EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (345.)

Standard

stoporbHolnap egy másik Magyarországra ébredünk!

Kimondani is sok, de tény, hogy immár nyolc éve írom minden vasárnap azokat a nyílt leveleket, amelyekben az Orbán-rezsim bűneire hívom fel a figyelmet és amelyekben jelzem: addig kongatom a harangokat, ameddig szükség van rá. Az elmúlt években volt mire felhívni a figyelmet, a fideszes dúlás minden héten kijelölte a témát. Ma véget vethetünk ennek a tizenkét éves rémálomnak, véget vethetünk az orbáni bűnöknek. Lehet, hogy holnaptól már nem lesz okom tovább kongatni a harangokat; lehet, hogy ez az utolsó levél a sorban.
Nyolc évvel ezelőtt azért ragadtam klaviatúrát, mert Orbán Viktor a tusnádfürdői beszédében – megrészegülve a frissen megszerzett újabb kétharmados győzelemtől – meghirdette az azóta rabló testet öltött „illiberális államot”. A Fidesz miniszterelnöke ekkor üzent hadat a számukra kellemetlen civilszervezeteknek (egyébként orosz mintát követve „külföldi ügynöknek” bélyegezve őket), ekkor érvelt a bankszektor többségének „magyar kézbe” kerülése mellett (azt felejtette el csak hozzátenni, hogy magyar kéz alatt Mészáros Lőrincet, vagyis saját magukat értik), de ebben a beszédben köszönte meg először a határon túli magyaroknak azt is, hogy a szavazataikkal lett kétharmados többsége a Fidesznek. Azóta már azt is látjuk, hogy ezeket a határon túli levélvoksokat hogyan gyűjtik be és hogyan manipulálnak velük.
A legfontosabb mérföldkő azonban mégis csak az volt, hogy Orbán ekkor hirdette meg a teljes elfordulást az európai közösségtől és olyan „sztárok” követésére szólított fel, mint például Oroszország. Meghirdette az „illiberális demokrácia” kiépítését Magyarországon, amely orosz mintát követve fojtotta el később a civil társadalmat, szorította sarokba a másként gondolkodókat, hajtotta teljesen saját kontrollja alá a nyilvánosságot és rabolta szét a közvagyont, a hazánknak járó uniós forrásokat. Az azóta eltelt időben a mű elkészült, a maffiaállam kiépült, a saját maguk által kreált ellenségképekkel szembeni kamuharcok pedig kellő cirkuszt adtak a népnek. Amivel Orbánék nem számoltak: az az ellenzék – lassan, de biztosan kialakult – szövetségkötése és egyesülése, valamint azok a globális kihívások, amelyeket nem lehetett propaganda látvány-kormányzással kezelni. A covid-járványban rekordszám elvesztett magyar élet (és ne feledjük, hogy még a halálos járvány közepén is csak az undorító nyerészkedésen járt az eszük), majd most a véres agressziót kezdeményező Putyin fojtogató ölelésében való pánikszerű vergődés mind bizonyította: ennyi, elég volt az illiberális tébolyból, ideje visszafordulni a békét, biztonságot és fejlődést jelentő európai közösség felé!
A mai szavazás után, holnap reggel egészen biztosan egy új Magyarországra ébredünk. Az illiberális Fidesz ezt a választást ugyanis már elvesztette. Az elmúlt tizenkét év pökhendi arroganciája, nemzetmegosztása, gyűlöletkeltése és aljas rablása megváltoztatta ezt az országot, a magyarok többsége pedig nem kér ebből. Ezt ők is tudják, ők is érzik; ezért idegesek. Az is igaz, hogy hosszú évek kellenek még, amíg társadalmunk a pólusain keresztül az utolsó cseppig kipréseli magából azt a nemzetgyilkos mérget, amelyet belénk pumpáltak a megosztó hazugságokkal, a családtagokat egymásnak fordító gyűlöletkeltéssel. De a mindenki Magyarországában, ahol a „nemzet” nem csak egy szót jelent egy bekeretezett és kötelezően falra tűzött kiáltványban, hanem minden magyar közösségét, erre is lesz gyógymód. Orbán annak idején azzal zárta a tusnádfürdői beszédét, hogy „könnyen lehet, miután bármi megtörténhet, hogy eljön a mi időnk.” Hát, kedves Viktor, a te időd éppen most jár le. Korábban senki által nem birtokolt lehetőséget kaptál arra, hogy ebből az országból egy felvilágosult, szabad, fejlődő és európai országot építs. De csak saját magadra gondoltál. Arra a felcsúti fiatalemberre, aki mindenáron valaki akart lenni, kitörni onnan és abból, ahonnan jön. Hivatali időd nem szolgálat volt, hanem uralkodás. A történelem pedig úgy fog rád emlékezni, mint akinek ragyogó fiatalemberként páratlan lehetőséget adott, de aki mindezt nemzetépítés helyett aprópénzre váltotta és stadiont épített belőle a felcsúti háza végébe.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszáznegyvenötödik alkalommal kongatom a harangokat és teszem még, ameddig szükség van rá. Talán ma utoljára.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. április 3.