Közzétéve: 2025.10.12.
Bár amikor ezt a levelet írom, még nincs kinevezve az új kormány, minden bizonnyal ismét Andrej Babiš lesz Csehország (régi-)új miniszterelnöke – sajátján kívül minden bizonnyal két szélsőségesen jobboldali párt támogatásával. Csehország közel van, és ennek a választásnak komoly hatása volt/lesz térségünk hatalmi és politikai egyensúlyára, a kommentárok többsége mégis megelégszik azzal, hogy “Orbán Viktor barátja visszatért a hatalomba”, és ennek valaki örül, valaki meg nem. Politikai szemtanúként én most eggyel mélyebbre megyek ebben a kérdésben. Három gondolatot szeretnék megosztani Önökkel a cseh választásokról:
Az első, hogy a Visegrádi Együttműködés a magyar külpolitika egyik legfontosabb pillére, vagy legalábbis az kellene, hogy legyen. Egy korábbi nyílt levelemben erről már bővebben ejtettünk néhány szót, ezért nem untatnék vele senkit, de határozott álláspontom szerint magától értetődő kellene legyen, hogy a történelmükben, társadalmi szerkezetükben, gazdaságukban, kultúrájukban, meg úgy általában véve is az egymáshoz hasonló kis- és közepes méretű közép-európai nemzetek együttműködjenek, egységesen lépjenek föl, erősítsék egymás törekvéseit és a sor folytatható még sokáig. Ez néha jobban működött, néha kevésbé jobban, mostanában meg leginkább sehogyan sem működik – észrevette például bárki, hogy jelenleg Magyarország a V4-ek soros elnöke? Na, ugye. Ennek az okai leginkább politikaiak, és sajnos leginkább a Karmelita kolostorban keresendőek. Ugyanis az Orbán-kormány olyan szinten rendeli alá külpolitikáját a saját pillanatnyi (vélt) belpolitikai érdekeinek, hogy az olyan bámulatos eredményekhez vezet, mint a magyargyűlölő fociultra román elnök-jelölt George Simion támogatása, vagy mint hogy az uniós színtéren jelenleg az a Robert Fico a magyar miniszterelnök legnagyobb szövetségese, egyben a kormányzati propagandamédiából tájékozódó szavazóinak politikai idolja, aki egy-két évtizede még maga volt a magyarfaló rém. Emlékszünk még Malina Hedvigre, vagy Sólyom László köztársasági elnök megszégyenítésére? Na, ugye. Ez a külpolitikai rezsim nem képes elviselni azt, hogy olyan politikai szereplőkkel törekedjen együttműködésre, amelyekkel a legalapvetőbb kérdésekben sem ért egyet. És Varsóban két éve, Prágában pedig a múlt hét végéig ilyen szereplőké (volt) az irányítás. Nem vitás, hogy Babiš hatalomba való visszatérése tényleg Orbán (és Fico) felé billenti a V4 mérlegét, ugyanakkor szerintem hatalmas hiba attól függővé tenni a térségbeli szövetségeinket, hogy milyen színű a kormány az adott fővárosokban. Berlinben és Párizsban ritkán van meg ez az együttállás, de jól is nézne ki Európa, ha emiatt nem állna szóba egymással az unió két legerősebb állama.
A második gondolat, hogy a világ nem fekete-fehér, a külpolitika főleg nem az, és nem lehet mindent a jók és a rosszak küzdelmére felosztani. Már persze, ha az ember nem szeretne a szappanoperák és a Disney-rajzfilmek (vagy a Metropol címlapok) szintjén foglalkozni a nemzetközi politikai viszonyokkal; de úgy meg minek. A világ Magyarországon kívüli részén nem aszerint szerveződnek két csoportba a politikai erők, hogy ki Orbán barátja, és ki nem az. Valóban, Andrej Babiš és Orbán Viktor jelenleg egy politikai családban ülnek – bár nemrég még Babiš épp a fideszesek által talán mind közül legjobban megvetett liberálisok között foglalt helyet. És attól még, hogy látványosan egyetértenek migrációs kérdésekben, nem feltétlenül gondolkodnak ugyanúgy Moszkváról; Babišt nem láttuk még a huszonöt méteres moszkvai asztalnál csücsülni, valószínűleg nem is fogjuk. Ne essünk bele abba a csapdába, hogy annak mentén határozzuk meg a viszonyunkat egy másik országhoz, hogy mit ír annak mindenkori vezetőjéről a Magyar Hírlap. Érdektelen ugyanis, és nem is következik belőle egyértelmű politikai következmény. Hiszen nem szappanoperát nézünk, hanem geopolitikai folyamatokat.
A harmadik gondolat pedig egyúttal egy üzenet egykori és jelenlegi baloldali barátaimnak. Sokan gondolják úgy, hogy a baloldal azért veszít folyamatosan a súlyából, mert túlságosan sokat foglalkozik a szabadsággal, valamint túlságosan keveset az egzisztenciális kérdésekkel, és a megoldás sokak szerint egy olyan baloldal megalkotása lenne, amely teljesen ellép az előbbitől. Nekik észre kell venniük, hogy Sahra Wagenknecht németországi BSW-je (ami a „Bündnis Sahra Wagenknecht – Vernunft und Gerechtigkeit” párt, vagyis magyarul „Sahra Wagenknecht Szövetség – Értelem és Igazságosság”) után a hétvégi csehországi Stacilo a második ilyen próbálkozás, ami csúfosan elbukott, és parlamenten kívül maradt. Csehországban immáron a második olyan parlamenti ciklus kezdődik meg, ahol a baloldalt az egyébként a Zöldek családjában helyet foglaló Kalózpárt tudja úgy-ahogy képviselni. Meggyőződésem, hogy a baloldalnak nem szabad konzervativizmusban versenyeznie az ultrakonzervatívokkal, ugyanis ők ezt sokkal lelkesebben fogják csinálni, mindenki más pedig alul marad ebben a küzdelemben. A kremlinista ultrakonzervativizmus és a szélsőséges liberalizmus között van bőven árnyalat – érdemes lenne megtalálni a megfelelőt. A cseh (és egyéb…) baloldal tehát nem úszhatja meg annyival a kérdést, hogy kevésbé lesz liberális. Nem maradt más, mint újradefiniálni azt, hogy mit jelent szociáldemokratának lenni a kétezerhúszas évek Európájának közepén. De ez a gondolat már messzire visz, egyelőre maradjunk Csehországnál. Összegezve tehát: Csehországban kormányváltás lesz, de rendszerváltás nem. És Orbán nem nyert választást, de még csak Moszkva sem – sem Csehországban, sem Moldovában, sem pedig Romániában. Hogy Budapesten mi lesz, azt meg majd meglátjuk jövőre. Arról is biztosan lesz majd három gondolatom. Legalább három.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Ötszázharminckettedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2025.10.12.