Az EP-képviselő meglepő vallomása: “bőröndökből élek”

Standard

hazaváró1Az Európai Parlament “Oscar-díjának” is szokták nevezni azt az elismerést, amelyre idén két magyar képviselő kapott csak jelölést, a demokratikus baloldali pártok tagjai közül a szocialista Ujhelyi Istvánt. Az MSZP európai politikusa – aki turizmus kategóriában jutott a döntőbe – már azt is elismerésnek tartja, hogy a nemzetközi szervezetek ajánlották a díjra. Ujhelyi a stop.hu-nak adott interjújában többek között arról is beszélt: brüsszeli munkája miatt tulajdonképpen ő maga is egy turista, aki bőröndökből él.

– Komoly vagy amolyan frappáns köszönő beszéddel készül?

– Milyen beszédre gondol?

– Amelyet a nagyobb elismerések átvételekor szoktak mondani a díjazottak, Önt pedig a brüsszeli Parliament Magazine versenyében idén az Év Képviselőjének járó díjra (MEP Award) jelöltek. Kinek fogja megköszönni majd, ha márciusban átveszi?

– Ne siessünk ennyire előre, ahhoz, hogy köszönőbeszédet kelljen majd mondanom, előbb meg kell nyerjem a díjat. A turizmus kategóriában két tehetséges és sikeres képviselőtársammal, egy néppárti és egy szocialista politikushölggyel versenyzek az elismerésért. Ismerve őket, nehéz futam lesz, ezért semmiképpen sem szaladnék előre. Ráadásul a döntőben már csak a képviselők szavaznak a jelöltekre, ez pedig már a nagy nemzetek, nagy frakcióinak is a játéka. Számomra már az is komoly eredmény, hogy – mint azt a szervezőktől megtudtam – tizenkét nemzetközi szakmai szervezet jelölt a díjra. Ez azt jelenti, hogy a turisztikai szakma elfogadja és támogatja mindazt a munkát, amit az elmúlt évben végeztem az ágazat érdekében. Ha köszönőbeszédet kell majd mondanom, akkor elsőként nekik és a magyar turisztikai szervezeteknek fogom ajánlani az elismerést, akikkel szintén napi munkakapcsolatban vagyok. Legutóbb például az európai szervezetek által Brüsszelben elfogadott, az európai turizmusról szóló, „Turizmussal a növekedésért és munkahelyekért” című szakmai kiáltványt vitattuk meg egy közös konferencián, amelynek megfogalmazásánál szintén bábáskodtam.

– Turizmus kategóriát idén először hirdettek ebben a politikusi versenyben. Mitől lett olyan fontos ez az ágazat?

– Attól, hogy fontossá tettük. Eddig ugyanis a turizmus amolyan megtűrt mostohagyermek volt az európai színtéren. Az Európai Parlament közlekedési és turisztikai bizottságának turizmusért felelős alelnökeként az elmúlt hónapokban azon dolgoztam, hogy Brüsszel kezelje a helyén ezt a gazdasági szempontból is kiemelten fontos szektort. Az európai intézményrendszer szemével nézve a turizmust sokan nemzeti hatáskörű kérdésnek tartják, pedig egyáltalán nem szabadna így kezelni. A turizmus a világ GDP-jének közel tíz százalékát termeli meg, világszerte összességében több mint kétszázötvenmillió munkahelyet biztosítva. Európában ugyancsak a GDP közel tíz százalékát adja, közvetlen módon tizenhárommillió munkahelyet garantálva és majd kétmillió vállalkozásnak nyújtva megélhetést. Ez az EU foglalkoztatási rátájának körülbelül öt százaléka. Most, amikor Európában több mint tizenkétmillió tartósan munkanélküli ember keresi eredménytelenül a megélhetését és amikor majd minden hatodik fiatal nem talál magának munkát, akkor erős és új együttműködésekre van szükség. Ezért szorgalmazom a turisztikai ágazat kiemelt támogatását és – mint a harmadik legnagyobb foglalkoztató szektor – bevonását a szociális problémák hatékony kezelésébe. A brüsszeli politikusoknak nem csak a turizmus jelentőségét kell nagyon gyorsan felismerniük, hanem azt is, hogy csak az ágazat szereplőivel összefogva érhetnek el eredményeket.

– Az elmúlt időszak terrorcselekményei és fenyegetései nyilvánvalóan komoly negatív hatással vannak a turizmusra is. Milyen lépéseket tudnak tenni az ágazati szereplők?

Asset (5)– Kétségtelen, hogy az egyre általánosabbá váló terrorkockázat komoly veszteségeket okoz bizonyos régiókban: gondoljunk csak az egyiptomi és a törökországi eseményekre, amelyek után érdemi visszaesés mutatkozott a beutazások számában. De, hogy közelebbi példát is hozzak, a brüsszeli kijárási tilalom és a folyamatos készültség a belga főváros turisztikai eredményeit is érezhetően megingatta. A terror célja, hogy félelmet okozzon. Ha hagyjuk, hogy úrrá legyen rajtunk az általános félelem, akkor a terror győzött. Belgium egyébként ismét csak jó példa az ellenlépésekre is. Legutóbb Brüsszelben indult egy kampány a turizmusért felelős városi tanács kezdeményezésére, amely során telefonfülkéket helyeztek el a központi tereken, még a rettegett Molenbeek negyedben is. A CallBrussels számokat bárki felhívhatta a világból, az arra járó brüsszeliek pedig felvéve a kagylót, elmondhatták az érdeklődőknek, hogy a város működik, biztonságos, szép, lehet jönni nyugodtan. Apró ötlet, de hatásos.

– Említette, hogy a turisztikai szektor érdemi megoldást hozhat az ifjúsági munkanélküliséggel kapcsolatban is. Mire gondol?

– Az Európai Parlamentben többek között arra tettem javaslatot, hogy az európai turisztikai szakma és az Európai Bizottság uniós forrásokat felhasználva indítson egy olyan programot, amely a turisztikai szektorban együttműködéseket találva, munkahelyeket és átképzéseket biztosítva ezreknek adhat újra munkalehetőséget. Azt várom, hogy a magyar kormány is csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez, de eddig válaszra sem méltattak. Ha a Fidesz valóban fontosnak tartaná a munkahelyteremtést, akkor felismerné a turizmusban rejlő lehetőségeket és azonnal csökkentené a szektor fejlődését gátló adóterheket. Miközben Magyarországon a szállásdíjakra kiszabott ÁFA eléri a 18 százalékot, az ételekre és italokra pedig rekordméretű, 27 százalékos ÁFA-terhet vetettek ki, addig Németországban és Máltán például ez a kulcs alig 7 százalék, de Horvátországban sem több 13 százaléknál. Az ilyen fullasztó adóterhek mellett a szektor fejlődése nem fenntartható, a magyar fiatalok kivándorlása pedig nem csökkenthető. Ötven évvel ezelőtt alig másfélmillió turista járta csak a világot, jelenleg ez a szám meghaladja a másfélmilliárdot. Ez a szektor volt az egyetlen, amely a gazdasági világválság idején is minimális növekedést tudott felmutatni. A magyar turizmus rekordszámokkal zárja a tavalyi évet, vagyis minden amellett szól, hogy ki kell használni az ágazatban rejlő lehetőségeket. Ha ezt a magyar és az európai politika nem veszi észre, akkor vak.

– A díjra való jelölés kapcsán az egyik fórumoldalon Önt a brüsszeli “Mr. Tourism”-nak nevezik. Ezek szerint nemcsak politikusként, de magánemberként is elkötelezett utazó?

– Ezt a becenevet a szakbizottsági kollégák aggatták rám, miután vérre menő vitákat folytattunk a turisztikai kérdések fontossága miatt, én pedig meglehetősen heves tudok lenni, amikor jó ügyért kell harcolni. Bár nem szeretem ezeket az elnevezéseket, ezt a ragadványt – még ha alapvetően cukkolásból is tették rám – örömmel viselem. Ami a magánemberi oldalt illeti: az európai parlamenti képviselők világát sokan úgy képzelik el, hogy olcsó emberek, drága öltönyökben csak utazgatnak a világban és közben nem csinálnak semmit. Kétségtelen, hogy az elmúlt hónapokban számos országban megfordultam, mert a szakmai feladataim oda szólítottak. De, és ez igaz a brüsszeli és strasbourgi munkanapokra is, tulajdonképpen bőröndökből élek és gyakran reptereken ülve dolgozom. Zaklatottabb élet ez annál, mint amilyennek látszik. Amikor nem az európai porondon igyekszem helytállni, akkor járom Magyarországot: fogadóórákat tartok, szakmai programokon, előadásokon veszek részt. Ha úgy tetszik, sokszor magam is turista vagyok a hétköznapokban.

(Megjelent: stop.hu; 2016.01.18.)

Ujhelyi: mocskos, virtigli populisták

Standard

Az Európai Unió alapítói nem értik, hogy a magyarok miért köpnek oda, ahova tartozni szeretnének – állítja Ujhelyi István a magyarok romló megítélésével, s az Orbán-kormány politizálásának veszélyeivel kapcsolatban. Az MSZP európai parlamenti (EP-) képviselője a minap uniós képviselőtársaival nyilvánosan vitázott a menekültkérdésről Brüsszelben, ahol valóban minden fórumon szóba kerül, hogy mit tett és hogyan járt el a magyar kormány ebben a válságban. Ujhelyi lapunknak és a vitában is egyértelművé tette: Orbán Viktor intézkedéseit szélsőséges populista politikának tartja, a populisták pedig szerinte Európa és minden európai demokrata ellenségei.

– A vitán azt mondta, négyszereplős játszmáról van szó a menekültügyben; a politikusok, a választópolgárok, a média, valamint a menekültek sorából az első három dimenzióban kellene előbb rendet tenni. Ez mit jelent?

UJHELYI, Istvan (S&D, HU)– Egészen pontosan azzal kezdtem, hogy súlyos válság sújtja Európát, ám ez a válság korántsem a migrációs krízissel kezdődött, nem azon alapszik. Gazdasági válság, szociális válság, s az unió működési válsága uralta már az elmúlt éveket is, amelyre most új elemként jön a menekültkrízis. Ez olyan, mint a herpesz-vírus; ha megjelenik az arcon, az a belső gyengeséget mutatja. Az elmúlt hónapokban vált igazán látványossá a menekültkrízis, ahogyan a kormányok egymásra utaztatták a szerencsétlen sorsú tíz-, vagy százezreket. Ahogyan pedig erre rá tudott épülni egy hihetetlenül populista kampány és uszítás Magyarországtól egészen Franciaországig, az jól mutatja, hogy hol van a felelősség. Itt a felelősök nem a menekültek, hanem az ön által idézett másik három csoport; azok a politikusok, akik hergelnek ahelyett, hogy okos és felelős döntéseket hoznának, s elmagyaráznák a társadalomnak, mi a tét. A sajtó, amely sokszor nem a valós tények feltárásán dolgozik, nem hűti a kedélyeket, s nem felkészíti a társadalmat, hanem ráül erre a viharra. Valamint bizony az a társadalom, amelyik a jogos félelmében egészen radikális irányokba mozdul el. Ha ebben a három dimenzióban nem teszünk rendet, akkor egészen biztosan nem fog enyhülni a menekültválság, ráadásul újabb és újabb krízisekbe kormányozzuk saját magunkat.

– Ezek szerint az európai integráció válságáról beszélhetünk?

– Igen és ezt nem kell félnünk kimondani. Az Európai Uniót sokkal kevesebb tagállam hozta létre annak idején; sem intézményrendszerében, sem eljárási és szabályozási struktúrájában nem volt felkészülve a jelenlegi, 28 tagállamos működésre. Ráadásul az Uniót olyan országok alapították, amelyek a szó valódi értelmében közös felelősséget kívántak vállalni arra, hogy a világháborúkat követően más típusú politikát, diplomáciát és gazdasági érdekérvényesítést folytatnak. A jelenlegi uniós rendszerben nincsenek arra érdemi és érvénnyel bíró szabályok, hogy ha valaki – például a magyar kormány – belülről kívánja bomlasztani az egységet. Ráadásul úgy, hogy eközben épp Brüsszelre mutogat egyetlen felelősként. A Fidesz 2009-es európai parlamenti választási programjában szó szerint ez szerepel: “Az Európai Uniónak jelenleg a gyengeségei közé tartozik, hogy nehezen tud a saját maga által vallott értékeknek és elveknek érvényt szerezni (…) A Fidesznek meggyőződése, hogy közös értékeink és elveink érvényre juttatását nem lehet mérlegelés tárgyává tenni. Fel kell tehát ruházni az Európai Uniót olyan eszközökkel, hogy tagjait folyamatosan az értékek képviseletére és az alapelvek betartására késztesse; enélkül nincs erős Európa (…) Ellentmondás, ha elvárjuk az uniótól, hogy vegye rá a normakövetésre a tagállamok kormányait, de vonakodunk attól, hogy ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk.” Ugye, milyen szép?! Most épp az ellenkezőjét mondják és kormányon a nemzeti szuverenitást féltik minden kritikától vagy számonkéréstől. De, hogy mást is mondjak, ugyanebben a programban szerepel az a tétel is, miszerint “a felismeréshez, hogy az uniós tagság csak lehetőség, nem önmagában főnyeremény, az is hozzátartozik, hogy a magyar kormány végre megértse: nem lehet mindig Brüsszelre mutogatni; az unió mi magunk vagyunk.” Milyen sajátos, hogy kormányon már nem így gondolják. Az Unió alapítói pedig eközben nem értik, hogy a magyarok miért köpnek oda, ahova tartozni szeretnének.

– Kérdés persze, hogy Orbán Viktor akar-e még ennek a közösségnek a tagja lenni. De más országok esetében is felmerült már, hogy az aktuális kormányok, illetve a pillanatnyi közvélemény-kutatási adatok alapján az európai integráció oldalán állnak-e még…

– Mert egyes kormányok mocskos, virtigli populisták. Mindegy nekik, hogy balról vagy jobbról fúj a szél, mindegy, hogy egyes, adott esetben velünk élő társadalmi csoportok – a cigányság, a zsidóság, a terror elől menekülő szírek vagy ha a szükség úgy kívánja, akkor akár a nemlétező pirézek – ellen uszítanak, üldözendő bűnbakként kezelve őket. A populizmus arról ismerszik meg, hogy a társadalom minden hiányáért és a kormányzás minden hibájáért mást tesz felelőssé. A populisták mindig az adott társadalmi érzet szerint gerjesztenek félelmet és kreálnak maguknak többséget. Annak idején a zsidótörvények is – ha lett volna ilyen típusú közvélemény-kutatás akkoriban – biztosan hatalmas támogatottságot élveztek volna, hiszen az akkori hatalom propagandagépezetének célkeresztjében a zsidóság állt. Ma Franciaországban a Le Pen-féle, szélsőjobboldali nemzeti front lobogóján és retorikájában jelennek meg ugyanazok az üzenetek, amelyeket Magyarországon az Orbán-kormány vall magáénak, Szlovákiában pedig az elvileg szocialista családhoz tartozó Fico. Ők, ahogy már mondtam: mocskos és virtigli populisták. Ők az ellenfeleink, ők Európa és minden európai demokrata ellenségei.

– A vitában még a Fidesz pártcsaládjába tartozó képviselő sem populista, inkább szakmai érveket hozott. Brüsszelben mennyire értenek egyet a néppárti képviselőtársak például a menekültügy orbáni “kezelésével”?

DSC00897– Nagyon nem értenek egyet Orbánnal. Mindenkit foglalkoztatnak azok a kérdések, amiket bedob az asztal közepére, ám azt az Európai Néppártban is látják, hogy az Orbán által megoldásnak nevezett intézkedések és a hozzá kapcsolt retorika nem több mint szélsőséges populizmus csupán. A Néppártban is tisztában vannak azzal, hogy az orbáni irány a közös európai jövőt nézve nem vezet sehova, csak az indulatok fűtésére alkalmas. Az persze már a Néppárt felelőssége és lelkiismerete, hogy még mindig megtűrik maguk között a Fidesz vezetőit.

– Miért van mégis foganatja ennek a politikának a társadalomban?

– A történelmi példák mind arra figyelmeztetnek, hogy amikor Európa szervezete le van gyengülve, akkor a szélsőséges és populista vírusok gyorsabban képesek szétterjedni. Abban az Európai Unióban, ahol több mint hatmillió fiatalnak nincs munkája, ahol több millióan, Magyarországról is több mint hatszázezren választanak maguknak új otthont Európán belül, mert a saját környezetükben kilátástalanságot éreznek, ezért elköltöznek Nyugatra…

– Ami mondjuk a szabad mozgás elvével, ami az EU egyik alapja, nincs olyan nagy ellentmondásban…

– Már látjuk, hogy egyes országok (például Nagy-Britannia) visszatérnének itt is a kvótás megoldáshoz. Ha az EU egyébként úgy akarná, meg lehetne határozni határszámokat arról is, hogy Londonba és Berlinbe hány más uniós országból származó munkavállaló érkezhessen, s ezek alapján szívhatnák fel ezek az erős gazdaságok a magyar és egyéb szakképzett állampolgárt, például egészségügyi dolgozót, ácsot, informatikust, miközben a hazai munkaerő-piac nem ürülne ki.

– Gondolom, ebben az esetben Magyarországra is érkeznének uniós munkavállalók…

– Pontosan erről van szó: sem a menekültek, sem senki más nem veszélyezteti a magyarok munkáját, mert ebből az országból éppenséggel menekülnek az aktív fiatalok. Hiszen már a határon túli magyarok sem Magyarországra szeretnének jönni, hanem a magyar útlevéllel valamilyen más uniós célországot jelölnek meg, hogy ott vállaljanak munkát. Azért ez elgondolkodtató. Három évvel ezelőtt annyi magyar gyermek született csak Angliában, amennyi ugyanabban az esztendőben Vas megyében. A szabad munkaerő-áramlás elve, a fiatalok tapasztalatszerzése és világlátása mind fontos értéke, amelyet meg kell védeni. De, az nincsen rendjén, hogy valaki egyszerű és húsbavágó gazdasági kényszer miatt kénytelen elhagyni a hazáját. Aki nem ismeri fel, hogy egy modernkori Trianon felé robogunk, az vagy vak, vagy elvetemült. A másik fontos pont, hogy ha Magyarország rendre kivonja magát a közös európai intézkedésekből, akkor vajon milyen alapon várja el, hogy a nagy befizető államok ezt elegánsan elfelejtsék, amikor mi várunk el szolidaritást és támogatást. Ezek az államok, pontosabban ezen államok vezetői ma már azon gondolkodnak, hogy „ja, kedves Magyarország, akkor te csak a pénzcsapokat nyitod ki, s engeded magadra, de egyébként a közös értékeinket, a demokráciafölfogásunkat, s a sorsközösséget, azaz a közös válságkezelést elutasítod?”

– Magyarán a következő uniós költségvetés vesztesei lehetnek a magyarok a jelenlegi magatartás miatt?

– Nemcsak a következő, 2020 után esedékes uniós büdzsé szintjén, de már most is nagyon súlyos árat fizetünk a renitens orbáni politika miatt. Az úgynevezett Juncker-terv hírértékét tekintve most eltörpül a menekültválság mellett, pedig az Európa újraiparosítását célul kitűző program már nem az országok között informatív, vagy fejlettségi alapon leosztott támogatási rendszerben gondolkodik, hanem projektalapúban. És már ma is azt hallom az Európai Bizottság egyes képviselőitől, hogy az Orbán-kormány uniós pénzfelhasználási módszereinek „hála” euró milliárdokat fog elveszíteni Magyarország. Már csak azért is nagy ennek a veszélye, mert a mai, több bizottsági és egyéb vizsgálatban is érintett magyar közpénzfelhasználás már Brüsszelből is láthatóan a Fidesz klientúráját, sok esetben vezetőinek családtagjait építi, erősíti.

– Úgy látja tehát, hogy nem a menekültek veszélyeztetik a magyarok munkahelyeit, gazdasági helyzetét?

– Egészen biztosan nem. Azt éppenséggel a kormány veszélyezteti. Ráadásul; ha arról folytatott volna nemzeti konzultációt közpénzen, hogy a társadalom mit tart nagyobb katasztrófának: hogy átvándorol az országon néhány tízezer ember, vagy hogy kivándorol sok százezer aktív fiatal, akkor azt hiszem, valóban felkérte volna a kormányt néhány szülő és nagyszülő arra, hogy védje meg az országot. De vajon miért nem meri ezt megkérdezni a kabinet? Mert a kivándorlás problémájával nem tud és nem is akar mit kezdeni. Pedig a magyar demokrácia rossz állapotának egyik okozója éppen az, hogy nincsenek otthon azok, akik „rágyújtanák az irodákat” a hatalmi gépezetre. Mert ha ezek az életerős, szakképzett vagy értelmiségi fiatalok otthon lennének, s nekik is néhány tízezer forintért, éhbérért kellene közmunkát vállalniuk, továbbá ők is olyan elnyomásban lennének tartva, mint amilyenben ma a magyar társadalom – szakmától függetlenül – van, akkor már robbant volna a feszültség. Addig hasznosak a nemzeti együttműködés rendszerének, amíg a Trafalgar téren vannak és nem a Kossuth téren. Orbán Viktornak tökéletes megoldás, hogy ők távol vannak, s küldik haza a forrást a szülőknek, akik enélkül éhen maradnának.

Megjelent 2015.12.11.-én a Népszavában, szerző: Bíró Mariann

Többen Ujhelyi Istvánt akarják MSZP-elnöknek

Standard

20151016ujhelyi-istvan-foglalkozas-foto-fototemaJó az az irány, amit az MSZP vezetése visz, de még van hova fejlődni – mondta Ujhelyi István, az MSZP európai parlamenti képviselője az Origónak. Érezhető a türelmetlenség a pártban, de Ujhelyi szerint “a bölcs maratonfutók sem sprintelnek az első húsz kilométeren.” Ő maga nem akar Tóbiás helyére lépni, bár már megkeresték a lehetőséggel.

Fásultság, kiábrándultság, elégedetlenség, palotaforradalom, lázadás vagy mi van most az MSZP-ben?
Egy kicsit talán mindegyik és közben egyik sem. Érdemi, útkereső politikai munka folyik, ez pedig természetesen módon olykor zajjal és vitával jár. Az már a jelenlegi médiarendszer sajátossága, hogy a tartalmi üzeneteiknek kevésbé adnak teret, és szívesebben írnak – egyébként fiktív – politikai szappanoperát a párt belső életéből. Az irány jó, de kreativitásban és eszköztárban kétségtelenül sokat kell még fejlődnünk. Ráadásul, sajnos az MSZP „brandje” és múltja is sokszor visszahúzza lehetőségeinket.

Tóbiás Józsefnek mennie kell, vagy még érdemes várni arra, hogy beérjenek a tervei?
Tóbiás tetemes anyagi és politikai terhet vett magára, amikor elvállalta az elnökséget, vezetői programját pedig megválasztásakor nagy többséggel támogatta a párt. Nekem is voltak és vannak – olykor indulatos – szakmai vitáim az elnökkel, de ez egy politikai családban teljesen természetes. Miután aktív európai parlamenti képviselőként sok időt töltök Brüsszelben és Strasbourgban, ezért az elnökség operatív munkájából csak korlátozottan tudtam kivenni a részem. Nem tagadható le, hogy van türelmetlenség az eredményeket illetően, ahogyan az is igaz, hogy a bölcs maratonfutók sem sprintelnek az első húsz kilométeren.

Sokan már keresik az új elnököt. Önt keresték már meg azzal, hogy álljon a párt élére? Elvállalná egyáltalán?
Ahogyan Mesterházy Attila lemondása után is kaptam felkéréseket az elnöki posztra, úgy most is vannak, akik ezzel keresnek meg. A válaszom azonban mindig ugyanaz: a pártnak van elnöke, ráadásul tisztújítás csak jövőre szerepel a hatályos menetrendben. Másfelől – és ez a döntő – európai politikusként megvan a helyem és feladatom az Európai Parlamentben, ennek kívánok a magam módján legjobban megfelelni. Elnöki tisztséget tehát most nem kívánok vállalni. Brüsszelből pedig azt fogom támogatni, aki értékeli és igényt tart európai munkámra.

A 2018-as választásra készülve alighanem megkerülhetetlen lesz a baloldali összefogás. Ha így lesz, látsz rá esélyt, hogy kétszer ne lépjenek ugyanabba a folyóba?
A politikai térben látható és éles törésvonalak vannak: az európai közösséget saját hatalmi érdekétől megszédülve épp szétverni kész Fidesz és az európai közösséget eleve elutasító Jobbik áll az egyik oldalon, a másikon pedig azok az európai demokraták, akik bár sok pártzászló alatt politizálnak, de egy dologban egyetértenek: nyugatos demokráciát és szolidáris jóléti államot, egy erős és egységes Európát akarnak. Ez nyilvánvaló és jól behatárolt különbség. Vagyis, tulajdonképpen függetlenül bármilyen formális vagy nem formális összefogástól: közös a célunk.

(Forrás: origo.hu; szerző: Lengyel Tibor – 2015.10.16.)

“Beleálltunk az ügybe”

Standard

mg-2590-d00021FA8386103cfc062A szocialista európai parlamenti képviselő szerint az uniónak van megoldása a menekültválságra, csakhogy az államok miniszterelnökei mindannyian azt hiszik, a saját kis szemétdombjukon kukorékolnak, s jottányit sem hajlandók messzebb tekinteni. Úgy véli, a szolidaritásnak nincs, de a befogadásnak van határa. És arról is beszél: míg a DK politikai show-t gyárt, ők a munkát választották. Krug Emília interjúja a 168Óra című hetilapban.

– „A kérdés az, hogy beleállunk-e a menekültválság közös európai megoldásába, vagy különutas és kurucos magatartásunkkal végleg kitaszítjuk magunkat az európai közösségből” – mondja. De egyelőre nincs is ilyen megoldás.

– Van! Látom, hatott a kormányzati kommunikáció, kedves szerkesztő asszony!

– Nem az hatott, hanem a valóság. Az unió országai nem tudnak megegyezni, konfliktus van a nyugati és a keleti államok között, Görögországtól Ausztriáig sorra vezetik be a határellenőrzést, napról napra egymásnak passzoljuk menekültek ezreit.

– Legyen világos, én a menekültkérdéstől függetlenül is a mai Európai Unió hangadó kritikusa vagyok. De a javítanivaló döntéshozatali mechanizmus ellenére is szükség van a közösségre. Az Európai Parlament már 2014 decemberében hozott egy állásfoglalást arról, hogy felhívja az Európai Tanács tagjait, tehát a kormányfőket és az Európai Bizottságot: azonnal készítsenek átfogó stratégiát a probléma kezelésére. A gond az, hogy a miniszterelnökök mind azt hiszik, hogy a saját kis szemétdombjukon kukorékolnak, s innen jottányit sem hajlandók messzebb tekinteni. Ők teszik döntésképtelenné Európát.

– Csak igazam van: nincs közös európai megoldás.

– Van egy, a bizottság által asztalra tett és az EP által is elfogadott cselekvési terv. A nemzetállamokon a sor, hogy elfogadják és végrehajtsák, mert mindannyiunknak, Magyarországnak is ez az érdeke. Orbán szerint maga az uniós intézményrendszer működésképtelen, én viszont állítom: pont Orbán Viktor és a hasonszőrű politikusok cincálják szét Európát és gátolják a közös döntéseket. Ha Európa szétesik, nemcsak félmillió magyar gazdasági menekült élete lehetetlenül el, de eljöhet egy újabb világégés ideje is. Igaza van a francia és a német vezetőknek, amikor azt mondják: egységesebb, mélyebben integrálódott Európa kell.

– A menekültkérdésben viszont a német álláspont is igen változó. Félreérthető nyilatkozatok szólnak arról, hogy bármennyi szírt be tudnak fogadni, aztán kiderül, hogy mégsem. Orbán Viktor viszont következetesen kvóta- és befogadásellenes.

– Orbánék először kommunikációs kampányt indítottak, aztán cinikusan és életveszélyes módon asszisztáltak a pályaudvarokon és a Röszkén zajló eseményekhez. Csak azért, hogy alátámasszák uszító propagandájukat. Nem látunk némi hasonlóságot a Szabadság téri tévészékházostrom, az akkori fideszes retorika és háttérszervezés, illetve a mostani folyamatok, valamint a horgosi összecsapás között?

– Semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy a Fidesz szervezte volna az ostromot.

– Szaga van mindkét ügynek.

roszke14– Most ön is ugyanúgy politikai haszonszerzés végett sugall valamit, ahogy ők teszik.

– Már bocsánat, de a kormány – miközben tisztában volt az érkező kihívás mértékével – érdemi felkészülés helyett gyűlöletkeltő plakátokra költötte az adófizetői és az uniós pénzeket. Orbán csak a saját forgatókönyvéhez ragaszkodott: pontosan tudta, hogyan kell a magyar társadalmat fél év alatt az egyik leginkább idegengyűlölő országgá átmosni. Rövid távon persze ezzel politikai győzelmet aratott. Csak eközben idehaza és külföldön is visszafordíthatatlan károkat okozott. A határokon kívül sosem volt ilyen rossz a megítélésünk. Ha az internetes keresőbe beütöm a „shame” és a „Hungary” szavakat, akkor majd hárommillió találatot kapok. Elképesztően veszélyes a gyűlöletpolitikájuk.

– Úgy látszik, mintha az unió csak kvótákról vitatkozna, miközben alapvető kérdésekre nincs válasza, holott a társadalmat ezek feszítik, persze sokszor kocsmai szinten. Például: van-e határa a szolidaritásnak, a befogadásnak?

– A befogadásnak van határa, a szolidaritásnak nincs. Az Európai Parlament komoly szolidaritást mutatva úgy döntött, hogy jelentős pénzt csoportosítsunk át a közel-keleti térségbe, a menekülttáborokba, a segélyprogramokra, az iskoláztatásra.

– Ideje volt. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának eddig a 2015-re szánt pénznek csak a felét sikerült összekalapoznia az európai kormányoktól, ezért romlottak a tábori körülmények. De térjünk vissza az alapkérdésre: hol van a befogadás határa?

– Minden országban máshol. Ha Németország azt mondaná, szüksége van évente több százezernyi új munkaerőre, akkor ezen ne hápogjunk, hanem vegyük tudomásul: más fejlettségi szinten, más társadalmi körülmények között élnek.

– De kényes kérdéseket is végig kell gondolni: 508 milliónyi európaihoz képest az elmúlt fél évben érkező félmillió menekült nem sok, de egy generáció alatt náluk több gyermek születik, ami kulturális és vallási konfliktusokhoz vezethet. Ha sikertelen az integráció, a befogadó államok ellen fordulhatnak, ahogyan az a franciáknál történt.

– Mindenki ismeri ezeket a felvetéseket, ezért is ostorozzák annyira a kormányfőket: végre álljanak fel a tanácsülés után úgy, hogy van közös javaslatuk. Orbán hiába tesz úgy, mintha egyedül ő látna tisztán, hiszen az unió azt is kezdeményezte, hogy jelentős forrásokból, Törökországgal, Líbiával együttműködve jöjjenek létre nagy befogadóképességű menekültvárosok. Olyanok, amelyekben szíreknek, afgánoknak segítünk az új élet megteremtésében, amelyekben van oktatás, fejlődik az ipar, találnak munkát. Ha pedig emellett Németországnak kellenek mondjuk műszaki képzettségű emberek, miért ne fogadhatná őket?

roszke11– Brüsszel vizsgálja a szeptember 15-én életbe lépett magyar törvénymódosításokat. Mire számíthatunk?

– Nehéz helyzetben vagyok, mert az Európai Parlamentben már a legjelentősebb tényezők követelik hazánk megbüntetését. Ilyenkor mit kell tennie egy magyar képviselőnek? Eddig mindig elmondtam: ne az országot, a kormányt büntessék. Csakhogy a szankció pénzbüntetés lehet.

– Ezt már sokszor meglebegtették, aztán a kormány farigcsált valamit a paragrafusokon.

– Mert ilyenkor, a mendemondák szerint, Merkel és néhányan felhívják Orbánt, és azt mondják: „Viktor, eddig és ne tovább!” De most megvan mindenkinek a maga problémája, nem a miniszterelnökünk ötletrohamait figyelik. A múlt heti képsorokkal és az elfogadott intézkedéscsomaggal – ami sem a nemzetközi szabályoknak, sem saját Alaptörvényünknek nem felel meg – viszont túlmentünk a határon.

– Majd a felét visszavonják.

– Ezeket a képsorokat nem lehet. Sem a kormányzati retorikát, amelyben már nemcsak a magyar társadalmat, de a komplett Európát néztük hülyének, miközben azt gondoljuk, mi védjük meg az uniót.

– Ha ilyen rossz a kormány és Orbán híre, miért nem jön ki a helyzetből jobban az MSZP? Politikai hasznot csak a DK és talán a Jobbik szerzett.

– Szerintem egyikük sem. Mindenki más utat választott: mi a csendesebb, de szorgos munkát. A parlamentben folyamatosak a szakmai javaslataink, szervezeteink és vezetőink pedig támogatják a civil önkéntesek munkáját. Azokét, akik megmutatták a világnak, hogy a magyarságnak van másik arca is. Én az Európai Parlamentben is mindig róluk beszélek. Büszke vagyok a tetteikre. A DK a „politikai show” gyártásában kétségtelenül eredményesebb volt, mi ebbe a versenybe most nem szálltunk be. Több forog kockán, más ízléssel álltunk a problémához. Én Szegeden tapasztaltam meg – ahol hónapok óta csendes együttműködésben dolgoznak a civilek és a városi politika az állam helyett –, hogy erősödött a bizalom köztünk. Ez fontos eredmény. Miközben Botka László és én sem fotóztattuk magunkat egyszer sem a menekültekkel és az önkéntesekkel a vasútállomáson. Nem kell minden szendvicskenéshez kamera.

– Van olyan értelmezés is, miszerint az MSZP tudja, hogy választóinak kétharmada egyetért az orbáni menekültellenes politikával, és önök ezt mérlegelik.

– Ez nem igaz. Napi több száz gyalázkodó kommentet, névtelen levelet kapok, mint „migránspárti hazaáruló”. Mégis beleálltunk az ügybe. Egy valódi államférfi akkor is az elvei és erkölcsi vállalásai szerint cselekszik, ha adott pillanatban kisebbségben van.

Megjelent a 168Óra című hetilap 2015. 09. 24-i számában; a szerző: Krug Emília

Ujhelyi István: Orbán politikai fenomén

Standard

Ujhelyi-Istvan-lead-02(1)De így is jöhet a Jobbik 2018-ban. Lehet Orbán az MSZP elnöke? Nagyinterjú a szocik alelnökével, legfőbb brüsszelesével, badacsonyi fröccsözőjével.

Szerző: Nagy JózsefHír24.hu      (megjelent: 2015.06.29.)

Mit gondol a pornóról?

– Például azt, hogy nekem szexfilmet nézve sosem a politika jutott az eszembe. A politikai pornó műfajával pedig csak most ismerkedem, hogy meghallgattam a miniszterelnök szavait.

– „Az ideológusok általában bajban vannak, amikor meg akarják határozni, mi az ördög ez. Épp, mint a pornó: nem tudod pontosan körülírni, de amikor látod, akkor tudod, hogy az az.”Az új Magyarországot körülvevő értetlenségről fogalmazott így Orbán Viktor.

– Jogos az az értetlenség. Amúgy kocsmában mond az ember ilyeneket és még ilyenebbeket. De biztonságpolitikai konferencián, nemzetközi környezetben, miniszterelnökként?! Pedig voltak jó hasonlatai, amikre én is csettintettem.

Mondjon egyet.

– Annyira azért nem voltak jók, hogy megjegyezzem. Érdemes óvatosan bánni a képes beszéddel.

Abban ön is erős. Az MSZP legutóbbi pártértekezletén hidegvágót adott át Tóbiás József pártelnöknek, kérve, bontsák együtt az orbáni vasfüggönyt. Látva az MSZP szerény szerszámozottságát, erőn felülinek tetszik a vállalás.

– A hidegvágó szimbólum: Horn Gyula bontotta vele a vasfüggönyt, az eseményről készült fotó lett rendszerváltásunk jelképe. A pornó viszont nem éppen pozitív fogalom, bár Orbán láthatóan vonzódik a színpadias megoldásokhoz. Eleve egy ilyennel kezdte pályafutását 1989-ben, a Hősök terén, ahol bátran kizavarta az oroszokat, bár mentek ők maguktól is.

Politikusi erény felismerni a változást, s kell bátorság az élére állni. Ezt teszi most is a kormányfő bevándorlás-ügyben a kerítéssel és a plakátokkal: látja, merre tart az unió, fölkapja a zászlót, s nyugtázza, hogy róla beszél a kontinens.

– Primitív politikai haszonszerzés! Vérbő politikai pornó. Brüsszeli kollégáktól hallom, és nem csak szocialistáktól, hogy ilyet hatalmon lévő európai politikus a náci Németország bukása óta nem tett, kormányzati felelősséggel a vállán, közpénzből senki nem fogott uszító kampányba.

Fizikából tudni, hogy lendület egyenlő tömeg szorozva sebességgel. Ha kicsi a tömeg, vagyis kis létszámú nép vezetője az ember, akkor nagy sebesség, értsd ütős szöveg kell az eredményességhez.

– Lendülettel sok mindent megváltoztatható, de ahhoz ügyesség is kell, hogy használható tárgy, s ne romhalmaz legyen a vége. Orbán egyetlen célja a bevándorlózással, hogy erősítse itthon a pártja népszerűségét – s ez a számítása be is fog jönni. Tagadhatatlanul politikai fenomén. Közéleti bűvész. Hogy is fogalmazott annak idején Kósa Lajos?

Táltos. Aki mellé kéne egy törzsfőnök.

– Találó szöveg, lám ön is kapásból emlékszik rá.

Hisz’ nekem nyilatkozta. Bocs.

Ujhelyi-Istvan-03– Ja, úgy könnyű. Szóval Orbán arra játszik, hogy 2018 tavaszán a „Fidesz vagy Jobbik?” kérdéssel szembesüljenek a választók, s a magyarországi közép – beleértve a balliberálisokat és a mérsékelt konzervatívokat – a kisebbik rosszra, vagyis a narancsra szavazzon. Ez a másfél évtizede Franciaországban lezajlott Le Pen versus Chirac történet újrajátszása, ahol ugye a második fordulóban a balosok is a gyűlölt Chiracra ikszeltek. A bökkenő az, hogy nálunk lassan eltűnik a szélsőjobb és a mérsékelt jobb közötti fal: egyik oldalról a Jobbik csákányozza a kutyuskampányával, a másik oldalról Orbán bontja radikális üzeneteivel, a halálbüntetés felvetésével és a bevándorlók elleni uszítással. Hamarosan kezet foghatnak a sitt fölött. Ha ez így megy tovább, 2018-ra lesz egy megunt, korruptnak, tehetetlennek tartott Orbán, valamint egy még ki nem próbált, dinamikus Vona. Életveszélyes.

– Önök tudnának tenni ellene. Mondjuk azzal, hogy kormányzóképesnek mutatkoznak.

– Háromból két időközit mi nyertünk!

– Angyalföldön mindig is az MSZP győzött, Veszprémben pedig egy fideszesből lett liberális mögé állt be a komplett balos ellenzék.

– A kampányban az MSZP teljes helyi bázisa megmozdult.

– Van még olyan, hogy MSZP-s helyi bázis?

– Létezünk.

– Itthon a színfalak mögött nyírják egymást, Brüsszelben a paraván előtt is, innovációnak, ötletnek nyoma sincs, a pártelnököt nem látni, se a mostanit, se az előzőt. Az egykori ballib koalíció összezsugorodott helyén a Magyar Szocialista Párton kívül a DK, az Együtt, a PM és a Liberálisok osztozkodnak, plusz ott az LMP – de közösen sincsenek fidesznyien, sőt lassan jobbiknyian sem. Ez lenne a „létezés”?

– Valóban sok minden tragikus körülöttünk.

– Komolyan kérdezem: megeshet, hogy pár év alatt eltűnik az MSZP?

– Attól azért nem tartok. Sőt. A Tóbiás József pártelnök által véghezvitt szervezeti változások lassan meghozzák gyümölcsüket. Ha az utolsó órában is, de hozzányúltunk a struktúrához, így a még Mesterházy Attila előtti években felgyülemlett és azóta hordozott adósságállományt is letudjuk.

– Spórolnak?

– Alkalmazkodunk az Orbán-rezsim körülményeihez.

– Spórolnak.

– Ésszerűsítünk. Átalakítjuk a még az MSZP 1989-es megalakuláskor létrejött megyei struktúrát.

– Orbán ezt kilenc éve, a 2006-os választási veresége után lépte meg a Fidesszel.

– Mi most jutottunk idáig. Elképesztő belső érdekkonfliktusokkal szabjuk át a sokak által éveken átrettentően irigyelt, minden megyében irodákat, fizetett forradalmárokat fenntartó szervezetünket.

– Fordítom. Két és fél évtizeden át belefért a pártbüdzsébe, hogy békeidőben is fizessenek párszáz, jobbára csak a kampányok alatt rakkoló embert, de hogy 2010-ben elbukták a kormányzati és a helyhatósági pozícióikat, s vele az aktivistáik közállásba helyezésének lehetőségét, pénz híján fel kellett számolni a hálózatot.

– Valóban nem volt mód a fenntartásra. Az átalakítást Tóbi tisztességgel elvégezte, emiatt is igazságtalan számon kérni rajta, hogy közben nem táncolt a színpadon.

– Csak azért nem táncolt, mert nem jutott rá ideje?

– Nem az ő műfaja. Tóbi menedzser, s a pártnak ilyen elnökre van szüksége.

– Kívülről nem látszik a párt.

– Keveset jár vidékre. Ha a kezébe veszi a Veszprém Megyei Naplót, vagy épp a dél-magyarországi napilapot, olvashat az aktivitásunkról. A földügyekkel foglalkozó Gőgös Zoli barátom a legnagyobb termeket is megtölti. Botka fellépésein a csilláron is lógnak, követelik, mutassuk már meg magunkat.

– Hiszen ők sem látják önöket. Bezzeg a Jobbik ott van az „emberek között”. Miben ügyesebb a radikális jobb, mint az MSZP?

– Dehogy jobb! A Jobbik Szegeden egy-két százalékon áll.

– Országosan tíz százalékpontot ver önökre.

– A tavalyi választáson hány parlamenti helyet nyert a Jobbik, s hányat az MSZP?

– És ma hányat nyerne, s hányat önök?

– Háromfelé estünk szét, két volt miniszterelnökünk önálló pártot csinált. Ezek után vicces a négy-öt évvel ezelőtti MSZP-s nagyságrendet kérni rajtunk számon.

– Mindhármukon számon kérhető az a nagyságrend.

– Én már akkor is különutas voltam: nagyon egyben tartottam volna a rendszert, s ma is nagyon egyben tartanám, pontosabban egybekovácsolnám.

– Gyurcsánytól Mesterházyig? Na, ez a vicces.

– Van akkora színpad, amin elférünk mindannyian.

– 2014-ben egymás szagát sem tudták elviselni a frontharcosok, mitől változna ez a következő választásra?

Ujhelyi-Istvan-07– A tavalyi eredménytelenség, remélem, mindenkit elgondolkodtat. Természetesen a közös párt nem kovácsolható újjá, a közös ellenzéki front viszont elengedhetetlen, választóink is ezt követelik tőlünk. Hát mi zajlott a tavalyi EP-választáson? A bal szimpatizánsai azt látták, hogy az egyik listát Bajnai Gordon vezeti, a másikat Gyurcsány Ferenc, a harmadikat Szanyi Tibor. Bázisunk nem értette, ma sem érti, kire is kell ikszelni. Sokan kedvelik például Jávor Bencét, de a pártjára nem szavaznának, mert számukra értelmezhetetlen egy ilyen kis formáció. Én magam is kapok leveleket DK-soktól, PM-esektől, melyekben szimpátiájukról biztosítanak, de megjegyzik, a pártom elfogadhatatlan nekik. Csodálkozunk az elbizonytalanodáson és a szétesésen? A szétszórattatás nem tud sikerre vezetni.

– Szóval miben jobb a Jobbik, mint az MSZP? Miért van tele az ovisoknak mesét olvasó Vonával a sajtó, s miért nincs cuki szoci?

– Vona valóban szárnyal a meseolvasással, ám ha mi csinálnánk, beleégnénk. Mehetne akár a pártelnökünk cukikampányolni, a média azt hozná le, miért nem a valós kérdésekkel foglalkozik ez a hülye.

– Jogosan?

– Csak részben. Ugyanis a modern politika tele van szimbólumokkal, szimbolikus ügyekkel, szimbolikus cselekvésekkel. Még egy amerikai szenátusi kampányban is csupán két-három momentumot tudsz felmutatni a politikai hitvallásodból. Ha lehajolsz egy szál virághoz, és nem letéped, hanem megszagolod, azon rugózik a komplett sajtó, vajon miért úgy döntött a stábod, hogy bal kézzel érintsd meg azt a növényt.

– Nálunk is van ilyen.

– Milyen?

– Gyurcsány Ferenc pár éve eltévedt gyereket talált a hegyen. Az is a stáb ötlete volt?

– Nem hiszem. Nem tudom. Az viszont biztos, hogy a politikában minden nyilvános tett egyúttal szimbólum.Én nemcsak EP-képviselőként, hanem már házalelnökként is adtam át óvodától sóbarlangig mindent, egy szabolcsi településen pedig nem öt percet meséltem, míg kattogtak a fényképezőgépek, hanem komplett mesedélutánt tartottam a gyerekeknek. Egyébként azt nem írta meg senki.

– Bezzeg Vonát.

– A Jobbiknak – különösen vidéken – sikerült feljátszania magát arra a polcra, ahol a le nem járt szavatosságú, „akár még bele is kóstolnék” választék található. Ma már reális veszély, hogy 2018-ban valamilyen formában Jobbik-kormányzás lesz. Harcolni kell ellene, de ebben a küzdelemben az erőtlenné vált Orbánra aligha számíthatunk.

– Orbán erőtlen? Nem mondja.

– Nincs benne erő! Erőszak, erőfitogtatás, na, az van benne. Nem tud kormányozni, képtelen érvényesíteni az akaratát.

– Az van a törvényhozásban, amit akar.

– Én egész fiatalon kormányoztam elég sokáig, és párszor rácsodálkoztam a politika érdekességeire. Nem az ám a legfontosabb, mi van fölül, a kormányzati és az állami apparátusokban. Hanem a végek! És ott ma már Jobbik-kormányzásra készülnek. A helyi fideszes vezetők egyre többen és egyre gyakrabban járnak el esti sörre, hétvégi kerti sütögetésre a Jobbik-elnökkel, megy az információáramlás, sőt úgy hallom, már az ügyészségeken is a szélsőjobbhoz dörgölőznek, mondván, sosem lehet tudni. A Fidesz számos alapszervezetében egymást rugdossák ki a tagok, vagy épp a pesti pártközpont oszlatja fel őket. Vajon miért? Mert egyre több településen ér össze a két párt ottani vezérkara. Ezért egyre nyilvánvalóbban hibás az orbáni stratégia, miszerint az MSZP-t kell karanténban tartani, finanszírozásunkat, forrásainkat elapasztani, intézményrendszerünket megsemmisíteni, még az írmagunkat is kiirtani. Mit művelt velünk a HírTV, és ugyanezt miért nem tette a Jobbikkal? Tipikus keleti tempó.

– A nyugati milyen?

– Nyugat-Európában küzdenek, de közben vigyáznak is a másikra a mérsékelt politikai erők, hiszen tudják, ha legyilkolják egymást, kalandorok vehetik át a hatalmat.

– Azt szeretné, hogy Orbán Viktor vigyázzon önökre?

– Isten ments!

– Hát most mondta.

– Nem pont ezt mondtam.

– „Én választást tudnék nyerni a baloldallal. Csak most épp nem érek rá.” Állítólag Orbán Viktortól való az idézet.

– Jó geg.

– Pláne, hogy valószínűleg tényleg képes lenne rá.

– Orbán kétségtelenül megkerülhetetlen személyiség, bármit mond a pornótól az illiberalizmusig, mindenki azt elemzi. De a bal jobb kezekben van nálunk.

– Lesz messiás pártelnök, aki új Medgyessy Péterként a vesztes pozícióból kivezeti a brigádot? Keresik az alkalmas kádert?

– Nem pártelnököt kell keresni, hanem olyan embert, aki képes összekovácsolni a már emlegetett ellenzéki frontot.

– Mesterházy visszatér?

– Attila nem visszatér.

– Hanem?

– Hanem itt van folyamatosan. Dolgozik, mozog. Örülök, hogy legalább ő nem egy másik pártot ment el szervezni, mint a kollégák.

– Szóval nem kék norvég az MSZP?

– Kék norvég?

– A Monty Python madara, ami „nem halt meg, csak pihen”. Illetve éppen hogy meghalt.

– Dehogy halt meg! Még csak nem is pihen. Attól, hogy a delfin nem ugrik folyton a vízfelszín fölé, odalent azért mozog.

– Delfin?

– Delfin! Ön madaras hasonlatot hozott, én vizeset.

– Lehet, nem is delfin, csak sneci.

– Majd kiderül, ha ugrik… Sneci? Azt Simicska mondta Orbánra, nem? Vagy valami hasonlót. Ha már pornó.

Ujhelyi-Istvan-lead-01(1)– Tobzódunk. Az is pornó, amit a magyar ellenzéki képviselők produkálnak Brüsszelben: négy balos háromfelé húz. Két szoci, ön és Szanyi, valamint két DK-s, Niedermüller Péter és Molnár Csaba alkotja a delegációt. Melyet kezdetben Szanyi vezetett, aztán egyszer csak ön lett a főnök. „Szimpla puccs. Három gyurcsányista összeállt egy baloldali ellen” – Szanyi foglalta így össze a történteket. Puccs volt?

– Dehogy puccs. Nem állítom, hogy súrlódásmentesen virul a delegáció, de legalább él, aktívan dolgozik.

– Ön gyurcsányista?

– Ezt nem tudom értelmezni. Én európai demokrata vagyok. És működtetem a delegációt.

– Szanyi azt nyilatkozta nekünk, nem állnak szóba egymással. Így szólt a párbeszéd az interjúban: „Beszélnek egymással?” „Ha van miről, akkor igen.” „Van miről?” „Nem nagyon.”

– Most erre mit mondjak?

– Ha Brüsszelben a két szoci sem ért szót, mit várnak az itthoniaktól?

– Tudnék én is jól idézhető mondatokban válaszolni, de pont az összefogás reményében nem veszem fel a kesztyűt. Szanyi jár a delegációs értekezletekre, s minden erőmmel azon vagyok, hogy hatékonyan működjünk együtt.

– A következő EP-listán rajta lesznek mindketten?

– Hol van még 2019?! Előbb még 2018-ban kormányt kell otthon alakítanunk.

– Aha.

– Rengeteget dolgozunk,ha ezt kívülről nem is mindig látni. Ha kiteszek egy posztot a Facebookra, kapásból érkezik harminc olyan komment, hogy ne csak dumálj, csinálj is valamit. Na de mit még?

– Még?

– A kampányban elképesztő energiát fektettem abba, hogy bekerüljek a sajtóba. Most ügyeket intézek, nem kampányolok. Ha személyes kampányba kezdenék, sokan félreértenék. Így is azt mondják, túl sokat szerepelek.

– Mármint a saját pártjában mondják ezt?

– Vannak ilyen hangok. Kérdezik olykor, miért mozgok ilyen sokat a nyilvánosság előtt.

– Lenne pártelnök?

– A közeljövőben biztos nem. Arról pedig fogalmam sincs, mi leszek hatvanévesen. Örülök, hogy annak ellenére túléltem húsz évet a magyar politikában, hogy voltak vagabund, túl aktív időszakaim.

– Vagabund?

– Átmentem rogánba, vagy ha úgy tetszik, korai szijjártóba: minden szembejövő kamerának harciasan nyilatkoztam, én akartam lenni a nagyon megmondó ember, a mindenkinél okosabb srác, vágytam a szereplésre.

– Aztán?

– Aztán kormányzati és törvényhozói tapasztalattal, Szeged város parlamenti képviselőjeként jöttem rá: bele kell érni minden pozícióba. A következő öt-tíz évben európai tanulásra, kapcsolatépítésre van szükségem. Szóval nem tervezek párelnök lenni, miközben persze tudom, hogy tele pletykával a ház.

– Onnan kanyarodunk el, hogy rengeteget dolgozik.

– Szakpolitikai kérdésekkel és Magyarország érdekeinek képviseletével foglalkozom. Turizmuspolitikában jelenleg én vagyok a legmeghatározóbb felelős politikai vezető az Európai Parlamentben, de a világpolitikai aktualitások a külügyi bizottságban is adnak elég feladatot. Eközben százasával fordulnak hozzánk magyar társadalmi szervezetek, magánszemélyek, ügyeikkel fölkeressük a megfelelő tisztviselőket, ha van rá mód, javaslatokat teszünk a bizottságnál. És vagyunk erre összesen ketten szocialista EP-képviselők, miközben az előző ciklusokban volt, hogy kilencen voltunk. Aztán. A múlt héten Budapestre hoztam az EP-frakciónk teljes vezetését, plusz uniós képviselőket és háromszáz egyetemistát, összesen ötszáz embert. A Parlamenttel szemben felállítottuk a Dunán az Európa-hajót, és arról beszéltünk, nagy lesz a baj, ha az unió nem talál megoldást az ifjúsági munkanélküliségre és a fiatalok kilátástalanságára.

– Magyarország előző uniós biztosa, a szocialista Andor László a teljes ciklusa alatt erről beszélt.

– És nem csak beszélt róla. Az ő nevéhez kötődik az Ifjúsági Garancia Program, amivel kapcsolatban én hetente tárgyalok uniós biztosokkal, s teszek javaslatokat. Egy éve tartom napirenden a külföldre költöző sok százezer magyar fiatal ügyét, tartottam sajtótájékoztatót Ferihegyen, Facebook-csoportokba csekkoltam be, Berlinben, inkognitóban sört csapoltam kint élő honfitársainknak. Jövő héten egyébként Budapesten konferenciát is rendezünk a témában. Folytatom. Cserdi roma polgármesterét kivittem Brüsszelbe, és javasoltam pilot-programnak a cserdi modellt. Hatalmas dolog lesz, ha összejön. Elkészítettem saját honlapomat, az ujhelyi.eu-t, amelyen keresztül átlátható módon bárki nyomon követeti a munkámat. Mondok még! Beleálltam a roaming-díj eltörlésébe! Úgy volt ugye, hogy most év végén kell kivezetni a roaming-díjat egész kontinensen, ám újabban az Európai Tanács, vagyis tagjai, a miniszterelnökök azt pedzegetik, toljuk odébb három évvel a bevezetését. Mire én fellázítottam az Európai Parlamentet. „No roaming” feliratot tetettem minden képviselő asztalára, itthon pedig egy hónapja sajtótájékoztatón követeltem Lázártól, árulja el, a rezsicsökkentő magyar kormány milyen álláspontot vett fel roaming-díj ügyben az Európai Tanácsban.

– Milyet?

– Míg a Fidesz EP-képviselői szóban a díjak mihamarabbi eltörlése mellett érveltek, addig Lázár János – írásbeli megkeresésemre a napokban megküldött – válaszából egyértelműen kiderült, hogy a magyar kormány a fokozatos, elnyújtott kivezetést támogatta. Lázár miniszter tájékoztatása szerint az Orbán-kormány álláspontja az, hogy a „roaming-díjak elhamarkodott megszüntetése” csak negatív következményekkel jár. Ez egyértelműen a fideszes kormánypárt kettős beszédét és teljes zavarodottságát mutatja. Fájó, hogy ezen ügyek közül egy se ment át a magyar sajtón.

– Miért nem?

– Miért, miért?! Mert le vagyunk írva. Le vagyunk sajnálva. De voltunk ennél rosszabb helyzetben is, például 1992-ben, amikor beléptem ebbe a pártba. Bár jelenleg nem jutunk médiaközelbe az akcióinkkal, el fog érkezni a pillanat, amikor majd minket emel a közhangulat.

– Mitől érkezne el?

– Attól, hogy felfedezi a társadalom: európai demokratákra van szüksége.

– Mitől fedezné fel?

– Rájön, hogy nyugalomra van szüksége. Orbán bármilyen zseniális, boszorkánykonyhájában bármennyire kidekázva, mit diktál politikai haszonszerzése, kezdi elveszíteni a kontrollt, és egyre inkább túltolja ezt az erőből politizálást. Nem alakítja a társadalmat, hanem kettétöri. Elérkezik a pont, amikor egy széles társadalmi réteg, benne számosan mérsékelt jobboldaliak azt mondják: ez már nagyon gáz. Beszélnünk kell az emberekkel. Én bár csupán heti egy-két napot vagyok itthon, fogadóórákat tartok, meghirdetem a megyei lapban, s jönnek is a választók. Az a dolgunk, hogy megtaláljanak bennünket. Engem akár a nyári szabadság alatt is a badacsonyi strandon, fröccs mellett. Csak álljanak szóba velünk!

(hír24.hu)

Bocsánat, hogyha kérdem… Jó most magyar képviselőnek lenni Brüsszelben?

profil2
Standard

Szerényi Péterné (demokrata.info) – 2014.12.03.

Aki kérdez: Demokrata.info, aki válaszol: dr. Ujhelyi István, az MSZP alelnöke, európai parlamenti képviselő. Ujhelyi István 2002 – 2014 MSZP-s országgyűlési képviselő, 2014-től a párt alelnöke.  2010 – 2014 között az Országgyűlés alelnöke, európai parlamenti képviselő. Idén júliusban elindította a „Hazaváró-programot”. Parlamenti munkájáról, országunk brüsszeli megítéléséről, a fiatalok helyzetéről és az MSZP-ről kérdezi öt a Demokrata.info.

DI: 2010–2014 között az Országgyűlés alelnöke volt. Milyen eszközök álltak rendelkezésére, hogy megakadályozza az egyre erősödő szélsőjobb előretörését? Tudta-e ezeket maradéktalanul használni?

Ujhelyi István: Levezető alelnökként minden esetben kötött a házszabály, így az eszközök is meglehetősen korlátozottak voltak. Gyakran a politikai státusszal járó nyilvánosságot lehetett csak érdemben használni. Nem tagadom, szívem szerint sokkal radikálisabb lettem volna bizonyos esetekben. Egy alkalommal például, miután Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő a zsidó kormánytagok és képviselők összeírását szorgalmazta a Parlamentben, sárga csillagot tűztem a zakómra és így vezettem a törvényhozást. Apró, de annál fontosabb tett volt. Erre ma is büszke vagyok. Ezzel együtt, amennyire lehetett, igyekeztem élni a házszabály nyújtotta keretekkel. Ha egy radikális képviselő túllépte a tisztesség határát, gondolkodás nélkül megvontam tőle a szót. Rendre fel is jelentettek emiatt a házbizottságnál. Kövér László házelnök másképpen értelmezi az előírásokat, ő leginkább a baloldali ellenzék ellehetetlenítésére használja azokat.

DI: Botrány, botrány hátán, itthon. Bocsánat, hogyha kérdem, jó most magyar EU képviselőnek lenni Brüsszelben?

Ujhelyi István: Demagógia nélkül, őszintén állítom: a magyar emberek képviselőjének lenni minden esetben megtisztelő, kivételes feladat. Így éreztem ezt az elmúlt több, mint egy évtizedben, a magyar törvényhozásban és így érzem az Európai Parlamentben is. Ha a kérdésében arra utal, hogy az Orbán-kormány negatív megítélése kihat minden magyar politikusra, úgy sajnos kénytelen vagyok megerősíteni: egyfajta stigmát jelent az orbáni rezsim minden magyar számára. Azon vagyok, és azon kell legyünk mind többen, hogy ezt a negatív bélyeget minél előbb le tudjuk venni. Magyarországnak másik arca is van, nemcsak a rezsimé.

DI: Brüsszelből hogyan látja a magyarországi fasizálódó, jobbra tolódó kormányt, országot?

Ujhelyi István: Európa aggodalommal figyeli mindazt, ami Magyarországon történik. Döbbenten szemlélik, hogy a Fidesz miként kacsint össze a szélsőjobbal. Miközben Orbán Viktor minden egyes centralizációs törekvését a szélsőséségesek hatékony megakadályozásával is magyarázta, ehhez képest a radikális erők folyamatosan törnek előre. Mivel „csak” dolgozni járok ki Brüsszelbe és minden lehetséges időt Magyarországon, a választók között töltök, így arról is valós képem van, hogy mit gondolnak mindarról, ami hazánkban zajlik. Bizton állíthatom, a többség európaiként gondolkodik, és nem kér a fideszes putyinokráciából.

DI: Mit tud tenni az Ön frakciója és Ön az ilyen jellegű csoportok térnyerésének visszaszorítása érdekében?

Ujhelyi István: Minden lehetséges eszközt megragadunk, hogy a kirekesztő szélsőségek ne kerüljenek többségbe. Az Európai Parlamentben ebben is egyetértés van, a két nagy frakció közösen akadályozta meg például, hogy a radikális csoportok képviselői vezető tisztségekhez jussanak a parlamenti bizottságokban. Az S&D képviselőcsoportja rendszeresen szervez és támogat az extremizmussal foglalkozó konferenciákat, rendel meg ezzel kapcsolatos tanulmányokat.

DI: Ön az MSZP egyik alelnöke. Sokan már leírták a pártot. Véleménye szerint mikorra lesz újra a régi, ütőképes a párt?

Ujhelyi István: Az MSZP-t már sokan és sokszor leírták. Mégis az ellenzék vezető ereje, akárki akármit mond: az MSZP nélkül nincs kormányváltás. Az MSZP nem hibátlan, de tanult az elmúlt évekből, tanult az elmúlt huszonöt évből. Tanult a saját és mások hibáiból. A szocialista párt most egy olyan úton indult el, amely visszavezet a választókhoz. Azokhoz, akiket a mindenkori politikai elit magára hagyott. A rezsim recsegve össze fog omlani. Mi, pedig készen leszünk rá, hogy újra demokratikus, szabad levegőjű, európai, emberközpontú és emberléptékű magyar köztársaságot építsünk belőle.

DI: Elindította a „Hazaváró-programot”. Bocsánat, hogyha kérdem, mire jöhetnének haza a külföldre távozott fiatalok? Olyan vélemények is vannak, hogy majd csak nyugdíjasként fognak majd hazatérni, ha hazatérnek.

Ujhelyi István: A fiatalok kivándorlása Magyarország egyik legsúlyosabb problémája. Egy modernkori Trianon. Több mint félmillió magyar vállalta a kényszerű gazdasági emigrációt, mert nem tudott itthon boldogulni. Személyes küldetésemnek érzem, hogy megteremtsem ezeknek, a százezreknek a valós érdekképviseletét és azoknak, akik hazatérnének, megfelelő lehetőséget és környezetet tudjunk biztosítani. Erről szól a Hazaváró-program. Nem hagyhatjuk, hogy skype-nagyszülők és skype-unokák országa legyünk. Társadalmi katasztrófa ha egy teljes generáció elveszíti kapcsolatát a hazájával.

DI: Édesapaként hogyan látja a fiatalok helyzetét ma itthon? Mit mondana gyermekének, ha Ön elé állna, hogy külföldön szeretné megteremteni egzisztenciáját?

Ujhelyi István: Abban nem látok kivetnivalót, ha egy fiatal külföldön próbál szerencsét, gyűjt tapasztalatot és tudást. Örülnék neki, sőt támogatnám, hogy gyermekeim is európai polgárok legyenek. A baj akkor van, ha nem a tudásvágy, hanem kényszerű étvágy miatt mennek külföldi emigrációba a fiatalok. Ha valaki azért dolgozik egy angliai kifőzdében, mert csak így tudja eltartani a Magyarországon maradt családját, az mindannyiunk szégyene. És tennünk kell ellene.

DI: Mitől félti gyermekeit leginkább ma Magyarországon?

Ujhelyi István: Attól, hogy ők is azt fogják mondani a gyermekeiknek: „nem baj, majd nektek jó lesz”. Szomorú, hogy Magyarországon generációk adják egymásnak ezt útravalóként. Szomorú, hogy újabb és újabb generációkkal tolódik tovább az élhetőbb világ. Ha rajtam múlik, ők már nem ezt fogják mondani. És, higgyük el: rajtunk múlik!

“Csere”

ujhelyifoto
Standard

Lampé Ágnes (168Óra) – 2014.05.22.

A „munkát, kenyeret, tisztességes bért” sok évtizedes nemzetközi baloldali gyökereihez kell visszatérni, hogy az MSZP megújulhasson. A Magyarországon cselédsorba került több százezer mezőgazdasági munkás kiszolgáltatottsága ellen és a megélhetésükért kell küzdeni. Az MSZP EP-képviselőjelöltje nem elsősorban Brüsszelből, hanem Magyarországról készül a baloldal felépítésére.

– A szkinhedvád miatt lemondott Molnár Zsolt, az MSZP budapesti elnöke. Aligha tesz ez jót a pártnak a kampányfinisben.

– Nem lepődtem meg a bejelentésen.

– Egyeztettek?

– Nem vagyunk olyan szoros kapcsolatban, hogy erre sor került volna.

– Eleinte úgy tűnt, Molnár bírja a strapát. Aztán pont a hajrában adta fel.

– Nézze, én az EP-választásra készülök, azzal foglalkozom. A szkinhedvádnak pedig semmi köze a kampányhoz.

– Már hogyne lenne.

– Csak ha nagyon akarja. A lényeg, hogy Zsoltnak egy idő után elege lett az igaztalan vádakból. Amit személy szerint sajnálok, de amikor az ember kint van a fronton, és épp hírt kap a más területen zajló küzdelmekről, nem teheti fel a kezét, különben elbukja a komplett háborút.

– Ön is feltette a kezét.

– Én? Mikor?

– A most zárult ciklusban ön volt az Országgyűlés egyik alelnöke, ám – egy kövéri összetűzéstől eltekintve – túl sok esemény nem fűződik a nevéhez. Menekül itthonról?

– Sajnálom, ha önnek úgy tűnik, hogy elfáradtam és menekülök.

– Pedig?

– Pedig kifejezetten sok konfliktust vállaltam fel, a jobbikos képviselőkkel például számtalan személyes összetűzésem volt. Amikor Gyöngyösi Márton a zsidók összeírásáról beszélt, az elnöki pulpituson sárga csillagot tűztem fel, hogy demonstráljak. Megszólaltam az új házszabály ügyében, kiálltam a bizonyítottan erőszakos múltú Sneider Tamás alelnöki kinevezése ellen, Horn Gyula Terem kialakítását kezdeményeztem. Nem vagyok fáradt. Pont most érzem magam erőm teljében, és éppen ezért nem volt kedvem még egy cikluson keresztül díszpinty lenni az orbáni gépezet egyetlen ellenzéki állami vezetőjeként. Ha akartam volna, indulhatok Szegeden, és megnyerem a választókörzetet. Ha kérem, maradhattam volna alelnök is. Kényelmes lett volna. De talán a magyar parlamenti életből kiszállva később hasznosítható tapasztalatokra tehetek szert.

– Szóval mégiscsak belefáradt az alelnökösködésbe.

– A visszajelzések alapján bátran állíthatom: következetes és kőkemény alelnök voltam. Nem tudni, mennyivel lenne még a mostaninál is kétségbeejtőbb a közbeszéd, ha a Jobbik rajtam is keresztülgyalogol, ahogy tette azt néhány más alelnöktársammal. Mondom: nem akarok díszpinty lenni. A ház alelnökeként szimbolikus lépésekig eljuthatok, de a rendszert ebből a tisztségből megbuktatni nem lehet. Én most mást, többet szeretnék.

– Arról azért van véleménye, hogy új struktúrában dolgozik a parlament, és nem plenáris ülésen, hanem egy szuperbizottságban zajlik a törvény-előkészítés?

– Hallgatva Orbán beiktatási beszédét és a házelnök dölyfös megnyilatkozásait, egyértelmű, hogy a helyzet keleten fokozódik. A struktúra ehhez képest majdnem mindegy. Ugyanez a parlamenti szisztéma és házszabály élt már meg olyan korszakokat, amikor a hatalom birtokosai betartották az európai normákat. Ma kétharmados hatalom tombol a parlamentben, ebben nem láttam a szerepemet.

– Már tavaly bejelentette pártjának: Brüsszelbe tart.

– Ahogy azt is: az MSZP soron következő tisztújításán elindulok tisztségviselőnek. Nem költözöm ki Brüsszelbe, ugyanúgy járok majd ki dolgozni, ahogy a minisztériumba is beutaztam Szegedről. Itthon szeretnék új baloldalt építeni. Maradok a belpolitikában is.

– Sokak szerint az EP-képviselőség kádertemető, amiben vigaszdíj a többmilliós fizetés és az egyéb juttatások.

– Én nem nyugalmas állást keresek az EU-ban, hanem az onnan való itthoni politikai újjáépítés lehetőségét.

– Párton belül nem túl nagy az egyetértés ennek módjáról.

– Akkor járok el helyesen, ha nem belső csatákat folytatok, hanem új pályát keresek saját épülésemre és a baloldal újjáépítésére.

– A korábbi EP-képviselők lecserélése is ennek a folyamatnak a része?

– Ez a sorcsere akár természetesnek is mondható. A most kimaradók munkájára nagy szükség lenne kint Brüsszelben. Remélem, hogy valamilyen formában értékes támogatói lesznek a közös munkának.

– Mégis cserélnek.

– Mégis.

– Hogy állt össze az új csapat?

– A pártelnökség személyi javaslata alapján.

– És a pártelnökség mi alapján döntött?

– Magam is a döntéshozó választmányi ülésen találkoztam először a listával. A pártparlament pedig rábólintott.

– Ön után Hiller István lesz a parlament szocialista alelnöke.

– Megnyugtató.

– Hiller azt nyilatkozta a 168 Órában: „Javaslom a baloldalnak, hagyja el az Orbán-fóbiát, mert ez nem vezet eredményre.” Ehhez képest a párt EP-kampánya szinte csak a miniszterelnökről szól.

– Ez így nem igaz. Egyedül az MSZP-nek van látható, érdemi és világos programja, benne az európai minimálbérrel, a minimálnyugdíjjal, a huszonöt év alatti fiatalok munkahelyteremtésének kérdésével, az egy számjegyű élelmiszeráfáról, a megteremthető biztonságról. Erről szól a mi kampányunk. Az elmúlt hetekben legalább ötven sajtótájékoztatót tartottam a legkisebb településen is, nem Orbánnal kelek és fekszem. Az biztos, nem folytathatjuk a régi módon, mert abban csak a mostani, 1,3 millió szavazat van.

– „A miniszterelnököt már csak az vezérli, hogy hatalmát tovább erősítse.” Önök ezt a kijelentést ragozzák az EP-kampányban is.

– És sok minden mást is. De ha a Fidesznek és a jobboldalnak nincs más üzenete, mint Orbán Viktor fényképével tiszteletet követelni a magyaroknak, akkor arra az ellenzék sem tud másképp reagálni. Én Berlinből üzentem Orbán Viktornak, ahol a kinti magyarokkal találkoztam, hogy haza kell hozni a hatszázezer honfitársunkat, különben vége Magyarországnak. Pártunk mélyrepüléséből pedig azt értettem meg ezen a tavaszon, hogy vissza kell találnunk az utcára, a nép közé. Nincs kedvesebb programom, mint egy kora reggeli piaci kitelepülés. Elfelejtettük már a politikai fórumokat, mert ott tényleg csak Orbán Viktor a téma.

– Egyetért a hilleri felvetéssel?

– Igen. De azzal a kiegészítéssel, hogy meg kell haladnunk azt a politikai rendszert, amelynek mégiscsak van egy központi figurája. De reggel a piacon nem Orbán a hívószó, hanem a „munkát, kenyeret, tisztességes béreket” szöveg. Február óta több mint száz településen jártam, ötvenezer kilométert utaztam. Ez igazi politikai felnőttképzés. Ennyi hiteles, a valóságról szóló beszélgetésben régen volt részem.

– A jobboldal sok éve rájött erre.

– Mi meg ezt felejtettük el nyolc év kormányzás alatt.

– Kampányuk másik fő üzenete a fiatalok megszólítása.

– Én a megszólítás helyett inkább az érintkezés szót használnám.

– A Corvinus Egyetem hallgatóiból álló Aktív Fiatalok Magyarországon nevű kutatócsoport felmérése szerint évek óta most a legalacsonyabb a fiatalok körében az MSZP támogatottsága. Tippel, mekkora?

– Tíz százalék alatti.

Három.

– Ez maga a katasztrófa. És nem a szocialista pártra, hanem a társadalom egészére nézve. Az MSZP ilyen formában nem folytathatja, az önkormányzati választások után át kell alakítanunk az egész baloldalt. Hosszú, négyéves építkezés lesz, szeretnék benne részt vállalni, itthon.

– Három százalékról nehéz kampányolni a fiatalokért.

– Ha innen indulunk, hát innen indulunk. A fiatalok nem neonácik, nem újfasiszták, nem fajgyűlölők, hanem lázadnak. Keresik azt az új politikai erőt, amelyikről el tudják képzelni, hogy tényleg tenni szeretne az országért. Mindenki rá fog jönni, hogy a Jobbik a zászlóégetésen, köpködésen és a „KGBélák” alkalmazásán túl semmi másra nem képes.

– Hiller azt is javasolja az MSZP-nek: „A Jobbik-hisztériát is fejezzük be.”

– Biztos, hogy másképp csapódik le a politikai helyzet a Jókai utcában, és más a véleményük a szabolcsi párttagjainknak. A Jobbik-lufi ki fog durranni. Ettől még otthontalanok lesznek azok a szavazók, akik nem akarták a jelenlegi baloldalt választani. Azt mondtam a szabolcsi barátaimnak, ha tucatjával lesznek is jobbikos polgármesterek Kelet-Magyarországon, én akkor is hetente megyek majd ezekre a településekre, és szegezem neki a kérdést a szélsőjobbosoknak: megszűnt-e már a mélyszegénység, van-e közbiztonság, mit értek el a soviniszta és fajgyűlölő demagóg mondataikkal?! Gyorsan meztelen lesz a király. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy új politikai tartalmat adjunk.

– Mint például?

– Alelnök koromban anakronisztikusnak éreztem a „munkát, kenyeret, tisztességes bért” sok évtizedes nemzetközi baloldali jelszót. Ma viszont már nem jövök úgy el egyetlen programomról sem, hogy legalább egyszer ne mondtam volna el. Ezekhez a gyökerekhez kell visszatérni.

– Ennyire messze a kályha?

– Ennyire. Ahogy az ipari munkásság Európa nagy részén, úgy idehaza több százezer magyar mezőgazdasági munkás került cselédsorba. Az ő kiszolgáltatottságuk ellen és a megélhetésükért kell küzdenie a baloldalnak. Nem véletlenül vállaltam el, hogy az Agrárszocialista Mozgalom emlékére szervezett hagyományos április harmincadikai eseményen én mondjam az ünnepi beszédet. Tudja, mi az érdekes? Ha bárkit megkérdeznénk, miért van Orosházán minden év április utolsó napján megemlékezés, senki nem tudná. Miközben ötezer ember volt ott, és olyan fáklyás felvonulást szerveztek az orosházi szocialisták, amilyet MSZP-s rendezvényen rég láttam. Erős az igény arra, hogy valaki kezet nyújtson az elesetteknek.

– Így újulhat meg a baloldal?

– Érintkezéssel. Azzal a több millió emberrel, akik ma úgy érzik, nincs képviseletük.

– A Medián szerint a biztos szavazók körében a Jobbik 17, az MSZP csak 14 százalékon áll.

– Egy ördögi orbáni terv részesei vagyunk mindannyian. Célja, hogy Magyarországon két választható erő legyen: a Nemzeti Együttműködés Rendszere és a radikális jobboldal. Ha így van, még a 168 Óra olvasói is azt érzik majd, hűha, ahhoz, hogy ne jöjjenek a barnaingesek, a narancssárgákra kell szavaznunk. Ezt az elképzelést erősítette, hogy a kampányban minket szedtek ízekre. Hol jogosan, hol nem. A Jobbikot és a saját fideszes köztörvényes képviselőjelöltjeiket még csak meg sem érintette sem az ügyészség keze, sem a média szele. Ma már a NER is úgy érzi, a Jobbik túlságosan megerősödött. Ezért ebben a kampányban a pofonokat a Jobbik kapja. De milyen ország az, ahol nem a választó osztja ki a sárga és a piros lapokat, hanem egy közpénzből fenntartott, több milliárdot lenyúló boszorkánykonyha tanácsadói patikamérlegen kísérleteznek ezzel?!

– Önöknek is ott volt Rogán vagyonbevallási botránya, de sajtóhírek szerint nem álltak rá az ügyre.

– A hírt én is csak olvastam.

– És?

– Lapozzunk.

– Ne lapozzunk. Miért lapítottak?

– Nem lapítottunk. Tudtommal az ügy egy szocialista kampányanyagban jelent meg először, ezt követően vitte tovább az Együtt–PM és a
DK, amelyekkel szövetségben dolgoztunk. Az esetről van véleményem, de engedje meg, hogy házon belül fejthessem ki.

– Most is megtehetné.

– Nehéz május huszonötödikén jó eredményt elérni úgy, ha magunkkal foglalkozunk. Most az európai választásokra készülünk. Én ennek sikeréért dolgozom. Folyosói pletykákból azt hallottam, hogy a Rogán-ügy kiteregetése fideszes belső harcok része volt.

– És?

– A világ legprofibb és legdrágább negatív kampányához értő szakembereket alkalmazza a Fidesz az ön és az én adóforintjaimból. Ezek harcászati feladatok. Boldogabb országokban az erős negatív kampányokat nem közpénzből fenntartott állami intézmények tervezik és vezénylik. Az ügyészség és a közmédia ezeknek a kampányoknak az eszközei. Ilyesmi demokratikus országban nem fordulhat elő, csak banánköztársaságokban. Meg Oroszországban.

Ujhelyi: szemberöhögik a társadalmat

DSC02012
Standard

Pungor András (168Óra) – 2013.12.12.

Kövér László azt hiszi, őt provokálom, pedig a rendszert bírálom és a szélsőjobb nyomulását akarom megakadályozni – állítja Ujhelyi István, a parlament szocialista alelnöke. Aki elpirulna, ha a korelnöknek és a nála idősebb képviselőknek – az új szabályok szerint – fel kellene állniuk, ha ő belép a terembe. A szegedi politikussal a 168 óra készített interjút.

– Jó étvágyat!

– Köszönöm.

– Azt mondta, nem szereti, ha hivatalos körülmények között kérdezzük, ezért hívott ide, a parlamenti menzára. Mintha direkt ki akarna lógni az országgyűlési alelnök megszokott szerepéből.

– Két ülésvezetés között van egy kis szünetem, csak most tudok ebédelni. Aki ismer, pontosan tudja, hogy tőlem távol áll a Kövér László által megtestesített, merev stílus. A konyhásokkal is tegeződöm. Inkább itt lent, a menzán ebédelek, mint hogy fent, a Vadászteremben pöffeszkedjek.

– Mert a házvezető ön szerint pöffeszkedik?

– Most épp nem rá utaltam, de aki tekintélyuralmi rendszert épít, saját stílusát, politikai habitusát ülteti át a gyakorlatba.

– Látom, kiütötte önnél a biztosítékot, hogy a Fidesz új házszabály-módosító javaslatot nyújtott be. Eszerint állva kell majd fogadni a házelnököt, a viták a bizottságokban zajlanak majd, a parlament plenáris ülésén lényegében csak szavaznak a képviselők.

– Tiltakozásunk ellenére ők fogadták el a jelenleg hatályos jogszabályt, ami szerintünk antidemokratikus, ellentmond a parlamentáris szokásoknak és az ésszerűségnek. Előfordult, hogy két nap alatt nyomtak át törvényeket. A földtörvényt például egy bizottsági módosítóval szinte teljes egészében kicserélték. Nem egyeztettek sem a trafikok, sem a takarékszövetkezetek ügyében az érintettekkel. Nyolcszázöt törvényt és jogszabály-módosítást, több mint négyszáz országgyűlési határozatot préseltek át három és fél év alatt.

– Állítólag éppen ezt a rossz gyakorlatot akarják kiküszöbölni: minimum hat nappal a tárgyalás előtt be kell majd nyújtani az új javaslatot, és nem lehet az utolsó pillanatban módosítót fűzni hozzá.

– Most vallják be, hogy igazunk volt, amikor téptük a hajunkat. Miután mindent elfoglaltak, és az Orbán-rezsim képére változtatták a rendszert, a következő ciklus képviselőinek kétharmaddal akarják megkötni a kezét.

– Nem feltételezi róluk, hogy csak belátták, rossz volt az eddigi gyakorlat?

– Ez nem belátás, hanem cinizmus. Szemberöhögik a társadalmat, arcul köpik az ellenzéket. Pontosan tudták, hogy nincs a világon olyan demokratikus parlament, amelyben a jogszabályokról a magyarhoz hasonló mechanizmusban döntenének. Hogy erre miért volt szükség? Lehetővé akarták tenni, hogy gyorsan születhessenek meg a társadalom szinte valamennyi rétegét sértő intézkedések. Ne várja senki, hogy az új házszabály tárgyalása során elnézést kérnek majd a korábbi eszközeikért. A másik gond a részletes vita megszűnése…

– Erre a Fidesz azt mondja, amúgy sem különbözött már az általános vita a részletestől, ezért nincs rá szükség a plenáris ülésen.

– Nem azért váltak unalmassá a részletes viták, mert rossz a rendszer, hanem mert a kormány kiüresítette ezt a műfajt. Az előbb másfél órás szünetet kellett elrendelnem, ugyanis a jövő évi költségvetésről szóló nyolcórásra tervezett, részletes vitában elfogytak a szónokok. A Fidesz száznyolcvan perces felszólalási keretéből tíz percet használt fel, a KDNP nullát. Főleg az MSZP és a Jobbik képviselői mondták el a véleményüket. A kormánypártiak úgy gondolhatják: beszéljetek csak, mi úgyis megszavazzuk a törvényt!

– Az új szabály szerint a vita terepe a bizottságokban lesz.

– Szétfolynak így az ügyek. A nyilvánosság számára szinte követhetetlen lesz, hogy az egyszerre zajló bizottsági üléseken mi történik. Ez már-már a rendeleti kormányzás. A totalitárius rezsim érdeke, hogy homályban maradjanak ügyek.

– „Renitens” viselkedése miatt kap a fejére Kövértől?

– A házelnök azt hiszi, őt provokálom. Pedig a rendszert bírálom és a szélsőjobb nyomulását akarom megakadályozni. Elnök úr szúrósan azt jelentette ki, hogy magatartásom olyan ami egyetlen alelnökre sem volt jellemző a rendszerváltozás óta.

– Nem ültek le ezt megbeszélni egymással?

– Nem ilyen a viszonyunk.

– Köszönnek azért egymásnak?

– Igen. Tisztelem őt, nagy tudású embernek tartom. Miközben többek előtt megjegyezte: ha 3 és fél évig sikerült erre a rövid időre már valahogy el tudja viselni „Ujhelyi urat” az elnöki székben.

– Legutóbb Kövér felháborodott azon, hogy az Orbánt kérdező Rogán Antal felszólalására a pulpitusról így reagált: a többit a frakcióülésen beszéljék meg.

– Akkor az egyszer házszabályt sértettem, ahogy ő több tucatszor a frakciómmal szemben. De nem tűrhettem, hogy a fideszes frakcióvezető és kormányfő nyolc percen át egymással passzolgasson. Közben nem a kormányt dicsérték, hanem az ellenzéket szapulták. Beszólásomnak az lett a következménye, hogy letiltottak a következő heti ülésvezetésről.

– A parlament sajtóosztálya viszont azt közölte: a beosztás éppen az ön kérésére változott meg. Plusz odadörgölték azt is, hogy Ujhelyi István “rendszeres nem hivatalos külföldi utazásai miatt vezetett az alelnöktársai közül legkevesebb ülést”.

– Itt voltam a Házban, miért ne akartam volna ülést vezetni. Egyébként sem magánügyben szoktam utazni, hanem a kínai-magyar kapcsolatok fő szervezőjeként képviselem Pekingben Magyarországot. Ez is a munkám része. Kövér László titkárságán jeleztem, mikor hova utazom, és azt is, hogy a kiesett időt, mikor tudnám bepótolni. Később mégsem osztottak be, helyette most felmutatnak egy papírt, milyen kevés ülést vezetek.

– A Jobbik nehezményezte, hogy ön nem engedte használni a cigánybűnözés kifejezést a parlamentben. Mint fogalmazott: „az elnök ízlésére van bízva, milyen szavak használatát hajlandó elviselni.”. Furcsa helyzet: jogosan használ fel egy, korábban ön által is elítélt önkényes eszközt.

– Korábban is élt azok a szabályok nagy része, amiket alkalmaztam a Jobbikkal szemben. A párt tudatosan feszegeti a közösség tűrőképességének a határát. Egész cikluson át kérlelhetetlen ellenlábasa voltam rasszista, kirekesztő álláspontjuknak.

– Novák Előd bosszúból szocionistának nevezte önt.

– Kortörténeti dokumentum, hogy egy törvénytervezetben név szerint kritizálnak engem. Kiállok az elveim mellett. Tavaly ülésvezetés közben például sárga csillagot tűztem ki, miután Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő a kormánytagok zsidó állampolgárságának felmérésére utalt, de számos esetben megvontam tőlük a szót, ha rasszista szöveget adtak elő. Ha én a pulpitusról nem teszem meg, ki fogja megtenni?

– Biztosan a házelnök is lépett volna.

– Gondolja? Döbbenetes, ahogy Kövér reagált a Házbizottság ülésén, amikor a Jobbik sürgette, hogy pénzbüntetést szabjanak ki rám a velük való csörtéim miatt. Az elnök úgy fogalmazott, hogy elviekben teljes mértékben támogatja, de sajnos nehezen lehetne a Házszabályba szuszakolni az alelnök szankcionálását.

– Egyébként az új javaslat alapján jövőre sárga csillagot sem tűzhetne ki.

-Elképesztő! Mert demonstrációs eszköz. Elképesztő! A XXI. században egy biológia órát, de egy sajtótájékoztatót sem lehet már megtartani például multimédia-alkalmazás nélkül. Ez azt jelenti, ha valaki a laptopja hátoldalára tiltakozó szöveget ragaszt, kivezethetik a teremből?

– Önnek erre lenne jogosítványa. Élni fog vele?

– Ahogy elpirulnék ha a korelnök, meg a nálam idősebb képviselőknek fel kellene állniuk, mert én belépek a terembe, úgy nem élnék a kivezetés lehetőségével sem.

– A szélsőjobboldallal szemben sem?

– Most megfogott. Hithű demokrata vagyok, és harcias típus. Nem tudom, mikor jön el az a pillanat, amikor a Fidesz által megálmodott, általam kritizált megoldással mégis élnem kell.

Védték a házunkat – Interjú Ujhelyi István (MSZP) EP-képviselővel

joob00
Standard

Bányai György (Magyar Narancs) – 2014.06.19. 

A családját is megfenyegették a szélsőjobboldallal vállalt konfliktusai miatt, Kövérrel sehogy nem tudott szót érteni, Gyurcsányt Őszöd után visszaléptette volna, noha szerinte a beszéd tartalma annak néhány mondata kivételével vállalható. Ujhelyi István ingázó EP-képviselő lesz.

magyarnarancs.hu: 1993 óta tagja az MSZP-nek, hosszú ideje az egyik prominenseként. Mikor kellett volna körülnéznie az MSZP-nek, hogy miként tovább?

Ujhelyi István: Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésekor. És nem feltétlenül a tartalma miatt, hanem azért, mert a Fidesz egy vérmes, hazug kampányt tudott ráépíteni, amelynek a hatása máig tart. Ez volt az első látványos pillanat, amikor a háttérben, a stratégáknál összeért a Fidesz és a Jobbik érdeke: a radikálisok érdeke, a Szabadság téri randalírozók és Orbán Viktor érdeke.

magyarnarancs.hu: A tévészékház ostromára gondol?

UI: Így is meg lehet közelíteni. Annak a támadásnak volt az előzménye az őszödi beszéd; az, ahogyan nyilvánosságra került, s annak az utóéletét nyögjük máig a baloldalon. Az elhangzott mondatok között van, amelyeket ki kell fütyülni, és olyanok, amelyek miatt elnézést kell kérni, de alapvetően a beszéd tartalma nagyon is a helyén van. Remélem, lesz idő, amikor kellő távolságból a valódi üzenetet fogjuk elemezni. Mindannyiunk javára válna. Ehhez, úgy látszik, még idő kell.
false

magyarnarancs.hu: Ön szerint mi lett volna a helyes megoldás?

UI: Abban a politikai szituációban a helyes döntés az lett volna, ha a miniszterelnök visszalép a pozíciójából. Ezzel kivédhette volna a nagyrészt igazságtalan támadássorozatot, amit Orbánék gondosan megterveztek. Rendet tenni és kormányozni csak új szereplő tudott volna. Ha akkor – ahogy végül tette később és későn – Bajnai Gordon veszi át a kormányrudat, biztos nincsen Fidesz-kétharmad, és lehet, hogy minden másképp alakul.

magyarnarancs.hu: Akkor is így látta?

UI: Amikor már kisebbségi kormányzás volt, otthagytam az államtitkári pozíciómat, jelezve, hogy ez a kormányzás így nem vállalható. Ferivel ez nem személyes konfliktus volt. Neki külön is elmondtam, és a párt elnökségében is. De nem az én álláspontom érvényesült.

magyarnarancs.hu: Az Európai Parlamentet választotta. Miért?

UI: Ha kértem volna a biztos képviselői helyet és – az egyébként rendkívül megtisztelő – országgyűlési alelnökséget, nagy valószínűség szerint újra megkapom. Úgy érzem, hogy amit ellenzéki politikusként lehetett, kihoztam ebből a tisztségből. Hozzáteszem, amikor tavaly márciusban úgy döntöttem, hogy európai parlamenti képviselő leszek, más volt a szocialista pártban és a teljes magyar ellenzéken belüli helyzet, mint most.

magyarnarancs.hu: Nem volt ennyire reménytelen?

UI: Ma sem reménytelen. Ha az lenne, akkor nem indulnék a párt egyik alelnöki tisztségéért a júliusi kongresszuson. Sok ponton hibásnak tartottam a párt eddigi politikáját, ezt a belső fórumokon nem is titkoltam. Sokan ezért egyfajta távolállóként is kezeltek a most távozó vezetéstől. Hatékonyabb, átgondolt együttműködést szorgalmaztam a DK-val és az Együtt–PM-mel. Mindkét szervezettel és annak vezetőivel jó kapcsolatot ápolok, Bajnai Gordont személyes jó barátomnak is mondhatom a közös kormányzati munka után. Sajnos, a pártom politikáját illető kritikám sok tekintetben beigazolódott. Aminek nem örülök. De éppen ezért nem tehetem meg, hogy kényelmesen Brüsszelbe költözve csak messziről figyeljem az itthoni eseményeket.

magyarnarancs.hu: Ha marad, parlamenti alelnökként is kollégája lesz a jobbikos Sneider Tamás, akinek a megválasztása ellen külön is protestált.

UI: Vállalhatatlannak tartom őt az újnáci és erőszakos szkinhedmúltja miatt. Európa szerencsésebb országában több tízezres demonstrációk söpörték volna el egy olyan politikai alkunak a megkötését, mint amilyen ez ügyben a Fidesz és a Jobbik között megszületett. Az Európai Parlamentben többek között a szélsőséges pártok megerősödésének problémájával is szeretnék foglalkozni. Muszáj különbséget tenni nyugat-európai euroszkeptikus és – különösen Közép- és Kelet-Európában – a gazdasági, társadalmi krízis miatt valóban erősödő radikális jobboldali pártok között.

magyarnarancs.hu: Itthon is ezzel foglalkozott, az Országgyűlésben is fellépett a szélsőjobbal szemben.

UI: Kaptam is érte. Nem hoztam nyilvánosságra, de konkrét merényletkísérletet hajtottak végre a családunk ellen. Hosszú ideig kellett védeni – titkosan – a teljesen békés kertvárosi házunkat. Rendszeresen ki voltunk pécézve. De ezt vállaltam, hiszen az legyen közszereplő, aki hajlandó az értékei mellett kardoskodni.

magyarnarancs.hu: A pulpitusról a jobbikosokkal folytatott, nemegyszer heves szócsatáik miként folytatódtak a házbizottságban?

UI: A házbizottság ülései és az ott elhangzottak nem nyilvánosak.

magyarnarancs.hu: Titkosak?

UI: Titkosak. Egyszer kikaptam, mert a Kövér Lászlóval történt egyik konfliktusomat részletezve hosszan idéztem a jegyzőkönyvből. Nagyon-nagyon csúnya politikai adok-kapok ment néha miattam a házbizottság ülésein.

magyarnarancs.hu: Kövér László házelnök miként viselkedett olyankor?

UI: Velem sokkal ridegebben, mint a Jobbikkal. Velük megengedően, velem pedig láthatóan türelem nélkül.

magyarnarancs.hu: Hogyan tudott Kövérrel szót érteni?

UI: Sehogy. Három és fél év alatt két alkalommal, talán ha négy percet tudtunk egymással beszélni mint elnök és alelnök. Megszüntette az összes elnöki értekezletet, amit pedig minden elődje rendszeresen működtetett. Még Schmitt Pál is.

magyarnarancs.hu: Annyi magas labdát adott a Fidesz. Hogyhogy nem lehetett a kampányban ezek közül szinte egyet sem rendesen lecsapni?

UI: Én ezt másképp látom. Minden labdát lecsaptunk. Mégis, a hatásuk akkor lett volna igazán nagy, ha ezt mondjuk az RTL Klub Híradója az adott időszakban idézi. A szocialista párt frakciója vagy a párt vezetői tarthatnak naponta tíz akciót, sajtótájékoztatót, akár fölmászhatnak egy toronyház tetejére, akkor sincs annyi médiafelületük, hogy a lakosság nagyobb részéhez eljusson a mondandójuk. Ez nagy tanulság.

magyarnarancs.hu: Nincs a szociknál káderhiány?

UI: A szocialista frakcióban kinevelődött több olyan fiatal is, akikre tartósan lehet számítani. De hogy nem voltunk átütőek, az egészen biztos. Magunkkal voltunk ugyanis elfoglalva. Előbb a párton belül, aztán meg marakodtunk a baloldalon alakult új szervezetekkel. Most fogadalmat teszek: egy más arculatú, nyitottabb és sokkal inkább a kis, civil közösségekben is jelen levő párt lesz az MSZP. Nem képzelhető el egy modern szociáldemokrata párt anélkül, hogy kilépve szervezeti keretei közül, ne találjon oda ezernyi kisebb és nagyobb településre, szellemi műhelyekre, helyi kapcsolatrendszerekre. Én mozgalmárként érkeztem 1993-ban az MSZP-be. Azt hiányolom éppen, hogy hol vannak azok az ezrek, tízezrek, akik az MSZP-ben mozgalmárként kezdenek politizálni. Így kezdtük például Tóbiás Józseffel vagy Nyakó Pistával. Horn Gyula Cölöpökjét elolvasva, nem politizáló, de balos családból jöttem az ifjúsági mozgalomba plakátot ragasztani és tábort szervezni. Így szippantott be a politika.

magyarnarancs.hu: Én egy ilyen húszas-harmincas MSZP-s vezetőt ismerek: Kunhalmi Ágnest. Bizonyára vannak többen is, de túl sokan aligha.

UI: Vannak azért. Mint Tüttő Kata. Ők így kezdték tizennyolc-tizenkilenc évesen. Ám rengetegen nem is tudnak arról, hogy egy mozgalom hogyan néz ki. Az utóbbi időben nem működtünk szociáldemokrata mozgalomként. Ezt egészen biztosan újra meg kell tenni. Mert e nélkül nem jelenik meg a döntésekben mindaz, amit a helyi kis csapatok duruzsolnak vagy követelnek, sem a mi döntéseink, a mi mondanivalóink nem jutnak el a végekre. Mert egyébként nincs más, csak a szűrt médiarendszer. Ha klasszikus szocdempárt akarunk lenni, akkor nem azon kell gondolkodni, hogy „mit üzenünk az embereknek”, hanem hogy miként érintjük meg őket. A következő időszak jelszava ez kell legyen: érintkezés.

magyarnarancs.hu: Például a külföldön dolgozókkal. Sokszor említette, hogy Brüsszelbe érve hazacsalogatná a külhonban dolgozó magyarokat.

UI: Kiemelten fontos számomra a gazdasági menekültként távozók sokasága. 2010-ben még hatvanezren dolgoztak külföldön, 2014 tavaszán már hatszázezren. Ez egyenes út Magyarország szakadékba zuhanásához. Meg kell teremteni ezeknek az embereknek a valós érdekképviseletét. Végigjárom a legfontosabb gócpontokat Londontól Berlinig, s megpróbálom megszervezni sok százezer magyar érdekképviseletét. Hogy segítsünk nekik a mindennapi életben. Hogy legyen reményük és legyen miért visszajönni, egy új Magyarországra.

magyarnarancs.hu: Ezt komolyan gondolja?

UI: Komolyan. Ha nem történik meg, ennek az országnak vége.

magyarnarancs.hu: Bizonyos értelemben ön is menekül.

UI: Hadd tegyem világossá: egy nyugalmas brüsszeli képviselői élettel páratlan lehetőséget adhatnék a családomnak, benne a négy gyermekemnek. Ehelyett azt választottam, hogy EP-képviselőként a hét egyik felét Brüsszelben töltöm, a másikat pedig itthon. És mindkét helyen képességeim és lehetőségeim legjavát adva dolgozom. Ugyanott fogunk lakni Szeged-Szőregen, ahol most is. Minden hétfőn hajnalban ötkor elindulok, dolgozom, majd valamikor szerda éjjel vagy csütörtök hajnalban hazaérek, és dolgozom tovább itthon. Ezt vállaltam. Nem költözöm el.

Piros könyvvel Brüsszelbe

ujhe
Standard

Nagy B. György (Vasárnapi Hírek) – 2014.05.18.

Ujhelyi Istvánnak megvan a véleménye pártja működéséről – de a köldöknéző vitáknak nem most van az ideje. Arra készül, hogy Brüsszelben kíméletlenül képviseli az érdekeinket. De idehaza akar politikát csinálni, méghozzá baloldalit.

– Menekül?

– Nem.

– Pedig úgy tűnik.

– Tévedés lenne Brüsszelbe – ahogy ön mondta – menekülni, az Európai Unió egyre fajsúlyosabb erőközpont. Tizenkét év országgyűlési képviselőség és többéves állami vezetői munka után úgy éreztem, hogy váltanom kell. De nem tagadom, van egy kis gyomorgörcsöm.

– Hogy oldja majd fel azt a dilemmát, miszerint a jelenlegi médiarendszer Brüsszelből nem közvetít mást, csak azt, ami a szabadságharcos retorikába beleillik, azaz aminek kapcsán a Fidesz azt tudja mondani, hogy ütik?

– Nem lesz egyszerű a dolgunk, mert amikor azt mondom, hogy a magyar érdekek kíméletlen érdekérvényesítője leszek, akkor ez nem azt jelenti, hogy a Fidesz érdekeit szolgálom ki. Felkészültem arra, hogy a fideszes lakájmédia címlapon hozza majd Ujhelyit, a hazaárulót.

– A hírfolyamba így bekerül, de hogy jön át az üzenet?

– Aktív és érdemi módon jelen kívánok maradni a hazai közéletben is. Nem költözöm ki Brüsszelbe, „csak” dolgozni járok majd ki. Mert itthon akarok politikát csinálni, baloldalit.

– És az EU-ban hogy szerez ehhez szövetségeseket – eddig legalább volt egy baloldali EB-biztos, de most egy fideszes politikus ül be a Bizottságba.

– A biztosoknak párt- és országsemlegesen kell dolgozniuk, reméljük, ez az elv most sem sérül. Az Európai Parlamentben viszont hosszú évek után a baloldal szerezhet többséget. Ha ez így lesz, akkor elindulhat az EU versenyképessé tétele, startolhat az újraiparosítás, kezdődhet a fiatalok teljes foglalkoztatottságának uniós forrásból történő megvalósítása. És ebben lehet közös keresnivalónk a fideszes képviselőkkel.

– Ha pártpolitikai feszülésekbe nem is szólalhatnak bele, ideológiai ügyekben ön szerint van dolga a biztosoknak? Például az EB-elnökségre pályázó Schultz Facebook-profilján megjelent egy bejegyzés, amely a megszállási emlékműről szóló Orbán-leveléből idéz, miszerint a megszálló katonai gépezet német volt, illetve nehéz eldönteni, hogy a németek vagy a nácik szállták meg Magyarországot. Ha úgy tetszik, tesz egy egyenlőségjelet a németek és a nácik közé.

– Nemcsak a szociáldemokrata és német Martin Schultz, hanem a konzervatív-jobboldali Néppárt vezető politikusai is egyre komolyabban aggódnak Orbán ördögi terve miatt. Ennek lényege, hogy csak egy putyini világ és egy izmos szélsőjobb legyen a palettán. A magyarországi polgári világ, illetve Nyugat-Európa pedig csak e kettő közül választhat – legalábbis látszólag. Az Európai Szocialista Párt szerint igenis kötelessége a tagországok körmére nézni, ha piszkos ügyletekbe keverednek, ugyanis az EU legtávolabbi szegleteiben sem épülhetnek banánköztársaságok. Orbán Viktor néhány éve azt írta: „Hazánk csatlakozása óta a magyar polgárt sok szempontból az Európai Unió óvja; nem egy esetben saját kormányának politikájával szemben. Az uniós normák sokszor a kormány féken tartását szolgálják”. Igaza volt.

– Ilyen krédóval milyen ügyekben akar együttműködni a fideszes képviselőkkel?

– A következő hét évben majdnem tízezermilliárd forintot használhat fel Magyarország az uniós forrásokból, mindenkinek érdeke, hogy törvényesen és átláthatóan költsük el ezt a pénzt. Minden olyan sikeres, munkahelyteremtő és gazdaságélénkítő program, amivel közösen tudunk kiállni, látványos demonstrációja lesz az ország építésének.

– Honnan lesz lobbierő ezekhez a programokhoz?

– Az önmagában sokat jelent, hogy a legnagyobb EP-frakció jelölheti majd a Bizottság elnökét, így könnyebben valósíthatja meg terveit. A szocialisták többek között azt szeretnék, hogy minden tagállamban kötelezően egy számjegyű áfa terhelje csak az alapvető élelmiszereket, hogy minden fiatalnak legyen valamilyen munka- vagy átképzési lehetősége, hogy legyen egyfajta európai minimálnyugdíj, vagy hogy az átlagbérhez igazítsuk a jövőben a minimálbért. Ez utóbbi szabály megvédené a magyarokat, ha a csapnivaló gazdasági helyzetben az Orbán-kormány vissza akarná nyesni a minimálbéreket.

– Sorolja a terveit, de gondolja, bekerül? Úgy tűnik, az MSZP szavazótábora és tagsága apátiába süllyedt, és a kampányuk sem mondható látványosnak.

– Ami a kampány minőségét illeti: az elmúlt napokban több ezer kilométert utaztam az országban, naponta akár öt-hat településen is személyesen kampányoltam. Rajtam biztosan nem múlik a jó szereplés. Egyébként minden köldöknéző vita, ami nálunk vagy rólunk a nyilvánosság előtt zajlik, egyértelműen rombolja a mozgósító képességünket. Megvan a véleményem a párt működéséről és a változtatási kényszerekről, de most az a felelős politikusi magatartás, ha a mozgósításra koncentrálunk. Utóbbi pedig csak akkor tud sikeres lenni, ha minden szavazónk számára világossá tesszük: ha nem mozdulnak, akkor a Jobbik lesz a második párt Magyarországon.

– A Jobbik a második párt – legalábbis több állami támogatást kap, mint az MSZP.

– Erről beszéltem, amikor Orbán ördögi tervét említettem. Minden afelé mutat, hogy a Jobbikot tudatosan a dobogó második fokára akarják emelni. Folyamatos az összekacsintás a szélsőjobbal, a radikalizmus tűrése és támogatása. Kiváló példa erre az erőszakos múltú Sneider Tamás parlamenti alelnökségének fideszes megszavazása, vagy Balczó Zoltán jobbikos EP-jelölt legutóbbi beismerő vallomása, amelyben kifejtette: azért nem tudnak a Fidesszel vitatkozni, mert „gyakorlatilag ugyanazt képviselik”.

– Vissza az elejére: mégis, miért megy? Szanyi Tiborról, az EP-lista vezetőjéről azt mondják, hogy a balhés kapitánytól így akart szabadulni a párt. Ön sem épp kebelbarátja Mesterházy Attilának. Száműzték?

– Nem. Tiborról kevesen tudják, hogy ő foglalkozik legrégebben az uniós rendszerrel, alapítója és vezetője a párt Európa–Politikai Tagozatának, ennek folytán jelentős kapcsolati hálóval is rendelkezik. Az más kérdés, hogy itthon csak a vagabundságát ismerik. Ami engem illet: én döntöttem úgy, hogy az Európai Parlamentben folytatom, és habár sokan furcsállották a döntésemet, a párton belüli helyzetemet látva ez volt a leghelyesebb. Hiszem, hogy például a turizmus vagy a fejlesztéspolitika területén szerzett tapasztalatommal új szinten tudom majd szolgálni a magyar választókat.

– És mi a helyzet Kínával? Azt mondják, megbecsült partnerként tekint önre a „Mennyei Birodalom”, és egy kicsit a saját EP-képviselőjének is érzi.

– Valóban, kifejezett célom az Európa–Kína kapcsolatrendszerben fajsúlyos szereplővé nőni. Kína szerepe és befolyása a következő évtizedekben még hangsúlyosabb lesz. A következő öt évben lehetőség lesz szélesebbre nyitni a közép-európai régiót egészében érintő infrastrukturális vagy épp gazdasági együttműködéseket. De én is visszamehetek a beszélgetésünk elejére?

– Persze.

– Fontos, hogy itthon továbbra is úgy politizálok majd, mint ahogyan eddig tettem. Személyes kezdeményezésem nyomán a kampányban nyitottam egy „piros könyvet”, amelybe folyamatosan gyűjtöm a választók kéréseit, elvárásait, ha úgy tetszik: megrendeléseit a brüsszeli munkámhoz. Egy percig sem veszíthetjük szem elől a magyar választók érdekeit.

– De azért egy EP-képviselő szavának itthon szolidabb a súlya. Miért figyelne önre akár a saját pártja?

– Olyannyira nem menekülök, hogy az őszi tisztújításon szeretnék bekerülni a megújuló szocialista párt vezetésébe is. Van szándékom és elképzelésem is az újjáépítéssel kapcsolatban.