Közzétéve: 2025.06.22.
„Erősebb magyar nemzet, erősebb befolyás” – ezzel a címmel jelentetett meg felelősségteljes és iránymutató politikai cikket a Magyar Nemzet hasábjain Orbán Viktor. Nem most volt. Egy NER-nyi ideje már. A címmel nincs is semmi baj, nem kell mindennel folyton kötözködni, igaza van a Fidesz elnökének: minél erősebb egy nemzet, annál nagyobb a befolyása. Idáig meg is lennénk. Ezt a cikket azonban a mostani kormányfő még azelőtt írta és jelentette meg, mielőtt átvette a kormányzást 2010-ben. Azóta sokadik kétharmados felhatalmazással, tulajdonképpen bármiféle kontroll vagy akadály nélkül irányítja az országot. Mindezt csak azért kell újra és újra leszögezni, mert ezt mintha szeretnék elfelejteni a kormányoldalon. Lassan tizenhatodik éve mindig másra mutogatnak, mindig találnak egy hibáztatható személyt, intézményt, népcsoportot, manapság már komplett országot, amely a korlátlan hatalomban lévő Orbán-kormány helyett egyedül a felelős azért, amiért a 2010-ben beígért nemzeti Kánaán még mindig nem köszöntött be. Legalábbis a magyar adófizető polgárok többségénél, mert ahogy látjuk a luxizó fideszes nagytőkéseket és a közpénz-diétán megerősödő ficsúr sleppet, nekik azért bejött ez az orbáni rendszer. Legalább nekik.
De, vissza a cikkhez, mert megéri. Orbán Viktor a kétharmados hatalomra kerülése előtt is már kifejezetten konkrét vállalásokat, iránymutatásokat rajzolt fel a követőinek a világ, szűkebbre véve: Európa dolgairól. A mi közös Európánk dolgairól, benne közös hazánk, Magyarország lehetőségeiről. Azt kell mondjam Önöknek, hogy a 2009 környéki Fidesz uniós kritikáiban kifejezetten sok jogos és helyes mondat szerepelt. Sok még ma is helytálló és érvényes. Történt viszont valami ennek a cikknek a megjelentetése után néhány hónappal, ami – máig feltáratlan módon – gyökeresen megváltoztatta Orbán viszonyulását bizonyos kérdésekhez. Mindez egyébként azután történt, hogy hazajött az Egységes Oroszország Párt novemberi, szentpétervári kongresszusáról, ahova a Fidesz akkori közleménye szerint Borisz Grizlov, a putyin-párt legfelsőbb tanácsának elnöke hívta meg, de nyilvánvalóan az alapvető célja az volt, hogy Putyin személyesen is megismerkedjen a pár hónap múlva bizonyosan kormányfői posztra kerülő Orbánnal. A Fidesz későbbi miniszterelnöke egyébként a Putyinnal való találkozója után azt nyilatkozta: „szeretnénk rendezni és új alapokra helyezni az orosz-magyar kapcsolatokat”. Ez azért lássuk be minimum egy félfordulat az addigi erkölcsi és politikai hitvallásával szemben, amivel azóta egyébként nemcsak, hogy teljesen szembe fordult, de jószerivel a mostani Orbán még jól tarkón is vágná, meg is taposná kicsit 2009-es énjét azokért az ellen-szuverenista gondolatokért, amelyeket akkor papírra vetett.
Ez a hivatkozott Magyar Nemzet-cikk ugyanis azzal kezdi, hogy „Brüsszel nem Moszkva”. Kifejti, hogy szerinte sehova nem vezető, sőt, inkább veszélyes kérdésfelvetés, hogy egy európai szuperállam vagy a nemzetállamok Európája lehet-e az Unió sikeresebb jövője. Rögzíti – mondom, szerintem akkor helyesen -, hogy az uniós politizálás az elitek privilégiuma lett és elszakadt az európai polgároktól, az újonnan belépett tagállamokkal szemben pedig még mindig diszkrimináció érződik bizonyos kérdésekben. Hozzáteszi ugyanakkor, amiért ma már Lánczi Tamás biztos felírná valamilyen uszuló listára, hogy „hazánk csatlakozása óta a magyar polgárt sok szempontból az Európai Unió óvja – nem egy esetben saját kormányának politikájával szemben.” (Ezeket a mondatokat egyébként az általam oly gyakran idézett 2009-es EP-választási pártprogramból veszi kölcsön, vagy épp fordítva) Orbán ebben a cikkben azt is kifejti, hogy a gazdasági problémákkal szemben igazi védelmet az eurózónához való mielőbbi csatlakozás jelentene. Az egyik legszebb mondat, amikor arról értekezik, hogy „a falra festett ördög, az Európa nemzeteit maga alá gyűrő birodalom egyelőre bizony sehol sincs (…) az Európai Unió nem vállalja át a felelősséget a kormányoktól a gazdaságpolitika alakításáért” és mindezt azzal igyekszik igazolni, hogy ha így lenne, akkor a szocialista kormány szerinte biztos kapott volna egy pofont a trükkök százaiért Brüsszeltől.
Orbán szerint az európai integrációs folyamatnak a kezdetektől volt egy nemzetek feletti jellege, de úgy véli, hogy a nemzetállam köszöni szépen, él és virul. „(…) Balgaság lenne a teljesen szuverén nemzetállamok Európájáért kardoskodnunk, mint ahogy nem érdekünk egy minden területen központosított, szuperállami Európa sem. Ismétlem: ez utóbbi forgatókönyv egyelőre nem is reális” – írja a Fidesz-elnök. Azt is hosszan fejtegeti negatív példaként, hogy a „nemzeti ideát olyan alakok is védelmezik”, mint a magyar-ellenes Ján Slota, vagy Corneliu Vadim Tudor, miközben a mostani Orbán már ilyen szélsőségesen nacionalista politikusokkal köt szövetségeket és ebben a spirálban már olyan mélyre csúszott, hogy még egy magyar katonasírokat rongáló román fociultrát is támogatni volt képes a romániai elnökválasztáson. (Sőt, a hírek szerint még a kampányban osztott szórólapjait is olyan magyar cég nyomta, amelynek köze volt/van az egykori Állami Nyomdához) „Sokszor aztán olyan kudarcokért is Európát szidjuk – akaratlanul is a kormányzat érdekeinek megfelelően –, amelyekért pedig nem az EU, hanem a magyar kormány a felelős. Csak éppen a kormány kommunikációs gépezete a felelősséget ügyesen áthárítja Brüsszelre, ami azért is lehet sikeres, mert az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkkor azt gondoltuk, hogy a legnagyobb problémát a szuverenitásunk feladása jelenti” – írta Orbán Viktor. Igen, ezek tényleg az ő szavai a Magyar Nemzetben.
A már hivatkozott szentpétervári találkozás és pálfordulás kapcsán az oroszokra vonatkozó megállapításaira hívnám fel még a figyelmet. Néhány hónappal azelőtt tehát, hogy találkozott Putyinnal és hirtelen új alapokra akarta helyezni az orosz-magyar kapcsolatokat, még így írt a fideszes napilap hasábjain: „De, hogy egy másik, akut problémát is említsünk: valószínű, hogy uniós tagságunk hiányában az orosz térnyerés is jóval tekintélyesebb lenne a magyar gazdaságban (…) A Grúzia elleni orosz agresszió súlyos figyelmeztetés. Ha Európa engedi, hogy a szomszédságában szuverén államok essenek a leplezetlen birodalmi önkény áldozatává, akkor azzal saját biztonságát is veszélyezteti. Az Európai Unió csak egységesen tud hatékonyan fellépni a terjeszkedési ambícióit újra nyíltan hirdető Oroszországgal szemben, és csak egységesen tudja nemzetközi szerepét a többpólusú világban megerősíteni és polgárai biztonságát garantálni” – tette világossá Orbán Viktor nem sokkal azelőtt, hogy kezet fogott Vlagyimir Vlagyimiroviccsal.
A végére azonban álljon itt mégis a manapság szuverenista abszurdba ragadt Fidesz-elnök egyik legfontosabb gondolata, amely még figyelmeztet is arra, hogy milyen veszélyei vannak annak a bolond politikának, amit néhány évvel később kardkirántva képviselni fog. Tessék figyelni: „S bár első hallásra csábítóan hangzanak azok az érvek, amelyek szerint a ’birodalom’ alternatívájaként rugalmas együttműködéseket kellene létrehozni – ahol az egyes tagállamok a kötelező minimumon túlmenően csak a kölcsönös érdekek mentén működnek együtt –, ez a gondolat, az ún. „többsebességes” Európa ideája komoly veszélyeket tartogat számunkra. Az EU óhatatlanul szétesne fejlett „mag-Európára” és a fejletlenebb perifériára, újrateremtve ezáltal azokat a határvonalakat és feszültségeket, amelyeket épp csatlakozásunkkal kívántunk meghaladni. Nekünk, magyaroknak ez ma a valódi válaszút.” Hát, Orbán azóta láthatóan választott. A magyar történelem, himnuszban is megénekelt balszerencséjének megfelelően: a rossz oldalt választotta. Eldobta korábbi vállalásait, erkölcsi és politikai mércéit és megmerítkezett a populizmus csábító, de toxikus és bukást hozó pocsolyájában. Szerintem hatvanpuszta ide, azeri bankszámla oda, neki sem érte meg. Az országnak és a nemzetnek végképp.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Ötszáztizenhatodik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2025.06.22.