Közzétéve: 2023.10.08.
Megy a zsuga: Orbán nem is akar megegyezni az uniós forrásokról!
Nagyot ment a magyar nyilvánosságban a Financial Times és a Politico minapi híre, miszerint, ha Orbán Viktor kormánya hozzájárul az uniós költségvetés megnöveléséhez és ezzel az Ukrajnának szánt további pénzügyi támogatás megadásához, akkor nagyjából 13milliárd eurónyi, jelenleg befagyasztott forrást utalhatnak ki szinte azonnal Magyarországnak. Volt, ahol ezt egyenesen már úgy értékelték: Brüsszel kapitulált Orbán előtt. Ki kell ábrándítsak mindenkit, a valóság valami egészen más. Ráadásul nagyobb zsuga megy a háttérben, mint ami látszik: míg a fideszes magyarázat szerint az EU azért húzza az időt, mert többek között a lengyel választás eredményét várják, hátha gyengül Orbán szövetségi rendszere, addig az igazság valójában inkább ahhoz lesz közelebb, hogy épp a Fidesz miniszterelnöke húzza az időt és nem akar megállapodást. Abban bízik ugyanis, hogy a jövő évi EP-választás után valami forradalmi átalakulás lesz az Unióban és az újonnan felálló következő Európai Bizottsággal jóval kedvezőbb egyezséget tud majd kötni. Amolyan klasszikus „jut is marad is” alapon. Addig pedig csak kihúzzák valahogy a drága külföldi hitelekkel és megszorításokkal, neki ennyit megér a korrupt rendszerének minél biztosabb fennmaradása.
A Financial Times cikkének állítását az Európai Bizottság hamar kategorikusan cáfolta és Navracsics Tibor is csak azt tudta mondani: nekik nincs tudomásuk ilyenről. Szegény miniszterek, közöttünk Tibor is, legtöbbször valóban alig tudnak valamit, de erről nem ők tehetnek; hiába tárgyalnak le ugyanis bármit, annak teljesítéséről úgyis a Karmelita fura ura dönt majd a végén. Hogy pontosan lássuk a mostani, állítólagos pénzfelszabadítás mögött a lényeget, előbb tisztázni kell, hogy a hírekben szereplő 13milliárd euró a Magyarországnak járó teljes uniós forráskeretnek csupán egy része. A teljes kohéziós politikai keret összege ugyanis nagyságrendileg 20milliárd euró. Abban az esetben, ha a magyar kormány teljes körben és maradéktalanul végrehajtja az Európai Bizottság hónapok óta pontosan ismert elvárásait a magyar igazságügyi rendszer reformjára vonatkozóan, vagyis brüsszeli szakzsargonnal élve eleget tesz a horizontális feljogosító feltételek egy részének, akkor valóban hozzáférhet a Magyarország számára járó kohéziós keret egy részéhez. Azonban ez sem jelentené azt, hogy hazánk egyetlen varázsütésre hozzáférne a teljes büdzséhez. Elemzői és szakértői vélekedések is nagyban eltérnek ráadásul abban, hogy az igazságügyi reform végrehajtása révén pontosan mekkora forrástömeghez férne hozzá Magyarország. Van olyan számítás, amely ezt az összeget a beharangozott 13milliárd euró helyett mindössze 6-7milliárd euróra teszi. Tény, hogy az igazságügyi reformot bár a magyar kormány „készre jelentette” már Brüsszelnek, még messze nincs vége a folyamatnak, az Európai Bizottság ugyanis további garanciákat kért. Van olyan vélemény – és a politikai játszmák természetét belülről ismerve nem tartom illogikusnak -, hogy a Financial Times cikkében leírtakkal valójában csak tesztelni akarták Orbánékat, hogy miként reagálnak rá, mennyire keresik a kompromisszumokat.
Ne felejtsük ugyanis, hogy nem pusztán ez a hivatkozott 13milliárd forog kockán, hanem jóval több nekünk járó uniós forrás. Például a kondícionalitási, avagy jogállamisági eljárás keretében – az Európai Unió történetében példátlan módon most először a jogállamisági keretek tagállami leépítése miatt – mintegy 6,3 milliárd euró befagyasztásáról döntöttek. Ezeket a magyar állampolgároknak, kis- és középvállalkozásoknak, önkormányzatoknak járó forrásokat a mai napig is visszatartják; a NER-vezérek pedig láthatóan nem törik magukat azért, hogy eleget tegyenek azoknak az elvárásoknak, ami után ezek az összegek végre lehívhatóak lesznek. Ugyanezt látjuk az úgynevezett helyreállítási alap pénzei kapcsán is, ahol a Brüsszel által megjelölt 27 szupermérföldkő kapcsán voltak ugyan kormányzati lépések, de egyelőre tény, hogy pénz még nem jött, a teljes megállapodás pedig még mindig elég messzinek látszik. Ez pedig ismét csak azt a feltételezést erősíti meg, hogy Orbán úgy gondolkodik: ha már nem sikerült gyorsan elrendezni az Európai Bizottsággal fennálló vitát (eddig zsarolással, fenyegetéssel, ügyeskedéssel legtöbbször sikerrel járt, most azonban nem), akkor most már húzzuk ki a következő Bizottság hivatalba lépéséig, hátha akkor erősebbek lesznek a tárgyalási – és nem mellesleg zsarolási – pozíciók. Vagyis, Orbán és a Fidesz számára a magyar gazdasági zuhanórepülés, a magyar családok anyagi helyzetének romlása, az uniós források visszatartása és egyes elemeinek biztos elvesztése sem ér annyit, hogy a korrupt rendszerét leépítse. Nagy zsugás ez a Viktor, ez kétségtelen, a baj csak az, hogy tétnek a közös hazánkat tette fel. És nem lesz mindig jó lapjárása.
Ami pedig az uniós pénzek körüli kommunikációs parasztvakítást illeti, egy személyes megjegyzés: a magyar adófizető polgárok jogos és alapvető elvárása, hogy az uniós támogatásokról ne a fejük felett, hanem transzparens módon egyeztessenek. Jelenleg ugyanis az Orbán-kormány, de az Európai Bizottság is csak a saját állításait ismételgeti, viszont egyikük sem teríti a teljes paklit, hogy tisztán lássuk: pontosan mit vár el Brüsszel és ebből pontosan mit és hogyan teljesített eddig a Fidesz-kormány. Mindenkinek az lenne az érdeke, hogy ez egy tiszta és világos játszma legyen. Az európai közösségnek is.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Négyszázhuszonnyolcadik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a közös hazának.
dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő / az Esély Közösség alapítója
2023. október 08.