Közzétéve: 2016.04.03.
Mit érdemel az a bűnös?
Hatvannyolc évvel ezelőtt az Egyesült Államok ezen a napon kezdte meg az Európai Újjáépítési Program végrehajtását. Az úgynevezett Marshall-terv egy súlyos dollár-milliárdokat folyósító segélyprogram volt, amelyből minden olyan háború sújtotta európai ország részesült, amely az újjáépítésben hajlandó volt az Egyesült Államokkal együttműködni. Mindez a gyakorlatban kizárólag Nyugat-Európa újjáépülését és megerősödését jelentette, mivel Európa közép- és keleti része a Szovjetunió érdekszférájába került, és mint így mereven szemben állt az USA-val. Összesen tizennégymilliárd dollárt osztottak szét, amely mai áron nagyjából száznyolcvanezer-milliárd (!) forintnak felel meg. Most már jól látjuk, hogy a Marshall-terv hosszútávon, majdnem végzetesen elmélyítette az Európa nyugati és keleti fele közötti különbségeket; a szovjet érdekszférából csak évtizedekkel később szabaduló keleti blokk azóta sem tudott teljesen felzárkózni az európai elithez.
Ezért kaptunk történelmi esélyt az uniós felzárkóztatási forrásokkal, a német-, olasz-, vagy épp francia adófizetők által biztosított jelentős összegekkel, amelyeket Magyarország felzárkóztatására, felemelésére fordíthatunk. Az uniós csatlakozásunk utáni első tíz évben nagyjából nettó hétezer milliárd forint jött Magyarországra különböző uniós támogatások formájában; ami a Marshall-terv összegeihez képest eltörpül, de mégis jelentős szám. A bejövő támogatás eddig évente átlagosan két százalékkal növelte a magyar nemzetgazdaság teljesítményét; az elmúlt években Magyarországon megvalósult fejlesztések kilencvenhét százalékát uniós társfinanszírozással fizettük.
Szégyenszemre most attól hangos az európai intézményrendszer, hogy az Orbán-rezsim rendszeresen megsérti a közösség értékeit, a folyósított támogatások és források felhasználása pedig erősen megkérdőjelezhető. Orbán Viktor hidegvérrel és előre megfontolt szándékból csakis saját hűbéri rendszerének kiépítésére és felhizlalására használja az uniós pénzeket, nem pedig a leszakadt milliók felemelésére. Vajon mit érdemel az a bűnös, aki most szotyihéjat köpködve szidja az európai közösséget, jogos jussként tekint a felzárkóztatási pénzekre, de közben haveri körben „szétosztja” annak jelentős részét? Mit érdemel az a bűnös, akinek országlása idején mintegy hétszázmillió eurónyi, folyamatban lévő támogatás kifizetését szakítják meg vagy függesztik fel, mert nyilvánvaló szabálytalanságokat találnak a programok irányítása körül és azok ellenőrzési rendszerében? Mit érdemel az a bűnös, aki így nemzete ellenében cselekszik? Kíváncsi vagyok, hogy mindebből mit sikerül majd megértetnie Corina Creţu regionális fejlesztésekért felelős uniós biztosnak a kormány képviselőivel, amikor jövő héten Magyarországra látogat. Az időzítés nem véletlen. A Marshall-tervből annak idején azért maradtunk ki, mert rossz oldalon álltunk. Történelmi bűn lenne ismét odasodródni.
757 nappal vagyunk a miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után. Akkor megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Nyolcvanötödik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
az MSZP alelnöke, Európai Parlamenti képviselő
2016. április 3.