Közzétéve: 2022.02.11.
Ujhelyi István: Megoldásként a kormányváltás marad (Jelen hetilap)
Hét éves ügy végére kerülhet pont azzal, hogy az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) végül kiadta az Orbán Viktor vejét érintő Elios-ügy nyomozati anyagát. Civil érdekvédőké az érdem, hogy idáig eljutottunk, de az a nyomásgyakorlás is hozzájárult az iratok végső nyilvánosságához, amelyet az MSZP politikusai, többek között Ujhelyi István EP-képviselő gyakoroltak az OLAF-ra.
Közösségi oldalán jelentette be az OLAF brüsszeli irodája előtt, hogy az uniós hivatal végre kiadja az Elios-ügy nyomozati anyagát. Hogy sikerült ezt elérnie?
Ujhelyi: Az alapvető érdem nem a miénk, hanem természetesen azoké a civil jogvédőké, akik eredendően kiperelték ezt a dokumentumcsomagot. Az Eleven Gyál és a TASZ közösen perelték be annak idején az OLAF-ot felügyelő Európai Bizottságot a teljes jelentés kiadásáért. A pert meg is nyerték, az OLAF azonban húzta az időt. Ezt elégeltük meg az MSZP-ben: előbb Tóth Bertalan, a párt társelnöke szólította fel először az OLAF-ot a bírósági ítélet végrehajtására, majd miután nem kapott érdemi választ, pert indított az Európai Bizottság ellen. Azért ez elég szokatlan és erős lépés volt. Az Európai Parlament magyar tagjaként kötelességem volt, hogy én is segítsem az ügyet, így addig jártam az OLAF vezetőjének nyakára, amíg végül a legutóbbi személyes találkozónkon közölte: kiadják az iratokat. Ha úgy tetszik, addig csapkodtam az OLAF igazgató asztalát, amíg szükség volt rá. Egy rendkívül korrekt és felkészült embert ismertem meg benne egyébként, akivel még szülővárosa Turku és Szeged testvérvárosi viszonyát is átbeszéltük közben. Nyilvánvalóan közrejátszott a mi nyomásgyakorlásunk az ügyben, de az érdem elsősorban a civileké.
Mennyire szokatlan, hogy egy EP-képviselő – ahogy Ön fogalmazott – csapkodja egy hivatalnok asztalát?
Ujhelyi: Nem éppen szokványos a brüsszeli intézményekben, de aki engem ismer, az pontosan tudja: elég határozott tudok lenni, ha kell. Én amolyan kijáróemberként tekintek magamra, az EP-képviselői munkám része, hogy mindent megtegyek a magyar emberek érdekeiért és ügyeinek képviseletéért. Ha kell, hangos zajt csapok, hogy észrevegyék a problémát a brüsszeli buborékban, vagy addig járok valakinek a nyakára, amíg ígéretet nem tesz arra, hogy lép az ügyben. Ennek a kérlelhetetlenségnek köszönhető egyébként például, hogy a keleti vakcinával oltottak ügyében érdemi eredményt tudtam elérni. Hónapokon keresztül nyomakodtam az Európai Bizottság legkülönbözőbb szintjein, hogy valaki érdemben foglalkozzon végre a kínai-, illetve orosz vakcinával oltott magyarok ügyével. Addig mentem előre, amíg Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egy válaszlevelében közölte: napirendre veszik a kérdést az illetékes szakbizottságban, ha a magyar kormány delegáltja javasolja azt. A jegyzőkönyvekből tudjuk, hogy nem tették. Így mentem tovább, és addig lobbiztam, küzdöttem, amíg végre a jogérvényesülésért felelős biztostól kaptam egy hivatalos jogértelmezést, miszerint akit keletivel oltottak, de felvesz egy uniós oltást is, azt nem érheti hátrány az uniós belső határok átlépésénél. Ez nagy dolog. Persze vannak még tagállamok, amelyek ezt nem akarják végrehajtani, de innentől ez már a magyar kormány feladata lenne, hogy az országok közötti diplomáciai csatornákon érvényesítse a jogainkat. Sajnos, a Fidesz-kormány előbb rendel be nagyköveteket egy focimeccs miatt, mintsem, hogy bármit tegyen a keleti vakcinával oltottak ügyében. Ami tőlem telik, megtettem és megteszem a jövőben is.
Visszatérve az OLAF-jelentésre: milyen következményei lehetnek az iratok nyilvánosságának?
Ujhelyi: Miután a magyar ügyészség alapvetően semmi kivetnivalót nem látott az egész ügyben, így amíg Polt Péter a legfőbb ügyész, addig nem várható vádhatósági eljárás. Büntetőjogi értelemben kérdés, hogy milyen esetleges további lépéseket alapozhatnak meg a most kiadott iratokban szereplő megállapítások, én azonban elsősorban a Fidesz politikai és erkölcsi megszégyenülést várom következményként. Ennél tisztább és egyértelműbb, részleteiben és hálózatában feltárt korrupciós ügy nem nagyon volt az elmúlt tíz évben. Az, hogy Orbán Viktor ebbe nem bukott bele azonnal, elsősorban a magyar közállapotokat jelzi. A magyar ember megbocsátóbb a korrupcióval szemben, talán a régi rendszerből magunkkal hozott szocializáció miatt egyfajta kurucos tökösséget látnak benne. Pedig itt nettóban arról van szó, hogy a nemzeti vagyont valaki hazaviszi és dőzsöl belőle. Ez nem fineszes ügyeskedés, a gyárból hazalopott csavaralátét, hanem a magyar emberek boldogulására szánt milliárdok köztörvényes ellopása. Nem tudunk mást tenni, mint minél hangosabban megmutatni a bűnt, a kormányváltás után pedig elszámoltatni a bűnösöket.
Lehet az Elios-ügynek hatása a Magyarországnak járó uniós források visszatartására?
Ujhelyi: Már most is van, hiszen a jogállamisági mechanizmust megelőző hivatalos felszólító levélben a magyar kormánynak küldött bűnlajstrom egyik kiemelt ügye éppen az Orbán Viktor családjához köthető botrány volt. Tiborcz és az Elios neve nem szerepel az átiratban, de tökéletesen és egyértelműen körülírták az esetet. Az Elios-ügy az állami szinten szervezett korrupció egyik ékes példája, az állami korrupció pedig az oka annak, hogy az EU nem látja biztonságban az uniós pénzeket. Erre két megoldás van: Orbánék felhagynak a lopással, vagy elzavarjuk őket és ezzel megszüntetjük a pénzek elsíbolását. Mivel Orbánék rendszere alapvetően a lopásra épül, így megoldásnak a kormányváltás marad.
Megjelent a Jelen hetilapban – 2022.02.10.-én.