Közzétéve: 2026.02.08.
Bevallom, továbbra sem értem azt az ájult és eltúlzott rajongást, amivel a Fidesz vezérkara, illetve a párt támogatói vannak Donald Trump amerikai elnök iránt. A szavazóbázis nyilván leginkább csak alkalmazkodik a párt irányvonalához és ha azt látják, hogy a kormány miniszterei – mint kisiskolások a menzán – sorban toporognak az ovális irodában, hogy autogramot kapjanak egy ingyensapkára az amerikai elnöktől, akkor nekik is feltétel nélkül imádniuk kell Amerika fura urának minden lépését. A Fidesz vezetői esetében mondjuk azért egy fokkal nagyobb józanságot és számítást feltételezek, amikor a Trump-lottón megtett tétek ellenértékét igyekeznek minél jobban leszüretelni; persze, ha ez az imádat nem pusztán az udvarlós játék kirakati része, hanem komolyan gondolt, vak politikai érzelem, akkor azért nagy a baj.
Hosszan fejtegethetném politikai szemtanúként, hogy Magyarország számára miért végzetesen elhibázott és káros az Európai Unió közösségével szemben minden zsetont a trumpi (orosz) rulettre feltenni, de mai nyílt levelemben egy méltatlanul keveset tárgyalt, pedig sok tekintetben ordító kérdéseket magával hozó ügyre szeretnék rámutatni, amely a Fidesz-kormány legalapvetőbb erkölcsi kapaszkodóit és hivatkozási pontjait kérdőjelezi meg. Már, amennyiben vannak még ilyenek persze. A Fidesz nemzetinek mondott kurzusát a keresztény értékekre és a családra, azon belül is a gyermekek esszenciális szerepére építették. Éppen ezért ütöttek olyan nagyot a rezsimen a kegyelmi ügy sokkoló részletei, a felkavaró Szölő utcai botrányok, a gyermekvédelmi rendszer elhazudott, elkent, eltakart gyalázatai, a kormánypárthoz köthető személyek pedofil-ügyei. A Fidesz-kormányzás legalapvetőbb fundamentumáról esett le a vakolat és vált mindenki számára láthatóvá az álszent hazugság.
Donald Trump nárcisztikus és szociopata viselkedését lehet nem szeretni, lehet az újkori politikai világrend szókimondó stílusának megteremtéseként ünnepelni, majd a történelem elrendezi, hogy elnöksége milyen magas polcra kerül az emlékezet könyvtárszobájában. Az viszont továbbra is több mint zavarba ejtő, ahogy a „családbarát kormányban” láthatóan fel sem merül annak lehetősége (és következménye), hogy bármikor bizonyságot nyerhet: Trump nemcsak, hogy tudott Jeffrey Epstein nevű barátjának kiskorú lányokat érintő bűnös dolgairól, de esetleg részese is volt az azóta elhunyt üzletember körüli ragadozó hálózatnak. A jogi viták elkerülése és a korrektség érdekében fontos leszögezni, hogy eleddig hivatalosan senki nem vádolta meg ehhez kapcsolódó konkrét szexuális bűncselekménnyel az amerikai elnököt, és egyelőre arra sincs bizonyíték, hogy járt volna Epstein hírhedt szigetén, vagyis én sem állítom, hogy Trump kapcsán ez tényszerű és bizonyított lenne. Az egyre több nyilvánosságra kerülő és már sok jelentős közéleti ember bukását okozó bizonyíték viszont minimum óvatossá kellene tegye azokat, akik valóban a gyermekekkel szembeni visszaélések legádázabb harcosainak mondják magukat.
Az tény, hogy Trump és Epstein közel húsz éven át ápolt szoros barátságot, a mai amerikai elnök pedig bizonyítható módon legalább hétszer utazott a bűnös élvezeteket kedvelő Epstein magángépén. Trump egy 2002-es interjúban még „remek fickónak” nevezte a később vád alá helyezett, majd a börtönben sajátos körülmények között öngyilkosságot elkövető üzletembert, hozzátéve azt is, hogy „nagyon szereti a gyönyörű nőket, mint én” – és „sokuk viszonylag fiatal”. A nyomozati anyagoknak és a tényfeltáró sajtó munkájának köszönhetően számos zavarba ejtő fotó és videó került már nyilvánosságra, amely Epstein és Trump között meglehetősen közvetlen és azonos érdeklődést mutató viszonyt mutat. Az is tény ugyanakkor, hogy arra vonatkozó hiteles bizonyíték, miszerint Trumpnak a sajátos haverságon, üzleti barátságon túl az Epstein-nek igazolhatóan felróható bűnökben is része volt – egyelőre nincs. Nem állítom, hogy lesz is, de hatgyermekes édesapaként számomra nem teljesen megnyugtató az ezzel kapcsolatos védekezés (ami Trump esetében sokszor inkább indokolatlanul agresszív visszatámadás), különösen nem, hogy a teljes transzparencia meghirdetése után még mindig nem sikerült minden ezzel kapcsolatos aktát és adatot elérhetővé tenni. A bizonytalanság pedig kételyt szül.
Nagyon olcsó lenne azt mondani, hogy „nem zörög a haraszt”. Nem is akarok ezzel élni – ilyen súlyú vádat ugyanis csak akkor lehet megfogalmazni vagy akár csak felvetni, ha az minden kétséget kizáróan bizonyítható, a látszat és néhány árulkodó reakció még nem elég. Számomra jelenleg az a kérdés morális szempontból, hogy akik most megtorpanás nélkül imádják az illiberalizmus amerikai ikonját, vajon minden kétséget ki tudtak-e zárni az egyre több embert magával rántó Epstein-ügyben. Hogy van-e hiányérzetük, erkölcsi hidegrázásuk, amikor láthatóan elkenik, szőnyeg alá söprik ezt a kérdést. Őszintén kívánom, hogy Trumpék az igazat mondják, amikor tagadnak minden bűnös feltételezést; kevés megrázóbb lenne ugyanis, ha a nyugati világ mai vezetője valóban részese lett volna ennek az ocsmány ragadozó hálózatnak. Ha valaha mégis tényszerűen bebizonyosodik, hogy Trump hazudott az Epsteinnel való kapcsolatáról, akkor az nem csak az őt, de az elnöki intézményt is roncsolni fogja. Az pedig geopolitikai értelemben is mérhető hullámokat vethet. Ha így lesz, Orbán számára is csontig hatoló probléma lesz, hogy miként tudott egy bűnöst hősként rajongani, miközben arról beszélt, hogy a gyermekek megrontóit „fel kellene négyelni”, ebben ugyanis „nincs kegyelem”.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Ötszáznegyvennyolcadik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2026.02.08.