Közzétéve: 2022.09.17.
Mondja Ujhelyi István, európai parlamenti képviselő, aki interjút adott lapunknak. Ujhelyi szeretné, ha Magyarország minden forrást megkapna, mert arra égető szükség lenne, ugyanakkor, ha nem így lesz, az kizárólag a “Fidesz kormány korrupciója, gőgje és hatalommániája miatt” történik. Az interjút a CameraObscura.hu készítette.
Az áprilisi választások óta tart a vita az ellenzéki vereség okairól. Kis idő elteltével az Ön véleménye szerint, melyek voltak ennek a legfontosabb okai?
Ujhelyi István: Igazán megérteni és eredményesen elemezni ezt az évtizedet és benne a legutóbbi választást, illetve választásokat csak kellő távolságból lehet majd; leginkább a rendszer összeomlása után. A változást akaró ellenzéki szavazó jogosan mondja azt, hogy a választási rendszer aránytalansága, a választókörzetek tudatos átrajzolása, a nyilvánosság totális leuralása, a propaganda-gépezet profi és semmilyen erkölcsi vagy törvényi kontrollt nem ismerő működése, valamint a hűbéri piramis félelemre és kitartottságra épülő rendszere miatt sokkal szűkebb lehetőségei vannak a mindenkori ellenzéknek. Ez igaz. És ezzel ezután is szembe kell néznünk, legalábbis nem látszik, hogy a rendszer aránytalanságot kialakító eszközei a közeljövőben radikálisan visszafordulnának. A csalódott ellenzéki szavazó azt is jogosan mondhatja: a fene egye meg, hát megpróbáltuk külön, megpróbáltuk koordinált indulással és most teljes összefogással, mégsem jutottunk előrébb. És ez is igaz. A most áprilisi választás sokkszerű napja után én voltam az első politikus, aki azt mondta: teljesen más szemszögből kell az ország felé fordulni, a miérteket és mikénteket keresni. A választás másnapján kiültem a Széll Kálmán térre az azóta elhíresültté vált fehér kemping székeimmel és bárkivel örömmel elbeszélgettem a választási eredményről, legyen az illető kormánypárti- vagy ellenzéki. Az alapállításom az volt, hogy hiába van igazunk, nem értjük az ország másik felét és ameddig csak a lövészárokból kiabálunk kifelé és nem keressük a közös pontokat és nem próbáljuk megérteni, hogy a kormánypárti választóknak miért kell minden korrupciójával, gőgjével, pökhendiségével és aljasságával együtt is ez a rendszer, akkor soha nem fogunk előrébb jutni. Azóta jártam és járom az országot ezzel a két kempingszékkel és gyűjtöm a véleményeket, építem a szociáldemokrata elvekre épülő Esély Körök közösségét. Állítom, hogy ameddig nem értjük az ország másik felét, addig nem tudunk hiteles alternatívát állítani: sem együtt, sem külön. Azt gondolom, eljött az őszinteség ideje és nem csupán arról van szó, hogy a választók széles közönségéhez is illik végre kíméletlenül őszintén beszélni – még akkor is, ha az épp nem szép és jó világot fest fel számukra -, de saját magunkhoz is őszintének kell lennünk. Ezt tettem házon belül is az MSZP-ben, őszinte voltam a saját közösségemhez: elmondtam, hogy valamit nagyon régóta nagyon rosszul csinálunk és nem elég új babákat rakni a kirakatba, vagy hangosabban mondani a balos jelszavakat és új kommunikációs csapatot verbuválni. Teljesen újra kellene építeni a pártot, egészen Horn Gyula cölöpjeiről. Ez a meghatározó pártelitnek nem tetszett, szerintük kisebb változás is elegendő. Idővel be fogják látni, hogy igazam volt.
Egy esetleges hatalomváltás egyetlen esélye, ha világos és az emberek számára támogatható stratégiát tud felmutatni az ellenzék. Egy stratégia azonban három elemből áll. A jelenlegi helyzet elemzése, a jövőkép meghatározása, és a jelenből a jövőbe vezető út felvázolásából. A magyar ellenzék helyzetelemzésben jó, még a programírásban is, de 20 év óta képtelen Orbán Viktor értelmetlen nagy és erős Magyarország jövőképére választ adni. Mi ennek az oka? Változhat-e ez a jövőben?
Ujhelyi István: Szerintem ebben is egy régi tévedés foglyai vagyunk az ellenzéki oldalon. A legutóbbi választásra az ellenzéki szövetség rendkívül tisztességes és értékes, a mai magyarországi problémákra valóban releváns és hatékony válaszokat adni képes programot tett le az asztalra. Kiváló szakemberek dolgoztak rajta, egyeztették minden sorát és vállalását, hogy hiteles és megalapozott legyen. És a kutyát nem érdekelte. A Fidesznek évek óta nincs választási programja, az utolsó írásos dokumentum, amit letettek így az asztalra a 2009-es EP-választásra készült. Sokat is szoktam idézni, mert akkor ellenzékben még egy erős EU-párti programot állítottak össze csupa olyan vállalással, amit, ha ma komolyan vennének, akkor nem lennének befagyva a forrásaink, nem lenne ellenünk jogállamisági eljárás és egy jóval igazságosabb és gazdaságilag is erősebb országban élnénk. Ezt csak azért idézem fel, mert a Fidesz azóta egy dolgot ígér csupán: folytatják. Hogy mit, azt persze senki nem tudja, szerintem a lopásra gondolnak valójában, de láthatóan mindegy is, mert az emberek többsége így is rájuk adja a voksokat. Szerintem az utóbbi évek nagy tanulsága, hogy a hitelességhez nem százoldalas program, hanem történet kell és egy rövid, akár egyszavas feliratban összefoglalható vízió. A Fidesznek ez megvan, sőt, gyakran alakítja az aktuális helyzetnek megfelelően. Ehhez járul hozzá még a korlátlan közpénztömeg, amivel a propaganda-gépezetet működtetik. Ismét csak azt tudom mondani, ahhoz, hogy az ellenzék eredményesebb tudjon lenni, szerintem két dolog kell: őszinte szembenézés saját magunkkal, valamint az ország velük ellenséges oldalának támogatóival és őszinte mondatok az ország jelenét és jövőjét illetően. Nincs messze az az idő, amikor azt a politikai vezetőt fogják leginkább valamire tartani és támogatni, aki nem rózsaszín álmokat, nem az utolsó kanyar után végre eljövő kánaánt vagy a nem létező szörnnyel szembeni védelmet ígéri, hanem vállalható, betartható és igaz állításokat tesz. Aki nem gyerekként, cselédként vagy kizsigerelhető szolgaként tekint rájuk, hanem megbízóként, illetve partnerként. Az általam szervezett Esély Közösség ilyen elvekre épül.
Magyarországon a 2010 óta regnáló hatalom tudatosan szembe megy a közjó és közbizalom elveinek. Az Ön véleménye szerint mi lehet a közjónak és közbizalomnak a szerepe a jövő Magyarországán?
Ujhelyi István: A közbizalom visszaállítása, különösen az államhatalommal, a politikai vezetőkkel szemben rendkívül hosszú és fáradtságos folyamat lesz. Az elmúlt tizenkét évben a rendszerváltás utáni szabadlevegőjű és nyugatos irányba induló Magyarországon visszatértek a régi, hűbéri viszonyok. Amikor a főispántól függ, hogy van-e megélhetésed, amikor a kormány által kinevezett íróasztal-töltelék kegyein múlik, hogy ki tölthet be egy közvezetői állást, amikor a miniszterelnök vagy oligarcháinak rokonságánál kell kuncsorogni egy kis alvállalkozói megrendelésért, amikor a hatalom aktatáskás emberei megjelennek jól menő kisvállalkozásoknál azzal a fenyegetéssel, hogy ha nem akarja most azonnal eladni a cégét, akkor holnap egy adóhivatali eljárással nézhet szembe. Minél tovább mérgezi ez a mostani hatalmi rendszer az életünkkel, annál tovább fog tartani, hogy visszaépítsük a bizalmat. Szerintem ez több generációra elveszett. A közjó kapcsán pedig csak arra szeretnék utalni, hogy manapság az embert könnyen hazaárulónak nevezik, amikor kiáll amellett, hogy a hazánknak járó uniós forrásokat ne a NER fölözze le, hanem a magyar emberek és kisvállalkozások kapják meg. A közjó a fideszes logika értelmében gellert kapott és sokak fejében egyenlő a NERjóval, mindazzal, ami a NER-elit kényelmét és gazdagodását segíti. Magyarország nem egyenlő a NER-rel, a magyar emberek érdekei nem egyenlőek a NER-elit érdekeivel. Ebben is sok még a feladatunk.
Magyarországnak jelenleg három külügyminisztere van. A külügyminiszter, aki viszi az Orbán-kormány hagyományos konfrontatív külpolitikáját, az államfő, aki Kelet- Közép – Európában folytat mosolydiplomáciát és Navracsics Tibor EU-pénzekért felelős miniszter, aki Brüsszelben hangsúlyozza Magyarország kompromisszumkészségét. Gesztusoknak, kompromisszumok azonban se híre, se hamva a kormány részéről. Lehetséges, hogy ez a képmutató politika sikerre vezet az Uniónál?
Ujhelyi István: Valami változást már bizonyosan elért az Európai Unió, hiszen a kormány – legalábbis állítólag, hiszen a pontos levelezés és a vállalások tartalmát nem tudjuk még – jelentős ígéretek tett Brüsszelnek a pénzekért cserébe. Az kérdés persze, hogy az EU mennyire hisz még az orbáni ígéreteknek, hiszen az elmúlt években igazán kiismerhették a „magyar utcai harcost”, pontosan tudják, hogy szavakban mindig kompromisszumkész odakint, idehaza viszont tettekben legtöbbször épp az ellenkezőjét teszi annak, amit ígért. Várjuk ki tehát a végét, én annak drukkolok, hogy minden egyes Magyarországnak járó forint megérkezzen. Egyfelől úgy kell hazánknak ez a pénz, mint egy falat kenyér, ráadásul, ha minden egyes eurócentnyi forrást megkapunk, akkor az azt is jelenti, hogy a jogállamisági kritikák célt érnek és érdemi változások jönnek a rendszer működését illetően. Mivel azonban Orbán politikájának lényege, hogy nem hajlik meg, ezért ez utóbbiban hiszek a legkevésbé, vagyis valamennyi forrást vélhetően biztosan elveszít az ország a Fidesz-kormány korrupciója, gőgje és hatalommániája miatt. Ez kizárólag az ő felelősségük lesz.
Mint közismert, Ön egy új mozgalom szervezésébe kezdett a közelmúltban. Mennyire volt sikeres eddig a kezdeményezése? Eddigi tapasztalatai alapján mennyire nyitottak az emberek erre, a változtatásra?
Ujhelyi István: Engem is meglepett, hogy mennyien jelentkeztek már, nincs olyan megye, ahol ne alakultak volna meg már tucatszám Esély Körök. Ez a szociáldemokrata értékekre épülő, laza, mozgalmi alapokon álló közösség nem akar és nem is fog párttá alakulni. A célunk az, hogy olyan laza kötődésű hálózatot tudjunk létrehozni, amely a helyi problémákra és kezdeményezésekre fókuszál, egymást segítve tudunk megoldásokat adni a felmerülő ötletekre, hiányosságokra. Az ellenzéki oldalon régóta hiányzott egy valós mozgalmi alapokra épülő kezdeményezés. Ebben a műfajban régi motoros vagyok, hiszen fiatalkoromat az MSZP ifjúsági mozgalmaiban töltöttem, ízig-vérig mozgalmár vagyok. A következő időszakban az európai feladataim mellett erre fogok a legtöbb energiát fordítani, mert hiszek abban, hogy egy civil hátterű, működő szociáldemokrata mozgalom érdemi szerepet fog majd betölteni a későbbi ellenzéki győzelemben. Mert ez is el fog jönni. Minden rendszer megbukik, előbb vagy utóbb. Orbán, mint látjuk, utóbb fog. De a sorsát nem kerülheti el. Mi pedig azon dolgozunk, hogy készen álljunk.
2022.09.13.