Közzétéve: 2014.12.10.
Lampé Ágnes (168Óra) – 2014.05.22.
A „munkát, kenyeret, tisztességes bért” sok évtizedes nemzetközi baloldali gyökereihez kell visszatérni, hogy az MSZP megújulhasson. A Magyarországon cselédsorba került több százezer mezőgazdasági munkás kiszolgáltatottsága ellen és a megélhetésükért kell küzdeni. Az MSZP EP-képviselőjelöltje nem elsősorban Brüsszelből, hanem Magyarországról készül a baloldal felépítésére.
– A szkinhedvád miatt lemondott Molnár Zsolt, az MSZP budapesti elnöke. Aligha tesz ez jót a pártnak a kampányfinisben.
– Nem lepődtem meg a bejelentésen.
– Egyeztettek?
– Nem vagyunk olyan szoros kapcsolatban, hogy erre sor került volna.
– Eleinte úgy tűnt, Molnár bírja a strapát. Aztán pont a hajrában adta fel.
– Nézze, én az EP-választásra készülök, azzal foglalkozom. A szkinhedvádnak pedig semmi köze a kampányhoz.
– Már hogyne lenne.
– Csak ha nagyon akarja. A lényeg, hogy Zsoltnak egy idő után elege lett az igaztalan vádakból. Amit személy szerint sajnálok, de amikor az ember kint van a fronton, és épp hírt kap a más területen zajló küzdelmekről, nem teheti fel a kezét, különben elbukja a komplett háborút.
– Ön is feltette a kezét.
– Én? Mikor?
– A most zárult ciklusban ön volt az Országgyűlés egyik alelnöke, ám – egy kövéri összetűzéstől eltekintve – túl sok esemény nem fűződik a nevéhez. Menekül itthonról?
– Sajnálom, ha önnek úgy tűnik, hogy elfáradtam és menekülök.
– Pedig?
– Pedig kifejezetten sok konfliktust vállaltam fel, a jobbikos képviselőkkel például számtalan személyes összetűzésem volt. Amikor Gyöngyösi Márton a zsidók összeírásáról beszélt, az elnöki pulpituson sárga csillagot tűztem fel, hogy demonstráljak. Megszólaltam az új házszabály ügyében, kiálltam a bizonyítottan erőszakos múltú Sneider Tamás alelnöki kinevezése ellen, Horn Gyula Terem kialakítását kezdeményeztem. Nem vagyok fáradt. Pont most érzem magam erőm teljében, és éppen ezért nem volt kedvem még egy cikluson keresztül díszpinty lenni az orbáni gépezet egyetlen ellenzéki állami vezetőjeként. Ha akartam volna, indulhatok Szegeden, és megnyerem a választókörzetet. Ha kérem, maradhattam volna alelnök is. Kényelmes lett volna. De talán a magyar parlamenti életből kiszállva később hasznosítható tapasztalatokra tehetek szert.
– Szóval mégiscsak belefáradt az alelnökösködésbe.
– A visszajelzések alapján bátran állíthatom: következetes és kőkemény alelnök voltam. Nem tudni, mennyivel lenne még a mostaninál is kétségbeejtőbb a közbeszéd, ha a Jobbik rajtam is keresztülgyalogol, ahogy tette azt néhány más alelnöktársammal. Mondom: nem akarok díszpinty lenni. A ház alelnökeként szimbolikus lépésekig eljuthatok, de a rendszert ebből a tisztségből megbuktatni nem lehet. Én most mást, többet szeretnék.
– Arról azért van véleménye, hogy új struktúrában dolgozik a parlament, és nem plenáris ülésen, hanem egy szuperbizottságban zajlik a törvény-előkészítés?
– Hallgatva Orbán beiktatási beszédét és a házelnök dölyfös megnyilatkozásait, egyértelmű, hogy a helyzet keleten fokozódik. A struktúra ehhez képest majdnem mindegy. Ugyanez a parlamenti szisztéma és házszabály élt már meg olyan korszakokat, amikor a hatalom birtokosai betartották az európai normákat. Ma kétharmados hatalom tombol a parlamentben, ebben nem láttam a szerepemet.
– Már tavaly bejelentette pártjának: Brüsszelbe tart.
– Ahogy azt is: az MSZP soron következő tisztújításán elindulok tisztségviselőnek. Nem költözöm ki Brüsszelbe, ugyanúgy járok majd ki dolgozni, ahogy a minisztériumba is beutaztam Szegedről. Itthon szeretnék új baloldalt építeni. Maradok a belpolitikában is.
– Sokak szerint az EP-képviselőség kádertemető, amiben vigaszdíj a többmilliós fizetés és az egyéb juttatások.
– Én nem nyugalmas állást keresek az EU-ban, hanem az onnan való itthoni politikai újjáépítés lehetőségét.
– Párton belül nem túl nagy az egyetértés ennek módjáról.
– Akkor járok el helyesen, ha nem belső csatákat folytatok, hanem új pályát keresek saját épülésemre és a baloldal újjáépítésére.
– A korábbi EP-képviselők lecserélése is ennek a folyamatnak a része?
– Ez a sorcsere akár természetesnek is mondható. A most kimaradók munkájára nagy szükség lenne kint Brüsszelben. Remélem, hogy valamilyen formában értékes támogatói lesznek a közös munkának.
– Mégis cserélnek.
– Mégis.
– Hogy állt össze az új csapat?
– A pártelnökség személyi javaslata alapján.
– És a pártelnökség mi alapján döntött?
– Magam is a döntéshozó választmányi ülésen találkoztam először a listával. A pártparlament pedig rábólintott.
– Ön után Hiller István lesz a parlament szocialista alelnöke.
– Megnyugtató.
– Hiller azt nyilatkozta a 168 Órában: „Javaslom a baloldalnak, hagyja el az Orbán-fóbiát, mert ez nem vezet eredményre.” Ehhez képest a párt EP-kampánya szinte csak a miniszterelnökről szól.
– Ez így nem igaz. Egyedül az MSZP-nek van látható, érdemi és világos programja, benne az európai minimálbérrel, a minimálnyugdíjjal, a huszonöt év alatti fiatalok munkahelyteremtésének kérdésével, az egy számjegyű élelmiszeráfáról, a megteremthető biztonságról. Erről szól a mi kampányunk. Az elmúlt hetekben legalább ötven sajtótájékoztatót tartottam a legkisebb településen is, nem Orbánnal kelek és fekszem. Az biztos, nem folytathatjuk a régi módon, mert abban csak a mostani, 1,3 millió szavazat van.
– „A miniszterelnököt már csak az vezérli, hogy hatalmát tovább erősítse.” Önök ezt a kijelentést ragozzák az EP-kampányban is.
– És sok minden mást is. De ha a Fidesznek és a jobboldalnak nincs más üzenete, mint Orbán Viktor fényképével tiszteletet követelni a magyaroknak, akkor arra az ellenzék sem tud másképp reagálni. Én Berlinből üzentem Orbán Viktornak, ahol a kinti magyarokkal találkoztam, hogy haza kell hozni a hatszázezer honfitársunkat, különben vége Magyarországnak. Pártunk mélyrepüléséből pedig azt értettem meg ezen a tavaszon, hogy vissza kell találnunk az utcára, a nép közé. Nincs kedvesebb programom, mint egy kora reggeli piaci kitelepülés. Elfelejtettük már a politikai fórumokat, mert ott tényleg csak Orbán Viktor a téma.
– Egyetért a hilleri felvetéssel?
– Igen. De azzal a kiegészítéssel, hogy meg kell haladnunk azt a politikai rendszert, amelynek mégiscsak van egy központi figurája. De reggel a piacon nem Orbán a hívószó, hanem a „munkát, kenyeret, tisztességes béreket” szöveg. Február óta több mint száz településen jártam, ötvenezer kilométert utaztam. Ez igazi politikai felnőttképzés. Ennyi hiteles, a valóságról szóló beszélgetésben régen volt részem.
– A jobboldal sok éve rájött erre.
– Mi meg ezt felejtettük el nyolc év kormányzás alatt.
– Kampányuk másik fő üzenete a fiatalok megszólítása.
– Én a megszólítás helyett inkább az érintkezés szót használnám.
– A Corvinus Egyetem hallgatóiból álló Aktív Fiatalok Magyarországon nevű kutatócsoport felmérése szerint évek óta most a legalacsonyabb a fiatalok körében az MSZP támogatottsága. Tippel, mekkora?
– Tíz százalék alatti.
– Három.
– Ez maga a katasztrófa. És nem a szocialista pártra, hanem a társadalom egészére nézve. Az MSZP ilyen formában nem folytathatja, az önkormányzati választások után át kell alakítanunk az egész baloldalt. Hosszú, négyéves építkezés lesz, szeretnék benne részt vállalni, itthon.
– Három százalékról nehéz kampányolni a fiatalokért.
– Ha innen indulunk, hát innen indulunk. A fiatalok nem neonácik, nem újfasiszták, nem fajgyűlölők, hanem lázadnak. Keresik azt az új politikai erőt, amelyikről el tudják képzelni, hogy tényleg tenni szeretne az országért. Mindenki rá fog jönni, hogy a Jobbik a zászlóégetésen, köpködésen és a „KGBélák” alkalmazásán túl semmi másra nem képes.
– Hiller azt is javasolja az MSZP-nek: „A Jobbik-hisztériát is fejezzük be.”
– Biztos, hogy másképp csapódik le a politikai helyzet a Jókai utcában, és más a véleményük a szabolcsi párttagjainknak. A Jobbik-lufi ki fog durranni. Ettől még otthontalanok lesznek azok a szavazók, akik nem akarták a jelenlegi baloldalt választani. Azt mondtam a szabolcsi barátaimnak, ha tucatjával lesznek is jobbikos polgármesterek Kelet-Magyarországon, én akkor is hetente megyek majd ezekre a településekre, és szegezem neki a kérdést a szélsőjobbosoknak: megszűnt-e már a mélyszegénység, van-e közbiztonság, mit értek el a soviniszta és fajgyűlölő demagóg mondataikkal?! Gyorsan meztelen lesz a király. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy új politikai tartalmat adjunk.
– Mint például?
– Alelnök koromban anakronisztikusnak éreztem a „munkát, kenyeret, tisztességes bért” sok évtizedes nemzetközi baloldali jelszót. Ma viszont már nem jövök úgy el egyetlen programomról sem, hogy legalább egyszer ne mondtam volna el. Ezekhez a gyökerekhez kell visszatérni.
– Ennyire messze a kályha?
– Ennyire. Ahogy az ipari munkásság Európa nagy részén, úgy idehaza több százezer magyar mezőgazdasági munkás került cselédsorba. Az ő kiszolgáltatottságuk ellen és a megélhetésükért kell küzdenie a baloldalnak. Nem véletlenül vállaltam el, hogy az Agrárszocialista Mozgalom emlékére szervezett hagyományos április harmincadikai eseményen én mondjam az ünnepi beszédet. Tudja, mi az érdekes? Ha bárkit megkérdeznénk, miért van Orosházán minden év április utolsó napján megemlékezés, senki nem tudná. Miközben ötezer ember volt ott, és olyan fáklyás felvonulást szerveztek az orosházi szocialisták, amilyet MSZP-s rendezvényen rég láttam. Erős az igény arra, hogy valaki kezet nyújtson az elesetteknek.
– Így újulhat meg a baloldal?
– Érintkezéssel. Azzal a több millió emberrel, akik ma úgy érzik, nincs képviseletük.
– A Medián szerint a biztos szavazók körében a Jobbik 17, az MSZP csak 14 százalékon áll.
– Egy ördögi orbáni terv részesei vagyunk mindannyian. Célja, hogy Magyarországon két választható erő legyen: a Nemzeti Együttműködés Rendszere és a radikális jobboldal. Ha így van, még a 168 Óra olvasói is azt érzik majd, hűha, ahhoz, hogy ne jöjjenek a barnaingesek, a narancssárgákra kell szavaznunk. Ezt az elképzelést erősítette, hogy a kampányban minket szedtek ízekre. Hol jogosan, hol nem. A Jobbikot és a saját fideszes köztörvényes képviselőjelöltjeiket még csak meg sem érintette sem az ügyészség keze, sem a média szele. Ma már a NER is úgy érzi, a Jobbik túlságosan megerősödött. Ezért ebben a kampányban a pofonokat a Jobbik kapja. De milyen ország az, ahol nem a választó osztja ki a sárga és a piros lapokat, hanem egy közpénzből fenntartott, több milliárdot lenyúló boszorkánykonyha tanácsadói patikamérlegen kísérleteznek ezzel?!
– Önöknek is ott volt Rogán vagyonbevallási botránya, de sajtóhírek szerint nem álltak rá az ügyre.
– A hírt én is csak olvastam.
– És?
– Lapozzunk.
– Ne lapozzunk. Miért lapítottak?
– Nem lapítottunk. Tudtommal az ügy egy szocialista kampányanyagban jelent meg először, ezt követően vitte tovább az Együtt–PM és a
DK, amelyekkel szövetségben dolgoztunk. Az esetről van véleményem, de engedje meg, hogy házon belül fejthessem ki.
– Most is megtehetné.
– Nehéz május huszonötödikén jó eredményt elérni úgy, ha magunkkal foglalkozunk. Most az európai választásokra készülünk. Én ennek sikeréért dolgozom. Folyosói pletykákból azt hallottam, hogy a Rogán-ügy kiteregetése fideszes belső harcok része volt.
– És?
– A világ legprofibb és legdrágább negatív kampányához értő szakembereket alkalmazza a Fidesz az ön és az én adóforintjaimból. Ezek harcászati feladatok. Boldogabb országokban az erős negatív kampányokat nem közpénzből fenntartott állami intézmények tervezik és vezénylik. Az ügyészség és a közmédia ezeknek a kampányoknak az eszközei. Ilyesmi demokratikus országban nem fordulhat elő, csak banánköztársaságokban. Meg Oroszországban.