EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (239.)

Standard

ovtemplomNéhány szó kereszténységről és őszinteségről

„Lehet-e méltóságról beszélni akkor, amikor hiányzik annak a lehetősége, hogy az emberek szabadon kifejezhessék gondolataikat, vagy korlátozások nélkül megvallhassák hitüket? Létezik-e méltóság egy világos jogi keret nélkül, amely korlátozza az erő uralmát, és a törvényt helyezi előtérbe a hatalom zsarnokságával szemben? Milyen méltósággal rendelkezhet egy férfi vagy nő, aki a diszkrimináció különféle fajtáinak tárgya? Milyen méltósága van annak a személynek, aki nem jut táplálékhoz, aki a létminimum alatt él, vagy ami még rosszabb, nincs munkája, amely méltósággal ruházza fel?” – ezeket a kérdéseket Ferenc pápa tette fel négy évvel ezelőtt, amikor az Európai Parlament strasbourgi ülésén mondott beszédet. Szavai máig érvényesek, sőt, még inkább azok.
Most, hogy a kereszténység védelme első számú hivatkozása lett a magát kereszténydemokratának valló – de az európai kereszténydemokrata közösségben épp felfüggesztett – kormánypártiaknak, érdemes néhány szó erejéig megemlékeznünk bizonyos tényekről és összefüggésekről a kereszténység legnemesebb ünnepének idején. Nem volt oly régen, hogy a manapság szemfényvesztő ájtatosságot magára húzó miniszterelnök még „megvesztegethetetlen liberálisként” harcolt az állam és az egyház minél világosabb szétválasztásáért. Nem volt olyan rég, hogy Orbán Viktor világos garanciákat követelt annak érdekében, hogy az állami támogatást kapó egyházak a „függőségi viszonynak” köszönhetően ne avatkozzanak be a politikai életbe. És az sem volt olyan régen, amikor a Fidesz padsoraiban „Csuhások! Térdre, imához!” bekiabálással kommentálták egy kereszténydemokrata politikus felszólalását, vagy amikor 1991-ben egy MDF-es képviselő szónoklata után a parlamenti napló szerint Orbán Viktor azt ordította be a plenáris ülésen: „Remélem, a Kereszténydemokraták tapsolnak. Jézus Krisztus nevében tapsot kérek!” Egy őszinte ember őszinte megnyilvánulása.
A kormányzó Fidesz radikális liberálisból lett polgári kereszténydemokrata. Elveit nem először adja fel és fordul ki teljesen önmagából: a néppárti felfüggesztés csak megerősítette tervüket a populista, Európa-ellenes szélsőjobboldallal való új szövetség megkötésére. Varga László egykori fideszes képviselő, a jobboldal számára mindig igazodási pontot jelentő kereszténydemokrata politikus fogalmazott egyszer úgy: a kereszténydemokrácia lényege, hogy az ember szabadon gyakorolhassa a jogait, legyen meg a személyi méltósága, legyen esélyegyenlőség, erős család és érvényesüljön a „szociális igazságosság, amely több mint a szociális biztonság”. Most, amikor a feltámadást, a megtisztulást, a természet megújulását ünnepeljük, csak arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy két világos út áll hazánk és közösségünk előtt. Egyik a szociális igazságosság programja, a másik a gyűlölet hét pontja. Egy igazi kereszténydemokrata melyiket választja?
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázharminckilencedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2019. április 21.