Közzétéve: 2017.05.14.
A hazugsággyárak nem részei a magyar sajtónak
Azt mondták, hogy vége van a politikai korrektség időszakának, ideje nevén nevezni a dolgokat. Rendben, ne legyünk hát megengedőek és elfogadóak tovább, mondjuk ki az igazságot: a pénztárosok és politikai kegyeltek által lerabolt magyar médiapiac számos szereplője ma gyakorlatilag nem más, mint a Fidesz propagandaosztályának helyi kirendeltsége, a kormányzati csúsztatások, ámítások és nem ritkán puszta hazugságok szolgalelkű közvetítői. Ezek a hazugsággyárak nem tekinthetőek a magyar sajtó érdemi részének, mert nem tartják be a nyilvánosság legalapvetőbb törvényét sem, tudniillik, hogy „a hír szent, a vélemény szabad”. Nem egyszer bizonyították, hogy számukra a hírek, a tények sem szentek, ha úgy hozza a szükség vagy a felülről lecsorgó utasítás, már nem csak elhallgatják, de meg is hamisítják a kormány számára kellemetlen közléseket. A fideszes rezsim az elmúlt években átlépett egy olyan határt, amelyre a rendszerváltás óta nem volt példa. Totális és semmilyen eszköz használatától vissza nem riadó médiaháborút indított, képes volt a kritikus médiumok gazdasági ellehetetlenítése vagy hatósági vegzálása mellett nem egyszer a konkrét fizikai megsemmisítésükre is. Ez fehérorosz tempó, nem pedig európai. Védhetetlen és megmagyarázhatatlan, ahogyan hiteltelen kormánypropagandává silányították a közmédiát, ahogyan – az újkori magyar demokráciától eddig ismeretlen módon – olyan lejárató riportok készítésére adtak utasítást, amelyek célja nem az oknyomozás, vagy a törvénytelenségek leleplezése volt, hanem a politikai ellenfelek zsarolással felérő, személyükben történő megalázása. Ez semmiképpen sem nevezhető újságírói munkának, ezt minden felvilágosult országban egyszerű aljasságnak nevezik.
A jobboldali sajtó egy jelentős (és az oligarchikus és kitartotti befolyásoltság miatt jól behatárolható) része vállaltan és bizonyíthatóan nem a nyilvánosságot, hanem kizárólag a kormánypártokat szolgálja. A habony-, mészáros-, fideszes média az orbáni rezsim részei, amelyek politikai munkát végeznek. Legyen világos: a kritikai hangvétel, a politikailag elfogult publicisztikai vélemény, az egyetlen oldalra koncentráló oknyomozói munka is része a sajtószabadságnak. A médiumok saját döntésük alapján támogathatnak egy adott értékrendet vagy politikai oldalt. Joguk van hozzá. És olykor gyomruk is. Az azonban, amikor meg sem próbálnak törekedni a tényszerűségre, amikor már meghamisítanak tényeket, nyilatkozatokat, eseményeket, amikor letagadnak, elhazudnak, kitakarnak megszólalásokat, az nem a médiaszabadság alkotta szerkesztői jog gyakorlása, hanem a nyilvánosság iránt vállalt kötelesség és felelősség teljes megcsalása. Az a médiaszabadsággal való tudatos és bűnös visszaélés. Amikor a riporter nem válaszokat akar, mert az nem fér bele az előzetesen elkészített „tényfeltáró” koncepciójába, csak egy kiprovokált elutasítást, a látszatvegzálást akarja rögzíteni. Ez nem újságírás, ez egyszerű pártpropaganda munka. Ez pontosan az, amiről a magyar sajtó kihaló félben lévő, valódi képviselői beszéltek a legutóbbi Media Hungary konferencián saját szakmájuk lezüllése kapcsán: egy olyan kutyagumi, amiről nem kell félnünk kimondani, hogy büdös.
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Száznegyvenedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
az MSZP alelnöke, Európai Parlamenti képviselő
2017. május 14.