Közzétéve: 2026.02.01.
Letartóztatta, majd végül szabadon engedte a szlovák rendőrség Orosz Örsöt, a Magyar Szövetség politikusát, akit még pénteken vettek őrizetbe egy pozsonyi tüntetésen. Mivel a rendőrség hiába kérte arra, hogy vegye le a „megkérdőjelezzük a Beneš-dekrétumokat” feliratú láthatósági mellényét, ezért előállították. Az ügy előzménye, hogy az Orbán Viktor nagy szövetségesének tudott Robert Fico vezette szlovák kormány egy olyan törvényt fogadott el nemrég, amely akár félév börtönnel fenyegeti azokat, akik bizonyítottan megkérdőjelezik a Beneš-dekrétumokat. Azokat a rendeleteket, amelyek a második világháború után a szlovákiai magyarok és a németek kollektív bűnösségét mondták ki, ezzel számos retorziónak, vagyonelkobzásnak, kitoloncolásnak alapot biztosítva. A szlovákiai magyarok – egyébként többek között a szlovák liberálisok aktív, külső támogatásával – a törvény kihirdetése óta folyamatosan demonstrálnak, Pellegrini szlovák elnök magyar tanácsadója pedig lemondott. A Fidesz-kormány egyelőre látványosabb ellenlépéseket nem tett az ügyben, sokáig csak annyit reagáltak, hogy vizsgálják a törvényszöveget és majd meglátják, hogy a gyakorlatban miként használják. Igazán komoly felháborodásuknak vagy tiltakozásuknak eddig nem adtak hangot. Orosz Örs őrizetbe vétele után is mindössze annyit közölt az Orbán-kormány külügyminisztere, hogy azonnal tájékozódott a történtekről és az őrizetbe vett politikus ellen végül nem indult eljárás, egyébként pedig “rendszeresen a szlovák kormány tudomására hozzák”, hogy elfogadhatatlannak tartják a kollektív bűnösség elvét. Tegyük hozzá, hogy a börtönnel történő fenyegetésről egy félmondatot sem tettek hozzá most sem.
A mai nyílt levelemben írhatnék csak tágabb értelemben arról, hogy ez az egész ügy milyen tökéletesen megmutatja a “Patrióta”-nak mondott politikai kivagyiság sehova sem vezető tarthatatlanságát, hiszen napnál világosabban látszik: a proteszt-nacionalista kormányok épp a politikájuk alapvetései miatt képtelenek a valós együttműködésre, hiszen a saját “nemzeti érdekük” és “szuverenitásuk” előbb vagy utóbb szembekerül majd egy másikkal. A mostani rezsim által gyávaságnak, vagy épp gyengeségnek mutatott kompromisszumokra és együttműködésekre épülő demokratikus politikával szemben egy ilyen folyamatnak mindig az a vége, hogy az nyer, az marad felül, aki éppen az erősebb. Ez addig nem is baj, amíg mindig Te vagy a legerősebb (Trump ugyanezen politikája például ebből merít, de ő lássuk be: előnyben is van), ha viszont egy erősebb kutya jön szembe majd veled a világpolitika sikátorában, akkor szuverenizmus-sapkában késő lesz kompromisszumért kiáltani. A Beneš-dekrétumok ügyében is ez történik: mondhatjuk persze, hogy ez csak a szlovákiai belső politikai marketing-játék része és a magyarellenes szélsőségeknek dobott ajándék, ezért nem kell komolyan venni, de az a felvidéki magyarok teljes arcul köpése lenne. Orbán sikeresen beleszorult az illiberális hálózatába és nem meri egyértelműen számonkérni szlovák barátját, mert ha Fico nem szól bele, hogy Orbán mit csinál Magyarországon, akkor ő se szóljon már bele, hogy mit csinál a szuverén szlovák kormány, ugye.
Mostani levelemben ezzel együtt arra kívánok elsősorban rámutatni, hogy a “szavak helyett tettek” szlogent választó Fidesz-kormány mennyire álságos és töketlen valójában, amikor valós nemzeti érdekképviseletről és szuverén kiállásról van szó. Elég, ha csak megnézzük, hogy az elmúlt tizenhat évben a kétharmados, “nemzeti kormány” milyen ügyekben és miért kérette be más országok nagyköveteit – ami a diplomáciában egy finom, de annál határozottabb lépés. 2014-ben például a krími megszállás idején Németh Zsolt akkori magyar külügyi államtitkár hivatalába kérette Alekszandr Tolkacsot, az Oroszországi Föderáció budapesti nagykövetét, és a kormány nevében felszólította az orosz felet, hogy “tegyen eleget a vonatkozó nemzetközi egyezményekben foglaltaknak”, és egységei térjenek vissza a krími orosz bázisok határain belülre. A négy éve megindított orosz invázió másnapján berendelték ugyan az orosz nagykövetet, hogy elmondják neki „Magyarország része lesz a közös válasznak” (ez persze közben megfordult), de az azóta eltelt időben a nyilvános adatok szerint csak egyszer kellett Moszkva képviselőjének a külügybe mennie: amikor az orosz állami tévé pogromnak nevezte az 1956-os eseményeket. Az is tanulságos, hogy miközben a máig furcsa és gyanús körülmények között történt palágykomoróci templom(ajtó)-gyújtogatás után – amelyet a fideszes nyilvánosság magyarellenes ukrán támadásként konfirmált – az ukrán nagykövetnek már másnap ott kellett állnia a magyar külügyminisztérium egyik előszobájában. Viszont amikor Kárpátalját – egészen pontosan egy határon túli magyarokat is foglalkoztató munkácsi gyárat – érte orosz rakétatámadás, a magyar külügy nem hívatta be az orosz nagykövetet.
Pedig a magyar kormány igazán “kemény” tud lenni, ha a magyar érdekekről van szó. Amikor a svéd miniszterelnök 2019-ben arról értekezett például egy közösségi posztban, hogy Magyarországon szerinte veszélyben vannak az emberi jogok, azonnal behívatták a svéd nagykövetet. De ugyanígy a szőnyeg szélére kellett állnia a holland nagykövetség vezetőjének is, amikor az akkori holland kormányfő (a jelenlegi NATO-főtitkár Mark Rutte) arról beszélt valahol, hogy szerinte hazánkban nem tartják tiszteletben a jogállamiságot és mindezt ráadásul érdemi következmények nélkül teszik. Ezek kétségtelenül mind sokkal durvábban sértették meg a magyar nemzetet, mint a szlovák börtönfenyegetés vagy kárpátaljai orosz bombázás. Pff. De, hogy még teljesebb képet kapjunk a Fidesz-kormány bátor cselekedeteiről és kiállásáról: 2021-ben a német ügyvivőnek azért kellett megjelennie a magyar külügyi államtitkárnál, mert a Hertha BSC focicsapata szerződést bontott Petry Zsolt kapusedzővel. A magyar kormány pedig tudatosítani akarta Németország kormányával, hogy szerintük a legendás magyar focista “véleményterror” áldozata lett, ami ellen kormányközi szinten kell tiltakozni. Petryt egybéként azért távolították el a posztjáról, mert a Hertha BSC szerint nem volt összeegyeztethető a német klub toleranciájával és erkölcsi szellemiségével az, ahogy a Magyar Nemzetnek adott interjújában bűnöző migránsokról beszélt és kritizálta a magyar válogatott akkori kapusát, Gulácsi Pétert, amiért kiállt a melegek és a szivárványcsaládok mellett. De az egyik legjobbat a végére hagytam. A magyar külügy az úzvölgyi magyar katonai temető, román nacionalisták által történt meggyalázása után is raportra hívta a román nagykövetet – szerintem helyesen. A csavar azonban az, hogy az eset ahhoz a magyarellenes, román szélsőséges fociultrához, George Simionhoz kötődik, aki néhány évvel később román elnök-jelöltségig vitte és akit Orbán Viktor az elhíresült tihanyi beszédében a teljes támogatásáról biztosított. Szavak helyett tettek – mondják a kormányzati reklámok. Dumában tényleg erős a Fidesz, de tettekben egy elernyedt narancssárga lufivá lett.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Ötszáznegyvenhetedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2026.02.01.