Közzétéve: 2025.08.31.
Van egy olyan elmélet, hogy Kádár népe azért immunis a rendszerváltás utáni politikusi korrupcióra, mert arra a lelke mélyén valójában némileg irigykedve tekint („mi a korrupció? amiből engem kihagynak, hogy a fene enné meg!”), másfelől belenyugvóan belekalkulálta a nagypolitika működési mechanizmusába („nem baj, ha lopnak, csak kormányozni tudjanak”), harmadrészt mégiscsak úgy szocializálódott egy komplett ország az átkosban, hogy aki, amit tud, azért néha csak hazavisz a gyárból, hiszen „magunknak építjük”. Hát, istenem, a politikusok olyan gyárban dolgoznak, ahonnan csak közpénzt lehet hazavinni, mit lehet tenni, ez van. Lám, még én is viccelődök rajta, miközben az adófizetők által összehordott közvagyon megdézsmálása – sőt, rendszerszintű kilapátolása – egyáltalán nem vicces, sőt, szomorú, még inkább ökölszorítóan dühítő.
A Fidesz felsővezetőinek közpénz-bulémiája (copyright: Bödőcs Tibor) a sokadik kétharmad kontrollnélküli hatalomgyakorlásával egyre pofátlanabb és gerinctelenebb lett az évek alatt, a NER-ficsúrok tényleg azt gondolták, hogy már mindent is lehet: legjobb példa erre a Magyar Nemzeti Bank maffiaszerű kifosztásának látszó bindzsizés, amely az előző fideszes jegybank-elnök rokonságához és annak baráti köréhez köthető. A néplélek egy ideig kegyesen elengedte, beárazta az alacsonyabb szintű, hivalkodásmentes luxizást, a közpénznyúlásból való vagyongyarapodásokat. Ne felejtsük el, hogy egy olyan országban élünk, ahol a miniszterelnök focistadiont épített a nyaralója mellé, ahol a hatvanezer magyar halálát hozó covid-járvány idején is csak a nyerészkedésre tudtak gondolni bizonyos fideszes körök, ahol közpénzből felújított kastélyok kerülnek magánkézbe, ahol majdnem komplett (vár)megyéket vásárolnak fel kormánytagok és rokonságuk, ahol a kormányfő gyerekkori jóbarátja egyszerű gázszerelőből a világ (!) egyik leggazdagabb embere lett néhány év alatt. Sokak dühöngtek, émelyegtek a szégyentelen fosztogatás miatt, de soha nem csordult át a dolog a krübli szélén, Orbán pedig sokáig ügyesen tartotta magát a puritán látszatszerephez.
Hatvanpuszta nyilvánvalóan azért került most mégis a közbeszéd vezető témái közé – holott sok új nincs benne, hacsak nem a folyamatos épülés-szépülés persze -, mert változott a közhangulat is. Tizenöt év kétharmados pökhendiség után az embereknek elege lett a NER-uraságokból, de ennek alapvető oka nem abban keresendő, hogy az első bekezdésben taglalt néplélek és hozzáállás megváltozott volna, mert az kevéssé valószínű. Egyszerűen az emberek magukon érzik, hogy a Kánaánt ígérő hatalmasságok tizenöt év után is csak a távoli horizontra mutogatnak a nagy magyar jólét eljövetele kapcsán, a késés okait pedig mindenhol megtalálják, csak saját magukban nem. És miközben a bevásárlások végösszege a közértben duplájára-triplájára emelkedett, a bizonytalanság és a megélhetési válság erősödik, eközben a kétharmados – vagyis korlátlan – felhatalmazással bíró vezetőktől pedig egyetlen őszinte mondat nem hangzik el, nemhogy önkritikus. De közben látjuk a milliós táskákat, sportkocsikat, a milliós nadrágokat, a dubaji pecókat, a közbeszerzés-nyertes cégek yachtjain nyaraló kormánytagokat, a nyilvánvalóan közpénzből finanszírozott udvari bolondokra költött vagyonokat, az irritáló pöffeszkedést. A zebrákat és a félkész gazdaságnak-majorságnak hazudott uradalmat. Ráadásul amikor jön valaki és kellő kredittel, határozottsággal képes fel is kérdezni az urakat minderről, akkor láthatóan tényleg fordulni képes a közhangulat.
Hatvanpuszta kapcsán megy a mosdatás – ami tökéletes visszaigazolása annak, hogy tényleg van mit magyarázni: vicces, hogy közvagyon jellegét elveszítő kastélyok birtokosai, megbecsült közpénzhercegek teszik ezt az Orbán-család érdekében -, de érdemes felidézni röviden a teljes történetet. A hatvanpusztai ingatlanegyüttesre annak idején még – az azóta tragikusan elhunyt újságíró -, Ferenczi Krisztina hívta fel a figyelmet, miután rájött, hogy 2011-ben (immár a kétharmados hatalom birtokában) Orbán Viktor édesapjának egyik cége megvásárolta a helyet, majd azonnal bérbe is adta Mészáros Lőrincnek. A majorság körüli földek egyébként szintén szépen fokozatosan Mészáros, illetve Orbán Viktor feleségének tulajdonába kerültek. A Fidesz miniszterelnöke sokáig kerülte, hogy bármilyen kapcsolatba hozzák az ott zajló építkezéssel, míg végül – ez is milyen kelet-európai filmbe illő jelenet – Nárcisz nevű kuvasz kutyája buktatta le, aki nevezetesen ott lakott a területen. Hogy végül mi lesz a hatvanpusztai ingatlanon: luxus dácsa vagy gazdaság, tulajdonképpen mindegy is. Mondjuk az úszómedencék, meg a „gondolkodó sétány” nem éppen juhtenyésztésre való berendezkedésre utal, de ezen az apróságon ne akadjunk fenn. Hatvanpuszta lényege, hogy olyan mértékű és nívójú vagyongyarapodást mutat fel, ami nemcsak, hogy ellentétes Orbán szegénylegény-imázsával, de még matematikailag sem igazán jön ki sem a kormányfő, sem édesapja bevallott bevételeiből. Akkor meg ugyan honnan? Hát, onnan. Az ráadásul nyilvánvalóan csak a banánköztársaságok és egyéb maffiaállamok ismérve, hogy a miniszterelnök családjának épülő birtokát az vette korábban bérbe és birtokolja a körülötte lévő földterületek nagyrészét, aki egyébként a miniszterelnök kormányzása alatt lett multimilliárdos.
Hatvanpuszta a műemlékvédelem egy gyönyörű példája – fogalmazott az egyik miniszter, mosdatni próbálva az érintetteket. Ebben van igazság. Előbb-után tényleg műemlék lesz belőle, az orbáni rezsim egy turisztikai látványossága. Ahogy idővel a felcsúti stadionból és a hasonló, fáraószerű hagyaték egyéb darabjaiból is vélhetően. Ezeknek ugyanis történelmileg ez a sorsa. Aki tudományos akadémiát, egyetemet, esetleg kórházat épített, annak nevét terek viselik. Ez a különbség. Ez is.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Ötszázhuszonhatodik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2025.08.31.