Közzétéve: 2025.11.23.
Huszonegyre emelkedik januártól azon európai tagállamoknak a száma, amelyek a közös fizetőeszközt, az eurót használják. Csak az elmúlt nem egészen tíz évben Szlovénia, Ciprus, Málta, Szlovákia, a balti államok és Horvátország után jövőre a sokak által lesajnált és lenézett Bulgária is immár az exkluzív belső kör részese lesz. Mert, hogy politikailag, társadalmilag, de legfőképp gazdaságilag is képest volt arra, hogy teljesítse a feltételeket. Még 2017-ben jelezték, hogy nem akarnak leszakadni a mag-országoktól és fokozatosan, a megfelelő előkészületeket végrehajtva csatlakozni akarnak az euróövezethez. Meg is csinálták – az Uniós országok egyik sereghajtójaként. Mi pedig továbbra is egyre csak messzebb kerülünk ettől az egyébként az uniós tagságunkkal együtt vállalt kötelezettségtől: manapság nemhogy céldátum, de konkrét szándék sincsen már az éppen aktuális döntéshozókban arra, hogy teljesíteni tudjuk az eurócsatlakozás feltételeit. Pedig nem is olyan régen még presztízskérdés volt ellenzék és kormánypárt versengésében, hogy ki tudja hitelesebben megjelölni az euró várható bevezetését, ki ígéri biztosabbra a cél elérését, vagy épp kinek a hibája, töketlensége, kormányzati alkalmatlansága miatt csúszik már megint a bevezetés dátuma.
Politikai szemtanúként pontosan emlékszem, hogy húsz évvel ezelőtt egy Orbán Viktor nevű politikus – akkor már egyszeres, egykori miniszterelnök – egy kiskőrösi kampányrendezvényen arról beszélt, hogy az euró bevezetésére “nagy szükség van Magyarországon”, de arra csak 2013-2016 között van reális esély. Igaz, ugyanezen a rendezvényen arról is beszélt, hogy az adórendszeren is ideje lenne változtatni, de „az, hogy legyen egy egykulcsos adórendszer, ezt a magyar emberek gyomra nem veszi be”, ezért inkább az egykulcsos és a többkulcsos közötti szabályozást kell valamilyen módon bevezetni az országban. Hogy múlik az idő, nem? Az általam már unalomig idézett, de egyáltalán nem unalmas „Igen, Magyarország többre képes!” című – egyébként a máig utolsó írásos – fideszes választási program ennél is konkrétabb vállalásokat és irányokat mutatott a magyaroknak. A jelenlegi kormánypárt vezetői ebben úgy fogalmaznak: „szükségünk van az euróra, az annak bevezetéséhez szükséges maastrichti konvergencia-kritériumokat pedig nem vitatni, hanem teljesíteni kell”. Sőt, olyan mondatokat is leírtak, miszerint „jogkövető, hiteles tagállammá kell végre válnunk”, ezért „mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy következetes gazdaságpolitikával a lehető leghamarabb bevezethessük a közös valutát”. Most akkor ennek alapján vagy nem sikerült következetes gazdaságpolitikát vinni az elmúlt tizenhat évben, vagy nem sikerült jogkövető, hiteles tagállammá válni. A választást Önökre bízom. Még csak annyit, hogy ugyanebben a dokumentumban a Fidesz azt is világossá teszi, hogy az euró mielőbbi bevezetése szerintük a „nemzeti önbecsülés szempontjából is fontos cél”. Erről akkor ennyit.
Azóta sok minden történt: az elmúlt tizenöt évben például a Fidesz alkotmányozó, kontroll nélküli kétharmados felhatalmazással vezeti az országot, vagyis tulajdonképpen minden lehetősége és felelőssége megvolt ahhoz, hogy amennyiben ez szándékában állt volna, akkor legalább megpróbálja teljesíteni az úgynevezett maastrichti kritériumokat. Az államháztartás ramaty állapota azonban azóta sem teszi ezt horizontra. A Fidesz józanabb politikusai olykor még vették a bátorságot, hogy a nemzeti érdek hangján szólaljanak meg az ügyben: Varga Mihály pénzügyminiszterként nem is olyan régen az egyik fideszes Tranzit-fesztiválon még arról beszélt a hallgatóságnak, hogy “Magyarország alapvető és jól felfogott érdeke, hogy az euró bevezetésének feltételeit mihamarabb teljesítse.” Nos, ehhez képest a Fidesz miniszterelnöke a napokban világossá tette, hogy se céldátum, se kritériumok, se előszobák. Mert, hogy Orbán Viktor szerint a kormánynak “egyáltalán nem célja bevezetni az eurót Magyarországon”, mivel hazánknak nem szabad a mostaninál szorosabban összekötni a sorsát az Európai Unióval, ami várhatóan – legalábbis szerinte – lehet, hogy csak egy múló emlék lesz nemsokára.
Az ultraliberálisból lett szélsőjobboldali Fidesz valójában egy valódi értékrend nélküli, opportunista politikai közösség, amely a populizmus eszközeit (ki)használva szörfözik az elé kerülő hullámokon: igaz ez belföldi és geopolitikai értelemben egyaránt. Nem állítom, hogy bizonyos kérdésekben és főként rövidtávon egyébként ebben ne lenne sikeres. A nagy kérdés szerintem azonban mégiscsak az, hogy nemzetstratégiai távlatokban, hosszútávon, az utánunk jövő generációk életét illetően helyes-e ez a magatartás. Lehet-e folyamatos politikai hazárdjátékot játszani, felelőtlenül bedobálni a téteket, a nyertes zsetonok egy részét zsebre vágni, vesztes széria esetén pedig másra hagyni a számlát. A Fidesz húsz éve nagyon pontosan értette és állította: az euró bevezetésének kritériumait nem vitatni, hanem végrehajtani kell. Vagyis az európai közösséghez való szoros tartozásunk nem lehet tárgya holmi politikai szélkakasságnak. A közös fizetőeszköz nem csupán politikai, hanem elsősorban gazdasági védőhálót jelent. A Fidesz nem azért nem vezeti be az eurót, mert a mostani geopolitikai helyzetben nem szerencsés a nyugati mag-országok elitklubjához tartozni vagy mert bölcsen kivárja az Európai Unió esetleges kimúlását. A Fidesz azért nem vezeti be az eurót, mert a hibás gazdaságpolitikája miatt képtelen rá.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Ötszázharmincnyolcadik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2025.11.23.