Közzétéve: 2025.11.30.
„…Miféle szer, csoda, találmány drótozhatná ezt a cserepeire tört népet még egyszer össze…” – ezzel a sok tekintetben meglepő és oda nem illőnek tűnő Németh László-idézettel kezdődik az a sokadik kiegészítésen átesett Közszolgálati Kódex, amely most is elérhető az illetékes állami médiafelügyeleti szervek honlapján. Ez a hivatkozott dokumentum lenne – alcíme szerint is – „a magyar nemzeti közszolgálati médiaszolgáltatás alapdokumentuma”, vagyis egy olyan papír, amely ugyan nem jogforrás, így nem tartalmaz konkrét, betartandó kötelezettségeket, de zsinórmérték a közszolgálati médiával és annak működésével szemben. Az első oldalra pakolt idézet pedig attól a kiemelkedő népi írótól származik, aki a minőség forradalmának teoretikusa volt, a hivatkozott tanulmánya pedig – amelyből az iránytűként szolgáló mondatot kiemelték – valójában a közszolgálatiság víziójának egyik, 1934-ben megjelent alapforrása. Nem tudom, hogy a kódex készítői, mostani őrzői és frissen tartói provokációként vagy cinizmusként választották-e ezt az idézetet, de a néhai Németh László bizonyosan kikérné magának, hogy a jelenlegi hatalom kirakatában rá hivatkozva játszák el a közszolgálatiságot és takarják el bábjátékokkal a tudatos politikai médiaterrorizmust. Mert, hogy ez zajlik évek óta és a kiélezett versengésben éppen most járatják csúcsra. A médiaterrorizmus pedig akkor is veszélyes, ha egyébként silány minőségű. Bocsánat, túl erős a kifejezés? Önök szerint túlzó? Hogy elég lenne csak azt mondani, hogy a mostani közmédia egy színvonaltalan, lebutított propaganda-gyár? Finomkodhatunk még nyugodtan évekig, csak legalább magunknak ne hazudjunk közben: sokszáz ember főállásban hazudik és szítja a gyűlöletet ellenünk, a fizetésüket pedig a mi adónkból fizetik. Tényleg baleknak kell lenni ahhoz, hogy ezt rezzenéstelenül tűrjük még a végtelenségig.
Tudom, hogy ebben valójában semmi új nincs. A közmédia működéséről és aljasságairól rengeteget beszéltünk az elmúlt években: jómagam is papírra vetettem már néhány udvarias vagy épp karcos mondatot ezzel kapcsolatban; sőt, aktív politikusként egyike voltam azoknak, akik „székház-foglalóként” annak idején tiltakozásul bent éjszakáztunk a Kunigunda utcai épületben. Nem vagyok naiv vagy teljesen hülye, pontosan tudom, hogy a közszolgálatiság tudatos meggyalázása nem most kezdődött és nem is most fog befejeződni. Jelen írásomban arra a színvonalzuhanásra kívánok többek között rámutatni, amely lehetne akár végtelenül szánalmas is, ha egyébként nem a mi adónkból lenne fizetve és nem a mi bőrünkre menne ez a központilag szervezett gyűlöletkeltés és manipuláció. Jónéhány éve volt már ugyan, de az állami médiában annak idején legalább a látszatra próbáltak még figyelni és ha fel akarták mondatni a fideszes valóságmagyarázatot, akkor az egykori polgári, értelmiségi holdudvarából merítettek, tanult és okos megmondó embereket. Az azóta bekövetkezett elképesztő színvonalzuhanás – ami egyébként ugyanúgy látszik a fideszes politikusok, a közvetlen közéleti érdekkör szereplőinek alacsonyodó minőségén is -, értelemszerűen begyűrűzött a közmédia kirakatába is. Közalapítványi simliskedésen keresztül ma már államilag finanszírozott „elemző intézetek” droidszerű felolvasói sulykolják a fideszes narratívát a közmédiában, de legutóbb már odáig süllyedt a szerkesztői színvonal, hogy az egyik prémium vitaműsornak szánt adásban az egyik fideszes „influenszert” hívták be világmegfejtésre, akinél az öltöny-nyakkendő sem tudta sajnos eltakarni a képzettség- és a bölcs hozzáértés fájóan mély hiányát. Ami az eldobható propaganda-sorkatonák közéleti csúcsra járatása mellett viszont jóval felháborítóbb, az a közmédia manipulációs gyakorlata, amelyet a közösségi oldalakon folytat hosszabb ideje. Ez ugyanis nemcsak a fennkölt közszolgálati kódex zsinórmértékének mond ellen (hol vagyunk már attól, hogy ilyen értelmiségi etikára adjunk), hanem a közszolgálatiságról szóló törvénynek is. Aminek egy jogállamban jelentenie kellene valamit. A közmédia ugyanis – szűkítsük most le a hirado.hu közösségi posztjaira – egyértelműen és tudatosan megsérti a tényszerű hírközlés és a kiegyensúlyozottság alapvető előírásait. Ha végiggörgetnek a nyilvánosság bizonyos részére érdemi hatással bíró felületen, akkor azt fogják látni, hogy a kiemelt üzenetek szinte kivétel nélkül a kormánypárti narratívát adják vissza, annak ellentmondó, kritikus állítások vagy hírek egyáltalán nem jelennek meg. Az már a sunyi médiaterrorizmus kategóriájába tartozik, amikor manipulatívan nagybetűkkel jelzik a fő üzenetet, de hogy ez egy középszerű kormánypárti politikus egyszerű véleménye, annak kiragadott mondata csupán, nem pedig masszív tényközlés, már nem derül ki, mindössze az idézett személy neve szerepel rendszerint a kreatív poszt alján, kisebb betűkkel, legtöbbször nehezen olvashatóan. Ez tudatos manipuláció, bizonyíthatóan egyetlen párt érdekében. Politikai szemtanúkánt mondhatnám, hogy ügyes hatalomtechnikai megoldás, ráadásul nyilván sok szempontból hatékony is, a probléma csak az, hogy ez nem egy kereskedelmi vállalkozás, nem egy piaci alapon működő médiacég, amely saját ízlése szerint dörgölőzhet bármilyen hátsóhoz és adhat közre saját erkölcsi mércéje, valamint jogi meggyőződése szerint másokat minősítő állításokat, hanem a magyar állam által finanszírozott közszolgálati médium, amely – a hivatkozott kódex szerint – „a köz akaratából, a köz szolgálatában működik, a köz által biztosított forrásokból, és ezért a törvényben meghatározott rend szerint a köznek tartoznak elszámolással.”
Amikor a Fidesz átvette a kormányzást, akkor a közmédia költségvetése alig haladta meg a 64 milliárd forintot. Ebben az évben erre a médiagyárra már 165,6 milliárd forint adófizetői pénzt költenek el. És ebben nyilván nincs benne mindaz a közösségi médiatermékre költött további sokmilliárd, amelyet a kormánypárti erők kreatív közpénz-átfolyatással ugyancsak a mi zsebünkből finanszíroznak – ellenünk. Sajnos jómagam is csak mosolyogtam már azon, amikor az EBESZ választási megfigyelői a legutóbbi országgyűlési voksoláson újra megállapították, hogy az állami média befolyásoltsága torzította a választók szabad és objektív tájékozódásához való jogát, ami a szabad és fair választások esélyét is csökkentette. Mosolyogtam, mert hol vagyunk már attól a polgári szalontól, ahol számítottak az elvek, a látszat, a kimondott és adott szó, az erkölcsi tartás. Az elmúlt tizenöt évben ez a hatalom a polgári szalonból egy késdobáló kocsmába költözött át és láthatóan jól is érzi ott magát. Nincsenek erkölcsi vagy jogi aggályai. Egyebek mellett megbecstelenítették a jogállamot, meggyalázták a közszolgálatiságot, ráadásul – ami a nagyobb baj – elérték, hogy ezek a fogalmak különösebb értéket már ne is jelentsenek a számunkra. Ne becsüljék le ennek az erejét és a Fidesz kezében központosuló, manipulatív, óriási médiafelületet, élén a közmédiával – mert láthatóan tudják és akarják is használni. Okozhat még meglepetést. Nem azért emelem fel a szavamat sokadik alkalommal, mert elfogadhatatlannak és tűrhetetlennek tartom, hogy a Fidesz közgyalázatot követ el a közszolgálatiságon. Hanem azért, mert olyan Magyarországot akarok majd a gyermekeimre hagyni, ahol ezt senki nem teheti meg.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Ötszázharminckilencedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2025.11.30.