Közzétéve: 2018.04.08.
Száznyolcvanhatodszor, lehet utoljára?
Addig kongatom a harangokat, amíg szükség van rá; mert radikális európai demokrataként ez a dolgom. Ezzel a mondattal zárom több mint három éve azt a nyíltlevél-sorozatot, amelyet Orbán Viktor vízválasztónak számító, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után indítottam. Megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Az elmúlt több mint három évben minden vasárnap meg is tettem, alig egy-kettő maradt csak el; azok is pusztán valamely ünnep vagy emlékezés méltóságának megőrzése miatt.
Amikor felvállaltam, hogy minden héten rámutatok az Orbán-kormány aktuális bűneire, az illiberális állam kiépítése során végzett dúlás veszteségeire és áldozataira, még azt gondoltam: idővel elfogyhatnak majd a témák, nem lesznek botrányok, a NER egyszer csak kisimul. Pedig a Fidesz-kormány egyik első botrányba fojtott intézkedése már tökéletesen megmutatta mire számíthatunk. Kevesen emlékeznek, hogy a fideszes kormányzás első időszakában Orbánék át akarták nevezni a Ferihegyi Repülőteret az igen hosszú Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér elnevezésre, amelyet egyébként azóta is visel. Viselheti, mert bár a földrajzi nevekről döntő bizottság az átnevezés ellen szavazott, a Fidesz úgy oldotta meg a problémát, hogy a teljes bizottságot beszántotta, sőt, egyes tagokat még a polgári munkahelyükről is kirúgatták. Kellett nekik ellentmondani a Fidesz akaratának, meg visszapofázni. Ez volt a NER egyik első izomból rendezett, példamutató esete. És hol van ez az azóta erőszakkal ellopott trafikoktól, a hazugsággal elrabolt magánnyugdíjaktól, a milliárdos értékben elsikkasztott uniós pénzektől, a miniszterelnöki focistadionoktól és a megannyi elképesztő, gerinctelen lopástól, erőszakos beavatkozástól, megfélemlítéstől. Az elmúlt évek, hetek, napok és órák mind azt bizonyították, hogy a Fidesz minden egyes pillanatban képes volt még mélyebbre süllyedni a korrupció bűzös dagonyájában, a hazugsággyár működtetésében, az aljas gyűlöletkeltésben. Jószerivel mindennap születhetett volna egy ehhez hasonló nyílt levél, Orbánék alattomossága és vele járó pökhendisége ugyanis szünetmentesen zakatolt az elmúlt időszakban.
Az első nyílt levélben többek között azt írtam: „A tusványosi beszéd nem (csak) azért kell, hogy figyelemre és fegyelemre késztessen minket, mert a magyar miniszterelnök egyértelmű iránymutatásáról szól. Sokkal inkább azért, mert egyre többen törődnek bele abba, hogy a rezsim leválthatatlan, a rendszer megváltozhatatlan, hogy ’úgy sem lehet tenni semmit’. Egyre többen alszanak nyugodtan a nyugtalanságban, legyintenek a jogtiprásokra, bontanak békésen egy újabb sört, amikor gyárbezárásokról, ezrek elbocsájtásáról és ezzel együtt újabb milliárdos stadionavatókról hallanak. Beletörődtek, belefáradtak, mert ’úgy sem lehet tenni semmit’. A tusványosi beszéd azért fontos, mert magukat demokratáknak valló tömegek tapsolták meg a mondatokat és védik többen azóta is. Pedig minden szava védhetetlen. Legalábbis azok számára, akik egy nyugatos, szabad, európai értékrendben hisznek. Egy olyan világban és egy olyan Magyarországon, amelynek felépítéséért Álmos vezér, Szent István, Széchenyi, Deák vagy épp Bibó is oly sokat tett. És amellyel most épp szembefordulni készülünk”, írtam 2014-ben. Az akkori közöny mára érezhetően megváltozott. A rezsimmel szembeni jogos harag könnyedén meglepetést okozhat a dölyfös hatalmasoknak. Elég, ha elegen szavaznak ellenük.
Száznyolcvanhatodik alkalommal kongatom ma harangokat. Ha a választók sokasága úgy dönt: utoljára.
dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő (MSZP)
2018. április 8.