Közzétéve: 2025.09.28.
Nem akarom, hogy a hazám egy olyan ország legyen, ahol megalapozott és kétségbe vonhatatlan bizonyítékok nélkül bárkit gyalázhatnak, bárkit rágalmazhatnak, az ártatlanság vélelmét semmibe véve bárkit irányított módon és tudatosan tönkre tehetnek, mocskos módon feldúlhatják a magánéletét. Még akkor sem, ha közszereplő. Még akkor sem, ha a fideszes hatalom miniszterelnök-helyettese. Akkor sem, ha ellenzéki politikus, a rendszerrel szembeni ellenérzéseit felvállaló magánember, végképp nem, ha egyszerű civil, tanár, színész vagy épp csak egy hangosabb gimnazista diáklány. Magyarország nem lehet olyan ország, ahol a rágalmazó aljasságot valóban büntetlenül, legalább erkölcsi és társadalmi elutasítás nélkül meg lehet tenni.
Nem érdekel, hogy ki kezdte. A Fidesz-kormány egyik tagja a minap azt mondta egy rádióinterjújában, hogy az alaptalan rágalmazás közéleti cunamiját a baloldal indította el a Kövér-féle köteles beszéd felhangosításával és kiforgatásával. Még, ha el is fogadnám, hogy a megállapítás helyes (nem teszem, mert határozott véleményem szerint a felháborodás akkor teljesen jogos volt, a rágalmazó lejáratások tudatos hadrendbe állításának kezdetét pedig nem itt kell keresni), akkor sem lehet ez a feloldozása mindannak, ami az elmúlt években történt. Keresztény ember végképp nem igazolhat semmilyen bűnt másnak a korábbi bűnével. Ez nem annak a kérdése, hogy ki ütött vissza először. Mindazt, amit a NER karaktergyilkoló-gépének működtetői az elmúlt évtizedben magyar emberekkel tettek, nem menthető és nem feloldozható azzal, hogy történt már hasonló korábban a másik oldalon. Ahogyan a mostani (egyelőre bizonyítatlan) vádaskodások sem magyarázhatóak vagy indokolhatóak a Fidesz korábbi mocsokságaival. Legfeljebb csak magyarázhatja: miért jutottunk odáig, hogy a mostani hatalom által szabadjára engedett kommunikációs véreb hirtelen kicsúszott a pórázból és a korábbi gazdáját is megharapja.
Nem érdekel, hogy ki kezdte. Magyarország nem lehet olyan ország, ahol felelősségvállalás és következmény nélkül lehet alaptalan módon sárba taposni közéleti szereplőket. Ahogyan azt a mostani hatalom gyomorforgató módon például Vona Gáborral tette. Még parlamenti felszólalásban is, a fideszes padsorok egyetértő, kaján kacajával kísérve. Vagy ahogyan azt a mostani hatalom vérlázító módon Juhász Péterrel tette, szügyig gázolva a családja életében. Vagy ahogyan azt a mostani hatalom például Márki-Zay Péter feleségével tette, akit több csecsemő tragikus halálával hoztak – később igazoltan hazug módon – összefüggésbe. Vagy ahogy a mostani hatalom Donáth Annát vádolta meg azzal, hogy kiskorú lányt zaklatott a Szigeten. A sor hosszan folytatható. Mindegyikben van közös: a fideszes hatalom tudtával, sőt feltehetően irányításával történt minden lejárató akció, a kormánypártot kiszolgáló médiamunkások bűntársként végig asszisztáltak hozzá, a most magukat megtámadva érző kormányzati szereplők pedig akkor még nem kértek börtönbüntetést a hazug módon rágalmazókra. Ja, és még valami: természetesen mindegyik ügyben végül kiderült, hogy a kormánypárti nyilatkozók, megmondók, sajtómunkások konkrétan hazudtak.
Nem érdekel ki kezdte. Mert a kérdés most inkább az, hogyan tudjuk még minimálisan is reparálni a magyar társadalmat, a magyar közéletet mielőtt az végképp szétesik, életveszélyes belső polgárháborúba löki saját magát és végképp elveszítjük minden maradék bizalmunkat az igazságszolgáltatás, a rendfenntartás, a média, a közélet döntéshozóinak szavahihetőségében. Ez ugyanis a legnagyobb probléma és hiába jött elő a kormány valami végtelenül amatőr, blőd magyarázattal holmi angol titkosszolgálati összeesküvéssel a mostani botrány kapcsán, a mostani balhé – függetlenül annak megalapozottságától – épp amiatt tudott a jelenlegi hatalom és annak kontrollja fölé nőni, mert az elmúlt évtized hazug rágalomhadjáratai egy dolgot mindenképpen sikerrel belevertek a magyar fejekbe: „persze, tudom, hogy azt mondta nem igaz, de csak nem lehet teljesen hazugság, ha komoly emberek mondják róla, meg benne van a tévében; nem zörög az a haraszt, na…”
A mostani ügy túlhabzásának okát politikai szemtanúként egyértelműen a kegyelmi ügyben látom. A fideszes kormányzat ugyanis azóta is adós a hiteles és részletes elszámolással. Hazug terelés csak, hogy a politikai következmények megvoltak (Novák Katalin államfő és Varga Judit lemondása), a kegyelmi döntés aláírásának okait a mai napig nem magyarázta meg senki. Amíg pedig erre nincs magyarázat, addig ott van a sötét gondolat, amely továbbra is körbe lengi ezt az egész pedofilmentő akciót és vele együtt minden kormányzati/hatalmi szereplőt: tényleg felsőbb utasításra adott kegyelmet az elítélt gyermekmolesztáló segítőjének a köztársasági elnök? De ki győzte meg erről? És miért? Ki lehet olyan hatalmú ember, aki ilyen hatással tud lenni a független államfőre? És miért titkolóznak még mindig? Kiket védenek és miért? Amíg a kegyelmi ügy nincs tisztázva, bárkit magával ránt a sunyi titkolózás árnyéka. A kormányzati szereplők pedig csak magukat hibáztathatják, amiért mindez visszaüt rájuk. Alappal vagy alaptalanul, de aki direkt ködösít, ne lepődjön meg, ha a nagy ködben fának ütközik.
Én olyan Magyarországon szeretnék élni a gyermekeimmel, ahol fel sem merül, hogy hatalmi vagy félhatalmi eszközökkel tudatosan és következmények nélkül rágalmazni lehet bárkit. Nem érdekel, hogy ki kezdte. Az érdekel, ki fejezi be.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Ötszázharmincadik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2025.09.28.