Közzétéve: 2024.12.08.
Van az a pénz, amiért az embernek korpásodik a haja – mondta annak idején a 90-es években Prokopp Dóra, akit ekkor még a Szerencsekerék nevű vetélkedő háziasszonyaként ismertek elsősorban a tévénéző tömegek. Az egyébként orvos végzettségű és később jelentős médiaipari vállalkozásokat felépítő Prokopp – az akkori korszak amolyan elő-influenszereként – ezt az azóta legendássá vált mondatot Friderikusz Sándor műsorában mondta arra a kritikus kérdésre: miért vállalt el egy samponreklámot, amikor az a személyiségével alig összeegyeztethető. Nos igen, van az a pénz. És láthatóan nemcsak a szórakoztatóiparban, de a politikában is.
A méltatlan stílusú, pitlák’ szájkaratékkal terhelt közéletünk zajában nem feltétlenül kapott kellő figyelmet két hír, amelyet azonban „politikai szemtanúként” mindenképpen szeretnék kiemelni az elmúlt napok eseményeiből. Néhány napja az épp távozó bel- és migrációügyi uniós biztos, Ylva Johansson újságírók kérdésére válaszolva azt mondta: a magyar kormány két tagja, az Európa-ügyi miniszter és az igazságügyi tárca vezetője is ígéretet tett neki arra, hogy összhangba fogják hozni a magyar szabályozást az Európai Unió Bíróságának négy évvel ezelőtti – és az Orbán-kormány által azóta sem teljesített – ítéletével, amely azért lenne különösen fontos eredmény, mert mindez végre megállíthatja a szóban forgó bírósági ítélet végrehajtásának elszabotálása miatt idén júniusban kiszabott, napi egymillió eurós pénzbírság további gyarapodását.
Mint az sokak számára ismert – igaz, még többek számára viszont csak felületesen ismert, mivel a kormányzati nyilvánosságban sok részletet illetően csak elferdítve, vagy elhallgatva szólnak az ügyről -, egy közel tíz évvel ezelőtt indult kötelezettségszegési eljárás adja mindennek az alapját. Az Európai Unió a fideszes hazugsággyár szövegeivel ellentétben nem azt kifogásolta a menekültválság csúcsidőszakában, hogy nem fogadunk be „illegális migránsokat”, hanem azt, hogy a menedékkérelmek befogadása és elbírása (mindegy milyen eredménnyel) nem felel meg a hatályos jogszabályoknak – például: a fellebbezés eredményét az érintettek nem várhatták meg Magyarországon, pedig erre az uniós szabályok értelmében lehetőségük lett volna -, de ellentétes volt a hatályos előírásokkal az is, hogy a menekültek jelentős többségét tulajdonképpen érdemi vizsgálat nélkül, mindenféle körülményeire (idős, gyermek, állapotos, kínzások korábbi áldozata) tekintet nélkül és haladéktalanul Szerbiába kényszerítették át az akkor még működő tranzit zónákból. Ne most vitassuk meg a menekültválság kezelésének problémáit, ha fontos számunkra a jogállamiság és a jogrend kérdése, akkor van egy világos tényszerű pont ebben az ügyben: a magyar kormány tudatosan és számos felszólítás ellenére sem tartotta be a hatályos uniós jogszabályokat. Ezügyben végül 2020 decemberében született egy elmarasztaló ítélet az Orbán-kormánnyal szemben és mivel azt az elmúlt négy évben a Fidesz dafke nem hajtotta végre, így idén júniusban született egy újabb jogerős ítélet, miszerint Magyarországnak egy egyszeri 200 millió eurós (közel 80 milliárd forintos) bírságot kell megfizetnie az ítélet végrehajtásának elmulasztása miatt, ha pedig ezt határidőre nem teszi meg, akkor napi egymillió eurós, azaz nagyjából 400 millió forintos plusz bírság terheli. Mivel Orbánék azt közölték, hogy magasról tesznek az Európai Bíróság ítéletére és nem hajlandóak semmilyen bírságot sem kifizetni, így ez az összeg azóta is szépen ketyeg és ketyeg, egyre nagyobb adósságot felhalmozva a magyar költségvetésben – amelyet persze majd a végén a magyar adófizetők fognak kifizetni. Korábban szóvá is tettem már, hogy a jogi elveket vizsgálva ez a kormányzati viselkedés tulajdonképpen akár a hűtlen kezelés bűncselekményét is kimerítheti, hiszen tudatosan nem hajtanak végre egy jogerős bírósági ítéletet, amelynek tudható a vége: ha nem fizetünk, a végén az összeget levonják a nekünk járó uniós forrásokból. Vagyis, a kormány tudatos és törvényszegő döntése egyértelműen megkárosítja a magyar államot, a magyar adófizetőket. Nonszensz az egész.
Viszont, úgy látszik, hogy a szájkarate-kormány tényleg csak a szájalni tud: míg szavakban mindenhol arról beszélnek, hogy ők aztán nem engednek az európai követelésnek, szépen csendben csak megígérték az Európai Bizottság biztosának, hogy mielőbb megteszik a szükséges törvénymódosításokat. Nyilván ránéztek az üres államkasszára és rájöttek: az a napi négyszázmilliós plusz bírság azért még a közpénzből tankolt yachtok fedélzetén jeges kávét szürcsölve is szemmel látható összeg. Félreértés ne essék, az valóban pozitív eredmény és örömteli, ha a kormány végre tényleg belátta, hogy nem menekültek tömegeinek beengedését kell végrehajtani az évekkel korábban meghozott bírósági ítélet alapján, hanem „csak” jogszerű és korrekt módon kell lefolytatni a menekültügyi eljárásokat; mindegy milyen eredménnyel. Teszem hozzá, hogy amíg ez a módosítás meg nem születik, addig továbbra is ketyeg a napi négyszázmilliós plusz. Az majdnem óránként tizenhatmillió forint. Milyen sok „zsírra szállt port” lehetne abból feltakarítani a gyermekvédelmi intézményekben és kórházakban.
De úgy látszik, tényleg van az a pénz, amiért az illiberális kormány haja is korpásodik, de legalábbis, amiért a Fidesz félreteszi vasbeton gerincébe tetovált szuverenista szabadságharcos elveit. Talán emlékeznek még arra a végtelenül méltatlan és bicskanyitogató módszerre, amellyel a Fidesz-kormány ellehetetlenítette az úgynevezett Norvég-alap pénzeinek lehívását és többségében civil célokra történő felhasználását. A kormány még a rendőrséget és az adóhatóságot sem szégyellte bevetni, hogy vegzálja a norvég források szétosztását koordináló civilszervezetet – idővel kiderült, hogy minden ellenük felhozott ócska gyanúsítás alaptalan volt. Mivel a Fidesz nem bírta elviselni, hogy a Norvég Alap által Magyarországnak juttatott forrást nem ők osztják el, hanem civil pályázatok útján jutnak el a valóban megfelelő helyekre, így inkább megfúrta az egész csomagot és 2014–2021 között például mintegy kétszázmillió euró (mai áron 82 milliárd forint) veszett oda. Még egyszer mondom, csak és kizárólag azért, mert a kormány akarta azt a pénzt is elosztani. Lehajolnak minden fillérért, ha pedig nem lehet az övék, inkább lehúzzák a lefolyón, amolyan igazi nemzeti hozzáállásként. Ugyan a 2021-2028 között folyósítandó Norvég-alap forrásairól sem sikerült egyelőre megállapodni, de épp a magyar uniós elnökség keretében – vagyis magyar irányítással, magyar részvétellel – jött létre egy magállapodás nemrég az Európai Bizottság és a Norvég Alap országai között a források felhasználásáról. (A Norvég Alap azt a pénzt jelenti, amit Norvégia, Liechtenstein és Izland fizet azért, hogy – bár nem tagjai az Európai Uniónak – szabadon hozzáférjenek az uniós közös piachoz. Az így összeadott pénzhez pedig a kevésbé fejlett uniós tagállamok, így például Magyarország juthat hozzá – ha hozzájut, persze.) A sajtóban megjelent hírek szerint ez a mostani megállapodás elősegítheti, hogy az érintett tizenöt tagállam kétoldalú tárgyalásokat kezdhessen a Norvég Alap országaival. Állítólag a lengyelek már javában dolgoznak is az ügyön, nagyjából 740 millió eurót fognak lehívni. Hogy a Fidesz-kormány végre tényleg észhez tért-e és képes lesz-e tisztességesen megállapodni a nekünk járó pénzekről, még nem tudjuk biztosan. Az egyértelmű, hogy nagy szükség lenne ezekre az eurókra a szociális szférában, vagy az infrastrukturális és környezetvédelmi beruházások esetében; utóbbiak kapcsán milyen érdekes egyébként, hogy amíg a kormány nem feszült be ebben az ügyben, addig a fideszes önkormányzatok is rendre ebből (is) nyertek támogatásokat.
Az, hogy a nekünk járó uniós források egy jelentős része továbbra is be van fagyasztva: kizárólag a tizennégy éve kormányon lévő Fidesz felelőssége. Az, hogy jelenleg több mint háromszáz-millió eurónyi bírság kifizetése vár a magyar adófizetőkre és ez az összeg napról napra csak nő: kizárólag a tizennégy éve kormányon lévő Fidesz felelőssége. Az, hogy sokmilliárd forintnyi forrást veszítettünk el a Norvég Alapból az elmúlt években: kizárólag a tizennégy éve kormányon lévő Fidesz felelőssége. Ha a hírek alapján a kormányzat végre észhez tért és a pökhendi kivagyiság, illetve a szájkarate-kormányzás helyett végre a nemzet egészének érdekét nézve hoznak meg döntéseket, akkor engem az sem zavar, ha az illiberális frizurájuk korpásodik kicsit.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Négyszáznyolcvannyolcadik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2024.12.08.