Közzétéve: 2023.06.11.
A Fidesz és a nemi erőszaktevő békéje
Kézilabda bajnoki döntőt néztünk péntek este a gyerekekkel a tévében (szegedi drukkerként), a reklámszünetekben pedig újra az arcunkba nyomakodott a kormányzat hazug propagandafilmje az ukrajnai konfliktusról. Nekem pedig kinyílt a bicska a zsebemben. A Fidesz mostanában szereti, sőt hirdeti, hogy véget kell vetni a burkolt és udvarias beszédnek, sokkal indokoltabb szerintük nevén nevezni a dolgokat és nem törődni mások érzékenységével. Nem sajátom ez az erkölcsi korlátoktól és józan udvariassági formuláktól mentes bayerzsoltista egyszerűség, de jelen írásomban ezegyszer én is kivételt teszek és kilépek a neveltetésem rajzolta kultúrhatárok közül, mert fel akarom rázni a propagandától megtévesztett embereket. Végtelenül elegem lett ugyanis abból, hogy a NER legfelsőbb körei, aljas népbutító szövegekkel és a közös hazánkat generációkra megmérgező, tudatos hazugságokkal manipulálják a tömegeket. Ezek a gazemberek eddig sem voltak restek átlépni bizonyos európai, amolyan erkölcsi – hah, keresztényi – értékrendet, de az utóbbi hónapokban tényleg a legalávalóbb játékot játsszák kicsinyes, pénzhajhász, személyes frusztrációkkal terhelt céljaik fenntartása érdekében. Már akkor végtelen aljasságot követtek el, amikor az orosz agresszor gyilkos benyomulása után azzal riogatták a magyar családokat, hogy a kormánypárt ellenzékében lévő politikusok és támogatóik a frontra akarja rángatni a sorozásra érett magyar fiatalokat, leegyszerűsítve: a biztos halálba akarják küldeni őket. Helyenként még csak ködös utalásként, idővel kendőzetlen egyenességgel terjesztették ezt a nyilvánvaló hazugságot. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” – lehetne a feloldozásuk, de nem. Nincs bocsánat. Erre rohadtul nincs bocsánat, mert tudatos, aljas, ótvar mocsokság volt és ezt ők is pontosan tudják. Ha ezek az emberek valóban hithű keresztények, félik az Istent és nemrégi hajlongásuk Krisztus földi helytartója előtt nem cinikus álszentség volt csupán, akkor készüljenek, mert a végítélet órája a bűnök elszámolásakor számukra különösen szorongató lesz.
Kevés undorítóbb dolog volt annál, mint amikor a Fidesz oligarchikus holdudvara – állami segítséggel – képes volt még a több tízezer magyar ember halálát okozó covid-járványon is ócska módon nyerészkedni; túlárazott, vagy épp személyre szabott beszerzési tendereken sápot szedve. Micsoda aljas becstelenség volt ez megint. A NER felsővezetése azonban most, a százezernyi felnőtt, sőt gyermek értelmetlen és erőszakos halálát okozó orosz agresszió idején is képes végtelen undorító módon bort inni és vizet prédikálni. Képes ájtatos módon békét követelni és hirdetni, miközben örök békétlenként semmi más nem tartja működésben a rendszerét, mint a folyamatos háborúzás, legtöbbször ráadásul nem létező ellenfelekkel szemben. Képesek ájtatos módon békét követelni és közben ismét rohadt gusztustalan módon mindenki mást, aki nem a kormánypártok vakhitű híve, azzal vádolni, hogy háborút akar, vagyis lebutítva: gazdasági károkat, emberhalált, szenvedést. Micsoda aljas becstelenség ez megint. Ami mégis erre a szókimondó jegyzetre sarkalt, az a Fidesz által követelt „béke” és annak tartalom nélküli aljassága. Engedjék meg, hogy egy éles párhuzammal világítsam meg Önöknek, hogy milyen is a Fidesz békéje, amelyet oly hangzatosan követel; hiszen semmi mást nem mond a kormánypárt, csak azt, hogy a felek hagyják abba a harcot és egyezzenek ki egymással. Sem feltételt, sem alapállításokat nem tesznek mellé soha; miért is tennének, hiszen épp pávatáncot járnak. Ushankában.
A Fidesz béke-javaslatát a következőképpen lehet a legegyszerűbben összefoglalni: elfogadjuk a nemi erőszakot, a házba berontó erőszaktevőnek nem is kell teljesen lemásznia az áldozatról, csak a gatyáját kicsit húzza feljebb, hiszen mégiscsak, na; cserébe a nő megígéri, hogy nem fog olyan hangosan kiabálni és nem harapja meg a száját befogó kezeket. A lényeg, hogy mindenki nyugodjon le, nincs itt semmi komolyabb baj, ez a bucsai dolog is bárkivel megesik, de tényleg. A Fidesz felsővezetői azt gondolják, hogy minden harcmezőn lehet hátrafelé nyilazni, kurucos finesszel ide is és oda is játszani. A medve azonban nem játék. A nemi erőszakot pedig nem lehet jut is marad is alapon félbeszakítani. Nem lehet az ágy mellett állva, zsebre dugott kézzel azt mondani az épp hanyatt fektetett, leszorított és lemeztelenített áldozatnak: legyen már tűzszünet és beszéljék meg inkább, hogy ez a behatolás nem is volt olyan fájdalmas, többet ’eskü nem fordul elő, a leszakított fehérnemű felső részét pedig a hölgy még meg is tarthatja, na ugye, nem kell itt sikongatni, pájgyom-pájgyom. Aki azt mondja, hogy az orosz agresszor bármilyen feltételt is szabhat, az azt is mondja, hogy az erőszaktevőnek ugyan vissza kell gombolnia a nadrágját, de deréktól felfelé azért a kezeivel még nyugodtan matathat. Durva? Plasztikus? Felháborító hasonlat? De igaz. Aki azt mondja, hogy az ukránok oldalára állni ebben a konfliktusban „háborúpártiság”, az azt is mondja, hogy aki a megerőszakolt nő védelmére kell, az valójában „erőszakpárti”. Abszurd? Baromság? De igaz. A Fidesz a lehető legundorítóbb hazugságát követi el, amikor „háborúpártisággal” vádolja azokat, akik szerint, ha az oroszok vették fel a fegyvert, nekik is kell először letenni és a béke első, minimális feltétele, hogy az utolsó katonáig elhagyják a szuverén Ukrajna területét. Ahogyan Magyarországról is kivonultak, miután egy Orbán Viktor nevű fiatalember erről beszélt a Hősök terén – azt mondják mostanában, hogy ez adta meg anno a kezdőlökést a megszálló ruszkiknak.
Én egy büszke magyar hazafi vagyok. Köpködjenek rám a kormánypárti gyűlölködők bárhogy, én akkor is hiszek egy velük közös hazában, egy európai Magyarországban. És nem vagyok hajlandó elfogadni, nem vagyok képes eltűrni, hogy az ország jelenlegi vezetői – ki tudja milyen sötét kényszerekből vagy puszta, pitiáner nyerészkedésből, de – épp asszisztálnak egy mocskos nemi erőszakhoz. Ha eljön végre a biztos és fenntartható béke (reméljük mielőbb), akkor nem lesz elég csak annyit mondaniuk a megbecstelenítésről: „én csak néztem, nem csináltam.” Nem lesz elég azzal védekezniük, hogy „de hát olyan nagy és erős volt az a férfi, úgysem állíthatta volna le senki, miért nem hagyta magát a nő, gyorsabban vége lett volna.” Aki tűri, aki elnézi, aki elfordítja a fejét, miközben ez történik a szomszédban, az bűntárs a nemi erőszakban. Megakadályozni a durva abúzust, megvédeni az üldözöttet és biztosítani, hogy mással ez ne történhessen meg: na, az nagybetűs BÉKE. Az nem háborúpártiság, hanem a békevágy legerősebb és legbiztosabb megnyilvánulása.
Minden rendszer megbukik egyszer. Igaz ez Putyinra, Orbánra, de igaz ez Bidenre, Macronra, bárki másra, mindenkire. Az a kérdés, hogy ki milyen nyomot hagy maga után és milyen áron. A magyar emlékezetet most Orbán Viktor uralja, de a történelem körforgásának van egy szilárd törvényszerűsége: mindig eljön az idő, amikor minden a helyére kerül és mindenkit a nevén neveznek majd. A becstelen embereket becstelennek, az erőszaktevőket pedig erőszaktevőknek. Kitörölhetetlenül.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Négyszáztizenegyedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a közös hazának.
dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő /az Esély Közösség alapítója
2023. június 11.