Közzétéve: 2022.12.04.
Magyar érdek: minél kevesebb befagyott forrás, minél több NER-telenítés!
Azok számára, akik nem csak szavakban és facebook-posztokban szeretik a hazájukat, minden kétséget kizáróan a hazafias tettek sorába tartozik megakadályozni, hogy a közös nemzetünknek járó uniós támogatásokat végül ne az állam műanyag-arisztokratái tömködjék a saját zsebükbe. A haza érdeke ugyanis nem az, hogy egy bugrisokból álló elit fölözze le az Európai Uniótól érkező pénzeket, hanem hogy azok a magyar emberek boldogulását, vállalkozásaik bővülését, életkörülményeik javítását szolgálják. Egy igazi hazafi számára tehát nem kérdés, hogy a közös hazánknak járó támogatásokat meg kell védeni, azok tisztességes felhasználásához megfelelő garanciákat kell követelni. Az Európai Uniót sok minden miatt lehet és kell is kritizálni – jómagam sem félek megtenni -, ebben az esetben azonban egyértelműen az európai adófizetők, azon belül pedig a magyar emberek érdekeit védi.
Minden hazug fideszes kamu-magyarázattal szemben a jogállamisági eljárás során felmerült forrás-befagyasztás és reformkövetelés az uniós közpénzek védelmét szolgálja, semmi köze nincs sem a migráció, sem pedig a gender kérdésekben támasztott kormányzati állásponthoz kapcsolódó vitákhoz. A magyar érdek jelen esetben tehát, hogy minél kevesebb – lehetőleg nulla – forrás maradjon végül befagyva és minél több átfogó korrekciót hajtassanak végre az Orbán-kormánnyal. Ebben pedig kifejezetten jól állunk.
Magyar politikusként és európai parlamenti képviselőként számomra a jogállamisági folyamatban három fontos tétel szerepel prioritásként: egy, hogy hazánk ne veszítsen egyetlen eurócentet sem a neki járó forrásokból; kettő, hogy azok minden esetben eljussanak a végfelhasználókhoz és három, hogy minél hatékonyabban NER-telenítsük a magyar köztársaságot, vagyis minél jobban faragjuk vissza mindazt a bűnös rombolást, amit a korrupt Fidesz tudatosan végrehajtott az elmúlt tizenkét évben. Az Európai Unió a fideszes dúlás több mint egy évtizede alatt csak kereste a kapaszkodót az orbáni maffiapolitikán, sokszor pedig balekként tűrte, hogy hülyének nézik. Most, egy bonyolult eljárás eredményeként az Európai Bizottság mintegy háromezer-milliárd forintnyi forrás befagyasztására tett javaslatot, ami a 2021-2027 közötti időszakra nekünk járó kohéziós pénz egyharmada. Ez az összeg akkor is súlyos, ha elképzelhető, hogy a Tanács döntése alapján ennyi pénz végül nem feltétlenül marad befagyasztva; ugyanakkor egyetlen egy eurócent is, amelyet esetleg az eljárás során elveszítünk a Fidesz-kormány elvtelensége miatt, az egyértelműen Orbánék bűne és felelőssége lesz. Nagy esélyt adok annak, hogy a Tanács döntése végül farag majd ebből az összegből, hiszen figyelembe kell venni, hogy a magyar kormány bizonyos lépéseket már megtett és – bár, mintha a fogukat húznák, de – igyekeznek legalább látszólag megfelelni az elvárásoknak. Vagyis, magyar EP-képviselőként örülni fogok, ha idén évvégén olyan döntés születik, amely bármilyen módon csökkenti a befagyasztott források mértékét, hiszen az az érdekünk, hogy minden támogatáshoz hozzáférjünk a végén.
Osztom és együttérzek ugyanakkor azokkal a véleményekkel is, amelyek jóval radikálisabb büntetést várnának el az európai értékeket meggyalázó Orbán-kormánnyal szemben; ezt azonban magyar EP-képviselőként én a minél sikeresebb NER-telenítés felől igyekszem szemlélni és megközelíteni. Kevesen veszik a fáradtságot és olvassák vissza a magyar kormány megszólalásait az elmúlt időszakból, pedig végtelenül tanulságos és önleleplező. Tökéletesen látszik, ahogy a pökhendi kivagyiságból a NER-elit szép lassan szűkölő hajlongásba megy át; az itthoni nyilvánosságnak persze megy még az izomszagú muszklizás, de Brüsszelben már régóta biccentett fejjel állnak a szőnyeg szélén. Eleinte még szabadságharcról beszéltek és a jogállamiságot, mint nem létező és megfogható fogalmat emlegették, majd volt olyan pillanat is két évvel ezelőtt, amikor Orbán Viktor – a sikertelen költségvetési vétó belengetése után – egyenesen azt jelentette be, hogy győzött és megállította a jogállamisági mechanizmust. Látjuk, mennyire. Azóta mindent próbáltak rákenni az eljárásra: azért fagynak be a pénzek, mert Brüsszel elutasítja a kormány álláspontját a migráció ügyében, majd jöttek a nemváltó óvodásokkal és a Brüsszelből irányított erőszakos meleg-aktivistákkal, mint a forrás-befagyasztás valódi indokával (ez volt a legalja valószínűleg a kormányzati elmebajnak); végül ezt mára leegyszerűsítették arra a primitív válaszra, hogy Brüsszelben simán csak gyűlölik a magyarokat. Ideje mindenkinek észrevenni, hogy a Fidesz-hatalom konkrétan sarokba szorult és olyan lépéseket kénytelen megtenni, amelyekre korábban nem volt hajlandó. Kevés? De jóval több, mint korábban bármi.
Hajlamosak vagyunk a nagy politikai zajban – vagy épp a kétharmados gyalázattal szembeni tehetetlenséggel fűtött telhetetlenségtől – nem látni, hogy ezekben a hetekben kifejezetten komoly NER-telenítés zajlik. Lehet azt mondani, hogy sok kormányzati intézkedés csak kirakati mutatvány (ezt az EU is pontosan látja, nem véletlenül bizalmatlanok a kormányzati intézkedések felvizezésével szemben; nem is tettek javaslatot az eljárás leállítására), de igenis komoly eredmények is vannak a jogállamisági csomagban. Elég, ha csak arra utalok, hogy az a nemzeti helyreállítási terv, amelyet most a Fidesz-propaganda úgy ünnepel, mint amit az Európai Bizottság a legjobbnak értékelt az Unióban, egy olyan pénzelköltési menetrend, amelyet épp a mi nyomásunkra, az Unió elvárásainak megfelelően kellett teljességgel újraírnia a Fidesznek. A kamucélok és kamuköltések, fideszes közalapítványok kitömése helyett komolyan vehető – például környezeti fenntarthatósági célok – szerepelnek benne, vagy például a most oly sokat hivatkozott pedagógus béremelés társfinanszírozása, ami eredetileg még csak említés szintjén sem szerepelt Orbánék eredeti forrásköltő terveiben. Most kénytelenek voltak beleírni. Hasonlóan komoly eredmény az igazságszolgáltatás függetlenségét érintő követeléscsomag, amelyeket, ha a kormányzat nem teljesít márciusig, bizony befagyva maradnak a pénzek. Az Országos Bírói Tanács megerősítésére tett vállalások például érdemi változtatások a NER szándékaival és érdekeivel szemben. Kevés? De jóval több, mint korábban bármi. Nyilván a leghatékonyabb az lenne, ha a magyar kormányt rá lehet szorítani arra, hogy csatlakozzon az Európai Ügyészség intézményéhez, de a most folyamatban lévő reformokat így sem szabad leírni és értéktelennek tartani.
Egyelőre még komoly a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy milyen döntést hoz majd a Tanács a bizottsági előterjesztést illetően, ahogyan azzal kapcsolatban sem látunk még tisztán, hogy végül tényleg sikerül-e aláírni a helyreállítási alapot érintő megállapodást az év végéig; ha ez utóbbin nem szárad meg a tinta időben, akkor 5,8 milliárd euró hetven százalékától már most elbúcsúzhatunk. És az nem kevés pénz. Magyar EP-képviselőként minden olyan megoldást támogatok, amely a Magyarországnak járó források mielőbbi és minél teljesebb lehívását szolgálja. Hazafiként pedig minden olyan európai lépéssel egyetértek, amely garanciákat jelent arra, hogy Magyarország – legalább részben – újra jogállami keretek között működhet és a hazánknak járó európai közpénzek a haza valódi gyarapodását és nem pusztán narancsos ficsúrok urizálását szolgálják.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszáznyolcvannegyedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.
Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
az Esély Közösség alapítója
2022. december 4.