Közzétéve: 2018.07.22.
Orbán lebukott! – A Fidesz lemond a jövőbeni uniós forrásokról
Nagyon nem mindegy, hogy miként zárulnak az európai közösség következő hétéves költségvetéséről szóló tárgyalások: most dől el ugyanis, hogy Magyarország mennyi uniós támogatásra számíthat ebben az időszakban. Már az húsbavágó problémát jelent, hogy a tárgyalóasztalnál magyar színekben a zsebredugott kezű diplomácia pökhendi képviselői ülnek és a kekeckedő orbáni politika miatt elesünk majd bizonyos forráshányadtól a 2020 utáni években. A dolog azonban nem csupán arról szól, hogy az európai jogállamiság megerőszakolása miatt büntetni akarják a magyar kormányt, hanem arról is, hogy Orbán Viktor és a Fidesz egyszerűen lemondott az uniós támogatásokról. És ezt magától a miniszterelnöktől tudjuk.
Néhány héttel ezelőtt, amikor a szlovák kormányfővel közös tájékoztatót tartott, Orbán arról is beszélt, hogy a következő hétéves büdzsé lesz az utolsó, amelyben a magyarok nem nettó befizetők, utána ugyanis szerinte lezárul egy történelmi korszak, utolérjük ugyanis a nyugati szomszédaink életszínvonalát. Járva a magyar vidéket és ismerve a magyar valóságot ez leginkább egy gyáva, dagadt blöff. De, mondott ennél súlyosabbat is a miniszterelnök, amit csak kevesek vettek észre. Orbán kijelentette (és jómagam is többször visszatekertem a híradó felvételeit, hogy biztos legyek benne: jól hallom-e a mondatokat), miszerint a magyar gazdaság „régen túl van azon az állapoton”, amikor az EU-s források alapvetően határozták meg az ország helyzetét. Sőt, azt mondta: Magyarországnak Európától nem pénzre, pusztán piacra van szüksége.
Hölgyeim és uraim, a képlet világos és egyszerű. Orbán Viktor körbenézett a barátai, zsoldosai, strómanjai és családja körében, majd megállapította: megállnak a saját lábukon. Nekik csak piac kell, ahol az oligarcha-maffia termékei eladhatóak, szolgáltatásaik igénybe vehetőek. Ennyi. Ők már jól laktak, nekik másra nincs szükségük. Hogy közben a kórházak falát csak akkor meszelik le, ha egy Orbánt gúnyoló graffitit kell azonnal eltüntetni, hogy a magyar emberek csak álmodnak az európai szintű egészségügyről, hogy nincs elég tornaterem a mindennapos testneveléshez, hogy vannak falvak ahova még mindig lajtos kocsival viszik az ívóvizet, hogy megszámlálhatatlan település útjai járhatatlanok, már nem érdekes számukra. Mert ők már jóllaktak. Hogy sok százezer magyar ember él a létminimum alatt, nekik nem számít. Mert ők köszönik, már állnak a lábukon. Nekik nem kell már az európai közösség támogatása, elég, ha üzletelhetnek. Azt szeretik. Szerintük Magyarország felzárkózott Európához, ott vagyunk a nyugati életszínvonal küszöbén. Helikopteren utazva, félmilliós aktatáskából fizetve az ötcsillagos szállodai reggelit, nyilván tényleg így tűnik. Az európai parlamenti választás erről is szól majd jövő májusban: akarjuk-e még az Unió anyagi támogatását, vagy – ahogy Orbán és a Fidesz gondolja – köszönjük, már nem kérünk belőle. Szerintem egyszerű a képlet.
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázegyedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
az MSZP EP-választási kampányfőnöke
2018. július 22.