Közzétéve: 2018.01.04.
2018 kérdése: Orbánisztán vagy Európa?
Orbán Viktor szerint a mai nappal véget érő esztendő a „lázadás éve” volt. Értette ezt arra, hogy Európában és a világban egyre komolyabb befolyást szereznek, pontosabban szerezhetnek a Fidesz jelenlegi politikájához hasonló nacionalista-populista, alternatív valóságot építő és kínáló erők. Jóslata csak részben igazolódott be, hiszen sem a francia, sem a holland választásokon nem sikerült kormányközelbe kerülnie a szélsőségesen illiberális mozgalmaknak, ahogyan a német választásokon sem kerekedett felül a populista kirekesztéssel operáló párt. Elvitathatatlan, hogy ezzel együtt látható az erősödésük (Ausztriában kormánykoalícióra is léptek a néppártiakkal), amelyet sem felülértékelni, sem alulbecsülni nem szabad.
A következő néhány év sorsfordító lesz az európai közösség és így Magyarország életében is. Az egyre feszültebb nagyhatalmi játszmák és szándékok közepette az Európai Unió haladó része az erősödő eurózónához kapcsolódó szorosabb együttműködésben, az integráltabb és hatékonyabb döntéshozatalban látja a megoldást. Radikális európai demokrataként én magam is. Hogy ez pontosan milyen lesz és kik alkotják majd ezt a belső kört, még nem tudni. Az biztos, hogy Európa modern része ennek megépítésén dolgozik. És amit a magyar kormány és illiberális társai mereven elutasítanak. Nem formálni próbálják a folyamatokat, nem próbálják a saját érdekeik szerint alakítani a változást, hanem zsebre dugott kézzel félrelöknek minden közös együttműködési szándékot. „Nekem ezek ne mondják meg!” Félreértés ne essék, Orbán Viktor döntése – miszerint a haladó Európa helyett inkább a perifériára húz mindannyiunkat – legitim kormányfői vállalkozás. Egyetlen hibája van: nem kérte ki erről a magyar emberek véleményét és nem tájékoztatja őket világosan, hitelesen, korrektül és felelősen a következményekről. A nacio-populista szónoklatok és az EU-ellenes állami propaganda könnyen képes átformálni a közvéleményt, de a plakátokon hirdetett lidérces szabadságharc végén beköszönt majd a fájdalmas valóság. Az elapadó fejlesztési források, a csökkenő befektetések, az újra sorompót mutató határok, az eltűnő tanulási és munkavállalási lehetőségek, a megfogyatkozó közös védelem és gyarapodás.
A Fidesz elnöke legutóbbi tusványosi beszédében világos üzenetet fogalmazott meg. Azt mondta: „Egy mozaikkocka nincs a helyén, ezt Brüsszelnek hívják. Ez a következő választás után megoldandó feladat.” Ne legyen kétsége senkinek. A Fidesz készen áll, hogy befejezze a művét: szinte minden gazdasági szektor immár a saját, vagy oligarchikus körének befolyása alatt áll; a magyar jogállami kontroll szereplőit fegyvertelenné vagy dróton rángatható bábbá tették. A szorosabb integráció, az antidemokratikus, kuruckodó kiskirályokat ellehetetlenítő kooperatív szövetség felé haladó EU az utolsó probléma. Ne legyenek kétségeik: Orbánéknak már semmi sem drága, hiszen mindent bespájzoltak. Európa pedig nem fog értünk könnyeket hullajtani. Ha nekünk egy gátlástalan maffiacsalád kell az ország élére, magunkra vessünk. Ez 2018 kérdése: végleg Orbánisztánt választjuk vagy maradunk Európában?! Önök döntenek.
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Százhetvenkettedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2017. december 31.