’Tessék választani’: Orbánisztán vagy Európa?! (Népszava-publicisztika)

Standard

roadsignsEmlékeznek még? Nem is olyan régen volt egy radikálisan liberális, fiatal, progresszív, Európa-párti politikai erő, amely a rendszerváltás idején csókolódzó párokkal kampányolt. Rajta a felirat: „Tessék választani!” A felszólításra adandó válasz a posztereken szereplő összeállításban nem volt kérdéses: Magyarországnak a régmúlt groteszkje helyett friss levegőjű jövőre volt szüksége. Milyen kár, hogy ez a fiatal, progresszív erő azóta a dohszagú despotizmus köpönyegét húzta magára, és miközben saját és rokoni zsebeit gerinctelenül degeszre tömte, addig erkölcsei mellett a józan ítélőképességét is elveszítette. A Fidesz vezetői történelmi bűn elkövetésére szövetkeztek: a végre nyugodt kikötőbe ért komp-országunkat végzetes módon el akarják szakítani Európától. Nem egészen harminc évvel a hivatkozott plakátok után most újra aktuális a szlogen, ismét csak választani kell: Európa vagy Orbánisztán. Nekem, nekünk egyértelmű a válasz.
A magyar miniszterelnök legutóbb az MNB egyik konferenciáján tette világossá, hogy melyik térfélen áll. A tébolyodott illiberalizmus oldalán. Orbán az újdonsült amerikai elnökre utalva azt mondta: „engedélyt kaptunk a legmagasabb világi helyről, miszerint nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni.” Legyen világos, amiről Orbán beszél, az a kontinens békéjét és stabilitását garantáló közösség teljes szétverése. Abban nyilván jól jelez a belső iránytűje, hogy manapság ennek a populista elmebajnak van látható (de csak átmeneti) többsége, ez azonban nem jelenti azt, hogy néhány percnyi hatalomban maradásért generációnyi életet lehet áruba bocsátani. Nem is olyan régen bevonuló diktátorokat is lelkesen tapsolt a tömeg, mert akkor annak volt épp társadalmi többsége; azóta azt is tudjuk, hogy milyen rombolás és súlyos összeomlás követte.
Az Európai Uniót nem szétverni kell, hanem megfelelő értékek és reformok mentén újraegyesíteni. Minden szélsőséges és populista szólam ellenére az európai felmérések azt mutatják: az európai tagállamok, így Magyarország választópolgárainak jelentős többsége is az Unió és a mélyebb integráció pártján áll. Ugyanakkor őszintén ki kell mondanunk azt is: az európai intézményrendszer működése és a döntéshozatali folyamatok nem kellő módon idomultak az olykor erőltetett bővítéssel járó új körülményekhez. Brüsszel valóban eltávolodott a tagállami választóktól, tévesen szürke bürokraták érzéketlen gépezetének mutatja magát, holott eredményei és stabilitása nélkül sem béke, sem prosperitás nem lenne. Brüsszel, mi magunk vagyunk. Az EU olyan, mint a szabad és tiszta levegő; csak akkor vennénk igazán komolyan a hiányát, ha nem lenne. Az európai közösség biztosította a szabad mozgást Európában, az útlevél-nélküliséget, a külföldi tanulás lehetőségét (az elmúlt években többmillió diák, közülük több tízezer magyar tanult külföldi egyetemeken), az EU biztosította a szabad munkavállalást más tagországokban, a közös piacnak köszönhető többek között az olcsó repülés, de a brüsszeli döntéseknek köszönhető a roaming-díjak csökkenése is. Az Európai Unió miatt erősödtek a fogyasztói jogaink, az uniós támogatásokra támaszkodnak a magyar gazdálkodók, ahogyan a teljes magyar gazdaság sem tudna érdemben működni, ha nem lennének a fejlesztési források. Az európai tagságunk óta eltelt években a Magyarországon megvalósult fejlesztések 97 százalékát uniós társfinanszírozással fizettük. Lényegében nem volt állami beruházás, amelyet részben vagy egészben ne az Európai Unió fizetett volna.
Az EU nem tökéletes. De nincs alternatívája. Az európai közösséget szétszakítani akaró politikai szándékok pedig nem számolnak azzal, hogy a nacionalista bezárkózás és a kurucos érdekérvényesítés eddig csak háborúhoz és gazdasági hanyatláshoz vezetett. Én, európai demokrataként csakis az európai útban, Magyarország erős uniós tagságában hiszek. Éppen ezért dolgozom – fogadóórákat tartva, szakértői egyeztetéseket folytatva – egy olyan átfogó reformanyagon, amely többek között a szociális Európát, az ifjúsági munkanélküliség leküzdését, az európai minimálbért, az egészségügyi ellátásokhoz való egyenlő színvonalú hozzáférést; vagyis az embert helyezi középpontba. Álláspontom szerint Orbánisztán helyett olyan újraegyesített Európára van szükségünk, ahol a szubszidiaritás elve valóban érvényesül, ahol a döntéshozatali szintek közötti munkamegosztás hatékony és érdemi: minden olyan kérdést, amely tagállami, regionális, közösségi szinten hatékonyabban eldönthető és megvalósítható, azokat nem szabad a jövőben összeurópai jogszabályokhoz kötni. Ugyanakkor a kül- és biztonságpolitikában, a védelmi és bevándorlás-politikában, a pénzügyi- és adópolitikában, a forrásfelhasználás-felügyelet, a megfelelő szociális ellátás kérdésében vagy épp stratégiai tervezésben viszont a mostaninál már mélyebben integrált működés szükséges. A közös, európai fellépést igénylő kérdésekben Brüsszelnek nagyobb teret és felelősséget kell adni. Sőt, közös európai értékeink védelmében szélesebb és hatékonyabb eszköztárat is, hiszen az Unió egyik gyengesége, hogy nem képes hatékonyan megvédeni magát sem a külső-, sem a belső támadásoktól. Ha nincs újraegyesítés, az uniós szerkezet kisebb- és nagyobb darabokra hullhat szét, mi pedig – történelmi hagyományaink szerint is – újra a vesztesek oldalán találhatjuk magunkat; most éppen Putyin ölében. Az orbáni ámokfutás immár nem csak arról szól, hogy hagyjuk-e ellopni a közvagyont, hanem hogy hagyjuk-e ellopni Magyarország és benne gyermekeink biztonságát, stabilitását és európai jövőjét.
A 2018-as országgyűlési és a 2019-es európai parlamenti választásokon az egyik vízválasztó kérdés ez lesz: Orbánisztán vagy Európa? Tessék választani! A Fidesz és a Jobbik álláspontja az európai értékekkel szemben világos. Európai parlamenti képviselőként és a párt alelnökeként arra vállalkozom, hogy az MSZP útja és európai választási programja is egyértelmű, világos és támogatható legyen. Kapcsolódjon be Ön is a programalkotásba az ujhelyi.eu weboldalon! Adja a véleményét, én a szavamat adom!

Ujhelyi István európai parlamenti képviselő, az MSZP alelnöke

Megjelent a Népszava 2017.01.27.-i lapszámának Vélemény oldalán.