Közzétéve: 2026.04.12.
Ma bizonyosan lezárul egy korszak: ez az utolsó vasárnapi nyílt levelem ebben a több mint tíz éve tartó sorozatban. Ennyi volt. Tényleg. Még Orbán illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után fogadtam meg, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Akkor eszembe nem jutott volna, hogy majd tizenkét éven át fogom – alig féltucat szükségszerű kihagyással – minden egyes vasárnap folytatni a vészharangok kongatását. Nem hittem, hogy ennyi ideig lesz szükség rá.
A mai napon ötszázötvenhetedik alkalommal teszem meg, méghozzá ebben a formában utoljára. Nem csak azért, mert biztos vagyok abban, hogy a mai választással véget ér az orbáni rezsim uralkodása és ezzel egy új esélyt kap a közös hazánk, de azért is, mert ez a sorozat beteljesítette, sőt, túlteljesítette a feladatát. Most visszanézve nem tagadom, van benne némi komikum, hogy az első vasárnapi nyílt levél óta eltelt időszak országgyűlési választásai előtt mindig azt gondoltam – és írtam -, hogy remélhetőleg ez lesz az utolsó levél, amit közreadok, mert azon a vasárnapon véget fog érni az orbáni rendszer. De nem így lett. És ezért minden csalódást keltő alkalommal még nagyobb elhivatottsággal folytattam ezt a levélsorozatot, hiszen az utolsó mondatai is rendre úgy szóltak: addig csinálom, ameddig erre szükség van.
Természetesen nem tudom – bár van tippem és reményem -, hogy a mai nap végén ki és milyen fölénnyel nyeri meg ezt a választást. Abban viszont biztos vagyok, hogy soha ilyen jelentős, cunamiszerű politikai (a saját életutamban is megélt) átrendeződést nem láttam és az elmúlt tizenhat évben nem éreztem egyetlen választás előtt sem azt a társadalmi erőt, a kormánnyal szembeni bizalomvesztést és változtatni akarást, amely most kitörni készül a magyarokból. Éppen ezért elképzelni sem tudom, hogy a Fidesz képes legyen fondorlat, vagy beavatkozás nélkül megtartani a hatalmat, egyszerűen érezni lehet a levegőben, benne van minden molekulában, hogy az ország többségének tényleg rohadtul elege van ebből a rezsimből.
Ha beköszönt a rendszerváltás, akkor azért van vége ennek a majd tizenkét éve tartó sorozatnak. Ha minden, az elmúlt időszakban tapasztalt társadalmi változás, varázslatvesztés és jogos düh ellenére az ország többsége mégis Orbánék kormányzását akarja még négy évig, akkor pedig azért van vége ennek a nyílt levél sorozatnak. Mert akkor hiába a szándék, a szorgalom és az igazság – ennek ebben a formában nem sok értelme marad.
Ötszázötvenhét vasárnap. Ötszázötvenhét nyílt levél. Ez majd kétszázötvenezer szó, több mint másfélmillió leütött karakter, közel két vastag könyvre elég szöveg. Visszaolvasva a korábbi leveleket, ez egy fordulatosan hosszú utazás, a NER egy sajátos lenyomata. Szerénytelenség nélkül állítom: kordokumentum. Bízom benne, hogy a maga módján hozzájárult a rezsim széttöredezéséhez és végül a mai, sikeres rendszerváltáshoz.
Politikai szemtanúként természetesen továbbra is lesz véleményem és – ha nem is ilyen formában és ilyen rendszerességgel, de – meg fogom osztani az erre érdeklődést mutató nyilvánossággal. Alig várom, hogy magabiztos szociáldemokrataként támogassam a poszt-orbáni időszak országépítését, segítsem az új többpártrendszer kialakulását és kritizáljam, számon kérjem, noszogassam a hivatalba lépő Tisza-kormányt. Ezt is addig fogom tenni, amíg szükség van rá. Polgári attitűddel.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2026.04.12.