Közzétéve: 2024.10.06.
Rendkívül tanulságos és ha nem a bőrünkre menne a dolog, akkor még mulatságos is lenne, hogy a fideszes politikusokat az elmúlt évtizedekben hányszor és mivel kapcsolatban értették már félre; legalábbis szerintük. Őket ugyanis valahogy folyton félreértik, valahogy a szavaikat mindig direkt módon félremagyarázzák. Amikor Lázár János jelenlegi közlekedési miniszter arról értekezett, hogy „akinek semmije sincs, az annyit is ér”, akkor ő azt nem is úgy gondolta, csak az ellenfelei félremagyarázták. Hogyne. Amikor néhány évvel ezelőtt kiderült, hogy Balog Zoltán akkori emberminiszter egy körlevélben többek között arra utasította a minisztériumi dolgozókat, hogy ne használják a „szegény” és „szegénység” szavakat, akkor Rétvári Bence államtitkár azzal védekezett, hogy ez csak egy előkészítő irat volt és valójában az újságírók félreértették a dolgot, mert épp a szegények védelmében nem akarják használni ezt a kifejezést, nehogy megbántsák vele az érintetteket. Persze. Amikor Orbán Viktor egy ünnepi beszédében többek között a bukott szovjet birodalomhoz hasonlította az Európai Uniót, akkor Szijjártó Péter azzal mentette a dolgot, hogy csak félremagyarázzák a kormányfő szavait. Naná. Amikor Kövér László még tíz évvel ezelőtt arról beszélt, hogy – mivel a diktatúrák ideje lejárt és nincs mitől félni, ezért – szerinte nincs szükség „törvényekhez kötött” kormányzásra, hanem inkább egyfajta rendeleti kormányzásra kellene áttérni, akkor Kocsis Máté azzal védekezett, hogy csak félreértették a házelnök úr szavait, nem úgy gondolta ő ezt. Hát, hogyne. Pedig valójában csak az őszinte igazságát mondta, mint az általa nemrég verbális csuklóztatásban részesített Orbán Balázs is, hiszen azóta konkrét valósággá lett az akkori állítás: a Fidesz folyamatos veszélyhelyzeti magyarázatokkal évek óta rendeleti kormányzással uralja az országot. A kormánypártiakat tehát állandóan csak félreértik, a gaz ellenzéki nyilvánosság meg gonosz módon és tudatosan ki is használja ezeket a félreértéseket – ez az állandó magyarázó szöveg. Unalmas duma, ismerjük be.
Ráadásul a korábban utolérhetetlennek tűnő profizmussal működő fideszes kommunikációs gépezet láthatóan elkezdett kattogni és csikorogni mostanában, mert a kínos ügyeket (ahogy megszokhattuk) nem taktikus húzásokkal, látszat-őszinteségbe csomagolt kamuzással, esetleg gyors és hangos ellentámadással oldják fel, hanem a visszatetsző és butuska válasszal, tudniillik, hogy „az ügy részünkről lezárva”. Ezt mondják az utóbbi időben mindenre, amivel nem tudnak mit kezdeni. Nem mondom, hogy bizonyos esetekben ne működne rövid távon, de általánosságban ez a fajta pökhendi lerázás óhatatlanul éppen, hogy alátámasztása a felmerülő vádaknak és értesüléseknek. Ráadásul, én politikai szemtanúként egyelőre csak objektív elemző tudok (és akarok) lenni, így helyettem a közélet aktív szereplőinek kell(ene) minél hangosabban kimondania: nem, fiúk, ezek az ügyek még nincsenek lezárva! Hogyan is lehetne egyszerűen lezárni az elmúlt hetek, hónapok legsúlyosabb közéleti botrányait, ha egyiknek sem volt meg a teljes és megfelelő feloldása, egyikben sem kaptuk meg a választópolgárokként minket megillető korrekt és teljes válaszokat?! Csak, hogy három rövid példát hozzak: a mai napig nem tudjuk, hogy Novák Katalin korábbi államfő milyen megfontolások, tanácsok, vagy elvárások kényszerei alapján adott kegyelmet egy pedofil-segítőnek; ezt ugyanis a mai napig nem tisztázta megnyugtatóan az ügy egyetlen szereplője sem. Továbbra sem tudjuk, hogy a szexbulikba belebukó fideszes celebpap, Bese Gergő ügyében ki és milyen megfontolásból, kinek a megbízásából és milyen eszközökkel gyűjtött adatokból vezetett aktát, amelyet idővel megköröztettek a Karmelitában és környékén. Pedig ez az egyik legfontosabb, még szintén megválaszolatlan kérdés az ügyben. De hiába mondja Gulyás Gergely kancelláriaminiszter és a legújabb kormányzati balhé főszereplője, Orbán Balázs is, hogy részükről lezárt sztori az oroszoknak bármikor szabad bevonulást engedő elmélkedése kapcsán feltörő jogos botrány, attól még valójában ez az ügy messze nincs lezárva. A Fidesz kormányfőjének politikai igazgatója az elhangzottak után előbb pökhendi hevességgel még azt reagálta, hogy a háborúpárti baloldal tudatosan félreértette a mondatait, majd nem sokkal később – miután a miniszterelnök is állást foglalt az ügyben – már sietett bocsánatot kérni azoktól, akiket esetleg megbántott a félreérthető mondatokkal. A legabszurdabb, hogy szó sincsen itt félreértésről, Orbán Balázs szavai kristálytiszták és egyértelműek. Ugyanakkor hiába kérte ki magának az 56-os hősökkel való párhuzamot (amit egyébként ők hoztak be a botrányos beszélgetésbe), arra továbbra sem válaszolt azóta sem világosan és egyértelműen, hogy saját véleménye vagy kormányzati álláspontnak is tekinthető, hogy a magyar kormány nem állna ellen egy orosz agresszió esetében. Azóta sem válaszolt világosan és egyértelműen arra, hogy ezt miként értette, mire alapozza, különösen úgy, hogy láthatóan nem egy óvatlan elszólásról, „félreérthető fogalmazásról” van szó az esetében, hanem egy, a kontrollnélküli hatalomba beletunyult, ám okos elme pontos és világos megfogalmazásáról. A Fidesz-kommunikáció persze arra fogja továbbra is megpróbálni eldeformálni a közéletet, hogy itt nincs már semmi látnivaló, aki tovább feszegeti az ügyeket az egy háborúpárti, kérdésekkel provokáló baloldali hazaáruló, a nemzet ellensége.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ahogyan a Fidesz miniszterelnöke mondta egyszer nagy bölcsen: a meccset addig kell játszani, az mindig addig tart, amíg nem nyerünk. Az orbáni értelmezésben nekem ez agresszív túlzás, de a folytonos és igyekvő küzdelemre utaló alapigazságot értem benne. Éppen ezért javaslom az ellenzéki közegnek és gondolkodóknak, hogy egyetlen közéleti-kormánypárti botrányt sem szabad hagyni, hogy lecsillapodjon, majd eresztéket kapó lufiként, egyszercsak elszálljon a nyilvánosságból. A hatalom birtokosai súlyosan tévednek, amikor azt gondolják: ők döntik el, hogy mikor van egy közéleti botrány lezárva. Azt ugyanis Önök döntik el, a nyilvánosság. Ha napirenden tartják és további tisztázó válaszokat követelnek, akkor előbb vagy utóbb, de igazsághoz jutunk. Ez egy fontos cél. Megérdemeljük.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Négyszázhetvenkilencedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú
az Esély Közösség alapítója
2024.10.06.