Közzétéve: 2025.08.24.
Ujhelyi István az apró kis mozzanatra lévő casus belliről, baloldaliságról és arról, mit köszönhet Sulyok Tamásnak a Magyar Hangnak adott interjújában.
A kérdező: Bodacz Péter
Magyar Hang: Nyár elején esett át egy komolyabb szívműtéten, azóta lábadozik. Hogy érzi magát?
Ujhelyi István: A beavatkozás után – ami egy szívbillentyű-csere volt – az orvosokat is megleptem azzal, hogy milyen gyorsan talpra álltam. Ez két hónapja volt, a lábadozásom azóta is töretlen. Jól érzem magam, de még nem nyertem vissza a régi erőmet, a mai nap nagy eredménye az volt, hogy kifulladás nélkül elmentem a közeli hentesig, majd haza. Ha így haladok, ősszel ismét munkába állok.
Milyen benyomásokat szerzett a hazai egészségügy állapotáról?
A Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben műtöttek, az ápolók és orvosok emberfeletti munkát végeznek, rendkívül magas színvonalon, odaadással és emberséggel, amiért hálás vagyok. Mindezt lehangoló infrastrukturális feltételek között: százéves, kiült, törött ülőalkalmatosságok, agyonhasznált asztalok, de a kórterem mosdója, zuhanyzója is siralmas képet fest. Épp egy hőhullám idején feküdtem a kórházban és menetrendszerűen jött az áramszünet, ami minden bizonnyal megakasztotta az ellátást.
2024 óta már nem EP-képviselő, de Brüsszelben maradt, ott nyitott tanácsadói irodát. Pontosan mivel foglalkozik?
Talán szerénytelennek tűnik, de azon kevés korábbi EP-képviselők közé tartozom, akik egyből kaptak állásajánlatokat a nemzetközi piacon, holott a papírforma inkább az lenne, hogy egy kis közép-európai ország korábbi szocialista képviselője eltűnjön a süllyesztőben. Az, hogy nem így lett, annak jele, hogy elismerik a korábbi szakmai munkámat. Jelenleg az ENSZ turisztikai világszervezetének (UNTourism) az EU-s nagykövete vagyok, az irodám látja el más szervezetek EU-s képviseletét, emellett a világ egyik legnagyobb, washingtoni székhelyű globális tanácsadó cégének vagyok a vezető tanácsadója és egy kínai turisztikai nagyvállalatnak is bedolgozom. Egyetlen hely van, ahova nem megyek kapcsolatot építeni, ez pedig a putyini Oroszország.
A magyar diplomácia minden alkalmat megragad arra, hogy az Európai Unióval szembe helyezkedve támogassa akár az amerikai, akár a kínai, akár az orosz gazdasági és hatalmi törekvéseket. Ön szerint ennek a szerepfelfogásnak lehet-e bármilyen pozitív hozadéka?
Az árulást mindenhol szeretik, de az árulót megvetik. A magyar diplomácia egyszerre próbálja kiszolgálni Trump, Hszi Csin-ping, vagy Putyin szándékait, ám Orbánt valójában ők is csak egy árulónak tartják és kihasználják, amíg tudják. A magyar miniszterelnökre egészen biztosan nem tekintenek Mr. Európaként, hiszen azon túl, hogy ott tesz keresztbe az európai egységnek, ahol csak tud és bizalmas információkat ad át, a világon semmit nem tud elintézni. Az orbáni diplomácia csak a pingponglabda a nagyhatalmak játékában. Ez elég szomorú, de az a jó hírem van, hogy Európa nem az országunkkal azonosítja ezt a magatartást, hanem csak a kormánnyal.Ha sikerül kibillentenünk Orbánékat a hatalomból, akkor pillanatok alatt rendbe tehető Magyarország tekintélye, sőt, lesz egy óriási figyelem rajtunk, hogy hogyan építjük vissza a demokráciát.
Lát-e esélyt arra, hogy akár az új EU-s költségvetéssel, akár bármilyen más eszközzel Magyarország hivatalosan is partvonalra kerüljön az Európai Unió berkein belül?
Az EU kezében legalább három erős ütőkártya van. Az eurozóna országai minden további nélkül kimondhatják azt, hogy saját költségvetési menetrendet alkotnak meg, amihez bizonyos feltételek teljesítése esetén csatlakozhat az a néhány ország, amelyek eddig megtartották nemzeti fizetőeszközüket. Ebben az esetben valójában az eurózóna pénzügyminiszterei fogják meghozni a gazdasági döntéseket. Igen, Orbánék feje felett.
A másik lehetőség, hogy Magyarország kiszorul az EU-ból és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjaként folytatja, mint Svájc, Izland, Norvégia és Lichtenstein. Szerintem Orbánék erre játszanak, hiszen elérnék, hogy a szuverenitásunkat hangoztatva csak olyan területeken kellene együttműködnünk az EU-val, amelyet kétoldalú megállapodásokkal rögzítenek. Csakhogy az EFTA kabátja nem ránk, hanem nálunk jóval gazdagabb és befolyásosabb országokra van szabva. A harmadik lehetőség már valamennyire ismert: egyszerűen elveszik Magyarország szavazati jogát a Tanácsban. Egy biztos, nekünk bármelyik megoldás fájna.
2006-ban, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként fogadta Putyint, ön az MSZP alelnöke és államtitkár volt. A Fidesz pedig épp az energiaügyi megállapodások miatt emelt szót, mondván a kormány Putyin kottájából játszik és nem az uniós energiapolitikát támogatja. Hogyan emlékszik azokra az időkre?
Az akkori Putyin bejáratos volt Európa minden kormány- és államfőjéhez. Mindenki kereste vele a politikai és gazdasági együttműködést. Az orosz elnök európai értékrenddel való látványos szembe helyezkedése későbbre datálható, időben egybeesik azzal, amikor Orbán fűzte vele mind szorosabbra a viszonyt, szembe helyezkedve Európával. De nem ez az egyetlen pálfordulás a Fidesz életében: mondták azt is, hogy a Medgyessy-kormány ne kezdjen gazdasági együttműködésbe a „zokniárus kínai kommunistákkal”, Rogán, Szijjártó és Gyürk András együtt tüntetett Kína ellen, Balog Zoltán pedig a tibeti zászlót lengette a Kossuth téren.
Orbán Viktor legutóbbi tusványosi beszédében lényegében arról beszélt, hogy Oroszország önvédelmi háborút folytat Európával szemben, de erre tett utalást Lázár János is, aki a lapunknak adott interjújában a fegyverkező Németországban ismerte fel a legnagyobb háborús fenyegetést. Önnek erről mi a véleménye?
Az, hogy ez baromság. A nagyobb baj, hogy a helyzet azért borzasztó veszélyes, mert épp ez a magatartás visz bennünket mind közelebb a háborúhoz, csak épp az agresszor oldalán, amivel Orbán hatalmi szándékai is egybeesnek. Egy apró kis mozzanatra vagyunk a casus bellitől, egy olyan konfliktustól, amelyet Orbánék már nem tudnának kezelni. Elég egy Moszkvából irányított „ukrán” drón, ami magyar területen hajt végre akciót, vagy egy soha fel nem deríthető, de természetesen az ukránoknak tulajdonított terroresemény, és máris nyakig ülünk a konfliktusban. De Putyinon – és Orbán Viktoron – kívül ez senkinek nem lehet érdeke.
Elképzelhetőnek tartja, hogy a 2026-os választásokig történik valami?
Sajnos igen, Orbánnak ugyanis lassan elfogy minden eszköze, a hatalom megtartásáért pedig bármire képes. Nagyon hosszú idő van még jövő tavaszig, de ha minden marad a mostaniban, akkor a Tisza Párt kétharmaddal fog győzni. Ám, a Fidesznek már az is elég nagy baj, ami már most világos: a választás napján újraosztják a lapokat, amiből a Fidesznek jóval kevesebb jut. Teljesen új helyzet lesz.
Lát-e esélyt arra, hogy Sulyok Tamás köztársasági elnök aktív szerepet vállal majd a dolgok alakulásában azáltal, hogy – szorosabb eredmény esetén – a vesztes Orbánt kéri fel kormányalakításra, majd a patthelyzet miatt kieszközöl egy új választást?
A választás a köztársasági elnök számára is kijelöli az irányt, trükközni lehet, de nem biztos, hogy érdemes. Ráadásul a Mi Hazánknak is jobban meg fogja érni ellenzékben maradni, mint hogy a Fidesszel kompromittálódjon. Egyébként Sulyok Tamásnak sokat köszönhetek.
Mit?
A kétezres évek elején Szegeden ő adta az ügyvédi hátteret az akkori fideszes polgármester, Bartha László egészségügyi privatizációs ámokfutásához. Az ügyet MSZP-s önkormányzati képviselőként én lepleztem le, a terv Barthával – és lássuk be, Sulyokkal – együtt óriásit bukott, nekem pedig meghozta az országos ismertséget és a parlamenti képviselőséget.
Ön most „politikai szemtanúként” aposztrofálja magát, minden vasárnap megelemzi az aktuális helyzetet a Facebookon. Elképzelhetőnek tartja, hogy visszatérjen a politikai életbe? Kapott megkeresést akár a Tiszától?
Péterrel régóta jól ismerjük egymást Badacsonyból, a politikai színrelépése óta is többször beszéltünk, de ilyesmi fel sem merült. De nem is vállalnám, és neki sem kellek. Egyébként nagyon sokan megkeresnek azzal, hogy csináljunk valamit a baloldalon, de ennek sincs még itt az ideje. Minden, ami megzavarja annak a dárdának a röppályáját, amely egyedüliként képes ennek a rendszernek a szívébe találni, az káros.
Nemzeti baloldalinak vallom magam és meggyőződésem, hogy ennek az értékrendnek van hagyománya és helye a magyar politikai közgondolkodásban. De a jövő évi választások után egy egységfrontra és egy lassú, akár 5-10 éves átmenetre lesz szükség, hiszen véres forradalmat itt senki nem kíván. Ez ki fog alakulni magától és talán belefér az én életembe is, hogy segítsek létrehozni egy majdani versenyképes alternatívát.
Van-e értelme bal- és jobboldalról beszélni? Hiszen az értékrendek mindenhol keverednek egymással, itthon pedig láthatóan Magyar Péter képes sokakat megszólítani ideológiától függetlenül azok közül, akik nem rokonszenveznek a NER-rel és a hazájuknak tekintik Magyarországot.
Ami most van, az egy békés népfelkelés az Orbán-rendszerrel szemben, amelyben a társadalom széles rétegei részt tudnak venni, a magukénak érzik. Hasonlóan a francia forradalomhoz – ami után kiütköztek az ellentétek. Én most minden erőmmel azon vagyok, hogy Magyar Pétert támogassam abban, hogy az Orbán-rendszert a mélybe lökje. De neki is tudnia kell, hogy egy népfelkelés nem azt jelenti, hogy mindenki őt akarja látni hosszútávon a hatalomban. Hanem „csak” azt, hogy egy bizonyos pontig egyet akarunk, ez pedig a rendszer bukása.
Hosszútávon tehát mindenképp a politikai váltógazdaság a cél. Lehet, hogy címkézni nem politikai értékrendek mentén kell – én sem pártideológiával akarom megtölteni az Esély névre keresztelt kezdeményezésemet –, de az értékrendnek igenis lehet jelentősége akkor, amikor döntések születnek.
Az alábbi interjú a Magyar Hang hetilapban jelent meg 2025.08.22.-én.