Közzétéve: 2024.04.21.
Még egy utolsó tánc Strasbourgban
Ha jól számolom, akkor majd egy tucat alkalommal volt ebben a ciklusban az Európai Parlament napirendjen az úgynevezett „magyar-ügy”, vagyis a magyarországi jogállamiság, pontosabban a Fidesz-kormány jogállami dúlásának kérdése. Jövő héten utoljára ülésezik ebben a ciklusban az Európai Parlament, vagyis ebben az összetételben – többek között velem a képviselői sorokban – többet már nem tanácskozik ez a 705 fős uniós intézmény. A jövő heti plenáris napirendjén ettől függetlenül vagy épp ezért számos fontos állásfoglalás szerepel még és vár megszavazásra, hogy csak egyetlen példát mondjak: szerdán épp a nők elleni és a párkapcsolati erőszak témájában fogadunk majd el egy kemény szöveget; kíváncsi leszek, hogy miként voksolnak majd azok a fideszes EP-képviselők, akik ezt a mostanában sajátos módon a közbeszédbe emelt témát korábban látványosan kerülték, vagy nem egyszer konkrétan ellene szavaztak.
Napirenden lesz újra az úgynevezett „magyar-ügy” is, amellyel kapcsolatban legutóbb januárban fogadtunk el hasonló határozatot. A nagy frakciók – beleértve jobb- és baloldaliakat egyaránt – most még egy utolsó hangos jelzést akarnak küldeni a témában az Európai Bizottságnak, alapvetően azzal a céllal, hogy ne hagyja magát becsapni, átverni, meggyőzi a nagydumás Orbán-kormány által, hanem ragaszkodjon ahhoz, hogy a magyar kabinet csak akkor kaphat bármennyi uniós forrást, ha minden (!) kért reformot végrehajtottak és azok garantáltan a célnak megfelelően működnek is. Mint ismert, az EP többsége legutóbb azért ostorozta az Európai Bizottságot – sőt, immár jogi eljárást is indítottak emiatt -, mert az uniós testület a jóváhagyott igazságügyi reform után több mint tízmilliárd eurót feloldott a zárlat alól. Az EP többségének álláspontja szerint ugyanis nem lehet félúton félpénzeket osztani, akkor legyen csak kifizetés, ha Orbánék az elvárásoknak megfelelően visszaépítették a jogállamot, illetve legalább annak egy jól behatárolt és követelt részét. A most szerdán szavazásra kerülő állásfoglalás is nagyjából ezt fogja tartalmazni, többek között az évekkel korábban elindított és eddig még mindig sehova nem jutó 7-es cikkelyes eljárás kritikájával együtt. A szövegtervezet szerint az EP kimondja, hogy „a határozott EU-fellépés hiánya hozzájárult a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok lebontásához Magyarországon, a releváns mutatók alapján egy választási autokrácia hibrid rezsimévé változtatva az országot”. A még nem végleges határozattervezet szerint az EP felszólítja majd az Európai Bizottságot arra, hogy mindaddig egyetlen fillért se folyósítson a magyar kormánynak, amíg maradéktalanul végre nem hajtanak minden egyes vonatkozó jogszabályt. Az állásfoglalás szerint az uniós források kifizetéséhez előírt intézkedéseket egységes csomagként kell kezelni, és még akkor sem szabad kifizetést eszközölni, ha egy vagy több területen előrelépés történik, miközben más területeken továbbra is fennmaradnak a hiányosságok.
Az Európai Parlament állásfoglalás-tervezete azt is ki fogja mondani, hogy a magyar kormány nem lesz képes hitelesen ellátni a júliustól esedékes soros magyar elnökség teendőit, tekintettel a magyar kormánnyal szemben folyó számos eljárásra és a lojális együttműködés elvének folyamatos és tudatos megsértésére. Szóba kerül a dokumentumban az EU elvárásai alapján létrehozott Integritás Hatóság szerepe is, amely az EP várható álláspontja szerint kezelhet ugyan a magyarországi jogállamisági helyzettel kapcsolatos aggodalmakat, de a gyakorlatban nem rendelkezik megfelelő hatáskörökkel feladatainak ellátásához. De ugyanígy elmarasztalná az EP állásfoglalása az Orbán-kormányt azért is, ahogy zsarolással egybekötve megvétózták tavaly az ukrán támogatási csomagot, de elítélnék a Fidesz-kormányt azért is, mert sajátos hozzáállást követ Oroszországgal kapcsolatban és ezzel aláássa az EU stratégiai érdekeit.
Jogos kérdés, hogy egy magyar EP-képviselőnek miként kell ilyen esetben szavaznia: a fideszes oldalon durva hazaárulásnak tartják, hogy a kormányt elítélő és a források visszatartása mellett érvelő dokumentumot szavaz meg az ember, az ellenzéki választók egy jelentős része viszont jogosan azt várja el, hogy épp a magyar emberek érdekében ne engedjük a hazánknak járó uniós forrásokat ellopni és szorítsuk rá minden eszközzel a dúvad kormányt, hogy állítsa vissza a demokratikus normákat az országban. Szimbolikus ügy, szimbolikus szavazással az EP utolsó ülésén. Nemrég azzal a kezdeményezéssel éltem, hogy döntsünk együtt, szavazzák meg Önök, hogy melyik gombot nyomjam meg ebben az ügyben! Szerda délig várjuk a szavazatokat az erre a célra készített weboldalon! (klikk ide: https://t.ly/NUPQ7 ) Ha úgy gondolják, hogy támogatni kell az elítélő határozatot és a források visszatartásának követelését, akkor igent nyomjanak! Ha Önök szerint ez a fajta parlamenti kiállás nem támogatható, akkor a nem melletti rublikát válasszák! Ha Önök szerint ebben az ügyben nincs jó döntés és szimbolikusan ezt jelezni is kívánják, akkor a tartózkodásra szavazzanak! Ígérem, hogy a többség döntése szerint fogok végül voksolni. Egy darabig bizonyosan ez lesz az egyik utolsó szavazásom az Európai Parlamentben. Az utolsó szó viszont az Önöké.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Négyszázötvenötödik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő / az Esély Közösség alapítója
2024.04.21.