EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (308.)

Standard

 

roganvaslevFejezze be a kormány a vakcinainfónak álcázott pártpropagandát!

Azért tényleg mindennek van most már egy határa! Menjen a kormány a fenébe! Már a járvány berobbanásakor figyelmeztettük a nyilvánosságot, hogy a Fidesz nyilvánvalóan propagandacélokra akarja majd felhasználni az oltási regisztráció során a Rogán-féle tárcához befutó adatokat, de akkor nemes egyszerűséggel „oltásellenes gyilkosnak” nevezték azokat, akik ezt szóvá merték tenni. Ehhez képest mindez beigazolódott: a Fidesz megint átlépte a vörös vonalat és nettó pártpolitikai propagandára használja fel azokat a magyar embereket, akik életmentő oltásra jelentkeztek az elmúlt időszakban. Ők ugyanis – miután kényszerűen engedélyezték a regisztráció során, hogy folyamatos tájékoztatást kapjanak a kormánytól; hiszen erre volt szükségük az oltásra várva – a minap újabb „tájékoztató” levelet kaptak, amelyben a „nemzeti konzultáció” kitöltésére kérik őket. Nem arról tájékoztatják őket, hogy mi lesz azokkal a Sinopharm-vakcinával oltott idősekkel, akiknél nem alakult ki az immunitás és emiatt jogosan dühösek, jogosan félnek. Nem arról tájékoztatják őket, hogy hazánkban a negyedik hullám előtt közel nullára csökkent az oltási kedv és a nyugati országok többsége már rég megelőz minket átoltottságban, ezért jó lenne, ha mindenki a saját környezetében megpróbálná még rávenni az oltatlanokat a vakcinák felvételére. De még csak nem is arról kaptak ezek az emberek tájékoztatást, hogy a kormány milyen lépéseket tesz annak érdekében, hogy egyetlen orosz-, vagy kínai vakcinával oltott magyar embert se érjen hátrány, ha utazni szeretne. Ezek helyett inkább a Sorosról, meg Gyurcsányról, meg kiskorúak nemátalakító műtétjeiről szóló konzultációról kaptak propagandát. Egészen elképesztő és undorító.

Persze, a kormányzat nyilván rávágja majd, hogy minden jogszerű, hiszen az érintettek hozzájárultak ahhoz, hogy a kormány „kapcsolatban legyen velük”. (Ugyanezzel a „minden jogszerű” szöveggel takaróznak a nemzetközi lehallgatási botrány kapcsán is, ami hasonlóan nevetséges és önleleplező.) Tényszerű, hogy a vakcinaregisztrációs oldal célja, és szerepe – saját leírása szerint is – az, hogy a koronavírus elleni védőoltással kapcsolatban nyújtson tájékoztatást. Az emberek pedig alapvetően azért járultak hozzá annak idején a kapcsolattartáshoz, mert a regisztráció előfeltétele volt az oltás megkapásának, a kormányzati kommunikáció pedig olyan szerencsétlen, ellentmondásos és káoszos volt már a járvány legelején is, hogy a polgárok bármit megadtak azért, ha valami információhoz juthatnak saját sorsukat illetően.

Felszólítom a kormányt, hogy azonnal hagyjon fel a kormányzati propagandával és azokat a magyar polgárokat, akik a vakcinaregisztrációs honlapon adták meg elérhetőségeiket, a továbbiakban kizárólag a járványkezelés és oltás érdemi információval keressék meg. Az ügyben bejelentést teszek a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál is, bízva benne, hogy Péterfalvi Attila előbb-utóbb visszatér a szabadságáról és a lehallgatási botrány érdemi kivizsgálása mellett erre is jut majd ideje. A vakcinaregisztrációs adatok pártpropagandára történő felhasználása rendkívül pitiáner és aljas, ami tökéletesen mutatja a rendszer rothadtságát.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszáznyolcadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

Ujhelyi István

Európai Parlamenti képviselő

  1. július 25.

 

 

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (307.)

Standard

 

vaslevlTámogatja a szlovén EU-elnökség az Egészségügyi Unió megvalósítását!

Váratlan helyről kapott megerősítést és támogatást az általam kezdeményezett és részben általam kidolgozott Európai Egészségügyi Unió koncepciója: az orbáni rezsimet példaként követő szlovén kormány képviselője közölte legutóbb, hogy álláspontjuk szerint meg kell erősíteni ezt a programot. A dolog nem csak azért érdekes, mert Szlovénia adja ebben a félévben az Európai Unió soros elnökségét, de azért is, mert a velük szoros érdek- és üzleti közösséget vállaló Orbán-kormány kézzel-lábbal tiltakozik az Egészségügyi Unió ellen. Pontosabban, a Fidesz rettenetes zavarában hol ezt, hol azt mond ezzel kapcsolatban, de a végén rendre a nemzeti szuverenitásnál lyukad ki. 

Számomra az Európai Egészségügyi Unió egy fontos és kiemelt projekt, amelyre saját gyermekemként tekintek. Éppen ezért volt rendkívül inspiráló, amit Janez Poklukar, a szlovén kormány egészségügyi minisztere mondott az Európai Parlament közegészségügyi szakbizottságának eheti ülésén. A tárcavezető – akivel korábban számos szakmai fórumon találkoztam már – egyértelművé tette, hogy innovatív megoldások szükségesek az egészségügyi rendszerek számára annak érdekében, hogy még erősebb legyen az ellenállóképességük. Hangsúlyozta, hogy egyformán kell fejleszteni az egészségügyi rendszereket az összes tagállamban és csökkenteni kell az egészségügyi egyenlőtlenségeket. Poklukar arról is beszélt, hogy meg kell erősíteni az európai ügynökségeket (ezek voltak egyébként az Egészségügyi Unióhoz kötődő első lépések, amelyeket az Európai Bizottság meglépett), de hangsúlyozta azt is, hogy meg kell erősíteni az Európai Egészségügyi Unió programját. Közölte, hogy a szlovén elnökség ideje alatt jogalkotási javaslatokkal fognak előállni, álláspontjuk szerint fokozni kell az egészségügy területén a koordinációt és a határokon átnyúló együttműködést. Világos beszéd, kitűnő célok, támogatni és segíteni is fogom a megvalósulást. 

Az Európai Egészségügyi Unió minél szélesebb és sikeresebb megvalósítása azonban nem lehetséges a tagállamok együttműködése nélkül. A Fidesz egyelőre felemásan viszonyul a kérdéshez: szavakban és facebook-posztokban rendre azt bizonygatják, hogy támogatják az Egészségügyi Uniót, a kormányzati szinten már azonban pont ellene cselekszenek. Amikor arról van szó, hogy jöjjön létre egy egységes európai minőségi követelményrendszer a közegészségügyben, amit minden tagállamnak tartania kell a betegbiztonság és a minőségi ellátás érdekében, akkor a Fidesz máris kaszát ránt és a nemzeti szuverenitást félti. Hiába fogadta el az Európai Parlament nagy többséggel, hogy végezzen minden tagállam stressz-tesztet az egészségügyi rendszerében, hogy ennek alapján meg tudjuk fogalmazni az európai szintű elvárásokat, a Fidesz-kormány ezt beavatkozásnak érzi és elutasítja. A jelenlegi kormánynak az egészségügy mindig is huszadrangú kérdés volt, az ágazat javítása és megerősítése leginkább csak propagandában mutatkozott meg. Már csak néhány hónap van a választásokig, azután ebben is érdemi fordulat következik és Magyarország aktív tagja és alakítója lesz az Európai Egészségügyi Uniónak. 

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszázhetedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István

Európai Parlamenti képviselő

2021. július 18.

 

 

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (306.)

Standard

 

vaslevOrbánék veszélyeztetik a hazánknak járó forrásokat!

Egyre nehezebben tudom elviselni, amikor a fideszes propaganda azt harsogja, hogy az ellenzék áskálódik Magyarország ellen és azon dolgozik, hogy minél kevesebb uniós pénz jusson hazánknak. A lehető leghatározottabban állítom, hogy a kormánypárt vezetői totálisan lenézik és semmirekellő hülyének tartják azokat a fideszes szavazókat, akik ebből egyetlen vesszőt is elhisznek. Azok a kormánypárti politikusok és propaganda-inasok pedig, akik ezt komoly arccal még bele is mondják a kamerákba: bizonyosan egy sötét bugyorban végzik majd a keresztényi elszámolás idején. (Náluk csak egy fideszes politikusi kör jut még mélyebbre, akik képesek rezzenéstelenül állítani, hogy az ellenzék képviselői „gyűlölik a hazájukat”; ennél aljasabb hazugság talán nincs is.) A szándékok eredményességén és hatékonyságán mindig lehet vitatkozni, sőt versenyezni, de egymás hazaszeretetét kétségbe vonni, csak a legsötétebb fasiszta időkben szokták. Igaz, a Fidesz épp a fasiszta történelmi alakok örökségét felvállaló és követő nemzetközi politikai kalandorokkal köt Európa-ellenes szövetséget, így ez utóbbin elszörnyedni lehet, meglepődni már kevésbé. Ami pedig a hazánknak járó uniós forrásokat és azok veszélybe kerülését illeti: ideje tisztán látni és helyre tenni néhány dolgot.

A Magyarországnak járó támogatások sorsa alapvetően nem „Brüsszel” vagy az Európai Bizottság jóakaratán múlik, hanem a Fidesz-kormány döntésein. A szalonból csak azt szokás kitenni, aki nem illik oda. Jelen helyzetben Orbán és rezsimje olyan, mint az a furcsa vendég az úri klubban, aki teszkós szatyorba pakolja a svédasztal legjobb falatait, beletörli a csizmáját az abroszba, kedélyesen a szőnyegre vizel, szotyihéj köpködés közben sértegeti a többi klubtagot, majd amikor a sokadik felszólítás után a pincérek megkérik, hogy a következő fogás előtt inkább az előtérben legyen kedves várakozni, akkor jogtalanságot kiált, dühösen lever még egy-két vázát kifelé menet, de szavait így is alig érteni, mert még mindig tele van a szája pogácsával és potyog kifelé, ahogy üvöltözik. Ha a Fideszben nem értették volna a színes képeket, akkor egyszerűbben: a fociban tilos a kezezés, meg a les és nem szabad a másik lábát agyonrúgni; így, ha valaki labdával a kezében lesre fut, majd páros lábbal beletalpal a kapusba, akkor ne csodálkozzék, ha a sárgalap után villan a piros is. Ilyenkor pedig nem a bírót, nem a szabályokat, vagy a nézőket kell anyázni, hanem azt a játékost kell levenni a pályáról, aki nem érti, vagy direkt megszegi a szabályokat.

A hazánknak járó helyreállítási alap forrásaival kapcsolatban a benyújtott nemzeti tervet elvben holnap kellene elfogadnia az Európai Bizottságnak; ez azonban egy nappal az első határidő előtt még erősen kérdésesnek látszik. És nem „Brüsszel” vagy sorosgyörgy, esetleg a meleg-gender-migráns-hollandfickós lobbi miatt, hanem azért, mert a magyar kormány egyszerűen képtelen megfelelni a szabályoknak. Emlékezetes, hogy korábban már elkészítettek egy első verziót a hazánknak járó forráskeret elköltése kapcsán (ebben szerepelt például az a közel 1600 milliárdos tétel is, amit az épp fideszes alapítványokba kiszervezett egyetemi fusira akartak elverni), de Ursula von der Leyen közölte Orbánnal a brüsszeli tárgyalásukon: ez így nem fog menni. A Fidesz a teljes arcvesztés elkerülése érdekében gyorsan váltott is: már csak a vissza nem térítendő (ejtsd: nem kell visszafizetni) támogatási összeget igényeljük a nagy pénzes bödönből, a szuperkedvezményes hitelrészt – még – nem. Azzal érvelnek, hogy nem akarunk eladósodni, ami a kínai- és orosz megahitelek felvétele idején meglehetősen nevetséges érvelés, ráadásul végtelenül hazug is, mert a valóság ezzel szemben az, hogy a kormány azért nem kéri a visszatérítendő részt, mert nem akarja, hogy a magasabb kontroll miatt beleszóljanak: mire költheti ezt a pénzt. A kormány által másodjára beadott terv elfogadása is azért csúszik, mert „Brüsszel” nem látja eléggé garantáltnak a források tisztességes és átlátható felhasználását; a Fidesz ugyanis szétlopta az elmúlt években ezeket az európai közpénzeket, ehhez pedig többet nem kívánnak asszisztálni. A nemzeti reformterv elfogadásának késlekedése és csúszása tehát a Fidesz-rezsim közpénzéhségével és korrupt szándékaival függ össze, nem mással, végképp nem valamiféle ismeretlen nemzetközi összeesküvés húzódik a háttérben.

Ebből is látszik, hogy a magyar embereknek, a magyar hazának járó támogatásokat alapvetően a magyar kormány veszélyezteti. Ha a NER tartaná magát ahhoz, amit az uniós csatlakozás idején Magyarország vállalt, vagy csak azokat az elveket és célokat betartaná, amelyeket a még hatályos – és a kormánypárt jelenlegi ideológiájával gyökeresen ellentétes tartalmú – európai programjában leírt, akkor fel sem merülne a forrásbefagyasztás vagy az esetleges megvonás. Le kell venni a pályáról a szabálytalankodó játékosokat és be kell küldeni az újakat – ez ilyen egyszerű. A választókat pedig nem kell a valósággal ellentétes hülyeséggel megvezetni és lenézni. A magyar emberek józanabbak és okosabbak annál, minthogy emoji-szintű üzenetekkel irányítsák őket.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszázhatodik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

Ujhelyi István

Európai Parlamenti képviselő

  1. július 4.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (305.)

Standard

 

vaslevTöbbmillió nyugati vakcina áll a raktárakban, kapják meg a Sinopharmmal oltottak!

Továbbra sincs megnyugtató megoldás azon idősebbek számára, akiket a kínai Sinopharm vakcinával oltottak be és akiknél a vizsgálatok nem mutattak ki megfelelő ellenanyag-termelést, vagyis a védettségük szintje erősen kétségbe vonható. A kormányzat láthatóan nem foglalkozik ezekkel az emberekkel, holott elsőrendű kötelessége lenne érdemi lépéseket tenni az érintettek biztonsága érdekében. Az elmúlt hónapokban számtalan alkalommal jeleztem a problémát és követeltem például ingyenes tesztelést, de a kormányzat csak lehülyézett és oltásellenesnek kiáltott ki. Két napja javasoltam, hogy mivel a keleti vakcinákat nem fogadják el automatikusan az uniós covid-igazolvány részeként, ezért a kormány minden érintettnek – igény esetén – ingyenes PCR-teszttel segítse az utazását; mondanom sem kell, még csak nem is reagáltak a felvetésre. Mára többezres közösségi csoportokban osztják meg egymással a kínai vakcinát kapott és kimutatható védettséggel nem rendelkező magyar sorstársak a saját történeteiket és szerveződnek a közös fellépés érdekében. Legutóbb nyugdíjas szervezetek írtak a Fidesz miniszterelnökének: kérve, hogy az állam mielőbb végezzen hatásvizsgálatot az érintett korosztályban. A Videoton készített hasonló, önkéntes kutatást a dolgozói körében és a hatvan év felettiek egyharmadánál nem volt kimutatható ellenanyag-szint a kínai oltás után. De hasonló eredményre jutott egy fővárosi laboratórium is, ahol a vizsgált hetven év felettiek esetében mindössze hatvan százalékos volt a megfelelő antitest-jelenlét.

Magyarországon közel egymillió ember kapott a kínai oltóanyagból, jelentős többségük ráadásul épp hatvan év feletti. A Sinopharm hatékonysága kapcsán már korábban is számos nemzetközi és szakmai kritika fogalmazódott meg, aki azonban ezt egyáltalán hivatkozni merte, máris oltásellenesnek és gyilkosnak kiáltották ki az állami propagandában. A probléma azonban igenis valós és sürgető, ezért a kormányzatnak azonnali lépéseket kell tennie az ügyben. Karácsony Gergely már példát mutatott a Fidesznek: a fővárosban többezer ingyenes antitest-tesztet végeztetnek el az arra jelentkezőkön, a helyzet komolyságát jelzi, hogy a szabad helyek máris beteltek. Milyen végtelenül cinikus, hogy a fideszes vezetésű budapesti önkormányzatok viszont ebből a lehetőségből nem kértek. A szükséges és ingyenes tesztek biztosításán túl a kormányzat, illetve az operatív törzs félre tehetné az eszement büszkeségét és beismerhetné, hogy hibázott. Azonnali döntésként harmadik oltást kellene biztosítaniuk azoknak a beoltott időseknek, akik eredetileg a kínai vakcinából kaptak, de az oltóanyag igazoltan nem váltotta ki a szükséges ellenreakciót a szervezetükben. Ha a statisztikailag releváns adatokat nézzük, akkor négy-ötszázezer ember is lehet ma Magyarországon, aki érintett lehet és a kínai oltás beadása után is védtelen. Az Unió felé leadott hivatalos adatok szerint legalább 3,3 millió olyan oltóanyag van jelenleg is magyarországi raktárakban, amelyek az Európai Gyógyszerügynökség engedélyével is rendelkeznek. Logikus és indokolt lépés lenne, hogy állami koordinációval a legrövidebb idő alatt fel kell mérni az érintett csoportot és biztosítani számukra legalább egy megerősítő oltást a rendelkezésre álló Pfizer- és egyéb más, nyugati típusú oltóanyagokból. Ez a humánus, logikus és felelős döntés. Vajon a kormány miért nem lépte még meg? Mi a drágább nekik: a büszkeségük vagy a magyar emberek biztonsága?

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszázötödik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

Ujhelyi István

Európai Parlamenti képviselő

  1. július 4.

 

 

 

 

 

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (304.)

Standard

 

kultOrbán bukása sok fideszesnek is megváltás lesz

Őszintén mondom, hogy nincs annál szánalmasabb, amikor a fideszes politikusok próbálják menteni a menthetetlent a jogállamiság kérdésében. Ott kezdődik a történet, hogy a Fidesz máig hatályos – még ellenzékben írt – európai programja („Igen, Magyarország többre képes!” címmel) még a nemzeti szuverenitást is csorbító felhatalmazást követelt az Európai Unió intézményei számára, csak azért, hogy a tagállami kormányokat az európai értékek betartására tudják szorítani. Most, aki akár csak ehhez hasonló javaslatot is tesz, máris verbálisan lámpavasra akarják húzni és nyakába „hazaáruló” táblát akasztanának. Aztán következett a Sargentini-jelentés, amely az Orbán-kormány bűneit vette sorba és amelynek megállapításait az európai választópolgárok által megválasztott Európai Parlament – korábbi példa nélküli módon – több mint kétharmados többséggel el is fogadott. A NER és kiszolgáló személyzete persze higgadt, érvelő és kulturált vitára nem volt képes, helyette a jelentéstevőt támadta emberi és női mivoltában. Mert az olyan bátor és férfias. (A gyengébbek kedvéért: ez utóbbi irónia!) Ezt követően a Fidesz miniszterelnöke az Országgyűlés kormánypárti többségével megszavaztatott egy határozatot, amely feltételekhez kötötte kormányfői jóváhagyását az EU következő hétéves költségvetéséhez. Többek között a Sargentini-jelentéssel elindított 7-es cikkelyes eljárás tavaly évvégéig történő lezárását és az uniós források jogállamisági feltételekhez történő kapcsolásának megakadályozását írták elő az „utcai harcosnak”. Orbán zsarolt, kiskakaskodott, zsebre dugott kézzel grasszált a piros szőnyegen, érvényt azonban nem tudott szerezni saját kívánságlistájának: mégsem volt „hatlapos ulti” a kezében, csak görcs. A jogállamiság mechanizmus életbe lépett, a 7-es cikkelyes eljárás, ha komótosan is, de zajlik; a közpénz-szivattyúzók körül egyre jobban szorul a hurok.

Számtalanszor éltem már azzal a példával, hogy nem értem miért kiabál ennyire a Fidesz a jogállamisági számonkérés ellen, hiszen csak a tolvajok szokták szemükbe húzni a sapkát, ha rendőrt látnak az utca másik oldalán. Csak az tapossa a féket és kezd káromkodni a traffipax láttán, aki durván átlépte a határokat és büntetőpontból sem az elsőt kapná. Ugyanez a helyzet a fideszesekkel is, amikor nemzetközi összeesküvésről, meg migrációs-gender lobbiról, esetleg ideológiai nézeteltérésekről beszélnek. Én például nem tudtam, hogy a közpénzlopás egy ideológia. A Fidesz érveléséből ugyanis ez következik. Hiszen erről van szó: ne lopj a közösből, ne rúgd fel a közös szabályainkat és ne erőszakold meg a közös értékeinket, ha a közös pénzünk kell. Hogy a Fidesz is értse: ha Európába jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat. „Ennyi”.

A kormánypártiak persze vergődnek, mert – bár úgy tűnik, hogy el is hiszik, amit mondanak – a legtöbbjük pontosan tudja, hogy végtelenül gyalázatos, amit csinálnak. Csak benne vannak már a spirálban, aki nem ugrott félre a kispadra még időben, azokat Orbán és rendszere simán maga alá temeti majd a bukáskor. Képzeljék el, hogy egy egykor liberális, Európa-párti, nyitott, fiatal és progresszív politikai közösség tagjai most kénytelenek a központi politikai kotta miatt olyan európai indítványokat, jelentéseket, határozatokat leszavazni, amelyekre egyébként – biztos vagyok benne, hogy – lelkük mélyén igent mondanának. Ezen a héten fogadtuk el az Európai Parlamentben például azt a dokumentumot, amely részletezi, megerősíti, hogy a 2021-es jogállamisági jelentésnek mire kell majd mindenképpen fókuszálnia. A Fidesz képviselői nem szavazták meg ezt a parlamenti dokumentumot, ezzel nemet mondtak például arra, hogy az igazságszolgáltatási rendszereknek és a bíráknak függetlennek kell lenniük. A Fidesz képviselő leszavazták annak megállapítását is, hogy a rendszerszintű korrupció aláássa a jogállamiságot, ezért a tagállamoknak hatékony eszközöket kell kidolgoznia a korrupció felszámolására. A Fidesz képviselői ennek a dokumentumnak a leszavazásával nem támogatták azt sem, hogy az Európai Bizottság nagyobb hangsúlyt fektessen az uniós forrásokkal való visszaélésekre és kövesse például a kritikus média elhallgattatására irányuló állami törekvéseket, a közszolgálati média szerepét és függetlenségét. Ezeket is leszavazta az a Fidesz, amely néhány éve még azért tüntetett a Szabadság téren, hogy az ellenzéki pártoknak (akkor a Fidesz is az volt) legyen saját köztévéje.

Végtelenül nehéz lehet gerincroppanás nélkül végigcsinálni és asszisztálni ehhez az ámokfutáshoz a gondolkodó és tisztességes fideszes politikusoknak. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak személyes megváltás lesz, amikor 2022-ben Orbán és elvtelen rezsimje eltűnik a süllyesztőben.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszáznegyedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

Ujhelyi István

Európai Parlamenti képviselő

  1. június 27.

 

 

 

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (303.)

Standard

 

tovabbA haza nem lehet Európa ellenzékében!

Olvasom, hogy Orbán Viktor szeretné megreformálni az Európai Uniót. Muhaha. Még ha lenne is vitaképes részlet benne, az egész csomag komolyan vehetőségét kukába dobja, hogy már az elején újra holmi Soros-hálózatról meg nemzetek elleni ürgebőrbe kötött összeesküvésről hadovál. A Fidesz miniszterelnöke azt mondja: robogunk egy európai nagyhatalom felé (ennek csak más nagyhatalmak, például Kína és Oroszország nem örül), ehelyett szerinte inkább gyengíteni kellene a tagállamokat összekötő szálakat, leépíteni az Európai Parlamentet és több önállóságot adni a nemzetállamoknak. Azt most megint tegyük félre, hogy amikor erős nemzetállamokról beszél, vajon mit gondol például a magyar kisebbségek helyzetéről egy combos és senki által nem kritizálható román nemzetállam viszonyában vagy miként képzeli el a menekültkvóta elleni harcát, ha mondjuk egy bikaerős olasz nemzetállam mégiscsak ránk erőlteti azt, ahogy egyébként utcai harcostársa, Matteo Salvini szeretné. Tébolyda ez az egész, megint csak üresen puffogtatott mondatok, amelyek se végiggondolva nincsenek, se értelmes tartalommal nincsenek megtöltve. A szokásos Orbán-módi: berúgjuk az ajtót valami nagymondással, okozunk kis pánikot, aztán ha vissza kell belőle mozogni, majd kérünk valamit, de minimálisan bent tartjuk a lábukat a küszöbnél. Ez megint nem ideológia vagy valami erős vízió, pusztán a napi politikai játék része.

Most, amikor Orbán Viktor az Európai Unió megreformálásáról beszél, érdemes ismét felidézni a máig hatályos, utolsó írott fideszes programot a témában. Az „Igen, Magyarország többre képes!” című dolgozat meglehetősen átfogó munka, olyan kiváló szakemberek adták hozzá a nevüket, akik azóta – mily meglepő – háttérbe lettek tolva. Ilyen egészen meglepő mondatok vannak benne, mint például: „Mi egy, a tagállamok együttműködését elmélyítő, belső kohézióját növelő, szolidáris, a politikai integráció irányába tovább lépő, hatékony, a problémákra koncentráló uniót szeretnénk látni”. Ennek az ellenkezőjéről beszél most épp a Fidesz miniszterelnöke. Mondjuk megszoktuk már az elvek és ideák közötti, meglehetősen széles spektrumú ugrálását: lásd a Liberális Internacionálé egykori alelnökét, aki manapság frusztrált mosoly mellett szokott libernyákozni.

Van azonban még érdekes idézet ebben a fideszes, gránitszilárdságú és hitelességű programban. Azt írják: „Az Európai Uniónak jelenleg a gyengeségei közé tartozik, hogy nehezen tud a saját maga által vallott értékeknek és elveknek érvényt szerezni. A Fidesznek ugyanakkor meggyőződése, hogy közös értékeink és elveink érvényre juttatását nem lehet mérlegelés tárgyává tenni. Fel kell tehát ruházni az Európai Uniót olyan eszközökkel, hogy tagjait folyamatosan az értékek képviseletére és az alapelvek betartására késztesse (…) Ellentmondás, ha elvárjuk az uniótól, hogy vegye rá a normakövetésre a tagállamok kormányait, de vonakodunk attól, hogy ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk.” Na, ha valaki most ezeket a mondatokat kiejtené a száján, minimum az ereszen kellene menekülnie, de hogy nettó hazaárulónak kiáltanák ki, az biztos.

Az Európai Unió reformra érett, ez nem kérdés. Nagyhatalmak és globális kihívások szorításában érdemi válaszokat kell adnia arra: miként tudja megőrizni az alapjául szolgáló békét és gazdasági prosperitást. Van mit javítani és van mit átgondolni. Az Unió jövője kapcsán az európai közösség egy átfogó nemzetközi konzultációt és konferenciasorozatot indított, Magyarországon ezt az MSZP vállalta magára. A Fideszt most sem érdekli másnak a véleménye: a párt kormányfője megmondta a tutit, most már tudjuk merre az előre, ez van, kész. Oszt’ jó napot. Nos, egy biztos: az Európai Unió még akkor is állni és működni fog, amikor sem a közösség végét vizionáló Kövér László, sem az Unió gyengítésére, szétverésére szegődött Orbán Viktor nem lesz már a közélet része. Nagy valószínűség szerint már én sem. Most viszont felelős európai magyar polgárként és hat gyermek édesapjaként azon dolgozom, hogy ez az európai közösség jobb és erősebb legyen. A haza ugyanis nem lehet Európa ellenzékében! Itt az idő, hogy Ön is elmondja véleményét és javaslatait! Európát ugyanis nem Orbán fogja megváltoztatni. Hanem mi, mindannyian!

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszázharmadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

Ujhelyi István

Európai Parlamenti képviselő

  1. június 20.

 

 

 

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (302.)

Standard

nyomásÍgy szavaztok ti!

Bámulatos, ahogyan a kormányzati nyilvánosság képes elhallgatni, átformálni, elferdíteni mindent, ami számára kellemetlen. De ezt a gyakorlatot már jól ismerjük, nagy meglepetés nincs benne. Az elmúlt héten az Európai Parlament plenáris ülést tartott, amelyen számos fontos dosszié volt terítéken; az viszont, hogy a Fidesz adott esetben miről és miért szavazott, már kevesebbet beszélünk. Pedig van jelentősége. Miután a kormány uralta médianyilvánosság ezt rendre megspórolja, az alábbiakban röviden összefoglalom mi is történt a héten.

Többek között szavaztunk a cseh miniszterelnök Andrej Babiš összeférhetetlenségéről és a cseh jogállamiság ezzel összefüggő helyzetéről. Röviden arról van szó: az EU kifogásolja, hogy a cseh kormányfő annak ellenére vesz részt az uniós támogatási programokról szóló tanácsi tárgyalásokban, hogy az általa birtokolt Agrofert cégcsoport továbbra is jelentős uniós mezőgazdasági támogatásban részesül. Sőt, voltak arra lépései is, hogy ezt az összeférhetetlenséget nem felszámolja, hanem ad hoc módon legalizálja. Az Európai Parlament végül nagy többséggel elfogadta az összeférhetetlenséget megállapító és kifogásoló állásfoglalást, mindössze harmincan szavaztak ellene: például a Fidesz EP-képviselői. Ők holmi politikai támadásról beszélnek, miközben mindössze az átláthatóságról és a korrupciómentességről van szó. De jól tudjuk, hogy ezek az európai értékek nekik mit jelentenek: semmit. Van viszont itthon is családi közbeszerzés, vagyonkimentés, uniós pénz fideszes zsebekbe tömködése. Gerincroppantó lehet ilyenkor a Fidesz érdekeinek megfelelően szavazni és nem a magyar emberek, nem az erkölcs mellé állni.

Szavazott az Európai Parlament a jogállamiság kérdéséről is; ebben az esetben sem meglepő a Fidesz magatartása. Természetesen azon kevesek közé tartoztak, akik nem támogatták, hogy az európai intézmények felgyorsítsák a jogállami mechanizmus működését. Ez mindössze azért kiemelendő tény, mert eközben a Fidesz lakájnyilvánossága még mindig attól hangos, hogy a kormánypártiak miként törték le a brüsszeli szándékokat és állították meg hősiesen a jogállamiság számonkérését. Ennek ugyanis minden szava nettó hazugság és ezt ők is pontosan tudják.

Fontos kiemelni, hogy a Fidesz nem szavazta meg azt a parlamenti állásfoglalást sem, amely kikötötte: a tagállamok helyreállítási forrásokat felhasználó programterveit csak akkor fogadhatja el az Európai Bizottság, ha azok teljes mértékében megfelelnek az igazságos és zöld átmenetre, valamint digitális átalakulásra vonatkozó előírásoknak. A Fidesz által leszavazott – de persze így is többségi támogatással elfogadott – dokumentum azt is leszögezi, hogy az Európai Bizottság nem engedhet majd semmilyen politikai nyomásnak és csak a minden szabálynak és célnak megfelelő nemzeti terveket hagyhatja jóvá. A Fidesz delegációja szerint az EP szereptévesztésben van és „tájékozódás” helyett már értékelni is akarja a nemzeti programokat, azok tartalmát pedig politikai vita tárgyává akarja tenni. Milyen vicces, hogy egy politikai párt azt kifogásolja, hogy valami politikai vita tárgyát képezi. Persze tudjuk, hogy a Fidesz utálja a vitát – mert rendre alulmarad benne -, csak azt szereti, ha erőből át vagy le tud nyomni valamit. Az érvelést, a vitát, a meggyőzést nem akarja, ezek a demokratikus dolgok nekik macerásak. Ezért sem egyeztettek érdemben senkivel a helyreállítási források felhasználási tervéről, a brüsszeli pofonok után átírt és módosított tervekről pedig végképp. A Fidesz azért ellenezte ezt a parlamenti állásfoglalást is, mert retteg attól, hogy ha belelátnak a kártyáiba, ha kiderül, hogy már megint sumákolni akarnak az uniós közpénzekkel, akkor ezúttal tényleg jogállami harapófogóba kerülnek. Rendkívül szánalmas, hogy nemzeti szuverenitási kérdést csinálnak minden olyanból, ami valójában világosan és egyértelműen mindössze a szemérmetlen lopás megakadályozásáról szól.

Két fontos tétel volt még a héten: egyfelől a Fidesz végül összeszorított foggal, de megszavazta a gépeltérítő belorusz rezsim elítélését. Képzelem milyen izzasztó helyzet lehetett, miután Orbán Viktor nemrég még arról beszélt a belorusz államfő, Lukasenka mellett, hogy több bennük a közös, mint gondolnák. Volt azonban egy másik fontos állásfoglalás is, mégpedig az, amelyik Oroszország magatartását kritizálta és kiállt a putyini rezsim által „nem kívánatosnak” nyilvánított civilszervezetek, így például a bebörtönzött Alekszej Navalnijhoz köthető alapítvány mellett. A dokumentum kimondta többek között, hogy az oroszok olyan „elnyomó törvényeket” fogadtak el, amelyek drasztikusan kiterjesztették a „külföldi ügynöknek” minősíthető személyek és csoportok körét, és növelték a rájuk vonatkozó korlátozásokat és követelményeket. Ugye ismerős helyzet?! Az állásfoglalás többek között arra is felszólította az orosz felet, hogy hagyjon fel a civilek vegzálásával, biztosítson egyenlő feltételeket minden politikai pártnak a választásokon, a jogszabályait pedig hangolja össze a nemzetközi kötelezettségeivel. Természetesen a Parlament érdemi többséggel elfogadta a dokumentumot: a Fidesz képviselői azonban azt a bátor és egyenes megoldást választották, hogy nem nyomnak gombot. Hát így.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszázkettedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

Ujhelyi István

Európai Parlamenti képviselő

  1. június 13.

 

 

 

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (301.)

Standard

 

sargentini12+1 pontban a Sargentini-jelentésről

Az Orbán-kormánynak immár bírósági papírja van arról is, hogy az Európai Parlament jogszerűen döntött arról, hogy az Orbán-kormány jogszerűtlenül működik. A napokban ugyanis az Európai Bíróság elutasította a Fidesz-kormány keresetét, amely a Sargentini-jelentés strasbourgi megszavazásának eredményét támadta: a tartózkodó szavazatok beszámítása, illetve be nem számítása kapcsán. Mindenki tudta, hogy mi lesz a bírósági döntés vége (a szabály ugyanis egyértelmű volt), ez pusztán ugyanolyan időhúzás és terelés volt a Fidesz részéről, mint a jogállamisági mechanizmus ellen beadott kereset – a lényeg, hogy ne a lényegről beszéljünk.

Most, amikor ismét felidézik és hivatkozzák a Sargentini-jelentést, megint csak a lényegről nem esik érdemben szó. Az Európai Parlament hetven százalékos többsége, vagyis az európai választók nevében eljáró képviselők több mint kétharmada értett egyet a jelentés megállapításaival. A dokumentum azért is történelmi, mert soha korábban nem volt példa arra, hogy a 7-es cikkely szerinti eljárás megindításáról döntsön az EP (ez egyúttal a Fidesz-kormány szégyene is), de olyan kétségtelenül történelmi pillanatok is övezték a jelentés elfogadását, mint Orbán Viktor strasbourgi felszólalása, ahol olyan végtelenül hazug mondatok hagyták el a száját, mint például „mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet.” Miközben az egész NER arra épült, hogy aki nem ért egyet vele, azt kiszorítják, elnémítják, hazaárulónak kiáltják.

A Sargentini-jelentés egy rendkívül hosszú és részletes dokumentum, annak tartalmát már akkor sem ismerte mélységében a közéletben megszólalók többsége, az arról pökhendien nyilatkozó, véleményt formálók sora, amikor arról még napi szintű vita zajlott. A kormányzati ficsúr-elemzők és médiapincsik mindennek lehordták a jelentéstevő holland EP-képviselőnőt, de a jelentés pontos tartalmából alig néhányan voltak csak felkészülve. Most, amikor ismét felületes kommunikációs vita zajlik az ügyben, megosztom Önökkel azt a korábbi, 12+1 pontos összefoglalómat, amely röviden tartalmazza a Sargentini-jelentés megállapításait. Mindez azért fontos, mert nem jogtechnikai kérdésről, hanem a jogállamiság tiprásáról, a demokratikus európai értékek állami szintű gyalulásáról van szó. Nem holmi nemzetellenes brüsszeli összeesküvésről, hanem a Fidesz-kormány bűneinek rögzítéséről van szó. A mi életünkről van szó és a rajtunk pöffeszkedve uralkodni akaró NER-elitről. Ez a kórkép az ő bűneik összefoglalója. Íme:

  1. Az Orbán-kormány korlátozta az Alkotmánybíróság jogköreit. Politikai számítás szerint módosította a választókerületek határait, közpénzből finanszírozott állami propaganda-kampánnyal segítette a kormánypártokat.
  2. Az Orbán-kormány felszámolta az alkotmányos fékek és ellensúlyok rendszerét. Kifogásolhatóvá vált a bírák kinevezésének gyakorlata, a bírói kar egy jelentős részének kényszernyugdíjazása pedig ellentétes volt az uniós elvekkel és jogszabályokkal.
  3. Az Orbán-kormány évei alatt volt a legtöbb OLAF-eljárás Magyarországon. Legutóbb súlyos visszaélések gyanúját állapították meg olyan uniós közbeszerzéseknél is, amelyekben a miniszterelnök veje volt érintett; ez utóbbi ügyben a Polt-féle ügyészség meglehetősen lassan nyomoz.
  4. Az Orbán-kormány által elfogadott új nemzetbiztonsági jogszabályok lehetővé tették bármilyen kommunikáció tömeges lehallgatását, a magánélet védelmét nem garantálják.
  5. Az Orbán-kormánynak köszönhetően érdemben sérült a médiapluralizmus és a sajtószabadság; a médiatulajdon koncentrációja és az öncenzúra súlyos problémákat vet fel.
  6. Az Orbán-kormány felsőoktatási törvénye ellentétes a tudományos élet szabadságával, az oktatáshoz való joggal és a vállalkozás szabadságával.
  7. Az Orbán-kormány diszkriminatív módon bánt bizonyos vallási közösségekkel, egyházként való elismerésükhöz túlzott és önkényes kritériumokat írt elő a számukra.
  8. Az Orbán-kormány indokolatlanul korlátozza bizonyos civilszervezetek működését és kormánykritikus munkáját.
  9. Az Orbán-kormány évek óta nem ratifikálja a nők elleni erőszakkal szemben fellépő isztambuli egyezményt és nem erősíti a nők jogait, társadalmi szerepét.
  10. Az Orbán-kormány idején az antiszemita beszédet elítélő nyilatkozatok ellenére visszatérő probléma az antiszemitizmus, a gyűlöletbeszéd, a menedékkérők és a menekültek ellen irányuló idegengyűlölet, a roma társadalom szegregációja.
  11. Az Orbán-kormány gyakorlatát vizsgáló Emberi Jogi Bizottság szerint rendkívül aggasztó állapotok uralkodnak bizonyos menekült-befogadó központokban. A menedékkérők jogait nem minden esetben garantálják a magyar hatóságok.
  12. Az Orbán-kormány alternatív megoldás biztosítása nélkül végeztet kényszer-kilakoltatásokat és a nemzetközi emberi joggal összeegyeztethetetlen módon törvényileg bünteti a hajléktalanságot. A Fidesz csorbította a dolgozók sztrájkhoz való jogát, a munkanélkülieknek járó szociális juttatások rekord-alacsonyak.

+1. A Sargentini-jelentéshez négy parlamenti szakbizottság (alkotmányügyi, kulturális és oktatási, költségvetés-ellenőrzési és nőjogi) is különvéleményt nyújtott be: mindegyik a 7-es cikkelyes eljárás megindítását javasolta és szigorú fellépést az európai értékekkel ellentétben politizáló Orbán-kormánnyal szemben. A dokumentumhoz közel háromszáz módosító javaslat érkezett, az eredeti szöveget épp a konzervatív néppárt és a jobboldali Öt Csillag mozgalom képviselői formálták még keményebbé. A jelentést az akkor még a Fideszt is sorai közt tudó Néppárt többsége is egységesen támogatta.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszázegyedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

Ujhelyi István

Európai Parlamenti képviselő

  1. június 6.

 

 

 

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (300.)

Standard

 

szorulSzorul a hurok, miniszterelnök úr!

Tavaly év végén Orbán Viktor azzal fenyegette meg Európát, hogy megvétózza az 1074 milliárd euró értékű következő hétéves uniós költségvetés és a 750 milliárd eurós újjáépítési alapot. Az önös, rövid-távú politikai célból belengetett orbáni vétó és az azzal való fenyegetés nem volt más, mint egy kristálytiszta és egyértelmű beismerő vallomás. Csak a tolvaj fél az elszámoltatástól. A Fidesz miniszterelnöke azért fenyegetett vétóval, mert attól tartott, hogy a több, mint tíz éve tartó dúlása, a sajtószabadság leépítése, a független médiára nehezedő folyamatos nyomás, a független igazságszolgáltatási rendszer leépítése, a példátlan mértékű központilag irányított korrupció mind-mind olyan tényezők, amelyek külön-külön is indokolttá tehetik az új jogállamisági mechanizmus elindítását. Orbán Viktor nem kevesebb, mint 18500 milliárd forintnyi, Magyarországnak járó európai uniós forrást tett kockára, csak azért, mert attól tartott, hogy a Fidesz feudális rendszerének kiépítése miatt hazánk nem állná ki a jogállamiság próbáját. Mi ez, ha nem egy egyértelmű és világos beismerő vallomás Orbántól?

A decemberi uniós állam- és kormányfői csúcsot követően a magyar miniszterelnök még úgy tért haza Brüsszelből, hogy a Karmelitából kézzel irányított propaganda-gépezetéhez tartozó lakájmédia minden egyes felületén Orbán Viktor győzelmi híradásait fújták. Azt harsogták, hogy a kormányfő győzött, a csata eldőlt, a brüsszeli támadásokat és terveket földre vitték. Na, persze. A pillanat uralására tett kísérlet természetesen egyszerűbb a történelmi vereség beismerésénél. A NER-kitartott médiapincsik győzelmi propagandájával szemben azonban az igazság valami egészen más: a jogállamisági mechanizmusról szóló jogszabály ugyanis megszületett, és 2021. január 1-én már életbe is lépett. Ez az eszköz lehetőséget biztosít arra, hogy ha valamely tagállami kormány figyelmen kívül hagyja az alapvető uniós értékeket és rendszeresen megsérti azokat, akkor az adott tagállamnak járó források kifizetése felfüggesztésre vagy csökkentésre kerülhet. Azonban fontos leszögezni, hogy az Európai Parlament nyomására, részben személyes munkám eredményeként a mechanizmus garantálja a végső kedvezményezettek védelmét, vagyis azt, hogy a vállalkozások, az önkormányzatok, az Erasmusos diákok vagy éppen a civil szervezetek akkor is megkapják a nekik járó forrásokat, ha a tagállami kormányok felelőtlen és elhibázott politikájuk révén elindul ellenük a jogállamisági mechanizmus.

Orbán még időt sem nyert azzal, hogy a jogállamisági mechanizmust megtámadta az Európai Unió Bíróságán, hiszen az Európai Bizottság, és maga Ursula von der Leyen, a testület vezetője személyesen is számos alkalommal egyértelművé tette, hogy 2021. január 1-e után egyetlen egy ügy sem merül a feledés homályába. Tik-tak. Az Európai Unió Bíróságának döntéséig ráadásul csak tovább szorul a hurok, ugyanis hamarosan hivatalosan is kiderül, hogy az Európai Unió Bírósága gyorsított eljárásban tárgyalja a jogállamisági mechanizmus ügyét. Ami Orbánék szerint nincs is, amit szerintük sikerült leállítani, szőnyegre vinni és amelyet azért jól feljelentettek Strasbourgban. A Fidesz miniszterelnöke azt hitte, hogy legalább a választásokig kap némi laufot ezügyben, de ajh, nem így lett. Az időhúzási kísérlet megbukik. Ennek egyértelmű jele az is, hogy az Európai Bizottság az Európai Parlament nyomására várhatóan egy-két héten belül bemutatja a mechanizmus alkalmazására vonatkozó iránymutatásokat. Vagyis azt, hogy pontosan milyen esetekben, milyen indokkal indítható el az eljárás. Így gyakorlatilag a bíróság döntését követően minden rendelkezésre áll majd ahhoz, hogy objektív szempontok alapján a jogállamiságra fittyet hányó tagállami kormányok ellen formailag is elindulhasson a mechanizmus; ha arra szükség lesz. Ficsúrok! Disznósajt ide, pörköltszaft oda; ezt azért nehéz lesz a „gonosz Brüsszel” elleni történelmi győzelemként eladni.

A képlet egyszerű: Orbán Viktor vagy felhagy a NER-holdudvar kitömésével, az uniós források nettó ellopásával, a Balaton arcátlan felvásárlásával, a nyilvánosság tudatos megfojtásával, az igazságszolgáltatás aljas befolyásolásával, az állami vagyon szervezett kirámolásával vagy lemondhat az uniós forrásokról. Tik-tak. Szorul a hurok. Miközben a jogállamisági mechanizmus elindulásához napról-napra közelebb kerülünk, az unió soros portugál elnöksége a napokban jelentette be, hogy június 22-én újabb meghallgatást szervez a 7-es cikkely szerinti eljárás keretében. Ugye emlékeznek még arra, hogy a Magyar Országgyűlés 133 legbátrabb embere milyen felhatalmazással küldte Orbán Viktort 2020 nyarán az uniós állam- és kormányfők maratoni, több napos csúcstalálkozójára?! Az országgyűlési határozatban a kétharmad tagjai feltételül szabták a Fidesz miniszterelnökének, hogy csak akkor adhatja áldását az uniós költségvetésre, ha a folyamatban lévő „hetes cikkely szerinti eljárásokat” még tavaly évvégéig lezárják. Nos, miközben Orbán ezzel kapcsolatban is győzelemről és nyertes csatáról beszélt, a valóság az: nem, hogy nem zárult le az ügy, hanem épp ellenkezőleg – ebben is gyorsulnak az események.

Fontos tudni még, hogy a 7-es cikkelyes eljárás keretében a magyar kormány újabb, immáron harmadik meghallgatását követően az Európai Bizottság be fogja mutatja az éves jogállamisági jelentését, amely egy objektív keretrendszerben, azonos szempontok alapján vizsgálja a jogállamiság helyzetét unió szerte, egységesen, mind a 27 tagállamban. Az 2020-as éves jelentés Magyarország tekintetében lesújtó megállapításokat tett az igazságügyi rendszer függetlensége, a magas rangú vezetők és a korrupció kapcsolatáról, a gyenge anti-korrupciós keretről, a média függetlenségéről, és a civil szervezetek elleni politikai alapú támadásokról is. A politikai felhatalmazással való visszaélés, a Klubrádió elhallgattatása, a korrupciós ügyek sokasága, az önkormányzatok politikai alapon történő pénzügyi ellehetetlenítése és kifosztása csupán néhány érzékletes példa arra, hogy mit is jelentett ebben az évben az Orbán-rezsim számára a jogállamiság. Az Európai Bizottság éves jelentésével kapcsolatos kormányzati kommunikáció előre borítékolható: mindenért az ellenzék lesz a hibás, meg a soros, meg a migránsok, meg Isten tudja ki még. Csak ők nem. Az biztos, hogy érdemi válaszokat, esetleg önkritikus szembenézést, netán önkorrekciót nem várhatunk tőlük. Ezért is kell leváltani ezt a pökhendi, közpénzéhes NER-elitet és újraegyesíteni a szétszakított Magyarországot! Tik-tak.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszázadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István

Európai Parlamenti képviselő

  1. május 30.

 

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (299.)

Standard

 

vaslevvCsak a szokásos fideszes valósághajlítási kísérlet

Azt követően, hogy a tagállamok többsége már leadta az uniós helyreállítási alapból származó források felhasználásához szükséges nemzeti reformterveket, tizenkét nappal a határidő lejárta után a magyar kormány is nagy nehezen eleget tett ezen kötelezettségének. Pedig büszkén hirdették, hogy az elsők között lesznek majd „ebben is”. Hát, nem. És nem véletlenül. A kései teljesítésénél azonban jóval nagyobb problémák is vannak a szakmailag megkérdőjelezhető, a prioritások tekintetében arányt és célt tévesztett, széleskörű társadalmi konzultáció nélkül elkészített tervvel.

Számos alkalommal felhívtam rá a figyelmet – többek között az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek küldött, Karácsony Gergellyel közösen jegyzett levelemben is -, hogy gyakorlatilag valós és érdemi egyeztetés nélkül valósult meg a magyar nemzeti reformterv kidolgozása. Annak ellenére nem kérték ki érdemben senkinek sem a véleményét, hogy a helyreállítási alapról szóló uniós jogszabály minden kormánynak előírja, hogy széleskörű társadalmi egyeztetést folytasson le a pénzek tervezett elköltéséről, beleértve az önkormányzatokat, civil- és szakmai szervezeteket. Tökéletesen mutatja, hogy a Karmelitában trónoló egyszázalék miként gondolkodik a másik kilencvenkilencről: magasról tesznek a véleményükre. Sem a nemzeti terv első verziójáról nem folytattak széleskörű párbeszédet, sem arról a módosított, immár csak a pénz felére igényt tartó tervről, amit most adtak be. A Fidesz olyannyira pofátlan, hogy az Európai Bizottságnak leadott papírban a kötelezően előírt konzultáció központi elemeként hivatkoznak például arra az országgyűlési vitanapra, amelyet az ellenzéki pártok kezdeményezésére hívtak csak össze. Azért ehhez kell egy bőrvastagság arctájékon.

Pontosan tudjuk, hogy a legutóbbi Orbán-VonDerLeyen találkozón a Fidesz miniszterelnöke kapott pár kokit és sallert. Hiába utazott ki nagy mellénnyel és zsebre dugott kézzel, csendben kullogott haza nyalinger fanfárok nélkül. Az Európai Bizottság elnöke ugyanis világossá tette Orbánnak: elég volt a lopásból, az elsőre benyújtani szándékozott pénzköltési terv formailag és tartalmilag is elfogadhatatlan. A Fidesz ezért volt kénytelen új tervet csinálni és nem azért nem kérik a teljes támogatási összeget, mert nem akarnak hitelt felvenni – hiszen nyakra-főre veszik fel máshonnan, rosszabb kondíciókkal -, hanem mert így nem, vagy csak kevésbé tudnak beleszólni a pénz felhasználásába. Ennyit a „nekünk Magyarország az első” szlogenről, ami valójában: „nekünk a zsebünk az első”. A kormány készíthetett volna egy olyan, széleskörű társadalmi és szakmai párbeszéd eredményére alapuló tervet, amely évtizedekre meghatározza hazánk sorsát és társadalmi konszenzuson alapulva lett volna egy zöld, digitális, szociális, innovatív és modern, a 21. század kihívásaira reagálni képes Magyarország alapja. De, a Fidesznek – mint ahogy az elmúlt években ennek világosan tanúbizonyságát adta – megint nem az ország, hanem csak a fideszes műanyag-arisztokrácia érdekei számítottak.

Az újonnan, kapkodva összerakott és módosított tervnek számos „áldozata” van. Vesztesei viszont, mi magyarok vagyunk, mindannyian. A 3400 milliárd eurós kedvezményes uniós hitelkeretről való lemondás eredményeként egészen biztos, hogy számos kiemelt beruházás és reform nem az uniós Helyreállítási Alap forrásaiból valósul meg. Az új nemzeti reformterv lemond a háromszáz legszegényebb magyar település átfogó fejlesztéséről, mintegy 400 milliárd forinttal kevesebb uniós forrást szán az egészségügy fejlesztésére, az egyetemek megújítását célzó 1200 milliárd forintnyi forrás teljes mértékben kikerült a tervből, de megközelítőleg 800 milliárd forinttal kevesebb jut a zöld és fenntartható közlekedésre is. Tehát Magyarország azért esik el 3400 milliárd forint kiemelkedően kedvező kamatozású hiteltől, mert a kormány mintegy fél év alatt nem tudott egy olyan szakmailag megalapozott és az uniós jogszabályban rögzített elvárásoknak megfelelő nemzeti reformtervet elkészíteni, amely az Európai Bizottság számára is elfogadható lett volna. Nem volt magasan a léc, ellenben ezt sem sikerült megugrania a plakátkormánynak.

A kormányzati elemző-ficsúrok központi hazugságairól pedig csak annyit, hogy a visszautasított uniós keret hitelkamata várhatóan 1 százalék alatt lesz, míg a Budapest-Belgrád vasútvonalra felvett kínai hitel mutatója 2,5 százalék, a Paks2-re kötött orosz megállapodás kamata pedig 3,9-4,9 százalék között mozog. Igazi olcsó hazugság az eladósodás elleni küzdelemnek bemutatni az uniós hitel visszautasítását, ez mindössze a már jól ismert Fideszes valósághajlítási kísérlet. Ezzel szemben mi nemcsak kormányt, de korszakot is váltunk majd jövőre és az olcsó emberek drága luxusélete helyett egy gyarapodó, zöld, digitális és szociális Magyarország megteremtésére fordítjuk majd a rendelkezésre álló uniós forrásokat. Már nem kell sokáig várni.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázkilencvenkilencedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

Ujhelyi István

Európai Parlamenti képviselő

  1. május 23.