Közzétéve: 2015.10.18.
Szotyola-diplomácia helyett valós válaszokat!
„Hazánk csatlakozása óta a magyar polgárt sok szempontból az Európai Unió óvja, nem egy esetben saját kormányának politikájával szemben” – ez a mondat nem valamelyik, a „hazájára és nemzetére genetikai okokból rárontó” szociáldemokrata politikustól származik, hanem Orbán Viktortól. Igaz, még hat évvel ezelőtt, ellenzéki vezetőként írta ezeket a sorokat, az akkor még hozzá jóval közelebb álló Magyar Nemzetben. A mai Fidesz és a mai kormányerő „pimaszságnak” és az ország életébe való otromba beavatkozásnak tekinti, ha valaki (jelen esetben az Egyesült Államok) tételes kifogásokat emel a magyarországi demokrácia, illetve annak hiánya miatt. Pedig, Orbán Viktor és a Fidesz nem volt mindig ilyen finnyás, amikor – saját szóhasználatukkal élve – rá kellett rontani a nemzetre. Persze, csak akkor, amikor nem ők voltak épp hatalmon. Emlékszünk még, amikor a Fidesz az Európai Parlament külügyi bizottságának néppárti elnökét, Elmar Brokot kérte meg, hogy ugorjon neki az akkori baloldali kormánynak, amiért meg kívánt válni a PSZÁF elnökétől. Sőt, az is emlékezetes, amikor Medgyessy Péter közös uniós listára tett javaslata miatt az EP országjelentésébe „aggódó passzus” került; a módosítást egy néppárti képviselő kezdeményezte, a fideszes Szájer József pedig látványosan üdvözölte. Tizenkét évvel ezelőtt a Fidesz ennél is messzebb ment, amikor a Kereszténydemokrata Pártok Nemzetközi Demokratikus Centrumával (a volt CDI) olyan dokumentumot fogadtatott el, amely jogtiprással, az emberi és a szabadságjogok csorbításával vádolta meg az akkori baloldali kormányt. A szervezet alelnöke akkor Orbán Viktor volt. Az uniós néppárt persze később mentegetődzött, mondván a Fidesztől szerezték a határozatot megalapozó információkat, de Orbán ezt is könnyedén elintézte a külügyi bizottság akkori ülésén, mondván: „a magyar ember ügye is európai ügy.” Vagyis, akkor helyén való a nemzetközi kritika, ha az nem az ő kormányzása idején születik. Mert ha igen, akkor az a nemzet elleni aljas támadás. Ugye, világos. Ugye, mindenki érti.
A sajtóban most megjelent 27 pontos, nem hivatalos amerikai feljegyzés (vagy ahogy Orbánék hívni szokták az ilyesmit: „fecni”) esetében csak egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy ki a szerzője és mi a szándéka vele. Olyan határozott javaslatok szerepelnek benne, mint például a civil társadalom zaklatásának befejezése; a velük szembeni eljárások teljes átláthatósága; a civil szféra és az állam feletti civil kontroll támogatása; az Alkotmánybíróság tagjainak jelenlegi, fideszes kinevezési gyakorlatának megváltoztatása; a jogalkotási folyamatokba való minél hatékonyabb civil befolyás biztosítása; az állami hirdetések egyenletes elosztása a médiában; a Médiatanács kiegyensúlyozottságának garantálása; az EBESZ megállapításai alapján új választási törvény megalkotása, vagy a kampányfinanszírozás átalakítása, a köztisztviselők indoklás nélküli kirúgásának megszüntetése. És, legyen világos: ezt nevezi az Orbán-kormány pimaszságnak. A demokratikus és kiegyensúlyozott, jogszerű és európai működést. Szerintük ez támadás a magyar nemzet ellen. Miközben, ahogyan a kormányfő is fogalmazott korábban: olykor a magyar polgárt meg kell óvni, nem egy esetben saját kormányának politikájával szemben. A Fidesz jobban tenné, ha zsebre dugott kezű szotyola-diplomácia helyett érdemi választ adna a felsorolt kifogásokra. Nem az Egyesült Államoknak. Hanem Magyarországnak és a magyar nemzet polgárainak.
10453 órával vagyunk a miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után. Akkor megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden vasárnap figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Hatvanharmadik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
az MSZP alelnöke, Európai Parlamenti képviselő
2015. október 18.