Közzétéve: 2019.12.08.
Egy valóban unortodox megoldás, amitől a Fideszt kirázza a hideg
“Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok” – szól a Chuchillnek tulajdonított idézet, amely kétségkívül kiválóan jellemzi a jelenlegi magyar kormány hozzáállását is. Orbán Viktor és a Fidesz propaganda-gépezetének egyik alapköve a – sokszor kisebb ferdítéseken, csúsztatásokon, vagy nettó hazugságokon alapuló – statisztikai adatok hangoztatása arról, hogy Magyarországon minden a lehető legszuperebb. Még a Fidesz-vezérkar tisztességes arcai közé tartozó Varga Mihály pénzügyminiszter is szívesen mártózik meg az olyan gazdasági számok tengerében, amelyek plakáton és konferencia-prezentációban jól mutatnak ugyan, azonban a valóságot alig tükrözik, sőt, a hús-vér emberek egyáltalán nem látszanak a számok mögött. Pedig a valódi politikának róluk, az emberekről kell szólnia.
A Fidesz büszke arra, hogy unortodox eszközöket használ, van azonban egy olyan valóban unortodox kezdeményezés, amitől egyelőre inkább a hideg rázza őket. Talán éppen azért, mert a valódi emberek valódi problémáiról és jólétéről szól. Ez pedig nem éppen a narancsuralom alaptézise. Két évvel ezelőtt (az egyébként radikálisan nacionalista, de egyúttal valódi szociáldemokrata értékeket követő) skót kormány állt az élére annak a kezdeményezésnek, amely megkérdőjelezi azt a megkövesedett közgazdasági és közpolitikai tézist, hogy a GDP – vagyis a nemzeti össztermék – egy adott ország sikerének legfontosabb mutatója. A skót kormány létrehozott egy kormányközi csoportot, amely a GDP helyett inkább a „well-being” vagyis a társadalmi/gazdasági jólét eredményeit helyezi fókuszba. Azt szeretnék elérni, hogy ne csak a gazdasági, de a szociális mutatók is számítsanak, vezessük be tehát a jólét alternatív mérési módjait, ez mutatja ugyanis, hogy mit és hogyan kell még javítanunk az emberek érdekében. A skótok kezdeményezéséhez Izland és Új-Zéland kormánya már csatlakozott (halkan jegyzem meg: mindhárom kormányt hölgy vezeti), a skót nemzeti párt EP-képviselői pedig érdemben lobbiznak az EU intézményeinél ebben a kérdésben.
Nem ez az első példa a skót kormány lépései közül, amelyet érdemes lenne követni: tavaly például törvényt fogadtak el az edinburghi parlamentben, amely – elsőként Nagy-Britanniában – emberi jogként ismeri el a szociális biztonságot. Létrehoztak egy jóléti hatóságot, amely felügyeli és bővíti a szociális juttatásokat és megtiltották például, hogy a halálos betegségben szenvedők támogatását időkorláthoz kössék. Ugyanez a jogszabály rendezi azt is, hogy bizonyos családoknak járó juttatásokat férj és feleség megosztva kapja, így elkerülve az esetleges kiszolgáltatottságot. Katrin Jakobsdottir izlandi miniszterelnök és Nicola Sturgeon skót kormányfő a jóléti-terv keretében közösen szorgalmazzák, hogy a kormányok fogadjanak el zöld- és családbarát prioritásokat, ahelyett, hogy pusztán a gazdasági növekedésre összpontosítanának; Izland jövő évi költségvetésében például már ez lesz a prioritás. A környezeti fenntarthatóság és a szociális biztonság kérdése ugyanis előbbre valóbb, mint a GDP-mutató, vagy a multinacionális tőke érdekeinek hajszolása.
Ideje lenne az EU tagállami kormányainak, köztük az Orbán Viktor vezette – unortodoxiára hajlamos – kabinetnek is végre elfogadnia azokat a környezeti és társadalmi változásokat, amelyekre válaszként csak radikális és új megoldások adhatóak. Mi, szociáldemokraták a Szociális Jogok Európai Pillérének megalkotásával és elfogadtatásával megtettük az első lépéseket. Ugye emlékeznek, ez utóbbi volt az, amit Orbán Viktor veszélyes, jogköröket elvonni akaró „brüsszeli tervnek” nevezett. Egyedül az adhat némi okot a bizakodásra, hogy a Fidesz elnöke végül a szociális pillért is aláírta, bármilyen hülyeséget is állított róla előtte. Talán a skót-, az izlandi- és az új-zélandi miniszterelnökökről is példát vesz idővel. Csak ne túl késő legyen.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázhetvenharmadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2019. december 08.