Közzétéve: 2024.01.05.
Önkormányzati- és EP-választás, Szoboszlai-gólok, Trump, olimpia, magyar soros elnökség – kössük fel a gatyákat, itt aztán lesz minden! 2024 egy minden szempontból nehéznek és izgalmasnak ígérkező esztendő lesz. Politikai szemtanúként összeállítottam egy szubjektív 5+1-es listát, amely azokat a szerintem legfontosabb eseményeket összegzi, amelyek ránk várnak idén.
1.
Közös hazánk szempontjából nem kérdés, hogy a legfontosabb esemény június 9-én történik majd, amikoris a magyar alaptörvény tizenegyedik módosítása értelmében egyszerre tartják az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat. Mint azt tudják: személyesen egyikben sem vagyok érintett, hiszen korábban bejelentettem, hogy nem indulok újra EP-képviselőnek, ugyanakkor az is igaz, hogy az általam alapított Esély Közösség több önkormányzati képviselő- és polgármester-jelöltet is aktívan támogat majd a regionális választásokon. Bízom benne, hogy minden most ellenzéki város szabad város is marad, sőt, akár továbbiakban jöhet el a változás. Ehhez azonban még sok munkát kell elvégezni. Meglátjuk.
Ami az EP-választást illeti. Azon túl, hogy nyilván fontos kérdés lesz: meg tudja-e őrizni a Fidesz-KDNP a jelenlegi 13 mandátumát az Európai Parlamentben, vagy esetleg az ellenzéki pártok csökkenteni tudják majd ezt a különbséget (én drukkolok nekik), a közös hazánkat érintő szélesebb kép kapcsán ennél talán érdekesebb, hogy miként módosulnak a nagy európai pártcsaládok erőviszonyai, illetve, hogy a Fidesz jelenleg független EP-képviselői milyen frakcióba ülnek majd be és annak mekkora ereje/szerepe lesz majd a következő évek uniós politikájában. Jósolni nem is akarok, de politikai szemtanúként azt látom: a Fidesz az elmúlt években sikertelenül próbálta meg összetákolni az EU-ellenes, illiberális politikai formációját az EP-ben, ez pedig várhatóan most sem fog – legalábbis Orbán elvárásainak teljes mértékben megfelelően – összejönni. Kétségtelen tény, hogy a korábbiaknál nagyobb esélye van annak, hogy az EU-ellenes erők, a putyinista bérpolitikusok, a vadnacionalista kerékkötők, az őrültek vagy a magukat őrültnek tettetők jóval több helyet szereznek majd, mint korábban. De hogy együtt mire jutnak, már erősen kérdéses. Már csak ezért is fontos, hogy minél többen elmenjünk szavazni június 9-én és az ellenzék jelöltjeire, illetve listáinak valamelyikére adjuk a voksunkat.
2.
Idén július elseje és december vége között Magyarország látja el az Európai Unió soros elnökségét; de ennek semmi köze a Fidesz által oly sokat és oly feleslegesen emlegetett Soros Györgyhöz. Ebben a hat hónapban a magyar kormány határozza meg és vezeti az Európai Unió Tanácsának üléseit, leegyszerűsítve: mi szabjuk meg az európai közösség bizonyos irányait ebben az időszakban. A magyar elnökségre egyszerre egy kiemelt, egyszerre egy végtelenül súlytalan időszakban kerül majd sor. Kiemelt időszakban, mert nem sokkal leszünk az EP-választás után, vagyis épp akkor kerül magyar kézbe az irányítás, amikor az új Parlament és az új Bizottság formálódik majd, véglegesednek a politikai alkuk, kereteződnek az újabb erőviszonyok. Érdekes, hogy éppen ugyan emiatt vetülhet rá a magyar elnökségre a súlytalanság árnyéka is, hiszen az Európai Bizottság megalakulása körüli alkuk esetleges elhúzódása, a bizonyosan jelen állapotukhoz képest átalakuló parlamenti frakciók pozíciófogásainak belső kötélhúzásai mind elviszik majd a figyelmet és az időt. Gyakorlatilag az alkudozás miatt hónapokon át állni fog a jogalkotási munka. Éppen ezért javasoltam korábban, hogy használjuk ki ezt az időszakot arra, hogy közös hazánk a szebbik arcát mutassa meg: a magyar elnökség akár egy fordulópontja, egy fontos bemutatója is lehet(ne) annak, hogy Magyarország nem egyenlő a NER-elittel, nem egyenlő Orbánék eszement politikájával és bizony még a Fidesz is képes önreflexióra, ha akarja. Nem vagyok naiv, tudom, hogy erre minimális az esély. Pedig milyen szép volna. És még értelme is lenne.
3.
Politikai szemtanúként és európai politikusként nem tudok amellett sem elmenni az idei év fontos eseményeinek felsorolásakor, hogy ne beszéljünk az Európai Bizottság 2024-es munkaprogramjáról. Száraznak és érdektelennek tűnhet, pedig annál izgalmasabb. Az előre lefektetett munkaterv prioritásai között olyan fontos tételek szerepelnek, mint az európai hadiipari stratégia kidolgozása, az Unió bővítésének kérdése, a migráció kapcsán az embercsempészek elleni fellépés, a mesterséges intelligencia etikus és fenntartható felhasználása vagy épp a kiemelten fontos 2040-es klímacélok kidolgozása és az ehhez kapcsolódó jogszabály-csomagok elkészítése. Hasonlóan a 2030-as célokhoz elfogadott, úgynevezett FitFor55 csomag esetében. Persze kérdés, hogy milyen összetétele és milyen vezetője lesz az új Európai Bizottságnak, ez bizonyos finomhangolásokat és hangsúlyeltolódásokat hozhat. Újra Ursula von der Leyen lesz esetleg a Bizottság első embere? Aki ellen a magyar kormány plakátokon uszít? És ki lesz a magyar biztos-jelölt? A folyosókon azt beszélik, hogy Orbán provokatív jelleggel Varga Juditot küldi majd a Bizottságba, de nem lennék meglepve, hogy ebben az esetben Varga Judit biztos elbukása után végül Navracsics Tibor térne vissza Brüsszelbe. Izgalmas.
4.
Hatvanadik alkalommal választ magának elnököt az Egyesült Államok ebben az évben, mégpedig november 5-én. Mondhatnánk, hogy ez a mi életünk szempontjából nem fontos, pedig nagyon is az. Jelen állás szerint a jelenlegi elnök Joe Biden és a korábbi elnök Donald Trump ütközik meg ismét, bár nem lennék meglepve, ha lennének még meglepetések ezügyben. Az nem kérdés, hogy a szuverenitására egyébként oly kényes Orbán Viktor már jóval korábban világossá tette, hogy beleszól az amerikaiak szuverén döntésébe és jelzi, hogy kinek drukkol. Legutóbb még azt is kijelentette, hogy Trumpnak győznie kell, mert „nincs B-terve”. Akkor ez nem jött be. Nagyon nem. Most a Fidesz miniszterelnöke ismét Trump győzelmére tette fel a téteket, sőt, egyenes olyan badarságra is futotta tőle, miszerint: Trump mentheti meg a nyugati világot és talán az egész emberiséget. Hát, ezügyben azért nekem, politikai szemtanúként vannak kétségeim. Azt most hagyjuk is, hogy Orbán legnagyobb barátja olykor azt sem tudja, hogy a magyar kormányfő valójában melyik országot vezeti (legutóbb Orbánt, mint Törökország vezetőjét idézte), vagy hogy Trump legutóbbi választási győzelméről azóta feketén-fehéren kiderült, hogy jelentős orosz dezinformációs kampány segítette az elnöki székhez. Arról lehet vitatkozni, hogy a jelenlegi elnök, Joe Biden a legalkalmasabb-e a folytatáshoz, de az a trumpi évek ismeretében biztosan kijelenthető: egy olyan törékeny és feszült világpolitikai helyzetben, mint amilyenben éppen vagyunk, bizonyosan nem olyan nagypolitikai szereplő kell, akinek lételeme a konfliktus, a kiszámíthatlanság és a durva kivagyiság.
5.
Ne feledjük, hogy lesz a politikánál fennköltebb esemény is 2024-ben, rögtön kettő is. Július 26-án kezdődnek a harmincharmadik olimpiai játékok Párizsban, ahol több mint tízezer sportoló méri össze tudását harminckét sportágban, köztük több tucat magyar olimpikon. Egy hónappal korábban pedig, június 14-én kezdődik a tizenhetedik futball Európa-bajnokság, amelyen 24 ország, köztük Magyarország is részt vesz. Hazánk válogatottja a házigazda németekkel, a skótokkal és a svájciakkal mérkőzik majd az A- csoport tagjaként; bízunk benne, hogy végül továbbjutóként. Büszke magyarként és focikedvelőként biztos rekedtre üvöltöm majd magamat minden meccsen. Abban pedig büszke magyarként nagyon bízom, hogy a jelenlegi hatalom és az őket kiszolgáló, pökhendi kis percemberkék nem fogják elvenni mindannyiunk közös örömét azzal, hogy kétségbe vonják bárki magyarságát, aki nem ugyanolyan lelkesen követi majd az EB-t, vagy épp egyáltalán nem érdekli a foci. Nem attól lesz valaki nagyobb magyar, ha verseny-szelfizik a többi narancs-celebbel a stadion lelátóján. És nem attól lesz valaki kevésbé ellenzéki, ha ott drukkol a lelátón. Legalább ebben legyen végre nemzeti konszenzus – az idei EB jó alkalom lesz erre.
+1.
A plussz egy fontos esemény személyes, de gondolom ezt megértik. Idén júniusban lejár az európai parlamenti mandátumom, ezzel – egyelőre – befejezem tízéves EP-képviselői pályafutásomat. Büszkén és sikerekkel a hátam mögött zárom majd politikusi életem ezen szakaszát, csak egyetlen szerénytelen példa: az elmúlt tíz évben négyszer jelöltek az Év EP-képviselőjének, amelyet kétszer meg is nyertem. Más magyarnak ez korábban nem sikerült. Júniustól tehát én is új korszakot nyitok az életemben, de ahogy jeleztem: nem a politikától vagy a közélettől távolodom el, hanem csak a jelenlegi pártpolitikai mezőnytől. Közéleti civilként, a politikát értő és befolyásolni akaró közösség-építőként többet tehetek a következő időszakban a közös hazánkért, mint pártpolitikusként. Vagyis, aki mostani hatalmasként azt hiszi, hogy megszabadul tőlem: nagyon téved. Politikai szemtanúként, közéleti megmondó-emberként, az Esély Közösség alapítójaként és szervezőjeként nagyon is itt leszek. És lesz mit mondanom.
Az alábbi írás az Index.hu oldal véleményrovatában jelent meg 2024.01.05.-én