EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (392.)

Standard

Hülyére veszi a kormány a tanárokat: már most is van uniós pénz a béremelésükre!

Hangos dicsőítő fanfárok mellett adta hírül a kormány a napokban, hogy érkeznek a tíz százalékkal – igen, mindössze tíz százalékkal – emelt pedagógusbérek, a „rendszerváltás óta legnagyobb mértékű bérrendezés” viszont még várat magára az ágazatban, mert nem jönnek a brüsszeli pénzek. Az ember tényleg nem tudja, hogy hangosan kacagjon ezen a szövegen, vagy a bicskát pattintsa a zsebében. A kormányzati arrogancia és pökhendiség ugyanis ilyen formában még fideszes mércével mérve sem nagyon sűrűn buggyant ki a hatalmasokból az elmúlt évtizedben, pedig kormányzati arroganciából és pökhendiségből aztán jutott bőven minden szinten. 

A Fidesz azt állítja, hogy a pedagógusok vérlázítóan alacsony béreit a következő években fokozatosan emelik majd, így végül 2025-re (igen, csak 2025-re) a tanárok átlagkeresete eléri majd a diplomás átlagbér nyolcvan százalékát. Ehhez is vastag bőr kell azért, hogy ne a diplomás átlagbér kétszeresére, vagy legalább annak szintjére, hanem csak a nyolcvan százalékára (!) tudja felemelni a negyedik kétharmaddal és vészhelyzeti rendeletekkel kormányzó hatalom a pedagógusok bérét. Már persze, ezt is csak akkor, ha – legalábbis a hivatalos propaganda szerint – Brüsszel lenne olyan szíves és odaadná nekünk végre a Magyarországnak járó forrásokat. Mindezt egy olyan világban próbálják nekünk beadni, ahol bármiből egyetlen kormányzati tollvonással nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás lehet, ahol a kormányzat bárminemű kontroll nélkül öntheti a közpénz-milliárdokat bármire, amire csak jólesik neki: legyen az mobilszolgáltató, stadion, kisvasút vagy épp alacsony színvonalú papagáj-kommandó. Van itt pénz doszt, de csak arra, ami a hatalmasoknak fontos. Lenne a pedagógusbérekre is, csak az nem tartozik a „nemzeti” kormány prioritásai közé. 

Utóbbi már azon is tökéletesen megmutatkozott, hogy a kormány eredeti nemzeti tervében, amelyet először nyújtott be Brüsszelnek a helyreállítási források lehívása érdekében, még egyetlen szó nem volt pedagógus béremelésről és életpályamodellről. Azt bizony az érdekképviseleti szervezetek és az ellenzéki EP-képviselők nyomására tették bele a kényszerűen újraírt dokumentumba, vagyis amire most hivatkoznak brüsszeli pénzként, ha rajtuk múlott volna, valójában nem is létezne. (Ennyit arról is, hogy ki is akarta és akarja valójában megakadályozni a tanárok béremelését; ez is csak egy újabb sunyi, fideszes hazugság.) A dolog azonban ennél is rondább, ugyanis hiába mondja a kormányzat, hogy csak akkor tudnak valódi béremelést végrehajtani, ha a befagyasztott brüsszeli pénzek végre megérkeznek – ez ugyanis szintén nem igaz. A Fidesz konkrétan hülyére veszi a tanárokat ezzel a szöveggel és ezzel is csak azt bizonyítja, hogy valójában hogyan viszonyul a magyar pedagógusokhoz. Röviden elmagyarázom: 

Az uniós források oktatásra szánt pénzei (a Horizont és az Erasmus+ büdzsét leszámítva) alapvetően két helyről hívhatóak le: a már sokat hivatkozott és jelenleg még befagyasztott úgynevezett helyreállítási alapból, valamint a hétéves uniós költségvetés úgynevezett emberi erőforrás operatív programjából. Előbbiből az eszközbeszerzéseket, tananyagfejlesztéseket, segédeszköz-vásárlásokat lehet alapvetően finanszírozni, a pedagógusok életpálya-modelljére, vagyis a béremelésre viszont utóbbiban van a pénz. Ráadásul tényszerű, hogy a kondicionalitási eljárás keretében a kormányzat bűnei miatt jelenleg befagyasztott operatív programok alapvetően az energetikai, közlekedéspolitikai és településfejlesztési forrásokat érintik, a pedagógusok béremelésére szánt pénzek viszont abban az emberi erőforrás fejlesztési operatív programban vannak, amelyeket nem érint a zárolás. Konkrétan nem igaz tehát, hogy az igazságügyi rendszer reformjáig, a jogállamisági mérföldkövek teljeskörű teljesítéséig, vagyis az uniós pénzek várható feloldásáig nem fizethetőek ki a béremelések. Tényszerű, hogy az Unióval kötött megállapodás értelmében ebből az alapból megtörténhetnek a szükséges kifizetések, amelyek számláit valóban majd a jogállamisági vita lezárulta után fizeti ki az Európai Bizottság, de ezek ellentételezése deklaráltan nincs veszélyben, hiszen a befagyasztás ezeket a forrásokat nem érinti. Vagyis, a kormány minden további nélkül megelőlegezhetné a beígért béremelést annak biztos tudatában, hogy az utófinanszírozása ennek az összegnek biztosított. Ez egyébként sem lenne példa nélküli, a kormány ugyanis már a befagyasztott helyreállítási alap pénzeinek a jelentős részét is, mintegy húsz százalékát előre elköltötte: nyolcmilliárd forint jutott például belőle Mészáros Lőrinc áramszolgáltató cégének. 

A kormány tehát, ha akarná, akkor már most rendezhetné a számlát és kifizethetné a beígért béremelést; vagy még annál is többet. A forrás rendelkezésre áll, bizonyosan nem fog elveszni, egyszerű kormányzati döntés kell hozzá csupán. Nem Brüsszelen, nem az ellenzéken, nem az időjáráson múlik a dolog, kizárólag a teljhatalommal bíró kormányzaton. Ezt egyébként még ők is elismerték egy legutóbbi Kormányinfón, ahol kérdésre válaszolva bevallották: a pedagógusok béremelésére szánt uniós pénzeket valóban nem érintik a befagyasztások. Azt mondták, csak azért nem léptek, mert „óvatosak vagyunk”. Jó poén. Nem óvatosak, hanem cinikusak és arrogánsak. De mit is várhatunk egy olyan magát nemzetinek hazudó kormányzattól, amely szerint az oktatásra költött pénz nem befektetés, hanem „költség”. Abraham Lincoln mondta egykoron: bolondíthatsz néhány embert mindig, és minden embert valameddig, de nem bolondíthatsz mindig mindenkit. Egyszer a Fidesz hazugságokra épített uralma is véget ér. Előbb vagy utóbb, de így lesz. És sokan fognak szégyenkezve összetöpörödni a mostani hatalmasok közül. 

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszáz-kilencvenkettedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő / az Esély Közösség alapítója
2023. február 5.

Lebukott a kormány: bizonyítottan botrányos volt az adatkezelés a covid-járvány alatt!

Standard

„A Fidesz-kormány és az alá tartozó intézmények azt igyekeztek bizonygatni a covid-járvány ideje alatt, hogy tökéletesen urai a helyzetnek. Ehhez képest most hivatalos papír bizonyítja, hogy az adatok kezelése körül teljes volt a káosz” – ezt Ujhelyi István európai parlamenti képviselő, az EP közegészségügyi bizottságának tagja jelentette ki csütörtöki, brüsszeli online sajtótájékoztatóján. A politikus a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vizsgálati jelentésére alapozta kijelentéseit, amelyet azután kapott kézhez, hogy hivatalos eljárást kezdeményezett az illetékes kormányzati intézményekkel szemben a sokadik közérdekű igénylése ellenére is visszatartott covid-adatok kezelése kapcsán. Ujhelyi hangsúlyozta, hogy a közel ötvenezer magyar ember halálát okozó járvány ideje alatt az egészségügyi ellátórendszer minden dolgozója emberfeletti teljesítményt nyújtott és igyekezett az adott körülmények között menteni az emberéleteket, ezért a botrányos adatkezelés kizárólag az őket irányító, felelős kormányzat hibája.

Az Esély Közösség alapítója az online tájékoztató során emlékeztetett: a járvány idején a kormányzat folyamatosan titkolózott és hárított a covid miatt kórházi ápolásra, esetleg lélegeztetőgépi ellátásra szoruló betegek oltottsági adataival kapcsolatban. Sőt, mutatott rá Ujhelyi, a kormány rendszeresen önellentmondásba is keveredett annak idején azzal kapcsolatban, hogy rendelkezésre állnak-e az adatok, vagy hogy ki egyáltalán az adatkezelő. „Már akkor látszott, hogy a kormány egyáltalán nem ura a helyzetnek, az adatkezelésben káosz uralkodik, amelyet a kormányzat pökhendiséggel és törvénytelen adatvisszatartásokkal igyekszik kompenzálni” – fogalmazott Ujhelyi István. A politikus, mint mondta, „ezt unta meg” és tett bejelentést a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál (NAIH), amely részletes vizsgálatot folytatott az adatkezelés jogszerűsége kapcsán. A többoldalas jelentésben az érintett intézményekkel folytatott egyeztetés alapján megállapították, hogy a járványügyi szakrendszer nem volt érdemben felkészítve a járvány okozta jelentős adatmennyiség-növekedés kezelésére és hiába irányítottak át munkatársakat,„már az első hullám idején kiderült, hogy a korábbi adatfeldolgozást végezve az NNK nem tudja az elvárásoknak megfelelő napi adatszolgáltatást biztosítani”. Ujhelyi a NAIH jelentésére hivatkozva elmondta: a vizsgálat során a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) elismerte, hogy 2020 szeptemberétől informatikai problémák keletkeztek és komoly „nehézséget jelentett, hogy ugyanazoknak a munkatársaknak kellett kontaktkutatást végezni, kötelezéseket kibocsátani, akiknek validálni kellett volna az adatokat”. Kiderült, hogy a pandémia elején mindössze kilenc olyan speciális szaktudással bíró szakember volt az NNK-ban, aki a fertőzőbeteg-jelentő rendszert kezelni tudta, és nem volt idő újabb munkatársak felvételére vagy betanítására; ezért a meglévő szakemberekre nagy nyomás nehezedett. Az NNK a jelentés szerint az is elismerte: érdemben növelte a téves adatbevitelből, elírásokból fakadó hibákat, hogy a covid-betegek adatainak rögzítését az orvosoknak és egészségügyi dolgozóknak kellett manuálisan elvégezni. Ujhelyi idézte a jelentést azzal kapcsolatban is, miszerint „magas hibaszázalékkal került a rendszerbe a covid-fertőzöttség, mint halálozási ok; a hibás adatok száma a harminc százalékot is meghaladta”.

Az EP-képviselő a sajtótájékoztatón arról is beszélt, hogy NAIH az adatkérés teljesítésének, illetve megtagadásának vizsgálata során az intézményektől kapott válaszok és magyarázatok alapján megállapította még: annak ellenére, hogy az NNK rendelkezett az egyének oltási adataival, de sem a kórházi ápoltakról, sem a gépi lélegeztetésre szoruló covid-betegekről nem gyűjtött adatot, utóbbi viszont hiába volt meg az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térben (EESZT), azokat összeegyeztetni nem lehetett, így – mint írják – „megbízható adat, egyénre lebontott, lekérdezhető formában” egyszerűen nem állt rendelkezésre. Ujhelyi elmondta, hogy az NNK annak idején azzal az indokkal tagadta meg tőle a covidban elhunyt betegek oltási adatainak átadását, mert két külön adatbázisban szerepeltek ezek az adatok, azok összefésülésére viszont az alkotmány egyik módosítása értelmében – annak túlzott munkaterhe miatt – nem voltak kötelezhetőek. „Sajátos, hogy az adatvédelmi hatóság vizsgálata megállapította: azóta az NNK elvégezte az adatok validálását, vagyis immár rendelkezésre áll az az adatsor, amelyet nekem annak idején nem voltak hajlandóak összegyűjteni. Ezt újra ki is kértük ennek megfelelően és láss csodát, Müller Cecília tegnap el is küldte a teljes dokumentumot, mintegy ezer oldalt. Munkatársaimmal át fogjuk vizsgálni az adatokat és nyilvánosságra hozzuk majd annak tanulságait” – fogalmazott Ujhelyi István. Az európai parlamenti képviselő hozzátette, hogy a NAIH vizsgálati jelentésének egyik utolsó megállapítása szerint a Müller Cecília vezette NNK arról számolt be az adatvédelmi hatóságnak: 2023-tól egy „megbízhatóbb rendszert vezetnek be a covid-adatok nyilvántartására” és folyamatban van a jelenlegi fertőzőbeteg-jelentő rendszer megújítása is annak érdekében, hogy több hibaszűrési lehetőség álljon rendelkezésre és az adatok feldolgozása is könnyebb legyen.

„Összefoglalva, a kormány mindenre fel volt készülve a járvány idején, csak a járványra nem. Beigazolódott, amit már korábban is láttunk és sejtettünk: a kormányzat teljes káoszban volt a covid-járvány idején, őszinte és korrekt tájékoztatás helyett viszont csak áskálódó támadásra, titkolózásra és olcsó propagandára futotta tőlük. Jogosan vetődik fel a kérdés például, hogy a magyar kormány milyen biztonsággal tudott helyes döntéseket hozni, ha ezek szerint nem feltétlenül volt minden szükséges és hiteles adat birtokában? Egyértelmű, hogy Müller Cecília alkalmatlan a feladata elvégzésére és az a minimálisan elvárható, hogy bocsánatot kér a nyilvánosságtól, amiért elhallgatta a valóságot a covid-adatokkal, azok rendelkezésre állásával és használhatóságával kapcsolatban. Világos és egyértelmű, hogy az egészségügy politikai vezetése megbukott a covid-vizsgán, ezért pedig a Fidesz vezetőit terheli a felelőség, amin az sem változtat, hogy Kásler Miklós minisztersége és az EMMI már a múlté” – mondta online sajtótájékoztatóján Ujhelyi István EP-képviselő.

A sajtótájékoztató videófelvétele visszanézhető itt: https://www.youtube.com/watch?v=K5ZcGwLXMAQ

Budapest/Brüsszel – 2023.02.02.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (391.)

Standard

fedezékMennyiben magyar érdek az orosz oligarchák kimentése?

Hogyan szolgálja Magyarország és a magyarok érdekét orosz oligarchák védelmezése a szankcióktól? – ezt a kérdést az Egyesült Államok budapesti nagykövete, David Pressman tette fel nemrég a Twitteren. Teljesen jogos kérdés, függetlenül annak – a háborús konfliktusban nyilvánvalóan nem elfogulatlan – megfogalmazójától. Az Orbán-kormány teljesen világos és nyilvánvaló módon az orosz agresszió megindulása óta tudatosan manipulálja a közvéleményt: alapvetően saját bűneinek elfedése miatt, de nem ritkán az orosz érdekek mentén igyekeznek meghajlítani a valóságot. Emlékezetes mennyire le volt fagyva a propaganda-gépezet a véres putyini támadás megindulása után, amelynek lehetőségét a fideszes megmondó-emberek az utolsó pillanatig kajánul, nevetve tagadtak. Emlékezetes, hogy milyen nehezen volt képes, ha minimálisan is, de végül elítélni az orosz agressziót a fideszes állam, közben pedig milyen gyalázatos és hazug módon igyekeztek az ellenzéket „háború-pártinak” beállítani. Emlékszünk, Orbán hányszor nyilatkozta, hogy a kormány minden olyan uniós szankciót támogatni fog, amiben egyetértés van, majd annak ellenére, hogy – egyébként nagyon helyesen – minden egységes uniós szankciót támogatott is, idehaza szankcióellenes, blőd hazugságra épített propagandát zúdítottak a nyilvánosságra. Az egy normális közéletet gyakorló, demokratikus országban egyébként teljesen jogos és helyes vita tárgya lehetne, hogy az uniós intézkedések közül melyek okoznak, illetve okozhatnak eredeti formájukban túlzott károkat egyes tagállamoknak; talán emlékeznek, jómagam például előbb tiltakoztam az olajra kivetett általános szankciók ellen, minthogy az alól a Fidesz-kormány felmentést kért volna. De józan és érdemi vitáknak, közös hazánk közös ügyeiről való közös gondolkodásnak itt régóta nincs terepe. Pedig lenne helye az igaz beszédnek a szankciók kapcsán. Nagyon is.
Érdekes, hogy a sokmilliárd forintba került „nemzeti konzultáció” kérdései között egyetlen egy sem szerepelt például azokról a „brüsszeli szankciókról”, amelyek Putyin orosz elnök érdekszféráját és oligarcha-körén keresztül pénzügyi, illetve fizikai mozgásterének korlátozását jelentik. Ezek vitán felül mind azt a célt szolgálják, hogy az agresszor orosz elnök lehetőségei szűküljenek, hátországa kritikusan lecsökkenjen és ezáltal elősegítsék a mielőbbi béke lehetőségét. Az eddig elfogadott kilenc szankciós csomag javarészt ilyen korlátozásokból és intézkedésekből áll, ezeket pedig ugyanúgy darabra megszavazta az Orbán-kormány is, mint azokat, amelyek ellen a már hivatkozott, blőd hazugságra épülő propaganda-kampányt folytatják. Éppen ezért teljesen jogos kérdés, hogy a magyar nemzeti érdeket mennyiben szolgálja, ha Putyin hátországához tartozó, jelentős gazdasági figuráknak fedezéket adunk és kérjük az ellenük meghozott korlátozások feloldását. Mert a magyar érdek – ahogyan megannyi más helyzetben – egyáltalán nem azonos a NER érdekeivel. A magyar kormány jelenleg azért lobbizik Brüsszelben, hogy a több mint ezer embert és közel kétszáz szervezetet tartalmazó szankciós listáról – amelyet közösen fogadott el az európai közösség – kerüljön le kilenc orosz oligarcha, mondván a velük szemben meglévő korlátozások fenntartásának „semmilyen jogi vagy tartalmi oka nincs”. Hát, akkor én segítek, kedves Orbán-kormány: a szankciók oka az orosz agresszió mielőbbi befejezése és a mielőbbi béke megteremtése. Tudják, az a béke, amiről olyan sokat beszélnek és amiért olyan vajmi keveset tesznek közben.
Csak a tisztánlátás érdekében: az a kilenc oligarcha, illetve Putyinhoz kötődő személy, akiknek az érdekében a Fidesz-kormány most éppen lobbizik – és ami miatt egyre több ellenséget szerzünk magunknak az európai közösségen belül is – valójában olyan, a műtrágyagyártásban, illetve fémipari termelésben érintett vállalkozók, akik jelentős részben felelősek a globális élelmiszer- és nyersanyagpiaci anomáliákért, egyúttal a putyini háború közvetett vagy közvetlen támogatói, és az agresszor elnök személyes bizalmasai. Nincs semmilyen olyan látható és világos ok, amely alapján a magyar nemzet érdekét szolgálná, ha szembe megyünk az egységes európai közösséggel ezen személyek gazdasági mozgásterének felszabadítása érdekében. Az lenne az alapvető elvárás a Fidesz-kormánnyal szemben, hogy ha tud ilyen világos okról, akkor azt tárja fel a nyilvánosság számára is. A NER üzleti és személyes kapcsolódása ezekhez a körökhöz ugyanis nem érnek annyit, hogy ezért feláldozzuk az egyik olyan eszközt, amely a mielőbbi béke megteremtésének egyik lehetőségét hordozza. Egy biztos: a Fidesz-kormánynak és a NER elitjének egy napon el kell majd számolnia azzal, hogy milyen üzleti és személyes viszonyok (vagy akár kényszerek) kötötték a Putyin által jegyzett rezsimhez, hogyan kaphatott magyar letelepedési kötvényeket az orosz hírszerzés vezetőjének családja, miért kaptak példanélküli diplomáciai mentességet az orosz befektetési bank budapesti központjának munkatársai, illetve, hogy miért álltak a NER és a magyar kormány vezetői ebben a történelmi helyzetben – tulajdonképpen nem is annyira burkoltan – a putyini érdekek szolgálatába. Most még hatalmukban áll elfedni a teljes valóságot, de eljön az idő, amikor mindenért számot kell adniuk. Előbb vagy utóbb, de így lesz.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszáz-kilencvenegyedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
az Esély Közösség alapítója
2023. január 29.

„Szűrjük ki a csibészeket!” – szakmai kamarát sürgetnek az orvostechnikai cégek

Standard

Képernyőfotó 2023-01-28 - 19.50.45Naponta több mint százmillió forinttal nő a kórházak adóssága, ráadásul ez az idei évben csak növekedni fog – ezt Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára mondta az Ujhelyi István EP-képviselővel folytatott online beszélgetésében. A „Heti Kettes Ujhelyivel” címet viselő interjú-sorozat eheti epizódjában az Európai Parlament közegészségügyi bizottságának magyar tagja a hazai ellátásbiztonság helyzetéről és lehetőségeiről kérdezte a szakembert. Rásky László a beszélgetés során többek között azt mondta: azért is várják, hogy a korábbihoz képest jobban és gyorsabban fog nőni a kórházak adóssága, mert az intézmények egy része csak most fogja megérezni az energiaárak növekedését, sokaknál ugyanis most jártak le a korábban egy évre kötött rezsiszerződések. A főtitkár arra is rámutatott, hogy a kórházak újratermelődő adósságának jelentős része éppen az orvostechnikai eszközöket gyártó cégekkel szemben áll fenn, miután rendre ők vannak a „kifizetési sor végén”. Rásky László az online beszélgetésben azt is kiemelte: tíz évvel ezelőtt még az egészségügyi intézmények költségvetésének alig 60-70 százalékát tette ki a bérköltség, ez jelenleg meghaladja a 80 százalékot, de tudni olyan kórházról is, amely nem tudja még a bérköltségeit sem fedezni a neki juttatott állami támogatásból. Ujhelyi István európai parlamenti képviselő ezzel kapcsolatban megjegyezte: az új költségvetés ismeretében is kijelenthető, hogy a közegészségügyi ellátás tisztességes működtetése finanszírozhatatlan, hiszen 2023-ban mindössze kilenc százalékkal emelkedik az egészségügyi költségvetési sor, miközben az infláció legalább tizenöt százalékos. „Egyszerűen nem várható el a magyar egészségügytől, hogy minőségileg jobb szolgáltatást nyújtson, miközben az uniós tagországok között az utolsók között kullogunk a közösségi ráfordítás tekintetében” – tette hozzá Ujhelyi.
Az Orvostechnikai Szövetség főtitkára az online beszélgetésben rámutatott arra is, hogy a hatályos közbeszerzési szabályok értelmében az egészségügyben is ki lehet írni úgy egy eszközbeszerzési pályázatot, hogy a legfontosabb értékelési szempont az alacsony ár legyen. Ez pedig – mutatott rá a szakember – jelentős hatással van a minőségre is, az alacsonyabb minőségű eszközök használata miatt pedig egyértelműen sérül a betegellátás. Rásky László ezzel kapcsolatban elmondta, hogy régóta szorgalmazzák egy szakmai kamara vagy valamilyen minőségbiztosítási kritériumok betartását garantáló rendszer létrehozását az orvostechnikai eszközöket gyártó, illetve importáló-forgalmazó cégek számára, egyelőre azonban nem sikerült érdemi eredményt elérniük. Ezzel a főtitkár szerint ki lehetne szűrni azokat a „csibészeket”, akik átlátható és valós szakmai háttér nélkül importálnak, illetve forgalmaznak silány minőségű termékeket, ezzel jelentős kárt okozva nemcsak a betegeknek, de az egész szakmának. Ujhelyi ezzel kapcsolatban felidézte, hogy a covid-járvány idején a kormányzat sokmilliárd forint közpénz költött el olyan átláthatatlan eszközbeszerzésekre, amelyeknek gyanús politikai háttérrel is bíró, rapid módon megalakított cégek voltak a főszereplői.
A beszélgetés során elhangzott az is, hogy egyre több gyógyászati segédeszköz lett hiánycikk a piacon. Rásky László ezzel kapcsolatban arról beszélt: az ágazat egyik legnagyobb problémája, hogy egy közel húszéves „ársapka” miatt bizonyos termékek esetében egyszerűen már nem éri meg a magyarországi forgalmazás. „Ha valaki például szeretne felnőttpelenkát venni, akkor azt fogja tapasztalni, hogy nincs. És nem azért nincs, mert a piacon nem kapható, hanem azért, mert a boltos drágábban tudja csak megvenni, mint amennyiért adhatná a terméket. Tavaly felhívtuk a kormány figyelmét arra, hogy jó pár eszközt már a nemzetközi piacon sem lehet beszerezni a magyar hatósági áron. Történt is némi korrekció, de a forgalmazói társzervezetünk monitorozása szerint a segédeszközök támogatási listáján szereplő 3400 termék közül 900 van most is, amelyet csak veszteséggel lehet forgalmazni. Elég nagy probléma előtt állunk, illetve már benne is vagyunk” – fogalmazott Rásky László, hozzátéve: a magyar állam láthatóan nem fordít elegendő pénzt és nem fordít megfelelő figyelmet a társadalom leszakadó rétegeire. A főtitkár hangsúlyozta, hogy a magyar állam feladata biztosítani az emberhez méltó életet a polgárai számára, ez a jog azonban most az egészségügyben több ponton is egyértelműen sérül.
Ujhelyi István a beszélgetés során ismét kijelentette, hogy a részben általa kezdeményezett Európai Egészségügyi Unió minél szélesebb megvalósítása jelentene mielőbbi javulást a magyar közegészségügyi ellátásban. Mint mondta, olyan egységes, európai szintű minőségi követelményrendszerre van szükség a közegészségügyben, amely meghatározná a minimum standardokat az ellátásban és amelyet minden tagállamnak kötelezően teljesítenie kellene mind az ellátás minősége, mind pedig a betegbiztonság területén.

A teljes beszélgetés az alábbi linken nézhető vissza: https://www.youtube.com/watch?v=NAMh4wPnEDc

Budapest/Brüsszel – 2023.01.28.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (390.)

Standard

nemzetiszuvMiért sérti a kormány szuverenitását, ha javul az egészségügy?

Tényleg nem értem a Fideszt. Fel nem tudom fogni, hogy miért sérti a jelenlegi kormány szuverenitását, ha valaki jobb egészségügyet akar Magyarországon. Ez történik ugyanis: a kormányzati hozzáállás az Európai Egészségügyi Unió programjához eddig merő elutasítás volt, de legalábbis reflexszerű kekeckedés, ha szóba került az uniós hatáskör esetleges bővítése az egészségügy területén. „Nekünk nehogymá’ az Unió mondja meg, hogy mit csináljunk” – ennyire futja a kormányzati érvkészlet.
De, nézzük előbb távolabbról a kérdést! Az Európai Unió működésében – ezt sajnos kevesen tudják – vannak olyan területek, ahol az EU kizárólagos hatáskörrel rendelkezik (ebből van kevesebb, ilyen a vámunió és például az egységes piacra vonatkozó versenyszabályok), vannak olyan területek, amelyek osztott kompetencia mellett működnek (például: környezetvédelem, közlekedéspolitika, energiapolitika, migráció) és vannak olyan területek, ahol az EU-nak tulajdonképpen minimális a szerepe, jószerivel csak tanácsolhat, javasolhat, támogathat és kiegészíthet, de teljes jogkörben a tagállami kormányok döntenek mindenben. Ezek azok a nemzeti hatáskörbe tartozó területek, amelyeket a Fidesz-kormány foggal és körömmel véd, nehogy bárki más beleszóljon. Mert ők jobban tudják, hogy mit kell ott csinálni, hogy mire van szüksége a magyar népnek, különben sem vagyunk Brüsszel gyarmata, ugye. Ilyen terület többek között a kultúra, a turizmus, az oktatás és a polgári védelem. Nem kell különösebb aktuálpolitikai tudás ahhoz, hogy pontosan lássuk: mire ment a kormány az elmúlt tizenkét év korlátlan hatalomgyakorlásával azokon a területeken, ahol teljesen szabad keze volt és van mind a mai napig. A kultúrát einstandolták, az elenyésző valódi kivételtől eltekintve kontraszelektált és korábban sikertelenségre ítéltetett figurákkal rakták tele a kulturális intézményeket és ideológiai alapon szorítják ki belőle folyamatosan a kritikus hangokat. A turizmusról sem kell sok szót ejteni – amely ráadásul európai szakpolitikai területem -, pontosan látja és tudja mindenki miként rabolták le és foglalták el szinte minden szegletét az ágazatnak és pumpálják bele, majd onnan máris ki a közpénzjellegét elveszített nyereséget. Az oktatás ügyét sem kell sokáig magyarázni: a kompetencia mérések mélyrepülést mutatnak, a tanárok és diákok együtt tüntetnek a reformokért és a megbecsülésért; tizenkét év korlátlan hatalommal egyszerűen tönkre vágták a gyermekeink jövőjét jelentő nemzetstratégiai területet. Csak egy pillanatra játsszunk el a gondolattal, ha Orbán Viktor és környezete az oktatásra fordítja azt a figyelmet és támogatást, amit az elmúlt évtizedben a futballnak szenteltek, akkor hol tartana a közös hazánk. Valószínűleg Finnországban épp a magyar-modellről vetítenének dokumentumfilmeket.
Ugyanilyen kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartozik az egészségügy területe. Ez azt jelenti, hogy minden, ami a közegészségügyi ellátással történik, az egyedül és kizárólagosan a magyar kormány felelőssége, eredménye, illetve eredménytelensége. Az Európai Unió, egyelőre, ha akarna se tudna javítani közvetlenül és érdemben a közegészségügyi ellátás minőségén, mert az uniós szabályok – na, és persze a magyar kormány – ezt nem engedik. Az Unió, amit tud, azt megteszi: egymás után indítjuk az átfogó európai stratégiai programokat, legutóbb a daganatos betegségek visszaszorítása érdekében megfogalmazott rákellenes stratégiát, vagy a részben szintén általam kezdeményezett mentálhigiénés programot. Az egészségügy egyre több figyelmet kap európai szintén, de hogy ebből a magyar nyilvánosság mit és mennyit érzékel, az leginkább a magyar kormányon múlik. Az Unió, amit tud, azt tényleg megteszi: most például (sokunk sok munkájának köszönhetően) megnyitott egy közel kétezer-milliárd forintos keretet, amelyből a tagállami egészségügyi szervezetek, intézmények forrásokat hívhatnak le a következő években. Létkérdés, hogy ebből a pénzből a magyar érintettek is minél többet és minél hatékonyabban le tudjanak hívni – ennek érdekében február 20-ra közös kerekasztalhoz hívtam az egészségügyi szakmai és érdekvédelmi szervezeteket. Be kell azonban vallani, hogy a részben általam kezdeményezett Európai Egészségügyi Unió minél szélesebb körű megvalósításában még vastag falakat kell átütni. Egy narancsosat például. A Fidesz-kormány ugyanis egyelőre hallani sem akar arról, hogy létrehozzunk egy olyan minőségi minimum-követelményrendszert, amelynek minden tagállamban kötelező lenne megfelelni, ezzel biztosítva egy egységes és minőségi közegészségügyi ellátási szintet. Annak ellenére gáncsolja ezt a kormány, hogy az erről szóló parlamenti állásfoglalásokat a fideszes EP-képviselők darabra megszavazták, a saját kormányuk azonban mégis ellenzi ezt a kezdeményezést. A korábbi egészségügyi kormányzat egy írásbeli kérdésemre kerek-perec közölte: az Európai Egészségügyi Unió bővítése és minőségi követelmények bevezetése az egészségügyben beavatkozás lenne a nemzeti szuverenitásba. Igen, jól értik. A Fidesz úgy gondolja, hogy az sérti a magyarok nemzeti önállóságát, ha valaki arra akarja rávenni őket: legyen magasabb minőségű és garantált színvonalú a közegészségügyi ellátásuk. Szerintem viszont az sérti a magyar szuverenitást és büszkeséget, hogy a magyar kormány a nemrég frissen benyújtott, újraírt költségvetésben is reálértéken kevesebbet akar költeni az egészségügyre, mint korábban. Úgy látszik tényleg mindenre van pénz – bombás plakátoktól mobilszolgáltató felvásárlásig -, csak az emberek egészségének jobb megóvására és helyreállítására nem. Ha valami, akkor ez biztosan nem nevezhető nemzeti kormányzásnak.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszázkilencvenedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
az Esély Közösség alapítója
2023. január 22.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (389.)

Standard

penzteseletetPénzt és életet!

735.788.071 euró, vagyis közel 300 milliárd forint hívható le csak az idei évben abból az összesen mintegy kétezer-milliárd forintos uniós keretből, amelyből a következő hét év során egészségügyi fejlesztési- és beszerzési programokat lehet finanszírozni az európai tagállamokban. Csak az a kérdés, hogy Magyarország és a magyar egészségügyi intézmények, illetve szakmai szervezetek mennyit lesznek képesek sikeresen lehívni ebből az összegből. Jó hír, hogy ezt a pénzügyi keretet az Orbán-kormány bűnös tevékenysége miatti befagyasztások nem érintik és az érdekeltek közvetlenül – vagyis a kormányzat megkerülésével – pályázhatnak a meglévő pénzekre.
Pénzt és életet! – az elhíresült útszéli fenyegetés fanyar kifordítása is lehetne az egyik mottója a minél sikeresebb lobbizásnak, a tragikus állapotban lévő magyar közegészségügy számára ugyanis mindkettő elengedhetetlenül szükséges. Életet, vagyis nagyobb esélyt a túlélésre, jobb esélyt az egészséges életre és pénzt, vagyis végre megfelelő szintű állami finanszírozást! Az egészségügy nemzeti hatáskörbe tartozik az Európai Unióban, vagyis az EU csak közvetett módon segíthet, javasolhat, kérhet és jelezhet, minden az adott tagállami kormány kizárólagos felelőssége a finanszírozástól a működtetésig. Jól látszik, hogy a hatásköreire és a szuverenitására oly fenemód kényes magyar kormány mire ment ott, ahol kizárólagos hatásköre van: az egészségügy mellett ilyen terület például az oktatás.
Sokunk sok munkájának köszönhető, hogy a mostani hét éves költségvetésben immár jelentős méretű büdzsé áll rendelkezésre az egészségügyi fejlesztésekre: konkrétan az előző ciklusban elköltött források tizenkétszerese. Az „EU4Health” programhoz rendelt mintegy 5,1 milliárd euró, vagyis nagyjából kétezer-milliárd forint célja, hogy a tagállami egészségügyi rendszerek megerősítésével és a jobb ellátás biztosításával az európai közösség hatékonyabban tudja kezelni a jövőbeni egészségügyi válságokat és jobban hozzáférhetővé váljanak a megfizethető gyógyszerek, illetve orvosi eszközök. A program költségvetésének mintegy egynegyedét az egészségfejlesztéssel és megelőzéssel összefüggő programokra fogják költeni a következő hét évben, kiemelt fontosságú például a rákellenes küzdelem támogatása.
Az Európai Egészségügyi Unió programjának egyik kezdeményezőjeként és mentoraként, illetve az Európai Parlament közegészségügyi bizottságának magyar tagjaként számomra kiemelt fontosságú, hogy az „EU4Health” programban rendelkezésre álló forrásokat Magyarország a lehető legsikeresebben fel tudja használni; ehhez elsősorban megfelelő mennyiségű és minőségű információra van szüksége az érintetteknek. Ennek érdekében folyamatos kapcsolatban vagyok az Európai Bizottság illetékeseivel, a napokban a hivatkozott program lebonyolításáért felelős uniós ügynökség vezetőivel is tárgyaltam, akik a kérésemre néhány héten belül személyesen adnak majd tájékoztatást a program részleteiről egy általam szervezett, budapesti kerekasztal-megbeszélésen. Fontos tudni, hogy csak a 2023-as esztendőben például több mint 300 millió euró áll rendelkezésre az egészségügyi válságkezeléssel kapcsolatos fejlesztések támogatására, majd 200 millió euró a rákellenes programokra, közel húszmillió euró a nem fertőző (például mentális) betegségekkel összefüggő megelőző munkára, de szerepel a tervezetben egy közel 400millió forintos tétel is, amelyet működési költségre igényelhetnek például egészségügyi szakmai szervezetek.
Azzal tehát, hogy több mint tizenkétszeresére növeltük az egészségügyre költhető forrásokat, valós lehetőséget teremtettünk a fejlesztésre és az ellátórendszerek egyenlőtlenségeinek javítására. Már csak az a kérdés, hogy mihez kezdünk ezzel a lehetőséggel. Az Európai Parlament magyar tagjaként ezért hívom február 20-án kerekasztalhoz az egészségügyi szakmai szervezeteket és az érintett ágazat képviselőit, hogy közösen találjuk meg a legjobb megoldást. Rajtam nem fog múlni.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszáznyolcvankilencedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
az Esély Közösség alapítója
2023. január 15.

Négyszeres túljelentkezést volt Magyarországon az ingyenes vonatbérletekre

Standard

discovereuA tervezettnél jóval több ingyenes InterRail-bérletet osztanak szét a DiscoverEU-program idei első eredményhirdetése során, így ebben a fordulóban összesen több mint ezer magyar fiatal juthat végül hozzá az Európában felhasználható vonatjegyekhez; ez majd háromszázzal több jegy az eredetileg tervezettnél – ezt Ujhelyi István EP-képviselő, a DiscoverEU-program egyik elindítója és európai parlamenti mentora jelentette be kedden a közösségi oldalán.
A szociáldemokrata politikus tájékoztatása szerint a legutóbbi pályázati fordulóban is – amelynek győzteseit ezekben a napokban értesítik ki az eredményről – többszörös volt a túljelentkezés: Magyarországon például négyszer nagyobb volt az érdeklődés az ingyenes utazási lehetőség iránt. Ujhelyi a program mentoraként bejelentette, hogy épp a jelentős túljelentkezésnek köszönhetően idén a tervezett kvótánál 13ezerrel több jegyet osztanak szét a pályázók között, ennek forrását egy másik uniós keretprogram megmaradt költségvetésének átcsoportosításából fedezik. A mostani pályázati fordulóban így a több mint 161ezer jelentkező közül összesen közel 48ezer európai tizennyolcéves jut végül utazási lehetőséghez, közöttük a már említett ezer magyar fiatal. Ők akár harminc napon át utazhatnak majd 2023 márciusa és 2024 februárja között, az előzetesen általuk megadott pályázati útiterv alapján.
A DiscoverEU-program sikerét jelzi, hogy a 2018 nyara óta elmúlt időszakban kiírt pályázatokra eddig több mint 916ezer fiatal adott be jelentkezést, közülük pedig több mint 212ezren jutottak hozzá az ingyen-bérletekhez. Hasonlóan nagy volt mindig az érdeklődés Magyarországon is, az EP-képviselő tájékoztatása szerint hazánkból eddig összesen mintegy 24ezren jelentkeztek a különböző fordulókra, közülük 4600-en körbe is tudták, illetve tudják utazni Európát az Uniótól megkapott vonatjegyekkel.
A „FreeInterrail”-program eredeti koncepciója két fiatal német aktivistától származik, akik néhány évvel ezelőtt azzal az ötlettel álltak elő, hogy az EU minden európai fiatalt lepjen meg egy ingyenes vonatbérlettel a tizennyolcadik születésnapján. A javaslatot először Ujhelyi István karolta fel, aki egészen a megvalósításig támogatta a projektet; ebben végül Manfred Weber néppárti frakcióvezető és Navracsics Tibor volt uniós biztos is jelentős szerepet játszottak. A program sikerét szintén jól mutatja, hogy az elmúlt években számos elismerést is elnyert, például az Európai Nívó Díjat, de korábban Ujhelyit is az Év EP-képviselőjének jelölték a program megvalósításáért.

További részletek az Európai Bizottság webes felületén olvashatóak: https://youth.europa.eu/discovereu_hu

Budapest/Brüsszel – 2023.01.10.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (388.)

Standard

nagymenetTisztelet a menetelőknek!

Igazán nem mondhatjuk, hogy a pedagógusokon, a szakmai érdekvédőkön vagy a diákmozgalmárokon múlna a dolog. Egzisztenciavesztő bátorsággal álltak és állnak ki saját közösségükért, vele együtt a mi gyermekeink, tágabb értelemben véve a magyar nemzet egészének jövőjéért. Tolhatják a stílustalan, olcsó mocskolódást a kormánypárti ficsúr-influenszerek, akiben egy cseppnyi jóérzés és józanság maradt, az pontosan tudja és érti, hogy az oktatásügyben felszakadt hegek milyen mély igazságokat takartak. Az tudja, hogy amiről a diákok és tanáraik beszélnek, amit maguknak és nekünk mindannyiunknak követelnek – tudniillik, hogy legyen megfelelő, európai színvonalú a magyar oktatás és ehhez legyenek meg végre a szükséges feltételek -, az mind az utolsó vesszőig pontos és jogos. A legszebb, hogy a kormánypárti hangulatkeltő droidok tanárellenes uszításaival szemben még maga a kormány is elismeri az érintettek követeléseinek jogosságát, csak annyi a különbség, hogy nem akarja teljesíteni azokat.
Az oktatás ügye kapcsán felszínre tört elégedetlenség és a minden tiszteletet megérdemlő civil kurázsi sok mindenre rávilágított. Sajnos tökéletesen látszik a NER tudatos működésének és működtetésének eredménye: a lassan forralt vízben bizony a legtöbben kiabálás nélkül tűrik az egyre fájdalmasabb körülményeket. A legtöbben saját problémáik, egyéni tragédiáik fogságában várják a holnapot és – ami, legyünk őszinték: közös nemzetünk egyik régi szimptómája – nem is kívánunk addig mások bajával igazán foglalkozni, amíg az minket még közvetlenül és visszafordíthatatlanul nem érint. Nem állítom, hogy a szolidaritás teljesen kiveszett, de vakság, ha nem vesszük észre: a NER tökéletesen játszik a félelem húrjain és fojtja minimálisra az egymást iránti maradék együttérzést is. Amíg nem vonul a kritikus tömeg, amíg a kormányfüggetlen média és a közösségi platformok is csak fásultan, félgőzzel adnak hírt a „Tudásmenet” erőfeszítéseiről, addig néhány kivételesen bátor kiállástól eltekintve, hiába kapnak messziről odakiáltott támogatást, takarásban vállalt tapsot, névtelenséget kérő szolidaritást a menetelők, a tiszteletet érdemlő hősies vállalás hatása nem az lesz, amit egyébként megérdemelne. Dühös vagyok a kormányra, hogy útszéli menetelésre kényszerít tisztességes embereket az igazuk meghallgatásáért és dühös vagyok magunkra, a magyar társadalom minden szereplőjére, hogy ilyen sorsdöntő egyszerű kérdésben, mint a közoktatás megbecsülése képtelenek vagyunk egyetlen nagy és erős ökölként az asztalra csapni és végrehajtatni az általunk megbízott vezetőkkel, ami magától értetődően jár(na) a közoktatásban dolgozóknak és tanulóknak. Ami jár(na) mindannyiunknak.
A dolog ugyanis a lehető legegyszerűbb. Akiknek a kezébe adtuk a döntés és végrehajtás lehetőségét – és felelősségét -, azoknak egyetlen egyszerű tollvonással megfelelő mennyiségű forrást kellene biztosítania a megfelelő módon a mi általunk befizetett adókból a közoktatás minőségi működtetésére. Ennyi. Lehet fontos más terület is, például a téli műfüves focipályák építése, de bizonyos valóban nemzet-stratégiailag fontos ágazatok, így például az egészségügy és az oktatás mindenképpen elsőbbséget kell élvezzen. Ez egy egyszerű döntés, különösen egy korlátlan hatalommal és lehetőséggel rendelkező állami vezetés számára. Ha a jelenlegi kormánynak valóban fontos lenne a minőségi oktatás és a tanárok megbecsülése, akkor tizenkét évnyi alkotmányozó többség birtokában ezt tettekkel is bizonyította volna.
A Fidesz teljesen abszurd módon az Európai Unióra és a brüsszeli megállapodásra mutogat, mint a pedagógus-béremelés egyetlen lehetőségére, holott ez puszta hazugság: a tanárok fizetésének hosszútávú rendezése ezután is a nemzeti költségvetésből finanszírozandó tagállami feladat lesz, ami pedig a kormány döntését és elhatározását feltételezi. A Fidesz utolsó, írásos választási programjában még tudta, hogy mi egy tisztességes döntéshozó feladata. A kormányzásra készülő párt akkor ezt írta: „A közoktatás fejlesztése és színvonalának javítása stratégiai feladat, amely nem képzelhető el nagyobb állami szerepvállalás nélkül (…) A közoktatás megújításában fontos szerepet kap a tanári szakma becsületének és anyagi elismerésének helyreállítása.” Ehhez képest most állami szerepvállalás nélkül az EU-ra mutogatnak, megbecsülés helyett pedig megfélemlítés és kirúgás a tanárok sorsa. Azt hiszem nyugodtan kimondhatjuk, hogy az az államhatalom, amely a pedagógusoktól retteg – és rezzenéstelenül tűri, hogy propagandista vazallusai tisztességes tanárokba töröljék a lábaikat – az nemcsak gyáva, de valójában végtelenül nyomorult is. Köszönet és tisztelet azoknak, akik az elmúlt napokban részt vettek a Tudásmenetben és közel kétszáz kilométert gyalogoltak a gyermekeink jövőjéért. Lehet, hogy a mostani nagy menet még nem ér célt, de egyetlen megtett lépés sem volt hiába. Mert példát mutattak ebben a példátlan időszakban.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszáznyolcvannyolcadik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
az Esély Közösség alapítója
2023. január 8.

Ujhelyi az egészségügyre fordítható uniós források koordinált felhasználását kezdeményezi

Standard

Szakmai konzultációs programot indít Ujhelyi István az ágazati szervezetek és önkormányzatok bevonásával az egészségügyi fejlesztésekre rendelkezésre álló uniós források minél hatékonyabb felhasználása érdekében – ezt az Európai Parlament közegészségügyi szakbizottságának magyar képviselője jelentette be pénteki online sajtótájékoztatóján.
A szociáldemokrata politikus a közösségi oldalán közzétett videóban kiemelte, hogy az EU intézményvezetői nemrég jelentették be a 2023-2024-es év jogalkotási prioritásait, köztük pedig kiemelt helyen szerepel az Európai Egészségügyi Unió további bővítése és minél szélesebb körű megvalósítása. Ujhelyi felidézte, hogy szinte napra pontosan három évvel ezelőtt tartották Budapesten azt a szakmai konferenciát, ahol először beszélt a nyilvánosságnak és a szakmai szervezeteknek arról a javaslatáról, hogy uniós szintű minőségi követelményrendszert kell létrehozni a közegészségügyi ellátásban, amellyel csökkenthetőek a tagállami különbségek. Mint azt Ujhelyi felidézte: az itt elhangzó szakmai visszajelzések után fogalmazták meg végül a kezdeményezésére az Európai Parlament szociáldemokrata frakciójában azt az „Európai Egészségügyi Unió” címet viselő stratégiai anyagot, amely az azóta folyamatosan bővülő bizottsági program kiindulópontja lett. Ujhelyi rámutatott, hogy a hivatkozott és elvárt minőségi követelményrendszer nem biztosítaná azonnal, hogy a magyar közegészségügyben is olyan szintű minőségi ellátást kaphassanak az érintettek, mint mondjuk Németországban vagy Belgiumban, de az uniós szintű elvárások érdemi hatású előrelépést jelentenének.
Az Esély Közösség alapítója elmondta azt is: az Európai Egészségügyi Unióhoz kapcsolódó szakmai munka eredménye, hogy a jelenlegi hét éves uniós költségvetési ciklusban tizenkétszer több forrás áll rendelkezésre egészségügyi fejlesztésekre, mint korábban. Az „EU4Health” program részeként lehívható mintegy 5,1 milliárd eurós keret Ujhelyi elmondása szerint nem függ attól, hogy éppen be vannak-e fagyasztva a hazánknak járó források, ezekre ugyanis közvetlenül pályázhatnak az érintettek, többek között utánpótlásképzésre, vagy épp digitalizációs programok megvalósítására, egyéb fejlesztésre. Az EP-képviselő bejelentette, hogy az említett keret minél sikeresebb hasznosítása érdekében szakmai konzultációs programot indít, amelybe partnerként várja az egészségügyi szervezeteket és az önkormányzatokat is. „Hidat építünk a magyar lakosok és az Európai Egészségügyi Unió programja között, még akkor is, ha ennek a hídnak a kormány felett kell átívelnie. Az a vállalásom tehát 2023-ra, hogy létrehozzuk az Európai Egészségügyi Unió magyarországi lábát. Elvisszük a magyar érdekeket Brüsszelbe és hazahozzuk az európai programokat, illetve forrásokat Magyarországra. Több EU, jobb EÜ!” – fogalmazott Ujhelyi István.
A szociáldemokrata politikus korábbi kutatások eredményeit ismertetve arról is beszélt: tízből kilenc magyar ember támogatja, hogy az egészségügyre az állam sokkal többet fordítson, tízből hét pedig azt is támogatja, hogy az Európai Egészségügyi Unió megvalósuljon. Ujhelyi hozzátette, hogy ehhez képest a kormánynál folyamatosan falakba ütközik az ügyben, a Fidesz-kabinet ugyanis szuverenitási kérdésnek tekinti, hogy az Unió ne szóljon bele, miként és milyen színvonalon szervezik a közegészségügyi ellátást hazánkban. „Magyarországon az egészségügyre több pénz, több kormányzati figyelem és nagy adag őszinteség is ráférne” – fogalmazott Ujhelyi István. A politikus felidézte, hogy a Kásler Miklós irányította korábbi szaktárca hosszú hónapokon át szabotálta a 2018-ban elfogadott egészségügyi szakpolitikai programok, így például a keringési, a mentálhigiénés, a mozgásszervi vagy épp a rákellenes stratégia kiadását. Ujhelyi elmondta, hogy a tavalyi év végén – civil szervezetek párhuzamos nyomása és pereskedése mellett – a Pintér Sándor vezette minisztérium végül elküldte a számára is a hivatkozott nemzeti programokat; ezeket az EP-képviselő a mai napon hozzáférhetővé is tette a honlapján. Ujhelyi hozzátette: az érintett szakmai szervezeteknek is elküldi ezeket a dokumentumokat, mert a visszajelzések alapján sokan még mindig nem ismerhették meg az ebben szereplő adatokat és vállalásokat.

Budapest/Brüsszel – 2023.01.06.

A hivatkozott egészségügyi szakpolitikai programok az alábbi helyen olvashatók el: 

 

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (387.)

Standard

buekBoldog új népet! Legyen 2023 az Esély éve!

Nehezen gondolok vissza a magunk mögött hagyott esztendőre: számos olyan sorsfordító esemény történt nemcsak az én szűken vett személyes életemben, de a tágabban értelmezhető családomat, környezetemet, világomat érintően is, amiből már egy is elég lenne, mégis kijutott belőle több is. Hosszan visszaidézhetném és tanulságok levonásával elemezhetném az elmúlt év sokkoló eseményeit, így a véres orosz agresszió megindulását, a negyedszerre behúzott fideszes kétharmadot, vagy a korábbi pártommal és a vele együtt járó „második családommal” történő szakítást, de visszaidézhetném a felemelő eseményeket is, így az immár második alkalommal elnyert EP-képviselői elismerést, a brüsszeli munkámban tavaly elért szakmai sikereket vagy épp az útjára indított Esély Közösség meglepően pozitív fogadtatását. Az idei év első vasárnapi levelében azonban elsősorban a jövővel és a remélt változásokkal akarok foglalkozni.
Továbbra is megingathatatlan vagyok abban, hogy közös hazánk sorsának jobbra fordulása alapvetően azon múlik: képesek és hajlandóak vagyunk-e a másik megértésére, a másik megismerésére, képesek vagyunk-e segítő közösségek létrehozására és a saját hibáink kijavítására. A tavasszal elvesztett választás és az azt megelőző, bántó hazugságokra épülő kampány sokkhatása után első – és talán mindmáig az egyetlen – politikus voltam, aki élő céltáblaként, két kempingszékkel kiült a nyilvánosság elé az ország különbözői pontjain és tűrte, várta, kérte a kritikát. A jobbító szót, a kibeszélést, a közös megoldás keresését és benne a kormánypártiak nyitott párbeszédét egymás megértése érdekében. Továbbra is mélyen vallom: hiába akarjuk mindenki Magyarországát megépíteni, hiába hiszünk most is a saját igazunkban, ha valójában fogalmunk sincs arról, hogy az ország másik fele miért tartja egyedül a Fidesz által kínált valóságot igaznak és támogatandónak. Addig nem tudunk előre jutni, amíg meg nem értjük: miért mondjuk mi hazugságnak azt, amit ők igazságnak vallanak és miért hiszik ők nemzetárulásnak azt, amit mi a közös hazánk őszinte védelmében teszünk.
Azt mondják, hogy a politika a természetétől fogva nem őszinte műfaj. Mert ha a kíméletlen igazsággal állsz a választók elé, akkor el fognak zavarni és esélyed sem lesz jobbítani az életükön, hiszen mindig a simábbnak látszó, a könnyebbnek ígért, a kevesebb saját felelősséggel járó utat fogják választani. És mindig lesz, aki ezt ígéri nekik. Látjuk és tudjuk, hogy mennyivel könnyebb gyűlölni valakit, hogy mennyivel könnyebb mást felelőssé tenni a saját sikertelenségünkért, szorgalmunk hiányáért, megrekedtségünkért. Főleg, ha még rá is mutatnak a bűnbakra; még csak keresni sem kell, tálcán megkapjuk. Én mégis az őszinte politizálásban hiszek. Meg akarom érteni, hogy miért elég az ország egyik felének, ha gyűlölheti a másikat. Hogy nemzeti érzelműként miért hagyja, hogy megkárosítsák a nemzetünket. Hogy az ország egyik fele miért elégszik meg az előre legyártott magyarázatokkal, a látható hazugságokkal, mi az, ami ezeket is felülírja a számukra. A jelenlegi hatalom legnagyobb bűne, hogy ketté szakította az országot és kizárólagos origóvá azt tette: hogyan viszonyul az ember a fennálló rendszerhez. Ez az alapja mindennek. Feketévé és fehérré tettek mindent: az üzleti önmegvalósítás lehetőségét, az emberi kapcsolatokat, a sportszeretetet, kulturális élményeket, de ami a legfájóbb, még a szolidaritást is. Maradéklángra fojtotta a rendszer az egymás iránti figyelmességet, a segítőkészséget, ma már jótékonykodni is jószerivel csak szekértáborok szerint szokás, nem pedig a szükség vájta úton. Ezen őszinte politikával, őszinte szóval és őszinte vállalásokkal tudunk változtatni.
Sok mindent kívánhatok magunknak, magyaroknak a következő időszakra. Fegyvernyugvást a szomszédunkban, biztonságot és biztos megélhetést a mindennapokban, múló gyűlöletet a tudatunkban. Ha mégis ki kell emelni valamit, akkor azt kívánom: 2023 legyen az Esély éve! Legyen esélye a közös hazánknak, legyen esélye az egymás iránti szolidaritásnak, az együttműködés és az odafigyelés, a megértés megerősítésének. Én erre teszem fel az idei évet: uniós, szakmai munkámban az egészségügy helyzetének javítása, az európai értékek védelme és a magyar érdekek képviselete marad az első. Az Esély Közösség további építésével és megerősítésével pedig folytatom annak a szociáldemokrata alapokon szerveződő civil közösségnek a létrehozását, amely mindenkinek biztosítani akarja az esélyt a méltó élethez. Mert a közös haza nem néhány senki által ki nem választott kiválasztottról szól, hanem mindannyiunkról. Azt gondolják, hogy túlzó, elrugaszkodott újévi fogadalom? Akik ismernek, tudják: épp a legnehezebb feladatok során teljesítek a legjobban. Boldog új évet mindannyiunknak! Boldog új népet!
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszáznyolcvanhetedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
az Esély Közösség alapítója
2023. január 1.