Közzétéve: 2025.04.06.
Sokan és sokféleképpen tárgyalták, hogy mi vezetett idáig, kik voltak a valódi, uszító felelősök és hogyan hagyhatta magára a világ – köztünk az ENSZ – a ruandai népet ebben a mocsokban. Számos tanulsága és következménye van a harmincévvel ezelőtti történéseknek és bár nem telt egy emberöltő azóta, mégis távolinak, régmúltnak tűnik a többségnek. Pedig én utaztam olyan taxiban, amelynek sofőrje arról mesélt: a korábban normális viszonyban lévő szomszédja a pokol elszabadulása után gondolkodás nélkül tört rájuk a machetevel és mészárolta le a fél családját. A gyilkos férfi azóta állítólag Belgiumban él tisztességes életet, a taxis pedig – mint mondja – megbocsátott már neki: „nem voltunk emberek akkoriban”. Felfoghatatlan. Hogy mégis miért hozom ezt fel az évfordulón és a személyes élményeken túl? Mert figyelmeztetés mindannyiunknak. Hogy nem tudhatjuk mi adja a szikrát valami megfékezhetetlen, visszafordíthatatlan embertelenséghez. Hogy nem tudhatjuk: már a szakadékban vagyunk-e és csúszunk a végzetes csattanás felé, vagy még imbolygunk és visszaránthatjuk magunkat, ha felismernénk végre mifelé zuhanunk. Hogy nem tudjuk milyen súlya van a szavaknak, a gyűlöletkeltésnek, a tetteknek vagy azok elmaradásának. A ruandai hutu szélsőségesek valóban a legbrutálisabb hergelést, hazugságokra épülő uszítást végezték a rendelkezésre álló médiában – ezen levél illusztrációjaként használt propagandalap például azt ecseteli a címlapon, hogy miként kell legyőzni az „inyenzi”, azaz a „csótány” tuszikat. Erős párhuzam a kormánypárti nyilvánosságban (és ne legyünk álszentek: sok közösségi bugyorban az ellenzéki oldalon is) felrotyogó eszement szellemi polgárháborúval? Erős párhuzam a miniszterelnök „poloskákat eltakarító” márciusi beszédével? Igen, valóban az. De jogos párhuzam. Természetesen nem állítom, hogy a Fidesz kormányfőjének végtelenül felelőtlen és súlyos határátlépést jelentő szavai egyenlőek lennének egy vérontásra való felhívással vagy ilyen hatással bírnának. Azonban, ha már egy felelős kormány felelős irányítója, egy, a saját tábora által rocksztárként, ”apukaként”, megváltóként rajongott vezető képes ilyenre egy nemzeti ünnepen, onnan tényleg pár lépés már csak a felhatalmazott pofozkodás. A pofozkodásból pedig bármikor lehet rosszabb. Kicsi is, nagy is. Ne jussunk el idáig. Ez nem holmi, liberális vészmadár hőzöngés, hanem puszta józan érzület.
Nem látom ugyanis, hogy a hatalomban lévők tisztában vannak-e azzal, hogy mikor mivel hazardíroznak. Vagy, hogy mi lenne mögötte egyébként a nagy terv, amiért megéri tényleg a pattanáson túlig feszíteni egy komplett országot. Eddig azt láttuk, hogy bármilyen féldiktátori módszert örömmel átvesznek bármelyik havertől, ha az beilleszthető és hasznos a NER működési modellje szempontjából. Ha erősíti a maffiakormányzást, akkor copy-paste: civilek vegzálása, önkormányzatok zsarolása, szakszervezeti érdekképviselet kivégzése, hosszú a sor. Most viszont a „Trump-tornádó” óta a Karmelitában is láthatóan azt gondolják: mostantól a kisökörnek is mindent lehet. A NER már nem franchise-ban veszi át az elnyomó rendszerek módszereit, hanem sajátokat fejleszt. Ilyen a magyar állampolgárság felfüggeszthetősége, vagy a gyülekezési jog törvényi ügyeskedéssel való korlátozása, de ugyanide tartozik a geopolitikai átalakulásban felvett viselkedésünk is, ami egy vidámparki dodzsemezésre hasonlít, ahol egyedül mi keressük csak annak a lehetőségét, hogy ütközzünk, míg a többi sofőr épp elkerülni igyekszik a csattanásokat. Mire jó az uszítás? Mire jó a gyűlölködés? Mit nyerünk vele? Mi a terv? Legalább értenénk miért visznek minket a falnak. Meg egymásnak.
És még egy apróság. A magyar kormány most épp abból a nemzetközi büntetőbírságból akarja éppen kiléptetni mindannyiunk hazáját – erről valamiért nem konzultáltak előtte -, amelyik az emberiesség elleni bűncselekmények felelőseit hivatott felelősségre vonni. Az inyenziktől és Ruandától Bucsáig. Ha ez az egészen döbbenetes erkölcsmentes sasszé csak azért van, hogy rövid időn belül Budapesten fogadhassa a Fidesz-kormányfője – a szintén nemzetközi eljárás alá vont – Vlagyimir Putyint, akkor nemcsak a maradék gerinc veszett el a hatalmasokból, de félek, a józan ész is.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Ötszázötödik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2025.04.06.