Közzétéve: 2015.05.24.
– Kisemberek lent, kicsinyes emberek fent, avagy hatezernégyszáz órával Orbán tusványosi beszéde után –
Az újabban a „keményen dolgozó kisemberek” képviseletét is felvállalni akaró Fidesz pusztán egy közleményben emlékezett meg idén a munka ünnepéről. Május elsején nem kívántak többet mondani annál, minthogy a Fidesz-kormány 2010 óta következetesen képviseli a dolgozó embereket, emelték a minimálbért, megvédték a nyugdíjakat és 3600 milliárd forintot hagytak a családok zsebében az új adórendszerrel.
Azt persze már nem tették hozzá, hogy közben ennek hányszorosát vették el tőlük (illetve tették át baráti nagyvállalkozók zsebébe), miként rabolták el és élték fel a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat, miként kötötték gúzsba a bérből és fizetésből élőket az új munkatörvény-könyvével vagy, hogy mennyire kiszolgáltatott, gyakran megalázó és kitörésmentes az általuk bevezetett közmunka-program.
Orbán Viktor és a Fidesz mindig is populista hangszereken játszott: mindig csak azt figyelte, hogy mivel – vagy épp kivel – lehet a hatalom közelébe jutni. Elvek, erkölcsök, ígéretek sohasem számítottak. Így jutott el Orbán a radikális liberalizmustól az illiberális autokráciáig és fordul éppen most rá az extremista-populizmusra. Mert ebben látja személyes hatalmi ambíciói kiteljesítését és megtartását. Ha az kell, térdre parancsolja a csuhásokat, de ha fordul a széljárás, álszent ájtatossággal képes hajbókolni bármilyen bálvány előtt. Most épp a kisemberek védelmezőjének igyekszik mutatni magát, mert a felsőközéposztály és a narancsos burzsoázia erőszakos és igazságtalan felhizlalása után épp ez a tömeg fordult el tőle leglátványosabban.
Azok, akik elhitték neki: jobb lesz, mint az előző kormányok idején; hogy ő többet tesz majd a kétkezi dolgozókért, mint a velük sajnos részben szintén fájdalmasan kapcsolatot vesztő baloldaliak. Csalódniuk kellett. Mára mindenki számára világossá kellett váljon: a dolgozó emberek ugyanúgy eldobható eszközök csupán Orbán kezében, mint a csereszabatos oligarchák, vagy a nyugatos európai értékek. Mint a focimeccsen rágott szotyihéj.
Az európai és benne a magyar baloldal egyik legfontosabb küldetése – egyben felelőssége és lehetősége is -, hogy a világválság után maradt feszültségekre életveszélyesen populista válaszokat adó erőkkel szemben józan, az embereket középpontba állító vállalásokat és progresszív programokat tegyen az asztalra. Hogy Európa és az európai közösség fektessen be végre az emberekbe, a pénzpiacok igényei helyett jelentsék az emberi tényezők a prioritást.
Ennek egyik jelképeként az Európai Polgári Díjra idén egy magyar közmunkást, a gyermekeit egyedül, pusztán közmunkaforintokból nevelő ózdi Kiss Jánost jelöltem. Rajta keresztül a magyar közmunkások teljes közösségét megilleti az elismerés és a vele járó figyelem. Kisemberek lent, kicsinyes emberek fent; ez a mai Magyarország. Egy európai államban ez nem maradhat így.
Én továbbra is minden héten meg fogom kongatni a harangokat. Mert európai demokrataként ez a dolgom.
Ujhelyi István,
az MSZP alelnöke, EP-képviselő
2015.05.03.