Közzétéve: 2020.04.26.
Új szintre kell emelni az egészségügyet Európában!
Miközben a kormánypárt magas- és alsórangú celebritásai teli torokból szidják az Európai Uniót (mondván szerintük semmit sem segít, főleg nem az egészségügyi védekezés terén), tudatlanságból vagy nettó gazemberségből közben elfelejtik megemlíteni, hogy az egészségügyi szakpolitikák meghatározása és az ellátás megszervezése, illetve finanszírozása kizárólagos tagállami hatáskörbe tartozik. A nemzetállami szuverenitást minden elé helyező illiberálisok tehát olyan intézményre mutogatnak az egészségügyi rendszerek romhalmaza miatt, amelynek valójában semmi köze az egészhez. Sőt, még ha segíteni is akarna, egy öblös sorosozással szokták a zsebre dugott kezű kuruckodók elintézni az ügyet. A koronavírus-járvány olyan mértékben forgatta fel a mindennapjainkat és rutinjainkat, hogy elvonulása után sem maradhat semmi a régiben. Jól is van ez így, ideje végre felrúgni néhány dogmát, amelyet eddig érinthetetlennek hagytunk. A járványhelyzet tökéletesen rávilágított arra, hogy milyen széles egyenlőtlenségek vannak az európai tagállamok egészségügyi rendszerei és ellátásbeli minősége között, ahogyan bizonyította azt is, hogy egy ezer idegrosttal összekötött kontinens ilyen átfogó fenyegetésekre csak integráltan tud hatékonyan és azonnal reagálni: egy csatamezőt sem lehet győztesen elhagyni, ha nincs központi vezénylés, az íjászok, a lovasság és a gyalogság pedig mind maga dönt a stratégiáról és az ellenséggel szembeni támadási taktikáról. A tagállami egészségügyi rendszerek közötti egyensúlytalanság tarthatatlan, ideje tehát olyan európai szintű minimális standardokat felállítani, amelyek egységesen garantálják a betegbiztonságot és az ellátás színvonalát. Ezért kezdeményeztem az „Európai Egészségügyi Minimum Szolgáltatás” létrehozását, ennek kidolgozását a szakemberekkel és az intézményi döntéshozókkal már meg is kezdtük.
Az ellátás megerősítéséhez azonban mindenek előtt arra van szükség, hogy az európai közösség is kiemelt területként kezelje végre az egészségügyet. Sokatmondó, hogy míg az előző hétéves költségvetésben a deklaráltan egészségügyre fordítható célzott keret alig érte el a 449millió eurót, ez az összeg a most soron következő hétéves költségvetésben még ennél is kevesebb, alig 413millió euró lesz. Ez tarthatatlan, a járvány miatt újranyitott költségvetési tárgyalások során nem csak ezt a büdzsét kell érdemben megemelni, de minden más, az egészségügyhöz kapcsolódó alap forrásösszegét is emelni szükséges. Erre hivatalos levélben szólítom fel az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnökét, kezdeményezésemhez máris számos európai parlamenti képviselő csatlakozott; fideszes politikus még nem.
Hiába emeljük persze az uniós forrásokat, ha a tagállami kormányok továbbra is harmadrangú területként kezelik az egészségügyet. Magyarországon például soha nem látott mélypontra esett az elmúlt években az egészségügyi kiadások GDP-arányos értéke. 2018-ban már csak 6,6 százalékos volt az egészségügy részesedése a bruttó nemzeti össztermékből, ez 1997 óta a legalacsonyabb érték volt. A magyar egészségügyi ágazat krónikusan alulfinanszírozott: az állam az egészségügyi kiadásoknak csak alig kétharmadát fedezi, de a zsebből fizetett közvetlen lakossági hozzájárulás aránya is majdnem kétszerese az uniós átlagnak. Amíg a magyar kormány fel nem ismeri végre, hogy a felesleges sportberuházások és luxuskiadások mellett, illetve helyett az egészségügyre is kiemelt figyelmet és finanszírozást kell fordítani, addig az ellátórendszer állapota továbbra is nemzetbiztonsági kockázatot fog jelenteni hazánkban. Én azon dolgozom, hogy az Európai Unió jelentősen megnövelje a következő hét évben az egészségügyi fejlesztésre fordítható forrásokat összegét és megteremtsük az egészségügyi ellátórendszerek szolgáltatási minimumát az európai polgárok, így minden magyar ember érdekében.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszáznegyvenharmadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. április 26.