“Minden magyar képviselője”

Standard

Találtunk egy EP-képviselőt, aki egészen különös dologgal foglalkozik. Míg társai felszólalásokat írnak, és prezentálnak a parlament előtt, ő talált magának egy célt, amivel hatékonyabb munkát láthat el, mintha csak egyszerűen felszólalásokkal próbálná megmenteni a világot. A külföldön élő magyarokkal párbeszédet folytat, hogy hatékony, valódi lehetőségeket dolgozzon ki a hazacsábításukra. Kidolgozott egy petíciót is, ami meglehetősen nagy népszerűségnek örvend. A célja, hogy ne különböztethessék meg a határon túli és a külföldön élő magyarokat. Jelenleg ugyanis az újonnan elfogadott választási törvények különbséget tesznek magyar és magyar között. Ebben az interjúban Ujhelyi Istvánt faggatjuk. (mindenamianglia.co.uk)

DSC01103– Adott egy probléma, miszerint a Fidesz-kormány különbséget tesz magyar és magyar között. Míg a határon túliak szavazhatnak, akár egyszerűsített eljárás keretében, levélben is, addig a külföldön élő és dolgozó magyar állampolgároknak erre nincs lehetőségük. Miért sorolják honfitársainkat mégis két kategóriába?

– Ha megengedő vagyok, akkor azt mondom: egyszerű figyelmetlenségből. Viszont ha a fideszes rezsim ösztöneit és sunyi szándékait veszem alapul, akkor azt állítom: tudatos választási csalás érdekében. Emlékezetes, amikor Répássy Róbert korábbi igazságügyi államtitkár 2010-ben úgy fogalmazott: „a Fidesz elképzeléseiben nem szerepel, hogy a kettős állampolgárság mellett szavazati jogot is adjon a határon túli magyaroknak”, Martonyi János pedig egyenes azt állította: „soha nem kapcsoltuk össze a magyar állampolgárság kérdését a választójog ügyével, a két dolog nem kezelhető együtt”. Azóta tudjuk, hogy a Fidesz sokszázezer újonnan állampolgárságot szerző, határon túli magyarnak garantálta a könnyített, levélben szavazás lehetőségét, míg az elsősorban a Fidesz országlása miatt külföldre menekült sokszázezer magyarnak csak a külképviseleteken biztosította a szavazás lehetőségét, amellyel így alig néhányan tudtak csak élni. Mindezek ismeretében jóval több okom van azt gondolni, hogy nem puszta figyelmetlenség, hanem gerinctelen politikai szándék áll a magyar választópolgárok kategorizálása, első- és másodrangú választókra való felosztása mögött. Épp a napokban érkeztem haza Manchesterből, ahol a Brit Magyar Orvostársaság első kongresszusán vettem részt, majd képviselői fogadóórát tartottam az egyik helyi pubban. Az ott tapasztaltak ismét csak megerősítettek abban, hogy Európai Parlamenti képviselőként folytatnom kell a külföldre vándorolt majd hatszázezer magyar érdekképviseletét.

– A 2014-es választáson levélben leadott határon túli szavazatok 95,49 százalékát a Fidesz-KDNP gyűjtötte be. Nyilvánvaló tehát, hogy az elsődleges érdekük ezen szavazatok megtartása. Miért félnek a többi magyar szavazatától?

– Mert féltik a hatalmukat. Emlékezzünk vissza, amikor Mikola István – aki akkoriban még miniszterelnök-helyettes lett volna Orbán sakkjátszmájában – elszólta magát és úgy fogalmazott: ha nyer a Fidesz és megadják a határon túli magyaroknak a szavazati jogot, évtizedekre be tudják betonozni a hatalmukat. Most is erre törekednek, ezért módosították egyoldalúan a választási törvényt, rajzolták át a körzeteket, támogatták állami pénzzel a kamupártokat. Még az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) hivatalos jelentése is kimondta: az egypárti választási törvény jogosulatlan előnyökhöz juttatta a Fideszt 2014-ben, amely tulajdonképpen egyenlő a választási csalással. A kormánypártok választási rendszere tehát egyértelműen alkotmányellenes, erkölcstelen és szégyenletes. A külföldön élő magyarok szavazati jogával pedig nyilvánvalóan azért játszanak, mert attól tartanak, hogy nem a Fideszre adják majd voksaikat. Miért is tennék, ha nagy többségük épp a Fidesz politikája miatt hagyta el az országot. De, fontos leszögeznem, hogy az egyenlő választójog alkotmányos garantálása számomra egy határozott elvi kérdés. Nem azért harcolok az egyenlő jog megadásáért, mert azt remélem, hogy a külföldön élő magyarok ezután kizárólag az MSZP-re adják majd a voksaikat. Azért harcolok ezért a jogért, mert európai demokrataként ez a kötelességem.

– Ha valaki egyedül vagy a családjával együtt elhagyja az országot, az vajon minden esetben a “lábával szavaz,” ahogy ezt a petíciójának bevezetőjében is írja, vagy egyszerűen kihasználja az EU adta lehetőségeket?

– Ha valaki Magyarországon lehetőséghez, tisztes megélhetéshez jut, akkor nem fogja elhagyni a szülőföldjét, a családját, a rokonait és próbál szerencsét egy másik országban. Ha egy sokdiplomás fiatalt megbecsülnek és munkához, lehetőséghez juttatják, akkor nem fog elmenni Londonba mosogatónak. Igen, azok a százezrek, akik az elmúlt években hagyták el Magyarországot, a „lábukkal szavaztak” a jelenlegi magyar valóságról. Orbánnak és rezsimjének persze addig jó, amíg a tettre kész fiatalok Londonban, Berlinben mosogatnak és nem a Kossuth téren tüntetnek. Rendkívül tanulságos, hogy a Fidesz épp szabadságharcot vív az Európai Unió ellen, miközben ha az EU-nak köszönhetően nem lenne szabad mozgás és a kilátástalanság elől a fiatalok nem tudnának külföldre menni, akkor valószínűleg már rég rágyújtották volna az országot Orbánékra.

u5– Tudható, hogy a külföldön élő és dolgozó magyarok milyen arányban terveznek letelepedni a választott országban?

– Nincsenek konkrét számok, de az jól látható, hogy egyre többen tartanak kifelé és egyre kevesebben akarnak hazafelé jönni. A KSH Népességtudományi Kutatóintézet által kiadott Demográfiai Portré 2015 című tanulmánya szerint: a hazánkból távozó népesség egyre inkább meghaladja az ide érkezők számát, vagyis a kelet-közép- európai országokhoz hasonlóan Magyarország is „kivándorló országgá” válik. Különösen aggasztó, hogy döntő részben a fiatal, gyermekvállalási korban lévőnépesség hagyja el az országot. 2011-ben csak Angliában 1200 magyar gyermek született, alig kevesebb, mint ugyanebben az évben Vas megyében. Ez hosszútávon kiüríti és megroppantja Magyarországot.

– Ön indított egy petíciót, amelynek lényege, hogy tiltakozzon a diszkriminatív eljárásmóddal szemben. Gyűlnek is szépen az aláírások. Mennyi a célszám, és ha összejön, mi fog történni? A Fidesz elgondolkozik, és módosítja a törvényt? Mit várnak ettől?

– A Fidesz a szép szavakból, a korrekt javaslatokból, a tisztes kompromisszumkeresésből nem ért. Csak az erőből. Orbánék akkor rezzenek össze, ha valaki az asztalra csap, ha sokezer dühös ember vonul a székházuk elé. Egyébként csak a saját érdekeikkel, saját zsebeik megtömésével vannak elfoglalva. A petíció célja, hogy megmutassa, nem lehet a külföldön élő magyarokat lenézni, semmibe venni, hogy nem lehet a magyar választókat első- és másodosztályú polgárokká minősíteni. Egy magát nemzetinek valló – pontosabban hazudó – kormány teszi ezt a saját nemzettársaival, pusztán a hatalom és a pénzes bödön megtartása miatti reszketésből. Gusztustalan, hányingerkeltő. A támogató aláírásokat, amint megfelelő mennyiség összegyűlik, a kormány asztalára tesszük. Sőt, az asztalára csapjuk majd. Abból érteni fognak.

– Hogy fogadják a külföldön élők a petíciót? Milyen tapasztalatai vannak? A sajtóban több eseményről is beszámoltak, ahol személyesen látogatott meg magyar közösségeket.

– Európai képviselőként ezzel kapcsolatban a vállalásom kettős volt: egyfelől érdemben a közbeszéd részévé tenni a kivándorlás okozta társadalmi problémákat és megtalálni annak a módját, hogyan tudunk itthon lehetőséget adni minél több kényszeremigrációba menekülő fiatalnak. Másfelől kiépíteni a kivándorolt százezrek valós érdekvédelmi hálózatát. Mindennek érdekében számos rendelkezésemre álló eszközzel éltem: kérdéseket intéztem az Európai Bizottsághoz, konferenciát szerveztem a témában, kutatásokat és elemzéseket végeztem, de aktív kapcsolatban vagyunk külföldön élő honfitársaink több tucatnyi virtuális közösségével is. Folyamatos tárgyalásban vagyok az európai intézmények képviselőivel, jelenleg is zajlik az Európai Bizottság által (a legmagasabb minősítéssel elfogadott) pilot-projektem nyomán kiírt pályáztatás, amely az ifjúsági munkanélküliség felszámolását segítheti Európában, így Magyarországon is. Európai demokrataként és magyar baloldaliként kötelességemnek érzem, hogy személyesen és rendszeresen találkozzam a külföldön élő magyar fiatalokkal és tőlük tudjam meg: milyen elvárásaik vannak velünk szemben, milyen kéréseik, panaszaik, javaslataik vannak. Több európai nagyvárosban, így Londonban, Manchesterben, Berlinben, de a sokezer magyarnak új otthont adó Máltán is rendhagyó képviselői fogadóórát tartottam. Ezt a sorozatot folytatom a jövőben is. A fogadtatás mindig pozitív volt, ezekből a beszélgetésekből alakult ki például a „Hazaváró 10 pont”, amely röviden összefoglalja, milyen elvárásaik vannak a hazatérni akaró, de ehhez segítséget és motivációt nem kapó fiataloknak. Egyik kérésük épp az egyenlő választójog garantálása volt.

– Tegyük fel, hogy egy Londonban élő szkeptikus magyar vagyok, aki azért hagytam el az országot, mert már egyáltalán nem érdekel a politika. Győzzön meg, hogy ezt mégis aláírjam!

– Éppen azért akarom felrázni a kint élő magyarokat, mert ha megszűnik az érdeklődésük a helyzet iránt, ha már nem akarnak beleszólni az anyaország sorsába, akkor végleg elvágjuk a köldökzsinórt, mely még az otthoniakhoz köti őket. Nem hiszem, hogy a petíció céljáról és értelméről bárkit is hosszan győzködni kellene. Ez a petíció ugyanis nem pártpolitikáról szól. Nem egyik vagy másik szekértáborhoz való csatlakozásról, nem is egyik vagy másik pártideológia vallásos követéséről. Az igazságról szól. Arról, hogy minden magyar állampolgár egyenlő és mindenkit megillet a jog, hogy ugyanolyan módon szóljon bele az ország életének alakulásába. Nem több, vagy kevesebb az, aki Erdélyben vagy épp Londonban él. Ugyanolyan. Ugyanolyan jogokkal. A külföldre vándorolt magyar fiatalokat egyszer már cserbenhagyták, lehetőség és megélhetés nélkül hagyták; ezért is mentek el. De most még azt a jogot is elveszik tőlük, hogy könnyített módon mondhassák el saját helyzetükről a véleményüket. Hogy a választásokon majd kire szavaznak, mindenkinek a saját döntése kell, hogy legyen. Az viszont, hogy miként szavaz, már nem mindegy. Aki egy tisztességes, felvilágosult világot akar, az egyetért a petíció céljával.

u6– Vannak más politikusok, civilek, egyéb szervezetek, magánszemélyek, akik csatlakoztak a petíció népszerűsítéséhez?

– Több külföldi magyar közösség, magánszemély is jelezte, hogy segíti, terjeszti a petíciót; de számos magyar politikusnál is láttam, hogy megosztotta közösségi oldalán az aláíráshoz szükséges linket. Egyre többen vagyunk és még többen leszünk. Ez egy jó ügy, fontos ügy.

– Milyen intézkedésekben látja a jövőt, amelyben a jelenleg kint élő magyarok újra a hazánkban élhetnek, ha akarnak? Mennyi időbe telne ezt megvalósítani egy esetleges kormányváltást követően?

– Amikor a kivándorlás problémájáról hangsúlyosan beszélni kezdtem több mint két évvel ezelőtt, még voltak olyan párt- és harcostársaim is, akik kétkedve és értetlenkedve fogadták a kezdeményezést. Azóta jól látható, hogy már politikai versenytársaink is felismerték a kivándorlás okozta súlyos társadalmi veszélyeket és igyekeznek meglovagolni a politikai hullámokat. A kormány is még mindig tagadja a helyzet súlyosságát, a különféle kirakatprogramok pedig, amelyeket indítottak, gyorsan megbuktak. Személyes véleményem szerint a külföldön dolgozó fiatalok hazahívásához most a kormányoldal és az ellenzék által közösen megfogalmazott és végigvitt nemzeti minimumra van szükség. Az ifjúsági munkanélküliség hatékony felszámolására, bérfelzárkóztatásra, a hazatérést és az itthoni újrakezdést támogató uniós alapok létrehozására, a felsőoktatás újraszervezésére, a fiatal vállalkozások támogatására, bérlakás-programra és a lakossági internethasználat elősegítésére, de mindenekelőtt biztonságos és normális hazai közélet megteremtésére van szükség. Ha a kormány erre nem hajlandó, ha Orbán Viktor és a Fidesz továbbra is lenézi a kivándorolt magyar fiatalokat és cserbenhagyja őket, akkor nekünk kell majd a kormányváltás után érdemi lépéseket tennünk. Jelenleg is azon dolgozom az Európai Bizottság több biztosával és azok kabinetjével együttműködve, hogy konkrét programok és alapok legyenek egy ehhez kapcsolódó akcióterv megvalósításához. Ha kormányra kerülünk, azonnal hozzá fogunk látni a megvalósításához.

(Forrás: mindenamianglia.co.uk; 2016-06-19; szerző: JABRONKA RICHÁRD)