Közzétéve: 2024.06.09.
Nem búcsúzni jöttem, hanem beköszönni
Ez az utolsó vasárnapi nyílt levelem európai parlamenti képviselőként, mert bár a mandátumom jogi értelemben a következő Európai Parlament alakuló üléséig tart, a mai napon Magyarország polgárai új EP-képviselőket választanak, így politikai értelemben a mai nappal véget ér a megbízatásom. De nem búcsúzni jöttem, hanem tulajdonképpen beköszönni. A pártpolitika első vonalából ugyan egy időre bizonyosan kivonulok, a közéletből azonban egyáltalán nem távozom, sőt. Politikai szemtanúként meg lesz a véleményem mindenről és mindenkiről a politikai mezőnyben, szakmai munkám mellett pedig kifejezetten érdemi figyelmet fogok fordítani arra, hogy egyfajta politikai influenszerként – még szokatlan ez a kifejezés nekem is – a tőlem telhető legőszintébb és leghitelesebb elemzésekkel világítsam meg a magyar és európai közélet vitás történéseit.
Nem tagadom, nagy lépés ez egy olyan fickónak, aki tinédzser kora óta élpolitizál és már huszonévesen megválasztott képviselőként igyekezett szolgálni a szegedieket, majd később a tágabb értelemben vett magyarságot. Harminc év után teszem le az elsővonalas pártpolitikus mezét, mert megértettem, hogy most ideje van a kispadnak, illetve inkább a lelátónak. Hiába rúgtam számtalan gólt, hiába fűződik sok sikeres szerelés a nevemhez, a betokosodott viszonyok között túl sokáig voltam kint a pályán, túl sok ütközést vállaltam, nem egyszer saját csapattársaktól is. De jön még új meccs. Hányszor mosolyogtunk a feröeri-, meg izlandi focistákon, akik parkolóőrök és pékek voltak civilben, ennek ellenére rommá tudták verni a frissen nyírt frizurájú, milliós autókból kiszálló „profikat”. Hát, jelentem, én most visszamegyek „péknek” egy kicsit. Nem szégyen az, sőt. Szerintem így helyes és így kellene tennie sokkal több politikusnak. Megmutatni, hogy nem a megélhetésért vállalta a politikát, hanem a szolgálatért; a megélhetést pedig képes máshonnan is előteremteni, mert van tudása, de még inkább szorgalma. Én most így teszek, távozásom kapcsán számos megtisztelő felkérést kaptam: az ENSZ turisztikai világszervezetének leszek az európai intézményekhez rendelt nagykövete, de több nemzetközi – elsősorban tanácsadó – cég is igényt tart a munkámra, vagyis bőven lesz feladatom. De nemcsak a lelátóról fogom bekiabálni, ha valaki lesre futott, tovább építjük a szociáldemokrata értékrend mentén alakult Esély Közösséget is, amely nemcsak a baloldali aktivistáknak, de minden tenni akaró civilnek lehetőséget és együttműködést kínál. Új nap, új esélyek.
Hosszú idő után ez az első olyan választás, amelyben nem vagyok személyesen érdekelt – igencsak furcsa érzés. (Bár annyiban mégis, hogy az Esély Közösség saját polgármester-jelöltet indított Hajdúdorogon, ahol mind nagyon drukkolunk Csige Tamás és csapata sikerének) Arra kérem Önöket, hogy a mai napon minél többen menjenek el szavazni és támogassák a NER-nek ellentartó, az orbáni rendszer leváltásáért dolgozó városvezetőket, önkormányzati- és európai parlamenti képviselőjelölteket. Minél többen veszünk részt a választáson, annál biztosabb, hogy nem mások – és főleg nem Kubatov-listákon szereplők – döntenek helyettünk. Holnap pedig meglátjuk, milyen napra ébredünk. Az biztos, hogy sok minden változni fog. Nagyon sok minden.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Négyszázhatvankettedik alkalommal kongatom a harangokat és teszemfáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2024.06.09.