelején vagyunk. Addig pedig, amíg meg nem szárad a tinta a válási papírokon, minden marad a régiben. Egyet biztosan tudok: európai parlamenti képviselőként mindent el fogok követni, hogy a kint élő és dolgozó magyarokat semmilyen hátrány ne érje a kilépés után sem. Mivel a britek már rádöbbentek, hogy rossz döntést hoztak és az EU-val szoros kapcsolatban kell maradniuk, ezért szerintem a tárgyalási pozíciók nem rosszak. Várható például, hogy a szabad piaci hozzáférés egyik feltétele a szabad mozgás és munkavállalás biztosítása lesz, vagyis ha nem is minden marad a régiben, de nem kell lemondani minden megszerzett jogról és lehetőségről.

– Vajon a Nagy-Britanniában élő magyarok a helyzetük romlásával Magyarországra térnek vissza, vagy egy másik EU-tagállamot keresnek, ahol boldogulhatnak?

– Bárcsak őszintén azt tudnám mondani, hogy biztosan hazatérnek Magyarországra, azonban a kint élő magyarokkal való aktív kapcsolatom és a legfrissebb kutatások tapasztalatai is azt támasztják alá: azok a szociális és társadalmi kényszerek, amelyek miatt annak idején a kivándorlás mellett döntöttek, még nem múltak el. Vagyis, jóval valószínűbb, hogy másik uniós tagállamot választ majd a többségük, mintsem a hazatelepülést. Mi, európai demokraták azon dolgozunk, hogy legyen értelme és legyen hova hazaköltöznie a kivándoroltaknak. Olyan országot építünk, amely hazavárja és nem elüldözi ezeket a fiatalokat.

– Merész és dicséretes kiállásnak tartja, hogy a britek megszavazták az Európai Unióból történő kilépést, vagy inkább felelőtlenségnek?

– Egy nép által hozott döntés mindig a demokrácia győzelme. Jelen esetben azonban nehéz elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy a Brexit mellett kampányoló politikai kalandorok beismerték, hogy ordas nagy hazugságokkal megvezették és becsapták a választókat. Boris Johnson és Nigel Farage is menekül már a felelősség elől, inkább másnak adják át a kényelmetlen feladatokat. A britek rosszul döntöttek, de ez az ő döntésük. Mi tudomásul vesszük és megyünk tovább. A hazug politikai kufárokkal pedig nekik kell elszámolniuk.

– Vajon a Brexit hatására más országok is népszavazást hirdetnek a kérdésben?

A francia és holland szélsőjobboldal máris bejelentette, hogy hasonló referendumot tartana szükségesnek, de még a cseh államfő is tett ezzel kapcsolatos bejelentést; a dominóelv tehát nem zárható ki. Az a kérdés csak, hogy a tagállamok tanulnak-e a britek tragikus tévedéséből, vagy a saját kárukon akarják megtapasztalni: az Európai Uniónak nincs alternatívája. Jóval veszélyesebb az, amit a magyar kormány művel ebben a kérdésben. Dupla fenekű, kétértelmű mondatokkal uszít, plakátokon hergeli a népet az európai közösség ellen. Orbán és a Fidesz felelőtlenül kiengedte a szellemet a palackból és ha tovább feszíti a hangulatot, a végén már nem fogja tudni visszazárni. Rendkívül veszélyes játékot játszanak és végletesen magukkal ránthatják az egész országot. Feltéve, ha hagyjuk nekik.

DSC00705– Ön szerint az Európai Unió a jelenlegi formájában fenntartható? Ha nem, milyen változtatásokra lenne szükség a javításában?

– Egy jól működő Európai Uniónak nincs alternatívája. Egy rosszul működőnek viszont csak az van. A jelenlegi intézményrendszeri működés nem fenntartható, az európai polgárok eltávolodtak az európai eszmétől, nem feltétlenül hisznek a közösség erejében. Meg kell nekik mutatni, be kell nekik bizonyítani, hogy az Unió békét és prosperitást hozott a kontinensnek, az ezzel szembenálló nemzetállami gőg pedig csakis háborút és feszültséget szít. Átláthatóbb működésre és gyorsabb döntéshozatalra van szükség, a regionális, helyi kérdéseket pedig minél lejjebb kell vinni, nem elefántcsonttornyokban meghozni. Szomorú, de a választók nincsenek tisztában azzal, hogy a fideszes propagandával szemben az Európai Unió mi magunk vagyunk, a döntéseket mi hozzuk, a Fidesz-kormány tagjai is ott ülnek minden egyes, utólag hazug módon kifogásolt döntés meghozatalánál. Csak egyetlen példát hadd hozzak, ami jól mutatja a Fidesz és Orbán hazugságát az európai döntésekkel kapcsolatban. Az Európai Bizottság kezdeményezésére az Európai Parlament – a fideszes EP-képviselők szavazatával – korábban nagy többséggel fogadta el a roaming-díjak eltörléséről szóló javaslatot, amely a mechanizmus értelmében végül a tagállami kormány- és államfőket tömörítő Európai Tanács asztalára került. A vélhetően multiérdekek által befolyásolt vezetők azonban ellenálltak és csak lépcsőzetes, időben kitolt díjcsökkentést engedtek. Tudható, hogy a magyar kormány sem támogatta a mielőbbi és teljes díjkivezetést, vagyis a magyar kormány asszisztálásával fúrták meg, hogy az emberek már az idei nyáron olcsón telefonálhassanak haza külföldről. Fideszes szóhasználattal élve: az emberek helyett a multik oldalára álltak. Hát, ennyit arról, hogy ki és hogyan dönt Brüsszelben. Az Európai Unió átalakítására, a kétsebességes modell létrehozására a Brexit után máris megindultak az érdemi folyamatok; mi azon vagyunk, hogy ennek Magyarország ne vesztese, hanem nyertese legyen. Sajnos, a kormány egyelőre inkább a vesztes oldalra terelné hazánkat.

– Magyarországnak fontolóra kellene vennie, hogy a jövőben az Európai Unió tagjaként kíván-e tovább működni?

– Vállalom, hogy aki az Unióból való kilépés mellett kampányol, vagy csak napi politikai és kommunikációs érdekek miatt belengeti ennek lehetőségét, az bizonyos értelemben hazaárulást követ el. Magyarországnak az Európai Unióban van a helye. Sem társadalmunk, sem gazdaságunk nem elég erős ahhoz, hogy kiszakadjunk ebből a szövetből. Az Európa-pártiság pedig nem jelent kritika nélküliséget. Tudjuk, látjuk, hogy mi az Unió hibája és azon vagyunk, hogy változassunk rajta. De, aki hazardírozik, könnyen úgy járhat, mint Cameron és a britek. Nem ezt a sorsot kívánom Magyarországnak.

– Számos Eu-tagállamban kampányolnak a szélsőséges pártok a kilépéssel már most, napokkal a Brexit után. Várható ezen politikai formációk erősödése a közeljövőben?

– Bár állítom, hogy a szélsőséges és EU-ellenes erők még nem értek csúcsra Európában, mégis szerintem a Brexit épp, hogy faragni fog a követőikből. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a brit kilépés tökéletesen megmutatja: milyen károkkal, milyen lemondással és krízissel jár, ha egy ország a távozás mellett dönt. Érdekes egyébként és egyben megnyugtató is, hogy szemben Orbán és a Fidesz politikájával a magyar választók jelentős többsége EU-párti, sőt, a mélyebb integráció híve. Van tehát remény.

– Mennyiben befolyásolja a magyarországi turizmust a Brexit?

– Az már most látható, hogy a brit beutazásokat illetően jelentős változások előtt állunk, bizonyos fapados repülőtársaságok máris átalakításokat, komoly strukturális csökkentéseket lengettek be. Uniós tagság nélkül a szabad mozgás is korlátozottabb lesz, így például a brit fiatalok körében divatos, a budapesti bulinegyedbe történő hétvégi átruccanás is bonyolultabb, sőt, drágább lesz. Turisztikai szakpolitikusként kezdeményeztem az Európai Bizottságnál, hogy tekintsük át a Brexit hatásait az európai piacon és dolgozzunk ki akciótervet az esetleges fékezőhatásokkal kapcsolatban.

– 57 százalékkal nőtt a rasszista bűncselekmények száma a Brexit után Nagy-Britanniában, a Sky News értesülései szerint. Mi a véleménye a jelenségről? Miként lehet megfékezni, illetve várható-e, hogy más tagállamokban is emelkedhet a rasszista indíttatású bűnesetek száma?

– Ez a következménye annak, ha plakátokon uszítunk társadalmi csoportok vagy nemzetek ellen, ha engedjük a populista szélhámosoknak, hogy bűnbakot kreáljanak. Sajnálatos, hogy a Brexit kapcsán testi és verbális erőszakban fakad ki a végletesen felhergelt indulat. Ez egyértelműen a hatalmi vágytól vezérelt és indulatkampányokat folytató politikai vezetők felelőssége. Európai parlamenti képviselőként a rendelkezésemre álló eszközökkel mindent el fogok követni, hogy a külföldön élő magyarokat meg tudjuk védeni a gyűlölettől.

– Pontosan mennyi idő elteltével érezhetünk változásokat szerte Európában, illetve Magyarországon, amelyek közvetlenül a Brexit hatásának tudhatóak be? Melyek lesznek ezek?

– Ahogy korábban is jeleztem már: a Brexit nyomán felgyorsultak azok a folyamatok, amelyek az Unió átformálását, egyfajta kétsebességes Európa létrehozását célozzák. Az erre vonatkozó német-, francia-, olasz elképzelések egy részét már látjuk, de nyilván még további javaslatok is születnek majd. Miután a brit kormány még nem jelentette be hivatalosan a kiválást, így a tényszerűen megvalósuló, formális változásokra még várnunk kell. De, az biztos és személyes tapasztalataimon is érzem, hogy a változás már elindult. Semmi sem ugyanolyan, mint a brit referendum előtt.

– Hogyan befolyásolhatja a magyarországi import-export helyzetet a Brexit?

– Nem volt eddig sem jelentős a magyar export-teljesítmény a britek felé, alig négy százaléka csak a teljes magyar külkereskedelemnek, így jelentős hatású változásra nem kell számítani. Az viszont bizonyos, hogy a Brexit a magyar gazdaságot is érinti, a forint és a tőzsde is esett a kiválás hírére. A kérdés nyilván arra vonatkozik, hogy az uniós tagság megszűnésével újra bevezetik a vámkötelezettséget, ami jelentős drágulást és piaci átalakulást hoz magával. Kétségtelen, hogy az Európai Unió egyik alapértéke a termékek és szolgáltatások szabad áramlása, a határok és korlátozások nélküliség, ez pedig az uniós tagság eldobásával szintén megszűnik. Optimistább vagyok azonban, hiszen bizonyos, hogy egy Uniós kívüli brit állam is szoros kapcsolatra törekszik majd az európai közösséggel, így kizárt, hogy ne szülessen hamar egy szabad piaci együttműködési megállapodás. Az persze kérdés, hogy mikor és milyen feltételekkel.

– Mennyiben járult hozzá az EU-n belüli migráció a Brexithez?

– A magyar kormánypárt és tenyérből etetett médiája azt sulykolja, hogy a harmadik országból érkezett migránsok és Brüsszel elhibázott menekültpolitikája miatt léptek ki a britek az Unióból. Ez hazugság. Ugyanúgy, mint Farage és a UKIP kampányszlogenjei. Persze, nem hagyta nyomtalanul a brit választókat a menekültkérdés sem, de pontosan látható, hogy az EU-val szembeni elégedetlenség egyik legfőbb pontja épp a belső migráció, vagyis a Közép-Kelet-Európából érkező munkavállalók jogai, támogatásai, ellátása volt az egyik erős feszültségpont. Nem véletlenül tárgyalt ezekről a kérdésekről Cameron az EU vezetőivel és nem véletlen, hogy a Brexit után felerősödtek a betelepülő uniós polgárokkal szembeni támadások.

enap12– Mennyiben járult hozzá az EU-n kívülről érkező migráció a Brexithez?

– Ahogy az előző kérdésben jeleztem is, a menekültkérdés is része volt a Brexit-kampánynak (emlékezetes, ahogyan Nigel Farage pózol a migránsokat ábrázoló provokatív plakátok előtt), de állítom, hogy nem ez volt a döntő. Ráadásul az EU-ellenes politikai erők ebben is hazudtak a választóknak. Azt követelték, hogy Nagy-Britannia kapja vissza saját határait, hagy védje meg saját maga az országát. Szeretném jelezni, hogy a britek eddig sem volt részesei a schengeni övezetnek, vagyis eddig is különálló határellenőrzésre voltak jogosultak. Való igaz, hogy a Calais-i kikötőben ma is menekültek ezrei várják, hogy valamilyen legális vagy illegális módon átjuthassanak a szigetországba. De, az igazság az, hogy ez a kérdés ebben a formájában valójában közrendvédelmi és határrendészeti feladat, nem pedig menekültügyi probléma. A Brexit-kampányban a hazug populisták persze a különbségekkel nem foglalkoztak.

– Befolyásolja-e a Brexit az Európai Unió menekültpolitikáját?

– Annyiban mindenképpen, hogy az európai közösségben megerősödik a német dominancia, a britekkel pedig egy jelentős szereplőt veszítünk el, aki egyébként hatékonyan kivenné a részét a közös feladatokból és felelősségből. Az EU menekültpolitikája egyre világosabb megoldási javaslatokat kínál, amelyeket azonban néhány – a brit hazárdpolitikát követő – tagállami kormány rendre megakadályoz.

– Tarthatunk-e csökkenő EU-s beruházásoktól a Brexit hatására?

– A britek kilépése nem csak a brit választók és a brit gazdaság számára jelent majd visszaesést, hanem nyilvánvalóan átalakítja, módosítja az uniós költségvetést is. A britek nettó befizetői voltak az európai közösségnek, vagyis jóval többet tettek be a közösbe, mint amennyit kivettek onnan. Az általuk befizetett pennyknek köszönhetően kapott például Magyarország fejlesztési támogatásokat. Ez a jelentős befizetés hiányozni fog a következő hét éves költségvetésből, a németeknek, franciáknak és más befizető államoknak kell ezt a terhet átvállalniuk, egyúttal bizonyos, hogy az elosztható keretek is csökkenni fognak emiatt. Az EU nyilván még jobban figyelni fog arra, hogy mire költik majd a közösség pénzét: miniszterelnöki kisvasútra vagy az európai polgárok életét megkönnyítő és javító beruházásokra.

– A magyar kormány meglehetősen ellentmondóan kommunikál. Míg a népszavazás előtt EU-párti hirdetést jelentetett meg Nagy-Britanniában, most némely nyilatkozat arra enged következtetni, hogy a Fidesz leginkább Anglia döntését preferálja. Ön szerint melyik a hiteles álláspont?

– Orbán Viktor és a Fidesz mindig is kétkulacsos játékot játszott. Ez a virtigli populista politika. Az sem lehet elhinni nekik, amit kérdeznek. Orbánék a tűzzel játszanak, amikor az Európai Unió ellen hangolják a magyar közvéleményt, mert úgy járhatunk, mint a megtévesztett britek, hogy egyszer csak visszafordíthatatlanul előáll egy kritikus tömeg, amely kilöki Magyarországot az európai közösségből. Az pedig végzetes lehet. Az angol lapban feladott hirdetés ugyancsak provokatív PR-akció volt, amellyel a nemzetközi közvélemény előtt akarta megint megmutatni magát a kormányfő. Ugyanakkor egy párhuzamot kénytelen vagyok felrajzolni. Ha az október 2-i kvótanépszavazás előtt Angela Merkel német kancellár, vagy például Jean-Claude Juncker Európai Bizottsági elnök fizetett hirdetést adna fel a Népszabadságban, amelyben a számukra előnyös álláspontról próbálnák meggyőzni a magyarokat, biztos vagyok benne a kormány és lakájmédiája hörgő, habzó szájjal kelne ki a nemzeti szuverenitás megbecstelenítése és a brüsszeli beavatkozás ellen. Ennyit a kettős mércéről és a populista provokációkról.

– Ha a Nagy-Britanniában élő magyarok nagy része visszatérne hazánkba, képes lenne-e Magyarország visszafogadni őket, és megfelelő megélhetési feltételeket biztosítani számukra?

– Ez az egyik legfontosabb kérdés a kivándorlással kapcsolatban. A válasz ugyanis vélhetően az, hogy nem. A magyar társadalmi és gazdasági berendezkedés nincs arra felkészülve, hogy tisztes megélhetést és szociális biztonságot nyújtson a hazatelepülni vágyóknak. Éppen ennek hiánya miatt mentek el több százezren az országból. Orbán ezért is örül annak, hogy a csalódott, de aktív és tettre kész fiatalok inkább távol vannak az országtól, mert ha maradni kényszerülnének, ez a tömeg már bizonyosan rágyújtotta volna a kormányra a Kossuth teret. Mi, európai demokraták azon dolgozunk, hogy Magyarország mielőbb hazavárja polgárait és biztonságot, tisztes megélhetést tudjon nyújtani nekik.

– Mennyi idő múlva kerülhet sor a tényleges kilépésre?

– Megjósolhatatlan a pontos dátum, mert – ahogy jeleztem is korábban – a brit kormány még nem jelentette be hivatalosan a kilépésről szóló döntést, így a tárgyalások még el sem kezdődtek. A szakértők úgy számolnak, hogy egy-, talán két év is eltelik még, mire sikerül minden kérdésben lezárni a válási papírokat. Személy szerint nem tartom kizártnak, hogy az akkori brit kormány a kilépés záródokumentumairól – amelyben bizonyosan számos húsbavágó és fájó pont lesz a britek számára – újabb népszavazást írnak ki, ami akár a teljes folyamat felülírásával is járhat. Igaz, Nagy-Britannia helyzete akkor sem lesz már a régi.

– Ön személy szerint mit tart a legnagyobb lehetségesen bekövetkező problémának a Brexit után?

– Azt, ha a britek hibájából az uniós tagállamok nem tanulnak, hanem engednek a populisták hazug és megtévesztő kampányának. Ha egyre több helyen győznek a kalandorok és írnak ki hasonló népszavazásokat, az ugyanis az Unió végét jelenti. Ha az Európai Unió szétesik, akkor nem nehéz megjósolni, hogy a kontinensen rövid időn belül egymásnak fognak feszülni a szuverén nemzetállami érdekek és kompromisszumos megoldások helyett az aktuálisan legerősebb fél fogja érvényesíteni az akaratát. Magyarország számára ez pedig ismét csak végzetes lehet számos kérdésben. Ugyancsak instabilitást okozhat, ha a Brexit-tárgyalások értelmezhetetlenül elhúzódnak, ez pedig ismét csak a populisták térnyerését segíti. A brit kilépés kétségkívül fordulópont Európa életében. Az Unió most vagy megrázza magát és összezár, megerősíti bástyáit és szorosabbra fűzi a szövetséget, vagy elpusztul. Elszomorító, hogy a felelős magyar kormány ez utóbbira játszik. Történelmi bűnüket generációk fogják megfizetni.

2016-07-14 / MindenAmiAnglia: JABRONKA RICHÁRD

 

Ujhelyi: a kvótareferendum hazugság

Standard

00345564Ez a népszavazás nem több szélsőséges provokációnál – fogalmaz Ujhelyi István. Az MSZP alelnöke, európai parlamenti (EP-) képviselője felhívta a figyelmet: nincs ugyanis olyan uniós döntés, amelyről jelen esetben véleményt kellene mondani. Vagyis, egy feltételezett, papíron nem létező európai határozatról szavaztatják meg az országot, amelyet ráadásul hiába utasítana el a többség, ebben a formában jogi következménye sincs. Ujhelyi szerint Orbán Viktor és kormánya hazaáruló kampányt folytat, s a vesztébe vezeti az országot, hiszen a Brexit új helyzetet teremtett: “most már nincs időhúzás, nincs szőnyeg alá seprés. Európa vagy összerántja magát, vagy elpusztul”. Népszava-interjú.

– Áder János után szabadon: a helyzet valóban változatlan?

– Inkább azt mondom, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik. A brit népszavazás másnapján új korszakra ébredtünk, az eseményekből pedig mindenkinek okulnia kell. A magyar kormány nem tanul mások, de még a saját hibáiból sem. A birodalmi múlttal és erős gazdasággal bíró Nagy-Britannia is láthatóan megroggyant az Európai Unióval való szakítástól, gazdasági és politikai válság formálódik a szigetországban. Ehhez képest a magyar kormány tagjai folytatják az Unió elleni szabadságharcot és immár nyíltan vállalják kilépési szándékukat. Ehhez csatlakozott Áder János köztársasági elnök is, akit az európai közösséghez való viszonyáról és még EP-képviselőként tett – egyébként integráció és mélyen Európa-párti – vállalásairól kérdeztem. Az államfőtől eddig gyenge székelyviccre – meg a kvótareferendum kiírására – futotta csak, amely jól mutatja a jobboldali politikai elit hozzáállását Európához.

– Tehát Magyarország az Unió tagja marad?

– Ha rajtunk, európai demokratákon múlik, akkor bizonyosan. Ha Orbán Viktoron és kontrollt-vesztett pénznyelőin múlik, akkor nem feltétlenül. A legfrissebb felmérések azt mutatják, hogy a magyar választók egyelőre nagy többségben az EU és – ez talán még érdekesebb – a mélyebben integrált, azaz szorosabban együttműködő európai szövetség pártján állnak, vagyis szemben a Fidesz mostani, avítt, Európában csak háborút szító nemzetállami víziójával. Hangsúlyozom: egyelőre. Az oligarchák fogságában vergődő kormánynak láthatóan semmi sem drága, ezért addig tolják a populizmus biciklijét, ameddig késő nem lesz. Pedig elég lenne Orbán nagy barátjának, David Cameronnak a példájából tanulni: hazárdjátékosként és kizárólag saját politikai győzelméért képes volt addig feszíteni a közhangulatot, míg a megtévesztett tömeg akarata visszafordíthatatlanná vált. Orbánék a plakátkampánnyal, a kétfenekű mondatokkal, a veszélyes uszítással és az Unióról szóló aljas hazugságokkal már kiengedték a szellemet a palackból. Remélem nem késő még visszazárni.

– De ez csak a kvótareferendum kommunikációs kampánya, vagy esetleg egy tagságról szóló népszavazás is felmerülhet?

– A kvótareferendum alapjaiban hazugság. Beszéljünk egyenesen: ez a népszavazás nem több szélsőséges provokációnál. Nincs ugyanis olyan uniós döntés, amelyről jelen esetben véleményt kellene mondani. Vagyis, egy feltételezett, papíron nem létező európai határozatról szavaztatják meg az országot, amelyet ráadásul hiába utasítana el a többség, ebben a formában jogi következménye sincsen. Pontosan látható, hogy a dolog nem szól másról, mint az emberek éberségét fenntartani, beszédtémát, félnivalót adni nekik. Tipikus goebbelsi technika ez, aki olvas történelemkönyveket, ismeri a hasonló példákat. A kormány valódi szándéka jól tetten érhető. Legutóbb Szijjártó Péter külügyminiszter beszélt arról, hogy “Brüsszelt meg kell állítani”, a népszavazás célja pedig nem más, mint hogy megmutassa Brüsszelnek: nem folytathatnak “az európai emberek akaratával ellentétes” politikát. Szomorú, de a választók elől azt eközben elhallgatják, hogy az Európai Unió mi magunk vagyunk, a döntéseket mi hozzuk, a Fidesz-kormány tagjai ott ülnek minden, utólag hazug módon kifogásolt döntés meghozatalánál. Csak egyetlen példát hadd hozzak, ami jól mutatja a Fidesz és Orbán hazugságát az európai döntésekkel kapcsolatban. Az Európai Bizottság kezdeményezésére az Európai Parlament – a fideszes EP-képviselők szavazatával – korábban nagy többséggel fogadta el a roaming-díjak eltörléséről szóló javaslatot, amely a mechanizmus értelmében végül a tagállami kormány- és államfőket tömörítő Európai Tanács asztalára került. A vélhetően multiérdekek által befolyásolt tagállami vezetők azonban ellenálltak és csak lépcsőzetes, időben kitolt díjcsökkentést engedtek. Tudható, hogy a magyar kormány sem támogatta a mielőbbi és teljes díjkivezetést, vagyis a magyar kabinet asszisztálásával (is) fúrták meg, hogy az emberek már az idei nyáron olcsón telefonálhassanak haza külföldről. Fideszes szóhasználattal élve: az emberek helyett a multik oldalára álltak. Hát, ennyit arról, hogy ki és hogyan dönt Brüsszelben.

– Valódi oka lehet Orbán Viktornak kivezetni az országot az EU-ból?

– Orbán vagy elvesztette józan ítélő- és cselekvőképességét, vagy egyszerűen a hatalmi mámor és az anyagi javak habzsolása kényszeríti az EU-val való szembenállásra. A jelenlegi, sokszor valóban rosszul és gyenge hatékonysággal működő EU ugyanis még szemet huny a demokrácia, a jogállam és az egyszerű emberi tisztesség ellen elkövetett bűntettei felett. Kioszt néhány kokit és sallert, elfogad néhány elítélő határozatot, de aztán mindig hagyja, hogy a zsebre dugott kezű miniszterelnök diadalittasan hazabotorkáljon Felcsútra. A Brexit viszont új helyzetet teremtett, most már nincs időhúzás, nincs szőnyeg alá seprés. Európa vagy összerántja magát, vagy elpusztul. Egy szorosabban működő Unióban viszont – ahol például szövetségi ügyészség felügyelheti a közösségi források felhasználását – nem lehet kisvasutakra, egyéb gyermekkori álmok megvalósítására, “saját lábon álló” rokonokra, közvagyonból hízó strómanokra költeni a közpénzeket. Egy jól, jobban működő EU-ban az Orbánhoz hasonló despotákat börtönbe teszik, nem szószéket adnak nekik. Az EU éppen ebbe az irányba halad, Orbánék pedig éppen ezért fordulnak végletesen a másik irányba. A tragédia, hogy mindannyiunkat a szakadékba fognak rántani. Ha hagyjuk.

EP-038037A_Schulz_Ujhelyi– Milyen következményekkel járna az országnak a kilépés?

– Mivel hasonlóra még nem volt példa, ezért pontos következménylistát nem lehet összeállítani. A britek kríziséből viszont érdemi következtetéseket már le tudunk vonni. A magyar gazdaságot jelenleg az uniós források, vagyis a nyugati befizető államok adócentjei tartják működésben. Ha megszűnnek a támogatások, hamar maga alá omlik a teljes rendszer. Csak azok tudnak majd túlélni, akik állami megbízásokból, családi kölcsönökből, letelepedési kötvények százalékából kellően sokat felhalmoztak az offshore-számláikon vagy horvátországi villáikban. Azok viszont biztos vesztesek lesznek, akik jelenleg is külföldön tanulnak vagy dolgoznak, mert egy magyar kilépés után elveszítjük ezt a szabadságunkat is. Az újra záródó határokról, útlevél-ellenőrzésekről, a vámok miatt növekvő árakról, a fizikai védelmünk meggyengüléséről már nem is beszélve. A békés brit társadalomban őrületes szociális szakadék repedt fel a Brexit nyomán, elképzelni is szörnyű, milyen társadalmi krízis alakulhat ki egy olyan, egyébként is megosztott országban, ahol az országgyűlési választások végeredményét hídfoglalásokkal vitatják, a kormányellenes tüntetések tévéostromig fajulnak, a fákat védő, vagy épp népszavazni akaró polgárokat pedig tarfejű verőemberekkel bírják “jobb belátásra”. Magyarország sem gazdaságilag, sem társadalmilag nem elég erős ahhoz, hogy leszakadjon Európáról. Aki mégis erre felé tolja az országot, vagy csak eszement módon belengeti a lehetőségét, az szerintem köztörvényes hazaárulást követ el. Pont. Nincs mit szépíteni rajta.

– Ha mégis csupán játék a szavakkal ez a kampány, mi a cél?

– Orbán Viktor mindig azt a játékot játszotta itthon és külföldön is, hogy berúgta az ajtót és öles léptekkel átgázolt a tisztesség és erkölcs határán. Az ezt követő felháborodás, tüntetés és fenyegetés után háromlépésnyit mindig visszahúzódott, amit az erkölcs oldalán állók tévesen meghátrálásként ünnepeltek. Holott Orbán így is legalább két ölnyivel beljebb volt minden tisztességes határon. Nagy lendülettel és erőszakosan tolta kijjebb újra és újra a határokat. Úgy, hogy a végén már fel sem horkantunk, amikor ismét megerőszakolta a demokráciát és a jogállamot. Mert már túl magasan van az ingerküszöb. Ki emlékszik még arra, amikor a Medgyessy-kormány első kancelláriaminisztere, Kiss Elemér azért mondott le posztjáról, mert egykori (!) ügyvédi irodája néhány megbízást kapott a kormánytól? Akkor még botrányt, összeférhetetlenséget, erkölcstelenséget kiáltottunk. Most pedig miniszteri sógor, koma, testvér, kollégiumi ismerős tolja ki talicskával a magyar emberek pénzét, bármiféle következmény nélkül. Egyszerűen hányingerkeltő. Erről szól a kvótareferendum és az Unió-ellenes kampány is. Addig tolni az ingerküszöböt, ami után, ha visszalépnek két centit, még mindig túlteljesítették az eredeti tervet. Ez a habonyi taktika addig működik, ameddig az emberek hagyják, hogy kifosztható, szétrabolható hülyének nézzék őket. Vagy, ameddig túl nem feszítik a húrt és egyszer csak ott találjuk majd magunkat, mint a britek.

– Orbán szerepet kíván vállalni az EU elkerülhetetlen reformjának folyamatában?

– Ha komolyan gondolná, hogy egy erősebb, jobb Európai Uniót és benne Magyarországot akar építeni, akkor nem plakátolná tele az országot uszító szövegekkel, nem vétózna meg minden közös megoldásra tett javaslatot. Akkor nem rabolná le a svédasztalt és hagyná hátra a mosogatnivalót. Azt mondta egyszer a kormányfő, hogy ne azt figyeljük, amit mond, hanem amit tesz. Nos, amit tesz, az az európai közösséget romba döntő, felelőtlen és gerinctelen populizmus.

– Mit jelent, hogy egy múlt héten elfogadott EP-határozat kiköti: “ugyan néhányan az integráció lassításának pártján vannak, az EU magját mindenképpen meg kell erősíteni”?

– Hogy kétsebességessé válik az Európai Unió: a magországok együttműködése szorosabbá és kontrolláltabbá válik, aki pedig ezt nem vállalja, az a perifériára szorul. Utóbbiak immár háborítatlanul utazhatnak majd a kisvasútjaikon, ülhetnek a stadionjaikban, de további közösségi forrást és védelmet már nem fognak kapni. Az mindenképpen figyelemreméltó, hogy a Fidesz EP-képviselői mind megszavazták ezt a határozatot, miközben odahaza a nemzetállami retorikát harsogják. Jól láthatóan zavarban vannak a kollégák: tudják, mi lenne a helyes, de nem, vagy csak részben merik azt is tenni. Történelmi és gerincpróbáló időszak ez. Elválik, ki hogyan vizsgázik.

– Hasonlóképp vészjósló a Martin Schulz-Sigmar Gabriel, vagy az alapító tagállamok külügyminiszterei között kötettett paktum is?

– Az Európai Parlament német elnöke és a német alkancellár közös dolgozata csak egy a sok közül, amely a lehetséges, új európai struktúrákat vázolja fel. Sigmar Gabriel és francia kollégája Emannuel Macron korábban már felvetette egy kétkamarás Unió lehetőségét, de nemrég olvashattuk Frank-Walter Steinmeier német- és Jean-Marc Ayrault francia külügyminiszter javaslatait is, amelyek a Brexit után ugyancsak felgyorsítanák az átalakulási folyamatokat. Vészjósló tény, hogy ha továbbra is szabadságharcot folytatunk, akkor nem lesz olyan forgatókönyv, amelyben végül ne a vesztesek oldalára sodródnánk.

– Lenne esélye Magyarországnak a “sebesebb” Európához tartozni?

– Van esélye és csak ez az egy esélye van. Ha kimaradunk a belső körös Unióból, ha deklaráljuk a kívülállásunkat, akkor újabb generációkra elveszítjük az európai fejlődés lehetőségét. Ez a választópont, ez a jelenkor Magyarországának legfontosabb eldöntendő kérdése: Európát vagy Orbánisztánt választjuk?! A magyar történelem során sokszor döntöttünk már rosszul. Most elég lenne helyesen.

Megjelent a Népszava 2016.07.06.-i számában, a szerző: Bíró Marianna

“Minden magyar képviselője”

Standard

Találtunk egy EP-képviselőt, aki egészen különös dologgal foglalkozik. Míg társai felszólalásokat írnak, és prezentálnak a parlament előtt, ő talált magának egy célt, amivel hatékonyabb munkát láthat el, mintha csak egyszerűen felszólalásokkal próbálná megmenteni a világot. A külföldön élő magyarokkal párbeszédet folytat, hogy hatékony, valódi lehetőségeket dolgozzon ki a hazacsábításukra. Kidolgozott egy petíciót is, ami meglehetősen nagy népszerűségnek örvend. A célja, hogy ne különböztethessék meg a határon túli és a külföldön élő magyarokat. Jelenleg ugyanis az újonnan elfogadott választási törvények különbséget tesznek magyar és magyar között. Ebben az interjúban Ujhelyi Istvánt faggatjuk. (mindenamianglia.co.uk)

DSC01103– Adott egy probléma, miszerint a Fidesz-kormány különbséget tesz magyar és magyar között. Míg a határon túliak szavazhatnak, akár egyszerűsített eljárás keretében, levélben is, addig a külföldön élő és dolgozó magyar állampolgároknak erre nincs lehetőségük. Miért sorolják honfitársainkat mégis két kategóriába?

– Ha megengedő vagyok, akkor azt mondom: egyszerű figyelmetlenségből. Viszont ha a fideszes rezsim ösztöneit és sunyi szándékait veszem alapul, akkor azt állítom: tudatos választási csalás érdekében. Emlékezetes, amikor Répássy Róbert korábbi igazságügyi államtitkár 2010-ben úgy fogalmazott: „a Fidesz elképzeléseiben nem szerepel, hogy a kettős állampolgárság mellett szavazati jogot is adjon a határon túli magyaroknak”, Martonyi János pedig egyenes azt állította: „soha nem kapcsoltuk össze a magyar állampolgárság kérdését a választójog ügyével, a két dolog nem kezelhető együtt”. Azóta tudjuk, hogy a Fidesz sokszázezer újonnan állampolgárságot szerző, határon túli magyarnak garantálta a könnyített, levélben szavazás lehetőségét, míg az elsősorban a Fidesz országlása miatt külföldre menekült sokszázezer magyarnak csak a külképviseleteken biztosította a szavazás lehetőségét, amellyel így alig néhányan tudtak csak élni. Mindezek ismeretében jóval több okom van azt gondolni, hogy nem puszta figyelmetlenség, hanem gerinctelen politikai szándék áll a magyar választópolgárok kategorizálása, első- és másodrangú választókra való felosztása mögött. Épp a napokban érkeztem haza Manchesterből, ahol a Brit Magyar Orvostársaság első kongresszusán vettem részt, majd képviselői fogadóórát tartottam az egyik helyi pubban. Az ott tapasztaltak ismét csak megerősítettek abban, hogy Európai Parlamenti képviselőként folytatnom kell a külföldre vándorolt majd hatszázezer magyar érdekképviseletét.

– A 2014-es választáson levélben leadott határon túli szavazatok 95,49 százalékát a Fidesz-KDNP gyűjtötte be. Nyilvánvaló tehát, hogy az elsődleges érdekük ezen szavazatok megtartása. Miért félnek a többi magyar szavazatától?

– Mert féltik a hatalmukat. Emlékezzünk vissza, amikor Mikola István – aki akkoriban még miniszterelnök-helyettes lett volna Orbán sakkjátszmájában – elszólta magát és úgy fogalmazott: ha nyer a Fidesz és megadják a határon túli magyaroknak a szavazati jogot, évtizedekre be tudják betonozni a hatalmukat. Most is erre törekednek, ezért módosították egyoldalúan a választási törvényt, rajzolták át a körzeteket, támogatták állami pénzzel a kamupártokat. Még az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) hivatalos jelentése is kimondta: az egypárti választási törvény jogosulatlan előnyökhöz juttatta a Fideszt 2014-ben, amely tulajdonképpen egyenlő a választási csalással. A kormánypártok választási rendszere tehát egyértelműen alkotmányellenes, erkölcstelen és szégyenletes. A külföldön élő magyarok szavazati jogával pedig nyilvánvalóan azért játszanak, mert attól tartanak, hogy nem a Fideszre adják majd voksaikat. Miért is tennék, ha nagy többségük épp a Fidesz politikája miatt hagyta el az országot. De, fontos leszögeznem, hogy az egyenlő választójog alkotmányos garantálása számomra egy határozott elvi kérdés. Nem azért harcolok az egyenlő jog megadásáért, mert azt remélem, hogy a külföldön élő magyarok ezután kizárólag az MSZP-re adják majd a voksaikat. Azért harcolok ezért a jogért, mert európai demokrataként ez a kötelességem.

– Ha valaki egyedül vagy a családjával együtt elhagyja az országot, az vajon minden esetben a “lábával szavaz,” ahogy ezt a petíciójának bevezetőjében is írja, vagy egyszerűen kihasználja az EU adta lehetőségeket?

– Ha valaki Magyarországon lehetőséghez, tisztes megélhetéshez jut, akkor nem fogja elhagyni a szülőföldjét, a családját, a rokonait és próbál szerencsét egy másik országban. Ha egy sokdiplomás fiatalt megbecsülnek és munkához, lehetőséghez juttatják, akkor nem fog elmenni Londonba mosogatónak. Igen, azok a százezrek, akik az elmúlt években hagyták el Magyarországot, a „lábukkal szavaztak” a jelenlegi magyar valóságról. Orbánnak és rezsimjének persze addig jó, amíg a tettre kész fiatalok Londonban, Berlinben mosogatnak és nem a Kossuth téren tüntetnek. Rendkívül tanulságos, hogy a Fidesz épp szabadságharcot vív az Európai Unió ellen, miközben ha az EU-nak köszönhetően nem lenne szabad mozgás és a kilátástalanság elől a fiatalok nem tudnának külföldre menni, akkor valószínűleg már rég rágyújtották volna az országot Orbánékra.

u5– Tudható, hogy a külföldön élő és dolgozó magyarok milyen arányban terveznek letelepedni a választott országban?

– Nincsenek konkrét számok, de az jól látható, hogy egyre többen tartanak kifelé és egyre kevesebben akarnak hazafelé jönni. A KSH Népességtudományi Kutatóintézet által kiadott Demográfiai Portré 2015 című tanulmánya szerint: a hazánkból távozó népesség egyre inkább meghaladja az ide érkezők számát, vagyis a kelet-közép- európai országokhoz hasonlóan Magyarország is „kivándorló országgá” válik. Különösen aggasztó, hogy döntő részben a fiatal, gyermekvállalási korban lévőnépesség hagyja el az országot. 2011-ben csak Angliában 1200 magyar gyermek született, alig kevesebb, mint ugyanebben az évben Vas megyében. Ez hosszútávon kiüríti és megroppantja Magyarországot.

– Ön indított egy petíciót, amelynek lényege, hogy tiltakozzon a diszkriminatív eljárásmóddal szemben. Gyűlnek is szépen az aláírások. Mennyi a célszám, és ha összejön, mi fog történni? A Fidesz elgondolkozik, és módosítja a törvényt? Mit várnak ettől?

– A Fidesz a szép szavakból, a korrekt javaslatokból, a tisztes kompromisszumkeresésből nem ért. Csak az erőből. Orbánék akkor rezzenek össze, ha valaki az asztalra csap, ha sokezer dühös ember vonul a székházuk elé. Egyébként csak a saját érdekeikkel, saját zsebeik megtömésével vannak elfoglalva. A petíció célja, hogy megmutassa, nem lehet a külföldön élő magyarokat lenézni, semmibe venni, hogy nem lehet a magyar választókat első- és másodosztályú polgárokká minősíteni. Egy magát nemzetinek valló – pontosabban hazudó – kormány teszi ezt a saját nemzettársaival, pusztán a hatalom és a pénzes bödön megtartása miatti reszketésből. Gusztustalan, hányingerkeltő. A támogató aláírásokat, amint megfelelő mennyiség összegyűlik, a kormány asztalára tesszük. Sőt, az asztalára csapjuk majd. Abból érteni fognak.

– Hogy fogadják a külföldön élők a petíciót? Milyen tapasztalatai vannak? A sajtóban több eseményről is beszámoltak, ahol személyesen látogatott meg magyar közösségeket.

– Európai képviselőként ezzel kapcsolatban a vállalásom kettős volt: egyfelől érdemben a közbeszéd részévé tenni a kivándorlás okozta társadalmi problémákat és megtalálni annak a módját, hogyan tudunk itthon lehetőséget adni minél több kényszeremigrációba menekülő fiatalnak. Másfelől kiépíteni a kivándorolt százezrek valós érdekvédelmi hálózatát. Mindennek érdekében számos rendelkezésemre álló eszközzel éltem: kérdéseket intéztem az Európai Bizottsághoz, konferenciát szerveztem a témában, kutatásokat és elemzéseket végeztem, de aktív kapcsolatban vagyunk külföldön élő honfitársaink több tucatnyi virtuális közösségével is. Folyamatos tárgyalásban vagyok az európai intézmények képviselőivel, jelenleg is zajlik az Európai Bizottság által (a legmagasabb minősítéssel elfogadott) pilot-projektem nyomán kiírt pályáztatás, amely az ifjúsági munkanélküliség felszámolását segítheti Európában, így Magyarországon is. Európai demokrataként és magyar baloldaliként kötelességemnek érzem, hogy személyesen és rendszeresen találkozzam a külföldön élő magyar fiatalokkal és tőlük tudjam meg: milyen elvárásaik vannak velünk szemben, milyen kéréseik, panaszaik, javaslataik vannak. Több európai nagyvárosban, így Londonban, Manchesterben, Berlinben, de a sokezer magyarnak új otthont adó Máltán is rendhagyó képviselői fogadóórát tartottam. Ezt a sorozatot folytatom a jövőben is. A fogadtatás mindig pozitív volt, ezekből a beszélgetésekből alakult ki például a „Hazaváró 10 pont”, amely röviden összefoglalja, milyen elvárásaik vannak a hazatérni akaró, de ehhez segítséget és motivációt nem kapó fiataloknak. Egyik kérésük épp az egyenlő választójog garantálása volt.

– Tegyük fel, hogy egy Londonban élő szkeptikus magyar vagyok, aki azért hagytam el az országot, mert már egyáltalán nem érdekel a politika. Győzzön meg, hogy ezt mégis aláírjam!

– Éppen azért akarom felrázni a kint élő magyarokat, mert ha megszűnik az érdeklődésük a helyzet iránt, ha már nem akarnak beleszólni az anyaország sorsába, akkor végleg elvágjuk a köldökzsinórt, mely még az otthoniakhoz köti őket. Nem hiszem, hogy a petíció céljáról és értelméről bárkit is hosszan győzködni kellene. Ez a petíció ugyanis nem pártpolitikáról szól. Nem egyik vagy másik szekértáborhoz való csatlakozásról, nem is egyik vagy másik pártideológia vallásos követéséről. Az igazságról szól. Arról, hogy minden magyar állampolgár egyenlő és mindenkit megillet a jog, hogy ugyanolyan módon szóljon bele az ország életének alakulásába. Nem több, vagy kevesebb az, aki Erdélyben vagy épp Londonban él. Ugyanolyan. Ugyanolyan jogokkal. A külföldre vándorolt magyar fiatalokat egyszer már cserbenhagyták, lehetőség és megélhetés nélkül hagyták; ezért is mentek el. De most még azt a jogot is elveszik tőlük, hogy könnyített módon mondhassák el saját helyzetükről a véleményüket. Hogy a választásokon majd kire szavaznak, mindenkinek a saját döntése kell, hogy legyen. Az viszont, hogy miként szavaz, már nem mindegy. Aki egy tisztességes, felvilágosult világot akar, az egyetért a petíció céljával.

u6– Vannak más politikusok, civilek, egyéb szervezetek, magánszemélyek, akik csatlakoztak a petíció népszerűsítéséhez?

– Több külföldi magyar közösség, magánszemély is jelezte, hogy segíti, terjeszti a petíciót; de számos magyar politikusnál is láttam, hogy megosztotta közösségi oldalán az aláíráshoz szükséges linket. Egyre többen vagyunk és még többen leszünk. Ez egy jó ügy, fontos ügy.

– Milyen intézkedésekben látja a jövőt, amelyben a jelenleg kint élő magyarok újra a hazánkban élhetnek, ha akarnak? Mennyi időbe telne ezt megvalósítani egy esetleges kormányváltást követően?

– Amikor a kivándorlás problémájáról hangsúlyosan beszélni kezdtem több mint két évvel ezelőtt, még voltak olyan párt- és harcostársaim is, akik kétkedve és értetlenkedve fogadták a kezdeményezést. Azóta jól látható, hogy már politikai versenytársaink is felismerték a kivándorlás okozta súlyos társadalmi veszélyeket és igyekeznek meglovagolni a politikai hullámokat. A kormány is még mindig tagadja a helyzet súlyosságát, a különféle kirakatprogramok pedig, amelyeket indítottak, gyorsan megbuktak. Személyes véleményem szerint a külföldön dolgozó fiatalok hazahívásához most a kormányoldal és az ellenzék által közösen megfogalmazott és végigvitt nemzeti minimumra van szükség. Az ifjúsági munkanélküliség hatékony felszámolására, bérfelzárkóztatásra, a hazatérést és az itthoni újrakezdést támogató uniós alapok létrehozására, a felsőoktatás újraszervezésére, a fiatal vállalkozások támogatására, bérlakás-programra és a lakossági internethasználat elősegítésére, de mindenekelőtt biztonságos és normális hazai közélet megteremtésére van szükség. Ha a kormány erre nem hajlandó, ha Orbán Viktor és a Fidesz továbbra is lenézi a kivándorolt magyar fiatalokat és cserbenhagyja őket, akkor nekünk kell majd a kormányváltás után érdemi lépéseket tennünk. Jelenleg is azon dolgozom az Európai Bizottság több biztosával és azok kabinetjével együttműködve, hogy konkrét programok és alapok legyenek egy ehhez kapcsolódó akcióterv megvalósításához. Ha kormányra kerülünk, azonnal hozzá fogunk látni a megvalósításához.

(Forrás: mindenamianglia.co.uk; 2016-06-19; szerző: JABRONKA RICHÁRD)

168Óra: Ujhelyi újraindul

Standard

Istvan UJHELYIEurópai ügyekért felelős vezetője szeretne lenni az MSZP-nek Ujhelyi István. A párt jelenlegi alelnöke, uniós parlamenti képviselője szerint a Fidesz és a Jobbik nyíltan az unió felszámolásán dolgozik, ő pedig ez ellen akar harcolni. Ujhelyi reméli: az MSZP-ben senki nem akar a túlélésre játszani, ez szerinte a maffiaszerű pártokra igaz. Úgy véli, a szocialistáknak nyitottnak kell lenniük, a választásokra olyan személyeket kell találniuk, akikben bíznak a helyiek és képesek legyőzni a kormánypárti indulót.

– Korábban önt is sokan biztatták, hogy induljon az MSZP elnöki posztjáért, de nem akart ringbe szállni. Miért?

– Valóban sokan megkerestek, de én már választottam egy feladatot magamnak. Államtitkár koromban sem voltam időben annyira leterhelve, mint az MSZP „nagyköveteként” Brüsszelben. Az európai kapcsolatrendszer kiépítése és az uniós intézményrendszerek megtanulása aprólékos munka, márpedig ha bele akarunk szólni, hogy milyen módon változzon az európai döntéshozatal, akkor ennek a mélyére kell menni. Hasznosnak tartom Magyarország és a pártom szempontjából, amit ma csinálok. Ez egyben aktív tanulási folyamat is, amely talán később alkalmasabbá tehet otthoni feladatokra.

– Most semmilyen pártszerepet nem vállal?

– De, mindenképpen indulok az MSZP valamelyik tisztségviselői posztjáért. A küldöttek döntenek majd arról, hogy melyik tisztségre tartanak alkalmasnak. Fontosnak gondolom, hogy a pártnak legyen egy olyan vezetője, aki deklaráltan az európai ügyekkel foglalkozik. Ezt a feladatot kívánom vállalni és vinni a jövőben. Tökéletesen látszik, hogy Európa miként robog a szétszakadás, a magországok leválása és egy kétsebességes unió felé. A mai közéletben a legélesebb választóvonal immár nem a baloldali vagy a jobboldali ideológia között van – ha hagyatkozhatunk még egyáltalán ezekre a fogalmakra. Inkább az a kérdés, hogy valaki az európai közösség megmentése és megerősítése iránt elkötelezett, vagy az unió teljes felszámolása és az önálló, kekeckedő, nemzetállami rendszer felé akar menetelni. A Fidesz és a Jobbik nyíltan az unió felszámolásán dolgozik. Akinek számítanak még az európai értékek, a szolidaritás, a szociális biztonság és a felvilágosult, békét garantáló közösség, az a mi oldalunkon áll. Éles harcok jönnek a következő hónapokban és években, nekünk pedig ott kell állnunk az első sorban, ha nem akarjuk, hogy Magyarország és a magyar nemzet megint a világtörténelmi folyamatok vesztes oldalára kerüljön. Én ebből a kétségkívül nehéz feladatból akarom kivenni a részem az MSZP európai ügyekért felelős tisztségviselőjeként.

– Épp egy kvótás népszavazási kampány kellős közepén.

– A józanul és nem pusztán érzelmi alapon gondolkodó választók pontosan tudják, hogy a Fidesz népszavazásának jogi következménye nincs, vagyis nem más, mint a Habony-Rogán propagandaműhelyben kifőzött politikai habverés. Amire újabb milliárdokat lehet majd elszórni. A kormány, ha érdemben akarná kezelni a menekültkrízist, akkor megelőzésre és felkészülésre költötte volna a plakátokra és hecckampányra kidobott milliárdokat. Az uniós tárgyalóasztaloknál pedig nem pusztán a Fidesz hatalommegőrzése szempontjából fontos érdekeket, hanem Magyarország és az általuk oly nagyon féltett „keresztény Európa” érdekeit képviselnék. De nem ezt teszik. A legaljasabb az egész folyamatban éppen az, hogy Orbán Viktornak és kormányának lenne lehetősége érdemben előmozdítani a közös megoldást az Európai Tanácsban, ehelyett csak azzal foglalkozik, hogy botokat dugjon a küllők közé. Mert a káoszban, a romlásban, az unió gyengülésében érdekelt. A felvilágosult európai államokban pontosan látják, hogy Orbán politikája miről szól. Pontosan tudják, hogy mire játszik és, hogy nem véletlenül hazardírozik Magyarország kilépésével. A tragédia – mindannyiunké – az lesz, hogy nem mi fogunk kilépni végül az unióból, hanem a szövetség alapító- és fejlődő országai fognak ellépni tőlünk. Mi pedig ott maradunk majd Európa perifériáján, Putyin rideg leheletével a tarkónkon. Orbán örülhet majd, hogy kevesebb ember, fórum és intézmény szól majd bele az ország vagyonának szemérmetlen elrablásába, a magyar emberek viszont csak vesztesei lehetnek egy ilyen fordulópontnak. És nem vagyunk ettől olyan messze.

DSC09581– Alelnökként, vagy elnökhelyettesként a négy elnökaspiráns közül kivel dolgozna együtt: Tóbiás Józseffel, Harangozó Tamással, Szanyi Tiborral, vagy Molnár Gyulával?

– Mindegyik elnökjelölt régi párttársam, mindegyikükhöz köt valamilyen bajtársias emlék. Majd a kongresszus eldönti, hogy melyiküket tartja a legalkalmasabbnak. Én egy olyan pártelnökkel szeretnék leginkább együtt dolgozni, aki európai demokrataként, az MSZP első embereként igényt tart arra a munkára, amit végzek. Meggyőződésem, hogy újra kormányképes MSZP-t csak együtt építhetünk.

– Diplomatikus. Az önhöz hasonlóan szintén szegedi Botka László Hiller Istvánnal szemben újra beszáll a választmányi vezetői székért folytatott versenybe. Azt mondta lapunknak, ő annál inkább fog a szocialista pártban szerepet vállalni, minél erősebben érződik az a szemlélet, hogy nem a túlélésre kell játszani.

– Pontosan értem Laci intelmét és félelmét; én is remélem, hogy az MSZP-ben senki nem a túlélésre akar játszani. Ez éppenséggel azokra a politikai szerveződésekre igaz, ahol egyetlen, megkérdőjelezhetetlen keresztapa ül a vezetői trónuson és senki nem meri azt mondani neki: én tudnám másképpen, talán jobban csinálni. Az ilyen maffiaszerű pártoknál valóban mindenki a túlélésre játszik, csendben helyezkedik, próbál ülést fogni, hogy jó helyen legyen. Elcsépelt dolog arra hivatkozni, hogy a pártelnöki és tisztségviselői verseny széles indulói köre az MSZP demokratikus jellegét mutatja. Pedig tényleg így van. Programok, elképzelések, tervek ütköznek egymással, nem pedig előre megírt leosztás szerint zajlik az új vezetők kiválasztása. Ezt inkább érzem pezsgő és szabad levegőjű közösségnek, mintsem túlélésre játszó szemléletnek. Az MSZP arra készül, hogy leváltsa az országot szétrabló és tévútra kényszerítő rezsimet, mert Magyarország csak akkor lesz egészséges köztársaság a következő évtizedekben, ha lerázza magáról az orbáni rezsimet és helyette európai demokrataként gondolkodó hazafiakat választ.

– Botka azt üzente a demokratikus ellenzéki oldalnak: felesleges az árnyékbokszolás. Mint fogalmazott: „Ha összeadnánk valamennyi emberünket, most akkor sem tudnánk a győzelemre legesélyesebb jelölti listát összeállítani. Nagyobb merítésre van szükség: új, civil, szakmai indulókra”.

– Bizonyosan. Ez is történik, erre haladunk. Amennyire látom, ebben például mindegyik elnökjelölt azonosan gondolkodik. A Fidesz csak látványpékséget üzemeltet, amikor azt mondja, hogy az „emberekkel közösen kormányoz”. Ez hazugság. Az emberek a pénztárcájukon, a bőrükön érzik, hogy Orbánékat valójában nem érdekli, mi a jó nekik. Csak olyan kérdéseket tesznek fel a választóknak, amelyekre a nekik tetsző válaszokat lehet adni. Ez nem konzultáció, hanem szemfényvesztés. Jómagam, európai parlamenti képviselőként heti rendszerességgel tartok fórumokat Salgótarjántól Pécsig az ország minden részén, de a magyar politikai életben rendhagyó módon több fogadóórát is tartottam Berlinben, Londonban, vagy épp múlt héten Manchesterben, hogy személyesen ismerjem meg a kivándorolt magyarok problémáit. Orbán ezzel szemben csak bértapsolók között érzi biztonságban magát. Ha jobb világot, tisztességesebb és sikeresebb kormányzást akarunk, akkor azt csakis a civilek, a szakemberek, a választók hatékonyabb bevonásával érhetjük el. A Fidesz alkotmányellenes és csalásra épülő választási rendszerében pedig különösképpen rá vagyunk utalva arra, hogy ha kell, unortodox megoldásokat keressünk. Olyan személyeket kell találnunk, akikben bíznak a helyiek, akik képesek legyőzni a kormánypárti indulót. Ehhez erősnek, de nyitottnak és alázatosnak kell lenni. No, meg felkészültnek.

Megjelent a 168Óra online kiadásában, 2016.05.13.-án.

Az EP-képviselő meglepő vallomása: “bőröndökből élek”

Standard

hazaváró1Az Európai Parlament “Oscar-díjának” is szokták nevezni azt az elismerést, amelyre idén két magyar képviselő kapott csak jelölést, a demokratikus baloldali pártok tagjai közül a szocialista Ujhelyi Istvánt. Az MSZP európai politikusa – aki turizmus kategóriában jutott a döntőbe – már azt is elismerésnek tartja, hogy a nemzetközi szervezetek ajánlották a díjra. Ujhelyi a stop.hu-nak adott interjújában többek között arról is beszélt: brüsszeli munkája miatt tulajdonképpen ő maga is egy turista, aki bőröndökből él.

– Komoly vagy amolyan frappáns köszönő beszéddel készül?

– Milyen beszédre gondol?

– Amelyet a nagyobb elismerések átvételekor szoktak mondani a díjazottak, Önt pedig a brüsszeli Parliament Magazine versenyében idén az Év Képviselőjének járó díjra (MEP Award) jelöltek. Kinek fogja megköszönni majd, ha márciusban átveszi?

– Ne siessünk ennyire előre, ahhoz, hogy köszönőbeszédet kelljen majd mondanom, előbb meg kell nyerjem a díjat. A turizmus kategóriában két tehetséges és sikeres képviselőtársammal, egy néppárti és egy szocialista politikushölggyel versenyzek az elismerésért. Ismerve őket, nehéz futam lesz, ezért semmiképpen sem szaladnék előre. Ráadásul a döntőben már csak a képviselők szavaznak a jelöltekre, ez pedig már a nagy nemzetek, nagy frakcióinak is a játéka. Számomra már az is komoly eredmény, hogy – mint azt a szervezőktől megtudtam – tizenkét nemzetközi szakmai szervezet jelölt a díjra. Ez azt jelenti, hogy a turisztikai szakma elfogadja és támogatja mindazt a munkát, amit az elmúlt évben végeztem az ágazat érdekében. Ha köszönőbeszédet kell majd mondanom, akkor elsőként nekik és a magyar turisztikai szervezeteknek fogom ajánlani az elismerést, akikkel szintén napi munkakapcsolatban vagyok. Legutóbb például az európai szervezetek által Brüsszelben elfogadott, az európai turizmusról szóló, „Turizmussal a növekedésért és munkahelyekért” című szakmai kiáltványt vitattuk meg egy közös konferencián, amelynek megfogalmazásánál szintén bábáskodtam.

– Turizmus kategóriát idén először hirdettek ebben a politikusi versenyben. Mitől lett olyan fontos ez az ágazat?

– Attól, hogy fontossá tettük. Eddig ugyanis a turizmus amolyan megtűrt mostohagyermek volt az európai színtéren. Az Európai Parlament közlekedési és turisztikai bizottságának turizmusért felelős alelnökeként az elmúlt hónapokban azon dolgoztam, hogy Brüsszel kezelje a helyén ezt a gazdasági szempontból is kiemelten fontos szektort. Az európai intézményrendszer szemével nézve a turizmust sokan nemzeti hatáskörű kérdésnek tartják, pedig egyáltalán nem szabadna így kezelni. A turizmus a világ GDP-jének közel tíz százalékát termeli meg, világszerte összességében több mint kétszázötvenmillió munkahelyet biztosítva. Európában ugyancsak a GDP közel tíz százalékát adja, közvetlen módon tizenhárommillió munkahelyet garantálva és majd kétmillió vállalkozásnak nyújtva megélhetést. Ez az EU foglalkoztatási rátájának körülbelül öt százaléka. Most, amikor Európában több mint tizenkétmillió tartósan munkanélküli ember keresi eredménytelenül a megélhetését és amikor majd minden hatodik fiatal nem talál magának munkát, akkor erős és új együttműködésekre van szükség. Ezért szorgalmazom a turisztikai ágazat kiemelt támogatását és – mint a harmadik legnagyobb foglalkoztató szektor – bevonását a szociális problémák hatékony kezelésébe. A brüsszeli politikusoknak nem csak a turizmus jelentőségét kell nagyon gyorsan felismerniük, hanem azt is, hogy csak az ágazat szereplőivel összefogva érhetnek el eredményeket.

– Az elmúlt időszak terrorcselekményei és fenyegetései nyilvánvalóan komoly negatív hatással vannak a turizmusra is. Milyen lépéseket tudnak tenni az ágazati szereplők?

Asset (5)– Kétségtelen, hogy az egyre általánosabbá váló terrorkockázat komoly veszteségeket okoz bizonyos régiókban: gondoljunk csak az egyiptomi és a törökországi eseményekre, amelyek után érdemi visszaesés mutatkozott a beutazások számában. De, hogy közelebbi példát is hozzak, a brüsszeli kijárási tilalom és a folyamatos készültség a belga főváros turisztikai eredményeit is érezhetően megingatta. A terror célja, hogy félelmet okozzon. Ha hagyjuk, hogy úrrá legyen rajtunk az általános félelem, akkor a terror győzött. Belgium egyébként ismét csak jó példa az ellenlépésekre is. Legutóbb Brüsszelben indult egy kampány a turizmusért felelős városi tanács kezdeményezésére, amely során telefonfülkéket helyeztek el a központi tereken, még a rettegett Molenbeek negyedben is. A CallBrussels számokat bárki felhívhatta a világból, az arra járó brüsszeliek pedig felvéve a kagylót, elmondhatták az érdeklődőknek, hogy a város működik, biztonságos, szép, lehet jönni nyugodtan. Apró ötlet, de hatásos.

– Említette, hogy a turisztikai szektor érdemi megoldást hozhat az ifjúsági munkanélküliséggel kapcsolatban is. Mire gondol?

– Az Európai Parlamentben többek között arra tettem javaslatot, hogy az európai turisztikai szakma és az Európai Bizottság uniós forrásokat felhasználva indítson egy olyan programot, amely a turisztikai szektorban együttműködéseket találva, munkahelyeket és átképzéseket biztosítva ezreknek adhat újra munkalehetőséget. Azt várom, hogy a magyar kormány is csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez, de eddig válaszra sem méltattak. Ha a Fidesz valóban fontosnak tartaná a munkahelyteremtést, akkor felismerné a turizmusban rejlő lehetőségeket és azonnal csökkentené a szektor fejlődését gátló adóterheket. Miközben Magyarországon a szállásdíjakra kiszabott ÁFA eléri a 18 százalékot, az ételekre és italokra pedig rekordméretű, 27 százalékos ÁFA-terhet vetettek ki, addig Németországban és Máltán például ez a kulcs alig 7 százalék, de Horvátországban sem több 13 százaléknál. Az ilyen fullasztó adóterhek mellett a szektor fejlődése nem fenntartható, a magyar fiatalok kivándorlása pedig nem csökkenthető. Ötven évvel ezelőtt alig másfélmillió turista járta csak a világot, jelenleg ez a szám meghaladja a másfélmilliárdot. Ez a szektor volt az egyetlen, amely a gazdasági világválság idején is minimális növekedést tudott felmutatni. A magyar turizmus rekordszámokkal zárja a tavalyi évet, vagyis minden amellett szól, hogy ki kell használni az ágazatban rejlő lehetőségeket. Ha ezt a magyar és az európai politika nem veszi észre, akkor vak.

– A díjra való jelölés kapcsán az egyik fórumoldalon Önt a brüsszeli “Mr. Tourism”-nak nevezik. Ezek szerint nemcsak politikusként, de magánemberként is elkötelezett utazó?

– Ezt a becenevet a szakbizottsági kollégák aggatták rám, miután vérre menő vitákat folytattunk a turisztikai kérdések fontossága miatt, én pedig meglehetősen heves tudok lenni, amikor jó ügyért kell harcolni. Bár nem szeretem ezeket az elnevezéseket, ezt a ragadványt – még ha alapvetően cukkolásból is tették rám – örömmel viselem. Ami a magánemberi oldalt illeti: az európai parlamenti képviselők világát sokan úgy képzelik el, hogy olcsó emberek, drága öltönyökben csak utazgatnak a világban és közben nem csinálnak semmit. Kétségtelen, hogy az elmúlt hónapokban számos országban megfordultam, mert a szakmai feladataim oda szólítottak. De, és ez igaz a brüsszeli és strasbourgi munkanapokra is, tulajdonképpen bőröndökből élek és gyakran reptereken ülve dolgozom. Zaklatottabb élet ez annál, mint amilyennek látszik. Amikor nem az európai porondon igyekszem helytállni, akkor járom Magyarországot: fogadóórákat tartok, szakmai programokon, előadásokon veszek részt. Ha úgy tetszik, sokszor magam is turista vagyok a hétköznapokban.

(Megjelent: stop.hu; 2016.01.18.)

Ujhelyi: mocskos, virtigli populisták

Standard

Az Európai Unió alapítói nem értik, hogy a magyarok miért köpnek oda, ahova tartozni szeretnének – állítja Ujhelyi István a magyarok romló megítélésével, s az Orbán-kormány politizálásának veszélyeivel kapcsolatban. Az MSZP európai parlamenti (EP-) képviselője a minap uniós képviselőtársaival nyilvánosan vitázott a menekültkérdésről Brüsszelben, ahol valóban minden fórumon szóba kerül, hogy mit tett és hogyan járt el a magyar kormány ebben a válságban. Ujhelyi lapunknak és a vitában is egyértelművé tette: Orbán Viktor intézkedéseit szélsőséges populista politikának tartja, a populisták pedig szerinte Európa és minden európai demokrata ellenségei.

– A vitán azt mondta, négyszereplős játszmáról van szó a menekültügyben; a politikusok, a választópolgárok, a média, valamint a menekültek sorából az első három dimenzióban kellene előbb rendet tenni. Ez mit jelent?

UJHELYI, Istvan (S&D, HU)– Egészen pontosan azzal kezdtem, hogy súlyos válság sújtja Európát, ám ez a válság korántsem a migrációs krízissel kezdődött, nem azon alapszik. Gazdasági válság, szociális válság, s az unió működési válsága uralta már az elmúlt éveket is, amelyre most új elemként jön a menekültkrízis. Ez olyan, mint a herpesz-vírus; ha megjelenik az arcon, az a belső gyengeséget mutatja. Az elmúlt hónapokban vált igazán látványossá a menekültkrízis, ahogyan a kormányok egymásra utaztatták a szerencsétlen sorsú tíz-, vagy százezreket. Ahogyan pedig erre rá tudott épülni egy hihetetlenül populista kampány és uszítás Magyarországtól egészen Franciaországig, az jól mutatja, hogy hol van a felelősség. Itt a felelősök nem a menekültek, hanem az ön által idézett másik három csoport; azok a politikusok, akik hergelnek ahelyett, hogy okos és felelős döntéseket hoznának, s elmagyaráznák a társadalomnak, mi a tét. A sajtó, amely sokszor nem a valós tények feltárásán dolgozik, nem hűti a kedélyeket, s nem felkészíti a társadalmat, hanem ráül erre a viharra. Valamint bizony az a társadalom, amelyik a jogos félelmében egészen radikális irányokba mozdul el. Ha ebben a három dimenzióban nem teszünk rendet, akkor egészen biztosan nem fog enyhülni a menekültválság, ráadásul újabb és újabb krízisekbe kormányozzuk saját magunkat.

– Ezek szerint az európai integráció válságáról beszélhetünk?

– Igen és ezt nem kell félnünk kimondani. Az Európai Uniót sokkal kevesebb tagállam hozta létre annak idején; sem intézményrendszerében, sem eljárási és szabályozási struktúrájában nem volt felkészülve a jelenlegi, 28 tagállamos működésre. Ráadásul az Uniót olyan országok alapították, amelyek a szó valódi értelmében közös felelősséget kívántak vállalni arra, hogy a világháborúkat követően más típusú politikát, diplomáciát és gazdasági érdekérvényesítést folytatnak. A jelenlegi uniós rendszerben nincsenek arra érdemi és érvénnyel bíró szabályok, hogy ha valaki – például a magyar kormány – belülről kívánja bomlasztani az egységet. Ráadásul úgy, hogy eközben épp Brüsszelre mutogat egyetlen felelősként. A Fidesz 2009-es európai parlamenti választási programjában szó szerint ez szerepel: “Az Európai Uniónak jelenleg a gyengeségei közé tartozik, hogy nehezen tud a saját maga által vallott értékeknek és elveknek érvényt szerezni (…) A Fidesznek meggyőződése, hogy közös értékeink és elveink érvényre juttatását nem lehet mérlegelés tárgyává tenni. Fel kell tehát ruházni az Európai Uniót olyan eszközökkel, hogy tagjait folyamatosan az értékek képviseletére és az alapelvek betartására késztesse; enélkül nincs erős Európa (…) Ellentmondás, ha elvárjuk az uniótól, hogy vegye rá a normakövetésre a tagállamok kormányait, de vonakodunk attól, hogy ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk.” Ugye, milyen szép?! Most épp az ellenkezőjét mondják és kormányon a nemzeti szuverenitást féltik minden kritikától vagy számonkéréstől. De, hogy mást is mondjak, ugyanebben a programban szerepel az a tétel is, miszerint “a felismeréshez, hogy az uniós tagság csak lehetőség, nem önmagában főnyeremény, az is hozzátartozik, hogy a magyar kormány végre megértse: nem lehet mindig Brüsszelre mutogatni; az unió mi magunk vagyunk.” Milyen sajátos, hogy kormányon már nem így gondolják. Az Unió alapítói pedig eközben nem értik, hogy a magyarok miért köpnek oda, ahova tartozni szeretnének.

– Kérdés persze, hogy Orbán Viktor akar-e még ennek a közösségnek a tagja lenni. De más országok esetében is felmerült már, hogy az aktuális kormányok, illetve a pillanatnyi közvélemény-kutatási adatok alapján az európai integráció oldalán állnak-e még…

– Mert egyes kormányok mocskos, virtigli populisták. Mindegy nekik, hogy balról vagy jobbról fúj a szél, mindegy, hogy egyes, adott esetben velünk élő társadalmi csoportok – a cigányság, a zsidóság, a terror elől menekülő szírek vagy ha a szükség úgy kívánja, akkor akár a nemlétező pirézek – ellen uszítanak, üldözendő bűnbakként kezelve őket. A populizmus arról ismerszik meg, hogy a társadalom minden hiányáért és a kormányzás minden hibájáért mást tesz felelőssé. A populisták mindig az adott társadalmi érzet szerint gerjesztenek félelmet és kreálnak maguknak többséget. Annak idején a zsidótörvények is – ha lett volna ilyen típusú közvélemény-kutatás akkoriban – biztosan hatalmas támogatottságot élveztek volna, hiszen az akkori hatalom propagandagépezetének célkeresztjében a zsidóság állt. Ma Franciaországban a Le Pen-féle, szélsőjobboldali nemzeti front lobogóján és retorikájában jelennek meg ugyanazok az üzenetek, amelyeket Magyarországon az Orbán-kormány vall magáénak, Szlovákiában pedig az elvileg szocialista családhoz tartozó Fico. Ők, ahogy már mondtam: mocskos és virtigli populisták. Ők az ellenfeleink, ők Európa és minden európai demokrata ellenségei.

– A vitában még a Fidesz pártcsaládjába tartozó képviselő sem populista, inkább szakmai érveket hozott. Brüsszelben mennyire értenek egyet a néppárti képviselőtársak például a menekültügy orbáni “kezelésével”?

DSC00897– Nagyon nem értenek egyet Orbánnal. Mindenkit foglalkoztatnak azok a kérdések, amiket bedob az asztal közepére, ám azt az Európai Néppártban is látják, hogy az Orbán által megoldásnak nevezett intézkedések és a hozzá kapcsolt retorika nem több mint szélsőséges populizmus csupán. A Néppártban is tisztában vannak azzal, hogy az orbáni irány a közös európai jövőt nézve nem vezet sehova, csak az indulatok fűtésére alkalmas. Az persze már a Néppárt felelőssége és lelkiismerete, hogy még mindig megtűrik maguk között a Fidesz vezetőit.

– Miért van mégis foganatja ennek a politikának a társadalomban?

– A történelmi példák mind arra figyelmeztetnek, hogy amikor Európa szervezete le van gyengülve, akkor a szélsőséges és populista vírusok gyorsabban képesek szétterjedni. Abban az Európai Unióban, ahol több mint hatmillió fiatalnak nincs munkája, ahol több millióan, Magyarországról is több mint hatszázezren választanak maguknak új otthont Európán belül, mert a saját környezetükben kilátástalanságot éreznek, ezért elköltöznek Nyugatra…

– Ami mondjuk a szabad mozgás elvével, ami az EU egyik alapja, nincs olyan nagy ellentmondásban…

– Már látjuk, hogy egyes országok (például Nagy-Britannia) visszatérnének itt is a kvótás megoldáshoz. Ha az EU egyébként úgy akarná, meg lehetne határozni határszámokat arról is, hogy Londonba és Berlinbe hány más uniós országból származó munkavállaló érkezhessen, s ezek alapján szívhatnák fel ezek az erős gazdaságok a magyar és egyéb szakképzett állampolgárt, például egészségügyi dolgozót, ácsot, informatikust, miközben a hazai munkaerő-piac nem ürülne ki.

– Gondolom, ebben az esetben Magyarországra is érkeznének uniós munkavállalók…

– Pontosan erről van szó: sem a menekültek, sem senki más nem veszélyezteti a magyarok munkáját, mert ebből az országból éppenséggel menekülnek az aktív fiatalok. Hiszen már a határon túli magyarok sem Magyarországra szeretnének jönni, hanem a magyar útlevéllel valamilyen más uniós célországot jelölnek meg, hogy ott vállaljanak munkát. Azért ez elgondolkodtató. Három évvel ezelőtt annyi magyar gyermek született csak Angliában, amennyi ugyanabban az esztendőben Vas megyében. A szabad munkaerő-áramlás elve, a fiatalok tapasztalatszerzése és világlátása mind fontos értéke, amelyet meg kell védeni. De, az nincsen rendjén, hogy valaki egyszerű és húsbavágó gazdasági kényszer miatt kénytelen elhagyni a hazáját. Aki nem ismeri fel, hogy egy modernkori Trianon felé robogunk, az vagy vak, vagy elvetemült. A másik fontos pont, hogy ha Magyarország rendre kivonja magát a közös európai intézkedésekből, akkor vajon milyen alapon várja el, hogy a nagy befizető államok ezt elegánsan elfelejtsék, amikor mi várunk el szolidaritást és támogatást. Ezek az államok, pontosabban ezen államok vezetői ma már azon gondolkodnak, hogy „ja, kedves Magyarország, akkor te csak a pénzcsapokat nyitod ki, s engeded magadra, de egyébként a közös értékeinket, a demokráciafölfogásunkat, s a sorsközösséget, azaz a közös válságkezelést elutasítod?”

– Magyarán a következő uniós költségvetés vesztesei lehetnek a magyarok a jelenlegi magatartás miatt?

– Nemcsak a következő, 2020 után esedékes uniós büdzsé szintjén, de már most is nagyon súlyos árat fizetünk a renitens orbáni politika miatt. Az úgynevezett Juncker-terv hírértékét tekintve most eltörpül a menekültválság mellett, pedig az Európa újraiparosítását célul kitűző program már nem az országok között informatív, vagy fejlettségi alapon leosztott támogatási rendszerben gondolkodik, hanem projektalapúban. És már ma is azt hallom az Európai Bizottság egyes képviselőitől, hogy az Orbán-kormány uniós pénzfelhasználási módszereinek „hála” euró milliárdokat fog elveszíteni Magyarország. Már csak azért is nagy ennek a veszélye, mert a mai, több bizottsági és egyéb vizsgálatban is érintett magyar közpénzfelhasználás már Brüsszelből is láthatóan a Fidesz klientúráját, sok esetben vezetőinek családtagjait építi, erősíti.

– Úgy látja tehát, hogy nem a menekültek veszélyeztetik a magyarok munkahelyeit, gazdasági helyzetét?

– Egészen biztosan nem. Azt éppenséggel a kormány veszélyezteti. Ráadásul; ha arról folytatott volna nemzeti konzultációt közpénzen, hogy a társadalom mit tart nagyobb katasztrófának: hogy átvándorol az országon néhány tízezer ember, vagy hogy kivándorol sok százezer aktív fiatal, akkor azt hiszem, valóban felkérte volna a kormányt néhány szülő és nagyszülő arra, hogy védje meg az országot. De vajon miért nem meri ezt megkérdezni a kabinet? Mert a kivándorlás problémájával nem tud és nem is akar mit kezdeni. Pedig a magyar demokrácia rossz állapotának egyik okozója éppen az, hogy nincsenek otthon azok, akik „rágyújtanák az irodákat” a hatalmi gépezetre. Mert ha ezek az életerős, szakképzett vagy értelmiségi fiatalok otthon lennének, s nekik is néhány tízezer forintért, éhbérért kellene közmunkát vállalniuk, továbbá ők is olyan elnyomásban lennének tartva, mint amilyenben ma a magyar társadalom – szakmától függetlenül – van, akkor már robbant volna a feszültség. Addig hasznosak a nemzeti együttműködés rendszerének, amíg a Trafalgar téren vannak és nem a Kossuth téren. Orbán Viktornak tökéletes megoldás, hogy ők távol vannak, s küldik haza a forrást a szülőknek, akik enélkül éhen maradnának.

Megjelent 2015.12.11.-én a Népszavában, szerző: Bíró Mariann

Többen Ujhelyi Istvánt akarják MSZP-elnöknek

Standard

20151016ujhelyi-istvan-foglalkozas-foto-fototemaJó az az irány, amit az MSZP vezetése visz, de még van hova fejlődni – mondta Ujhelyi István, az MSZP európai parlamenti képviselője az Origónak. Érezhető a türelmetlenség a pártban, de Ujhelyi szerint “a bölcs maratonfutók sem sprintelnek az első húsz kilométeren.” Ő maga nem akar Tóbiás helyére lépni, bár már megkeresték a lehetőséggel.

Fásultság, kiábrándultság, elégedetlenség, palotaforradalom, lázadás vagy mi van most az MSZP-ben?
Egy kicsit talán mindegyik és közben egyik sem. Érdemi, útkereső politikai munka folyik, ez pedig természetesen módon olykor zajjal és vitával jár. Az már a jelenlegi médiarendszer sajátossága, hogy a tartalmi üzeneteiknek kevésbé adnak teret, és szívesebben írnak – egyébként fiktív – politikai szappanoperát a párt belső életéből. Az irány jó, de kreativitásban és eszköztárban kétségtelenül sokat kell még fejlődnünk. Ráadásul, sajnos az MSZP „brandje” és múltja is sokszor visszahúzza lehetőségeinket.

Tóbiás Józsefnek mennie kell, vagy még érdemes várni arra, hogy beérjenek a tervei?
Tóbiás tetemes anyagi és politikai terhet vett magára, amikor elvállalta az elnökséget, vezetői programját pedig megválasztásakor nagy többséggel támogatta a párt. Nekem is voltak és vannak – olykor indulatos – szakmai vitáim az elnökkel, de ez egy politikai családban teljesen természetes. Miután aktív európai parlamenti képviselőként sok időt töltök Brüsszelben és Strasbourgban, ezért az elnökség operatív munkájából csak korlátozottan tudtam kivenni a részem. Nem tagadható le, hogy van türelmetlenség az eredményeket illetően, ahogyan az is igaz, hogy a bölcs maratonfutók sem sprintelnek az első húsz kilométeren.

Sokan már keresik az új elnököt. Önt keresték már meg azzal, hogy álljon a párt élére? Elvállalná egyáltalán?
Ahogyan Mesterházy Attila lemondása után is kaptam felkéréseket az elnöki posztra, úgy most is vannak, akik ezzel keresnek meg. A válaszom azonban mindig ugyanaz: a pártnak van elnöke, ráadásul tisztújítás csak jövőre szerepel a hatályos menetrendben. Másfelől – és ez a döntő – európai politikusként megvan a helyem és feladatom az Európai Parlamentben, ennek kívánok a magam módján legjobban megfelelni. Elnöki tisztséget tehát most nem kívánok vállalni. Brüsszelből pedig azt fogom támogatni, aki értékeli és igényt tart európai munkámra.

A 2018-as választásra készülve alighanem megkerülhetetlen lesz a baloldali összefogás. Ha így lesz, látsz rá esélyt, hogy kétszer ne lépjenek ugyanabba a folyóba?
A politikai térben látható és éles törésvonalak vannak: az európai közösséget saját hatalmi érdekétől megszédülve épp szétverni kész Fidesz és az európai közösséget eleve elutasító Jobbik áll az egyik oldalon, a másikon pedig azok az európai demokraták, akik bár sok pártzászló alatt politizálnak, de egy dologban egyetértenek: nyugatos demokráciát és szolidáris jóléti államot, egy erős és egységes Európát akarnak. Ez nyilvánvaló és jól behatárolt különbség. Vagyis, tulajdonképpen függetlenül bármilyen formális vagy nem formális összefogástól: közös a célunk.

(Forrás: origo.hu; szerző: Lengyel Tibor – 2015.10.16.)

“Beleálltunk az ügybe”

Standard

mg-2590-d00021FA8386103cfc062A szocialista európai parlamenti képviselő szerint az uniónak van megoldása a menekültválságra, csakhogy az államok miniszterelnökei mindannyian azt hiszik, a saját kis szemétdombjukon kukorékolnak, s jottányit sem hajlandók messzebb tekinteni. Úgy véli, a szolidaritásnak nincs, de a befogadásnak van határa. És arról is beszél: míg a DK politikai show-t gyárt, ők a munkát választották. Krug Emília interjúja a 168Óra című hetilapban.

– „A kérdés az, hogy beleállunk-e a menekültválság közös európai megoldásába, vagy különutas és kurucos magatartásunkkal végleg kitaszítjuk magunkat az európai közösségből” – mondja. De egyelőre nincs is ilyen megoldás.

– Van! Látom, hatott a kormányzati kommunikáció, kedves szerkesztő asszony!

– Nem az hatott, hanem a valóság. Az unió országai nem tudnak megegyezni, konfliktus van a nyugati és a keleti államok között, Görögországtól Ausztriáig sorra vezetik be a határellenőrzést, napról napra egymásnak passzoljuk menekültek ezreit.

– Legyen világos, én a menekültkérdéstől függetlenül is a mai Európai Unió hangadó kritikusa vagyok. De a javítanivaló döntéshozatali mechanizmus ellenére is szükség van a közösségre. Az Európai Parlament már 2014 decemberében hozott egy állásfoglalást arról, hogy felhívja az Európai Tanács tagjait, tehát a kormányfőket és az Európai Bizottságot: azonnal készítsenek átfogó stratégiát a probléma kezelésére. A gond az, hogy a miniszterelnökök mind azt hiszik, hogy a saját kis szemétdombjukon kukorékolnak, s innen jottányit sem hajlandók messzebb tekinteni. Ők teszik döntésképtelenné Európát.

– Csak igazam van: nincs közös európai megoldás.

– Van egy, a bizottság által asztalra tett és az EP által is elfogadott cselekvési terv. A nemzetállamokon a sor, hogy elfogadják és végrehajtsák, mert mindannyiunknak, Magyarországnak is ez az érdeke. Orbán szerint maga az uniós intézményrendszer működésképtelen, én viszont állítom: pont Orbán Viktor és a hasonszőrű politikusok cincálják szét Európát és gátolják a közös döntéseket. Ha Európa szétesik, nemcsak félmillió magyar gazdasági menekült élete lehetetlenül el, de eljöhet egy újabb világégés ideje is. Igaza van a francia és a német vezetőknek, amikor azt mondják: egységesebb, mélyebben integrálódott Európa kell.

– A menekültkérdésben viszont a német álláspont is igen változó. Félreérthető nyilatkozatok szólnak arról, hogy bármennyi szírt be tudnak fogadni, aztán kiderül, hogy mégsem. Orbán Viktor viszont következetesen kvóta- és befogadásellenes.

– Orbánék először kommunikációs kampányt indítottak, aztán cinikusan és életveszélyes módon asszisztáltak a pályaudvarokon és a Röszkén zajló eseményekhez. Csak azért, hogy alátámasszák uszító propagandájukat. Nem látunk némi hasonlóságot a Szabadság téri tévészékházostrom, az akkori fideszes retorika és háttérszervezés, illetve a mostani folyamatok, valamint a horgosi összecsapás között?

– Semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy a Fidesz szervezte volna az ostromot.

– Szaga van mindkét ügynek.

roszke14– Most ön is ugyanúgy politikai haszonszerzés végett sugall valamit, ahogy ők teszik.

– Már bocsánat, de a kormány – miközben tisztában volt az érkező kihívás mértékével – érdemi felkészülés helyett gyűlöletkeltő plakátokra költötte az adófizetői és az uniós pénzeket. Orbán csak a saját forgatókönyvéhez ragaszkodott: pontosan tudta, hogyan kell a magyar társadalmat fél év alatt az egyik leginkább idegengyűlölő országgá átmosni. Rövid távon persze ezzel politikai győzelmet aratott. Csak eközben idehaza és külföldön is visszafordíthatatlan károkat okozott. A határokon kívül sosem volt ilyen rossz a megítélésünk. Ha az internetes keresőbe beütöm a „shame” és a „Hungary” szavakat, akkor majd hárommillió találatot kapok. Elképesztően veszélyes a gyűlöletpolitikájuk.

– Úgy látszik, mintha az unió csak kvótákról vitatkozna, miközben alapvető kérdésekre nincs válasza, holott a társadalmat ezek feszítik, persze sokszor kocsmai szinten. Például: van-e határa a szolidaritásnak, a befogadásnak?

– A befogadásnak van határa, a szolidaritásnak nincs. Az Európai Parlament komoly szolidaritást mutatva úgy döntött, hogy jelentős pénzt csoportosítsunk át a közel-keleti térségbe, a menekülttáborokba, a segélyprogramokra, az iskoláztatásra.

– Ideje volt. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának eddig a 2015-re szánt pénznek csak a felét sikerült összekalapoznia az európai kormányoktól, ezért romlottak a tábori körülmények. De térjünk vissza az alapkérdésre: hol van a befogadás határa?

– Minden országban máshol. Ha Németország azt mondaná, szüksége van évente több százezernyi új munkaerőre, akkor ezen ne hápogjunk, hanem vegyük tudomásul: más fejlettségi szinten, más társadalmi körülmények között élnek.

– De kényes kérdéseket is végig kell gondolni: 508 milliónyi európaihoz képest az elmúlt fél évben érkező félmillió menekült nem sok, de egy generáció alatt náluk több gyermek születik, ami kulturális és vallási konfliktusokhoz vezethet. Ha sikertelen az integráció, a befogadó államok ellen fordulhatnak, ahogyan az a franciáknál történt.

– Mindenki ismeri ezeket a felvetéseket, ezért is ostorozzák annyira a kormányfőket: végre álljanak fel a tanácsülés után úgy, hogy van közös javaslatuk. Orbán hiába tesz úgy, mintha egyedül ő látna tisztán, hiszen az unió azt is kezdeményezte, hogy jelentős forrásokból, Törökországgal, Líbiával együttműködve jöjjenek létre nagy befogadóképességű menekültvárosok. Olyanok, amelyekben szíreknek, afgánoknak segítünk az új élet megteremtésében, amelyekben van oktatás, fejlődik az ipar, találnak munkát. Ha pedig emellett Németországnak kellenek mondjuk műszaki képzettségű emberek, miért ne fogadhatná őket?

roszke11– Brüsszel vizsgálja a szeptember 15-én életbe lépett magyar törvénymódosításokat. Mire számíthatunk?

– Nehéz helyzetben vagyok, mert az Európai Parlamentben már a legjelentősebb tényezők követelik hazánk megbüntetését. Ilyenkor mit kell tennie egy magyar képviselőnek? Eddig mindig elmondtam: ne az országot, a kormányt büntessék. Csakhogy a szankció pénzbüntetés lehet.

– Ezt már sokszor meglebegtették, aztán a kormány farigcsált valamit a paragrafusokon.

– Mert ilyenkor, a mendemondák szerint, Merkel és néhányan felhívják Orbánt, és azt mondják: „Viktor, eddig és ne tovább!” De most megvan mindenkinek a maga problémája, nem a miniszterelnökünk ötletrohamait figyelik. A múlt heti képsorokkal és az elfogadott intézkedéscsomaggal – ami sem a nemzetközi szabályoknak, sem saját Alaptörvényünknek nem felel meg – viszont túlmentünk a határon.

– Majd a felét visszavonják.

– Ezeket a képsorokat nem lehet. Sem a kormányzati retorikát, amelyben már nemcsak a magyar társadalmat, de a komplett Európát néztük hülyének, miközben azt gondoljuk, mi védjük meg az uniót.

– Ha ilyen rossz a kormány és Orbán híre, miért nem jön ki a helyzetből jobban az MSZP? Politikai hasznot csak a DK és talán a Jobbik szerzett.

– Szerintem egyikük sem. Mindenki más utat választott: mi a csendesebb, de szorgos munkát. A parlamentben folyamatosak a szakmai javaslataink, szervezeteink és vezetőink pedig támogatják a civil önkéntesek munkáját. Azokét, akik megmutatták a világnak, hogy a magyarságnak van másik arca is. Én az Európai Parlamentben is mindig róluk beszélek. Büszke vagyok a tetteikre. A DK a „politikai show” gyártásában kétségtelenül eredményesebb volt, mi ebbe a versenybe most nem szálltunk be. Több forog kockán, más ízléssel álltunk a problémához. Én Szegeden tapasztaltam meg – ahol hónapok óta csendes együttműködésben dolgoznak a civilek és a városi politika az állam helyett –, hogy erősödött a bizalom köztünk. Ez fontos eredmény. Miközben Botka László és én sem fotóztattuk magunkat egyszer sem a menekültekkel és az önkéntesekkel a vasútállomáson. Nem kell minden szendvicskenéshez kamera.

– Van olyan értelmezés is, miszerint az MSZP tudja, hogy választóinak kétharmada egyetért az orbáni menekültellenes politikával, és önök ezt mérlegelik.

– Ez nem igaz. Napi több száz gyalázkodó kommentet, névtelen levelet kapok, mint „migránspárti hazaáruló”. Mégis beleálltunk az ügybe. Egy valódi államférfi akkor is az elvei és erkölcsi vállalásai szerint cselekszik, ha adott pillanatban kisebbségben van.

Megjelent a 168Óra című hetilap 2015. 09. 24-i számában; a szerző: Krug Emília