Közzétéve: 2025.12.14.
Jól ismerem a szlovák miniszterelnök Robert Ficót. Ahogy mondani szokták mifelénk: „nem őriztünk együtt disznót”, de évtizedeken át ültünk egy európai politikai családban – és ahogy Orbán Viktor meghatározó politikusa volt Magyarországnak, úgy Fico is az Szlovákiának – függetlenül attól, hogy éppen ellenzékben volt, kormányzott, avagy a nevében kormányoztak. Ezek alatt az évtizedek alatt sokszor volt alkalmam beszélgetni velük, és róluk egyaránt. Jól ismerem Robert Ficót. De nagyon sokan félreértik, félremagyarázzák őt – a magyar nyilvánosság jobb- és baloldalán egyaránt.
Jól ismerem Orbán Viktort is. Bizonyos szempontból őt is sokan félremagyarázzák. Ezekből a félremagyarázásokból pedig olyan helyzetek következnek, amelyek a mesterségesen és hamisan felállított kereteken belül megmagyarázhatatlanok. Mint a mostani hír, miszerint a Fico vezette kormánykoalíció olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely szerint bűncselekménynek minősül a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezése. A javaslat szerint, aki nyilvánosan tagadja, vagy csak megkérdőjelezi a második világháború utáni békerendezést, amely a Csehszlovák Köztársaság vagy a Szlovák Nemzeti Tanács képviseleti szerveinek jogszabályai alapján jött létre, akár hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Eszerint Fico kormánya izomból kiáll az első világháború után Csehszlovákiát megalapozó, egyúttal a magukat hirtelen Csehszlovákiában találó magyarokat pedig megalázó módon kisemmiző és jogaiktól megfosztó Beneš-dekrétumok mellett. És hogy ezt nem csupán egy történelmi igazságtalanság be nem ismeréseként teszi, hanem mai napig tartó hatással, amennyiben a szlovák állam például ingatlanokat konfiskál a dekrétumokra hivatkozva.
Ilyenkor aztán igazán meglepődik még az egyszeri fideszes szavazó is, mondván: hát, nem úgy volt, hogy a Fico a legjobb barátunk egész Európában? Akkor hogyhogy a magyarok ellen van? Persze, naiv vagyok – az egyszeri fideszes szavazó ezen nem lepődik meg, hiszen vélhetően el sem jut hozzá a hír, erről gondoskodik a Magyar Nemzet, az Origo, a Bors, a Metropol, a Hír TV, az M1, a Kossuth Rádió, meg a focimeccs szünetében sugárzott, egyperces híreknek csúfolt audiovizuális környezetszennyezés. Ráadásul, hogyan illik a “Fico Orbán barátja” keretbe az, hogy eközben az a Progresszív Szlovákia párt áll ki ebben a témában szlovákiai magyar honfitársainkért, amelyik – a degenerált fideszes kommunikáció szerint – egy Soros-bérenc, háború- és migrációpárti, valamint keresztényellenes, ráadásul ukránbarát politikai alakulat? Hogy van ez? Úgy kérem, hogy Orbán Viktort és Robert Ficót nem egy közös, stabil ideológiai alap köti össze – éppen ellenkezőleg: ennek a teljes hiánya. Az opportunizmus győzelme minden más felett. A “három szavazatért bármit” politikai elve. És pont ez az, ami összeköti mindkettejüket a moszkvai Kremllel is.
Ideig óráig működik a dolog – legalábbis a kirakatban. Együtt hergelni az ukránok, a melegek, a bevándorlók ellen (na persze csak azok ellen, akiket nem ők maguk engednek be) – addig megy. Aztán amikor az egyik magyarokat bombáz Kárpátalján, a másik meg elveszi a földjeiket a Felvidéken – ott meg hirtelen jön a szuverenitásvédelmi stratégiai kussolás. Az egy dolog, hogy az ember gyomra kifordul. De az meg egy másik, hogy ez intő jel kell legyen: a XX. században Európa veszte az lett, hogy őrült és veszélyes ideológiák ölelő karjaiba rohant. Ne engedjük, hogy a XXI. századot a mindenféle ideológiát nélkülöző, őrült és veszélyesen elvtelen opportunisták, és az ő szörnyszülött, pillanatnyi szövetségeik határozzák meg. Orbánék immár másodszor árulják el konkrétan és nyíltan a határon túli magyarságot a saját politikai céljaikért: legutóbb, amikor a Fidesz kormányfője a tihanyi beszédében a magyargyűlölő román elnökjelölt mellett kampányolt, most pedig a felvidékieket, amikor szó nélkül eltűrik a Fico-kormány magyarokat fenyegető lépését.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Ötszáznegyvenedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2025.12.14.