Közzétéve: 2026.01.25.
Kaján nevetéssel olvasom, ahogy a fideszes nyilvánosság próbálja minden lehetséges eszközzel hitelteleníteni a Tisza Párt nemrég bejelentett gazdasági és energetikai-, valamint külpolitikai vezetőjét, a kormányváltást követő új kabinet miniszter-várományosait. Fullba tolják velük kapcsolatban a kretént – ahogy mondani szokták. A Fidesz kétségtelenül nagyon rutinos és hatékony a karaktergyilkolásban, de – nem hiszem, hogy ezt ők maguk nem érzékelik – az, amit most művelnek: egészen bizonyosan kontraproduktív. Nem elismerni ugyanis Kapitány István és Orbán Anita példaértékű életpályáját, irigylésre méltó szakmai teljesítményét és eredményeit, hanem helyette szimplán teleüvölteni a nyilvánosságot az elkoptatott sorosozással, globalistázással, baloldalizással, bugyuta ukrán- és háborúpártizással, tényleg politikai hiba. De, lelkük rajta persze, engem aztán nem zavar, ha saját magukat lövik lábon. Pedig mennyivel zavarba ejtőbb lenne, ha a központi fideszes kommunikáció arról szólna: ez igen, mindkét miniszter-jelölt kiváló szakember (tudjuk, hiszen egykor velünk dolgoztak, vagy legalábbis kitüntettük őket és eddig semmi bajunk nem volt velük), akik sokat tettek a közös hazánkért, de ettől függetlenül szerintünk a mi szakembereink nagyobb rutinnal bírnak, jobb az általuk vázolt irány, maradjunk tehát a „biztos választásnál”. De, a Fidesz láthatóan/hallhatóan nem ezt az utat választotta, hanem maradt a lebutított fekete-fehér mátrixban: aki nem Orbán Viktor rajongója, az csak hazaáruló, nemzetvesztő, tolvaj, mocskos globalista gazember lehet. Mindegy, hogy milyen dicsérően beszéltünk róla korábban, milyen fontos feladatokat látott el a korábbi kormányainkban, milyen elismert nemzetközileg, mennyire megkérdőjelezhetetlen a saját erőből elért sikere és tapasztalata, akkor is tuti tönkre akarja tenni az országot, hiszen le akar minket váltani, pfuj. A Fidesz szerintem észre sem veszi, hogy ezzel a baromsággal napról napra marja el magától azokat a bizonytalanokat (is), akik lehet, hogy nem akarnak szociáldemokrata vagy liberális értékek mentén élni, de habzószájú, gyűlölködő, az embereket egybites szavazógépeknek tekintő állampárti rendszerben viszont semmiképp.
Kapitány István és Orbán Anita leigazolása bravúros lépés a Tiszától. Mindkettőjüket van szerencsém személyesen ismerni, a leendő külügyminiszterrel ráadásul közös a szülővárosunk és már ezen közös háttér okán is figyelemmel kísértük egymás sorsának alakulását az elmúlt évtizedekben. Két olyan szakemberről van szó, akire nyugodtan és bátran rá lehet bízni az országot, illetve a hivatkozott szakterületeket. Két olyan sikeres emberről van szó, aki bizonyosan nem adta volna fel eddigi sikeres életét, ha nem látná értelmét és – fontos – annak lehetőségét, hogy javítani tud az ország helyzetén. Politikai szemtanúként kifejezetten pozitív meglepetésként és az orbáni rezsim egyre erősebb erodálódásának egyértelmű bizonyítékaként értékelem a nyílt politikai szerep- és feladatvállalásukat. Továbbra is elkötelezett szociáldemokrata vagyok, aki egy ideje csak a lelátóról figyeli a pályán zajló eseményeket, de hatgyerekes családapaként és a szó valódi értelmében vett patriótaként is határozottan azt gondolom: egy ilyen színvonalú csapatnak kell esélyt adni áprilisban. Bizakodó lettem nemcsak a kormányváltás, de immár a kormányzóképesség kapcsán is.
A meglepő igazolások kapcsán két tételt szeretnék még megosztani Önökkel. Az egyik annak egyértelműsítése, hogy a valósághajlító kormánypropaganda és a fideszes nyilvánosság már végzetesen saját csapdájába került és képtelen a korrekcióra. Ha a Tisza Párt abszurd módon például holnap Orbán Viktort nevezné meg kormányfő-jelöltjének, zavart lendületében a kormánysajtó máris címlapon hozná, hogy Magyar Péter új igazolása igazi hazaáruló, hiszen az egykori MSZMP-tag pártpropagandista fia, egy volt gimnáziumi KISZ-titkár, aki Soros-ösztöndíjasként radikális liberális nézeteket vallott és számos jel szerint harmadik országbeli érdekek mentén hozza meg bizonyos döntéseit, ráadásul soha nem volt valódi munkahelye, a családja és környezete extrém meggazdagodása viszont a matematika alaptörvényei alapján nehezen magyarázható. Na ugye. A másik tétel viszont annak felismerése, hogy a mostani, illiberális Orbánt nagyon úgy tűnik, hogy a majd huszonöt évvel ezelőtti jobbközép polgári (orbáni) gondolat és attitűd fogja végleg nyugdíjba küldeni. A Tisza meghatározó alakjai és szakértői ugyanis ebből a körből érkeznek, de ezek az avítt, anakronisztikus pártideológiai leosztások már mit sem számítanak, a küldetés ugyanis ehhez képest világos és egyértelmű: leváltani a mostani rezsimet. Éppen ezért jobb- vagy baloldali versengésre leszűkíteni mindezt (kormánypárti és „óellenzéki” oldalon egyaránt) teljes tévedés. Áprilisban Orbánról és korrupt rendszeréről döntünk, amely helyett módunk lesz egy meglepően új minőséget és frissességet behozó csapatot választani. Most ez a lényeg és nem az, hogy ki honnan érkezik, ki milyen ideológiai keretbe sorolható. Mert nem erre van igény. Mondom ezt úgy, hogy elhivatott szociáldemokrataként csalódottan figyelem, hogy az általam zsinórmértéknek gondolt ideológiára és annak képviselőire mennyire nincsen most fogadókészség. Eljön majd annak is az ideje. Lépésről lépésre.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Ötszáznegyvenhatodik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2026.01.25.