TESSÉK VÁLASZTANI!

Közzétéve: 2016.06.13.

pályázat a Magyar Szocialista Párt ‘európai ügyekért felelős’ alelnöki posztjára
dr. Ujhelyi István

Európa vagy Orbánisztán?!

– Kormányzóképes alternatívát nyújtani csak egy európai alapokra támaszkodó, igazolható Európa-politikát felmutató Magyar Szocialista Párt képes

– Az Európai Unió alapvető változásokon megy keresztül; velünk vagy nélkülünk

– Az uniós „mag-országok” a periférián fogják hagyni az illiberális Orbán-rezsimet
és vele egész Magyarországot

– Biztosítanunk kell befolyásunkat az európai változásokban, mert ez megerősíti befolyásunkat a magyarországi változásokban is

– A Magyar Szocialista Pártnak szüksége van egy olyan vezető tisztségviselőre, akinek célzott feladata az európai ügyek képviselete, az európai kapcsolatok építése

– Az Európai Parlament képviselőjeként és szakpolitikusaként értékes és folyamatosan bővülő tapasztalattal, illetve kapcsolatrendszerrel rendelkezem

– Korábbi, alelnöki vállalásaimnak legjobb tudásom szerint eleget tettem, munkámat kész vagyok folytatni és az új feladatkörökkel kibővülő kötelezettségeimet is maradéktalanul teljesíteni a Magyar Szocialista Párt érdekében

Választópont
Tessék választani! – az újkori Magyar Köztársaság születésekor ez a felirat szerepelt az akkor még szélsőségesen liberális „fiatal demokraták” választási plakátjain; a szöveg mellett szereplő fotók közül a választás pedig nem volt kérdéses. Most, túlzás nélkül állítható, hogy hasonlóan történelmi időket élünk, közösségünk pedig újra határponthoz, pontosabban választóponthoz érkezett. Ismét világnézetek, politikai berendezkedések; sőt, a nyugati felvilágosult világ és a putyini árnyékkal bevetett periféria közül kell választani.
Egy erős, együttműködő mag-Európa részei akarunk lenni vagy a leszakadó, magára és despota vezetőire hagyott periférikus nemzetállami létben látjuk a jövőnket?! Ez a kérdés: tessék választani! Nem populista bulvárszólam, ha azt állítom, hogy a mostani döntés generációkra fogja meghatározni sorsunkat. Látni és tudni kell, hogy a Magyarország jövőjét is elrendező geopolitikai választóvonal jelenleg nem jobb- és baloldal között húzódik (különösképpen nem az európai szintéren), hanem a pro-európai és az anti-európai törekvések mentén. Mi pedig itt vagyunk a történelmi helyzet kellős közepén, vállunkon a felelősséggel: hagyjuk-e a Fidesz-Jobbik megtévesztett táborának, hogy a magyar nemzet komp-országát a vesztesek kikötőjében vigyék parthoz. A döntés egyszerű, a feladat pedig több mint kötelesség. Ahhoz, hogy meg tudjunk felelni a történelmi helyzetnek, az MSZP új vezetőségének is alkalmazkodnia kell hozzá.
Az Európai Unió jelenleg a szétesés határán táncol, jelen formájában bizonyosan nem is fog tovább működni. A mostani intézményrendszer hamarosan a múlté lesz. Elsőként az Emmanuel Macron – Sigmar Gabriel francia-német miniszterpáros, majd Elmar Brok, az Európai Parlament külügyi bizottságának kereszténydemokrata elnöke tette világossá, hogy Európa mag-országai nem kérnek a vasmacskaként nehezedő új, kekeckedő tagállamokból, az őket másik ligába soroló új működési struktúrára pedig konkrét javaslatot is tettek. A Fidesz és a Jobbik nyíltan vállalt „szabadságharcot” folytatnak az Európai Unió és annak erkölcsi alapelvei ellen, az egyik utolsó olyan keretrendszer ellen, amely gátat szabhat szélsőséges politikai nézeteiknek vagy szélsőségesen nagy tolvaj étvágyuknak. Ez az, ami megkülönböztet minket a rezsimtől és kiszolgálóitól. Ez az, ami a választópont a két értékrend között. Ez az, ami vitán felül egységbe tudja rendezni a rezsimmel szembeni, demokratikus oldalt. És ez az, amiért sajátos feladatra jelentkezem a Magyar Szocialista Párt következő vezetőségében.
Megkerülhetetlen, hogy a demokratikus ellenzéki oldal vezető pártjának legyen egy „európai ügyekért felelős” tisztségviselője. Egy olyan előretolt csapatjátékos, akinek feladata a párt európai kapcsolatainak megerősítése, a rezsim nemzetvesztő politikájával szembeni alternatíva európai képviselete. Mi, magyar szocialisták sem szeretjük az Európai Uniót olyannak, amilyen most. Részt kell vállalnunk az intézményrendszer átalakítási folyamataiból; ezért szükséges egy tisztségviselő, aki érdemben megjeleníti az MSZP és támogatóinak Európa-párti elkötelezettségét, egyúttal aktív résztvevője is az Unió átalakulásának. Ehhez a munkához az európai parlamenti képviselőségem megfelelő támasztékot és lehetőséget biztosít.
Erre vállalkozom, ez a választásom.

Beszámolás és elszámolás
„A párt alelnök-jelöltjeként határozott és egyértelmű vállalásokat tettem, ezek megvalósítását bárki, bárhol számonkérheti rajtam. Saját vállalásaimért felelősséget vállalok” – ezek voltak az MSZP alelnökségi tisztségére jelentkező, két évvel ezelőtt beadott pályázatom utolsó mondatai. Az abban foglaltakat és az azóta eltelt időszakban történteket egyaránt vállalom. Most benyújtott pályázatommal egyidőben számot kívánok adni arról, hogy az akkori vállalások közül melyeket milyen eredményességgel sikerült megvalósítanom és hogyan kívánom folytatni a megkezdett munkát. Az MSZP-nek helyt kell állnia az önkormányzatok szintjén, az Országgyűlés munkájában és az Európai Unió döntéshozatali fórumain egyaránt. Jelen pályázatomban az utóbbiban vállalt feladataimra koncentrálok.

Európaiság, mozgalom, érintkezés
Az már két évvel ezelőtt, az európai parlamenti választások idején is jól látszott, hogy soha nem látott mértékben erősödtek meg az euroszkeptikus és szélsőséges politikai erők a kontinensen. Azóta még inkább kirajzolódtak a populista szándékok: a Fidesz és a Jobbik Európa-ellenessége felől immáron senkinek nem lehet kétsége, az európai közösséget szétverni szándékozó politikájuk pedig egyre nyíltabban és egyre szélesebb körben felvállalt.
Az MSZP-nek éppen ezért (is) hangsúlyosan meg kell jelenítenie, hogy a szocialista párt az európai értékek határozott és egyértelmű képviselője. „Az MSZP Európa és az európaiság pártján áll. Megnyilatkozásaink, megje-lenéseink és programjaink ennek mentén kell, hogy formálódjanak. Beltartalomban és külsőségekben egyaránt.” – fogalmaztam a kongresszus asztalára tett dolgozatomban. Ezt azóta is kiemelten fontosnak tartom, különösen úgy, hogy immár egyértelműen és világosan látszik: a Fidesztől és a Jobbiktól, a populista és szélsőséges jobboldaltól minket Európa választ el. Vallom, hogy minél hangosabban tudatni kell értékvállalásunkat; tudatni azt, hogy
mi, európai demokraták vagyunk.

Az európai közösséghez és értékrendszerhez való viszonyulásukat érintő elképzeléseimet egy politikai vitairatban („Horgonyt le!”) is megfogalmaztam és az MSZP közösségeinek asztalára tettem. Tucatnyi észrevétel, kiegészítés és javaslat érkezett a dolgozathoz, amelyet egy konferencia keretében is mély elemzésnek vetettünk alá. Fontosnak gondolom, hogy az MSZP egy világos és egyértelmű állásfoglalást tegyen Európa egyre veszélyesebben formálódó jövőjét, a politikai kiút és benne a magyar szociáldemokraták álláspontját illetően. Ez a következő elnökség egyik alapvető feladata kell, hogy legyen.

Az elmúlt hónapokban sikerrel útjára indítottam az Európai Demokratákat közös ernyő alá szervező „szellemi inkubátorházat”, amely a napi pártpolitikai eseményektől függetlenül szervezi közös platformra az Európa-párti gondolkodókat. A „think-tank” honlapján (www.europaidemokratak.hu) egyre több civil és közéleti szakember fejti ki álláspontját az Unió megreformálásának kérdéseiről, az elindított fórumoldalon élénk vita zajlik, az ED-hez csatlakozó közösség egyre nagyobb. Ez utóbbi kör később merítést, segítséget jelenthet az MSZP számára.
Legutóbb alelnöki pályázatomban vállalásként fogalmaztam meg azt is, hogy építeni kívánom nemzetközi kapcsolatrendszerünket („a régi cölöpök mellé újakat is le kell vernünk”), csak dolgozni járok majd Brüsszelbe: az Európai Parlamentben képviselőként, Magyarországon pedig pártépítőként törekszem majd a lehető legnagyobb aktivitásra. Az elmúlt két évben, úgy gondolom, mindegyik vállalásnak – igyekezetem szerint – megfeleltem.
Az MSZP európai kapcsolatainak megerősítését illetően komoly és érdemi lépések történtek: szervezésemben fontos, az érintett időközi választás eredményét látva ráadásul sikeres kampánylátogatást tett Magyarországon az Európai Parlament szociáldemokrata frakciójának vezetője, Gianni Pittella; majd később Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke. Mindannyiunk munkájának és erőfeszítésének sikere, hogy az Európai Szocialisták Pártja tavaly nyáron Budapesten rendezte a kongresszusát. Különösen büszke vagyok arra, hogy politikai felelősként és szervezőként a nevemhez kötődik az PES-kongresszus egyik kísérő rendezvénye: az S&D-frakcióval közösen életre hívott „Relaunching Europe” elnevezésű program, amelyen több mint háromszáz fiatal vitatta meg generációjuk legégetőbb kérdéseit és az arra adható baloldali válaszokat. Az MSZP és a magyar szociáldemokrácia nemzetközi kapcsolatainak építésében felelősséget szeretnék vállalni, erre európai parlamenti képviselőként továbbra is érdemi lehetőségem nyílik.

A pályázatom egyik kiemelt pontja a fiatalság mobilizálása, a baloldali mozgalmárság visszaépítése, az ifjúsági mozgalom újraélesztése és megerősítése volt. Ma is vallom, hogy „ott kell lennünk minden meghatározó ifjúsági rendezvényen, ott kell lennünk minden sörpadnál, minden egyetemi hétvégén, minden nagyobb sporteseményen, közöttük, velük”, mert ez a párt megerősödésének egyik kulcsa. Az MSZP alelnökeként ezt a vállalásomat is igyekeztem teljesíteni az elmúlt két évben. Többször tartottam „rövid gatyás”, rendhagyó fogadóórákat különböző ifjúsági fesztiválokon, brüsszeli irodám pedig jelenleg is több száz fős fiatal közösségnek juttatja el napi szinten a pályázati, gyakornoki, tapasztalatszerzési lehetőségeket. Európai parlamenti képviselőként egy új politikai akciót indítottam útjára, ez volt a „JEL!”, amelyet tucatnyi fiatal brüsszeli látogatása során mutattunk meg, illetve fel. Bizonyítani akartuk, hogy JELen vagyunk, JELentősek vagyunk és munkára JELentkezünk. Szervező politikai aktorként konferenciaasztalhoz hívtam az MSZP elnökét és az ifjúsági szerve-zetek képviselőit, hogy megvitassuk a mozgalmárság megerősítésének lehetőségeit. Brüsszeli munkatársaim személyes vállalásként anyagilag is támogatták a Societas működését és fesztiválrészvételét. Jó látni, hogy – természetesen nem is csak nekem köszönhetően, de – elindult, beindult valami. Ezt a munkát, a fiatalok támogatását és segítését, a szociáldemokrata ifjúsági mozgalmak megemelését továbbra is teljes erővel végzem. Az MSZP új generációja számíthat rám!

„Napi szinten egyeztetni kell az érdekképviseletekkel, a szakszervezetekkel, civil fórumokkal. A baloldali MSZP mintha elfelejtette volna, hogy a baloldaliság, a mozgalmárság egyik legfontosabb szövetségese a bérből és fizetésből élők érdekképviselete. Erős szakszervezetek nélkül nincs erős baloldal, és erős baloldal nélkül erős Magyarország sem létezik. Egymásba kapaszkodva, egymást erősítve kell építkezni az érdekképviseletekkel” – ez is vállalásként szerepelt alelnöki pályázatomban. Európai képviselőként azóta együttműködési megállapodást kötöttem a Közmunkások Szakszervezetével, amelynek keretében számos kérdésben közösen alakítjuk ki a szakmai álláspontot; a közmunkások érdekében pedig több alkalommal is az Európai Bizottsághoz fordultam. Ugyancsak érdemi és aktív kapcsolatot alakítottam ki a Magyar Szakszervezeti Szövetséggel, amelynek vezetőit ősszel fogom vendégül látni Brüsszelben, hogy a szakmai programok mentén élő kapcsolatot segítsek kiépíteni az európai döntéshozók és a magyar szakszervezeti vezetők között.
Az MSZP túlélésének és felemelkedésének egyik legfontosabb alapja az emberekkel való érintkezés. Pártközpontból programot írni lehet, de nem célravezető. Ezernyi beszélgetés, ezernyi kézfogás, sokezernyi érintkezés során lehet csak összegyűjteni mindazt, amire a magyar embereknek valóban szüksége van. Erről szólt a választók igényeit gyűjtő „piros könyv” az európai kampányom során, erről szól az immár többtucat településen megnyitott európai képviselői irodám és erről szól az a fogadóóra-sorozat is, amelynek során számtalan  választókörzetben hallgattam meg a helyiek panaszait, kéréseit és javaslatait. Ezt a jövőben is folytatni kívánom, a brüsszeli kötelességeim mellett a lehető legnagyobb aktivitással. Saját magammal szembeni elvárásom, hogy havonta legalább négy településen jelen legyek és személyesen találkozzam a választókkal, az MSZP helyi vezetőivel.

Hazaváró, haza-váró, hazát váró
Európai parlamenti képviselőként és az MSZP alelnökeként is az egyik legfontosabb vállalásom a „Hazaváró/Haza-váró program” megfogalmazása volt. Voltak párt- és harcostársaim, akik kétkedve és értetlenkedve fogadták a kezdeményezést, de azóta jól látható, hogy már politikai versenytársaink is felismerték a kivándorlás okozta súlyos társadalmi veszélyeket és igyekeznek meglovagolni a politikai hullámokat. Meg kell szerveznünk a saját hálózatunkat, mert ez hat a kivándoroltakra és hat az itthon maradt családtagjaikra is.
A kivándorlás egy modern és fájó, XXI. századi Trianon. Elveszítjük a következő évtizedek magyar munkavállalóit, azokat, akiknek tovább kellene építeniük Magyarországot. Ez ügyben le kell vernünk a cölöpöket, hogy legyen, aki a jövőjét rá tudja építeni. A KSH Népességtudományi Kutatóintézet által kiadott „Demográfiai Portré 2015” című tanulmány sze-rint: a hazánkból távozó né-pesség egyre inkább meghaladja az ide érkezők számát, vagyis a kelet-közép-európai országokhoz hasonlóan Magyarország is kivándorló ország. Különösen aggasztó, hogy döntő részben a fiatal, gyermekvállalási korban lévő népesség hagyja el az országot. A Tárki egyik legutóbbi kutatása szerint minden hatodik magyar külföldön, főként Nyugaton keresné a boldogulását. Mélyen elgondolkodtató, hogy a 19-30 év közötti fiatalok fele, a 30-40 éves korosztály közel harmada külföldön szeretne dolgozni. Magyar baloldaliként az is mélyen elgondolkodtató kell legyen, hogy 2011-ben csak Angliában 1200 magyar gyermek született, alig kevesebb, mint ugyanebben az évben Vas megyében.
Természetesen fontos különbséget tenni a kivándorlás kapcsán a motivációk és kényszerek között. Nyilvánvaló, hogy elsősorban az a cél, hogy Magyarország egy élhető, biztos és kiszámítható jövőt garantáló, egy szabadlevegőjű ország legyen. Olyan, ahonnan nem érdemes elmenekülni, kivándorolni. Európai képviselőként a vállalásom kettős volt: egyfelől érdemben a közbeszéd részévé tenni a kivándorlás okozta társadalmi problémákat és  megtalálni annak a módját, hogyan tudunk itthon lehetőséget adni minél több   kényszeremigrációba menekülő fiatalnak. Másfelől kiépíteni a kivándorolt százezrek valós  érdekvédelmi hálózatát. Mindennek érdekében számos rendelkezésemre álló eszközzel éltem: kérdéseket intéztem az Európai Bizottsághoz, konferenciát szerveztem a témában, kutatásokat és elemzéseket végeztem, de aktív kapcsolatban vagyunk külföldön élő honfitársaink több tucatnyi virtuális közösségével is. Folyamatos tárgyalásban vagyok az európai intézmények képviselőivel, jelenleg is zajlik az Európai Bizottság által (a legmagasabb minősítéssel elfogadott) pilot-projektem nyomán kiírt pályáztatás, amely az ifjúsági munka-nélküliség felszámolását segítheti Európában, így Magyarországon is.  Ezek a szakpolitikai kezdeményezések is nagyban segítik, hogy kellő sajtófelülettel a nyilvánosság előtt az MSZP kompetenciáját bizonyítsák.
A Hazaváró/Haza-váró program keretében online panaszablakot nyitottam (panaszablak@ujhelyi.eu), amelyre az érdekképviselet nélkül maradt, kivándorolt magyarok problémáit, kéréseit, javaslatait várom. Több mint száz megkeresés érkezett eddig, elsősorban az általam felkarolt témában, a külföldön született magyar gyermekek anyakönyv-honosításának nehézségei kapcsán. Munkatársaimmal közösen a rendelkezésünkre álló eszközökkel folyamatosan igyekszünk segítséget, információt és megoldást nyújtani az érintetteknek; az anyakönyvezés kapcsán pedig törvénymódosító-javaslatot is tettünk Kunhalmi Ágnessel és Bangóné Borbély Ildikóval közösen.
Folytatom a kivándoroltak érdekképviseltének megteremtését, vallom, hogy európai demokrataként és magyar baloldaliként is kötelességünk ezt megtenni. Több európai nagyvárosban, így Londonban, Manchesterben, Berlinben és a sokezer magyarnak új otthont adó Máltán is rendhagyó képviselői fogadóórát tartottam, hogy személyesen ismerjem meg a kivándoroltak problémáit. Ezt a sorozatot is tovább folytatom.
Az elmúlt hetekben indítottam útjára a „Határtalan petíció” nevet viselő online kezdeményezést, amely a kivándorolt magyarok egyenlő választójogának garantálását szorgalmazza. A jelenlegi kormánypártok által önkényesen elfogadott és továbbra is hatályos választási törvény szerint ugyanis míg az újonnan állampolgárságot szerző határon túli magyarok könnyített módon, levélben is szavazhatnak az országgyűlési választásokon, addig a sokszázezer külföldön élő és dolgozó magyar csak személyesen, az olykor megközelíthetetlen távolságban lévő konzulátusokon tehetik meg ugyanezt. A kormány ezzel vállaltan cserbenhagyta és átverte a külföldre kivándorolt magyarokat, másodrangú és felesleges állampolgárokká minősítve őket. Amikor a Fidesz ellenzékben a kettős állampolgárság megadása mellett érvelt, még arról beszélt, hogy az újonnan megadott állampolgárság kérdése nem kezelhető együtt a választójog megadásával, ezt – mint állították – nem is szerepel az elképzeléseikben. Azóta tudjuk, hogy sokszázezer újonnan állampolgárságot szerző, határon túli nemzettársunknak garantálták a könnyített, levélben szavazás lehetőségét, azonban a hazai szociális, gazdasági és közéleti állapotok miatt lábával szavazó, a családja fenntartása miatt külföldre vándorolt magyaroktól ezt a lehetőséget erőszakosan megtagadták. Jól tudták miért teremtettek egyenlőtlen és törvénysértő feltételeket: a 2014-es választáson levélben leadott határon túli szavazatok 95,49 százalékát a Fidesz-KDNP gyűjtötte be. Az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) hivatalos jelentése nemrég kimondta: az egypárti választási törvény jogosulatlan előnyökhöz juttatta a Fideszt 2014-ben, amely tulajdonképpen egyenlő a választási csalással. A kormánypártok választási rendszere tehát egyértelműen alkotmányellenes, erkölcstelen és szégyenletes. Jelenleg is gyűjtjük az online petíciót támogató aláírásokat, amelyek megfelelő hivatkozási alapot adhatnak majd a választási eljárási törvény módosításának kikényszerítéséhez.

Magyarként Brüsszelben, Európaiként Magyarországon
Az elmúlt két évben egyszerre próbáltam meg a magyar érdekeket képviselni Brüsszelben és az európai értékeket védeni Magyarországon. Számos alkalommal szólaltam fel az Európai Parlament plenáris ülésein, ezek többségében a számomra kiemelten fontos témákban: így például az ifjúsági munkanélküliség, a kivándorlás, a demokráciadeficit, az adóelkerülés elleni fellépés, illetve a turisztikai és közlekedési szakpolitika kérdéseiben mondtam el álláspontomat. Az elmúlt időszakban az egyik legtöbb írásbeli kérdést beadó politikus voltam a magyar képviselők között. Többek között a magyar fiatalok kivándorlásáról és az ahhoz kapcsolódó programokról, a magyarországi uniós források befagyasztásáról, az internetadóról, az alapvető reptéri szolgáltatásokról, a migrációról, de a vasárnapi zárva tartásról, az Uber szabályozhatóságáról, az áfa csökkentésről, a start-upokról, illetve a roaming-díjak eltörléséről és a közös európai hadsereg létrehozásáról is nyújtottam be írásbeli megkereséseket.
„Szinkronba hozunk” címmel ösztöndíj-programot indítottam, amelynek keretében egyetemi közreműködéssel tolmács- és fordító képzésben résztvevő hallgatókat fogadtam és fogadok a jövőben is Brüsszelben. Az elmúlt két évben emellett több tucat baloldali polgármestert is vendégül láttam az Európai Parlamentben, elősegítve a települések életét irányító vezetők európai kapcsolatrendszerének megerősítését; ezt a programot is folytatni fogom a következő időszakban. De nem csak Brüsszelben és Strasbourgban igyekeztem minden felkérésnek és feladatnak megfelelni. Tucatnyi magyar településen nyitottam az elmúlt hónapokban jelképes európai képviselői irodát, így a teljes felsorolást mellőzve többek között Salgótarjánban, Gyöngyösön, Vácott, Pécsett, Tapolcán, Nagykőrösön, Kalocsán és Békéscsabán, de számos más további településen is „ablakot nyitottunk Európára”. Az MSZP támogatásával megválasztott polgármestereknek brüsszeli és strasbourgi szakmai programokat szerveztem, európai képviselői irodám egyik legfontosabb feladata pedig információval és politikai munícióval való folyamatos ellátásuk. Az országjárást és a képviselői irodahálózat további bővítését ezután is folytatni fogom. A célom az, hogy a helyi választók mind közvetlenebbül tudjanak hozzám, illetve hozzánk fordulni és eljuttatni kéréseiket.

Szakpolitikai kapaszkodó
Az Európai Parlament szakpolitikákra épülő, sokszor bonyolultan és túlzottan is bürokratikusan működő testület. A szakpolitikák hatékony képviselete azonban nemcsak adott tagállamnak, de adott politikai családnak is hasznot hozhat. Az általam kiválasztott és vitt szakmai terület, a – korábban kormánytagként is a felelősségem alá tartozó – turisztikai szektor. Büszke vagyok arra, hogy az Európai Parlamenti közlekedési és turisztikai bizottságának turizmusért felelős alelnökeként mára ennek a gazdaságilag is kiemelten fontos szektornak az első számú, európai politikai képviselője és meghatározó formálója vagyok.
A turizmus ugyanis több szempontból is kiemelten fontos. Ez az egyetlen olyan gazdasági szektor, amely a válság ellenére is képes volt a növekedésre és amely Európában és Magyarországon is a GDP tíz százalékát biztosítja. A turisztikai ágazat Magyarországon több mint négyszázezer, Európában pedig közvetlen módon tízmillió munkahelyet garantál és majd kétmillió vállalkozásnak nyújt megélhetést. A turizmust ezért segíteni, támogatni és ösztönözni kell. Fullasztó adóterhek mellett a szektor fejlődése nem fenntartható, az ágazati dolgozók és a magyar fiatalok kivándorlása pedig ezáltal is csak gyorsul; tudhatóan súlyos munkaerőhiány van ebben az ágazatban Magyarországon. Tudjuk, hogy a turisztikai szektor valós megoldásokat képes adni az egyre erősödő munkanélküliségre és kivándorlásra. Most, amikor Európában több mint tizenkétmillió tartósan munkanélküli ember keresi eredménytelenül a megélhetését és amikor majd minden hatodik fiatal nem talál magának munkát, akkor erős és új együttműködésekre van szükség. Ezért szorgalmazom a turisztikai ágazat kiemelt támogatását és bevonását a szociális problémák hatékony kezelésébe. Néhány hónappal ezelőtt, személyes koordinációmnak köszönhetően huszonkilenc, a turisztikai ágazatban kiemelten fontos európai szakmai szervezet írta alá azt a dokumentumot, amely a fenntarthatóság és a munkahelyteremtés mentén szab új irányokat a szektornak. A „Turizmussal a növekedésért és munkahelyekért” című kiáltvány mentén fogjuk tovább keresni az ágazati és a politikai intézmények között együttműködést a hatékony munkahelyteremtés és gazdasági fejlődés érdekében. Továbbra is napi szinten tartom a kapcsolatot a hazai szakmai szervezetekkel, akik így megismerik az MSZP elképzeléseit is. Aki megérti és képviselni tudja ennek az átfogó szektornak az ügyét, az nemcsak egy sokmilliós munkavállalói réteget tud kiszolgálni, de valós támogatást is tud nyerni onnan.

Átláthatóság, számon kérhetőség
Miután kiemelten fontos számomra az átláthatóság, ezért az elmúlt két év politikai teljesítménye folyamatosan nyomon követhető hivatalos Facebook-oldalamon, illetve honlapomon is (www.ujhelyi.eu), de emellett olvashatóak és elérhetőek a nemzetközi politikával kapcsolatos bejegyzéseim a twitter-oldalamon és rendszeresen jelentkezem képviselői hírlevelével is, amelyben szintén részletesen beszámolok brüsszeli és strasbourgi munkámról.

Folytatom a megkezdett munkát
Két évvel ezelőtti alelnöki pályázatomban hangsúlyoztam, hogy az MSZP markáns fordulóponthoz érkezett és megalakulása óta soha nem látott kihívással néz szembe. Ez továbbra is fennáll, a közös megoldásokat pedig eddig nem, vagy egyelőre csak részben találtuk meg. A gazdasági válság és a hozzá kapcsolódó társadalmi válság, a geopolitikai fordulatok Európa és a világ közösségeiben érezhetően keresetté tették az egyre szélsőségesebb populizmust. A kontinentális problémákra közösségi válaszok egyelőre nincsenek, vagy csak nehezen és lassan formálódnak, ezt pedig a hatalmi vágyak mentén a populisták igyekeznek ki is használni. Az európaiságot, a szolidaritást és a szabad közösségek értékeit képviselő baloldal ezért szinte mindenhol válságban van. A mai formájában ugyanis nincs rá kereslet. Bár a történelem ismerőiként és az európai eszme védelmezőiként hiába tudjuk, hogy a hosszú távú igazság a mi oldalunkon áll és végül minket igazol majd, az emberek most rövidtávú megoldásokat várnak. Egyszerűen befogadható, szókimondó, olykor a konvenciókat páros lábbal felrúgó és sajnos populista válaszokat. Ez komoly kihívás elé állítja az MSZP-t is. Azt az MSZP-t, amely még mindig a legerősebb, legakcióképesebb, legbiztosabb alapokon álló politikai közösség. A 2014-es választás után azt hirdettük meg: nem ugyanazt, csak jobban, hanem mást és másként. A világ fordul, ideje tehát nekünk is fordulni vele.

„A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem, hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni” – így szól Konfuciusz tanítása.
A tételt ma is érvényesnek tartom.
Még akkor is, ha nem először kell felemelkednünk.

Én megyek a számomra kijelölt európai úton. Mert ez a dolgom.