Közzétéve: 2024.11.17.
’A sátán mindig a polgári jogok mögött rejtezik’ – fejtegette értékrendjének alapjait az egyik konzervatív véleményvezér a kormánypárti hírtelevízióban nemrég; egészen konkrétan arra utalva, hogy például a szexuális kisebbségek jogainak védelme valójában az Istennel való szembefordulás, az erkölcsi alapvetések fordítottja és így tulajdonképpen a sátánizmushoz való belépő. Gyorsan hozzátette, hogy szerinte is vannak „konszolidált, tök becsületes homoszexuálisok” és nem állítja, hogy mindegyiküknek automatikusan a pokolban van a helye, de tényként rögzítette: a saját nemhez való vonzódás igenis bűn. Ez a konzervatív véleményvezér az utóbbi napokban sajátos keresztes hadjáratot indított egy vélt vagy valós, de – a széles nyilvánosság számára egészen biztosan – egyelőre meglehetősen zavaros, minden kétséget kizáró bizonyítékokkal eddig alá nem támasztott pedofil-ragadozó hálózat ellen. Neveket is az asztalra tett, a rendőrség eljárásokat is indított; ezek eredményéről egyelőre nem tudni bővebbet.
Hatgyermekes, családszerető édesapa vagyok. Szociáldemokrata értékrendű ember. Nem tudok annál nagyobb bűnt elképzelni, amit ártatlan, kiszolgáltatott, védtelen gyermekek ellen követnek el. Nem tudok elég nagy büntetést elképzelni azokkal szemben, akik ezeket elkövetik és akikről kétségbe vonhatatlanul bebizonyosodik, hogy bárminemű erőszakot követtek el gyermekeken. Nem számít, hogy kicsoda az illető: legyen hívő, legyen ateista, legyen értelmiségi, legyen iskolázatlan, legyen férfi, legyen nő, legyen katolikus pap, legyen diplomata, legyen az alkotmánynak megfelelő családmodellben élő erőszaktevő rokon, legyen szingli idegen, legyen jobboldali, legyen baloldali, legyen meleg vagy legyen hetero, ha bűnös, a jogrendünk méltó módon büntesse meg. Az említett konzervatív véleményvezér által egyre-másra kibontott – de egyelőre még sok tekintetben lyukas – ügyekben nem tudok és nem is akarok állást foglalni; az erkölcsi alapvetésem világos és egyszerű (az előbb rögzítettem), ítélkezni pedig sem jogom, sem feladatom. Családszerető édesapaként és szociáldemokrata értékrendű emberként azonban kötelességem arra az életveszélyes határátlépésre felhívni mindenki figyelmét, amely nem először fordul elő ebben a rezsimben, de mintha most több háttértámogatást és felsőbb hatalmi, csendes egyetértést kapna. A végtelen leegyszerűsítő, igaztalan és visszafordíthatatlan sérüléseket okozni képes általánosításra.
A most közéleti ügyeknek számító – láthatóan olykor még a magát konzervatívnak mondó kormánypárti oldal által is távolságtartó óvatossággal kezelt – botrányok kapcsán újra elmosódtak a tűzzel-vassal üldözendő bűn és a vétlen másság határai, holott nemcsak jogi, de alapvető erkölcsi kötelesség is ezek pontos figyelembevétele. Nemcsak az említett konzervatív véleményvezér sokszámú követője, de az ügyben megszólaló vagy épp az ügyek mentén politikai nyereséget remélő támogatók között is világos többségben vannak azok, akik látványos egyenlőségjelet tesznek a másság és a pedofília közé, ezzel egyszersmind ragadozóvá téve minden meleg férfit és nőt. Sőt, nemcsak a szexuális kisebbségek és a szexuális bűnözők közé került hamar teljeskörű egyenlőség, de pár lépés után már bővült a kör a „liberálisokkal”, a „baloldaliakkal”, a „nemzeti kormánnyal szemben kritikus háttérhatalmak kiszolgálóival”. Nem arról van már szó, hogy lebuktassanak és az igazságszolgáltatás elé állítsanak pedofil bűnelkövetőket, adott esetben egy lehetséges pedofil-hálózat tagjait (ha igazak az állítások, akkor nagyon helyesen), hanem hogy ezzel az embertelen bűntettel – tudatos célt követve, vagy egyszerű és tudatlan károkozásból – megbélyegezzenek mindenkit, aki ennek a mélykonzervatív körnek nem tetszik: legyen az bárki, médiamunkás vagy művész. Pedofil egyenlő liberális egyenlő baloldali egyenlő drogos melegorgiás sátánista, készen is vagyunk. És mindezt a korlátlan lehetőséggel és felelősséggel megbízott hatalom láthatóan nemcsak, hogy tűri, de már nem is annyira titokban, még aktívan támogatja is. Ez ellen pedig szerintem ugyanúgy kötelessége minden tisztességes embernek kiállni. Ez ugyanis nem játék.
Az általánosítás és a gyűlöletkeltés beláthatatlan károkat tud okozni. Számomra például teljességgel vállalhatatlan, hogy a katolikus egyház egészét és minden benne szolgálatot teljesítő személyt egységesen megbélyegezzen az a számtalan feltárt és vélhetően még több fel nem tárt pedofil bűncselekmény, amelyet az egyház falain belül a kiszolgáltatottak védelmére felesküdött emberek követtek el a legkiszolgáltatottabbakkal szemben. Az más kérdés, hogy az egyházi vezetők mindent megtesznek-e annak érdekében, hogy feltárják és elejét vegyék a bűnöknek, de ettől még nem viselhetik mindannyian a pedofil bűnök bélyegét. Számomra teljességgel vállalhatatlan, hogy egész nemzeteket, vallási felekezeteket, népcsoportokat állít be a tudatos kormányzati propaganda terroristának, erőszakos, állatias haszonlesőnek. Az más kérdés, hogy a migráció kapcsán józan kérdéseket józan körülmények között igenis társadalmi vitára kell bocsátani, de ettől még nem lehet félelmet és gyűlöletet szítani embercsoportok ellen felelőtlenül, mert annak – ahogyan Magyarországon is volt már rá példa – értelmetlen fizikai erőszak lehet az eredménye. Számomra teljességgel vállalhatatlan, hogy a szexuális másságot tudatosan bárki összemossa a pedofil bűnelkövetéssel, ezzel megbélyegzésnek, akár gyűlöletbűncselekményeknek kitéve tisztességes, adófizető, törvénytisztelő magyar állampolgárokat. Számomra teljességgel vállalhatatlan, hogy autoriter rezsimek – talán a választói sokaságban való térvesztésükre adott pánikreakcióként – felhatalmazva érezzék magukat arra, hogy a korabeli inkvizíció mintájára maguknak tulajdonítsák a jogot, hogy ítélkezzenek bárki felett és bűnösnek mondjanak ki bárkit. (Arról már nem is beszélve, hogy a kormányoldali propaganda hiába uszít a meleg közösségek ellen, hiába próbál meg adott esetben a valódi bűnösökkel együtt néhány politikai ellenfelet is alaptalan pedofil-vádakkal lerántani; ez mit sem segít a mélyszegénységben élő százezrek, vagy épp a térdre kényszerített egészségügyi ellátórendszer problémáin.) Ez a fajta általánosítás és gyűlöletkeltés ráadásul nagyon veszélyes fegyver, mert hamar célt téveszthet és konkrét erőszakra sarkallhat egyszerű polgárokat is. Annak pedig akár tragédia is lehet a vége. Ezt senki nem akarhatja, még egy egyébként eredendő céljában megkérdőjelezhetetlen, az igazi bűnt feltárni és megbüntetni akaró vállalás teljesítése közben sem. Egy társadalomban élünk, nem pedig ’magunkfajtára’ és ’magukfajtára’ osztott csoportokban. Egy olyan társadalomban, ahol a szomszédunkról, a rajongott sztárunkról, a kollégiumi szobatársunkról, de akár a saját gyermekünkről is bármikor kiderülhet, hogy ő más. És ez nem bűn. Az a kérdés, hogy a valódi bűnösökkel hogyan bánunk. A valódi ragadozókat igenis le kell buktatni, a törvény elé állítani és megbüntetni. Nem pedig futni hagyni, vagy – azóta sem tisztázott okokból – kegyelmet adni nekik. Legyen az illető hívő, legyen ateista, legyen értelmiségi, legyen iskolázatlan, legyen férfi, legyen nő, legyen katolikus pap, legyen diplomata, legyen az alkotmánynak megfelelő családmodellben élő erőszaktevő rokon, legyen szingli idegen, legyen jobboldali, legyen baloldali, legyen meleg vagy legyen hetero. Mindegy.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Négyszáznyolcvanötödik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2024.11.17.