Közzétéve: 2015.05.24.
– Ezerkétszáz órával Orbán tusványosi beszéde után –
Remélem lesz
egyszer valaki, aki megírja majd emlékirataiban, hogy mit mondott Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Bizottság távozóban lévő elnökének, José Manuel Barrosonak, amikor 2014. szeptemberében Magyarországon járt. Jó lenne tudni, hogy amikor szűkkörben maradtak, vajon a szabadságharcos magyar kormányfő előrántotta-e hazafias büszkeség élezte nemzeti szablyáját és több tiszteletet követelt-e a gaz brüsszeli bürokratától, vagy – ahogyan inkább lenni szokott – csak zsebre dugott kézzel elkísérte a miniszterelnöki porcelánba tálalt tepertős pogácsákig, és széles mosollyal megkínálta a gyarmatosítót. Orbán Viktor ugyanis az ingyen eurók csörgésére rendre leteszi a fegyvert, az igaz magyar becsület a pénzszámolás közben már nem is annyira számít. Tudja ő is: ha „nem lenne az EU-támogatási rendszer, a magyar gazdaság felborulna”.
Éppen ezért jóval veszélyesebb az orbáni rezsim, mint amilyennek látszik. A Fidesz elnöke ezerkétszáz órával ezelőtt Tusványoson, majd valamivel később az idei nagyköveti értekezleten is világossá tette, hogy milyen államot épít: „illiberálisat”, amelyben az európai értékek nem igazodási pontok többé, ahol a putyinokrácia a követendő berendezkedési forma. Az euró jöhet, az egyén szabadsága már nem. Kevesen emlékeznek, de egy évvel korábban – az akkori nagyköveti értekezleten – Orbán már előrevetítette az Oroszországgal kapcsolatos (az európai értékvállalással ellentétes és azóta még markánsabb) véleményét. Eszerint, a versenyképesség szempontjából Európa kilábalását elsősorban az oroszokkal való stratégiai megegyezéstől reméli, „ami nagyon nehéz dolog, mert meg kell értenünk nekünk, európaiaknak, hogy Oroszországban nem a demokrácia a legfontosabb kérdés (…) Oroszországban, amióta világ a világ, mindig is az volt a legfontosabb kérdés, hogy hogyan lehet egyben tartani, és ez minden mást megelőzött, ha lehet demokratikusan, ha nem, hát másképp; ez a parancsolat”. Azóta ez lett Orbán Viktor hitvallása is: megőrizni a kialakult viszonyokat, „ha nem lehet demokratikusan, hát másképp.”
A legszomorúbb azonban az, hogy miközben a Fidesz vezetője – és vele együtt mindenki, aki akár csak néma beletörődéssel asszisztál hozzá – úgy formál putyinokratikus államot, hogy annak finanszírozására a „gaz ellenségtől” kér pénzt. Milyen ironikus, hogy Orbán unióellenes szabadságharcát valójában uniós forrásokból fedezi. Valójában még a Brüsszeltől tiszteletet követelő plakátokat is áttételesen Brüsszel fizette.
A rezsim elvtelen, hűtlen, hazug és veszélyes. Én, továbbra is minden héten meg fogom kongatni a harangokat. Mert demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
az MSZP alelnöke
európai parlamenti képviselő
2014.09.14.