Közzétéve: 2025.11.16.
Mondjátok, nagyurak! Mondjátok, lelkesen igyekvő kiszolgálók! Mire ez a nagy ijedtség? Mire fel ez az izgatott reszketés? Ha tényleg minden olyan csodaszép, ha minden a tervek szerint alakul, ahogy harsogjátok, mégis mitől tartotok? Ha a kihívó oldalán – ahogy annak idején zsigerből mondtátok – tényleg „reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozása” látszik csak, akkor mégis mitől féltek ennyire? Ha a lakáj intézetek mérései szerint bármikor újra kétharmaddal győz a mostani hatalom, akkor miért pánikoltok? És ha nem féltek a megszokott kényelem és befolyás elvesztésétől, akkor mégis miért nyúltok a legmocskosabb eszközökhöz? Miért van erre szükség? Ha a NER-uradalom politikai reakcióit nem a megfeszített izmokkal szorítva ölelt hatalom elvesztésétől való pánik vezeti, hanem az újabb biztos győzelem tudatában – egyszerű sportból – nyúlnak ezekhez a vegytisztán fasisztoid eszközökhöz, akkor még annyi polgári, keresztény és nemzeti érték sincs a lelkükben, mint amennyit tizenhat év gőgösködő kormányzás után még nyomokban remélni lehetne.
Bevallom kevésbé érdekel, hogy pontosan mi és hogyan történt a Tisza Párt támogatóinak személyes adatainak ellopása/kiszivárogtatása kapcsán – majd egyszer talán megtudjuk a valóságot, ám szomorú, de az állami hivatalos szervek vizsgálódásának hitelességében sem feltétlenül bízik meg már a magyar ember. Abba a logikai bukfencbe sem kívánok mélyebben belemenni, amit a kormánypárt és az általa finanszírozott nyilvánosság sulykol, vagyis, hogy a Tisza sötét hátterű ukránokkal készített el egy applikációt, majd ezek az ukránok feltörték az általuk készített programot és elloptak, majd kiszivárogtattak onnan kétszázezer személyes adatot (amihez eddig is hozzáfértek ezek szerint), mindezt csak azért, hogy az általuk egyébként háborúpárti okokból támogatott Tisza Pártot kellemetlen helyzetbe hozzák. Azt sem akarom idehozni – bár abszolút indokolt -, hogy a magyar kormányzati és katonai szervereket ért orosz hacker-támadások kapcsán a Fidesz-kormány jóval csendesebb és passzívabb volt, pedig annak jóval nagyobb nemzetbiztonsági kockázata volt és feltehetően van ma is. Ami politikai szemtanúként számomra gyomorforgatóan megdöbbentő volt az elmúlt hetekben – pedig sok mindent láttam már és naiv sem vagyok -, az a személyes adatokkal való hazárdjáték volt a kormánypártok által kezelt nyilvánosságban.
Nincs arra leíróbb és tényszerűbb kifejezés, ahogy a fideszes szóvivők, kitartott megmondó emberek és digitális harcosok nekiugrottak ezeknek az ellenzéki civileknek, minthogy: (polgár)háborús fasizmus. Nem szeretem ezeket a szurony erősségű jelzőket gyakran használni, a kölcsönös hazaárulózás ellen is elsőként emeltem fel a szavamat, de vannak helyzetek, amikor nevén kell nevezni a dolgokat. Polgárháborús bűncselekmény, amit egyes közéleti figurák megengedtek maguknak – mert a nagyemberek megengedték nekik. Minden erkölcsi és törvényes határon túlment, ahogy a Fidesz-frakció szóvivője a „kiszivárgott”/kilopott adatokat felhasználva fenyegetően videózta a választókörzetében élő egyik tiszás aktivista otthonát. Minden erkölcsi és törvényes határon túlment, ahogy a Lázár miniszter bűvkörébe tartozó egyik helyi médium kilistázta ezekből a törvénytelenül kikerült adatokból a városban élő ellenzékieket. Minden erkölcsi és törvényes határon túlment, ahogy az állami pénzen eltartott kormánypárti médiumok interaktív térképen (!) mutogatták ennek a listának az alapján, hogy kik és hol élnek a Tisza Párt feliratkozói közül. Mondjátok, Ti tényleg nem értitek, hogy mit cselekedtek? Hogy mit tesztek ezzel a nemzettel? Ennyire rettegtek a választásoktól, vagy ennyire végtelenül gonoszok vagytok? Volt már olyan időszak, amikor – egyébként milyen érdekes: akkor is állami közreműködéssel – listázták, összeírták, hergelésként közzétették azoknak a neveit, akiket akkor éppen gyűlölni kellett. Nem, nem gondolom, hogy minden szempontból teljes a párhuzam a mostani hatalom működése és a vészkorszak propagandája, társadalmi morálja és gyilkos követkeményei között. De bolond, aki nem látja és nem érzi, hogy ugyanazokat a szörnyűségeket követik el (és megint gyengén tűrjük, hogy elkövessék azokat), hogy pengeélen táncolunk a folyamatos uszítással, a nemzet összetartó szövetének rásegített feslésével. Mondjátok, tényleg ennyire fontos nektek a hatalom? Hát kin és hogyan akartok uralkodni, ha közben szilánkokra töritek a magyar társadalmat?
Egész eddigi életem legjelentősebb részét a hazai belpolitika kellős közepén töltöttem. Egy ideje tudatosan arrébb léptem, ha úgy tetszik felültem a lelátóra, de sem az emlékezetem, sem a politika iránti szenvedélyem nem kopott meg. Aktív politikusként, döntéshozóként, pártvezetőként, kormánytagként bizonyosan rengeteg hibás döntést hoztam, hoztunk annak idején. Nem szégyen őszintének és önkritikusnak lenni. Hazafiként, szociáldemokrata baloldaliként tettük a dolgunk – elvitathatatlan eredményekkel -, ám minden jószándékunk ellenére bizonyosan tévedtünk is néhány kérdésben. De soha, soha nem akartunk szánt szándékkal ártani a hazánknak és a magyar embereknek. Ez a mostani hatalom rezzenéstelenül képes kopasz verőembereket küldeni és erőszakkal megakadályozni egy népszavazási kérdést. Ez a hatalom fegyveres hatósági emberekkel vegzál civilszervezeteket, kisegyházakat, szociális otthonok békés vezetőit. Ez a hatalom nemcsak tűri, de támogatja, sőt ösztönzi, hogy a magyar emberek politikai alapon gyűlölködjenek egymással és kirekesszenek bárkit a közös nemzetből, aki nem ért velük egyet. Ez a hatalom tizenhat év korlátlan lehetőséggel (és felelőséggel) oda jutott, hogy nyilvánosan fenyegeti a kihívóját támogató egyszerű magyar állampolgárokat. Nem vonom kétségbe, hogy a Fidesz-kormány az elmúlt másfél évtizedben számtalan olyan döntést hozott, amellyel az egész ország, a teljes magyar nemzet javát akarta szolgálni. Hol sikerült, hol nem. Arra a tudatos, toxikus, emberöltőnyi hatással bíró gyűlöletkeltésre viszont, ami átitatta a NER tizenhat éves működését – és dominálja most is – egyszerűen nincs magyarázat. És nincs felmentés.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Ötszázharminchetedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2025.11.16.