NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (463.)

Közzétéve: 2024.06.19.

Kellene egy Nemzeti Együtt Drukkolás Rendszere!

Világ életemben szerettem a sportot. Eredendően kézilabdáztam, de a futsal-pályán is meglehetősen otthonosan és cselesen mozogtam; persze legyünk őszinték: mindez húsz évvel ezelőtt volt. Azóta szurkolóként vagyok jelen leginkább a sporteseményeken, a Pick Szeged korábbi társadalmi elnökeként elsősorban a kézilabda lelátókon szoktam rekedtre üvölteni magam, de a focipályák mellett is bérelt helyem van. Életem egyik kimagasló élménye volt például a legutóbbi labdarúgó EB, amelyen volt szerencsém a magyar válogatottat többször is különböző európai helyszíneken látni és támogatni. Jó volt magyarnak lenni, jó volt együtt magyarnak lenni.

Ha van igazán komoly bűne a jelenlegi rezsim vezetőinek, amely bizonyosan életük végéig kísérteni fogja őket, az – a közvagyon elképesztő méretű szétlopása mellett – a magyar nemzet szétszakítása és egymás ellen fordítása. Miközben önmagukat nemzetinek vallják, a nemzet egységesítéséről beszélnek, póthimnuszként éneklik azt, hogy „történjék bármi (…), mi egy vérből valók vagyunk”, ehhez képest nemcsak, hogy megtűrik a közpénzből fizetett hangulatembereknek, hogy a foci kapcsán kedélyesen lerománozzák például a Momentum politikusait, de a NER vezető garnitúrájának celebjei is simán hazaárulóznak, kirekesztenek bárkit, aki velük szemben foglal állást a világ dolgaival kapcsolatban. Ez a fajta toxikus, mérgező egymásnak feszítés pedig odáig vezet, hogy a NER Magyarországán csak az drukkolhat a nemzeti válogatottnak, aki fideszes. Aki korábban szót emelt a felcsúti orbániumnak juttatott közpénzek miatt, vagy kifogásolja, hogy egy ápolónő konkrétan tízszer keres kevesebbet, mint egy átlagos NB1-es focista, az szerintük máris elveszíti a jogát ahhoz, hogy a nemzeti tizenegynek szurkoljon. De, miért is? Miért nem lehet végre közösen örülnünk valaminek? Miért kell még a lelátón is azt méricskélni, hogy ki mennyire kormánypárti? Miért gyűlölködnek azonnal a megafonkák, ha ellenzékiként az ember nemzeti színbe öltözve buzdítja a nemzeti válogatottunkat? Ettől gyorsabban futnak majd a csatáraink, ügyesebben hárít majd a kapusunk? Miért boldog attól bárki, ha egy másik magyart kirekeszt a közös szurkolásból, a közös ünnepből vagy épp a közös bánatból? Furcsa perverzió ez.

Szerintem ideje lenne a Nemzeti Együtt Drukkolás Rendszerének. Legalább megpróbálhatnánk. A mostani foci-EB erre tökéletes lehetőség lesz. Kilencven perc kirekesztésmentes, gyűlölkédésmentes örömünnep? Én adom! Nem kell továbbra sem egyetérteni a kormány politikáját, a NER közpénz-kezelését illetően, de vitatkozhatunk majd tovább a tizenéve állami pumpával működtetett hazai fociakadémiák hatékonyságáról és utánpótlás-nevelő képességéről is (miért is ne lehetne erről normálisan beszélni?), de tegyük félre mindezt a közös sérelmeinkkel együtt a lefújás utánra. A nemzeti válogatott meccseinek idején elég, ha egy dologban egyetértünk. Abban, hogy hajrá magyarok! Megérdemli a csapat, hogy együtt, egységes nemzetként álljunk mögöttük és megérdemeljük mi magyarok is, hogy minden tudatos, felülről irányított gyűlölködés ellenére valódi nemzetként létezzünk. Ha csak néhányszor 90 percre is.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Négyszázhatvanharmadik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.

dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2024.06.16.

copyrighted 2022, Dr. Ujhelyi István