Közzétéve: 2016.10.16.
Brüsszel megint cáfolja Orbánt
A magyar kormányfő kétségkívül egy alternatív valóságban él, ahol mindig neki van igaza, ahol minden az ő megérzései szerint történik, ahol kényelmes kérdésekre kell csak válaszolni, ahol senki nem mond neki ellent. Vagy, aki mégis, azt ellehetetlenítik, bezárják, államosítják, eltapossák. A gátlástalan és rettegő nyaloncok glóriaszerű védőbástyája számos politikai vezető tisztánlátását korlátozta már, garantálva ezzel nem feltétlenül gyors, de biztos és annál fájdalmasabb bukásukat. Legalább ebből tanulhatna.
Orbánnak az Európai Unióval is valójában ez a legnagyobb baja. Hogy ebben a közösségben vannak eltérő vélemények, vannak kompromisszumkényszerek, hogy figyelembe kell venni mások érdekeit is, hogy helyenként erős és karcos kritika hangzik el a másikkal szemben, de végül mindig van közös megoldás. Mert arra törekszünk. Az EU bonyolult, az átlagszemlélő számára átláthatatlan döntési mechanizmusa több lépcsőre és a közös kompromisszum keresésére épül. Nem tökéletes, van is mit javítani rajta, de alapjaiban jól működik és – ne felejtsük – az egyik garanciája az európai nemzetek békés és szolidáris együttélésének.
Orbán egyik legutóbbi beszédében úgy vélte, hogy hiba volt megnövelni az Európai Parlament szerepét, az Európai Bizottság pedig túlzott politikai szerepet vállal, helyette a miniszterelnököket tömörítő Európai Tanácsnak kellene nagyobb jogkört adni. Legyen világos: a nemzeti együttműködés atyja és a polgárok hangjának Nagy Meghallgatója épp azt szorgalmazza, hogy a polgárok által közvetlenül megválasztott képviselők legyenek pusztán kirakati bábuk, az uniós kormánynak megfelelő Bizottság (amelybe épp korábbi első számú helyettesét delegálta) pedig szorítkozzon a papírmunkára, majd a kormányfők (vagyis Ő) a zárt ajtók mögött eldöntik, hogy merre tovább Európa. Orbán egy ilyen Uniót szeretne: ahol átláthatatlanul, sötét alkuk mentén dőlnek el ügyek; leginkább úgy, ahogy azt a magyar szotyidemokráciában csinálja. Vagy mint egy bahreini hosszú hétvégén, ahol a saját lábon álló rokonok spontán szoktak beszélgetni a gyöngyhalászatról.
Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke írásbeli kérdésemre válaszul a napokban egyértelművé tette: nem értenek egyet a magyar kormányfővel abban, hogy az Európai Parlament jogköreit vissza kellene nyesni. (Halkan jegyzem meg, az EP jogosítványainak megerősítését a Fidesz épp úgy ünnepelte annak idején…) Ami pedig a Bizottság „hatásköri túllépéseit” illeti, Timmermans ismét csak egyértelműen fogalmazott: „a Bizottság azon hatáskörök keretén belül jár el, melyeket a tagállamok ruháztak rá a Szerződések útján, és amelyeket minden tagállam megerősített saját demokratikus eljárásának megfelelően.” Világos beszéd. Tagjai lettünk egy klubnak, szabályait pedig magunk vállaltuk. Orbán – olyan hasonlattal élve, amit ő is megért – most épp úgy akar focizni, hogy neki nem fújják be, ha kézzel ér a labdához, neki szabad lesről támadnia, bárkit retorzió nélkül felrúghat és a saját kapujába rúgott öngól is „politikailag érvényes” találatnak számít. Csak azzal nem számol, hogy aki így játszik, a végén kiállítják. Magyarország pedig nem érdemli meg, hogy egy ilyen nemtelen rezsim miatt kikerüljön az európai ligából.
Orbán Viktor vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Száztizenharmadik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
az MSZP alelnöke, Európai Parlamenti képviselő
2016. október 16.