Közzétéve: 2025.12.28.
’Fantasztikus éve lesz 2025-ben a magyar gazdaságnak; a nagy növekedés éve lesz a következő esztendő’ – ezt Orbán Viktor, a Fidesz miniszterelnöke nyilatkozta tavaly ilyenkor évvégén. Kérdés, hogy mit értünk fantasztikus alatt, persze. A beígért gazdasági repülőrajt – ahogy egyébként az újonnan/újra hivatalba lépő Trump elnök huszonnégy óra alatt végrehajtani ígért ukrajnai béketerve is – látványosan elmaradt végül, de tudom, csúnya dolog a telhetetlenség. Ironizálhatnék még így szilveszter előtt azon, hogy Orbánék nemrég még a „nagy küzdelmek évéről” (2023), a „nagy tervek évéről” (2024), majd „fantasztikus esztendőről” (2025) beszéltek, ehhez képest a tizenöt éve ígért általános Kánaán valahogy még mindig csak a következő kanyar, az újra megnyerni szükséges választás után várható.
Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen humoros, a hatalmat ironikusan piszkáló nyílt levelet tegyek közzé az idei év utolsó írásaként. Szilveszter előtt nyilván a könnyed humornak lenne helye. De valahogy még sincs kedvem viccelődni. Politikai szemtanúként, de még inkább hatgyermekes családapaként, végtelenül nyomaszt az a kiélesített, szélsőségesen a véglegetekig feszített társadalmi szembenállás, amelyben élünk. És még inkább, amerre haladunk. A jelenlegi politikai vezetés olyan vörös vonalakat lépett át az elmúlt időszakban (a kritikusok dehumanizálása, az általános gyűlölködés tudatos felerősítése, bírósági ítéletek semmibe vétele többek között), amely tényleg beláthatatlan következményekkel járhat. Ezt a szellemet nagyon nehéz lesz visszagyömöszkölni. Lehet persze arra hivatkozni – teszik már az objektív politikatudósok is egymás után -, hogy a régi elitek és erkölcsök teljes és végletes lecserélése zajlik, tessék hát’ hozzászokni és ehhez alkalmazkodni. Mint mondják: ez egy olyan hatalmi és politikai átrendeződés, amely sokáig velünk marad majd a világban és így Európában, az inga visszalengését pedig tulajdonképpen felesleges várni, mert már inga sincs, és lassan a fizika alaptörvényeit is átírják a szélsőjobboldali opportunisták. Én viszont ettől viszolygom. Elfogadom, hogy a radikális liberalizmusból polgári kereszténnyé változó, majd egy ideje széljobbra mozgó Fideszben tényleg jól érzik a politikai szélirányok változását és valóban most ennek az abszurd patrio-nacionalista iránynak jön az átmeneti aranykora; a politikai haszonlesőknek tehát ebben érdemes most halászni. Azt viszont nem tudom és akarom elfogadni, hogy ez jól is van így.
Annak a radikál-protekcionista, konfliktuskereső, szektoid világnak, amelynek bástyái most emelkednek, bizonyosan nincs jó vége. A téglák között habarcsként ugyanis ott a kódolt konfliktus, amely egyszer robbanásszerűen bomlani fog. És fájni. Azért nincs kedvem viccelődni és fanyar iróniával szurkálni az aktuális hatalmat, mert abban az egyben tényleg igazuk van: sorsdöntő időkben vagyunk, sorsdöntő választások előtt. Csak épp nem egyszerűen arról szól a hamarosan beköszöntő újév, hogy kikből lesznek miniszterek, hogy hány kulcsos lesz végül az szja, hogy meddig úszható még meg valódi felelősségre vonás nélkül például a Nemzeti Bank totális kifosztása, hanem hogy milyen erősségű és sűrűségű társadalmi szövetet akarunk magunk körül. A Fidesz vállalása e-tekintetben világos és egyértelmű: még mélyebb árkok a hidak helyett. A „békepártiak”, akiknek folyamatosan bunyóra van emelve a kezük. Nem tudom, hogy a világpolitikai vadhajtások, benne a jók rossz döntéseivel és a rosszak – számukra – jó döntéseivel, mikor visznek minket végleg a falig, a nagy csattanásig. Mert bizonyosan ez lesz a vége, csak a mikor és mekkora a kérdés. Azt viszont tudom, hogy legalább meg kell próbálni meghúzni a féket. Nemsokára kapunk rá egy lehetőséget. Ha sikerül megnyitni a változás lehetőségét legalább, na, az valóban „fantasztikus év” lenne. Ezt kívánom mindannyiunknak.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Ötszáznegyvenkettedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2025.12.28.